Magyar Nemzet, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-01 / 284. szám

2 hogy az akció mögött a tábor­nokok állanának. Ugyancsak igyekeznek hivatalosan megcá­folni azt az általánosan elter­jedt véleményt, hogy Johnson McNamara megkérdezése nél­kül tette volna meg javaslatát a Világbanknak. Edward Ken­nedy szenátor azonban az amerikai törvényhozásban ki­jelentette: szükségesnek tartja a teljes tájékoztatást McNama­ra távozásának körü­lményei­­ről. A Kennedy családot szo­ros kapcsolat fűzi McNamará­­hoz, aki John F. Kennedy je­löltjeként került az amerikai kabinetbe, s a kapcsolatok azt követően is fennmaradtak, hogy McNamara a Kennedyek­­kel szemben nyíltan ellenséges Johnson kormányában is foly­tatta működését. A New York Times ezzel kapcsolatban utal arra, hogy a hadügyminiszter lemondásával a Kennedy-cso­­port egyik utolsó kapcsolata szűnik meg a Fehér Házzal. Harcok­ a kambodzsai határvidéken Újabb partizánakciók Dak To környékén Csütörtökre virradóra ki­újultak a harcok a kambod­zsai határvidék m­ellett fekvő dél-vietnami katonai körzet­parancsnokság és a hozzá tar­tozó amerikai-dél-vietnami táborrendszer körül. A parti­zánok újabb akciót indítottak a Dak To körüli hegyekben. Bo Dupnál és Bu Docnál, a kambodzsai határtól öt kilo­méterre fekvő helységeknél a szerdai csaták után — annak ellenére, hogy a hadvezetőség jelentős amerikai és dél-viet­nami erősítéseket küldött ki — csütörtökre virradóan a partizánok ismét tűz alá vet­ték az amerikai különleges erők táborát és a kormány­­csapatok szálláshelyét; 122 milliméteres ütegekből és mo­zsárágyúkból támadták a bá­zisokat, tankelhárító rakétákat lőttek ki rájuk és gépfegyve­rezték őket. Dak­­ótól mintegy 6 kilo­méterre a partizánok táma­dást indítottak egy 400 főnyi dél-vietnami ejtőernyős alaku­lat ellen. A mintegy hat óráig tartó csata után a szabadság­­harcosok visszavonultak a kör­nyező erdőségekbe. A VNA hírügynökség össze­foglaló jelentést közölt a Dák To körüli harcokról. November 3-a és 22-e között a DNFF fegyveres erői 2800 amerikait és 700 egyéb ellenséges kato­nát tettek harcképtelenné. A partizánok megsemmisítettek 32 repülőgépet, megrongáltak két repülőteret és egyéb ká­rokat is okoztak az ellenfél­nek. Az AFP hírügynökség ame­rikai hírszerző jelentéseket idéz, amelyek a DNFF ellen­őrzése­­ alatt álló területekről szolgáltatnak közvetett értesü­léseket. Ezen értesülések sze­rint a DNFF ellenőrzése alatt álló területeken a lakosság er­kölcsi hangulata rendkívül magas szintű, még soha eny­­nyire nem voltak biztosak a végső győzelemben. A VDK ellen támadó ame­rikai repülőgépek szerdán az ország déli részét, valamint Haighong környékét bombáz­ták. A dél-vietnami belügymi­niszter nem fogadta el Nguyen Ngoc Loannak, az országos rendőrség parancsnokának le­mondását — jelenti az AFP, hozzáfűzve, hogy ezzel úgy tűnik, sikerült elkerülni a mindössze egyhónapos saigoni kormány első válságát Peking nem tart igényt az ENSZ-tagságra Pekingből jelenti a CTK. A Renmin Ribaóban cikk jelent meg, s azt állítja, hogy »a kí­nai népnek nem érdeke belép­ni az ENSZ-be, amely az Egyesült Államok és a Szov­jetunió politikai tőzsdéje. Kína boldogul az ENSZ flatkül***. Ezt bizonyítják az utóbbi idő­ben elért nagy nemzetközi si­kerei — különösen a kulturá­lis forradalom hatása.* A Renmin Ribao dühödten támadja a Szovjetuniót és azt állítja, hogy a szovjet delegá­tusok az ENSZ-ben a kérdést leegyszerűsítve,­­két Kína-elv­­amerikai politikát támogatják. Mak­arioszt .Ciprnson bék­e Imi* Békés megoldás körvonalai a válságban Cyrus Vance utazó ameri­kai nagykövet Nicosiában két­órás tárgyalást folytatott Ma­­kariosz ciprusi elnökkel. Jól tájékozott források sze­rint a török—görög megegye­zés feltételeinek elfogadása vagy elutasítása helyett Ma­­kariosz és kormánya kifogá­á­sokkal élt, amelyeket részle­tesen meg is indokolt. E kifo­gások lényege arra a török­­ követelésre vonatkozik, hogy oszlassák fel Cipruson a nem­zeti gárdát.­­ Makariosz viszont ragasz­­l­kodik ehhez a fegyveres erő­höz, mert benne lát oltalmat­­ egy esetleges török invázióval­­ szemben. Ezen túlmenően Ma­­­­kariosz csak abban az esetben­­ hajlandó hozzájárulni a szige­­­­ten tartózkodó görög csapatok­­ kivonásához, ha Törökország­­ szavatolja, hogy sohasem tá­­­­madja meg Ciprust. Ankarában viszont az­­ 1960-as megállapodások értel-­­ mében ragaszkodnak a be- í avatkozás jogához arra az­­ esetre, ha a ciprusi török ki-­­ sebbséget veszély fenyegeti.­­ Vance tárgyalásai végül is­­ valószínűleg eredményesen zárultak, mert Makariosz ér­­­­sek csütörtökön reggel újság-í­­róknak kijelentette, hogy­­ Cipruson béke lesz és nem­ hisz a törökök inváziójában.­­ A nagykövet viszont csak an­­­­­nyit mondott, hogy tárgyalásai i­s konstruktívak és tájékozódó­­ jellegűek. Voltak. ) Visszatért Brüsszelbe Man­­í­­lo Brosio NATO-főtitkár is.­­ Elutazása előtt az athéni re- é­pülőtéren megállapította, hogy­­ a konfliktus veszélye elmúlt.­ José Rosz-Bennett, U Thant ? ENSZ-főtitkár megbízottja re-­­pülőgépen New Yorkba uta­­­zott.­­ Megbízható athéni körökben ? úgy hírlik, hogy a diplomáciai­­ fáradozások nyomán létrejött­­ megegyezés tervezetét már­ meg is küldték New Yorkba.­­ Az AFP ankarai tudósításé­ I­rán közli, hogy a török mi­­­­nisztertanácsot ismét össze-­­ hívták. Ugyancsak az AFP je­­­­lenti New Yorkból, hogy de­cember 15-én vagy 16-án ül össze a Biztonsági Tanács és dönt a ciprusi ENSZ-erők megbízatásának hathónapos meghosszabbításáról. (Az ENSZ-csapatok megbízatása december 26-án jár le.) Maga Nemzet Az EAK elismerte a Dél-jemeni Népi Köztársaságot El-Sabi az új államelnök Kairóból jelenti az MTI. Az­­ EAK november 30-án 0 órakor elismerte a Dél-jemeni Népi­ Köztársaságot. Mivel az elis-­­merés az új arab állam meg­születése pillanatában történt, az EAK kormánya az első, amely ezzel a gesztussal kife­jezi rokonszenvét a dél-arábiai köztársaság iránt. Az egyipto­mi külügyminisztérium nyi­latkozata hangsúlyozza, hogy az EAK sikert kíván a 14. arab államnak és kifejezi reményét, hogy népe javára, a haladás útján győzelmeket arat majd, hozzájárulva az arab nemzet felemelkedéséhez. Rahtan Mohamed El-Sabit, a Nemzeti Felszabadítási Front (NLF) vezetőjét, a Dél-jemeni Népi Köztársaság függetlensé­gének első napján, az új állam elnökévé választották — jelen­tette csütörtök délután gyors­hírben a Reuter-iroda. El-Sabi a nap folyamán tért vissza Génfből, ahol az NLF-küldött­­ség élén függetlenségi tárgya­lásokat folytatott a brit kor­mány képviselőivel. Az NLF főparancsnokságának ezzel kapcsolatos határozatát Aden­­ban, több ezer főnyi tömeg tapsától kísérve olvasták fel. El-Sabi államelnöki megbíza­tása két évre szól. Az adeni nagygyűlésen részt vettek a diplomáciai testület képviselői is. Újabban Jordánia, Tunézia és a Kínai Népköztársaság is­merte el a Dél-jemeni Népi Köztársaságot, bejelentvén, hogy hajlandók felvenni vele a diplomáciai kapcsolatot. Csak Szíria nem vesz részt a rabati arab csúcstalálkozón Csak Szíria nem vesz részt az arab államfők ötödik talál­kozóján, amelyet a rabati Hil­ton Szállóban december 9-én kezdenek meg. Szaúd-Arábia sem adott ugyan még választ az Arab Ligának a csúcsérte­kezleten való részvételéről, de kairói nagykövete kijelentette, hogy hazája nem ellenzi az államfői konferenciát, ha azon az arab államok többsége részt vesz. Szaúd-Arábia egyébként Tunézia véleményéhez csatla­kozva helyesebbnek tartaná a csúcstalálkozó elhalasztását mindaddig, amíg U Thant megbízottja befejezi közel­­keleti megbeszéléseit. A kairói Al Ahram csütörtö­ki számában közölte, hogy Hasszán El-Feki külügyi ál­lamtitkárt nevezték ki londoni nagykövetté. A két ország de­cember 12-én újítja fel a dip­lomáciai kapcsolatot. A Russell-bíróságg befejezte a tanúk kihallgatását Roskildeből jelenti az MTI. A dániai Roskilde városkában ülésező társadalmi törvény­szék csütörtökön befejezte az Egyesült Államok Vietnamban elkövetett háborús bűntettek­ről valló tanúk kihallgatását. Az ülésszak utolsó napján jelentkezett vallomástételre dr. Erich Wulff nyugatnémet or­vosprofesszor, a dél-vietnami Hoé Város kórházának volt igazgatója, a saigoni egyetem orvostudományi karának egy­kori tanára. A kiváló orvos­doktor egy nyugatnémet egész­ségügyi csoport tagjaként 1961-től 1967. november 20-ig dolgozott Vietnamban. Nagy feltűnést keltő beszédben bé­lyegezte meg a washingtoni kormány délkelet-ázsiai irtó­háborúját.­­­Az Egyesült Álla­mok vietnami hadviselése egész egyszerűen népirtás* — jelentette ki Wulff. Peter Weiss, a hazánkban is ismert drámaíró, a bíróság tagja megkérdezte: állítható-e, hogy az amerikai katonaság nemcsak a partizánok, hanem a falusi lakosság ellen is hábo­rút visel. — Egyértelműen ál­líthatom — mondotta Wulff doktor —, hogy amit az ame­rikaiak cselekszenek, az nép­irtás. Ezt bizonyítja több olyan katonai okmány, amelyek ta­núsága szerint a Dél-Vietnam­­ban szolgálatot teljesítő ame­rikai fegyveres erők tagjainak megengedték, hogy­­mindenre tüzet nyissanak, ami mozog". Zsoldosok alkonya Érdekes felvételeket közve­tített a minap a televízió Afri­kából, az afrikai kontinens egyik meglehetősen eldugott szegletéből, amely azonban az elmúlt napokban a nemzetkö­zi érdeklődés előterébe került. Kongó és Rwanda határán még mindig ott vesztegelnek a Bukavuból kikergetett zsoldo­sok és az a néhány száz ka­­tangai csendőr, aki velük együtt menekült el Kongóból. A filmfelvétel, amelynek egyes részleteit a televízió is közve­títette, szokványos jelenetet mutat be, mégis van valami egészen szokatlan és nagy­­jelentőségű benne. A kép ar­ról szól, hogyan fegyverzik le és motozzák meg a fehér zsol­dosokat a néger katonák. Ilyen képet már nagyon sokat lát­tunk, csak éppen mindig for­dított szereposztásban. Eddig még soha sem került sor arra, hogy fehér katonákat, a gyar­mati rendszer zsoldosait néger katonák lefegyverezzenek. Ez a filmfelvétel önmagában nem túlságosan nagy jelentőségű eseményről számol be, mégis fontos epizódja annak a for­dulatnak, ami Afrika népei­nek életében és lehet mondani, az egész emberiség történeté­ben bekövetkezett. Nemcsak a gyarmati rendszer teljes fel­számolásáról, vagy legalábbis e folyamat egyik döntő állo­másáról van szó, hanem az afrikai népek önállóságának fejlettségéről és arról, hogy ezek a népek eltökélten szem­­beszállnak minden beavatko­zási kísérlettel és saját sorsu­kat akarják élni. A bukavui epizódnak, amely még mindig nem zárult le egé­szen, az a jelentősége, hogy élesen és látványos formában állítja szembe az afrikai or­szágok önállósági törekvéseit a visszavonuló gyarmati rend­szerrel. Azok a zsoldosok, akik Schramme őrnagy vezetésével puccsot hajtottak végre ezen a kis területen és kézbe kapa­rintották Bukavu városát, mely egyébként e környék egyik legjobban ellátott civi­lizációs központja, nyilván­valóan külföldi utasításra jár­tak el, s nem nehéz kitalálni, hogy milyen külföldi utasítás­ra. Kongó függetlensége óta állandóan küzdelmet folytat azzal a belga nagyipari érde­keltséggel, amelynek bányái Katangában vannak, s amely zsoldjába fogadta Csembe volt kongói elnököt is. De nem ezek az összefüggések a lényegesek és főleg nem az, hogy a Brüsz­­szelben elkészített tervbe a vé­letlen beleszólt. A dolognak az a lényege, hogy nem sike­rült Kongóban újabb gyarma­tosító kalandot végrehajtani és a zsoldoshadsereg, amelyről egyes nyugati lapok kezdetben dicshimnuszokat zengtek (alig kétszáz főnyi fehér hadsereg elindult, hogy elfoglalja Afri­ka egyik legnagyobb, s feltét­lenül egyik leggazdagabb or­szágát), kénytelen volt ha­nyatt-homlok menekülni a kongói reguláris hadsereg ala­kulatai elől, jóllehet felmenté­sükre egy másik zsoldos­hadsereg is betört Kongóba Angolából, a portugál gyarma­tosítóknak erről a hadi bázisá­ról. Bob Denard, aki Schram­me felmentésére sietett, ugyan­olyan gyorsan kénytelen volt hátat fordítani ennek a kalan­dos vállalkozásnak, mint zsol­dostársa. A zsoldosok tehát visszavo­nultak és magukkal hurcolták azokat a katangai csendőröket is (családtagjaikkal együtt), akik bíztak az ígéretekben. Csombe tekintélyében és a fe­hér ember fölényében. Ezek a szerencsétlenek ma is ott zsú­folódnak a rwandai határon, de valószínűleg rövidesen visszatérhetnek hazájukba. Mobutu ugyanis úgy rendelke­zett, hogy a kongói állampol­gárok minden bántódás nélkül visszatérhetnek hazájukba, vi­szont a fehér zsoldosoknak el kell hagyniuk nemcsak Kongó területét és a szomszédos or­szágokat, hanem egész Afri­kát. A zsoldosok vezéreikkel együtt alá is írtak ilyen értel­mű kötelezettséget, de persze, azt már a legnaivabb afrikai is megtanulta, hogy mit ér egy ilyen papiros, amin gyarmati katonák aláírása szerepel. Az elgondolás az, hogy a zsoldosokat visszatelepítik ab­ba az európai országba, ahon­nan eljöttek és aztán boldo­guljon velük a belga vagy a portugál, vagy akár a francia hatóság. De a dolog mégsem ilyen egyszerű. A Rwanda ha­tárán megrekedt társaság ügyét kézbe vette az Afrikai Egységszervezet, jeléül annak, hogy nem pusztán kongói ügy­nek tekintik a bukavui epizó­dot, hanem — mint ahogy be­vezetőben már rámutattunk — egész Afrika ügyének, lé­nyegileg a gyarmati helyzet végérvényes megszüntetésével kapcsolatos kérdésnek. Diallo Telli, az Afrikai Egy­ségszervezet főtitkára, aki személyesen vett részt ennek az ügynek a lebonyolításában, röviddel ezelőtt nagyon érde­kes nyilatkozatot tett arról, hogy mielőtt a zsoldosok eltá­voznak, alapos vizsgálatot kell tartani arról, hogy milyen közönséges bűncselekmények terhelik ezeknek a condottie­­riknek a lelkét, valamint ar­ról, hogy tulajdonképpen kik fegyverezték fel és finanszí­rozták ezt a vállalkozást. „Nem szabad elveszíteni a fejünket — mondotta Diallo Telli —, most soha vissza nem térő alkalmunk van, hogy pontos információkat szerez­zünk azokról a forrásokról, amelyekből az ilyen kalandor­vállalkozások és azoknak rész­vevői táplálkoznak.* Érdekes­sége a dolognak, hogy az Af­rikai Egységszervezet javasla­ta szerint nemzetközi bíróság­nak kell megvizsgálnia a zsol­dosok ügyét, mégpedig az em­lített két szempont alapján. Fel kell deríteni továbbá azt is, hogy kik finanszírozzák és irányítják ezeket a kalandor vállalkozásokat, jól­lehet álta­lában mindenki tudja, hogy például Kongóban milyen európai tőkeérdekeltség igyek­szik visszaszerezni a döntő részben már elveszített pozí­ciókat. Figyelemre méltó részlete ennek az eseménynek még az is, hogy kiderült: nincs többé olyan hatalmuk a legbefolyá­sosabb monopolista köröknek sem, amelyeknek nagy pénz­ügyi érdekeik fűződnek a gyarmati kizsákmányolás fenntartásához, hogy megvéd­jék zsoldosaikat Vége annak az időnek Afrikában, amikor néhány száz jól felfegyverzett légionistával, vagy valamelyik gyarmati hatalom reguláris csapataival egész országrésze­ket lehetett leigázni. Az igaz, hogy a zsoldosi mesterség némi veszélyekkel járt az utóbbi években, de vi­szont nagyon jól jövedelme­zett. Egy zsoldos katona 450— 1400 dollárig kapott havi fize­tést ami nem kis pénz, főleg az afrikai városokban, ahol ezt a tekintélyes jövedelmet még egyéni akciókkal is meg lehetett tetézni. Ha figyelem­be vesszük, hogy egy amerikai főiskolai tanárnak 5-600 dol­lár havi fizetése van és ezek a zsoldosok a világon semmihez sem értettek, csupán a gép­pisztoly kezeléséhez, el kell is­mernünk: a gyarmatosítók nem fizetnek rosszul. A katangai csendőrök több­sége valószínűleg rövidesen visszatér hazájába (az Afrikai Egységszervezet főtitkára ki­jelentette: személyesen garan­tálja az amnesztiát minden visszatérő katangai részére), aki pedig nem akar visszatér­ni, azt hajlandó az egységszer­vezethez tartozó országok bár­melyike befogadni. Természe­tesen ez nem vonatkozik a fe­hér zsoldosokra, akiket ha le­zárult a vizsgálat, vissza fog­nak küldeni oda, ahonnan jöt­tek és ezzel minden bizonnyal lezárul a gyarmati korszak történetének egyik fontos epi­zódja. Padi Ferenc Hitel Angliának Párizsból jelenti a Reutert Párizsban hivatalosan beje­lentették, hogy a tőkés világ vezető gazdasági hatalmait magában foglaló, úgynevezett ■►tízek csoportja* támogatja a nemzetközi valuta­alapot az Angliának nyújtandó 1,4 mil­liárd dolláros hitel folyósítá­sában. A­­tízek csoportja­ mintegy 500 millió dollárral járul hoz­zá a hitelhez, a nemzetközi valutaalap 400 millió dollár értékű aranyat ad el főként az európai Közös Piac országai­nak, míg a fennmaradó 500 millió dollárt saját valuta­­tartalékaiból folyósítja az Anglia által kért hitel előte­remtéséhez. .Péntek, 1967. december . A Pravda megemlékezése Münnich Ferencről Valamennyi csütörtökön megjelent szovjet lap közli az MSZMP Központi Bizottságá­hoz és a Magyar Népköztársa­ság kormányához Münnich Ferenc halála alkalmából inté­zett táviratot. A Pravda meleg hangú mél­­­­tatásban emlékezik meg Mün­nich Ferencről, a lánglelkű forradalmárról, a kommuniz­mus eszméjének bátor harco­sáról. A cikk hangsúlyozza: a magyar dolgozók mély gyászá­ban teljes szívvel osztoznak a szovjet emberek, akik jól is­merték Münnich Ferencet, a Szovjetunió igaz barátját, aki­nek egész élete összeforrott a marxizmus—leninizmus esz­méinek, a Nagy Október esz­méinek győzelméért vívott harccal. Münnich Ferenc mozgalmas, harcos életpályájának megraj­zolása után a Pravda rámu­tat: a magyar nép dicső fia életének igazságát a Nagy Ok­tóber eszméiben, a nép bol­dogságáért vívott harcban ta­lálta meg. Münnich Ferenc nagy barátja volt a szovjetek országának, amelyet második hazájaként tartott számon. A Szovjetunióért tett nagy szol­gálatai elismeréseként több ízben szovjet érdemrendekkel tüntették ki. Legutóbb októ­ber 50. évfordulója ünnepi napjaiban Lenin-rendre érde­mesítették. Ez a kitüntetés nemcsak ne­kem szól — mondotta akkor Münnich Ferenc —, hanem mindazoknak, akik részesei voltak Októbernek, akik min­dig hitték, hogy Lenin eszmei győzelemre visznek bennün­ket, akik bátran védelmezték és most is védelmezik ezeket az eszméket az ellenség és a szakadárok merényleteitől. Münnich Ferenc ezen sza­vaiban — húzza alá a Pravda — a meggyőződéses interna­cionalista, a lánglelkű forra­dalmár, a kommunista esz­mék, a nép boldogsága tevé­keny harcosának hangja szó­lal meg. Ilyennek marad meg a szovjet emberek emlékeze­tében. Részvéttáviratok dr. Münnich Ferenc elhunyta alkalmából Dr. Münnich­­Ferenc el­hunyta alkalmából táviratban fejezte ki mély részvétét a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság kor­mányának és az elhunyt hoz­zátartozóinak a Német Szo­cialista Egységpárt Központi Bizottsága nevében Walter Ulbricht első titkár, a Mongol Népi Forradalmi Párt Köz­ponti Bizottsága és a Mongol Népköztársaság kormánya; Phung Manh Cung, a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője; Johanni Koplenig, az osztrák munkás­­mozgalom ismert személyi­sége. A szovjet harcostársak ne­vében I. Konyev, a Szovjet­unió marsallja, M. Kazakov és P. Batov hadseregtábornok, a Magyar Népköztársaság terü­letén ideiglenesen állomásozó szovjet katonai egységek pa­rancsnoksága nevében K. Pro­­valov vezérezredes és a pa­rancsnokság több magas rangú tisztje. A külpolitika hívei­ ­ (Kairó, AFP) Száj­ed Na­fal, az Arab Liga főtitkár­­helyettese, csütörtökön beje­lentette, hogy az arab orszá­gok külügyminiszterei decem­ber 9-én Rabatban összeülnek. (Moszkva, MTI) Koszigin szovjet kormányfő csütörtö­kön a Kremlben fogadta Torsten Nilsson svéd külügy­minisztert és Gromiko szovjet­­ külügyminiszter részvételével megbeszélést folytatott vele. Ő (New York, TASZSZ) Francisco Ocamano ezredes, a Dominikai Köztársaság Nagy-Britanniában akkreditált katonai attaséja, aki az 1965-ös dominikai események egyik főszereplője volt, titok­zatos körülmények között el­tűnt.­­O (Genf, MTI) Csütörtökön újabb ülést tartott a tizenhét­hatalmi genfi leszerelési érte­kezlet A csütörtöki ülés rész­vevői elhatározták, hogy két hét múlva, december 14-én, másfél hónapra elhalasztják a tanácskozás munkáját.­­ (London, MTI) Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, aki részt vett Nagy-Britannia Kommunista Pártjának XXX. kongresszusán, csütörtökön ha­zautazott Budapestre. Ugyan­ezzel a repülőgéppel utazott el Londonból Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes és Házi Vencel nagykövet, a Kül­ügyminisztérium osztályveze­tője.

Next