Magyar Nemzet, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)

1967-12-01 / 284. szám

. Uivar­omizet_ Péntek, 1961. december 1­5 Nem maradnak magukra Erdei Ferenc látogatása a ráckevei agrárklubban A klub kicsit hűvös volt, kicsit rideg. Hajdan a neve­zetes ráckevei »Sas« vendéglő volt bérlője az épületnek. Délután négy órára azonban csaknem az egész klub meg­telt. Megindult a beszélgetés, elhangzottak az első kérdések, válaszok. A terem mind job­ban megtelt feszültséggel, for­rósodni kezdett benne a leve­gő. A téma, a vita magával ragadta az embereket. A ráckevei járás Agrárszak­emberek klubjának máskor is voltak sikeres rendezvényei — amint azt Puzder Ferenc, a járási pártbizottság mezőgaz­dasági osztályvezetője el­mondta. A 158 tag közül 40— 50 — akárcsak most is — rend­szeresen részt vesz a klub­napokon, beszélgetéseken. A szerdai rendezvényüknek azonban súlya volt. Egyrészt, mert a termelőszövetkezetek működésével, feladataival volt kapcsolatos az új mechaniz­musban. Ennél ma érdekfeszí­­tőbb téma nincs a mezőgazdá­szok számára. Másrészt: a vi­tában részt vett Erdei Ferenc akadémikus, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának főtitkára is. A klubtagok sok kérdésre, problémára vártak és kaptak is tőle útmutatást, tanácsot. Elsősorban nem arról esett szó, ami jó, ami probléma­mentes az új úton, hanem ami még nem tisztázott, aminek a kimenetelét még nem látják világosan. Nem volt hurrá hangulat, lelkendezés, hogy milyen jó lesz ezután, milyen nagyszerű dolog is az önálló­ság. Helyette a lehetőségek és feladatok higgadt, reális fel­mérése folyt. A mondatokból sugárzott a felelősségérzet, az egyénért, a gazdaságért, az ország lakosságának ellátá­sáért. Érződött belőlük annak a tudata: az új mechanizmus szélesebbre tárja a kapukat a jobb gazdálkodás, a többter­melés előtt. A vezetők számá­ra ezen az úton való járás azonban nem könnyebb, ha­nem nehezebb lesz, mint volt eddig. Még több kezdeményezést Erdei Ferenc is hangsúlyoz­ta: az a tény, hogy ezután az összes klasszikus közgazdasági kategória a termelőszövetke­zetekben is lényegében érvé­nyesül — még "­szorosabb" gazdálkodásra, a tartalékok feltárásának még gyorsabb tempójára készteti a gazdasá­gokat. A vezetésben még job­ban előtérbe kerül a szakér­telem, a közgazdasági elem­zés, még inkább szükség lesz új kezdeményezésekre, na­gyobb rugalmasságra. Jó pél­daként említette meg a kis­­kunlacházi Petőfi Tsz egyik korábbi kezdeményezését, burgonyaakciójukat. Megfele­lő propagandát kifejtve úgy értékesítették burgonyájukat, hogy Budapesten nagyobb té­telekben házhoz szállították. — Mintegy 25 vagon bur­gonyát adtunk el ilyenfor­mán — veti közbe Szűcs Bé­la, a téesz elnöke. — De ak­kor nem annyira a jó keres­kedelmi érzékünk, mint in­kább a kényszer vitt erre. Másképp a nyakunkon ma­radt volna. Amelyik gazdaság boldogul­ni akar, hasonló jó ötletek tu­catjait kell produkálni. Ehhez a területi szövetségek is mind több támogatást lesznek képe­sek adni. Néhol már tevé­kenyen segítik a gazdaságok áruértékesítését, az árubeszer­zést, a jogvédelmet.­­ Egy­ dologban már mi is tapasztaltuk a szövetség tevé­kenységének konkrét hasznát. A biztosítás új feltételei sze­rint, például gazdaságunknak jövőre 84 ezer forinttal kel­lene többet fizetni, mint ed­dig. Ugyanakkor ezzel egy­általán nincs arányban a kár­térítés kiterjesztése. A szövet­ség figyelmeztetett bennünket és most több gazdasággal együtt az új formát felmond­juk, maradunk a régi mellett. Már ezzel lényegében meg­takarítjuk azt az összeget, amelyet a területi szövetség­hez befizettünk — mondja dr. Tu­kacs Béla, a ráckevei Arany Kalász Tsz főkönyvelője. Rosszul gondolkodik az a vezető — kapcsolódott Erdei Ferenc egy másik vélemény­hez —, aki a nagyobb önálló­ságot úgy értelmezi, hogy a szövetkezeti demokráciát, a kollektív vezetést háttérbe le­het majd szorítani. Hiszen az üzemek többségében az egy­személyi felelős vezetők is csak a kollektíva véleményé­re, álláspontjára támaszkod­va képesek jól irányítani.­­A szövetkezeti demokrácia be­tartása kulcskérdés lesz az új mechanizmusban, mivel a na­gyobb követelményekkel és az előadódó gondokkal nehezen tudnak megbirkózni ott, ahol az emberek nem érzik tulaj­donosi voltukat, azt, hogy sa­játjukról van szó.­" Pillantás a jövőbe A kérdés csendben hangzott el, szokványosnak is mondha­tó, itt a klubban mégis vissza­fojtott lélegzettel várta rá mindenki a választ. Milyen perspektívája van a kertészeti ágnak, a szőlőtermelésnek? Mivel érdemes foglalkozni, mi a jó exportcikk? Lotus Imre közgazdász tette fel a kérdést, amely azonban itt a környé­ken valamennyi gazdaságot foglalkoztat. Látni szeretnék világosan, hogyan tervezzenek, mire fordítsák a figyelmüket. Elevenbe vágó ügy itt min­den, ami a zöldséggel törté­nik, ami az állattenyésztéssel kapcsolatos. A megye öntözött területének 50 százaléka ebben a járásban található. Sok pap­rikát, paradicsomot termelnek, de mégsem vált azzá ez a te­rület, aminek látni szeretnék: Budapest egyik éléskamrájává. A belső és a külső piacokról, a kereslet és az igények vár­ható alakulásáról kapott rö­vid tájékoztató természetesen nem vágott egybe több gazda­ság vágyával, elképzelésével. Sem a paradicsom, sem a cse­megeszőlő nem olyan cikk, amely számottevő lehetne ex-­­­portunkban a jövő esztendők­ben. Mezőgazdaságunk abszo­lút versenyképes cikke a hús. Mind a marhahús, mind a ser­téshús. Belföldön is, külföldön is hosszú-hosszú évekig kere­sett áru lesz. Ennek nyomán szóba jött,­ mit kellene, mit lehetne tenni még a járásban az állatte­nyésztés fejlesztéséért? Ho­gyan lehetne a jók közé emel­ni a két gyenge szövetkezetét, a dömsödi Dózsát és a sziget­­szentmártoni Szigetgyöngyét. Az egyik mezőgazdász azt mondta: "Objektíve gyenge gazdaság nincs. A vezetésüket kell megjavítani." Közös gazdaságot vezetni eddig sem volt könnyű. Ez­után még több hozzáértést, rá­termettséget kíván. A vezetők­nek lépést kell tartaniuk a tu­dománnyal, az új módszerek­kel. Erdei Ferenc azonban utalt arra: sok divatos elmé­lettel lehet ma találkozni a ve­zetéstudománytól az informá­ciószerzés, a döntés témájáig. Tanulni kell a vezetőknek, de nem szabad, hogy az ilyen di­vatos elméletek, fogalmak hát­térbe szorítsák a gyakorlat ál­tal igazolt jó és kézenfekvő módszereket, alapvető vezetési elveket. A téesz és a MÉK Napirendre került a keres­­­kedelem, a MÉK munkája is. Elhangzottak a régi igények: legyen jobb az összhang, le­gyen kisebb a rés a felvásár­lási és a kiskereskedelmi ár között. Az egyik gazdaság el­nöke felvetette: “Olyan gon­dolattal foglalkozunk, hogy jövőre nem szerződünk le zöldséget és nem is terme­lünk.* Lehulló hideg jégcsapokként Roppantak a szavak. "Vérre menő* probléma ez. Vajon ez-e a kivezető út? Ez felel-e meg legjobban a termelőszö­vetkezetek és a népgazdaság érdekének? Erdei Ferenc logikus okfej­tése következett és érezni le­hetett, hogy az újra nekilen­dülő vitában lassan mindenki megérti, melyik út ma a jár­ható és miért. Anélkül, hogy nevén nevezték volna a mun­kás-paraszt szövetséget. Az áruértékesítés különböző csatornáit az eddigieknél még jobban ki lehet és ki is kell használni. A gazdaságoknak azonban a nagykereskedelem­mel sem szabad szakítani, “felrúgni a tárgyalás elvét”. Nem behódolni esetleges túl­zott és jogtalan igényeiknek, de keményen kitartani állás­pontjuk, érdekeik védelme melllett. S ha igazuk van, mi­nél feljebb mennek problé­máikkal, annál valószínűbb, hogy az kielégítő elintézést is nyer. Mert nem szabad azt sem szem elől téveszteni: a kereskedelem hozzáértést igénylő szakma és kockázattal is jár. Nem megoldás, nem visz messze az az út — szám­talan külföldi példa is bizo­nyítja ezt —, ha a termelő gazdaságok is nagyban akar­nak kereskedni, vagonokkal mérhető különféle árucikkeik értékesítésével bajlódnak. Egy másik agronómus hang­jából az az aggodalom csen­dült ki: nem maradnak-e ez­után nagyon magukra? Nem volt egészséges, nem vitt előre az eddigi túlzott bábáskodás sem, de az sem lesz jó, ha se­honnan nem kapnak útmuta­tást, tanácsot. Ezzel kapcsolat­ban mutatott rá Erdei Ferenc: "Nem kell az önállóságot feti­sizálni. Nem úgy kell felfog­ni, hogy ezután csökkenhet a szervezettség, az összhang a piac igényei és a termelés kö­zött. Különösen a területi szö­vetségek tud­nak majd itt je­lentős támogatást adni, de a járási vezetés feladata, felelős­sége sem csökken e tekintet­ben.* A délután kezdődött és késő estébe nyúló klubnapról min­denki vitt magával valami ta­nulságot. Megnyugtatókat és biztatókat. Köztük azt is, ame­lyet talán a legfontosabbnak lehetne mondani: ezután sem hagyják magukra a termelő­szövetkezeteket, de nem is végzik el helyettük sehol a munkát. Keserű Ernő Az úttörők barátságvonata A fiatalok moszkvai palotájában “Egymillió 200 ezer magyar úttörő üdvözletét, jókívánsá­gait, nagy igyekezettel és sze­retettel készített ajándékait hoztuk el nektek. Az ajándé­kok között vannak hazánk leg­szebb virágmagjai is; vessétek el, hogy a kinőtt virág is hir­desse majd a magyar és a szovjet nép barátságát.* Boldog gyermektaps köszön­te meg küldöttségünk vezető­je, Simon János szavait. Ezer gyermek tapsolt — a moszk­vai Úttörő Palota közönsége. Magyar és szovjet úttörők, akikhez olyan emberek szól­tak ezen a felejthetetlen estén, mint Marija Fortusz, a spanyol polgárháború és a Nagy Hon­védő Háború veteránja (az a hős asszony, akinek sorsát ma­gyar filmből, az Alba Regiá­ból ismerjük), Henry Winston, az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtit­kára, aki börtönben vesztette el szemevilágát, Arismendi, az uruguayi és Pedro Saad, az ecuadori kommunista párt el­ső titkára. Magyar és szovjet úttörők,­ magyarok, akiket az első pillanattól ámulatban tar­tott ez az ultramodern üveg­palota. És szovjet pajtások, akik ugyan már hozzászoktak a vendéglátáshoz, a világ min­den tájáról érkező fiatalokhoz, most mégis megilletődtek at­tól az őszinte szeretettől és barátkozni vágyástól, amely — mint mondták — "magyar specialitás*. Az űrhajós-terem »Ez tényleg palota!* “Ugyan­az a fiatal építészcsoport ter­vezte, mint a kijevit; hasonlít is rá, de ez még szebb!* “Hal­lottátok? Hétszáz szakkör mű­ködik benne! És bármelyik moszkvai iskolás tagja lehet, csak az számít, tehetséges-e az illető, akar-e dolgozni és jár-e rendszeresen.* “Szédületes ez a télikert! A pálmát még csak ismerem, de banánfát most lá­tok életemben először is "Az űrhajós-teremhez mit szóltok?* “Az a fiú, aki kalauzolt ben­nünket, azt mondta, hogy elég gyakran van Gagarin is itt. Ő patronálja az űrhajós szak­kört.* “Na és a Lenin-terem, meg a képzőművész-szakkör, a zeneszobák és a balett-terem? A nemzetközi barátság klub­járól nem is beszélve!* “Ne­kem a kijevi Úttörő Palota barátság­ klubja talán még job­ban tetszett. Az a körasztal 25 baráti ország zászlóival na­gyon ötletes!* — lelkesedtek szünetben a gyerekek. A hivatalos műsor előadói a közönségből kerültek ki. Előbb a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusa lépett szín­padra. A Csányi László és Botka Valéria vezényletével előadott magyar és szovjet kórusműveket és világot járt énekes-táncjelenetüket percekig tartó tapsvihar “kö­szönte meg”. A kiváltságos osztály — Talán még jobbak voltak, mint a kijevi Úttörő Palotá­ban — jegyezte meg a mellet­tem ülő gyerek. — Úgy érzem, a mai este az eddigi legna­gyobb élmény számomra. Az igaz, hogy a városnézés, a mauzóleum, a Kreml, a kincs­tár, a Kongresszusi Palota és a Lomonoszov Egyetem még ezután következik! Azt hiszem, igaza volt Tamásnak, amikor azt mondta: "A Szovjetunió­ban van egy kiváltságos osz­tály, a gyerekek." Valóban. Tizenkétezer sze­mélyt befogadó palota nem mindenütt áll a gyerekek ren­delkezésére. És nem minde­nütt van 1500 tagú úttö­rő ének-, zene- és tánckar sem. Olyan együttes, amely már szinte az egész világot bejárta, amelynek egy része éppen ezekben a napokban is Fran­ciaországban szerepelt. Ame­lyet nemrég a Lenini Komszo­­mol Renddel tüntették ki, s amely ezen az estén is felejt­hetetlen élményű műsort adott. — Nekem az utolsó szám tetszett ,legjobban, az ének-, zene- és tánckar közös száma: az “Úttörő-barátság”. Európa, Ázsia, Afrika, Amerika — a világ ifjúsága összefogásának remek szimbóluma — magya­rázta az egyik fiú. — Ki a vezetője ennek az együttesnek?­­— kérdeztem Marija Szoldatovát, a nemzet­közi barátság-klub vezetőjét. — Loktyev, a Szovjetunió érdemes művésze. Nemrég ka­pott Lenin-rendet. — Melyik úttörő palota épült korábban, a kijevi, vagy a moszkvai? — Ez ötéves, a kijevit két évvel ezelőtt adták át. Mind­kettő a Komszomol ajándéka az úttörők és iskolások számá­ra. Tervezői és kivitelezői ugyanazok a fiatalok. A kijevi palotát — nemzetközi barát­ság klubjának a Magyar Szo­cialista Munkáspárt első tit­kára, Kádár János is tisztelet­beli tagja — ezekben a napok­ban nagy elismerés érte: Lenin-renddel tüntették ki. — Hadd nézzem én is — to­lakodtak a gyerekek előadás után “Stefi néni”-hez, a kül­döttség helyettes vezetőjéhez, akinél a szovjet úttörőktől ka­pott ajándékok voltak, köz­tük egy lemez, Lenin hangjá­val. — A Lenin-mauzóleumba mikor megyünk? — Holnap délelőtt. És Komarov emléktábláját is megkoszorúzzuk a Kreml falá­nál! Vitya és Attila úgy összeba­rátkoztak ezen a délutánon, és olyan sokat szerettek volna még mesélni egymásnak, ha nehezen ment is a beszélgetés, hogy alig tudtak elbúcsúzni. Levelezni fognak, és talán jövő nyáron Vitya eljön Buda­pestre. “Do szvidányija/* — mond­ták. S a gyermekek hitének ere­je, őszinte szeretete és barát­kozni akarása aranyfedezete a viszontlátásnak. Heimann Ildikó PVC KEMÉNY LEMEZEK VACUUMHUZASÁT RÖVID HATÁRIDŐRE VÁLLALJUK „BUDAPEST” MŰANYAG­­FELDOLGOZÓ KTSZ Budapest, XI., Bartók Béla út 18. TELEFON: 4662 012 Olvastam a Magyar Nemzet “Városművészet” című cikkét, a salgótarjáni új városközpont épületeiről. A cikknek csak örülhetnek mindazok, akik az építészet esztétikai értékei iránt érdeklődnek, hiszen nemcsak szakszerű elemzést olvashattunk a salgótarjáni vá­rosközpontról, hanem az oly ritkán jelentkező építészet­kritika szólalt újra meg. Egy dolgot azonban furcsáll­­tunk, azt, hogy a cikk szerző­je nem említette meg a vá­rosközpontot tervező építőmű­vészek nevét. Talán fel sem tűnt volna ez, ha ugyanakkor nem nevezi néven Niemeyert, az új Brasilia építőjét, és So­mogyi Józsefet, az új salgó­tarjáni szobormű alkotóját. Így azonban a cikk azt a ha­tást tette, mintha a városmű­vészet szolgálatába szegődött építészek — legalábbis a ma­gyarok — nem lennének egy­úttal művészek is. F. J. építész A A szemrehányás jogos, de ezen túl feltettük mi is a kér­dést: — valóban, miért felejt­jük ki olyan könnyen az épí­tészek megnevezését? Mérni // / Kik tervezték az új Salgótarjánt? önvizsgálat után csak egy vá­lasz maradt: — rossz reflexek működtek bennünk is. Az a régről örökölt és megszokássá vált szemlélet, hogy az épület magától lesz,­­felépül",­­kelet­kezik«. Ez a szemlélet bizo­nyos mértékig indokolt lehe­tett az ötven-száz évvel ezelőt­ti bérházépítkezésekre, ame­lyek valóban csak objektumok voltak, s nem épületek. Ma már azonban tudjuk, hogy az épület a társadalom fizikai lé­tének és életformájának nagy­hatású alakítója, és hangsú­lyozzuk is ezt. Ám ez csak a fonal egyik vége. Ki áll a má­siknál, a tervezés aktusánál, a­ társadalom egészséges igényei­nek felismerésénél? A salgótarjáni városközpont tervezőinek névsorát íme itt adjuk. Nemcsak a vas és a be­ton, hanem a "lélek mérnö­kei" is ők: Magyar Géza, aki a városközpont új rendjét jelöl­te ki és a lakóépületeket vala­mint a gimnáziumot tervezte, Jánossy György, a Karancs Szálló tervezője, Szrogh György, a művelődési ház ter­vezője és Finta József, az üz­letház épületegyüttesének al­kotója. Valamennyien Ybl-dí­­jas építőművészek. P. G. Még egyszer a százmilliók A Magyar Nemzet “Száz­milliókról van szó” című ve­zércikkét nagy érdeklődéssel olvastam, annál is inkább, mert ebben az ügyben ez év elején javaslatot küldtem a fő­városi tanács vb. városrende­zési és építészeti osztályához. Javaslatom dióhéjban a kö­vetkezőket tartalmazta: A volt Lágymányosi Dohánygyár épü­letkomplexuma majdnem tel­jesen kihasználatlanul áll. Az épület állaga jó, hiszen három évvel ezelőtt több milliós költ­séggel tatarozták. Azt javasol­tam, hogy megfelelő átalakí­tás után helyezzék ide a Rókus-kórházat és a közvetlen szomszédságában levő, és már régen kitelepítésre ítélt autó­javító helyébe építsenek egy szép és modern pavilont, ami­lyenre éppen szükség van. Javaslatomra a városrende­zési és építészeti osztálytól olyan választ kaptam, hogy a szóban forgó épületek bontás­ra kerülnek és ezen a terüle­ten három tröszt irodaházait fogják rövidesen felépíteni. Amikor én ezt a választ kaptam, a volt dohánygyár épületén az építőmunkások már dolgoztak, de ami a meg­lepő, nem bontották az épüle­tet, hanem alakítgatták a bel­ső részeket hónapokon keresz­tül s még a főépület lapos te­tejére egy családi ház nagy­ságú toldalékot is ragasztot­tak. Tehát úgy fest a dolog, hogy a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal kéz, vagy ta­lán annyira gazdagok vagyunk már, hogy ilyen luxusgazdál­kodást is megengedhetünk ma­gunknak? . A lényeg az, hogy mielőtt a 220 milliót kidobnánk, fontoló­ra kellene venni még egyszer ezt az ügyet. Szikora Miklós, Karinthy Frigyes út 24. Kié az orsótészta ? A Magyar Nemzetben “Ezt a tésztát” címmel megjelent glosszához szeretnék kapcso­lódni. Mi is vizsgáltuk az élel­miszerek és más cikkek cso­magolását a vásárlók megká­rosítása szempontjából. Hason­ló hiányosságokat tapasztal­tunk, a cikk egyik megállapí­tása azonban módosításra szo­rul: a háziasszonyok által ki­fogásolt orsótészta nem a Bu­dapesti Tésztagyár, hanem a Fővárosi Sütőipari Vállalat terméke. A Budapesti Tészta­gyár termékeinek csomagoló­anyagai is hagynak kívánni­valót maguk után, sok sza­­kadtra, lyukasra akadtunk kö­zöttük. Azt azonban nem tud­tuk megállapítani, a gyárban vagy a kereskedelemben sé­rülnek-e meg szállítás, raktá­rozás közben. Zs. F.-né népi ellenőr Meisetrend-előjegyzés Olvastam, hogy elkészült az 1968-as MÁV-menetrend. Attól fé­lek, hogy sokunknak nem jut be­lőle, mint ahogyan ebben az év­ben is történt. Tudjuk, hogy a MÁV nem vállalja, nem vállalhat­ja az előfizetéssel kapcsolatos nagy adminisztrációt. Szeretném java­solni, hogy a téli hónapokban, amikor sem az IBUSZ, sem a pá­lyaudvari tájékoztató irodák nin­csenek túlzott mértékben foglal­koztatva, vállalják ők az előjegy­zésekkel kapcsolatos minimális munkát, és biztosítsanak előnyt az előjegyzőknek az alkalmi vásár­lókkal szemben. A felvett előjegy­zések egyben azt is megmutatnák, hogy elegendő-e a menetrend? Keszeg József, Lenin krt. 8­. MINIMÁLIS MUNKAERŐVEL GYORSAN, GAZDASÁGOSAN VÉGEZHETŐ BELSŐ RAKODÁS, SZÁLLÍTÁS, anyagmozgatás AZ IPARBAN, A MEZŐGAZDASÁGBAN, A KERESKEDELEMBEN 3 TONNÁS DIESEL (DFG 3002/G—1 TÍPUSÚ) EMELŐVILLÁS TARGONCÁVAL Kiegészítő berendezésekkel együtt, korlátozott számban raktárról kapható Részletes táj­ékoztatással, szaktanáccsal készséggel áll­t. vevői rendelkezésére az AUTÓKER ÚJ AUTÓ OSZTÁLYA Budapest, XHL. • Gogol utca 13. TELEFON: 494—738, 294—688

Next