Magyar Nemzet, 1967. december (23. évfolyam, 284-308. szám)
1967-12-01 / 284. szám
. Uivaromizet_ Péntek, 1961. december 15 Nem maradnak magukra Erdei Ferenc látogatása a ráckevei agrárklubban A klub kicsit hűvös volt, kicsit rideg. Hajdan a nevezetes ráckevei »Sas« vendéglő volt bérlője az épületnek. Délután négy órára azonban csaknem az egész klub megtelt. Megindult a beszélgetés, elhangzottak az első kérdések, válaszok. A terem mind jobban megtelt feszültséggel, forrósodni kezdett benne a levegő. A téma, a vita magával ragadta az embereket. A ráckevei járás Agrárszakemberek klubjának máskor is voltak sikeres rendezvényei — amint azt Puzder Ferenc, a járási pártbizottság mezőgazdasági osztályvezetője elmondta. A 158 tag közül 40— 50 — akárcsak most is — rendszeresen részt vesz a klubnapokon, beszélgetéseken. A szerdai rendezvényüknek azonban súlya volt. Egyrészt, mert a termelőszövetkezetek működésével, feladataival volt kapcsolatos az új mechanizmusban. Ennél ma érdekfeszítőbb téma nincs a mezőgazdászok számára. Másrészt: a vitában részt vett Erdei Ferenc akadémikus, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára is. A klubtagok sok kérdésre, problémára vártak és kaptak is tőle útmutatást, tanácsot. Elsősorban nem arról esett szó, ami jó, ami problémamentes az új úton, hanem ami még nem tisztázott, aminek a kimenetelét még nem látják világosan. Nem volt hurrá hangulat, lelkendezés, hogy milyen jó lesz ezután, milyen nagyszerű dolog is az önállóság. Helyette a lehetőségek és feladatok higgadt, reális felmérése folyt. A mondatokból sugárzott a felelősségérzet, az egyénért, a gazdaságért, az ország lakosságának ellátásáért. Érződött belőlük annak a tudata: az új mechanizmus szélesebbre tárja a kapukat a jobb gazdálkodás, a többtermelés előtt. A vezetők számára ezen az úton való járás azonban nem könnyebb, hanem nehezebb lesz, mint volt eddig. Még több kezdeményezést Erdei Ferenc is hangsúlyozta: az a tény, hogy ezután az összes klasszikus közgazdasági kategória a termelőszövetkezetekben is lényegében érvényesül — még "szorosabb" gazdálkodásra, a tartalékok feltárásának még gyorsabb tempójára készteti a gazdaságokat. A vezetésben még jobban előtérbe kerül a szakértelem, a közgazdasági elemzés, még inkább szükség lesz új kezdeményezésekre, nagyobb rugalmasságra. Jó példaként említette meg a kiskunlacházi Petőfi Tsz egyik korábbi kezdeményezését, burgonyaakciójukat. Megfelelő propagandát kifejtve úgy értékesítették burgonyájukat, hogy Budapesten nagyobb tételekben házhoz szállították. — Mintegy 25 vagon burgonyát adtunk el ilyenformán — veti közbe Szűcs Béla, a téesz elnöke. — De akkor nem annyira a jó kereskedelmi érzékünk, mint inkább a kényszer vitt erre. Másképp a nyakunkon maradt volna. Amelyik gazdaság boldogulni akar, hasonló jó ötletek tucatjait kell produkálni. Ehhez a területi szövetségek is mind több támogatást lesznek képesek adni. Néhol már tevékenyen segítik a gazdaságok áruértékesítését, az árubeszerzést, a jogvédelmet. Egy dologban már mi is tapasztaltuk a szövetség tevékenységének konkrét hasznát. A biztosítás új feltételei szerint, például gazdaságunknak jövőre 84 ezer forinttal kellene többet fizetni, mint eddig. Ugyanakkor ezzel egyáltalán nincs arányban a kártérítés kiterjesztése. A szövetség figyelmeztetett bennünket és most több gazdasággal együtt az új formát felmondjuk, maradunk a régi mellett. Már ezzel lényegében megtakarítjuk azt az összeget, amelyet a területi szövetséghez befizettünk — mondja dr. Tukacs Béla, a ráckevei Arany Kalász Tsz főkönyvelője. Rosszul gondolkodik az a vezető — kapcsolódott Erdei Ferenc egy másik véleményhez —, aki a nagyobb önállóságot úgy értelmezi, hogy a szövetkezeti demokráciát, a kollektív vezetést háttérbe lehet majd szorítani. Hiszen az üzemek többségében az egyszemélyi felelős vezetők is csak a kollektíva véleményére, álláspontjára támaszkodva képesek jól irányítani.A szövetkezeti demokrácia betartása kulcskérdés lesz az új mechanizmusban, mivel a nagyobb követelményekkel és az előadódó gondokkal nehezen tudnak megbirkózni ott, ahol az emberek nem érzik tulajdonosi voltukat, azt, hogy sajátjukról van szó." Pillantás a jövőbe A kérdés csendben hangzott el, szokványosnak is mondható, itt a klubban mégis visszafojtott lélegzettel várta rá mindenki a választ. Milyen perspektívája van a kertészeti ágnak, a szőlőtermelésnek? Mivel érdemes foglalkozni, mi a jó exportcikk? Lotus Imre közgazdász tette fel a kérdést, amely azonban itt a környéken valamennyi gazdaságot foglalkoztat. Látni szeretnék világosan, hogyan tervezzenek, mire fordítsák a figyelmüket. Elevenbe vágó ügy itt minden, ami a zöldséggel történik, ami az állattenyésztéssel kapcsolatos. A megye öntözött területének 50 százaléka ebben a járásban található. Sok paprikát, paradicsomot termelnek, de mégsem vált azzá ez a terület, aminek látni szeretnék: Budapest egyik éléskamrájává. A belső és a külső piacokról, a kereslet és az igények várható alakulásáról kapott rövid tájékoztató természetesen nem vágott egybe több gazdaság vágyával, elképzelésével. Sem a paradicsom, sem a csemegeszőlő nem olyan cikk, amely számottevő lehetne ex-portunkban a jövő esztendőkben. Mezőgazdaságunk abszolút versenyképes cikke a hús. Mind a marhahús, mind a sertéshús. Belföldön is, külföldön is hosszú-hosszú évekig keresett áru lesz. Ennek nyomán szóba jött, mit kellene, mit lehetne tenni még a járásban az állattenyésztés fejlesztéséért? Hogyan lehetne a jók közé emelni a két gyenge szövetkezetét, a dömsödi Dózsát és a szigetszentmártoni Szigetgyöngyét. Az egyik mezőgazdász azt mondta: "Objektíve gyenge gazdaság nincs. A vezetésüket kell megjavítani." Közös gazdaságot vezetni eddig sem volt könnyű. Ezután még több hozzáértést, rátermettséget kíván. A vezetőknek lépést kell tartaniuk a tudománnyal, az új módszerekkel. Erdei Ferenc azonban utalt arra: sok divatos elmélettel lehet ma találkozni a vezetéstudománytól az információszerzés, a döntés témájáig. Tanulni kell a vezetőknek, de nem szabad, hogy az ilyen divatos elméletek, fogalmak háttérbe szorítsák a gyakorlat által igazolt jó és kézenfekvő módszereket, alapvető vezetési elveket. A téesz és a MÉK Napirendre került a kereskedelem, a MÉK munkája is. Elhangzottak a régi igények: legyen jobb az összhang, legyen kisebb a rés a felvásárlási és a kiskereskedelmi ár között. Az egyik gazdaság elnöke felvetette: “Olyan gondolattal foglalkozunk, hogy jövőre nem szerződünk le zöldséget és nem is termelünk.* Lehulló hideg jégcsapokként Roppantak a szavak. "Vérre menő* probléma ez. Vajon ez-e a kivezető út? Ez felel-e meg legjobban a termelőszövetkezetek és a népgazdaság érdekének? Erdei Ferenc logikus okfejtése következett és érezni lehetett, hogy az újra nekilendülő vitában lassan mindenki megérti, melyik út ma a járható és miért. Anélkül, hogy nevén nevezték volna a munkás-paraszt szövetséget. Az áruértékesítés különböző csatornáit az eddigieknél még jobban ki lehet és ki is kell használni. A gazdaságoknak azonban a nagykereskedelemmel sem szabad szakítani, “felrúgni a tárgyalás elvét”. Nem behódolni esetleges túlzott és jogtalan igényeiknek, de keményen kitartani álláspontjuk, érdekeik védelme melllett. S ha igazuk van, minél feljebb mennek problémáikkal, annál valószínűbb, hogy az kielégítő elintézést is nyer. Mert nem szabad azt sem szem elől téveszteni: a kereskedelem hozzáértést igénylő szakma és kockázattal is jár. Nem megoldás, nem visz messze az az út — számtalan külföldi példa is bizonyítja ezt —, ha a termelő gazdaságok is nagyban akarnak kereskedni, vagonokkal mérhető különféle árucikkeik értékesítésével bajlódnak. Egy másik agronómus hangjából az az aggodalom csendült ki: nem maradnak-e ezután nagyon magukra? Nem volt egészséges, nem vitt előre az eddigi túlzott bábáskodás sem, de az sem lesz jó, ha sehonnan nem kapnak útmutatást, tanácsot. Ezzel kapcsolatban mutatott rá Erdei Ferenc: "Nem kell az önállóságot fetisizálni. Nem úgy kell felfogni, hogy ezután csökkenhet a szervezettség, az összhang a piac igényei és a termelés között. Különösen a területi szövetségek tudnak majd itt jelentős támogatást adni, de a járási vezetés feladata, felelőssége sem csökken e tekintetben.* A délután kezdődött és késő estébe nyúló klubnapról mindenki vitt magával valami tanulságot. Megnyugtatókat és biztatókat. Köztük azt is, amelyet talán a legfontosabbnak lehetne mondani: ezután sem hagyják magukra a termelőszövetkezeteket, de nem is végzik el helyettük sehol a munkát. Keserű Ernő Az úttörők barátságvonata A fiatalok moszkvai palotájában “Egymillió 200 ezer magyar úttörő üdvözletét, jókívánságait, nagy igyekezettel és szeretettel készített ajándékait hoztuk el nektek. Az ajándékok között vannak hazánk legszebb virágmagjai is; vessétek el, hogy a kinőtt virág is hirdesse majd a magyar és a szovjet nép barátságát.* Boldog gyermektaps köszönte meg küldöttségünk vezetője, Simon János szavait. Ezer gyermek tapsolt — a moszkvai Úttörő Palota közönsége. Magyar és szovjet úttörők, akikhez olyan emberek szóltak ezen a felejthetetlen estén, mint Marija Fortusz, a spanyol polgárháború és a Nagy Honvédő Háború veteránja (az a hős asszony, akinek sorsát magyar filmből, az Alba Regiából ismerjük), Henry Winston, az Amerikai Egyesült Államok Kommunista Pártjának főtitkára, aki börtönben vesztette el szemevilágát, Arismendi, az uruguayi és Pedro Saad, az ecuadori kommunista párt első titkára. Magyar és szovjet úttörők, magyarok, akiket az első pillanattól ámulatban tartott ez az ultramodern üvegpalota. És szovjet pajtások, akik ugyan már hozzászoktak a vendéglátáshoz, a világ minden tájáról érkező fiatalokhoz, most mégis megilletődtek attól az őszinte szeretettől és barátkozni vágyástól, amely — mint mondták — "magyar specialitás*. Az űrhajós-terem »Ez tényleg palota!* “Ugyanaz a fiatal építészcsoport tervezte, mint a kijevit; hasonlít is rá, de ez még szebb!* “Hallottátok? Hétszáz szakkör működik benne! És bármelyik moszkvai iskolás tagja lehet, csak az számít, tehetséges-e az illető, akar-e dolgozni és jár-e rendszeresen.* “Szédületes ez a télikert! A pálmát még csak ismerem, de banánfát most látok életemben először is "Az űrhajós-teremhez mit szóltok?* “Az a fiú, aki kalauzolt bennünket, azt mondta, hogy elég gyakran van Gagarin is itt. Ő patronálja az űrhajós szakkört.* “Na és a Lenin-terem, meg a képzőművész-szakkör, a zeneszobák és a balett-terem? A nemzetközi barátság klubjáról nem is beszélve!* “Nekem a kijevi Úttörő Palota barátság klubja talán még jobban tetszett. Az a körasztal 25 baráti ország zászlóival nagyon ötletes!* — lelkesedtek szünetben a gyerekek. A hivatalos műsor előadói a közönségből kerültek ki. Előbb a Magyar Rádió és Televízió Gyermekkórusa lépett színpadra. A Csányi László és Botka Valéria vezényletével előadott magyar és szovjet kórusműveket és világot járt énekes-táncjelenetüket percekig tartó tapsvihar “köszönte meg”. A kiváltságos osztály — Talán még jobbak voltak, mint a kijevi Úttörő Palotában — jegyezte meg a mellettem ülő gyerek. — Úgy érzem, a mai este az eddigi legnagyobb élmény számomra. Az igaz, hogy a városnézés, a mauzóleum, a Kreml, a kincstár, a Kongresszusi Palota és a Lomonoszov Egyetem még ezután következik! Azt hiszem, igaza volt Tamásnak, amikor azt mondta: "A Szovjetunióban van egy kiváltságos osztály, a gyerekek." Valóban. Tizenkétezer személyt befogadó palota nem mindenütt áll a gyerekek rendelkezésére. És nem mindenütt van 1500 tagú úttörő ének-, zene- és tánckar sem. Olyan együttes, amely már szinte az egész világot bejárta, amelynek egy része éppen ezekben a napokban is Franciaországban szerepelt. Amelyet nemrég a Lenini Komszomol Renddel tüntették ki, s amely ezen az estén is felejthetetlen élményű műsort adott. — Nekem az utolsó szám tetszett ,legjobban, az ének-, zene- és tánckar közös száma: az “Úttörő-barátság”. Európa, Ázsia, Afrika, Amerika — a világ ifjúsága összefogásának remek szimbóluma — magyarázta az egyik fiú. — Ki a vezetője ennek az együttesnek?— kérdeztem Marija Szoldatovát, a nemzetközi barátság-klub vezetőjét. — Loktyev, a Szovjetunió érdemes művésze. Nemrég kapott Lenin-rendet. — Melyik úttörő palota épült korábban, a kijevi, vagy a moszkvai? — Ez ötéves, a kijevit két évvel ezelőtt adták át. Mindkettő a Komszomol ajándéka az úttörők és iskolások számára. Tervezői és kivitelezői ugyanazok a fiatalok. A kijevi palotát — nemzetközi barátság klubjának a Magyar Szocialista Munkáspárt első titkára, Kádár János is tiszteletbeli tagja — ezekben a napokban nagy elismerés érte: Lenin-renddel tüntették ki. — Hadd nézzem én is — tolakodtak a gyerekek előadás után “Stefi néni”-hez, a küldöttség helyettes vezetőjéhez, akinél a szovjet úttörőktől kapott ajándékok voltak, köztük egy lemez, Lenin hangjával. — A Lenin-mauzóleumba mikor megyünk? — Holnap délelőtt. És Komarov emléktábláját is megkoszorúzzuk a Kreml falánál! Vitya és Attila úgy összebarátkoztak ezen a délutánon, és olyan sokat szerettek volna még mesélni egymásnak, ha nehezen ment is a beszélgetés, hogy alig tudtak elbúcsúzni. Levelezni fognak, és talán jövő nyáron Vitya eljön Budapestre. “Do szvidányija/* — mondták. S a gyermekek hitének ereje, őszinte szeretete és barátkozni akarása aranyfedezete a viszontlátásnak. Heimann Ildikó PVC KEMÉNY LEMEZEK VACUUMHUZASÁT RÖVID HATÁRIDŐRE VÁLLALJUK „BUDAPEST” MŰANYAGFELDOLGOZÓ KTSZ Budapest, XI., Bartók Béla út 18. TELEFON: 4662 012 Olvastam a Magyar Nemzet “Városművészet” című cikkét, a salgótarjáni új városközpont épületeiről. A cikknek csak örülhetnek mindazok, akik az építészet esztétikai értékei iránt érdeklődnek, hiszen nemcsak szakszerű elemzést olvashattunk a salgótarjáni városközpontról, hanem az oly ritkán jelentkező építészetkritika szólalt újra meg. Egy dolgot azonban furcsálltunk, azt, hogy a cikk szerzője nem említette meg a városközpontot tervező építőművészek nevét. Talán fel sem tűnt volna ez, ha ugyanakkor nem nevezi néven Niemeyert, az új Brasilia építőjét, és Somogyi Józsefet, az új salgótarjáni szobormű alkotóját. Így azonban a cikk azt a hatást tette, mintha a városművészet szolgálatába szegődött építészek — legalábbis a magyarok — nem lennének egyúttal művészek is. F. J. építész A A szemrehányás jogos, de ezen túl feltettük mi is a kérdést: — valóban, miért felejtjük ki olyan könnyen az építészek megnevezését? Mérni // / Kik tervezték az új Salgótarjánt? önvizsgálat után csak egy válasz maradt: — rossz reflexek működtek bennünk is. Az a régről örökölt és megszokássá vált szemlélet, hogy az épület magától lesz,felépül",keletkezik«. Ez a szemlélet bizonyos mértékig indokolt lehetett az ötven-száz évvel ezelőtti bérházépítkezésekre, amelyek valóban csak objektumok voltak, s nem épületek. Ma már azonban tudjuk, hogy az épület a társadalom fizikai létének és életformájának nagyhatású alakítója, és hangsúlyozzuk is ezt. Ám ez csak a fonal egyik vége. Ki áll a másiknál, a tervezés aktusánál, a társadalom egészséges igényeinek felismerésénél? A salgótarjáni városközpont tervezőinek névsorát íme itt adjuk. Nemcsak a vas és a beton, hanem a "lélek mérnökei" is ők: Magyar Géza, aki a városközpont új rendjét jelölte ki és a lakóépületeket valamint a gimnáziumot tervezte, Jánossy György, a Karancs Szálló tervezője, Szrogh György, a művelődési ház tervezője és Finta József, az üzletház épületegyüttesének alkotója. Valamennyien Ybl-díjas építőművészek. P. G. Még egyszer a százmilliók A Magyar Nemzet “Százmilliókról van szó” című vezércikkét nagy érdeklődéssel olvastam, annál is inkább, mert ebben az ügyben ez év elején javaslatot küldtem a fővárosi tanács vb. városrendezési és építészeti osztályához. Javaslatom dióhéjban a következőket tartalmazta: A volt Lágymányosi Dohánygyár épületkomplexuma majdnem teljesen kihasználatlanul áll. Az épület állaga jó, hiszen három évvel ezelőtt több milliós költséggel tatarozták. Azt javasoltam, hogy megfelelő átalakítás után helyezzék ide a Rókus-kórházat és a közvetlen szomszédságában levő, és már régen kitelepítésre ítélt autójavító helyébe építsenek egy szép és modern pavilont, amilyenre éppen szükség van. Javaslatomra a városrendezési és építészeti osztálytól olyan választ kaptam, hogy a szóban forgó épületek bontásra kerülnek és ezen a területen három tröszt irodaházait fogják rövidesen felépíteni. Amikor én ezt a választ kaptam, a volt dohánygyár épületén az építőmunkások már dolgoztak, de ami a meglepő, nem bontották az épületet, hanem alakítgatták a belső részeket hónapokon keresztül s még a főépület lapos tetejére egy családi ház nagyságú toldalékot is ragasztottak. Tehát úgy fest a dolog, hogy a jobb kéz nem tudja, mit csinál a bal kéz, vagy talán annyira gazdagok vagyunk már, hogy ilyen luxusgazdálkodást is megengedhetünk magunknak? . A lényeg az, hogy mielőtt a 220 milliót kidobnánk, fontolóra kellene venni még egyszer ezt az ügyet. Szikora Miklós, Karinthy Frigyes út 24. Kié az orsótészta ? A Magyar Nemzetben “Ezt a tésztát” címmel megjelent glosszához szeretnék kapcsolódni. Mi is vizsgáltuk az élelmiszerek és más cikkek csomagolását a vásárlók megkárosítása szempontjából. Hasonló hiányosságokat tapasztaltunk, a cikk egyik megállapítása azonban módosításra szorul: a háziasszonyok által kifogásolt orsótészta nem a Budapesti Tésztagyár, hanem a Fővárosi Sütőipari Vállalat terméke. A Budapesti Tésztagyár termékeinek csomagolóanyagai is hagynak kívánnivalót maguk után, sok szakadtra, lyukasra akadtunk közöttük. Azt azonban nem tudtuk megállapítani, a gyárban vagy a kereskedelemben sérülnek-e meg szállítás, raktározás közben. Zs. F.-né népi ellenőr Meisetrend-előjegyzés Olvastam, hogy elkészült az 1968-as MÁV-menetrend. Attól félek, hogy sokunknak nem jut belőle, mint ahogyan ebben az évben is történt. Tudjuk, hogy a MÁV nem vállalja, nem vállalhatja az előfizetéssel kapcsolatos nagy adminisztrációt. Szeretném javasolni, hogy a téli hónapokban, amikor sem az IBUSZ, sem a pályaudvari tájékoztató irodák nincsenek túlzott mértékben foglalkoztatva, vállalják ők az előjegyzésekkel kapcsolatos minimális munkát, és biztosítsanak előnyt az előjegyzőknek az alkalmi vásárlókkal szemben. A felvett előjegyzések egyben azt is megmutatnák, hogy elegendő-e a menetrend? Keszeg József, Lenin krt. 8. MINIMÁLIS MUNKAERŐVEL GYORSAN, GAZDASÁGOSAN VÉGEZHETŐ BELSŐ RAKODÁS, SZÁLLÍTÁS, anyagmozgatás AZ IPARBAN, A MEZŐGAZDASÁGBAN, A KERESKEDELEMBEN 3 TONNÁS DIESEL (DFG 3002/G—1 TÍPUSÚ) EMELŐVILLÁS TARGONCÁVAL Kiegészítő berendezésekkel együtt, korlátozott számban raktárról kapható Részletes tájékoztatással, szaktanáccsal készséggel állt. vevői rendelkezésére az AUTÓKER ÚJ AUTÓ OSZTÁLYA Budapest, XHL. • Gogol utca 13. TELEFON: 494—738, 294—688