Magyar Nemzet, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)

1968-02-01 / 26. szám

2 Koszigin Delhiből Kabulba utazott Szovjet—indiai közöis közleményt adtak ki Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök látogatásának befejeztével szerdán Delhiben szovjet—indiai közös közle­ményt adtak ki. Koszigin a szerda délelőtti órákban meg­érkezett Kabulba, ahol meg­kezdte tárgyalásait Nur Ah­med Etemadival, Afganisztán miniszterelnökével és külügy­miniszterével. A szovjet-indiai közös köz­lemény mindenekelőtt hang­súlyozza, hogy jelenleg a béke megőrzése, a nemzetközi köl­csönös megértés és együttmű­ködés további fejlesztése a legfontosabb feladat a világ országai, népei számára. A közlemény ezután beszámol azokról a megbeszélésekről, amelyeket a szovjet kormány­fő Zakir Husszein köztársasági elnökkel, Giri alelnökkel, Indira Gandhi miniszterelnök­kel, Deszai miniszterelnök-he­lyettessel és az indiai kormány más tagjaival folytatott. E megbeszélésekről a közlemény megállapítja, hogy az indiai miniszterelnök nagyra értékeli a Szovjetunió hozzájárulását a nemzetközi problémák békés megoldásához. Mindkét fél hangsúlyozza, hogy azok a nemzetközi prob­lémák, amelyek területi és ha-­­tárkérdésekből adódnak, csak békés tárgyalások útján ren­dezhetők, nem pedig erőszak­kal, az erő fitogtatásával vagy más államok belügyeibe való beavatkozással. A kommüniké megállapítja, hogy a Szovjetunió és India kapcsolatai pozitív irányba fejlődnek és az együttműkö­dés kielégítő gazdasági, kultu­rális, tudományos és más té­ren. A megbeszéléseken beha­tóan tanulmányozták a közel­­keleti helyzetet és a vietnami háborút. A jelek szerint az európai biztonsági rendszer kidolgozása, minden európai állam részvételével, fontos lé­pés lenne az általános béke megerősítéséért vívott harc­ban. A kommüniké közli, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnöksége és a szovjet kor­mány megbízásából Alekszej Koszigin hivatalos látogatásra meghívta Zakir Husszein in­diai elnököt, Giri alelnököt és Indira Gandhit a Szovjetunió­ba. A meghívást az indiai ve­zetők elfogadták. Szerda délután Mohammed Zahír sah, Afganisztán kirá­lya fogadta Koszigint. A ki­rály és Koszigin között ba­ráti megbeszélés folyt. Új alkot­mányter­vezet az NDK népi kamarája előtt Waller Ulbricht beszéde Berlinből jelenti az MTI. Az NDK népi kamarája szer­dai ülésén elfogadta a Német Demokratikus Köztársaság új alkotmánytervezetét. A terve­zetet most — végleges formá­ba öntés előtt — széles körű népi vitára bocsátják. Az új alkotmány tervezetét Walter Ulbricht, az NSZEP el­ső titkára, az NDK Államta­nácsának elnöke terjesztette a népi kamara elé. Walter Ulbricht a tervezet­ről szóló beszédében megálla­pította, hogy az új alkotmány nemcsak a társadalmi fejlődés eddig elért magas fokát tük­rözi, hanem megfelel a fejlett szocialista társadalom felépí­tésével kapcsolatos­ -jövőbeni­ feladatoknak is. Kiemelte, hogy az új alkotmány a leg­demokratikusabb a német föl­dön született összes eddigi al­kotmányok között, s az első szocialista német alkotmány. Kitért az alkotmánytervezet legfontosabb megállapításaira a döntő termelési eszközök né­pi tulajdonáról, az államhatal­mat birtokló munkásosztály­ról és a vele szövetséges osz­tályokról és rétegekről, az ál­lampolgári jogok és kötele­zettségek alkotmányba foglalt egységéről, a szocialista de­mokratizmusról és törvényes­ségről. Ismertette a törvény­hozó és végrehajtó hatalom egységéről az alkotmányter­vezetben kifejezésre juttatott felfogást Rámutatott az NDK- nak a békére, biztonságra, a népek egyenjogúságára alapí­tott , az alkotmányban is ki­fejezett — külpolitikai célkitű­zéseire. Kiemelte az alkotmányter­vezet megállapításait: a Né­met Demokratikus Köztársa­ság a német nemzet szocia­lista állama. Az ország fővá­rosa: Berlin. Részletesen foglalkozott a két német­­állam fennállásá­nak az alkotmánytervezet megállapításaiban is jelentős súllyal szereplő problémájá­val. Befejezésül Walter Ulbricht rámutatott: a Német Demok­ratikus Köztársaság valameny­­nyi polgárának részletekbe menő alapossággal tanulmá­nyoznia kell az új alkotmány­­tervezetet. Mindenki alkosson róla önálló véleményt és eset­leges javaslataival forduljon az alkotmányelőkészítő bizott­sághoz. A széles népi vita megszervezésére a Német De­mokratikus Köztársaság Nem­zeti Frontja hivatott Diplomácia Jugoszlávia és Jugoszlávia és a Német Szö­vetségi Köztársaság képviselői ez év január 23-tól 29-ig Párizsban tárgyalásokat foly­tattak a diplomáciai kapcsola­tok helyreállításáról. Miként a Tanjug jelentette, a szövetségi végrehajtó tanács (kormány) csütörtökön meg­hallgatta a tárgyalások ered­ményeiről előterjesztett beszá­molót, majd határozatot foga­dott el arról, hogy 1968. január­ i kapcsolat az NSZK között 31-től létesítsenek diplomáciai k­apcsolatokat az NSZK-val, és erről közös nyilatkozatot te­gyenek közzé. A két kormány a közeljövő­ben nagykövetségi szinten dip­lomáciai képviseleteket nyit és nagyköveteket cserél. Bonnban és Belgrádban szerdán azonos szövegű nyilat­kozatokban jelentették be a diplomáciai kapcsolatok hely­reállítását. Mende helyett Scheel a norsvezér Freiburgban befejeződött a Szabad Demokrata Párt kongresszusa Polgár Dénes, az MTI tudó­sítója jelenti: Szerdán Frei­­burgban befejeződött a Szabad Demokrata Párt országos kongresszusa. A kongresszus új vezetőséget választott: el­nökké a távozó Erich Mende helyébe egyhangúlag Walter Scheelt választották. Ellenje­lölt nélkül választották meg az elnök három helyettesét is, Hans-Dietrich Genscher, Wolf­­gang Mischnick és Hermann Müller volt baden-württem­­bergi pénzügyminiszter szemé­lyében. Nagy küzdelemre ke­rült azonban sor a pártveze­tőség többi tagjainak megvá­lasztásánál. A három fontos választási küzdelemből a bal­oldal jelöltjei kerültek ki győztesen. A kongresszus az új pártvezetőséget megbízta az új pártprogram kidolgozásával. Ez azonban még hónapokat fog igénybe venni. A kongresszus utolsó napján sürgősségi alapon még elfogad­tak egy javaslatot, amely ki­mondja, hogy az NSZK-ból Görögországba irányuló fegy­verszállítás a görögországi po­litikai helyzet miatt össze­egyeztethetetlen a demokráciá­val és a kongresszus megbíz­za az FDP képviselőit, hogy a parlamentben tiltakozzanak ez ellen. A kongresszus Walter Scheel zárószavával ért véget.­­ (Algír, Reuter) A francia katonai egységek kiürítik a Mers El Kebir-i haditengeré­szeti támaszpontot. Koalíciós kormány Dániában Koppenhágából jelenti az AP. A legutóbbi választások­ból győztesen kikerülő volt el­lenzéki pártok megállapodtak egy koalíciós kormány meg­alakításában. A jobboldali és centrista pártokat tömörítő kormány miniszterelnöke va­lószínűleg Hilmar Raunsgaard, a radikális Venstre párt egyik vezetője lesz. _ Magyar Nemi__ Közel-Kelet­i Jarring megkezdte kairói tárgyalásait Bizonytalan időre felfüggesz­tik a Szuezi-csatorna megtisz­títására irányuló munkálato­kat — jelentette az EAK kül­ügyminisztériuma. Kedden es­te megérkezett Kairóba Jar­ring, az ENSZ-főtitkár közel­­keleti különmegbízottja, hogy tárgyaljon Riad külügyminisz­terrel. A megbeszélésekbe be­vonták az angol nagykövetet is. A Szuezi-csatorna partjain szerdán reggel nyugalom ural­kodott. Az Al Ahram című kairói lap szerint az izraeli—egyip­tomi tűzpárbajnak egyiptomi részről egy halálos és hat se­besült áldozata van, az egyip­tomi tüzérség kilenc izraeli tankot és több izraeli tüzérsé­gi állást pusztított el. Az Al Ahram hangsúlyozza, hogy minden izraeli vádasko­dás ellenére és tekintet nélkül Izrael fenyegető magatartásá­ra, Egyiptom kitart szándéka mellett, érvényesíteni kívánja a csatornára vonatkozó szuve­rén jogait és folytatni fogja a csatorna megtisztítását a ron­csoktól, hogy így lehetővé te­gye a csatornán rekedt külföl­di hajók eltávolítását. A lap a továbbiakban el­mondta, hogy V Thant ENSZ- főtitkár kedden reggel figyel­meztette az egyiptomi külügy­minisztériumot arra, hogy Izrael beavatkozással fenyege­tőzött arra az esetre, ha az egyiptomi motoroshajók meg­közelítik a csatorna északi be­járatát. Megjegyzendő, hogy az egyiptomi illetékes hatósá­gok időben közölték az ENSZ fegyverszüneti felügye­leti bizottságával és személy szerint Odd Bull tábornokkal, hogy egy korábban előirány­zott terv szerint a csatorna északi részét is átvizsgálják. Az izraeli szállításügyi mi­niszter a tengerész-szakszer­vezet haifai gyűlésén kijelen­tette, hogy­­a csatorna pedig zárva marad mindaddig, amíg izraeli hajók nem használhat­ják szabadon­. Izraeli hivata­los körök elismerik, hogy el­fogadtak egy korábban beter­jesztett egyiptomi tervet a Szuezi-csatorna megtisztításá­ra, azt állítják azonban, hogy a maguk részéről csak a déli övezet átvizsgálásához járul­tak hozzá. Továbbra sem ad­ják­­beleegyezésüket­ ahhoz, hogy egyiptomi hajók megkö­zelítsék a csatorna északi ki­járatát. Arra hivatkoznak, hogy Egyiptom a csatornában rekedt hajók evakuálásával összefüggésben­­meg akarja változtatni a csatorna mentén kialakult status qruót­. Mint az API hírügynökség jelenti, a jemeni kormány szerdán jegyzéket intézett az Arab Ligához és ebben köz­vetlen agresszióval vádolta meg Szaúd-Arábiát. A jegyzé­ket Jemen kairói nagykövete adta át Hasszánának, az Arab Liga főtitkárának. New York-i jelentésében az AP arról ad hírt, hogy Egyip­tom a tűzszünet megszegése miatt panasszal fordult U Thant ENSZ-főtitkárhoz. Indattéria nem lib­rttt A Pueblo-incidensről tanácskoznak a BT tagjai Az ENSZ székhelyén kedden folytatódtak a magánjellegű tanácskozások a Biztonsági Tanács állandó tagjai között a Pueblo-ügyről. Goldberg, az amerikai delegáció vezetője, másfél órán át tárgyalt U Thant főtitkárral, majd Aga Sahit, a Biztonsági Tanács so­ros elnökét kereste fel. Aga Sahi Morozovot, a Szovjetunió képviselőjét is fogadta. Nyu­gati hírügynökségek értesülé­sei szerint egyelőre semmilyen megállapodás nem született ar­ról, hogy meghívják-e a ta­nács Pueblo-vitájára a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság képviselőjét. Az amerikai katonai ható­ságok szerdán közölték, hogy kedden késő este a fegyver­mentes övezet nyugati szaka­szán folytatódtak az ellensé­geskedések amerikai katona­ság és dél-koreai gerillák kö­zött. Kedd éjjel és szerda haj­nalban négy összecsapásra ke­rült sor a gerillák és a 2. amerikai lövészhadosztály ala­kulatai között. A Kyodo japán hírügynök­ség jelentése szerint a Japán­ban élő Koreai Állampolgá­rok Szövetsége szerdán sajtó­­értekezletet rendezett. Szang Csei Jun, a szövetség külügyi osztályának vezetője kijelen­tette, hogy a közeljövőben a dél-koreai nép partizánharca fokozódni fog a Pak Csong Hi­­kormány ellen. Szöulban Csoj Kju Ha, dél­koreai külügyminiszter szer­dán sajtóértekezleten jelen­tette ki, hogy kormánya ellen­zi az amerikai—észak-koreai kapcsolatfelvételt, és minden olyan megállapodással szem­beszegül, amely kompromisz­­szumos jellegű. A külügymi­niszter ismét kinyilvánította: Dél-Korea ellenezné, ha a KNDK-t meghívnák a Bizton­sági Tanács Pueblo-vitájára. Adam Malik indonéz kül­ügyminiszter szerdán megcá­folta azokat az amerikai sajtó­jelentéseket, amelyek szerint Washington Indonéziát közve­títésre kérte fel a Pueblo­­ügyben. Malik újságíróknak kijelentette, hogy ilyen kérés az indonéz kormányhoz nem érkezett. A WNA szerdán közölte a Dél-vietnami Nemzeti Felsza­­badítási Front nyilatkozatát. A DNFF támogatja a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság helyes és határozott állás­­foglalását — hangzik a nyilat­kozatban. A Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front nagy figyelemmel kíséri a sú­lyos koreai helyzetet és élesen elítéli az Egyesült Államok ellenséges cselekményeit. A csehszlovák kormány szer­dai ülésén megtárgyalta a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság kormányának január 27-i nyilatkozatát és állásfog­lalásában elítélte a Koreai Né­pi Demokratikus Köztársaság felségvizeinek megsértését. Rockefeller hírzárlatot rendelt el Rémuralom egy arkansasi börtönben Little Rockból jelenti az AP. Winthrope Rockefeller arkansa­­si kormányzó kedden este hír­zárlatot rendelt el a cumminsi fegyenctelepen folyó nyomo­zás ügyében. A hatóságok hétfőn kezdték el kivizsgálni azokat a beje­lentéseket, amelyek szerint a börtöngazdaságban az őrök és házimunkások esztendők óta rémuralmat tartottak fenn, szadista módon kínozták és sorra gyilkolták a bebörtön­­zötteket, áldozataikat pedig a szökevények listájára írták. A 6000 hektáros börtöngaz­daság egyik pontján az ásók már hétfőn három csontvázat fordítottak ki. Rockefeller kor­mányzó az emberi maradvá­nyokat megküldte a bűnügyi szakértőknek, s most a vizsgá­lat eredményének közzététe­léig megtiltotta, hogy a nyo­mozásról bármilyen hírt is ki­adjanak a sajtónak. Előzőleg azonban már megdöbbentő nyilatkozatok jutottak el a la­pokhoz. Az 59 éves Reuben Johnson, akit 1937-ben testvér­gyilkosság miatt életfogytigla­ni börtönbüntetésre ítéltek és a cumminsi fegy­enctelepre he­lyeztek, a börtönorvosnak el­mondotta, hogy már 1940. má­jus 1-én segédkezett meggyil­kolt foglyok eltemetésében. Az őrök 10, vagy 12 elítéltet lőt­tek, vagy ütöttek agyon. Az áldozatok legtöbbje néger volt. »­Valamennyien halálfélelem­ben éltünk« — mondotta. Rockefeller bevonta a vizs­gálatba Thomas Marton egy­kori kriminológiai profesz­­szort, Arkansas börtönfelügye­lőjét. Márton kedden este kö­zölte, hogy benyújtja lemon­dását: »az állami büntetőrend­szer halálgyár — mondotta. — A fegyenceket ütötték és kí­nozták, állatok módjára kel­lett élniük.*­O (Tokió, TASZSZ) Bajba­­kov szovjet miniszterelnök­helyettes Tokióban hivatalos megbeszéléseket folytatott Takeo japán külügyminiszter­rel. O (Phenjan, TASZSZ) A koreai néphadsereg megala­kulásának 20. évfordulója al­kalmából a KNDK Legfelső Népi Gyűlésének Elnöksége rendjelet létesített Csütörtök, 1968. február 1. Áruiba hírek mögött van ÚJ FORDULÓ AZ ATOMSTOP VITÁBAN (PF) Genfben a leszerelési bizottság tizenhét tagja az atomstop-egyezményről tár­gyal, annak a párhuzamos szovjet—amerikai javaslatnak az alapján, amely a múlt év augusztusában benyújtott ter­vezet korrekcióját tartalmazza. Az újabb atomstop-tanácsko­­zásokat élénk optimizmus kí­séri a világsajtóban, de az igazat megvallva, ez nem so­kat jelent, hiszen a múlt év hasonló időszakában tartott előkészítő megbeszélések is hasonló optimizmust keltettek. Hiszen az egész világ közvé­leménye érdeklődéssel várja, vajon sikerül-e egyezményt létrehozni az atomfegyverke­zés korlátozásáról, ami döntő lépés lenne az általános és teljes leszereléshez vezető úton. Tulajdonképpen nincs sem­mi meglepő abban, hogy az ilyen nagy horderejű egyez­­m­ény megfogalmazása nem könnyű feladat és természete­sen még kevésbé könnyű a különböző érdekellentéteket áthidalni. Ez az elmúlt idő­szakban is bebizonyosodott Több mint egy éve van napi­renden ez a kérdés és kez­dettől fogva közelinek látszott a megegyezés. A mostani tár­gyalásokat körülvevő remény­kedés azért látszik indokol­tabbnak, mert a két atom­nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok olyan párhuzamos tervet dolgozott ki, amely az eddigi elképze­lések legtöbb hiányosságait megszünteti. Annak a javas­latnak, amelyről az ENSZ XXII. ülésszakán kellett volna tárgyalni; az volt a fő hibája, hogy az ellenőrzés kérdésében nem tudott kielégítő megol­dást javasolni. Általában az a helyzet, hogy minden leszere­lési intézkedésnek az ellenőr­zés a legkényesebb pontja. Megállapítható volt az atom­fegyver-kísérletek korlátozásá­ról szóló egyezménynél is, amely ebben a rendkívül bo­nyolult kérdéskomplexusban az első eredményes lépés volt. Most az atomstop-egyezmény harmadik pontja, amely az el­lenőrzés problematikájával foglalkozik, ez alkalommal úgy látszik minden eddiginél több lehetőséget biztosít vala­mennyi ország számára, hogy elfogadja az egész tervezetet Az eredeti tervezetben a Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok ellenőrzési elképzelése között az volt a különbség, hogy a Szovjetunió az ellen­őrzést a Bécsben székelő nem­zetközi atomügynökségre kí­vánta bízni, az Egyesült Álla­mok viszont az Euratom ellen­őrzését javasolta. Könnyű megítélni, hogy a szovjet ál­láspont a reálisabb és a tár­­gyilagosabb is, amennyiben a nemzetközi atomügynökség olyan valóban nemzetközi szervezet, amelyben minden ország részt vesz, s amely­nek az elfogulatlanságát egy ennyire kényes kérdésben könnyebb biztosítani, mint az Euratomét, amely kifejezetten atlanti intézmény és szorosan hozzá van kapcsolva az atlan­ti szervezet különböző intéz­ményeihez. Az Euratom pusz­ta elhelyezkedésében szabad­szemmel is felismerhető az el­fogultság, márpedig az ellen­őrzési probléma kényességét csak abban az esetben lehet kiküszöbölni, ha a tárgyilagos­ság szilárd alapokon biztosít­ható. Az új megegyezésben az amerikaiak engedményt tettek ennek az elvnek a szel­lemében és az ellenőrzés a bécsi nemzetközi atomügynök­ség feladata lesz, azzal a ki­egészítéssel azonban, hogy az ellenőrzés módozatairól az atomügynökség szerződéseket köt az egyezményben részt ve­vő államokkal Ezzel gyakorlatilag elhárult volna a legfőbb akadály az atomfegyverek korlátozásával foglalkozó egyezmény nyélbe­ütése elől. Általános a­­ véle­mény, hogy március közepén, mire összeül újból az ENSZ- közgyűlés, a genfi leszerelési bizottság már kész tervezetet tud benyújtani, olyat, ami nemcsak az eredményes vitát teszi lehetővé, hanem a vég­leges döntést is. Természete­sen vannak még nehézségek, de mint eddig, ez alkalommal is az Egyesült Államokon és szövetségesein múlik, hogy mennyire igyekeznek elháríta­ni e nehézségeket. Mindeneset­re meg kell állapítanunk, hogy már amikor a javaslat, ponto­sabban az új ellenőrzési elkép­zelés nyilvánosságra került, NATO-körökben megindult egy meglehetősen hangos obs­­trukció, s így nehéz eldönteni, vajon az Egyesült Államok kénytelen lesz-e meghajolni szövetségeseinek követelései előtt, vagy pedig végül is győz az amerikai álláspont. Az amerikaiak nem a legjobb taktikát alkalmazták szövetsé­geseikkel szemben, s ebből a taktikából arra lehet következ­tetni, hogy az Egyesült Álla­mok kormánya szívesebben kitérne a nehézségek elől. Holott a nyílt szembefordulást egy olyan állásponttal, mely továbbra is akadályozza az atomstop-egyezmény létreho­zását, aligha lehet elkerülni. A nyugat-európai országok az­zal vádolják az Egyesült Ál­lamokat, hogy az új tervezet benyújtása előtt mindössze né­hány órával tájékoztatták őket az ellenőrzési kérdésben létrejött megegyezésről és ál­talában az egész új ellenőrzési mechanizmusról. Ez persze le­het igaz is és nem is, valószí­nűleg egy formális kifogás mögül igyekeznek megtorpe­dózni az egyezményt, de az sem lehetetlen, hogy az Egye­sült Államok megegyezett ugyan ebben a kérdésben a Szovjetunióval, de tudatosan nyitva hagyta a hátsó ajtót a nyugati ellenzék előtt. Ismeretes, hogy több oldal­ról kritizálták korábban a ter­vezetet, a legaktívabb ellenál­lást azonban a nyugatnémet kormány fejtette ki, nyilván­valóan azért, mert saját atom­fegyverkezési terveinek aka­dályát látta az egyezmény megkötésében. A bonniak mindenesetre, úgy látszik, most valamivel jobb taktikát alkal­maznak, mint a múltban: hi­vatalos körökben hangsúlyoz­zák, hogy az NSZK kormánya nem lelkesedik ugyan a meg­egyezésért, de nincs abban a helyzetben, hogy amennyiben pozitív eredménnyel zárul a tanácskozás, elzárkózzék a csatlakozás elől. A nyugatné­metek most abban reményked­nek, hogy a vita során ismét felmerülnek azok a fogalma­zásbeli aggályok, amikbe min­dig sikerül belekapaszkodnia az ellenállásnak, de vélemé­nyünk szerint ez nagyon hal­vány reménysugár azok szá­mára, akik fáznak e nagy je­lentőségű békeegyezménytől. Még egy új mozzanat­ van a jelenlegi tervezetben, amelyet érdemes megemlíteni, mégpe­dig az, hogy az egyezményt nem­­örök időkre­ kötnék, ha­nem huszonöt évre. Erről a huszonöt éves időtartamról na­gyon sok szó esik a nyugati sajtóban, és igyekeznek úgy feltüntetni, mintha e tekintet­ben a Szovjetunió tett volna engedményeket, mégpedig az érdemi célkitűzések rovására. Természetesen minden nem­zetközi tárgyalásnál mindegyik félnek fel kell készülnie arra, hogy engedményekkel előmoz­dítsa a sikert, de ami a kérdés érdemi részét illeti, e téren nem lehet szó kompromisz­­szumról. Általános vélemény szerint az atomkutatás roha­mos fejlődése mellett a hu­szonöt év majdnem egyértelmű az »­örök időkre” szóló meg­határozással, hiszen feltehető, hogy a fejlődés tempója mel­lett egy negyedszázad múltán gyökeresen más helyzet alakul ki az atomkutatásban, s ilyen körülmények között az egyez­mény újabb korrekciója vagy új egyezmény megkötése szük­ségessé válik.

Next