Magyar Nemzet, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-08 / 57. szám
4 Gábor Andor-díjjal tüntették ki Hámos György írót Csütörtökön Dobozy Imre, az Írószövetség főtitkára átadta az 1968. évi Gábor Andordíjat Hámos György Kossuthdíjas írónak, a szatíra és a publicisztika műfajaiban végzett munkásságáért. * A sors jó adós, megadja, amivel tartozik. Hámos Györgyöt egy fájó, gyötrelmes betegség után ajándékozta meg a benne rejlő képességek tökéletes kibontásával, s e képességek kibontakoztatását jutalmazta most a Gábor Andordíj. A Kossuth-díjas író nem egy súlyos betegség árán ért a szatíra, a kispublicisztika egyik mesterévé — hiszen e talentum, ha rejtve is, mindig benne élt, akár az érdellér a hegyvonulatok mélyén. Ez a búvópatak — s ez Hámos írói pályájának rendhagyó trouvaille-a — az egészségét ért ártalom, egy nagy megrendülés után tört a felszínre, hogy gyönyörködtessen és az élet sugárzásával vonja be Hámos minden sorát. Milyen publicisztika is az, amelynek Hámos mestere, s a Gábor Andor-díj után egyik megkoszorúzott alkotója? Őszinte, mint az igazság fénye, tiszta, mint a forrásvidék, okosan bölcs, korunkhoz méltó és játékosan egyszerű, mint az a lélek, amely tréfáival, gondolataival táplálja. A szatíra és a publicisztika műfajainak kitüntetett mesterében végül is azt az őszinte, egyszerű, s igaz embertársunkat köszöntjük, aki minden művészi talentumát őszinte, tiszta emberségének köszönheti. Akkor, egyetlenegyszer Halasi Mária drámája Kaposvárott Riporteri, drámaírói minőségében Halasi Mária egyaránt kedveli az élet nagy kérdéseit. Minél bonyolultabb ez a kérdés, annál bátrabban nyúl hozzá, hogy határozott tolla segítségével kianalizálja, elemeire bontsa az igazságot. Néha a teljes valót, néha annak csak egy lényeges részét. Első drámájában, az Ártatlan bűnösök-ben — amelyet a győri színtársulat mutatott be — a címhez híven olyan embereket idézett a valóságos és a képzeletbeli bíróság elé, akik a legszigorúbb paragrafusok szerint is felmenthetők a vád alól, de tágabb emberi értelemben másoknak falazó vétkesek. Most, az Akkor, egyetlenegyszerben ismét az ártatlanság és a bűn fogalmát kívánja drámai formában tisztázni, hiteles cselekmény útján. (Hogy cselekménye menynyire hiteles, azt tragikomikus módon mutatja, hogy a bemutató színhelyén, a Halasi Mária drámájához hasonló, úgy foglalkoztatta sokáig Kaposvár közvéleményét.) Dr. Gálla Gyula, Gyarmat város kiváló sebészkezéről és kapzsiságáról egyaránt ismert főorvosa egyszer életében helyesen, az igazságnak megfelelően cselekszik. Kidobja osztályáról és a kórházból azt a fiatal orvost, aki feltűnési vágyból, nagyzási hóborúból, vagy karrierből késő este megoperálja Gállá főorvos betegét. Orvosetikai szempontból vitathatatlan: Kié doktor hibázott, Gállá pedig helyesen járt el. Akkor, egyetlenegyszer igaza volt — utal a cím erre az egyszerű igazságra. Aztán egy kétsíkú cselekmény egyik síkján eljátszódik a főorvos életének néhány epizódja, amely megelőzte, majd követte a kórházi incidenst. Egy érdekes portré rajzolódik ki, a "vágásairól" ismert sebészé, a nagyhangú, jópofa, túlzott honorárium-igényét soha nem titkoló orvosé, aki egy kisvárosban a »leg"-ek halmozásával diadalmaskodik. A legszebb feleség, a legjobb kocsi, a legmeghittebb lakás tulajdonosa, és falánksága nem ismer határt. Nem a Klé-ügy miatt, de a Klé-ügyből következően el kell buknia — hirdeti a dráma. A sebészek közti konfliktus csak egy ok a sok közül, amely magával hurcolja az okozatot, a tisztességtelen magatartás sorozatos buktatóit. Vele szemben áll a fiatal vetélytárs, aki Halasi Mária szerencsés drámai koncepciója jegyében ugyanarra tör, amit az idősebb főorvos már régen elért. A cselekményt hordozó sík mellett látható egy másik is, amelyen Gallának a maga igazságáért folytatott, dühödt harcát ábrázolja a dráma. Ez az erőtlenebb rész, mert a játékot nemcsak megbontja, hanem zavarja és félre is viszi. Gálla találkozása a miniszterhelyettessel például eléggé sablonos, és a magas beosztású minisztériumi vezető elmélkedése az igazság érvényesüléséről — amely elmélet a drámában később visszatér — nem is állta meg teljesen a helyét. A főtéma: az általános emberi magatartás több oldalú vizsgálata mellett fölfedezhetünk a darabban egy fontos melléktémát is. Ez az ifjúság gondjait veti fel. Drámai alakját a főorvosok tizenhét éves lányában testesíti meg, és ez a téma Kié doktoron át kapcsolódik az előbbiekhez. Időnként talán ügyesebb és érdekesebb ennek a másik kérdésnek az elemzése, általa Halasi Mária több olyan társadalmi problémára világít rá, amelyekről sokat írunk és beszélünk mostanában. Néha azonban ezek a gondolkodtató, figyelmeztető dialógusok a publicisztika formájába öltöznek; ilyenkor a kislány és Kié párbeszédeiben megáll a cselekmény, statikussá válik a játék. A drámai akciók meggyöngülését máshol is fölleljük: a Galla és Kié jelleme közötti lényeges párhuzamot az írónő lényegtelen és külsőséges ötletekkel érzékelteti, arról pedig, hogy a sebészfőorvos nemcsak a páciensek zsebére vadászik, hanem kiváló, lelkiismeretes szakember is, csupán öntetszelgő szónoklataiból értesülünk Gálla tragédiáját, emberi megsemmisülésének katarzisát azonban másképpen éreznénk át, ha a szerző jobban meggyőzne bennünket arról, milyen kiváló orvos esett a pénzhajsza áldozatául. Ez jellegzetes dramaturgiai fogyatékosság, és ilyen hibákkal még találkozhatunk a darabban. Értékei viszont számottevőbbek, és ezért csak megbecsülést érdemel a Kaposvári Csiky Gergely Színház, amiért helyet adott színpadán Halasi Mária drámájának. Színpadi tapasztalatokat szerezni csak az előadott darabból lehet, ezért joggal bízhatunk abban, hogy az írónő tanul az előadásból, s újabb és még jobb színpadi munkákkal gondolkodtatja el a nézőket. Szemmel látható, hogy a kaposvári együttes rendezője, Laczina László és a társulat komoly dramaturgiai munkát végzett. Kellemes hangvételű, világos szerkezetű, egységes játékstílusba fogott produkció került a színpadra, mindenekelőtt a rendező kezemunkája nyomán. Jól követhetőek a cselekmény szálai, a két színpadi sík ügyesen, áttekinthetően keresztezi egymást, és néhány rendezői fogás kedvező feszültségben tartja az egész drámát. Simon György állandó izzásban égő-lobogó Gallafőorvosa az előadás egyik remeklése; ő is, mint legtöbb partnere, sok jellegzetes vonást rajzolt bele a megírt figurába. Az egyénítésnek ez az igénye még az olyan kisebb epizódszerepeket is áthatja, mint amilyeneket Kiss László, Oláh Magda, Bak Mária, Farkas Rózsa és Somogyi Géza jelenítenek meg. A szépségéről ismert főorvos feleséget bájjal és kedves öniróniával játssza el Szlonka Mária, kislányát pedig Faragó Sári eredeti színekkel, mulatságosan és elgondolkodtatóan jellemzi. Garay József a főorvos adjunktusaként egy roppant érdekes típust, cinkosból vádlóvá előlépő embert mutat be, találékonyan. Győrffy László ügyesen jelzi Kié doktor figurájában azt az utódot, aki Gálla helyébe szeretne lépni. Vata Emil díszletei ötletesen vázolják fel a cselekmény különféle helyszíneiben az érdekes dráma jellegzetes hangulatát. Gábor István Magar Nemzet Beszélgetések a műhelyben A PRÍMABALERINA: Minden élményem tánccá alakul át -A tánc szavak nélküli költészet" — mondta egykor Simonides görög költő és ez a mondás ma sem avult el. Különösen érvényes a balettre, amely ma is tömegeket vonz és a nagy korszakváltások sem szorítják soha háttérbe. Kun Zsuzsa, Operaházunk egyik kitűnő balettművésze is így kezdi a beszélgetést: — Én mélységesen hiszek a balettban, amelyben örökérvényű témákat fejezhetünk ki. Ezt alátámasztja azoknak az országoknak az egyre fejlődő balettművészete is, amelyekben jártam és ahol mindenütt a nézők legnagyobb érdeklődésével találkoztam. Időtlen művészetnek is nevezhetném, hiszen a klasszikus művek felújításai éppen úgy újra meg újra színre kerülnek, mint a modern művek. Klasszikus vagy modern? — Szakmai berkekben olykor vitatkoznak azon, hogy Kun Zsuzsa egyéniségéhez a klasszikus, vagy a modern balettművészet áll-e közelebb. Mint legilletékesebb, mit felel erre a kérdésre? — Azoknak, akik a klaszszikus balettet tartják hozzám közelebb állónak, sok minden alátámasztja a véleményüket Oktatóim — közöttük első helyen Nádasi Ferencet említeném — a kiváló szovjet vendégmesterek és tízhónapos szovjetunióbeli tanulmányutam is elsősorban ezt az oldalt fejlesztette ki bennem és sikereim nagy része is a klaszszikus baletthez fűződik. Viszont ugyanúgy, rendkívül izgatnak a modern tánc kifejezőeszközei és így nem tudok és nem is akarok választani. Én a »jónak« a pártján állok, legyen az klasszikus vagy modern. Azt sem szeretném, ha elfelejtenék, hogy én nemcsak a Csipkerózsikában, a Rómeó és Júliában, vagy a Hattyúk tavában táncoltam, hanem Sztravinszkij A tavasz megszentelése című balettjében csakúgy, mint Bartók-művekben, vagy más, modern szerepekben. Különben is, véleményem szerint, a balett jelenlegi korszakára az jellemző, hogy— a klasszikus balett örök értékei mellett — számos dzsessz-, népi tánc-, sőt úgynevezett expresszív és akrobata táncelemekkel is ötvöződik és ezeknek az elemeknek a szintéziséből alakul majd ki a balett holnapi formanyelve. Évszázadok ötven perc alatt — Hogyan készül a baletttáncosnő egy-egy szerep megformálására? — Ez különböző. Talán példákkal illusztrálnám ... Giselle alakját először életemben a Szovjetunióban, Ulanova csodálatos megformálásában láttam és szinte betűről betűre megértettem belőle a mű egész mondanivalóját. Így, mire Lavrovszkij nálunk betanította, szinte már nem is kellett elemeznie számomra a figurát. Az is igaz azonban, hogy akkor még nagyon fiatal voltam és így önkéntelenül sokatmásoltam" Ulanova alakításából, azóta már ebben a szerepben is sokkal jobban érvényre jutnak saját elgondolásaim és eszközeim. — A másik példa talán a Csipkerózsika lehetne. Ez a balett szerintem csodálatos találkozása egy nagy zeneszerzőnek, és egy nagy koreográfusnak, Petipának. Ezt azért hangsúlyozom, mert Csajkovszkij előtt főleg csak másod- vagy harmadrendű szerzők foglalkoztak balettzene komponálásával. Ennél a műnél a tánc nyelvére támaszkodva elsősorban a zenére, annak stílusára hallgattam, az inspirált elsősorban. Guszev betanítása is ezt hangsúlyozta. És most hadd idézzem fel A tavasz megszentelését. Az első olyan balett volt, amelyet Eck Imre, a Pécsi Balett megalapítása után koreografált az operában. Csodálatos, számomra eddig ismeretlen, új feladat volt, a szerep interpretálása rendkívüli nehézségek elé állított. Csodálatos volt Sztravinszkij zenéje, de a mű mondanivalója is. Körülbelül háromnegyed óra alatt évszázadokat kellett táncban kifejezni, megjeleníteni az ember fejlődését afelegyenesedéstől" az atomkorszakig. Eck elképzeléseiben olyan mozdulatok szerepeltek, amelyek eddig számomra teljesen idegenek voltak, sőt, egyikmásikat néha torznak is éreztem. Ezeket azonban csak nagy vonásokban vázolta fel a koreográfus, a teljes szerepet már közösen építettük fel, sőt, egyes mozzanatokat teljesen rám bízott. Érdekes, izgalmas feladat volt... A tánc és a társművészetek — Az irodalmi alkotások nyomán született balettoknál gazdagítja-e a másik művészeti ág a balett kifejezésmódját? Egyáltalán mi ihleti még a táncművészt? — Minél több, akár művészi, akár hétköznapinak tartott élmény kapcsolódik a felkészüléshez, annál sokszínűbb, élettelibb lesz az alakítás. Én például azok közé tartozom, akikből — talán ez nem hangzik nagyképűnek — minden élmény tánc formájában csapódik ki, tánccá alakul át. Mintha titkos kamerával lefényképeznék egy-egy jellegzetes mozdulatot, adandó alkalommal elém vetítődik a képe és már rá is találtam a szükséges gesztusra. A különböző művészetek hatását a legjobban talán a Rómeó és Júlia tükrözi. Olvastam Shakespeare-t, láttam színházban és filmen nem is egyszer, láttam itthon és külföldön. Táncoltam a Harangozó Gyulaféle koreográfiában, az ő egyfelvonásos, poétikus Rómeófantáziájában és végül jött Lavrovszkij. Ez nagy feladat volt. A háromfelvonásos műben egyszerre kellett Shakespeare, Prokofjev és Lavrovszkij szellemét tükrözni, három nagy művész elképzelésének érvényt szerezni. Lavrovszkij gesztusról gesztusra, lépésről lépésre, jelenetről jelenetre építette fel a figurát, "fordította le" a drámát a tánc nyelvére. És ugyanerre, az irodalmi élmények hatására jellemző az új szerepem is, amely olyan összetett és különleges lehetőségeket rejt magában, mint kevés szerepem eddig. A Spartacusról van szó, amelynek koreográfiáját Seregi László készíti, én pedig a balett hőseivel és sorsával kapcsolatosan lassan minden fellelhető irodalmat elolvasok. Spartacus feleségének, a rabszolganőnek szerepét kaptam meg és már a szövegkönyv maga, de Hacsaturján helyenként rendkívül inspiratív zenéje is annyira foglalkoztat, hogy szinte éjjel-nappal benne élek. Úgy érzem, a koreográfia ebben a műben szinte összegezi mindazt, ami tánccal kifejezhető és így nekem is alkalmam lesz ötvözni benne azokat az elemeket, amelyeket a klasszikus és modern balett magába olvaszt. Le szeretném vetkőzni a modorosságokat és teljesen el akarok szakadni minden más szerepemtől, hiszen minden új szerepben tudatosan állandó megújulásra törekszem. Kevés az idő — Hogyan él a prímabalerina? Mire jut ideje és milyen nehézségei vannak? — Egy mondatban úgy felelhetnék, hogy a balett egész embert kíván. Ezt ugyan minden művészetre elmondhatjuk, mégis azt hiszem, egyik művészet sem igényli annyira a mindkét oldalú — a fizikai és szellemi — kondíció állandó frissen tartását, mint a balett. Minden áldott nap tréning, utána hosszú, megerőltető próbák, hiszen mi nem sorozatban játsszuk a baletteket, mint a színházak a darabokat, hanem egy-egy szerepre évenként háromszor-négyszer kerül csak sor és így előtte elengedhetetlen jó néhány próba. Egyegy új darab 2—4 hónapot vesz igénybe. Az esték legtöbbjét szintén az előadások és próbák foglalják le, ha esetleg nem, akkor nagyon ritkán színházba, vagy moziba megyek, mert a tánc mellett ezeknek is rajongója vagyok. Rendszerint fáradtan zuhanok az ágyba és ez alól a külföldi vendégfellépések sem kivételek. Ezeket ugyanis arra is kihasználom, hogy minden lehetséges színművet, filmet, de természetesen elsősorban balettet megnézzek, hogy ezáltal is gazdagítsam kifejezőeszközeimet. A leghűségesebb barátom azonban a könyv, viszonylag az olvasáshoz jutok hozzá legkönnyebben és a többi művészet között is az irodalom áll hozzám a legközelebb. Talán ennyit arról, hogyan élek és befejezésül azt is elárulom, hogy csak úgy tudom elképzelni az életemet, akkor is, ha már nem táncolhatok, hogy valamilyen formában közöm marad a baletthez Enélkül — úgy érzem — az életem legfőbb értelmét veszteném el. Komor Vilma Magyar társulatok külföldön, külföldi színházak Budapesten Biró Gyula, a Művelődésügyi Minisztérium színházi főosztályának vezetője és helyettese, dr. Malonyay Dezső tájékoztatták a sajtó munkatársait a színházak műsorpolitikájáról és terveiről. Az ország színházai tavaly teljesítették tervüket, és az idei szezon első felében sem mutatkozik visszaesés. Szeptember és január között a tervteljesítés általában száz százalék fölött volt. Az évad első felében Budapesten hét, vidéken öt új magyar darabot mutattak be. Érdekes statisztikai adatot ismertetett Bíró Gyula: a főváros öt prózai színháza februárban körülbelül 240 előadást tartott, és ebből száz előadáson magyar mű szerepelt. A főosztályvezető hangsúlyozta: a színházak műsorpolitikájában változatlanul létkérdés a magyar dráma ügye, ezért rendezték meg két évvel ezelőtt az országos drámapályázatot, majd a különféle színházi találkozókat, és ennek támogatására írták ki a Tanácsköztársaság évfordulójára — meghívásos alapon — az újabb drámapályázatot. Elmondották a tájékoztatón, hogy több színház készül külföldre. A Fővárosi Operettszínház a közeljövőben Moszkvába és Leningrádba, a Thália Színház Bukarestbe és Kolozsvárra, a Bábszínház Jugoszláviába és Angliába, a Vígszínház pedig valószínűleg ősszel Belgrádba és Ljubljanába látogat. Mi is várunk külföldi társulatokat: a Cseh Nemzeti Színház március 19-én és 20-án a Nemzeti Színházban szerepel, majd vendégünk lesz a Varsói Nemzeti Színház, őszszel pedig a kolozsvári és a ljubljanai nemzeti színházak. A tavaly megindult jó hagyományt folytatva, az idén is rendeznek vidéken színházi napokat. Áprilisban Kaposvárott tartják e találkozót, amelyen a veszprémi Petőfi Színház Racine Phaedra-ját, a győri Kisfaludy Színház Vészi Endre Kettévált menyaszszonyát, a Pécsi Nemzeti Színház Gosztonyi János Sziget és a kaposvári Csiky Gergely Színház Révész Gy. István Első harminchat óra című darabjait adja elő. Debrecenben szintén rendeznek május végén ilyen találkozót, különösebb tematikai kötöttség nélkül. Péntek, 1968. március 8. Elhunyt Botta Ferenc fotóművész Botta Ferenc, a Magyar Távirati Iroda fotószerkesztőségének vezetője — hosszas betegség után — szerdán éjszaka elhunyt. Negyvenkilenc éves volt. A fényképezés művészete már kora gyermekségétől foglalkoztatta, s ezt a vonzalmat szorgalom és rátermettség egészítette ki. Jó iskolája volt a pálya első lépéseit Az Est lapok fotóírűhelyében tette meg, Escher Károly és Balogh Rudolf irányításával. Mestereitől sokat tanult — saját vallomása szerint elsősorban Escher Károlytól. A felszabadulás után Botta Ferenc a MAFIRT riportosztályán kezdett újra dolgozni. Innen a Magyar Fotóhoz került, majd amikor a vállalat beolvadt a Magyar Távirati Iroda szervezetébe, az MTI fotószerkesztőségében folytatta a munkát. 1955-ben lett a fotószerkesztőség vezetője. Nevét s munkásságát jól ismerték itthon és külföldön egyaránt; felvételei számos hazai és nemzetközi pályázaton, versenyen arattak sikert. Szerette, szívesen tanította fiatal kollégáit. Állandó tagja volt a nagy nemzetközi fotóversenyek zsűrijének, és tevékenyen részt vett szakmájának minden eseményében. Tagja volt a Magyar Fotóművészek Szövetsége, valamint a MUOSZ fotószakosztálya vezetőségének és a Fotó című lap szerkesztő bizottságának. Botta Ferencet az MTI, a MUOSZ és a Magyar Fotóművészek Szövetsége saját halottjának tekinti. Temetéséről később intézkednek. NAPLÓ ! Március 8 Három neves külföldi művésszel bővült az Operaház márciusi vendégszereplőinek névsora. Franko Bordini, a római Operaház baritonistája, március 14-én a Rigoletto címszerepében mutatkozik be az Operaházban. Renato Cazzaniga március 19-én az Erkel Színház Tosca előadásán Cavaradossi szerepét énekli. Rolf Kühne, a karl-marxstadti Operaház bassz-baritonistája március 26-án a Rigoletto címszerepét alakítja az Operaházban. E! Magyar művészek a békéért! címmel plakátkiállítás nyílik március 9-én délben, a Magyar Képzőművészek Szövetsége és a kiállító intézmények rendezésében, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének Dorottya utcai kiállítótermében.+ »A delhi vasoszlop titka" címmel március 12-én, kedd este 6 órai kezdettel a Kossuth Klubban (VIII., Múzeum u. 7.) dr. Bácskai Gyula tudományos osztályvezető, az UNESCO-bizottság tagja tartja a Természet világa estek második előadását, diapozitívak és Indiáról szóló rövidfilmek vetítésével. El A finn Kalevala nap alkalmából az Eötvös Loránd Tudományegyetem finnugor nyelvtudományi tanszéke, valamint az ELTE bölcsészkarának szakszervezete ünnepséget rendez március 12-én, délután 5 órakor az Egyetemi Színpadon. és A Mikroszkóp Színpad társulata szombat este tartja az Érem a színházban című műsorának 100. előadását. Március 8 SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: Diótörő (Ifj. előadás) (6) — Erkel Színház: Traviata (Szemere béri. 7. és Főisk. béri. XI. sor. 4.) (7) — Nemzeti Színház: Szerelmem, Elektra (7) — Katona József Színház: Éjszaka (7) — Madách Színház: Catullus (E. béri.) (7) — Madách Kamara Színház: Néró játszik (7) — Vígszínház: Egy asszonygyilkos vallomása (Komb. béri. 4. sor.) (7) — Pesti Színház: A trükk (7) — Thália Színház: A helytartó (7) — József Attila Színház: Gyilkosság a paplakban (L. béri. 4.) (7) — Fővárosi Operettszínház: Lili (7) — Bartók Gyermekszínház (a Főv. Operettszínházban): Csillagszemű (du. 3) — Vidám Színpad: Álom az államban (fél 8) — Kis Színpad: Ilyennek hazudtalak (7) — Irodalmi Színpad: Két egyfelvonásos (Nyilv. főpróba, (7) — Kamara Varieté: Hungarosex (du. 6 és fél 9) — Mikroszkóp Színpad: Érem a színházban (fél 9) — Állami Bábszínház: Irány az Ezeregyéjszaka! (de. 10); A sárkány (du. 3) — Zeneakadémia: Intézeti hangverseny (Kisterem, fél 7).