Magyar Nemzet, 1968. április (24. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-02 / 78. szám

2 ­­ sának lehetősége korábban már­ felvetődött, politikai meg­figyelők semmi esélyt sem lát­tak erre, olyannyira, hogy Humphrey alelnök még vasár­nap este is kijelentette egy kampánybeszédében, hogy Johnson számára nem jelent komoly veszélyt Kennedy és McCarthy fellépte, és feltétle­nül győz a jelöltségért vívott harcban. Az elnök visszavonulása a demokrata jelöltségért vívott versenyben csak­­Kennedyt és McCarthyt hagyta meg. John­son beszédében nem említette meg, hogy esetleg Hubert Humphrey alelnököt akarja utódának, így pillanatnyilag nem biztos, hogy a Johnsont korábban támogató erők elő­­állnak-e Humphrey jelölésé­vel. Nemzetközi visszhang Saigonban már hétfő reggel volt, amikor Johnson nagy fel­tűnést keltő televízió beszédét elmondotta. Thieu elnök — mint szóvivője közölte — a beszédhez nem fűz kommen­tárt addig, amíg maga nem ol­vasta el a beszéd szövegét. A dél-vietnami elnök egy televí­zió beszédben és kedden va­lószínűleg sajtóértekezleten szándékszik megmagyarázni Dél-Vietnam lakosságának Johnson beszédét, amely Dél- Vietnamban bizonyos zűrzavart okozott. Az AFP szerint a dél­vietnamiak "­nem lesznek elé­gedettek" sem az észak-viet­nami bombázások felfüggeszté­sére vonatkozó bejelentéssel, főleg azzal sem, amilyen hang­súlyozottan Johnson a saigoni kormánynak a felelősségére utalt a háborút illetően. Kanadában nagy visszhangot keltettek Johnson kijelentései, de azokhoz sem kormánykö­rökben, sem hivatalos körök­ben nem fűznek egyelőre kom­mentárokat. Általában öröm­mel fogadták a bombázások részleges beszüntetésére vo­natkozó bejelentést, mint olyan lépést, amely a békéhez vezet­het. Utalnak arra, hogy a ka­nadai kormány már korábbi állásfoglalásaiban is a bombá­zások , beszüntetését, tekintette kiindulópontnak a vietnami helyzet megoldásához. ....... A japán kormány elhárítot­ta a kommentálást arra hivat­kozva, hogy előbb alaposab­ban kívánja tanulmányozni a Johnson-beszédet. A nem hi­vatalos japán reakció azonban kedvező volt a bombázások felfüggesztését illetően. Mint az AP megjegyzi, a tokiói tőzsdén a főbb részvények ár­folyama csökkent, a szombati szinthez viszonyítva, s rámu­tat, hogy a tőzsde korábban is hasonló módon reagált, amikor lépések történtek a vietnami béke irányában. Johnson elnök vasárnap esti televízióbeszédének elhangzá­sa után az angol kormány igen gyorsan — még hétfő reggel hét óra előtt — sietett hivatalosan üdvözölni az el­nöknek a bombázások arányai csökkentéséről szóló elhatáro­zását. Valószínűnek látszik, hogy Wilson előre tudott az elnök készülő bejelentéséről. Hétfőn délután Wilson és Stewart külügyminiszter há­romnegyedórás megbeszélést tartott az amerikai elnök "bé­keajánlatáról". E megbeszélés után Stewart külügyminisz­ter az alsóházban bejelentet­te: még hétfőn este érintke­zésbe lép a Szovjetunió lon­doni nagykövetével, mint a genfi értekezlet másik társel­nökének képviselőjével, hogy megbeszélje, mit tehet az an­gol és a szovjet külügyminisz­ter "a délkelet-ázsiai béke előmozdításáért­" Johnson fel­hívását követően. Stewart üdvözölte Johnson bejelenté­sét és hangoztatta, hogy az angol kormány, "mint min­dig, most is kész együttmű­ködni a szovjet kormánnyal bármilyen intézkedés kidolgo­zásában, amely megítélésünk szerint előmozdíthatja az igazságos és tartós rendezést". Vatikáni körökben megelé­gedéssel fogadták az észak­vietnami bombázások részle­ges felfüggesztésére vonatkozó bejelentést, örülnek annak, hogy az amerikai elnök olyan döntést hozott, amelynek elő­mozdításán VI. Pál pápa is fá­radozott. Mihail Szmirnovszkij, a Szovjetunió londoni nagyköve­te hétfőn délután az angol kül­ügyminisztériumban megbe­szélést tartott­­Michael Stewart brit külügyminiszterrel — je­lenti Londonból az AFP, hoz­zátéve, hogy a megbeszélésre Stewart kérése nyomán került sor. Szmirnofeszkij a negyven­­perces megbeszéléséről távo­zóban újságírók kérdéseire ki­jelentette: "■Véleményem Johnson el­nök nyilatkozatáról az, hogy a bombázások leállítása először is nem teljes, másodszor pedig nem feltétel nélküli, és ez min­den mondanivalóm.­« Thomson nagykövet — akit Johnson a vietnami béketár­gyalások kérdésében egyik személyes képviselőjének ne­vezett meg — március 28-án állomáshelyéről Washingtonba utazott. Nixon nyilatkozata Fulbright szenátor az Ohio állambeli Clevelandben mon­dott éppen beszédet nagyszá­mú hallgatóság előtt, amikor Johnson rádióbeszéde megkez­dődött. Fulbright félbeszakí­totta a maga mondanivalóját és a hangszórókon Johnson beszédét kezdték közvetíteni. Fulbright ezután bejelentet­te, hogy lemond beszéde foly­tatásáról. Johnson elhatározá­sát kommentálva megjegyez­te, hogy soha sem volt ily nagy meglepetésben része és reméli, hogy a vietnami há­ború befejezésére tett tárgya­lási ajánlatnak hitelt kölcsö­nöz Johnsonnak az elnökje­­lölési harcból történt vissza­vonulása. Texas államban a helyi kor­mányzó, John Connally — aki személyes barátja Johnson­nak — -megdöbbenve és meg­­rökönyödve-­ fogadta a hírt és "nemtetszését" fejezte ki. Kö­zölte, hogy telefonon felhívta Johnsont a beszéd elhangzása után és kinyilvánította neki "mély szomorúságát". Nixon volt alelnök, a köz­­társasági párt elnökjelöltje New Yorkban közölte, hogy ő sem számított Johnson meg­hátrálására és fogalma sincs elhatározásának kiváltó oká­ról. Feltételezése szerint John­son részben azért döntött így, mert nincs egység a Demok­rata Párt soraiban. Johnson döntése feltehetően megszilár­­­dította helyzetét a Demokra­ta Párton belül, ezért most ’ lehetősége nyílik olyan utód kijelölésére, aki "a johnsoni filozófiát" tovább viszi. Nixon szerint nem lenne meglepetés, ha az elnökjelölési kampány­ba benevezne Humphrey alel­nök. Kennedy sajtóértekezlete Robert Kennedy szenátor hétfőn magyar idő szerint a kora délutáni órákban New Yorkban nagy érdeklődéssel várt sajtóértekezletén foglal­kozott Johnson elnök bejelen­tésével. A szenátor, akit az elnök döntése után legesé­lyesebb politikusnak tartanak a Demokrata Párt elnökj­elölt­je címének megszerzésére, kijelentette: táviratban kérte Johnson elnököt, adjon alkal­mat a találkozásra, hogy mi­előbb megvitassák amiként tudnának együttműködni a következő hónapokban a nem­zeti egység érdekében­. New York állam szenátora "nagy­lelkűnek" nevezte Johnson döntését, azt, hogy nem vesz részt az elnökjelöltségért fo­lyó vetélkedésben. Hozzáfűz­te, neki változatlan a szándé­ka és továbbra is mindent megtesz az elnöki tisztség megszerzéséért. Az Egyesült Államokban ed­dig tett országjáró utam során — folytatta ezután a szenátor — mindenütt azt tapasztalhat­tam, hogy »az amerikaiak, po­litikai meggyőződésüktől füg­getlenül, mélységesen óhajtják a vietnami békét és megbéké­lést akarnak itthon­.­­ Robert Kennedy kijelentette, hogy az 1968-as elnökválasztási kam­pány meghatározza majd az Egyesült Államok politikai vo­nalát az 1970-es évekre és a következő emberöltő életére. Ő ma — mint mondotta — ki akarja fejteni az amerikai nép előtt nézeteit és elképze­léseit arról, mire van szüksé­ge az országnak. A Johnson által bejelentett részleges bombázási szünetet a szenátor »részleges deeszkalá­­ciós intézkedésként« méltatta és kijelentette, hogy ez "lépés a békéhez vezető úton", de nem felel meg teljesen az ő saját elképzeléseinek. Robert Kennedy saját néze­teit ismertetve a vietnami helyzettel kapcsolatban kije­lentette: "Békét akarok Viet­namban, de nem a behódolás Saigonból jelenti az AFP és a Reuter. A saigoni amerikai parancsnokság egy szóvivőjé­nek bejelentése szerint John­son vasárnap éjszakai beszédé­nek elhangzása után az ame­rikai légierő és a haditengeré­szet parancsot kapott a bom­bázások, illetve az ágyúzás be­szüntetésére Észak-Vietnam ellen, kivéve a fegyvermentes övezettől közvetlenül északra fekvő területet. A parancs ki­adása előtt azonban F-105-ös típusú amerikai lökhajtásos bombázók vasárnap még tá­madásokat hajtottak végre Haiphong és Hanoi környékén, valamint Lang Gia ellen, a kí­nai határtól 28 kilométernyire délre. A vasárnapi katonai műve­letek során B-52-es óriás­bombázók Khe Sanh támasz­pont, valamint Haé körül tá­madták a szabadságharcosok állásait. Saigon körül változatlanul folynak a szárazföldi csatáro­zások. A szabadságharcosok tüzérsége támadta a fővárostól 10 kilométernyire fekvő Nha Be várost, pontosabban az ot­tani üzemanyagraktárakat vé­dő katonai berendezéseket. Long Binhet, amely Saigontól 26 kilométernyire északra fek­szik és ahol az amerikaiak egyik legnagyobb katonai rak­tára van, hétfő hajnalban ra­kétákkal lőtték. Az amerikaiak e támadás következtében el­szenvedett vereségeiket "je­lentéktelennek" minősítették. A DNFF hírügynöksége egy összefoglaló jelentésében arról ír, hogy a szabadságharcosok, a helyi fegyveres erők és a partizánok meghiúsították az amerikaiak Saigon körüli tisz­togató hadműveleteit, amelye­ket Westmoreland személyesen irányított. A hazafias erők e műveletek során harcképtelen­né tették az ellenfél kétezer katonáját és elpusztították, il­letve megrongálták 118 kato­nai járművét. Hanoiból jelenti a TASZSZ. A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminiszté­riuma március 30-án nyilatko­zatot adott ki, amelyben elíté­li a Német Szövetségi Köztár­saság kormányköreinek revan­­sista, az amerikai imperializ­mus globális stratégiájának szolgálatában álló, a békét fe­nyegető politikáját, amelynek egyik megnyilvánulása, hogy egy húron pendülnek az ame­rikai imperialisták vietnami agressziójával. A nyilatkozat követeli, hogy a bonni kor­mány haladéktalanul hagyjon fel ezzel a politikával. Az Egyesült Államok kor­mányának vietnami politiká­jával szemben megnyilvánuló elégedetlenség növekedésére mutat a Gallup közvélemény­kutató intézet legutóbbi kör­kérdése. A megkérdezettek 63 százaléka azt válaszolta, hogy nem ért egyet az Egyesült Ál­lamok vietnami politikájával. Januárban ilyen véleményt a megkérdezetteknek csak 47 százaléka hangoztatott.­­A vietnami háború egyike az emberiség történelme leg­igazságtalanabb háborúinak" — jelentette ki vasárnap Wa­shingtonban Martin Luther King, a négermozgalom ismert képviselője és a béke Nobel­­díj tulajdonosa. Az egyik washingtoni temp­lomban tartott szentbeszéde során Martin Luther King ki­jelentette, hogy ebben a há­borúban az amerikai kormány 50 000 dollárt költ egy évben arra, hogy egy vietnamit meg­öljön, ugyanakkor 53 dollárt­­fordít az Egyesült Államokban élő szegények szükségleteire. Hadműveletek Dél-Vietnamban Mag w Nfww! útján, hanem olyan tárgyalá­sos megegyezés révén, amely figyelembe veszi valamennyi vietnaminak azt az igényét, hogy maguk döntsenek saját országuk jövőjéről." Hanoiból jelentik Hanoiból jelenti az MTI. A Vietnami Demokratikus Köz­társaság fővárosában működő külföldi tudósítók körében hét­főn a délelőtti órákban vált ismeretessé Johnson elnök be­széde. A VDK illetékes tényezői hétfőn a késő délutáni órákig még nem foglaltak állást az amerikai elnök beszédével kapcsolatban. A politikai meg­figyelők azonban rámutatnak, hogy a VDK területe ellen fo­lyó légiháború részleges fel­függesztése még korántsem je­lenti azt, hogy az Egyesült Ál­lamok komolyan fontolóra vette volna az Észak-Vietnam elleni hadüzenet nélküli légi­háború beszüntetését. Ugyan­csak negatívumként értékelhe­tő az a tény, hogy Dél-Viet­namba csapaterősítéseket kül­denek, bár a 13 ezer új ember legfeljebb arra elegendő, hogy az amerikai hadigépezet rend­szerén tátongó legnagyobb ré­seket betömjék. 4 belga TilasxUaok Trandmínys A nagy pártok jelentős veszteséget szenvedtek Brüsszelből jelenti a TASZSZ és az AFP. Vasárnap Belgium­ban általános választások vol­tak, amelyek során újraválasz­tották a 212 tagú képviselőhá­zat és a 178 tagú szenátus két­harmadát. Ugyanakkor megvá­lasztották a tartományi taná­csok tagjait is. A hétfő reggeli órákig a vá­lasztásokról csak részeredmé­nyek váltak ismeretessé, de ezekből is megállapítható, hogy Paul van Den Boey­­nants miniszterelnök Keresz­tényszociális Pártja nagy vesz­teségeket szenvedett, ugyanak­kor jelentősen előretörtek a vallon és flamand szélsőséges irányzatok pártjai. A választások központi kér­dése az ország mintegy ötmil­lió flamand és hárommillió vallon közötti jövőbeni vi­szony volt. Paul Struge, a sze­nátus elnöke kijelentette, hogy az előzetes választási eredmé­­nyek ismeretében aligha lehet arra számítani, hogy az új kor­mány megalakítása és az or­szágot megosztó nyelvi prob­léma megoldása könnyű fel­adat lesz. Brüsszeli politikai körökben nem tartják kizártnak, hogy amennyiben a kormányalakí­tás nehézségekbe ütközik, új választásokat írnak ki. Brüsszelben hétfőn a déli órákban közzétették a vasár­napi képviselőválasztások hi­vatalos végeredményét. Záró­jelben a pártok által az előző parlamentben birtokolt képvi­selői madátumok számát kö­zöljük: Keresztényszociális Párt 69 mandátum (77), Szo­cialista Párt 59 mandátum (64), Szabadság és Haladás Pártja 47 mandátum (48), Volksunie 20 madátum (12), Kommunista Párt 5 m­andátum (5), Vallon Tömörülés 12 man­dátum (5), Baloldali Szocialis­ta Unió 0 mandátum (1). A stockholmi tanácskozás nem oldotta meg a dollár válságát A hétfői francia lapokban a vezető helyet a tíz leggazda­gabb tőkésország pénzügymi­niszterének szombaton véget ért stockholmi tanácskozásai foglalják el. A lapok elemzik Franciaország e kérdésben történt elszigetelődésének okait és következményeit. A polgári lapok egy része tá­madja a kormányt a többi tő­késországtól eltérő politiká­jáért. A gaulleista Nation rámu­tat: az a döntés, amelyet a ki­­lencek megszavaztak és Fran­ciaország elutasított, lényegé­ben azt tartalmazza, hogy azok az országok, amelyeknek fize­tési mérlege többlettel zárul, finanszírozzák nemzeti valutá­juk egy bizonyos mennyiségé­vel azokat, amelyeknek defici­tes a fizetési mérlegük. Nyil­vánvaló tehát, hogy ennek a műveletnek a terheit ma az európai országoknak kell vi­selniük. Ráadásul az ilyesfajta megoldás nem is nagyon ösz­tönzi az Egyesült Államokat arra, hogy helyreállítsa fizeté­si mérlegének az egyensúlyát. Az egész rendszer mechaniz­musa, az a tény, hogy az ily módon kapott hiteleket öt év múltán csak 30 százalékban kell visszafizetni, azt mutatja, hogy voltaképpen egy új fize­tési eszköz kialakításának megkezdéséről van szó, még­pedig olyan fizetőeszközéről, amely mögött nincs aranybiz­tosíték. Kedd, 1968. április 2. A lá­toga­tán hozzájárul a kapcsolatok fejlzetéséhez Francia lapok Fock Jenő franciaországi látogatásáról A L’Humanité hétfői szá­mában Yves Moreau megvon­ja Fock Jenő szombaton vé­get ért­­franciaországi hivata­los látogatásának mérlegét. A cikkíró bevezetőben megálla­pítja: a magyar Miniszterta­nács elnöke csaknem egyhe­tes látogatása végén teljes joggal örülhet utazásának. Semmi kétség sem fér hozzá ugyanis, hogy a látogatás minden téren hozzá fog járul­ni a kapcsolatok fejlesztésé­hez a két ország között. Mint azt Fock Jenő többször is alá­húzta és de Gaulle tábornok is elismerte pohárköszöntőjé­ben, az együttműködés lehe­tőségei eddig korántsem vol­tak kihasználva. Magyar rész­ről most konkrétan megmu­tatták, milyen területeken le­het hatékonyan közös erőfe­szítéseket tenni. A cikkíró hangsúlyozza a továbbiakban, hogy a két kor­mány, mint a közös közle­mény is megállapítja, politi­kai együttműködését is erő­síteni kívánja, és folytatódni fognak Párizs és Budapest kö­zött a megbeszélések az euró­pai biztonság kérdésével fog­lalkozó értekezlet összehívá­sának előkészítésére is. A cikkíró idézi Fock Jenőnek a péntek esti sajtóvacsorán, majd hazaérkezése után a Ferihegyi repülőtéren elhang­zott kijelentéseit és megálla­pítja: az az őszinteség, ame­lyet Fock Jenő kifejezésre juttatott Párizsban még azok­ban a kérdésekben is, ame­lyekben eltér egymástól a két kormány álláspontja, még job­ban emeli az értékét egy francia—magyar barátsági szerződés megkötése gondola­tának. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a szocialista Magyarország őszinte bartásá­­got ajánl Franciaországnak. A gaulle-ista Nation beszá­mol Fock Jenő, a Miniszter­­tanács elnöke Párizsból való hazaérkezéséről, és ismerteti azt a nyilatkozatot, amelyet a magyar miniszterelnök meg­érkezése után a Ferihegyi repülőtéren tett. A Les Eches a magyar mi­niszterelnöknek a péntek esti sajtóvacsorán elhangzott kije­lentéseiről tudósít. Ezek közül is elsősorban azokat emeli ki, amelyeket a Közös Piac és a KGST viszonyára, a francia gyáriparosok képviselőivel folytatott megbeszélésre és a francia—magyar gazdasági együttműködés konkrét lehe­tőségeire vonatkoznak. A szombat délután megje­lent Le Monde terjedelmes tudósításban számol be a magyar miniszterelnök pári­zsi látogatásának utolsó nap­járól. Szó szerint közli az Elysée-palotán a pénteki ebéd során elhangzott pohárkö­szöntőket, részletes­en ismer­teti a magyar miniszterelnök válaszait a péntek esti sajtó­vacsorán az újságírók kérdé­seire, és a tárgyalások végén kiadott közös közlemény szö­vegét. A France Soir és a Paris Presse címében de Gaulle tá­bornoknak átadott meghívást emeli ki. A Paris Presse hoz­záfűzi: bár az elnök magyar­­országi látogatásának időpont­ját még nem határozták meg, a magyar miniszterelnök ki­jelentette, reméli, erre a lá­togatásra minél hamarabb sor­­ kerül. Koszigin Iránba utazott Moszkvából jelenti a TASZSZ. Koszigin, a szovjet Miniszter­­tanács elnöke hétfőn délelőtt Hoveida iráni miniszterelnök meghívására egyhetes hivata­los látogatásra Teheránba uta­zott. Koszigin első alkalommal látogat Iránba. Útjára elkíséri Badal Muradjan, Örményor­szág és Abdulahad Kaharov Tádzsikisztán kormányfője. A vnukovói repülőtéren az SZKP és a szovjet kormány vezetői és más hivatalos személyisé­gek búcsúztatták Koszigint. Az angol külügyminiszter több szocialista országba látogat Londonból jelenti a TASZSZ és a Reuter. Az angol alsóház­ban hivatalosan bejelentették, hogy Michael Stewart, Nagy- Britannia új külügyminisztere ez év nyarán ellátogat több szocialista országba. Június 5-től 10-ig Jugoszláviában, szeptember elején pedig Bul­gáriában, Magyarországon és Romániában tesz látogatást KBKrUtelfli hirilt Grecsko marsall találkozott Nasszer elnökkel Grecsko marsall, szovjet honvédelmi miniszter, aki szombaton érkezett négynapos látogatásra az EAK-ba, vasár­nap meglátogatta a Szuezi­­csatorna övezetét. A szovjet honvédelmi minisztert elkísér­te Moneim Riad vezérkari fő­nök és több magasrangú tiszt. Grecsko marsall hétfőn este találkozott Nasszer elnökkel. Jordánia fővárosában vasár­nap délután Husszein király elnöklete alatt fontos tanács­kozást tartottak. Husszein ki­rály ezután nyilatkozatban »meglepetésének« adott kifeje­zést Fejszál szaúd-arábiai ki­rály válasza miatt, aki az arab csúcsértekezlet összehívásával kapcsolatosan — korábban — azt a kijelentést tette, hogy abban az esetben vesz részt a csúcsértekezleten, ha Jordá­nia előzőleg kijelenti, misze­rint Jarring ENSZ-megbízott küldetése sikertelenül végző­dött. Husszein hozzátette: Gunnar Jarring feladata an­nak a megállapítása, hogy kül­detése sikerült-e vagy sem. Az arab népeknek még az esetle­ges sikertelenséget sem áll ér­dekében bejelenteni, mert ne­héz helyzetbe kerülnének az ENSZ-szel, és a világ közvéle­ményével szemben. Sikerte­lenség esetén ugyanis így a világ azt hihetné, hogy emiatt mi vagyunk felelősek és nem az arab nemzetek ellenségei. Az AFP tel-avivi jelentése szerint izraeli hivatalos körök­ben riadalmat keltett az El Khalil (Hebron) városában le­játszódott vasárnapi lövöldö­zés, amelynek során két sze­mély halt meg, köztük egy iz­raeli rendőr. A riadalmat az a tény okozta, hogy El Khalil vagy 50 kilométerrel fekszik beljebb a tűzszüneti vonaltól a megszállt jordániai terüle­ten, ami annak a bizonyítéka, hogy az izraeli hivatalos állí­tások ellenére az ellenállási mozgalom a tűzszüneti vona­lon belül folyik. Maurer finnországi látogatása Bukarestből jelenti az MTI: Mint már jelentettük Ion Gheorghe Maurer, a román Minisztertanács elnöke Corne­­liu Manescu külügyminiszter társaságában Helsinkibe érke­zett, hogy néhány napos hiva­talos látogatást tegyen Finn­országban. Ez a látogatás kezdetét je­lenti a két ország közötti ma­gas szintű eszmecseréknek egy­mást kölcsönösen érintő kér­désekről, a nemzetközi helyzet időszerű problémáiról. A román Minisztertanács el­nökének finnországi utazását a kapcsolatfelvételek sora előz­te meg. Különösen Ahti Kar­­jalainen finn külügyminiszter bukaresti látogatása, valamint parlamenti küldöttségek cse­réje készítette elő a román és a finn kormányfő első hiva­talos találkozását. A román—finn gazdasági kapcsolatok állandóan fejlőd­nek, az áruforgalom 1960 óta kétszeresére emelkedett, a hosszú lejáratú kereskedelmi egyezmény keretében nemrég írták alá Bukarestben az 1970- ig terjedő periódusra vonatko­zó megállapodást. Ugyancsak a közelmúltban folytatott ered­ményes tárgyalást Helsinkiben a román kereskedelmi kamara elnöke, V. Ionescu vezette ro­mán delegáció is. A jó kapcso­latok az író-, újságíró-, tudós- és szakembercserében is kife­jeződnek.

Next