Magyar Nemzet, 1968. július (24. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-02 / 153. szám

­ nagyobb szükség a kommunis­ta és munkáspártok nemzetkö­zi tanácskozására, mint most November 25-én pártunk kép­viselői is Moszkvában lesznek, a kommunista és munkáspár­tok tanácskozásán és képvisel­ni fogják az összefogás, az egy­ség, az antiimperialista front gondolatát. Tárgyalásaink hasznára vannak a szocialista országok közösségének . A Szovjetunió Kommu­nista Pártjának és kormányá­nak képviselőivel eddig foly­tatott tárgyalásaink megelége­désünkre szolgálnak. Hozzájá­rulnak a népeink közötti kap­csolatok további erősítéséhez, a magyar—szovjet barátság el­mélyítéséhez, és nemcsak az országaink ügyét szolgálják, hanem hasznára vannak a szo­cialista országok közösségének is. Munkánkat folytatjuk, úti programunk ismét a Szovjet­unió fővárosába, Moszkvába szólít bennünket. — Emlékezetes marad szá­munkra tallinni látogatásunk. Hazánkba visszatérve szép em­lékeket, maradandó élménye­ket viszünk magunkkal. Meg­csodáltuk városukat, sok új barátot szereztünk, nagyon jól éreztük magunkat. Engedjék meg, hogy még egyszer köszö­netet mondjak a meghívásu­kért, szívélyes vendégszerete­tükért. Úgy érzem, küldöttsé­günk látogatása hozzájárul né­peink barátságához, s ezen be­lül az észt—magyar barátság és együttműködés elmélyítésé­hez — mondotta beszéde befe­jező részében Kádár János. a A tízezer lakosra jutó több mint 28 orvos bizonyítja, hogy az egészségügyi ellátottság te­kintetében Észtország egész Európában az élen jár.­­ A nép hősi harcát, nagy­szerű helytállását bizonyítja az Észt Szovjet Szocialista Köztársaságnak adományozott magas kitüntetés, a Lenin­­rend is. Engedjék meg, hogy mi is gratuláljunk nagyszerű eredményeikhez, kitüntetésük­höz és új sikereket kívánjunk a kommunista építésben test­vérünknek, az észt népnek. Társadalmi rendünk a dolgozó tömegek bizalmára, épül­ t— A magyar nép a Szovjet­unió népeivel együtt ünnepelte tavaly a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 50. évforduló­ját Október eszméi vezették a magyar munkásosztályt is, amikor létrehozta 1919-ben a Magyar Tanácsköztársaságot Hazánkat a hitlerista iga alól a Szovjetunió szabadította fel, s ennek nyomán született meg nálunk is a munkáshatalom, amely végérvényesen megsza­badította népünket a kapita­lizmus rabságától Pártunk, munkásosztályunk forradalmi harca, népünk szorgalmas munkája mellett a Szovjetunió szolidaritásának, állandó és önzetlen támogatásának kö­szönhetjük, hogy ma a magyar nép szocialista terveinek meg­valósításán munkálkodhat és bizakodva tekinthet a jövőbe.­­ Pártunk, munkásosztá­lyunk, népünk történelmi múltja ugyancsak küzdelmes volt és sok nehéz csatát kel­lett megvívni szocialista jele­nünkért A felszabadulást kö­vetően munkásosztályunk ki­vívta, 1956-ban a nemzetközi munkásosztály internacionalis­ta támogatásával az ellenfor­radalmi támadással szemben megvédte, s azt követően meg­szilárdította hatalmát . Pártunk eszmei és poli­tikai harcban győzte le a dog­­matizmust, a revizionizmust, a szocialistaellenes politikai áramlatokat Államunk a ha­talom eszközeivel számolt le azokkal, akik erőszakkal tá­madtak szocialista rendünk el­len. — Pártunk elvi szilárdsága, munkásosztályunk, népünk po­litikai harca biztosította, hogy az ország tovább haladjon a szocializmus építésének út­ján. Az utóbbi tíz évben ipari termelésünk megkét­szereződött, mezőgazdaságunk termelése 25 százalékkal növe­kedett, jelentősen emelkedett a dolgozók életszínvonala, kultú­rája és közben sikerrel meg­oldottuk a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésének nagy feladatát is. Állami és társa­dalmi rendünk ma szilárd, a dolgozó tömegek öntudatára, bizalmára és hazaszeretetére épül. Pártunk és népünk mél­tónak bizonyult a támogatás­ra, helyreállítottuk a Magyar Népköztársaság becsületét a haladó világ előtt . Pártunk a marxizmus— leninizmus elveihez hűen, in­ternacionalista szellemben dol­gozik, következetes bel- és kül­politikai irányítást biztosítva forradalmi párthoz méltóan tö­rekszik a fejlődés új kérdései­nek helyes megoldására. Pár­tunk IX. kongresszusa megha­tározta soros tennivalóinkat, amelyek összessége a szocia­lista társadalom felépítésére irányul.­­ Ezeknek az új követel­ményeknek megfelelően ez év elején hazánkban megrefor­máltuk a gazdaságirányítás rendszerét. Eddiginél hatéko­nyabb, tudományosabb és meg­alapozottabb szocialista terv­­gazdálkodást igyekszünk kiala­kítani. Az a célunk a reform­mal, hogy a szocializmust mi­nél előbb teljesen felépíthes­sük hazánkban. Az első ked­vező eredmények máris érez­hetők. Az összefogás gondolatát képviseljük . Nagy figyelmet fordítot­tunk és fordítunk a szocialista demokrácia fejlesztésére; arra törekszünk, hogy társadalmunk minden dolgozó rétegét, haza­fias erejét szocialista nemzeti egységbe kovácsoljuk. Ez ju­tott kifejezésre a Hazafias Népfront közelmúltban meg­tartott kongresszusán is. Né­pünk támogatja, helyesli pár­tunk programját, s a párt esz­mei, politikai vezetése érvé­nyesül az ideológia, a politika, az állami élet, a gazdasági és kulturális tevékenység minden területén. — A Magyar Népköztársa­ságnak, a magyar népnek a szocialista tervek valóra váltá­sához biztonságra és békére van szüksége. Ezért törekszünk őszintén és fáradhatatlanul minden nép és ország viszony­latában a rendezett, normális kapcsolatokra. Külpolitikánk sarkalatos tétele a Szovjet­unióhoz fűződő megbonthatat­lan barátságunk, a sokoldalú kapcsolatok és testvéri együtt­működés szüntelen fejlesztése a szocializmus első országával. Ezt jól kifejezi a múlt év szep­temberében megkötött új ba­rátsági, együttműködési és köl­csönös segítségnyújtási szerző­désünk, amelyet híven betar­tunk és tartalommal töltünk meg. Országainkat érintő min­den fontos kérdésben tanács­kozunk szovjet barátainkkal, s érdekeinknek megfelelő egyez­tetett álláspont szerint járunk el . Internacionalista és saját népeink iránti hazafias köte­lességünk, hogy erősítsük a szocialista országok kapcsola­tait, az összefogással megsok­szorozzuk erőnket, mert az im­perialisták nem nyugszanak bele a szocializmus térhódítá­sába, pozícióik elvesztésébe. Az ellenforradalmi puccsok szer­vezésétől kezdve az ideológiai diverzión át a brutális, agresz­­szív háborúk ki­robbantásáig minden fegyvert bevetnek. Csak az vallhatja magát igazi internacionalistának, az vállal valóban felelősséget saját né­pe és más népek sorsáért, az méltó a megtisztelő kommu­nista névre, aki mindent el­követ a szocialista országok összefogása, az antiimperialis­ta akcióegység kikovácsolása, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom megbontott egységének helyreállítása ér­dekében. — A szocialista országok ere­jét, súlyát, erőfeszítéseinek hatékonyságát növeli, ha egy­ségesen lépnek fel. Azok a kapcsolatok, amelyek a közel­múltban megkötött magyar— szovjet, magyar—NDK, ma­gyar—lengyel, vagy a napok­ban aláírt magyar—csehszlo­vák szerződésekben megnyil­vánulnak, csak a szocialista, a szocializmust építő országok között lehetségesek. Ezek a kapcsolatok az egymás önálló­ságának tiszteletben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás és a kölcsönös segítségnyújtás, a proletár in­ternacionalizmus elveire épül­nek. — Mi, magyar kommunis­ták, a nemzetközi élet alapve­tő kérdéseinek megítélésében a Szovjetunió Kommunista Párt­ja Központi Bizottságával, a szovjet kormánnyal azonos né­zeteket vallunk. Együttérzünk a vietnami néppel és minden lehetséges módon támogatjuk hősi harcát, amelynek kimene­tele nem lehet kétséges: a nép győzni fog, az agresszoroknak ki kell takarodniuk abból az országból, ahol semmi keresni­valójuk sincs. Annyi szenve­dés és hősi áldozatvállalás után a vietnami nép számára is el fog érkezni a béke, s a nép a legjobb belátása szerint maga fogja alakítani jövendő sorsát.­­ Meggyőződésünk, hogy az imperialisták által szított küz­delemben az arab népek ügye is győzni fog. A Magyar Nép­­köztársaság kormánya egyet­ért az ENSZ Biztonsági Taná­csának novemberi határozatá­val és elítéli Izrael kormányát és a mögötte álló imperialista erőket azért, mert szabotálják e határozat végrehajtását, és ezáltal a világ békéjét is fe­nyegető feszültséget mestersé­gesen fenntartják Közel-Kelet térségében.­­ Megoldásra váró felada­tok közé tartozik az európai biztonság szavatolása. Éberen figyeljük a Német Szövetségi Köztársaság kormányának lé­péseit, tetteit, amelyek nyo­mán a militarista, revansista, újfasiszta erők nagyobb moz­gási lehetőséget kapnak és fel­emeljük tiltakozó szavunkat e jelenségek ellen. Mi teljes mértékben szolidárisak va­gyunk és minden erőnkkel a szocialista országokkal együtt a Német Demokratikus Köz­társaság oldalán állunk.­­ Teljes a nézetazonosság pártjaink között a nem­zetközi munkásmozgalom előtt álló feladatok tekinte­tében is. Közösen valljuk, hogy különös jelentősége van annak, hogy minden párt poli­tikája homlokterébe helyezze az internacionalista kötelékek erősítését. Az előttünk álló fel­adatok megvalósítása érdeké­ben úgy véljük, soha nem volt _ Magyar Nemzet Kedd, 1968. Jollins­t Walter Ulbricht kitüntetése Losonczi Pál hazaérkezett Berlinből Berlinből jelenti az ADN. Willi Stoph, az NDK minisz­terelnöke a párt és az állam­vezetés megbízásából Walter Ulbrichtnak, az NDK Állam­tanácsa elnökének 75 születés­napja alkalmából átnyújtotta a Marx Károly Rendet, az NDK legmagasabb kitünteté­sét. Nyikolaj Podgornir, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének elnöke, a Szovjet­unió Legfelső Tanácsa által adományozott „Októberi For­radalom” érdemrendet adta át Walter Ulbrichtnak, a nem­zetközi kommunista mozga­lomban és a két nép kapcsola­tainak elmélyítésében kifej­tett tevékenységéért. Hazánk nevében Losonczi Pál az Elnöki Tanács elnöke gratulált és Somogyi József „A kubikos” című szobrát ad­ta át ajándékként. A külföldi vendégek sorában Marian Spichalski marsall, a Lengyel Államtanács elnöke, Georghe Apostol, a Román Kommunista Párt Elnökségé­nek tagja, Cola Dragoicseva, a Bulgár Kommunista Párt és Jozef Való, a Csehszlovák Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja fejezte ki jókívánságait a maga és hazá­ja nevében. Losonczi Pál, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak elnöke, aki az NDK-ban részt vett Walter Ulbricht 75. születésnapja alkalmából ren­dezett ünnepségeken, hétfőn hazaérkezett Berlinből. Dubcek h­tvede­s béke és barátság finn­péni Külpolitikánk alapvető vonala a Szovjetunióval való szoros szövetség Vasárnap a Brno közelében fekvő Lisneben a béke és a Szovjetunióval való barátság hagyományos ünnepén beszé­det mondott Alexander Dub­­cek, a CSKP KB első titkára. Az ünnepi nagygyűlésen, ame­lyen mintegy 60 000 ember vett részt, jelen volt Cservo­­nyenko, a Szovjetunió cseh­szlovákiai nagykövete, Popo­­vics szovjet űrhajós és Spacek, a CSKP dél-morvai területé­nek első titkára. Beszédében Dubcek leszö­gezte: külpolitikánk fő és alap­vető vonala a Szovjetunióval való szoros szövetség. A Szov­jetunióval és a szocialista or­szágokkal fennálló szövetségi és barátsági politika az egész csehszlovák nép létérdeke, 1938-ban túlságosan keserű leckét kaptunk. Ezért létérde­künknek tartjuk nemcsak a Varsói Szerződésben való rész­vételt, hanem annak az eléré­sét, hogy ez a védelmi szövet­ség képes és kész legyen fel­lépni kívülről jövő fenyegetés esetén. Ezért veszünk részt minden olyan intézkedésben, amely ezt a készültséget segíti elő”. A továbbiakban Csehszlová­kia belpolitikai feladataival foglalkozva a párt első titkára hangsúlyozta: az elmúlt húsz évet reálisan egészében, törté­nelmileg kell vizsgálni. Dubcek rámutatott a kormány és más szervek konkrét lépéseire, amelyek a múlt hibáitól, a tor­zulásoktól, az elavult módsze­rektől való határozott elhatá­rolódást célozzák.” A kommu­nista párt védelmezi a tár­sadalomban betöltött vezető szerepét, de tisztában van az­zal, hogy ezt nem automatiku­san kapja, hanem a munka megjavítása, a­ nép, a haza ön­feláldozó szolgálata révén kí­vánja kivívni. Ebben a mun­kában nem segít az idegeske­dés, a türelmetlenség, nem se­gítenek a meggondolatlan lé­pések, még kevésbé az olyan felhívások, amelyek nem ve­szik figyelembe a reális ténye­ket és lehetőségeket. A sztráj­kokra, a követelések általános előterjesztésére vonatkozó fel­hívások anarchiához és a tár­sadalom szétzüllesztéséhez ve­zethetnek. A tevékenység alap­ja a CSKP akcióprogramjában megjelölt feladatok megvalósí­tása, a Nemzeti Front politi­kájának fejlesztésében. Nem akarunk félúton megállni, az egyetlen kiutat az előrehaladás jelenti — mondotta befejezé­sül Dubcek. Az ünnepségen üdvözlő be­szédet mondott Popovics, szov­jet űrhajós. A külpolitika hírei­ ­ (Bonn, MTI) McNamara volt amerikai hadügyminisz­ter, a Világbank jelenlegi el­nöke vasárnap este rövid láto­gatásra Bonnba érkezett. A volt amerikai hadügyminiszter az eredeti tervek szerint Bonn­ból hétfőn délután Bukarestbe repült­­­ (Los Angeles, AP) A Los Angeles-i sheriff-hivatal nyo­mozói letartóztattak egy nőt, aki fegyvert akart bevinni ab­ba a börtönbe ahol Sirhant, Robert Kennedy gyilkosát őr­zik. ACN (London, MTI) Ray Gun­­ter, energiagazdálkodási mi­niszter vasárnap megvált posztjától. Wilson miniszterel­nökhöz írt levelében bejelen­tette, hogy tisztségéről lekö­szön.­­ (London, MTI) Hétfőn reggel 6 órakor, 32 órás teljes szünet után, ismét megindul­tak Angliában a vonatok, egyelőre azonban csupán a já­ratok 40—50 százaléka. A vas­utasok túlbuzgósági sztrájkja folytatódik, mert sem a közle­kedésügyi minisztérium, sem az államvasutak nem adtak választ a bérkövetelésekre. O (Moszkva, TASZSZ) Moszkvában hivatalosan beje­lentették, hogy Zakir Husain indiai elnök július első napjai­ban hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban. O (Moszkva, TASZSZ) A szovjet légierő küldöttsége élén Konsztantyin Versinyin, lég­ügyi főmarsall, honvédelmi mi­niszterhelyettessel, jugoszlá­viai hivatalos látogatása befe­jeztével hazaérkezett Moszk­vába.­­ (Phnom Penh, MTI) Hi­vatalos kambodzsai bejelentés szerint amerikai és dél-vietna­mi helikopterek szombaton be­hatoltak a Kambodzsai Király­ság légiterébe, majd Ngong helység körzetében géppuskáz­ták a rizsföldeken dolgozó pa­rasztokat. A barbár támadás következtében életét vesztette tizenkét földműves, közöttük három asszony.­­­ (Prága, MTI) Csehszlová­kia területén vasárnap délben a terveknek megfelelően befe­jeződtek a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek törzskari gyakorlatai. A gyakorlatokat Iván Jaku­­bovszkij marsall, az egyesített fegyveres erők főparancsnoka irányította. Kiküldött munkatársunk jelenti Párizsból Abszolút többséget szereztek a degaulleisták Párizs, július 1. A hétfőre virradó hajnalon megjelent párizsi lapok kivé­tel nélkül elsöprő degaulleista győzelemről írtak. Az Huma­­nité első oldalas plakátbetűi is azt hirdetik: a jobboldali előretörés megerősödött A francia köztársaságok történe­tében nem volt példa rá, hogy egy kormánypárt ilyen ará­nyú többséget szerezzen a tör­vényhozásban, hiszen a IV. Köztársaságnak éppen az volt nagy gyöngéje: toldott-foldott Az eredmény azt mutatja, hogy az úgynevezett ortodox gaulleisták, a tábornok-elnök régi hívei egymagukban is megszerezték az abszolút több­séget, tehát elvben nem is len­ne szükségük a korábban ve­lük együttműködött Giscard-ok támogatására. Hasonlóképpen elvesztette jelentőségét — mondhatni teljesen — az at­­lantista Centrum, amelynek egyes képviselői a múltban le­­szavazási veszély esetén any­­nyiszor siettek a kormánytá­bor támogatására. Ez a cent­rum olyannyira hátrányba szo­rult, hogy nem szerezte meg azt a 30 képviselőt sem, amennyi parlamenti pártcso­port megalakításéhoz szüksé­ges. A hiányzó 3 képviselőt lóhalálában az úgynevezett el nem kötelezettek között kell keresni. Igazságtalan választási rendszer A választási eredmények elemzése és a következtetések levonása még igencsak a kez­detén tart. Így alaposabb ana­lízist nehéz adni. A legtöbbet vitatott téma természetesen, hogy mi okozta a baloldal ilyen méretű visszaesését és milyen magaztatást tanúsít majd az új degaulleista kor­mány a kényelmes többség, birtokában. Ami a baloldali visszaesést illeti, az okok több­félék: egyaránt meglelhetők közöttük objektív és szubjek­tív tényezők. 1. A vereség első okaként említik nemeseik kommunista körökben, hanem tárgyilago­­sabb polgári berkekben is a választási törvény mélységes igazságtalanságát. Az Huma­­nité hétfői vezércikkében Re­­né Andrieu, a lap főszerkesz­tője rámutatott, hogy a de­gaulleisták és a giscardisták az első fordulóban 43 százalé­kot kaptak és ezzel összesen 358 képviselőhöz jutottak. A baloldali ellenzék az első for­dulóban együttesen mintegy 40 százalékot szerzett és ezért mindössze 91 mandátumhoz jutott az új nemzetgyűlésben. Az igazságos, arányos válasz­tási rendszer esetén csupán az FKP-t 94 mandátum illette volna meg. Lényegében ugyan­ezt a fordulatmenetet fejtette ki a hétfő délutáni Le Monde abszolút számokkal. Kimutat­ta, hogy az első menetben a degaulleisták táborára valami­vel több mint 10,5 millió sza­vazat jutott, a baloldalra pe­dig több mint kilencmillió. A­ második menetben a degaul­leisták hatmillió 700 ezer sza­vazatot kaptak, a baloldal hat­millió 100 ezret. Amennyiben tehát az egymenetes, arányos választási rendszer érvénye­sült volna, a két tábornak cse­kély eltéréssel csaknem egyen­lő képviselettel kellene ren­delkeznie a törvényhozásban. Megrémült a nyárspolgár 2. Az adott választási rend­szerrel a degaulleisták azért érhettek el ilyen átütő sike­reket mert, mint — Mitter­­rand, a föderáció vezetője mondotta — „a politikai és lé­lektani megtévesztés” eszkö­zeivel éltek. Valóban, ennél módszeresebben nem is hasz­nálhatták volna föl a félelem­­keltést a nyárspolgár megré­­mítésére. Ugyancsak polgári körökben hangsúlyozzák, hogy a hatalom meghökkentően machiavellista volt. A „kom­munista veszéllyel” operált a szélsőségesség határáig, miköz­ben önmagában meggyőződése volt, hogy ilyen veszély nincs, koalíciók követték egymást a hatalmi tülekedésben. Még az olyan túlzásoktól mentes mér­sékelt lap is, mint a Le Mon­de az V. Köztársaság új sza­kaszáról írt, az viszont még beláthatatlan, hogy ez az új szakasz mire vezet. A mandátumok megoszlása A táblázat a két foundus eredményeit összesítve mutat­ja: a propaganda hamis. Ezt a lég­kört olyan mértékben szítot­ták, hogy szombaton este ször­nyű tragédiának lett okozójá­vá. De gaulleista különítmé­nyek Arras városhoz közel fel­tartóztatták a baloldal egyik agitáló gépkocsiját és öt lövés­sel megölték a 18 esztendős Marc Lanvint, a kommunista párt ifjú harcosát. A lelkes bal­oldali meggyőződésű fiú a bal­oldal egységes jelöltje, Guy Mollet, a szocialista párt fő­titkára javára agitált­­. A két forduló egyik leg­nagyobb tanulsága: a balol­dal főként azért esett vissza, mert egysége alaposan meg­bomlott. Egyöntetűen megál­lapítják, hogy az egységbontás szomorú feladatát a Mitter­­rand-féle föderáció és a hirte­len ultra-forradalmárá lett Egyesült Szocialista Párt (PSU) töltötte be. Általános a véle­mény, a degaulleizmus példát­lan sikere mindenekelőtt an­nak köszönhető, hogy a tábor­nok-elnök most is, mint any­­nyiszor, tapasztalt stratégának bizonyult. Egy rendkívül ked­vezőtlen, a kormányzatra néz­ve már-már végzetes pillanat­ban a nemzetgyűlés feloszlatá­sával és új választások kiírá­sával hirtelen a maga javára billentette a helyzetet; a ku­darcot győzelemmé változtatta. De mindez nem sikerült volna neki ilyen mértékben, ha a másik oldalon Mitterrand és Mendes-France nem követ el halálosan súlyos taktikai hi­bát. Mitterrand május 29-i sajtóértekezletével, amelyen bejelentette, hogy a kommu­nista párt nélkül, sőt ellenére kész kormányt alakítani, vilá­gossá tette a kormány előtt, hogy a baloldal egysége súlyo­san megbomlott. Ezt tetézte, hogy Mendes-France­­­iáig is érthetetlenül a komm­­unista ellenzék egyik vezére lakjául lépett fel. Igaz, ez szál­­ára te végzetes lett Hová tart a gaulleizmus ! Az új francia belp­oli­t­ikai helyzetben marad a na­gy kér­dés : merre halad tov­ább a gaulleizmus? A megromlott ga­zdasági helyzet szükségessé t­eszi a belső kérdések igen gyors megoldását, de legaláb­bis az első lépéseket a megold­ás irá­nyába. E miatt — mon­dják — Pompidou minisztereln­ök­­e eléggé nagy gondban van. •Ezért mérsékeltebb az öröm­ben, mint a politikai f­unkcio­­náriusok. A probléma u­­gyanis az, mint a Le Monde i­gazgató főszerkesztője, Hubert Beuve- Méry Sirius álnéven írt­a, hogy a választással egyáltalá­n sem­mi sem rendeződött. H­a nem változnak meg a kom­ányzat céljai és módszerei — í­rta Si­rius —, holnap ugyan­ezek a problémák még súlyo­sabban jelentkezhetnek. A felelősséget termés­zetesen élesebben fogalmazva és a helyzetet egyértelműbb­en jel­lemezve nyilatkozott W­aldeck Rochet, a Francia Komm­­unista Párt főtitkára. Mint h­angoz­­tatta, a választás ered­ménye súlyos veszélyt idézett ki­­, mert fejbólintó parlament les­z majd­­ amelyben elvész az e­lenzék hangja. Éppen ez a hely­zet kö­veteli meg, hogy a b­aloldal végre egyesüljön és így foly­tassa harcát. Valóban ez a francia választás két for­dulójá­­nak egyik legnagyobb, szinte kiáltóan nagy tanulsága a jö­vőre Tárkony T­­­ibor BfT­ . *?•*• Illetve képviselő vesztesét Francia Kommunista Párt 73 33 —M Egyesült Szocialista Párt (PSU) S­S­t—­­ Baloldali Föderáció (Mitterrand) 48 57 —11 UDB (de gaulleisták) 197 294 4­91 Köztársasági Függetlenek (Giscard­isták) 43 54 +21 Centrum (atlantisták) 42 21 v-15 Egyéb t • •

Next