Magyar Nemzet, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-01 / 230. szám

2 eiaizmus elmúlt húsz eszten­deje alatt nem csupán negatí­vumok voltak, hanem sok po­zitív tény is, ezeket senki nem törölheti ki történelmünkből. Ki akarjuk viszont javítani a múltban elkövetett hibákat és lehetőséget akarunk biztosíta­ni ahhoz, hogy állampolgá­raink részt vegyenek politi­kánk kialakításában, a kérdé­sek megoldásában és azok el­lenőrzésében.­­ Bizonyos kétkedés ta­pasztalható azzal kapcsolat­ban, vajon képesek leszünk-e folytatni a megkezdett gazda­sági reformot. Pártunk veze­tősége, kormányunk és minden illetékes szerv kijelentette, semmi és senki nem zavar minket abban, hogy a gazda­sági élet területén olyan új megoldásokat dolgozzunk ki, amelyeket helyesnek tartunk, és amelyek megfelelnek érde­keinknek. Következésképpen továbbra is tanulmányozni fogjuk e kérdéseket, és keres­ni fogjuk a legjobb szervezési és egyéb formákat, hogy új lendületet adhassunk gazdasá­gi életünknek. Népeinket élénke­n érdekli a szövetséges csapatok Cseh­szlovákiában tartózkodásának kérdése is. A problémához azonban igen gyakran helyte­lenül közelítenek. Egyesek úgy vetik fel a kérdést, hogy ami­kor e csapatok elhagyják majd országunkat, egy csapásra minden rendben lesz, s azt kö­vetően pedig már a teljes normalizálásról beszélhetünk. Meg kell mondanom, hogy ez a kérdés megközelítésének meglehetősen naiv módja Naiv, már csak azért is, mert e kérdésben nem egymagánk döntünk. Államunk vezetősé­ge tárgyalásokat folytat e kér­désekről és kijelenthetem, hogy a csapatok döntő több­sége el fogja hagyni hazánk területét,­ egy meghatározott része viszont Csehszlovákiá­ban marad. Közvéleményün­ket hamarosan részletesen tá­jékoztatni fogjuk a tárgyalá­sokról.­­ Annak, hogy a szövetsé­ges csapatokat többségükben, majdnem egészükben, vagy" teljesen kivonják" országunk­ból, első és fő feltétele a poli­tikai konszolidáció, vagy­is, a moszkvai megállapodások,ik­ö­vetkezetes teljesítése, ami a szocialista erők megszilárdí­tását, a szocialistaellenes erők­kel, a szélsőségesekkel való politikai harcot jelenti, vala­mint azt a biztosítékot, hogy államunk és népeink a szocia­lista népek közösségében akar­nak és fognak is élni, hogy ebben látják jövőjük és biz­tonságuk szavatolását.­­ Nem akarom­ azt állíta­ni, hogy államunk és pártunk vezetőségében minden egyes kérdést illetően teljes a nézet­­azonosság. Amíg véglegesen meg nem határozzuk a köve­tendő politikai irányvonalat, addig bizonyos kérdésekben lehetnek­­ véleményeltérések. Mi azonban mindannyian arra törekszünk, hogy közös kive­zető utat találjunk. Úgy vé­lem, hogy rövid időn belül a Központi Bizottság általános, minden párttagra és az egész pártra nézve kötelező irányvo­nalat fog kidolgozni, a közel­múlt eseményeinek értékelésé­vel és soron következő felada­tainknak meghatározásával kapcsolatban — mondotta Husak. Dr. Mlynar, a CSKP Köz­ponti Bizottsága elnökségének tagja, a Központi Bizottság tit­kára a Központi Bizottság kül­döttségének élén szombaton részt vett és beszédet mondott a közép-morvaországi Olo­­mouc körzetének ez évi máso­dik rendkívüli pártkonferen­ciáján. Mlynar véleménye szerint három alapvető politikai kér­désre kell megoldást találni: 1. miképpen lehet egyesíte­ni a pártot a január utáni po­litika alapján; e politika meg­fogalmazását és végrehajtását meg kell tisztítani a szélsősé­ges liberalisztikus, valamint a dogmatikus és szélsőségesen konzervatív irányzatoktól; 2. miképpen lehet fenntar­tani a párt és a nép egységét a január utáni politika alap­ján; fel kell ismerni, hogy ezt az egységet nem lehet huza­mosabb időn át kizárólag pil­lanatnyi nemzeti érzelmekre alapozni. A párt politikáját a lakosság többségének és az összes szocialista erőknek tel­jes bizalommal támogatniuk kell; 3. miképpen lehet megszi­lárdítani a szövetséget a szo­cialista országokkal, a Szov­jetunióval. A CSKP ntíziói bizottságának elnöke közölte : Az év végéig befejezik a rehabilitációt Pozsonyból jelenti a CTK. A pozsonyi Pravda hétfői szá­ma közölte Jakesnek, a Cseh­szlovák Kommunista Párt Központi Ellenőrző és Reví­ziós Bizottsága elnökének nyi­latkozatát a rehabilitáció kér­déséről. — A rehabilitáció megvaló­sítása pártvonalon nem köny­­nyű dolog — mondta —, mert az esetek nagy része 10—15 évre, sőt még ennél is régebbre nyúlik vissza, sok szerv és szervezet, amely ak­kor a döntést hozta, már nem is létezik, sok olyan személy, aki felvilágosítást tudna adni, már nincs az élők sorában. Ez év eleje óta 883 rehabi­litációs kérelem érkezett a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságához. Ezek közül 335-öt alsófokú párt­szervek elé utaltak. A kérel­mek nagy részét már megvizs­gálták, hátra van még 288 be­jelentés, de ezek is az év vé­géig elkészülnek. Arra a kérdésre, vajon min­den rehabilitációs kérelem indokolt-e, Jakes azt válaszol­ta, hogy a Központi Ellenőr­ző és Revíziós Bizottság leg­utóbbi szeptemberi ülésén megvizsgált 84 kérelem közül 56 esetben pozitív határozatot hoztak: az érintetteket part­vonalon teljes mértékben re­habilitálták. Hét kérelmet to­vábbi gondos kivizsgálás vé­get visszautaltak a megfelelő szervekhez, 21 rehabilitációs kérelmet pedig elutasítottak. Előfordul, hogy ilyen kérel­mek érkeznek olyanoktól is, akiket jogosan — negatív jel­lemvonásaik, vagy bűncselek­mény miatt — zártak ki a pártból. Ez megnehezíti a pártszervezetek munkáját és meglassítja a rehabilitáció fo­lyamatát. Felemás bonni nyilatkozat a müncheni egyezményről Bonnból jelenti az MTI. A müncheni egyezmény aláírá­sának 30-ik évfordulója alkal­mából Günter Diehl államtit­kár, az NSZK kormányának szóvivője nyilatkozott, s kije­lentette: az egyezmény kény­szer alatt jött létre, s ezért nem érvényes. A bonni kor­mány azonban úgy véli, hogy egy egyezmény, amelyen négy aláírás szerepel, nem lehet kezdettől fogva érvénytelen. Ezt a kérdést csak jogi alapon lehetne eldönteni, nem pedig politikai alapon. Az NSZK kormány a müncheni egyez­mény alapján semmiféle igényt nem támaszt Csehszlo­­vákiával szemben, ezért a probléma tulajdonképpen ál­probléma — mondotta. Diehl nyilatkozata azt jelen­íti, hogy Bonn még mindig nem változtatta meg alapve­tően álláspontját ebben a kér­désben az 1966. végén tett kor­mánynyilatkozat óta. Az MTI berlini jelentése szerint a Német Demokrati­kus Köztársaság, külügymi­nisztériuma a müncheni egyezmény évfordulója kap­­­­csán nyilatkozatban ítélte el a 30 évvel ezelőtt kötött impe­rialista diktátumot.­­­ (Umutahia, UPI) Vasárnap közzétették Ojukwu alezredes, biafrai vezető Mao Ce-tung el­nökhöz intézett levelét, amely­ben kifejezi háláját a kínaiak részéről iránta és ügye iránt megnyilvánuló „megértésért és együttérzésért”.­­­ (Belgrád, MTI) Franz Jó­nás osztrák köztársasági elnök Tito jugoszláv államfő meghí­vására hétfőn délelőtt hatna­pos hivatalos látogatásra Ju­goszláviába érkezett. O (Varsó, PAP) Vasárnap a lengyel hatóságok kiutasítot­ták az országból azt a négy fiatal dán állampolgárt, akik egy varsói áruházban a cseh­szlovákiai eseményekkel kap­csolatos uszító tartalmú pro­vokációs röpiratokat terjesz­tettek. O (Washington, MTI) Az amerikai képviselőház hírhedt Amerikaellenes Tevékenysé­get Vizsgáló Bizottsága kedden kezdi meg a tárgyalásait az augusztusi véres chicagói ese­ményekről. . Majyar Nemzet__ Tizenkilenc éve alakult meg a Kínai Népköz­­társaság. A kínai népfelsza­badító hadsereg győzelmei nyomán olyan jelentős válto­zások következtek be e ha­talmas kiterjedésű ország életében, amelyeknek kiha­tásai mind az ázsiai konti­nensen, mind pedig az egész nemzetközi helyzet alakulá­sában lemérhetők. A sok százmilliós kínai nép, amely a fegyveres küzdelemben példamutatóan helytállt, az új lehetőségek közepette is nagy áldozatkészséggel és rendkívüli erőfeszítésekkel fogott hazd a jövő alapjainak lerakásához, s igyekezett tör­ténelmileg aránylag igen rö­vid idő alatt hosszú korsza­kok lemaradásait pótolni. A népgazdaság majd min­den ágazatában, a tudomány és a kultúra területén egy­aránt kétségtelenül komoly eredményeket ért el a kínai nép önfeláldozó munkával, megbirkózva a súlyos nehéz­ségekkel is. A Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya a következő távira­tot küldte a Kínai Népköztár­saság államtanácsának: A Kínai Népköztársaság megalakulása 19. évfordulója alkalmából üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük a testvéri kínai népnek. A Kínai Népköztársaság megalakulását az egész haladó emberiség a haladás, a szocia-A Kínai Népköztársaság a fontos nemzetközi kérdések­ben is erőteljesen hallatta szavát és követelte megillető helyét a világszervezetben. A szocialista országok — kö­zöttük a Magyar Népköztár­saság kormánya is — azon a véleményen vannak, hogy az ENSZ-ből el kell távolítani a Csang Kaj-sek klikk delegá­cióját, s a Kínai Népköztár­saságnak haladéktalanul át kell adni a Biztonsági Ta­nácsban az öt, mint állandó tagot, megillető mandátumot. A magyar közvélemény tu­datában van annak, hogy a Kínai Nép­köztársaság a vi­lágpolitikai élet jelentős té­nyezője, s a kínai nép nem­zeti ünnepén őszinte remé­nyét juttatja kifejezésre, az elkövetkező időszakban még hatékonyabban hozzájárul­hat ez az ország a sokoldalú nemzetközi kapcsolatok fej­lesztéséhez. lizmus történelmi jelentőségű győzelmeként értékelte. A magyar nép elismeréssel adózik a kínai népnek a szo­cializmus építésében elért eredményeiért és további sike­reket kíván országépítő mun­kájához.* Péter János külügyminiszter táviratban fejezte ki jókíván­ságait­ Csen Ji külügyminisz­ternek. A de Caulle-Elfflnger találkozó érdekes részlete A francia elnök az Odera—Neisse-határról beszélt Bonnból jelenti az MTI. Diehl bonni kormányszóvivő hétfőn egy tudósító kérdésére elismerte, hogy de Gaulle a szombati francia—nyugatné­met tárgyaláson ismét előhoz­ta az Odera—Neisse-határ kérdését. A megbeszélések be­fejezése után adott tájékozta­tójában a szóvivő erről nem emlékezett meg. Minthogy azonban később a francia kor­mány szóvivője elmondotta: de Gaulle figyelmeztette Kie­singer kancellárt, hogy addig nem jut előbbre keleti politi­kájával, amíg a többi között meg nem oldja az Odera— Neisse-határ kérdését — Diehl is kijelentette, hogy „erről szó volt a megbeszéléseken”. Kiesingert egyébként több politikai csoport képviselője támadja, amiért „nem volt elég kemény” az elnökkel szemben. Bíráló megjegyzések hallatszottak a kancellárral szemben mind SPD-, mind CDU-politikusok részéről. Azt várják,, hogy ezek a bírálatok megerősödnek, amikor a kan­cellár beszámol tárgyalásairól a Bundestag külügyi bizottsá­gában. A NATO katonai bizottsága amerikai csapaterősítéseket kér Brüsszelből jelenti az ADN és a VPJ. A NATO katonai bizottsága brüsszeli ülésén szombaton felszólította a tag­országokat, hogy tegyenek az eddiginél nagyobb erőfeszíté­seket a szerződés katonai ki­építésére. A bizottság a NATO állandó tanácsának javasolni akarja, hogy a szerződés tag­országai tartalékainak riadó­készültségét növeljék és he­lyezzenek át újabb amerikai csapatokat Európába A katonai bizottság brüsz­­szeli tanácskozásairól közle­ményt adtak ki, de a UPI tá­jékozott körökből szerzett ér­tesülés alapján azt írja, a meg­beszélések során megállapítot­ták, hogy a „vasfüggöny” mentén a katonai erőviszo­nyok a NATO hátrányára vál­toztak meg. Megnyílt Blackpoolban az angol Munkáspárt kongresszusa Ahány küldött, annyi „Hitetlen Tamás” Blackpoolból jelenti az MTI. Hétfőn az Ír-tenger partján fekvő Blackpool „vurstliváros­ban” megnyílt a brit Munkás­párt 67. évi kongresszusa. A jelenlegi légkörben négyévi munkáspárti uralom után és mindössze két és fél évvel az új országos választás végső határideje előtt a pártvezető­ség kétségbeesett kísérleteket tesz a kiábrándult munkás­párti tömegek visszahódításá­­ra. Ezt tükrözi a „Haladás és változás” című kiáltvány is, amelyet Georges Brown volt külügyminiszter, a párt alve­­zére terjeszt a kongresszus elé. A hétfői megnyitó ülésen Dennie Lee asszony, a párt el­nöke megnyitó beszédében hangot adott az általános fá­sultságnak és kijelentette, hogy „a teremben csaknem ugyanannyi a hitetlen Tamás, mint amennyi a küldöttek szá­ma”. Az elnöki megnyitót várat­lan „ünneprontás” zavarta meg: az ország minden részé­ből érkezett bányászok több tucatnyi küldötte a rendezőket félretolva benyomult az ülés­terembe és zajosan tüntetve követelte, hogy szüntessék be a tárnák bezárását. Ezután a kongresszus rátért a közlekedési dolgozók szak­­szervezete javaslatának meg­vitatására, amely követelte, hogy szüntessék meg a kor­mány bérkorlátozó törvényeit. Hétfőn délután a kongresz­­szus hosszú vita és tömbszava­zás után 5 098 000 szavazattal 1 124 000 ellenében, tehát csaknem 4 000 000-es szavazat­­többséggel elvetette a mun­káspárti kormány egész mun­kásellenes ár- és bérpolitiká­ját. Népszavazási komédia Görögországban A fenyegetőzés ellenére 23 százalékos tartózkodás, Görögországban vasárnap tartották meg a népszavazást a katonai junta ált­al előter­jesztett alkotmánytervezetről. A hétfő reggelig beérkezett adatok szerint a szavazásra kötelezetteknek körülbelül 23 százaléka nem jelent meg az urnáknál annak ellenére, hogy szigorú büntetéseket helyeztek kilátásba a távolmaradóknak. A leadott szavaztok 94,9 szá­zaléka egyébként „igen” volt. Mint az AFP jelenti, And­­reasz Papandreu, a „Görög Felszabadítási Mozgalom” Stockholmban tartózkodó ve­zetője a népszavazás eredmé­nyét kommentálva kijelentet­te, „rabszolgaságban élő test­véreinek számára az egyetlen lehetséges út az aktív ellen­állás. Kedd, 196­8. október 1. A ju­­da­lmok mögött van A GÖRÖG „PÁNCÉL” Amikor Papadopulosz, a gö­rög katonai junta vezetője az engedelmesen jegyezgető új­ságírók előtt ismertette a szeptember 29-én hamis „nép­szavazással” szentesített és csak idézőjelben említhető „új alkotmány” végleges szö­vegét, érdekes hasonlattal élt. Görögország jelenlegi helyze­tét egy ágyban fekvő beteg állapotához hasonlította, aki még nem épült fel sebeiből, s akinek tagjain ezért mind­addig „rajta kell hagyni a gipszpáncélt, amíg az orvos gyógyultunk nem nyilvánítja”. Papadopulosz „mindössze” azt mulasztotta el közölni, hogy a görög népet éppen a militarista-fasiszta junta se­bezte meg, amely most az „orvos” szerepében tetszeleg. Ami pedig az „új alkotmányt” illeti, sokkal inkább hasonlít tűrhetetlen acélpáncélzathoz, mint ártatlan gipszkötéshez. Magát a népszavazást, mint politikai aktust természetesen a helyzet vizsgálatánál egy­szerűen félre lehet tolni, érvénytelennek és törvénytelennek lehet tekinteni. A népszava­zást olyan­ helyzetben tartot­ták meg, amikor a katonai junta pusztán az erőszakszer­vezetekre támaszkodva politi­kán kívüli módszerekkel kor­mányozza Görögországot. E mellett az athéni belügymi­nisztérium szankciók és bün­tetések egész sorával kötelez­te a polgárokat a népszavazá­son való részvételre. (A le­hetséges büntetések között szerepel egy hónaptól egy évig terjedő börtön, vagy „szerencsés esetben” munká­ból való elbocsátás, esetleg a szakma gyakorlásától vagy az ipari és kereskedelmi életben való részvételtől történő el­tiltás három évi időszakra. Az a tény, hogy így is 25 szá­zalék körül volt az urnáknál meg ne­m jelentek aránya, a belső ellenállás erősségéről tanúskodik.) Végül, de nem utolsósor­ban: a népszavazás technikai­lag olyan szoros katonai, csendőri­­ felügyelet alatt bonyolították le, hogy a szava­zás tényleges titkosságáról nem lehetett beszélni. Mindez együtt azt jelenti, hogy a népszavazás eredmé­nyéből a terror felszíne alatt élő és létező Görögország tényleges politikai erőviszo­nyairól semmit sem lehet megtudni. A szeptember 29-én lazaj­­lott politikai komédia ily mó­don nem egyéb, mint átlát­szó kísérlet a puccsal hata­lomra került terrorrezsim lát­szatlegalitásának biztosításá­ra. Vizsgálata és értékelése csakis ezen az alapon képzel­hető el. Az úgynevezett „új alkot­mány”, amelyet ezen a nép­szavazáson erőszakkal jóvá­hagyattak, némi változtatással egy Salazar-, vagy Franco­­típusú fasiszta állam alaptör­vényének felel meg. Lényeges tartalma az, hogy — noha formálisan fenntartja a mo­narchiát, sőt, Görögországot „monarchikus parlamenti de­mokráciának” nevezi — a parlament és a király jogai­nak teljes háttérbe szorításá­­val a hatalom monopóliumát a jelenleg kormányzó vezér­kari klikk kezébe helyezi. Az új alkotmány szerint a király nevezi ki a miniszter­­elnököt, de köteles személy szerint a parlamentben több­ségben levő párt vezetőjét ki­nevezni. Miután a junta uralmának körülményei között ezt a helyzetet a puccsisták (és sze­mélyesen Papadopulosz) biz­tosították maguknak, a ki­rály választásának formális jelentősége van. Az új alkot­mány azt is előírja, hogy a király közvetlen szolgálatá­ban álló személyek legfeljebb egy évig maradhatnak hiva­talban. Ez az intézkedés egy olyan „udvari párt” kijegece­­sedésének megakadályozását célozza, amilyen a közelmúlt években Konstantin király és még inkább Friderika anyaki­rályné körül létrejött. Végül: az alkotmány létrehozza a ki­rály mellett működő „nemzeti tanácsot”, amelynek határoza­tai „országos válság periódu­sában” a királyra kötelezőek. A szó elvont értelmében a királyi hatalom ilyen típusú korlátozását voltaképpen még pozitívnak is lehetne tekinte­ni. Hiszen az udvar a máso­dik világháború befejezése óta kárhozatos szerepet töltött be Görögország politikai éle­­tében, s az erőszakszerveze­­tekhez fűződő szövetsége út­ját állta a polgári értelem­ben vett demokratikus fejlő­désnek , is. A junta jelenlegi hatalmi helyzetében, amikor a szám­űzetésbe vonult Konstantin visszatérésének feltételeiről folyik a kulisszák mögötti vi­ta — a királyi hatalom kor­látozása mégis elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a parla­ment egyes polgári pártjai és az udvar között ne alakulhas­son ki hatásos politikai szö­vetség a junta uralmával, a nyílt katonai diktatúrával szemben. Ezt a célkitűzést a másik oldalon még erőteljesebben biztosítja az új alkotmány, amely a parlamentet gyakor­latilag minden hatásos akció­tól megfosztja. Először is: a képviselők számát (jelenleg 300) felére csökkenti. Ebből 30-at a junta kezében levő, „alkotmánybíróság” nevez ki, amely a militarista klikk kezében levő, gyakorlati­lag törvényen kívül és azon felül álló hatalmi szerv. Emellett parlamenti képviselő nem lehet tagja a kormánynak, s egy politikust legfeljebb négyszer lehet kép­viselőnek választani. Ez az in­tézkedés — illetve intézkedés­komplexum — a parlamentet gyakorlatilag leválasztja a végrehajtó hatalomtól, üres és voltaképpen politikai funkció nélküli alakulattá te­szi. Felvetődik természetesen a kérdés: miután a hatalom az erőszakszervezeteket kézben­­tartó junta kezében van , miért volt szükség az új al­kotmány megszerkesztésére és a népszavazási komédiára? A válasz kettős. Először: belpo­litikai értelemben fontosnak tartották, hogy tisztázzák a junta jogi helyzetét, s ezzel megkíséreljék kiszélesíteni jelenlegi, rendkívül szűk po­litikai bázisát; megnyerni a tényleges befolyásuktól meg­fosztott régi parlamenti pár­tok kollaborációra hajlamos csoportjait. Másodszor: ebbe az irányba szorította a juntát az Egyesült Államok politi­kája. Nyilvánvaló, hogy a mi­litarista klikk az Egyesült Ál­lamok legalább hallgatólagos jóváhagyása nélkül nem ke­rülhetett hatalomra és nem is maradhatna hatalmon Görög­országban. Ezt a kulisszák mögötti támogatást az ame­rikai érdekek szempontjából mindenekelőtt az indokolja, hogy a katonai diktatúra Görögországa a NATO „szi­lárdabb” tagjának minősül. Ezt az amerikai perspektívá­ból „előnyös” helyzetet azon­ban veszélyezteti a juntával szemben egyes NATO-orszá­­gokban (mindenekelőtt Dá­niában és Norvégiában) meg­nyilvánuló heves ellenszenv, ami a katonai blokk egésze szempontjából bomlasztó té­nyező. A junta és a Penta­gon közös külpolitikai érdeke, hogy ezt kiiktassa és legalább egy látszólagos jogi rendezés­sel megjavítsa a görög mili­tarista diktatúra pozícióját a NATO-n belül. Az eddigiekből kitűnik, hogy olyan manőversorozat­ról van szó, amely teljesen idegen a görög nép politikai érzelmeitől és Görögország tényleges nemzeti érdekeitől. Eleven vallomás erről, hogy a militarista alkotmány ama 12 pontját, amely választások megtartására és bizonyos mi­nimális polgári jogok biztosí­tásáról intézkedik, — meg nem határozott időre felfüg­gesztették. Az új görög alkot­mány tehát az „ezredesek fé­lelmének” okmánya is: bizo­nyítéka annak az áthidalha­tatlan politikai szakadéknak, amely a katonai rezsim és az élő, eleven Görögország között tátong' Gömöri Endre

Next