Magyar Nemzet, 1968. október (24. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-01 / 230. szám
2 eiaizmus elmúlt húsz esztendeje alatt nem csupán negatívumok voltak, hanem sok pozitív tény is, ezeket senki nem törölheti ki történelmünkből. Ki akarjuk viszont javítani a múltban elkövetett hibákat és lehetőséget akarunk biztosítani ahhoz, hogy állampolgáraink részt vegyenek politikánk kialakításában, a kérdések megoldásában és azok ellenőrzésében. Bizonyos kétkedés tapasztalható azzal kapcsolatban, vajon képesek leszünk-e folytatni a megkezdett gazdasági reformot. Pártunk vezetősége, kormányunk és minden illetékes szerv kijelentette, semmi és senki nem zavar minket abban, hogy a gazdasági élet területén olyan új megoldásokat dolgozzunk ki, amelyeket helyesnek tartunk, és amelyek megfelelnek érdekeinknek. Következésképpen továbbra is tanulmányozni fogjuk e kérdéseket, és keresni fogjuk a legjobb szervezési és egyéb formákat, hogy új lendületet adhassunk gazdasági életünknek. Népeinket élénken érdekli a szövetséges csapatok Csehszlovákiában tartózkodásának kérdése is. A problémához azonban igen gyakran helytelenül közelítenek. Egyesek úgy vetik fel a kérdést, hogy amikor e csapatok elhagyják majd országunkat, egy csapásra minden rendben lesz, s azt követően pedig már a teljes normalizálásról beszélhetünk. Meg kell mondanom, hogy ez a kérdés megközelítésének meglehetősen naiv módja Naiv, már csak azért is, mert e kérdésben nem egymagánk döntünk. Államunk vezetősége tárgyalásokat folytat e kérdésekről és kijelenthetem, hogy a csapatok döntő többsége el fogja hagyni hazánk területét, egy meghatározott része viszont Csehszlovákiában marad. Közvéleményünket hamarosan részletesen tájékoztatni fogjuk a tárgyalásokról. Annak, hogy a szövetséges csapatokat többségükben, majdnem egészükben, vagy" teljesen kivonják" országunkból, első és fő feltétele a politikai konszolidáció, vagyis, a moszkvai megállapodások,ikövetkezetes teljesítése, ami a szocialista erők megszilárdítását, a szocialistaellenes erőkkel, a szélsőségesekkel való politikai harcot jelenti, valamint azt a biztosítékot, hogy államunk és népeink a szocialista népek közösségében akarnak és fognak is élni, hogy ebben látják jövőjük és biztonságuk szavatolását. Nem akarom azt állítani, hogy államunk és pártunk vezetőségében minden egyes kérdést illetően teljes a nézetazonosság. Amíg véglegesen meg nem határozzuk a követendő politikai irányvonalat, addig bizonyos kérdésekben lehetnek véleményeltérések. Mi azonban mindannyian arra törekszünk, hogy közös kivezető utat találjunk. Úgy vélem, hogy rövid időn belül a Központi Bizottság általános, minden párttagra és az egész pártra nézve kötelező irányvonalat fog kidolgozni, a közelmúlt eseményeinek értékelésével és soron következő feladatainknak meghatározásával kapcsolatban — mondotta Husak. Dr. Mlynar, a CSKP Központi Bizottsága elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára a Központi Bizottság küldöttségének élén szombaton részt vett és beszédet mondott a közép-morvaországi Olomouc körzetének ez évi második rendkívüli pártkonferenciáján. Mlynar véleménye szerint három alapvető politikai kérdésre kell megoldást találni: 1. miképpen lehet egyesíteni a pártot a január utáni politika alapján; e politika megfogalmazását és végrehajtását meg kell tisztítani a szélsőséges liberalisztikus, valamint a dogmatikus és szélsőségesen konzervatív irányzatoktól; 2. miképpen lehet fenntartani a párt és a nép egységét a január utáni politika alapján; fel kell ismerni, hogy ezt az egységet nem lehet huzamosabb időn át kizárólag pillanatnyi nemzeti érzelmekre alapozni. A párt politikáját a lakosság többségének és az összes szocialista erőknek teljes bizalommal támogatniuk kell; 3. miképpen lehet megszilárdítani a szövetséget a szocialista országokkal, a Szovjetunióval. A CSKP ntíziói bizottságának elnöke közölte : Az év végéig befejezik a rehabilitációt Pozsonyból jelenti a CTK. A pozsonyi Pravda hétfői száma közölte Jakesnek, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottsága elnökének nyilatkozatát a rehabilitáció kérdéséről. — A rehabilitáció megvalósítása pártvonalon nem könynyű dolog — mondta —, mert az esetek nagy része 10—15 évre, sőt még ennél is régebbre nyúlik vissza, sok szerv és szervezet, amely akkor a döntést hozta, már nem is létezik, sok olyan személy, aki felvilágosítást tudna adni, már nincs az élők sorában. Ez év eleje óta 883 rehabilitációs kérelem érkezett a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságához. Ezek közül 335-öt alsófokú pártszervek elé utaltak. A kérelmek nagy részét már megvizsgálták, hátra van még 288 bejelentés, de ezek is az év végéig elkészülnek. Arra a kérdésre, vajon minden rehabilitációs kérelem indokolt-e, Jakes azt válaszolta, hogy a Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottság legutóbbi szeptemberi ülésén megvizsgált 84 kérelem közül 56 esetben pozitív határozatot hoztak: az érintetteket partvonalon teljes mértékben rehabilitálták. Hét kérelmet további gondos kivizsgálás véget visszautaltak a megfelelő szervekhez, 21 rehabilitációs kérelmet pedig elutasítottak. Előfordul, hogy ilyen kérelmek érkeznek olyanoktól is, akiket jogosan — negatív jellemvonásaik, vagy bűncselekmény miatt — zártak ki a pártból. Ez megnehezíti a pártszervezetek munkáját és meglassítja a rehabilitáció folyamatát. Felemás bonni nyilatkozat a müncheni egyezményről Bonnból jelenti az MTI. A müncheni egyezmény aláírásának 30-ik évfordulója alkalmából Günter Diehl államtitkár, az NSZK kormányának szóvivője nyilatkozott, s kijelentette: az egyezmény kényszer alatt jött létre, s ezért nem érvényes. A bonni kormány azonban úgy véli, hogy egy egyezmény, amelyen négy aláírás szerepel, nem lehet kezdettől fogva érvénytelen. Ezt a kérdést csak jogi alapon lehetne eldönteni, nem pedig politikai alapon. Az NSZK kormány a müncheni egyezmény alapján semmiféle igényt nem támaszt Csehszlovákiával szemben, ezért a probléma tulajdonképpen álprobléma — mondotta. Diehl nyilatkozata azt jeleníti, hogy Bonn még mindig nem változtatta meg alapvetően álláspontját ebben a kérdésben az 1966. végén tett kormánynyilatkozat óta. Az MTI berlini jelentése szerint a Német Demokratikus Köztársaság, külügyminisztériuma a müncheni egyezmény évfordulója kapcsán nyilatkozatban ítélte el a 30 évvel ezelőtt kötött imperialista diktátumot. (Umutahia, UPI) Vasárnap közzétették Ojukwu alezredes, biafrai vezető Mao Ce-tung elnökhöz intézett levelét, amelyben kifejezi háláját a kínaiak részéről iránta és ügye iránt megnyilvánuló „megértésért és együttérzésért”. (Belgrád, MTI) Franz Jónás osztrák köztársasági elnök Tito jugoszláv államfő meghívására hétfőn délelőtt hatnapos hivatalos látogatásra Jugoszláviába érkezett. O (Varsó, PAP) Vasárnap a lengyel hatóságok kiutasították az országból azt a négy fiatal dán állampolgárt, akik egy varsói áruházban a csehszlovákiai eseményekkel kapcsolatos uszító tartalmú provokációs röpiratokat terjesztettek. O (Washington, MTI) Az amerikai képviselőház hírhedt Amerikaellenes Tevékenységet Vizsgáló Bizottsága kedden kezdi meg a tárgyalásait az augusztusi véres chicagói eseményekről. . Majyar Nemzet__ Tizenkilenc éve alakult meg a Kínai Népköztársaság. A kínai népfelszabadító hadsereg győzelmei nyomán olyan jelentős változások következtek be e hatalmas kiterjedésű ország életében, amelyeknek kihatásai mind az ázsiai kontinensen, mind pedig az egész nemzetközi helyzet alakulásában lemérhetők. A sok százmilliós kínai nép, amely a fegyveres küzdelemben példamutatóan helytállt, az új lehetőségek közepette is nagy áldozatkészséggel és rendkívüli erőfeszítésekkel fogott hazd a jövő alapjainak lerakásához, s igyekezett történelmileg aránylag igen rövid idő alatt hosszú korszakok lemaradásait pótolni. A népgazdaság majd minden ágazatában, a tudomány és a kultúra területén egyaránt kétségtelenül komoly eredményeket ért el a kínai nép önfeláldozó munkával, megbirkózva a súlyos nehézségekkel is. A Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya a következő táviratot küldte a Kínai Népköztársaság államtanácsának: A Kínai Népköztársaság megalakulása 19. évfordulója alkalmából üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük a testvéri kínai népnek. A Kínai Népköztársaság megalakulását az egész haladó emberiség a haladás, a szocia-A Kínai Népköztársaság a fontos nemzetközi kérdésekben is erőteljesen hallatta szavát és követelte megillető helyét a világszervezetben. A szocialista országok — közöttük a Magyar Népköztársaság kormánya is — azon a véleményen vannak, hogy az ENSZ-ből el kell távolítani a Csang Kaj-sek klikk delegációját, s a Kínai Népköztársaságnak haladéktalanul át kell adni a Biztonsági Tanácsban az öt, mint állandó tagot, megillető mandátumot. A magyar közvélemény tudatában van annak, hogy a Kínai Népköztársaság a világpolitikai élet jelentős tényezője, s a kínai nép nemzeti ünnepén őszinte reményét juttatja kifejezésre, az elkövetkező időszakban még hatékonyabban hozzájárulhat ez az ország a sokoldalú nemzetközi kapcsolatok fejlesztéséhez. lizmus történelmi jelentőségű győzelmeként értékelte. A magyar nép elismeréssel adózik a kínai népnek a szocializmus építésében elért eredményeiért és további sikereket kíván országépítő munkájához.* Péter János külügyminiszter táviratban fejezte ki jókívánságait Csen Ji külügyminiszternek. A de Caulle-Elfflnger találkozó érdekes részlete A francia elnök az Odera—Neisse-határról beszélt Bonnból jelenti az MTI. Diehl bonni kormányszóvivő hétfőn egy tudósító kérdésére elismerte, hogy de Gaulle a szombati francia—nyugatnémet tárgyaláson ismét előhozta az Odera—Neisse-határ kérdését. A megbeszélések befejezése után adott tájékoztatójában a szóvivő erről nem emlékezett meg. Minthogy azonban később a francia kormány szóvivője elmondotta: de Gaulle figyelmeztette Kiesinger kancellárt, hogy addig nem jut előbbre keleti politikájával, amíg a többi között meg nem oldja az Odera— Neisse-határ kérdését — Diehl is kijelentette, hogy „erről szó volt a megbeszéléseken”. Kiesingert egyébként több politikai csoport képviselője támadja, amiért „nem volt elég kemény” az elnökkel szemben. Bíráló megjegyzések hallatszottak a kancellárral szemben mind SPD-, mind CDU-politikusok részéről. Azt várják,, hogy ezek a bírálatok megerősödnek, amikor a kancellár beszámol tárgyalásairól a Bundestag külügyi bizottságában. A NATO katonai bizottsága amerikai csapaterősítéseket kér Brüsszelből jelenti az ADN és a VPJ. A NATO katonai bizottsága brüsszeli ülésén szombaton felszólította a tagországokat, hogy tegyenek az eddiginél nagyobb erőfeszítéseket a szerződés katonai kiépítésére. A bizottság a NATO állandó tanácsának javasolni akarja, hogy a szerződés tagországai tartalékainak riadókészültségét növeljék és helyezzenek át újabb amerikai csapatokat Európába A katonai bizottság brüszszeli tanácskozásairól közleményt adtak ki, de a UPI tájékozott körökből szerzett értesülés alapján azt írja, a megbeszélések során megállapították, hogy a „vasfüggöny” mentén a katonai erőviszonyok a NATO hátrányára változtak meg. Megnyílt Blackpoolban az angol Munkáspárt kongresszusa Ahány küldött, annyi „Hitetlen Tamás” Blackpoolból jelenti az MTI. Hétfőn az Ír-tenger partján fekvő Blackpool „vurstlivárosban” megnyílt a brit Munkáspárt 67. évi kongresszusa. A jelenlegi légkörben négyévi munkáspárti uralom után és mindössze két és fél évvel az új országos választás végső határideje előtt a pártvezetőség kétségbeesett kísérleteket tesz a kiábrándult munkáspárti tömegek visszahódítására. Ezt tükrözi a „Haladás és változás” című kiáltvány is, amelyet Georges Brown volt külügyminiszter, a párt alvezére terjeszt a kongresszus elé. A hétfői megnyitó ülésen Dennie Lee asszony, a párt elnöke megnyitó beszédében hangot adott az általános fásultságnak és kijelentette, hogy „a teremben csaknem ugyanannyi a hitetlen Tamás, mint amennyi a küldöttek száma”. Az elnöki megnyitót váratlan „ünneprontás” zavarta meg: az ország minden részéből érkezett bányászok több tucatnyi küldötte a rendezőket félretolva benyomult az ülésterembe és zajosan tüntetve követelte, hogy szüntessék be a tárnák bezárását. Ezután a kongresszus rátért a közlekedési dolgozók szakszervezete javaslatának megvitatására, amely követelte, hogy szüntessék meg a kormány bérkorlátozó törvényeit. Hétfőn délután a kongreszszus hosszú vita és tömbszavazás után 5 098 000 szavazattal 1 124 000 ellenében, tehát csaknem 4 000 000-es szavazattöbbséggel elvetette a munkáspárti kormány egész munkásellenes ár- és bérpolitikáját. Népszavazási komédia Görögországban A fenyegetőzés ellenére 23 százalékos tartózkodás, Görögországban vasárnap tartották meg a népszavazást a katonai junta által előterjesztett alkotmánytervezetről. A hétfő reggelig beérkezett adatok szerint a szavazásra kötelezetteknek körülbelül 23 százaléka nem jelent meg az urnáknál annak ellenére, hogy szigorú büntetéseket helyeztek kilátásba a távolmaradóknak. A leadott szavaztok 94,9 százaléka egyébként „igen” volt. Mint az AFP jelenti, Andreasz Papandreu, a „Görög Felszabadítási Mozgalom” Stockholmban tartózkodó vezetője a népszavazás eredményét kommentálva kijelentette, „rabszolgaságban élő testvéreinek számára az egyetlen lehetséges út az aktív ellenállás. Kedd, 1968. október 1. A judalmok mögött van A GÖRÖG „PÁNCÉL” Amikor Papadopulosz, a görög katonai junta vezetője az engedelmesen jegyezgető újságírók előtt ismertette a szeptember 29-én hamis „népszavazással” szentesített és csak idézőjelben említhető „új alkotmány” végleges szövegét, érdekes hasonlattal élt. Görögország jelenlegi helyzetét egy ágyban fekvő beteg állapotához hasonlította, aki még nem épült fel sebeiből, s akinek tagjain ezért mindaddig „rajta kell hagyni a gipszpáncélt, amíg az orvos gyógyultunk nem nyilvánítja”. Papadopulosz „mindössze” azt mulasztotta el közölni, hogy a görög népet éppen a militarista-fasiszta junta sebezte meg, amely most az „orvos” szerepében tetszeleg. Ami pedig az „új alkotmányt” illeti, sokkal inkább hasonlít tűrhetetlen acélpáncélzathoz, mint ártatlan gipszkötéshez. Magát a népszavazást, mint politikai aktust természetesen a helyzet vizsgálatánál egyszerűen félre lehet tolni, érvénytelennek és törvénytelennek lehet tekinteni. A népszavazást olyan helyzetben tartották meg, amikor a katonai junta pusztán az erőszakszervezetekre támaszkodva politikán kívüli módszerekkel kormányozza Görögországot. E mellett az athéni belügyminisztérium szankciók és büntetések egész sorával kötelezte a polgárokat a népszavazáson való részvételre. (A lehetséges büntetések között szerepel egy hónaptól egy évig terjedő börtön, vagy „szerencsés esetben” munkából való elbocsátás, esetleg a szakma gyakorlásától vagy az ipari és kereskedelmi életben való részvételtől történő eltiltás három évi időszakra. Az a tény, hogy így is 25 százalék körül volt az urnáknál meg nem jelentek aránya, a belső ellenállás erősségéről tanúskodik.) Végül, de nem utolsósorban: a népszavazás technikailag olyan szoros katonai, csendőri felügyelet alatt bonyolították le, hogy a szavazás tényleges titkosságáról nem lehetett beszélni. Mindez együtt azt jelenti, hogy a népszavazás eredményéből a terror felszíne alatt élő és létező Görögország tényleges politikai erőviszonyairól semmit sem lehet megtudni. A szeptember 29-én lazajlott politikai komédia ily módon nem egyéb, mint átlátszó kísérlet a puccsal hatalomra került terrorrezsim látszatlegalitásának biztosítására. Vizsgálata és értékelése csakis ezen az alapon képzelhető el. Az úgynevezett „új alkotmány”, amelyet ezen a népszavazáson erőszakkal jóváhagyattak, némi változtatással egy Salazar-, vagy Francotípusú fasiszta állam alaptörvényének felel meg. Lényeges tartalma az, hogy — noha formálisan fenntartja a monarchiát, sőt, Görögországot „monarchikus parlamenti demokráciának” nevezi — a parlament és a király jogainak teljes háttérbe szorításával a hatalom monopóliumát a jelenleg kormányzó vezérkari klikk kezébe helyezi. Az új alkotmány szerint a király nevezi ki a miniszterelnököt, de köteles személy szerint a parlamentben többségben levő párt vezetőjét kinevezni. Miután a junta uralmának körülményei között ezt a helyzetet a puccsisták (és személyesen Papadopulosz) biztosították maguknak, a király választásának formális jelentősége van. Az új alkotmány azt is előírja, hogy a király közvetlen szolgálatában álló személyek legfeljebb egy évig maradhatnak hivatalban. Ez az intézkedés egy olyan „udvari párt” kijegecesedésének megakadályozását célozza, amilyen a közelmúlt években Konstantin király és még inkább Friderika anyakirályné körül létrejött. Végül: az alkotmány létrehozza a király mellett működő „nemzeti tanácsot”, amelynek határozatai „országos válság periódusában” a királyra kötelezőek. A szó elvont értelmében a királyi hatalom ilyen típusú korlátozását voltaképpen még pozitívnak is lehetne tekinteni. Hiszen az udvar a második világháború befejezése óta kárhozatos szerepet töltött be Görögország politikai életében, s az erőszakszervezetekhez fűződő szövetsége útját állta a polgári értelemben vett demokratikus fejlődésnek , is. A junta jelenlegi hatalmi helyzetében, amikor a száműzetésbe vonult Konstantin visszatérésének feltételeiről folyik a kulisszák mögötti vita — a királyi hatalom korlátozása mégis elsősorban azt a célt szolgálja, hogy a parlament egyes polgári pártjai és az udvar között ne alakulhasson ki hatásos politikai szövetség a junta uralmával, a nyílt katonai diktatúrával szemben. Ezt a célkitűzést a másik oldalon még erőteljesebben biztosítja az új alkotmány, amely a parlamentet gyakorlatilag minden hatásos akciótól megfosztja. Először is: a képviselők számát (jelenleg 300) felére csökkenti. Ebből 30-at a junta kezében levő, „alkotmánybíróság” nevez ki, amely a militarista klikk kezében levő, gyakorlatilag törvényen kívül és azon felül álló hatalmi szerv. Emellett parlamenti képviselő nem lehet tagja a kormánynak, s egy politikust legfeljebb négyszer lehet képviselőnek választani. Ez az intézkedés — illetve intézkedéskomplexum — a parlamentet gyakorlatilag leválasztja a végrehajtó hatalomtól, üres és voltaképpen politikai funkció nélküli alakulattá teszi. Felvetődik természetesen a kérdés: miután a hatalom az erőszakszervezeteket kézbentartó junta kezében van , miért volt szükség az új alkotmány megszerkesztésére és a népszavazási komédiára? A válasz kettős. Először: belpolitikai értelemben fontosnak tartották, hogy tisztázzák a junta jogi helyzetét, s ezzel megkíséreljék kiszélesíteni jelenlegi, rendkívül szűk politikai bázisát; megnyerni a tényleges befolyásuktól megfosztott régi parlamenti pártok kollaborációra hajlamos csoportjait. Másodszor: ebbe az irányba szorította a juntát az Egyesült Államok politikája. Nyilvánvaló, hogy a militarista klikk az Egyesült Államok legalább hallgatólagos jóváhagyása nélkül nem kerülhetett hatalomra és nem is maradhatna hatalmon Görögországban. Ezt a kulisszák mögötti támogatást az amerikai érdekek szempontjából mindenekelőtt az indokolja, hogy a katonai diktatúra Görögországa a NATO „szilárdabb” tagjának minősül. Ezt az amerikai perspektívából „előnyös” helyzetet azonban veszélyezteti a juntával szemben egyes NATO-országokban (mindenekelőtt Dániában és Norvégiában) megnyilvánuló heves ellenszenv, ami a katonai blokk egésze szempontjából bomlasztó tényező. A junta és a Pentagon közös külpolitikai érdeke, hogy ezt kiiktassa és legalább egy látszólagos jogi rendezéssel megjavítsa a görög militarista diktatúra pozícióját a NATO-n belül. Az eddigiekből kitűnik, hogy olyan manőversorozatról van szó, amely teljesen idegen a görög nép politikai érzelmeitől és Görögország tényleges nemzeti érdekeitől. Eleven vallomás erről, hogy a militarista alkotmány ama 12 pontját, amely választások megtartására és bizonyos minimális polgári jogok biztosításáról intézkedik, — meg nem határozott időre felfüggesztették. Az új görög alkotmány tehát az „ezredesek félelmének” okmánya is: bizonyítéka annak az áthidalhatatlan politikai szakadéknak, amely a katonai rezsim és az élő, eleven Görögország között tátong' Gömöri Endre