Magyar Nemzet, 1968. november (24. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-01 / 257. szám

% kézzel fejezték ki tiltakozásukat Wallace mozgalmával szemben. Fiatalok tüntetése Azok az amerikai fiatalok, akik nem látnak maguk előtt választási lehetőséget, mivel a három elnökjelölt közötti különbségeket elenyészőnek tekintik — a Reuter jelentése szerint —, országos tiltakozó megmozdulásokra készülnek. Felvonulásokat rendeznek a nagyobb városok utcáin, ülősztrájkokat az egyetemeken és a szavazóhelyiségek előtt így akarják felhívni a figyelmet véleményükre, miszerint aki az esélyes jelöltekre adja le szavazatát, az hallgatólagosan jóváhagyja azt a rendszert, amely nem veszi tudomásul a nép szempontjait. New Yorkban tervezik, hogy Nixon és Humphrey főhadiszállása előtt a hét végén ülősztrájkot tartanak. Egy tüntető csoport New Jersey államban a Fort Dix amerikai haditámaszpontot akarja szombaton megszállni. A rendőrség — írja a Reuter — már felkészült a tüntetőkkel való esetleges összecsapásra. Magyar felszólalás az ENSZ apartheid-vitáján Az ENSZ közgyűlésének különleges politikai bizottsága folytatja a vitát a fajüldözés kérdéséről. A szerdai ülésen felszólalt Borsányi Imre, Magyarország képviselője. Kijelentette: a Dél-afrikai Köztársaság fajüldöző rendszere csak bizonyos nyugati körök támogatását élvezve szállhat szembe az ország nemzeti felszabadítási mozgalmával. Ez a támogatás a pretoriai rendszernek lehetővé teszi, hogy figyelmen kívül hagyja az apartheid kérdéséről az utóbbi húsz év során hozott ENSZ- határozatokat . A Dél-afrikai Köztársaság kormánya e határozatok ellenére folytatja apartheid-politikáját, sőt a fajüldözést más országokba is „exportálja”. A dél-afrikai rendőrség büntető hadjáratokat vezet Namib térségében. Dél-afrikai osztagok a fajüldöző Smith-rezsim egységeivel együtt részt vesznek a rhodesiai nemzeti felszabadítási mozgalom eltiprásában. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok, Anglia, Nyugat-Németország és néhány más NATO-ország makacsul szabotálja a dél-afrikai fajüldöző rendszerrel folytatott kereskedelem betiltására vonatkozó ENSZ-határozatokat. Továbbra is fegyvereket és a fegyverkezés céljait szolgáló nyersanyagot és berendezéseket szállítanak Dél-Afrikának. Szovjet jegyzék a kínai nagykövetséghez Moszkvából jelenti a TASZSZ. A szovjet külügyminisztérium jegyzéket intézett a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövetségéhez, amelyben a Kínai Népköztársaság külügyminisztériumának 1968. szeptember 16-án kelt jegyzékeire válaszol. Ezek a jegyzékek „szovjet katonai repülőgépeknek a kínai légitérbe történő behatolásáról” beszéltek. A szovjet külügyminisztériumot, állapítja meg a jegyzék, felhatalmazták annak kijelentésére, hogy a Kínai Népköztársaság külügyminisztériumának állítása, amely szerint 1967 augusztusa és 1963 augusztusa között szovjet katonai repülőgépek több esetben megsértették Kína légiterét, elejétől végéig koholmányokon alapulnak. A szovjet külügyminisztérium elutasítja a Kínai Népköztársaság külügyminisztériumának jegyzékeiben foglalt állításokat, mivel azok nem felelnek meg a valóságnak, és provokációs célokat szolgálnak. A szovjet külügyminisztérium jegyzéke erélyesen tiltakozik a kínai hatóságok e szovjetellenes akciói ellen, s az ellen, hogy koholmányaikkal még bonyolultabbá akarják tenni a két ország viszonyát Az NDK kormányának tiltakozása Berlinből jeleníti az MTI. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya csütörtökön kiadott nyilatkozatában éles tiltakozást jelentett be a nyugatnémet Kereszténydemokrata Párt kongresszusának Nyugat-Berlinben történő megrendezése ellen. Az NDK kormánya a leghatározottabban követeli a jövő hétre tervezett kongresszus nyugatberlini megtartásának megakadályozását, az NDK területein áthaladó Nyugat-Berlinie vezető összekötő utakkal való mindennemű visszaélés megszüntetését. Hangoztatja, hogy a Kiesinger—Strauss kormány haladéktalanul hagyjon fel Nyugat-Berlin bekebelezésére irányuló politikájával. A nyilatkozat nyomatékosan aláhúzza, hogy e követelések figyelmen kívül hagyásának következményeiért a felelősség kizárólag a békét és biztonságot veszélyeztető politika kezdeményezőit terheli. Max Rel maim 70 éves Berlinből jelenti az MTI. A Német Kommunista Párt Központi Bizottsága levélben fejezte ki jókívánságait a KB első titkárának, Max Reimannnak 70. születésnapja alkalmából. Üdvözlő üzenetet intézett hozzá a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága is. Az üzenet, amelyet Walter Ulbricht írt alá, hangsúlyozza, hogy Max Reimann egész élete és tevékenysége elszakíthatatlanul összekapcsolódik a munkásosztály ügyéért, és a reakció ellen vívott forradalmi harccal. Max Reimannt 70. születésnapja alkalmából az NDK Minisztertanácsának javaslatára a Karl Marx Érdemrenddel tüntették ki. Az érdemrendet Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke, az NSZEP első titkára nyújtotta át az ünnepeltnek. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége az Októberi Forradalom Érdemrenddel tüntette ki a 70 éves Max Reimannt, „a német és a nemzetközi kommunista munkásmozgalomban, a békéért vívott harcban és a szovjet—német barátság erősítésében” szerzett nagy érdemeiért. • (Djakarta, UPI) Az indonéz hadsereg lapja szerint a hatóságok hozzáláttak Szukaro volt indonéz elnök esetleges perének előkészítéséhez. Szukamét, mint ismeretes, az 1965-ös puccsban való részvétellel vádolják. (Szófia, MTI) Bolgár gazdasági kormányküldöttség utazott Prágába. A küldöttség, amelynek élén Iván Golomejev külkereskedelmi miniszterhelyettes áll, tárgyalásokat folytat majd a két ország 1969. évi árucsere-forgalmi és fizetési megállapodásának aláírásáról. SZERET ÖN DIVATOSAN ÖLTÖZKÖDNI? MINDEN KOROSZTÁLYNAK AZ EGYSZERŰ RUHÁKTÓL AZ ALKALMI ÖSSZEÁLLÍTÁSIG JÓ TANÁCSOT A PESTI DIVAT SOK SZÍNES FOTÓ, LEGÚJABB KÜLFÖLDI MODELLEK! . Magyar Nnrat Az Aurés hősei A XX. század egyik leglegendásabb szabadságharca kezdődött meg tizennégy esztendeje, 1954 november elsején Algériában. A IV. Köztársaság Franciaországa éppenhogy lezárta indokínai gyarmati háborúját, s azt hitte egy időre megszabadul a hasonló jellegű gondoktól. Ekkor ereszkedett le az Aurés-hegység lejtőin az a bátor partizáncsapat, amely hét és fél esztendős kemény harcokkal 1962 tavaszára kivívta Algéria függetlenségét. Az eredmény utólag mindig egyszerűbbnek tűnik, mint maga a küzdelem. Ez a hét és fél év katonai és politikai ellentmondásokban gazdag korszak volt, s a győzelem éppen a katonai és a politikai hajlékonyságnak az eredménye. Algéria harcában rengeteget tanult Vietnamtól, átvette a rá is alkalmazható tapasztalatokat, így éppen a két volt francia gyarmatbirtok felszabadulása jelezte a dekolonizációs folyamat kibontakozását. Amilyen bonyolult volt ez a harc, olyannyira ellentmondásokkal teli az utána következő korszak is, az államépítés időszaka. Algéria azzal a törekvéssel kezdte el önálló életét, hogy végérvényesen szakít a kapitalista társadalmi renddel. Ez azonban nem megy könynyen olyan országban, amelyben a vallási hagyományok is nagy szerepet játszanak, és a társadalom még sok tekintetben a kapitalizálódás tendenciáival is kénytelen szembenézni. Az ország még ma is ebben az ellentmondásokkal teli szakaszban él, mindennap új és új problémákkal kell szembenéznie. Algéria nemzeti ünnepén a magyar nép éppen azt kívánja Észak-Afrika bátor, szabadságát önmaga kivívott népének, hogy gyűrje le ezeket a nehézségeket és mielőbb megtalálja azt a jövőt, amelyért az Aurés-hegység hősei tizennégy éve fegyvert ragadtak. A bolgár alakulatok hazaérkeztek Csehszlovákiából Szófiából jelenti a BTA. A bolgár nemzetvédelmi minisztérium közölte, hogy a szovjet csapatok csehszlovákiai állomásozásának feltételeit rögzítő szovjet—csehszlovák szerződés értelmében hazaérkeztek azok a bolgár csapatok, amelyek a szovjet hadsereggel és más szövetséges szocialista államok hadseregeivel együtt segítséget nyújtottak a csehszlovák népnek a szocialista vívmányok megvédésében. A hazaérkezett csapatokat szerdán Dobri Dzsurov hadseregtábornok, nemzetvédelmi miniszter napiparancsban üdvözölte. ítéletek hatálytalanítása Romániában Bukarestből jelenti az MTI. Románia Legfelső Törvényszéke csütörtökön közleményt adott ki katonai bíróságok korábbi ítéleteinek hatálytalanításáról. Az RKP KB áprilisi plénumán egyes párt- és állami aktivisták rehabilitálásáról hozott határozat értelmében a Román Szocialista Köztársaság főügyésze kérte az 1951-ben hazaárulás és összeesküvés vádjával elítélt Kurkó Gyárfás és hazaárulásban bűnrészesként elítélt Bodor Bertalan perének felülvizsgálását. Ugyancsak kérte a súlyos vádakkal Brassóban 1959-ben, majd felső fórumon 1962-ben elítélt Birkner Andreas, Athhelburg Vicki, Scherg Georg, Bergel Haris és Siegmund Harald perének felülvizsgálatát. A legfelső katonai törvényszék kollégiuma, illetőleg a Legfelső Törvényszék plénuma helyt adott a felülvizsgálati kérésnek és a perek, eljárások felülvizsgálata után az említettek ellen annak idején hozott ítéleteket hatálytalanította. A francia minisztertanács Blése De Gaulle beszámolt törökországi látogatásáról A francia minisztertanács csütörtöki ülésén Michel Debré külügyminiszter ismertette a vietnami kérdés legújabb fejleményeit, s de Gaulle elnök beszámolt Törökországban tett hivatalos látogatásáról. Az ülés után Joel le Theule tájékoztatásügyi miniszter foglalta össze az egybegyűlt újságíróknak a két beszéd főbb pontjait. Debré külügyminiszter szerint a jelenlegi órák döntő jelentőségűek a vietnami konfliktus szempontjából. „A mostani pillanat nagyon fontos, s vagy sikerül döntést hozni a jelenlegi helyzetben, vagy a megoldás lehetősége rendkívüli mértékben eltávolodik” — közölte Joel le Theule a külügyminiszter beszédét ismertetve. A megoldás lehetőségének eltávolodásáról szóló megállapítást megfigyelők úgy értelmezik, hogy a francia kormány véleménye szerint, ha most nem sikerül megoldást találni , úgy a konfliktus rendezése már az elnökválasztás utáni új amerikai kormányzatra marad. De Gaulle elnök a minisztertanácson elégedetten nyilatkozott törökországi látogatásának eredményességéről. Kifejtette, hogy nem állt szándékában „eltántorítani Törökországot NATO-tagságától”, hiszen — mint mondotta — „Törökországnak, Franciaországgal ellentétben, szüksége van biztonságának a NATO által való szavatolására”, de az ankarai kapcsolatfelvételeken érződött, hogy „Törökország örvendetes módon meg akarja őrizni saját egyéniségét”. Franciaország célja az volt — mondotta de Gaulle —, hogy Törökországban helyreállítsa „lélektani pozícióját”, s ezt a feladatot sikerült is elérnie. O (Athén, VP1) Műtétet hajtottak végre csütörtökön Papandreu volt görög miniszterelnökön egy athéni kórházban. , VÁLLALATOK, SZÖVETKEZETEK! Rerroglobus VAS ÉS ACÉL TEK VÁLLALAT kéri, hogy a daraboló kapacitás biztosítása érdekében , 1969. évi, illetve I. negyedévi MÉRETRE VÁGOTT LEMEZANYAG IGÉNYEIKET, MEGRENDELÉSEIKET MIELŐBB JUTTASSÁK EL LEMEZDARABOLÓ ÜZEMHEZ Budapest, Pesterzsébet 1. Ff. 31. Telefon: 297—690 Péntek. 196t skwwbí!* t Ami^a Ilii® mögött van A HATOK DILEMMÁJA (PF) November elsején újból összeül Brüsszelben a Közös Piachoz tartozó hat ország minisztereinek tanácsa, hogy ismét szembenézzen néhány megoldatlan problémával, elsősorban az angol csatlakozás évek óta húzódó kérdésével, amelyben — mint ismeretes , Franciaország elutasító magatartása mind ez ideig lehetetlenné tette a megoldást. Az eddigi csalódások ellenére tovább kísérleteznek, bár legutóbb Harmel belga külügyminiszter terve is kudarcot vallott a franciák ellenállásán. Ebben a tervben csak arról volt szó, hogy a közös piaci országok hogyan működhetnek együtt Angliával a társulást nem közvetlenül érintő területeken. Most a nyugatnémet lapok jelentései szerint, úgy látszik, a Német Szövetségi Köztársaság áll elő új javaslattal, amely olyan módon próbálja megkerülni a legkényesebb problémákat, hogy nem az Angliával való együttműködést helyezi előtérbe, hanem a többi EFTA-országokat, illetőleg közülük azokat, amelyek keresik a Közös Piachoz való csatlakozás lehetőségeit Úgy látszik, a franciák számolnak az elszigetelődés esetleges kellemetlen következményeivel, s ezért — francia lapkommentárok szerint — ők is tervet készítenek a november 4-én kezdődő értekezletre, amely azonban lényegtelen részletkérdésekre igyekszik terelni a figyelmet Annyi bizonyos, hogy az újabb brüsszeli tanácskozás fő témája megint Anglia és a többi EFTA-ország csatlakozási problémája lesz, és Franciaország változatlanul defenzív helyzetből operál, bár kétségkívül mind ez ideig sikeresen. Furcsaság a dologban, hogy a nyugati sajtó bármilyen sokat foglalkozik az angol csatlakozás kérdésével, mégsem ez a fő probléma a Közös Piaccal foglalkozó magas szintű értekezleten, hanem az Európai Gazdasági Közösség országainak mezőgazdasági helyzete, ami majdnem megoldhatatlan problémákat vetett fel a rövid idő alatt, amióta a mezőgazdasági preferenciák is életbe léptek a Közös Piac területén. Ez a probléma annál komolyabb és bennünket is annál inkább érdekelhet, mert a legélesebben felveti egy megkülönböztető kereskedelmi rendszer súlyos következményeit. Arról van szó, hogy miközben a világ élelmezési helyzete — enyhén szólva — erősen kiegyensúlyozatlan, s erről különböző világszervezetekben vita folyik, legutóbb a FAO, a világ élelmezési szervezetének kiadványa mutat rá azokra a rendkívül súlyos ellentétekre, amelyek az egyes országok és világrészek élelmezési helyzete között vannak, a Közös Piachoz tartozó országokban tonnaszám égetik el a fölös élelmiszereket. Kétségtelen, hogy van egyfajta egyoldalúság a közös piaci országok kapcsolatában a mezőgazdasági termékek elhelyezését illetően és az is bizonyos, hogy Franciaország a fő haszonélvezője ennek a kiegyensúlyozatlanságnak, s azért is áll ellen az angol csatlakozásnak — de Gaulle politikai meggondolásaitól és sajátos pszichológiai beállítottságától eltekintve —, mert Anglia csak úgy tudna csatlakozni, ha a brit Nemzetközösség országainak nyújtott mezőgazdasági kedvezményeket továbbra is fenntartaná, legalábbis magára Angliára nézve, bár hát az angol elképzelés végső soron az, hogy ezeket a preferenciákat is bevinnék a Közös Piacba. Egyelőre persze erről szó sem lehet, de így is roppant nehéz megtalálni a kivezető utat. A mezőgazdaság szubvencionálása ugyanis olyan méreteket ért el az Európai Gazdasági Közösségben, hogy 3 milliárd dollárt — 15 millió ipari munkás munkabérét — teszi ki az az összeg, amit arra a célra kell fordítani, hogy az addigi szinten tartsák a Közös Piachoz tartozó országok «*•»zőgazdasági termékeinek árát. Ehhez még hozzá kell venni azt a morálisan is erősen problematikus gyakorlatot, hogy állandóan nagy mennyiségű gyümölcsöt, főzeléket semmisítenek meg és a vajat a legtöbb közös piaci országban alacsonyabb tápértékű zsírokkal, például margarinnal keverik. A közös piaci országok mezőgazdasági problémáinak az a lényege, hogy míg a világ óriási területein élelmezési problémák, sőt éhségtelenségek vannak, Európának ezen a nem túl nagy, mindenesetre rendkívül népes és magas színvonalon élő országaiban hihetetlen mennyiségű eladhatatlan élelmiszer halmozódott fel, egyedül 300 ezer tonna vaj, 6 millió tonna gabona és egy- millió tonna cukor. A Spiegel című hetilap beszélgetést folytatott Sicco Mandholttal, az Európai Gazdasági Közösség alelnökével a közös agrárpiac sajátos problémáiról. A beszélgetés abból indult ki, hogy az Európai Gazdasági Közösség évente 240 millió márkát fordít csak arra, hogy mesterséges eszközökkel magas szinten tartsa a gyümölcs- és főzelékárakat. A múlt évben például félmillió tonna almát, narancsot, paradicsomot és más gyümölcsféléket kellett megsemmisíteni. A cikkíró megjegyzi, hogy ezek olyan jelenségek, amelyek a Közös Piac mezőgazdasági elgondolásának teljes csődjét mutatják. Manhholt is elismeri, hogy ezek krízisjelenségek, de nem tud más megoldást, mint azt javasolja, hogy előbb-utóbb meg kell szabadulni a túlzó szubvencióktól és a parasztoknak tudomásul kell venniük, hogy a túltermelés következményeit nekik is viselniük kell. Egyébként a közelmúltban Nyugat-Németországban tett utam során magam is többször találkoztam ezzel a témával, amelyről sajátságos módon a lapok nem sokat írnak. Több politikus is kifakadt az ellen, hogy — mint mondották — „a parasztok olyan kedvezményezett rétege lett ennek a fogyasztói társadalomnak”, amelyre nem volt korábban példa. Nyugat-Németországban most át akarják alakítani az egész mezőgazdasági struktúrát, mégpedig olyan módon, hogy körülbelül egymillió mezőgazdasági dolgozó egzisztenciája válna bizonytalanná. • A megdöbbentő az egészben az, hogy a leglogikusabb következtetést nem hajlandók levonni, mégpedig azt, hogy e túltermelési problematikát össze kellene kapcsolni a világ nagy élelmezési gondjaival és akkor minden bizonnyal lehetne olyan megoldást találni, amely nem teszi szükségessé tonnaszám az élelmiszer elégetését és talán még magas szubvencióktól is meg lehetne szabadulni. Politikailag is bonyolult a probléma, amennyiben megint olyan helyzet állt elő, legalábbis Nyugat-Németországban — az ottani sajtóvélemények szerint —, hogy a parasztság jelentős tömegei egyre inkább jobbra orientálódnak. Ismerjük ezt a jelenséget, hiszen a múltban is számos példa volt rá, hogy az erős jobbratolódások első áramlatai a parasztságból indultak ki. Ebből a szempontból fontos a baloldali és főleg a parlamenten kívüli erők támogatása, amit a parasztságnak nyújtanak. A demokratikus és szocialista erők akciószövetségének november 2-án Dortmundban tervezett értekezletén az egyik fő programpont lesz a parasztság helyzetének megvitatása és az a mód, ahogy a nyugatnémet paraszttömegeket be lehet kapcsolni a baloldali mozgalmakba. E téren persze túlzott optimizmusnak nincs helye, de azért egy ilyen akció talán alkalmas lesz arra, hogy egészségesebb politikai irányba terelje a nyugat-európai országokban a parasztság politikai érdeklődését.