Magyar Nemzet, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-01 / 282. szám
2 déseire válaszolva, a többi között Johnson amerikai elnök és de Gaulle tábornok üzenetváltásával foglalkozott. A miniszterelnök hangsúlyozta, az a szolidaritás, amit a francia intézkedések bejelentésének napján az amerikai elnök nyilvánított, azt bizonyítja, hogy a mai világban senkinek sem érdeke, hogy belekeveredjék pénzügyi kalandokba. Van ugyanis egy megsérthetetlen szabály, ez a vezető pénznemek szolidaritása. Ez az oka annak, hogy Franciaország és az Egyesült Államok érdekei egy irányba hatnak, és azt is szükséges megjegyezni, hogy ma semmi sem állítja őket egymással szembe. Ellenkezőleg, összhangban kell tevékenykedniük, és de Gaulle tábornok éppen ezt hangsúlyozta Johnson elnöknek küldött válaszüzenetében. A francia miniszterelnök újra leszögezte, hogy Franciaország megkapta mindazt a nemzetközi segítséget, amire szüksége van. Az ENSZ-közgyűlés a portugál gyarmatok függetlenségéért Az ENSZ-közgyűlés pénteki ülésén 85 szavazattal Portugália, a Dél-afrikai Köztársaság és Brazília szavazata ellenében 15 tartózkodás mellett elfogadta azt az afro-ázsiai határozati javaslatot, amely felszólítja Portugáliát, haladéktalanul adjon függetlenséget Angolának, Mocambiquenak és „Portugál”-Guineának. A határozat felhívja a Biztonsági Tanács figyelmét arra a veszélyes helyzetre, amely a portugál uralom alatt álló afrikai területeken alakult ki. Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságának péntek délutáni leszerelési vitájában elsőnek Burma képviselője szólalt fel. A Malgas Köztársaság és Kinshasa Kongó küldötteinek beszéde után a nukleáris fegyverekkel rendelkező államok közti tárgyalásokra vonatkozó szovjet javaslatot támogatta felszólalásában Franciaország képviselője, aki megállapította, hogy e tárgyalások sikeréhez minden nukleáris hatalom őszinte szándéka szükséges és egyetértésnek kell kialakulnia a nukleáris fegyverek megfelelő nemzetközi ellenőrzésének kérdésében. Ezt az ellenőrzést ki kell terjeszteni a vegyi és a bakteriológiai fegyverekre is. Megelégedéssel nyugtázta a francia küldött a szovjet és az amerikai kormány hozzájárulását tárgyalások kezdéséhez a nukleáris fegyverek célbajuttatására szolgáló eszközök gyártásának betiltásáról. A delegátus hangoztatta, hogy a francia kormány, amely nem szándékozik aláírni az atomsorompó-szerződést, politikáját e szerződés elveivel összhangban kívánja kialakítani. lezerti Hládfi a francia hfUnymlalwlfrhw Az athéni junta titkosrendőrei Párizs és Strasbourg utcáin Párizsból jelenti az MTI. Leon Feix kommunista képviselő írásos interpellációt intézett a francia belügyminiszterhez azzal kapcsolatosan, hogy a görög junta titkosrendőrei az Emberi Jogok Európai Bizottságának strasbourgi ülése alkalmából, közvetlenül tanúkihallgatása előtt, erőszakkal hazaszállították Petra kisaszszonyt. Két másik tanú pedig csak nagy nehezen tudott kiszabadulni ellenőrzésük alól. Úgy tűnik — írja León Feix —, hogy a junta fegyveres titkosrendőrei szabadon sétálhatnak Strasbourg utcáin. Hasonló tevékenység Párizsban is tapasztalható, ahol a görög katonai junta képviselői nyomásnak és fenyegetésnek teszik ki a politikai menekülteket. Nicole Dreyfus francia ügyvéd, aki megfigyelőként részt vett az ellenálló görög diákok athéni perén, Párizsban sajtóértekezleten számolt be arról, hogy a junta rendőrsége milyen válogatott kínzásoknak vetette alá a letartóztatott diákotat. A diákoknak — az ügyvéd tanúsága szerint — felváltva a talpát verték, hosszú időn át vizet csepegtettek a fejükre, kezüknél fogva kikötötték őket, hajukat húzták és víz alá nyomták a fejüket Dreyfus közölte, maga is látta a kínzás nyomait az egyik vádlott közén. A nigériai kormányfő nyilatkozata a háború befejezéséről és az ország újjáépítéséről Lagosból jelenti a TASZSZ. Yakubu Gowon tábornok, a nigériai szövetségi kormány feje szombaton beszédet mondott Zaria városában, a helyi egyetem végzős hallgatói számára rendezett ünnepségen. Gowon kijelentette, hogy a harci cselekmények befejezése után a kormány felül fogja vizsgálni terveit és új határidőket jelöl meg az országnak a polgári közigazagtási rendszerhez való visszatérésére. Amikor majd rend lesz — jelentette ki a kormányfő —, a katonai hatóságok a nép által választott kormány kezébe adják át az ország igazgatását. Gowon a továbbiakban rámutatott arra, hogy a háború utáni politikai és alkotmányos reformok alapját az ország jelenlegi, 12 államra történő adminisztratív felosztása fogja képezni, majd állást foglalt a nemzetiségi ellentétek mielőbbi megszüntetése mellett. Utóbbi feltételeként Gowon tábornok azt a körülményt jelölte meg, hogy a külföldi hatalmak békében hagyják Nigériát és megadják számára azt a lehetőséget, hogy problémáit önmaga oldja meg. A háború után következő időszak terveiről szólva a nigériai szövetségi kormány feje kijelentette, hogy a vezetőknek és a népnek a nemzeti öntudat és a testvéri érzések konszolidálására kell szentelniük a fő figyelmet. Nigériának — mondotta — megvannak a lehetőségei arra, hogy gazdasági és szociális tekintetben végrehajtsa az újjáépítést. Ezzel kapcsolatban rámutatott egy sor ország segítőkészségére és fontosnak nevezte a Szovjetunióval a közelmúltban Lagosban aláírt gazdasági és műszaki együttműködési megállapodást. A Z»cki»nu«v» elitbe Kína területi követeléseiről Sebeszta Miklós, az MTI varsói tudósítója jelenti: A népi Kína fennállásának húsz éve után nemzetközileg úgyszólván teljesen elszigetelődött, s az albán fővárosban jelentkező Kína-barát megnyilvánulásoktól eltekintve nincs olyan állam a földön, amely támogatná Kína külpolitikáját, vagy egyetértenének Mao Ce-tung belpolitikájával — állapította meg a Zycie Warszawy cikkírója, majd a Vietnammal kapcsolatos kínai politikát elemezve felhívja a figyelmet arra, hogy Peking elégedetlen a vietnami háború befejezésének lehetőségével Peking fokozza elszigetelődését a szomszédaihoz fűződő kapcsolatainak sajátos szemléletével, ami abban nyilvánul meg, hogy a Kína határait megállapító régi egyezmények „igazságtalanságára” hivatkozva területi követelésekkel lép fel. Az elmúlt évek során a kínai kormány nemegyszer felvetette a szovjet-kínai határ problémáját, „igazságtalannak” nevezve a száz évvel ezelőtti határmegállapítást és arra az álláspontra helyezkedett, hogy egy „igazságos határvonal” megvonása érdekében szovjet-kínai tárgyalásokat kell kezdeni. Az utóbbi években Kína más szomszédaival szemben is területi követelésekkel állt elő, így például Indiával, Pakisztánnal, Burmával és Afganisztánnal szemben is, ugyancsak százéves szerződések „jogtalanságára” hivatkozva. Befejezésül a cikkíró emlékeztet az évszázados kínai— mongol vitára, majd megállapítja, hogy Peking elszigetelődése a nemzetközi munkásmozgalomban összefügg ezeknek az indokolatlan követeléseknek a hangoztatásával is. - Majnar Nwiizpt - Napirenden a CSKP novemberi állásfogdlalása Párttaggyűlések Csehszlovákiában Halasi György, az MTI prágai tudósítója jelenti. A CSKP KB novemberi ülésének állásfoglalását és határozatait e napokban kezdték megvitatni a párt alapszervezetei. A határozatokról folyó vitát illetékes pártszervek élénknek értékelik. Olyan észrevételek hangzanak el a határozat egyes részeivel kapcsolatban, hogy azok nem eléggé magyarázzák meg az elmúlt időszak kérdéseit, továbbá, ahogyan Lubomir Strougal, a CSKP KB elnöksége végrehajtó bizottságának tagja a Zivot Strany (Pártélet) című lapban megjelent cikkében írta: „olyan észrevételek vannak, hogy a határozatban megfogalmazott pártpolitika nem kellő mértékben veszi figyelembe a nép és a kommunisták óhajait”. Strougal, e véleménnyel szemben megállapítja, hogy a határozat összhangban van a január utáni politika elveivel, a szocialista társadalom jelenlegi szakaszával. Túlsúlyban van az a törekvés — állapítja meg a Rudé Právo is —, hogy megértsék a határozat lényegét és értelmét. A CSKP tagjai a KB határozatát a jelenlegi helyzetből kiutat mutató dokumentumként fogadják. Aggályok merülnek fel a párt egységével, a párt vezető szerepének helyes érvényesítésével kapcsolatban a Nemzeti Fronton belül és kritikai vélemények hangzanak el a szélsőséges megnyilvánulásokkal szemben, inkább a „baloldali” veszélyt kiemelve. A gyűléseken túlsúlyban vannak a politikai kérdések, de egyre több szó esik gazdasági problémákról. „Nem lehetséges gazdasági megújhodás az új irányítási rendszer elveinek megvalósítása nélkül" — mondják. Politika és szépségkirálynő Túl vagyunk egy újabb szépségkirálynő választáson. A londoni világ-szépségverseny nyertese, Penelope Plummer, a 18 éves ausztrál kisasszony, nyugodtan tehette volna a fejére a koronát, hiszen valamennyi szépség ellenfelét megelőzte. Egy kivételével... Ugyanis az utolsó nap a spanyolok küldötte, Maria Amparo Rodrigo kisasszony visszalépett. Miss Spanyolország a következőképpen magyarázta meg visszalépésének okát: „mint spanyol, nem tűrhettem el Miss Gibraltár sajtónyilatkozatát”. A gibraltári szépség ugyanis azt állította, hogy Rodrigo kisasszony részvétele a szépségversenyen nem jelentett mást, mint hogy Spanyolország hozzájárult Gibraltár politikai különállásához. És ezt pont Angliában hangoztatta, amelyet az ENSZ is felszólított, hogy mondjon le Gibraltárról, mert az Spanyolország jogos területe. A nemzetközi sikerről és dicsről politikai okokból lemondott Rodrigo kisaszszonyt nagy ovációval fogadták Valenciában. A győzelem otthon kétségtelen volt. De vajon az utolsó pillanatban bekövetkezett visszalépésnek nem volt-e más oka is? Például, hogy az ausztrál kislány szebb volt... i* *y- Tito a nemzetközi helyzetről Jajcéból jelenti a Tanjug és a Reuter. Tito jugoszláv köztársasági elnök szombaton Jajce városában kétszáz hazai és külföldi újságíró jelenlétében sajtóértekezletet tartott, s válaszolt a tudósítók kérdéseire. Az elnök hangsúlyozta, hogy véleménye szerint Jugoszlávia biztonságát jelenleg nem fenyegeti veszély, s ezért nem szándékszik senkitől sem segítséget kérni. Kijelentette: „közöltem az Egyesült Államokkal is, hogy senkihez sem folyamodunk segítségért, így az Egyesült Államokhoz sem, mert erre nincs szükség". Megkérdezték, hogy miként vélekedik Dean Rusk amerikai külügyminiszternek nemrég Brüsszelben elhangzott kijelentéséről, amely szerint Jugoszlávia az úgynevezett „szürke övezet” része. Tito hangoztatta, hogy Jugoszlávia álláspontja ellentétes Dean Rusk értékelésével. ,Jugoszlávia nem tartozik semmiféle övezethez és nem igényli a NATO segítségét” — mondotta. Nyugati tudósítók az iránt érdeklődtek, hogy miként reagálna Jugoszlávia, ha a szomszédos Romániában a Varsói Szerződés tagállamai hadgyakorlatokat tartanának. Tito válaszában rámutatott, hogy Románia a Varsói Szerződés tagállama, és ha hozzájárul az esetleges hadgyakorlatok megtartásához, ez semmiesetre sert olyan mozzanat, amely nyugtalanítaná Jugoszláviát A Földközi-tenger térségéről szólva úgy nyilatkozott, hogy nyugtalanítja a hadihajók számának növekedése a Földközi-tenger vizén. Tito szerint a hadihajók koncentrálódása veszélyek forrása lehet és ezért üdvözölné, ha a Földközi-tenger térségéből kivonnák „mind az amerikai, mind pedig a szovjet hadihajókat”. Tito befejezésül hangsúlyozta, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elvileg nem ellenzi a kommunista- és munkáspártok nemzetközi értekezletének összehívását, de a májusra tervezett értekezleten nem vesz részt, mert „annak nem az a célja, hogy konkrét kérdéseket rendezze”. Az elnök kijelentette, hogy nem kell dramatizálni a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban keletkezett nézeteltéréseket, majd állást foglalt a kommunista és munkáspártok együttműködésének megszilárdítása mellett. A külpolitika hírei ››› (Bogotá, Reuter) Lemondott 22 kolumbiai tartomány kormányzója. ›› (Woomera, Reuter) Ausztráliában felbocsátották a háromlépcsős Európa—IF—7 rakétát. A kilövést két héten belül négyszer halasztották el. Ezúttal a felbocsátás sikerrel járt, de a harmadik fokozat túl korán begyulladt és így a rakéta nem állt rá az előzetesen kiszámított pályára. (Darmstadt, AFP) Hét volt SS-tisztet négy-tizenöt évi börtönbüntetésre ítéltek a darmstadti bíróságon. A vádlottak 80 ezer személy meggyilkolásában voltak bűnrészesek. Részt vettek a Kijev melletti, Babij Járnál végrehajtott mészárlásokban is. (Genf, TASZSZ) Bíróság elé állítják a genfi Bürle-cég több magas rangú tisztviselőjét A vádlottak fegyvereket szállítottak Izraelbe, a Dél- Afrikai Köztársaságba és a világ több más térségébe. A titkos fegyverszállításokat hamisított dokumentumokkal leplezték. ‡0 (Tokió, AP) Szato, az újonnan megválasztott japán miniszterelnök, megalakította kormányát. A külügyminiszteri tisztséget a 61 éves Kiicsi Aicsi kapta. Az eddigi külügyminiszter Miki Takeo volt. ‡0 (Madrid, UPI) Kigyulladt a madridi egyetem régi szárnya. A tűz okát egyelőre nem közölték. A madridi rendőrséghez közelálló források szerint ismét több egyetemistát letartóztattak. Jakubovszkij elutazott Bukarestből Bukarestből jelenti az MTI. Iván Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka és Szergej Szemenko hadseregtábornok, az egyesített fegyveres erők vezérkari főnöke szombaton elutazott a román fővárosból. November 29-én és 30-án elutaztak a román fővárosból azok a katonai küldöttségek is, amelyek részt vettek a Varsói Szerződés tagállamainak évi értekezletén. Vasárnap, 1968. december !• Amiga mögött van PIAC VITA A HOFBURGBAN (PF) A „kis szabadkereskedelmi övezet”, ahogy az EFTA-t a nyugati sajtó becézi — nem minden irónia nélkül —, a napokban ülést tartott a bécsi Hofburgban, ahol több olyan gondolat vetődött fel, amely érdeklődésre tarthatna számot, ha nem foglalná el a világ közvéleményét egy sokkal nagyobb probléma: a nyugati pénzügyi válság, amelynek következményei esetleg feleslegessé teszik az EFTA és a Közös Piac között felmerült vita továbbfolytatását. Köztudomású, hogy a nagy integrációs igyekezet közben Nyugat-Európában két gazdasági csoportosulás jött létre, amely éles konkurrenciaharcban áll egymással, pontosabban állna, ha az Európai Gazdasági Közösség országai nem lenének annyival erősebbek, mint az úgynevezett kis szabadkereskedelmi övezet részvevői, amelyek közül egyedül Angliának van nagyobb gazdasági befolyása a tőkés világpiacokon. Ezúttal is, mint az EFTA valamennyi minisztertanácsi ülésén, arról volt szó, hogyan lehetne megoldani a csatlakozást a Közös Piachoz, ami gyakorlatilag az EFTA teljes vereségének beismerését jelentené, ha egyáltalában sor kerülhetne rá. De úgy látszik, erre még jó ideig várni kell , ha közben az egész közöspiaci koncepció fel nem borul. Erre ugyanis megvan a lehetőség, mégpedig sokkal inkább, mint ahogy a világsajtó kommentárjaiból kiderül, hiszen Franciaország olyan rendszabályok bevezetésére kényszerül, amelyeket nehéz lesz összhangba hozni a közöspiaci elgondolásokkal. Kezdetben volt egy olyan elképzelés is, hogy valamiképpen keretek közé szorítsák Nyugat-Németország erős és expanzív jellegű gazdasági fejlődését, ez azonban — mint a legutóbbi eseményekből, főleg a pénzügyi krízisből kiderült — egyáltalában nem sikerült. A Közös Piac végül is a nyugatnémet gazdaság függvényévé vált, s ez ellen de Gaulle sem tudott védekezni. Tulajdonképpen nyitott kérdés, hogy Anglia csatlakozása megfelelő időpontban nem inkább a franciák által olyannyira remélt egyensúlyi helyzetet segítette volna a Közös Piacon belül. Erről azonban már késő vitatkozni és félő, hogy de Gaulle-t érzelmi és politikai elfogultsága ez ügyben tévútra vezette. De hát a következő események meg fogják mutatni, hogy ez a következtetés menynyire állja meg a helyét Ami magát, Angliát illeti, az EFTA bécsi tanácskozásának legfőbb érdekessége: az angolok elutasítottak minden közvetítő javaslatot amelynek az volt a célja, hogy valamilyen átmenetet teremtsen csatlakozás és együttműködés között. A tervet a franciák és a nyugatnémetek közösen dolgozták ki és az EFTA-országok között számos támogatója akadt, elsősorban Svájc, de Ausztria is. A tervnek az a lényege, hogy kis lépésekkel kell haladni az európai integráció felé, tehát megkerülni a legdrámaibb problémát, vagyis Anglia csatlakozását és kitapogatni azokat a részleteket amelyekben elképzelhető egyfajta alkalmi együttműködés az EFTA-országok és az Európai Gazdasági Közösség országai között. Amikor összeült az EFTA minisztertanácsa, még általában örömmel üdvözölték a legutóbbi közös piaci értekezlet határozatát minden olyan kereskedelempolitikai együttműködésre vonatkozóan, amelyben akár technológiai, akár vámpolitikai, akár szállítástechnikai kérdések megoldásánál lehetséges az együttműködés a két gazdasági csoport között. Mire a bécsi értevezet véget ért, ezeknek a valóban nem túl jelentékeny engedményeknek az értéke a nullára szállt és tulajdonképpen senki sem tudott választ adni arra a kérdésre, hogy a sokat emlegetett közbeeső megoldás milyen formában valósítható meg a Közös Piac és az EFTA-országok között és van-e egyáltalában értelme annak, hogy az EFTA- országok további erőfeszítéseket tegyenek egy olyan csoporthoz való csatlakozásra, amely nyilvánvalóan súlyos válságnak néz elébe. Az egyetlen, amiben talán elképzelhető az együttműködés, egyes kérdések konzultációja, tehát gyakorlatilag egyfajta „tanácskozási együttműködés”, ami valóban nem jelent túl sokat, még akkor sem, ha bizonyos esetekben sikerül megoldást találni a két csoport érdekeinek áthidalására. Kétségtelen, hogy a Közös Piac mindenképpen előnyben van, elsősorban a benne egyesült országok gazdasági ereje következtében, másrészt pedig azért, mert a Közös Piac országainak közös határaik vannak. Az EFTA-országok viszont szét vannak szóródva Európa különböző pontjain és a Közös Piac megkerülése számukra a legtöbb esetben majdnem lehetetlen. Tehát a konzultációra feltétlenül szükség van és valamifajta együttműködésre is. Ezzel érvelt az osztrák kereskedelmi miniszter és a svájci földművelésügyi miniszter is, aki a legtevékenyebb támogatója volt az egész tanácskozáson a Közös Piaccal való együttműködésnek. Az EFTA szempontjából lényeges vonása a vitának, hogy egységesen lépjenek-e fel a Közös Piaccal való tanácskozásokon, vagy pedig különkülön, az egyes EFTA-országok, minden felmerülő konkrét esetben próbáljanak kapcsolatot teremteni a közöspiaci hatóságokkal. Az angol álláspont természetesen az egységes fellépést támogatja és ez kifejezésre jutott a májusban Londonban tartott értekezleten is. Nyilvánvaló, hiszen Anglia a közöspiaci vitában politikai álláspontot is képvisel és politikai szempontból kétségkívül hatásosabb az egységes fellépés, mintha az egyes országok esetenként próbálnának elérni valamit a Közös Piacnál Általában nem túl sok figyelmet szentel a világsajtó az EFTA tanácskozásainak, mert nem tartják a kis szabadkereskedelmi övezetet jelentős tényezőnek az európai gazdasági életben és a politikában. De azért időnként nyilvánosságra kerülnek olyan ellentétek, amelyek éppen abban a kérdésben merülnek fel Anglia és a többi EFTA-ország között, hogy érdemes-e még kitartani egy olyan szervezet egysége mellett, amely inkább akadályozza, semmint elősegíti a benne részt vevő országok kereskedelmi mozgékonyságát. Az 1965-ös bécsi tanácskozáson naivon éles vita folyt erről a kérdésről és a következő években, úgy látszott, hogy az angol álláspont egyre inkább elszigetelődik, míg most kétségkívül megerősödött Anglia pozíciója, pontosabban az a követelés, hogy egységesen lépjenek fel a Közös Piaccal szemben, annál is inkább, mert az egész integrációs problematika súlypontja politikai területre esik és maga de Gaulle elnök, aki a leghevesebben ellenzi Anglia csatlakozását, ugyancsak politikai érvekkel támasztja alá véleményét. Az angolok e pillanatban odáig jutottak, hogy hajlandók „minden konstruktív javaslatot pozitív szellemben tanulmányozni" — mint ahogy az EFTA-tanácskozásokról kiadott jelentésben körülírják —, de az a kereskedelempolitikai homályos koncepció, amit a franciák és a nyugatnémetek nyújtottak át, Anglia számára teljesen elfogadhatatlan. A dolognak mindenesetre az a lényege, hogy az EFTA is várakozó álláspontra helyezkedik a Közös Piaccal szemben, amelynek a pozícióját ma lényegesen gyengébbnek ítélik meg az a pénzügyi válság következtében, mint még egy fél évvel korábban, vagy akár csak egy héttel előbb, amikor még az úgynevezett tízek tanácskozására nem került sor.