Magyar Nemzet, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-01 / 282. szám

2 déseire válaszolva, a többi kö­zött Johnson amerikai elnök és de Gaulle tábornok üzenet­­váltásával foglalkozott. A mi­niszterelnök hangsúlyozta, az a szolidaritás, amit a francia intézkedések bejelentésének napján az amerikai elnök nyil­vánított, azt bizonyítja, hogy a mai világban senkinek sem érdeke, hogy belekeveredjék pénzügyi kalandokba. Van ugyanis egy megsérthetetlen szabály, ez a vezető pénzne­mek szolidaritása. Ez az oka annak, hogy Franciaország és az Egyesült Államok érdekei egy irányba hatnak, és azt is szükséges megjegyezni, hogy ma semmi sem állítja őket egymással szembe. Ellenkező­leg, összhangban kell tevé­kenykedniük, és de Gaulle tá­bornok éppen ezt hangsúlyozta Johnson elnöknek küldött vá­laszüzenetében. A francia mi­niszterelnök újra leszögezte, hogy Franciaország megkapta mindazt a nemzetközi segítsé­get, amire szüksége van. Az ENSZ-közgyűlés a portugál gyarmatok függetlenségéért Az ENSZ-közgyűlés pénteki ülésén 85 szavazattal Portu­gália, a Dél-afrikai Köztársa­ság és Brazília szavazata el­lenében 15 tartózkodás mellett elfogadta azt az afro-ázsiai határozati javaslatot, amely felszólítja Portugáliát, hala­déktalanul adjon függetlensé­get Angolának, Mocambique­­nak és „Portugál”-Guineának. A határozat felhívja a Biz­tonsági Tanács figyelmét arra a veszélyes helyzetre, amely a portugál uralom alatt álló afrikai területeken alakult ki. Az ENSZ-közgyűlés politikai bizottságának péntek délutáni leszerelési vitájában elsőnek Burma képviselője szólalt fel. A Malgas Köztársaság és Kinshasa­ Kongó küldötteinek beszéde után a nukleáris fegy­verekkel rendelkező államok közti tárgyalásokra vonatkozó szovjet javaslatot támogatta felszólalásában Franciaország képviselője, aki megállapítot­ta, hogy e tárgyalások sike­réhez minden nukleáris hata­lom őszinte szándéka szüksé­ges és egyetértésnek kell ki­alakulnia a nukleáris fegyve­rek megfelelő nemzetközi el­lenőrzésének kérdésében. Ezt az ellenőrzést ki kell terjesz­teni a vegyi és a bakterioló­giai fegyverekre is. Megelége­déssel nyugtázta a francia küldött a szovjet és az ame­rikai kormány hozzájárulását tárgyalások kezdéséhez a nuk­leáris fegyverek célbajuttatá­­sára szolgáló eszközök gyártá­sának betiltásáról. A delegá­tus hangoztatta, hogy a fran­cia kormány, amely nem szán­dékozik aláírni az atomsorom­­pó-szerződést, politikáját e szerződés elveivel összhang­ban kívánja kialakítani. lezerti Hládfi a francia hfUnymlalwlfrhw Az athéni junta titkosrendőrei Párizs és Strasbourg utcáin Párizsból jelenti az MTI. Leon Feix kommunista képvi­selő írásos interpellációt inté­zett a francia belügyminiszter­hez azzal kapcsolatosan, hogy a görög junta titkosrendőrei az Emberi Jogok Európai Bizott­ságának strasbourgi ülése al­kalmából, közvetlenül tanú­­kihallgatása előtt, erőszakkal hazaszállították Petra kisasz­­szonyt. Két másik tanú pedig csak nagy nehezen tudott ki­szabadulni ellenőrzésük alól. Úgy tűnik — írja León Feix —, hogy a junta fegyveres tit­kosrendőrei szabadon sétálhat­nak Strasbourg utcáin. Ha­sonló tevékenység Párizsban is tapasztalható, ahol a görög ka­tonai junta képviselői nyomás­nak és fenyegetésnek teszik ki a politikai menekülteket. Nicole Dreyfus francia ügy­véd, aki megfigyelőként részt vett az ellenálló görög diákok athéni perén, Párizsban sajtó­­értekezleten számolt be arról, hogy a junta rendőrsége mi­lyen válogatott kínzásoknak vetette alá a letartóztatott diá­­ko­­tat. A diákoknak — az ügy­véd tanúsága szerint — fel­váltva a talpát verték, hosszú időn át vizet csepegtettek a fe­jükre, kezüknél fogva kikötöt­ték őket, hajukat húzták és víz alá nyomták a fejüket Drey­fus közölte, maga is látta a kínzás nyomait az egyik vád­lott közén. A nigériai kormányfő nyilatkozata a háború befejezéséről és az ország újjáépítéséről Lagosból jelenti a TASZSZ. Yakubu Gowon tábornok, a nigériai szövetségi kormány feje szombaton beszédet mon­dott Zaria városában, a helyi egyetem végzős hallgatói szá­mára rendezett ünnepségen. Gowon kijelentette, hogy a harci cselekmények befejezése után a kormány felül fogja vizsgálni terveit és új határ­időket jelöl meg az országnak a polgári közigazagtási rend­szerhez való visszatérésére. Amikor majd rend lesz — je­lentette ki a kormányfő —, a katonai hatóságok a nép által választott kormány kezébe ad­ják át az ország igazgatását. Gowon a továbbiakban rá­mutatott arra, hogy a háború utáni politikai és alkotmányos reformok alapját az ország je­lenlegi, 12 államra történő ad­minisztratív felosztása fogja képezni, majd állást foglalt a nemzetiségi ellentétek mielőb­bi megszüntetése mellett. Utóbbi feltételeként Gowon tábornok azt a körülményt je­lölte meg, hogy a külföldi ha­talmak békében hagyják Nigé­riát és megadják számára azt a lehetőséget, hogy problémáit önmaga oldja meg. A háború után következő időszak terveiről szólva a ni­gériai szövetségi kormány feje kijelentette, hogy a vezetők­nek és a népnek a nemzeti ön­tudat és a testvéri érzések konszolidálására kell szentel­niük a fő figyelmet. Nigériá­nak — mondotta — megvan­nak a lehetőségei arra, hogy gazdasági és szociális tekintet­ben végrehajtsa az újjáépítést. Ezzel kapcsolatban rámutatott egy sor ország segítőkészségé­re és fontosnak nevezte a Szovjetunióval a közelmúltban Lagosban aláírt gazdasági és műszaki együttműködési meg­állapodást. A Z»ck­i»nu«v» elitbe Kína területi követeléseiről Sebeszta Miklós, az MTI varsói tudósítója jelenti: A né­pi Kína fennállásának húsz éve után nemzetközileg úgy­szólván teljesen elszigetelő­dött, s az albán fővárosban jelentkező Kína-barát meg­nyilvánulásoktól eltekintve nincs olyan állam a földön, amely támogatná Kína külpo­litikáját, vagy egyetértenének Mao Ce-tung belpolitikájával — állapította meg a Zycie Warszawy cikkírója, majd a Vietnammal kapcsolatos kínai politikát elemezve felhívja a figyelmet arra, hogy Peking elégedetlen a vietnami hábo­rú befejezésének lehetőségé­­vel Peking fokozza elszigetelő­dését a szomszédaihoz fűződő kapcsolatainak sajátos szemlé­letével, ami abban nyilvánul meg, hogy a Kína határait megállapító régi egyezmények „igazságtalanságára” hivat­kozva területi követelésekkel lép fel. Az elmúlt évek során a kí­nai kormány nemegyszer fel­vetette a szovjet-kínai határ problémáját, „igazságtalan­nak” nevezve a száz évvel ez­előtti határmegállapítást és ar­ra az álláspontra helyezkedett, hogy egy „igazságos határvo­nal” megvonása érdekében szovjet-kínai tárgyalásokat kell kezdeni. Az utóbbi években Kína más szomszédaival szemben is területi követelésekkel állt elő, így például Indiával, Pakisz­tánnal, Burmával és Afganisz­tánnal szemben is, ugyancsak százéves szerződések „jogta­lanságára” hivatkozva. Befejezésül a cikkíró emlé­keztet az évszázados kínai— mongol vitára, majd megálla­pítja, hogy Peking elszigetelő­dése a nemzetközi munkás­­mozgalomban összefügg ezek­nek az indokolatlan követelé­seknek a hangoztatásával is. - Majnar Nwiizpt - Napirenden a CSKP novemberi állásfogdlalása Párttaggyűlések Csehszlovákiában Halasi György, az MTI prá­gai tudósítója jelenti. A CSKP KB novemberi ülésének állás­foglalását és határozatait e napokban kezdték megvitatni a párt alapszervezetei. A határozatokról folyó vitát illetékes pártszervek élénknek értékelik. Olyan észrevételek hangzanak el a határozat egyes részeivel kapcsolatban, hogy azok nem eléggé magya­rázzák meg az elmúlt időszak kérdéseit, továbbá, ahogyan Lubomir Strougal, a CSKP KB elnöksége végrehajtó bizott­ságának tagja a Zivot Strany (Pártélet) című lapban megje­lent cikkében írta: „olyan ész­revételek vannak, hogy a ha­tározatban megfogalmazott pártpolitika nem kellő mér­tékben veszi figyelembe a nép és a kommunisták óhajait”. Strougal, e véleménnyel szem­ben megállapítja, hogy a ha­tározat összhangban van a ja­nuár utáni politika elveivel, a szocialista társadalom jelenle­gi szakaszával. Túlsúlyban van az a törekvés — állapítja meg a Rudé Právo is —, hogy meg­értsék a határozat lényegét és értelmét. A CSKP tagjai a KB hatá­rozatát a jelenlegi helyzetből kiutat mutató dokumentum­ként fogadják. Aggályok me­rülnek fel a párt egységével, a párt vezető szerepének helyes érvényesítésével kapcsolatban a Nemzeti Fronton belül és kritikai vélemények hangza­nak el a szélsőséges megnyil­vánulásokkal szemben, inkább a „baloldali” veszélyt kiemel­ve. A gyűléseken túlsúlyban vannak a politikai kérdések, de egyre több szó esik gazda­sági problémákról. „Nem le­hetséges gazdasági megújho­dás az új irányítási rendszer elveinek megvalósítása nél­kül" — mondják. Politika és szépségkirálynő Túl vagyunk egy újabb szépségkirálynő választáson. A londoni világ-szépségver­seny nyertese, Penelope Plummer, a 18 éves auszt­rál kisasszony, nyugodtan tehette volna a fejére a ko­ronát, hiszen valamennyi szépség­ ellenfelét megelőz­te. Egy kivételével... Ugyanis az utolsó nap a spanyolok küldötte, Maria Amparo Rodrigo kisasszony visszalépett. Miss Spanyol­­ország a következőképpen magyarázta meg visszalé­pésének okát: „mint spa­nyol, nem tűrhettem el Miss Gibraltár sajtónyilat­kozatát”. A gibraltári szépség ugyanis azt állította, hogy Rodrigo kisasszony részvé­tele a szépségversenyen nem jelentett mást, mint hogy Spanyolország hozzá­járult Gibraltár politikai különállásához. És ezt pont Angliában hangoztatta, amelyet az ENSZ is felszó­lított, hogy mondjon le Gibraltárról, mert az Spa­nyolország jogos területe. A nemzetközi sikerről és dicsről politikai okokból le­mondott Rodrigo kisasz­­szonyt nagy ovációval fo­gadták Valenciában. A győ­zelem otthon kétségtelen volt. De vajon az utolsó pillanatban bekövetkezett visszalépésnek nem volt-e más oka is? Például, hogy az ausztrál kislány szebb volt... i* *y- Tito a nemzetközi helyzetről Jajcéból jelenti a Tanjug és a Reuter. Tito jugoszláv köz­­társasági elnök szombaton Jajce városában kétszáz hazai és külföldi újságíró jelenlété­ben sajtóértekezletet tartott, s válaszolt a tudósítók kérdései­re. Az elnök hangsúlyozta, hogy véleménye szerint Jugoszlá­via biztonságát jelenleg nem fenyegeti veszély, s ezért nem szándékszik senkitől sem se­gítséget kérni. Kijelentette: „közöltem az Egyesült Álla­mokkal is, hogy senkihez sem folyamodunk segítségért, így az Egyesült Államokhoz sem, mert erre nincs szükség". Megkérdezték, hogy miként vélekedik Dean Rusk amerikai külügyminiszternek nemrég Brüsszelben elhangzott kije­lentéséről, amely szerint Jugo­szlávia az úgynevezett „szürke övezet” része. Tito hangoztat­ta, hogy Jugoszlávia álláspont­ja ellentétes Dean Rusk érté­kelésével. ,Jugoszlávia nem tartozik semmiféle övezethez és nem igényli a NATO segít­ségét” — mondotta. Nyugati tudósítók az iránt érdeklődtek, hogy miként rea­gálna Jugoszlávia, ha a szom­szédos Romániában a Varsói Szerződés tagállamai hadgya­korlatokat tartanának. Tito válaszában rámutatott, hogy Románia a Varsói Szerződés tagállama, és ha hozzájárul az esetleges hadgyakorlatok meg­tartásához, ez semmiesetre sert olyan mozzanat, amely nyugtalanítaná Jugoszláviát A Földközi-tenger térségé­ről szólva úgy nyilatkozott, hogy nyugtalanítja a hadiha­jók számának növekedése a Földközi-tenger vizén. Tito szerint a hadihajók koncent­rálódása veszélyek forrása le­het és ezért üdvözölné, ha a Földközi-tenger térségéből ki­vonnák „mind az amerikai, mind pedig a szovjet hadiha­jókat”. Tito befejezésül hangsúlyoz­ta, hogy a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetsége elvileg nem ellenzi a kommunista- és mun­káspártok nemzetközi értekez­letének összehívását, de a má­jusra tervezett értekezleten nem vesz részt, mert „annak nem az a célja, hogy konkrét kérdéseket rendezze”. Az el­nök kijelentette, hogy nem kell dramatizálni a nemzetkö­zi kommunista és munkás­­mozgalomban keletkezett né­zeteltéréseket, majd állást fog­lalt a kommunista és munkás­pártok együttműködésének megszilárdítása mellett. A külpolitika hírei ››› (Bogotá, Reuter) Lemon­dott 22 kolumbiai tartomány kormányzója. ›› (Woomera, Reuter) Ausztráliában felbocsátották a háromlépcsős Európa—I­F—7 rakétát. A kilövést két héten belül négyszer halasztották el. Ezúttal a felbocsátás sikerrel járt, de a harmadik fokozat túl korán begyulladt és így a rakéta nem állt rá az előze­tesen kiszámított pályára.­­ (Darmstadt, AFP) Hét volt SS-tisztet négy-tizenöt évi börtönbüntetésre ítéltek a darmstadti bíróságon. A vád­lottak 80 ezer személy meg­gyilkolásában voltak bűnré­szesek. Részt vettek a Kijev melletti, Babij Járnál végre­hajtott mészárlásokban is.­­­ (Genf, TASZSZ) Bíróság elé állítják a genfi Bürle-cég több magas rangú tisztviselő­jét A vádlottak fegyvereket szállítottak Izraelbe, a Dél- Afrikai Köztársaságba és a világ több más térségébe. A titkos fegyverszállításokat ha­misított dokumentumokkal leplezték. ‡0 (Tokió, AP) Szato, az újonnan megválasztott japán miniszterelnök, megalakította kormányát. A külügyminiszte­ri tisztséget a 61 éves Kiicsi Aicsi kapta. Az eddigi kül­ügyminiszter Miki Takeo volt. ‡0 (Madrid, UPI) Kigyulladt a madridi egyetem régi szár­nya. A tűz okát egyelőre nem közölték. A madridi rendőr­séghez közelálló források sze­rint ismét több egyetemistát letartóztattak. Jakubovszk­ij elutazott Bukarestből Bukarestből jelenti az MTI. Iván Jakubovszkij marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek főparancs­noka és Szergej Szemenko hadseregtábornok, az egyesí­tett fegyveres erők vezérkari főnöke szombaton elutazott a román fővárosból. November 29-én és 30-án elutaztak a ro­mán fővárosból azok a kato­nai küldöttségek is, amelyek részt vettek a Varsói Szerző­dés tagállamainak évi értekez­letén. Vasárnap, 1968. december !• ­ Ami­ga mögött van PIAC VITA A HOFBURGBAN (PF) A „kis szabadkereske­delmi övezet”, ahogy az EFTA-t a nyugati sajtó becézi — nem minden irónia nélkül —, a napokban ülést tartott a bécsi Hofburgban, ahol több olyan gondolat vetődött fel, amely érdeklődésre tarthatna számot, ha nem foglalná el a világ közvéleményét egy sok­kal nagyobb probléma: a nyu­gati pénzügyi válság, amely­nek következményei esetleg feleslegessé teszik az EFTA és a Közös Piac között felmerült vita továbbfolytatását. Köztu­domású, hogy a nagy integrációs igyekezet közben Nyugat-Európában két gazdasági csoportosulás jött létre, amely éles konkur­­renciaharcban áll egymással, pontosabban állna, ha az Euró­pai Gazdasági Közösség orszá­gai nem lenének annyival erő­sebbek, mint az úgynevezett kis szabadkereskedelmi öve­zet részvevői, amelyek közül egyedül Angliának van na­gyobb gazdasági befolyása a tőkés világpiacokon. Ezúttal is, mint az EFTA valamennyi minisztertanácsi ülésén, arról volt szó, hogyan lehetne megoldani a csatlako­zást a Közös Piachoz, ami gyakorlatilag az EFTA teljes vereségének beismerését jelen­tené, ha egyáltalában sor ke­rülhetne rá. De úgy látszik, erre még jó ideig várni kell , ha közben az egész közös­piaci koncepció fel nem borul. Erre ugyanis megvan a lehe­tőség, mégpedig sokkal in­kább, mint ahogy a világsajtó kommentárjaiból kiderül, hi­szen Franciaország olyan rendszabályok bevezetésére kényszerül, amelyeket nehéz lesz összhangba hozni a közös­piaci elgondolásokkal. Kezdet­ben volt egy olyan elképzelés is, hogy valamiképpen keretek közé szorítsák Nyugat-Német­­ország erős és expanzív jelle­gű gazdasági fejlődését, ez azonban — mint a legutóbbi eseményekből, főleg a pénz­ügyi krízisből kiderült — egy­általában nem sikerült. A Kö­zös Piac végül is a nyugat­német gazdaság függvényévé vált, s ez ellen de Gaulle sem tudott védekezni. Tulajdonkép­pen nyitott kérdés, hogy Ang­lia csatlakozása megfelelő idő­pontban nem inkább a fran­ciák által olyannyira remélt egyensúlyi helyzetet segítette volna a Közös Piacon belül. Erről azonban már késő vitat­kozni és félő, hogy de Gaulle-t érzelmi és politikai elfogult­sága ez ügyben tévútra vezet­te. De hát a következő esemé­nyek meg fogják mutatni, hogy ez a következtetés meny­nyire állja meg a helyét Ami magát, Angliát illeti, az EFTA bécsi tanácskozásának legfőbb érdekessége: az ango­lok elutasítottak minden köz­vetítő javaslatot amelynek az volt a célja, hogy valamilyen átmenetet teremtsen csatlako­zás és együttműködés között. A tervet a franciák és a nyu­gatnémetek közösen dolgozták ki és az EFTA-országok kö­zött számos támogatója akadt, elsősorban Svájc, de Ausztria is. A tervnek az a lényege, hogy kis lépésekkel kell ha­ladni az európai integráció felé, tehát megkerülni a leg­drámaibb problémát, vagyis Anglia csatlakozását és kita­pogatni azokat a részleteket amelyekben elképzelhető egy­fajta alkalmi együttműködés az EFTA-országok és az Euró­pai Gazdasági Közösség orszá­gai között. Amikor összeült az EFTA minisztertanácsa, még általában örömmel üdvözölték a leg­utóbbi közös piaci érte­kezlet határozatát minden olyan kereskedelempolitikai együttműködésre vonatkozóan, amelyben akár technológiai, akár vámpolitikai, akár szál­lítástechnikai kérdések megol­dásánál lehetséges az együtt­működés a két gazdasági cso­port között. Mire a bécsi ér­­tevez­et véget ért, ezeknek a valóban nem túl jelentékeny engedményeknek az értéke a nullára szállt és tulajdonkép­pen senki sem tudott választ adni arra a kérdésre, hogy a sokat emlegetett közbeeső megoldás milyen formában valósítható meg a Közös Piac és az EFTA-országok kö­zött és van-e egyáltalában ér­telme annak, hogy az EFTA- országok további erőfeszítése­ket tegyenek egy olyan cso­porthoz való csatlakozásra, amely nyilvánvalóan súlyos válságnak néz elébe. Az egyet­len, amiben talán elképzel­hető az együttműködés, egyes kérdések konzultációja, tehát gyakorlatilag egyfajta „tanács­kozási együttműködés”, ami valóban nem jelent túl so­kat, még akkor sem, ha bizonyos esetekben sikerül megoldást találni a két cso­port érdekeinek áthidalására. Kétségtelen, hogy a Közös Piac mindenképpen előnyben van, elsősorban a benne egye­sült országok gazdasági ereje következtében, másrészt pedig azért, mert a Közös Piac or­szágainak közös határaik van­nak. Az EFTA-országok vi­szont szét vannak szóródva Európa különböző pontjain és a Közös Piac megkerülése számukra a legtöbb esetben majdnem lehetetlen. Tehát a konzultációra feltétlenül szük­ség van és valamifajta együtt­működésre is. Ezzel érvelt az osztrák kereskedelmi minisz­ter és a svájci földművelés­­ügyi miniszter is, aki a leg­tevékenyebb támogatója volt az egész tanácskozáson a Kö­zös Piaccal való együttműkö­désnek. Az EFTA szempontjából lé­nyeges vonása a vitának, hogy egységesen lépjenek-e fel a Közös Piaccal való tanácsko­zásokon, vagy pedig külön­­külön, az egyes EFTA-orszá­gok, minden felmerülő konk­rét esetben próbáljanak kap­csolatot teremteni a közös­­piaci hatóságokkal. Az angol álláspont természetesen az egységes fellépést támogatja és ez kifejezésre jutott a má­jusban Londonban tartott ér­tekezleten is. Nyilvánvaló, hi­szen Anglia a közöspiaci vitá­ban politikai álláspontot­ ­ is képvisel és politikai szem­pontból kétségkívül hatáso­sabb az egységes fellépés, mintha az egyes országok ese­tenként próbálnának elérni valamit a Közös Piacnál Általában nem túl sok fi­gyelmet szentel a világsajtó az EFTA tanácskozásainak, mert nem tartják a kis sza­badkereskedelmi övezetet je­lentős tényezőnek az európai gazdasági életben és a politi­kában. De azért időnként nyil­vánosságra kerülnek olyan el­lentétek, amelyek éppen abban a kérdésben merülnek fel Anglia és a többi EFTA-or­­szág között, hogy érdemes-e még kitartani egy olyan szer­vezet egysége mellett, amely inkább akadályozza, semmint elősegíti a benne részt vevő országok kereskedelmi moz­gékonyságát. Az 1965-ös bécsi tanácskozáson naivon éles vi­ta folyt erről a kérdésről és a következő években, úgy lát­szott, hogy az angol álláspont egyre inkább elszigetelődik, míg most kétségkívül megerő­södött Anglia pozíciója, pon­tosabban az a követelés, hogy egységesen lépjenek fel a Kö­zös Piaccal szemben, an­nál is inkább, mert az egész integ­rációs problematika súlypont­ja politikai területre esik és maga de Gaulle elnök, aki a leghevesebben ellenzi Anglia csatlakozását, ugyancsak poli­tikai érvekkel támasztja alá véleményét. Az angolok e pil­lanatban odáig jutottak, hogy hajlandók „minden konstruk­tív javaslatot pozitív szellem­ben tanulmányozni" — mint ahogy az EFTA-tanácskozá­­sokról kiadott jelentésben kö­rülírják —, de az a kereske­delempolitikai homályos kon­cepció, amit a franciák és a nyugatnémetek nyújtottak át, Anglia számára teljesen elfo­gadhatatlan. A dolognak mindenesetre az a lényege, hogy az EFTA is várakozó álláspontra he­lyezkedik a Közös Piaccal szemben, amelynek a pozíció­ját ma lényegesen gyengébb­nek ítélik meg az a pénzügyi válság következtében­­, mint még egy fél évvel korábban, vagy akár csak egy héttel előbb, amikor még az úgyne­vezett tízek tanácskozására nem került sor.

Next