Magyar Nemzet, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-03 / 1. szám
Péntek, 1909. január 3. Magyar Nemzet A kormány minden jelentős kérdést megtanácskozik a néppel Fock Jenő miniszterelnök rádió- és televíziónyilatkozata Losonczi Pál újévi köszöntője Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke január 1-én a televízióban, illetve a Kossuth rádióban köszöntötte az ország lakosságát. Az új esztendő első napján őszinte tisztelettel köszöntöm kedves hallgatóimat, népköztársaságunk valamennyi állampolgárát. Szívből kívánom, hogy az új esztendőben kísérje siker és szerencse minden jószándékú törekvésüket. Teljesüljön mindaz a jó, amit ilyenkor egymásnak kívánni szoktunk. Töltse be hétköznapjainkat az örömteli szocialista építőmunka, ünnepeinket a jókedv, a gondtalan pihenés. Kívánom, hogy leljenek hazánkfiai sok örömet családjuk boldogságában, s a tágabb család, a szocialista nemzet anyagi és szellemi gyarapodásában. 1968 egy gondokkal teli, ugyanakkor eredményeiben sikeres esztendő volt. Az óesztendő és az új csak a naptárban különül el. Az élet folyamatos, 1969 munkája a múlt évekére épül. Az elmúlt év eredményeinek értékét csak növeli az a tény, hogy bonyolult és feszültségektől terhes nemzetközi viszonyok között értük el azokat. Hazánk belső helyzetét a törvényes rend és a nyugodt építőmunka jellemzi. Céljainkat egészében véve elértük. Az ipar, a mezőgazdaság és a szellemi élet eredményei jóleső érzéssel töltenek el mindnyájunkat. Új alkotásaink és kiváló teljesítményeink messze földön hirdetik a magyar nép szorgalmát és alkotókészségét. Népünk az elmúlt évben is teljesítette kötelességét a szocialista haza iránt. Köszönet és elismerés illeti a munkások, a szövetkezeti parasztok, az értelmiségiek, minden becsületes magyar állampolgár hozzájárulását sikereinkhez. Pedig 1968-ban sem hiányoztak a kisebb-nagyobb próbatételek. Az élet sokszor nehéz és bonyolult feladat elé állított bennünket A próbát kiálltuk. Népünk a Magyar Szocialista Munkáspárt kipróbált és bevált politikája iránti bizalom jegyében, a magabiztosan folytatta munkáját, nyugodt méltósággal figyelte a világban folyó eseményeket. Belső helyzetünk szilárdságát növelte, hogy hazánk egyenjogú tagja a szocialista országok nagy és erős közösségének. Hazai sikereink ugyanakkor nemcsak a mi életünket, hanem a szocialista világ egészét is gyarapítják. A világ népeinek békéjét, függetlenségét is csak a szocializmus erői, azok egysége és összefogása biztosíthatja. Ezért munkálkodunk mi is a szocialista országok egysége, az összes haladó erők összefogásának érdekében. Ugyanakkor szorgalmazzuk és egyengetjük kapcsolataink elmélyítését minden országgal, amely ez irányú törekvéseinket, hasonló őszinteséggel viszonozza. Jogos büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy belső életünk fejlődése és következetes külpolitikánk öregbítette a Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélyét, jó barát és a velünk nem rokonszenvezők előtt egyaránt. Az új esztendő céljait lehetőségeinkhez mérve szerényen, a realitások figyelembevételével tűztük ki. Folytatjuk nagy nemzeti programunkat, a szocializmus teljes felépítésének történelmi művét, annak a politikának az alapján, amelyet önök mindannyian, elsősorban naponta végzett munkájukkal, támogattak az elmúlt évek során. Meggyőződésem, hogy a jelen és a jövő nemzedék boldogabb életének formálásában társadalmunk minden rétege 1969-ben is egységesen felsorakozik a történelmi mű folytatásához. Nagy feladataink megvalósításához békére van szükségünk. Most az új esztendő küszöbén is hitet teszünk minden nép legféltettebb kincse, a béke mellett. Programunk világos céljai a dolgozó magyar nép akaratát, vágyait fejezik ki. A szocialista nemzetté válás folyamatában a szocialista építés közös érdekei mind közelebb hozzák egymáshoz társadalmunk különböző rétegeit, hatékonyabbá teszik mindennapi munkánkat. Munkánk és politikánk minden eredménye is közös öröm, közös megtiszteltetés és JutaFock Jenő, a Minisztertanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja az új év alkalmából Megyeri Károllyal és Szepesi Györggyel, a televízió, illetve a rádió riportereivel beszélgetést folytatott és válaszolt kérdéseikre. A Minisztertanács elnöke először az 1968-as év fontosabb eseményeit értékelte. Hangsúlyozta: 1968 sikeres, mozgalmas esztendő volt. Nemcsak gazdasági eredményeinket tekintve beszélhetünk sikerekről, hanem olyan értelemben is, hogy az előző évieknél jobban erősödött közéletünk demokratizmusa, erősödött a népi nemzeti egység. A párt szövetségi politikája bevált . Politikailag ezt igen fontosnak tartom és a további évekre gondolva, sikereink alapjának tekintem. Az a véleményem, hogy átmeneti sikereket, hamis, vélt nemzeti egységgel is lehet elérni. Tartós, több évtizedes sikert elérni, a szocialista rendszert eredménnyel építeni azonban csak akkor lehet, ha a nemzeti egység valódi, ha haladó szocialista talajon áll. Fock Jenő a tartós siker feltételeként említette a szocialista demokratizmust is. Azt fejtegette, hogy szocialista viszonyok között akkor lehet igazi demokráciás, ha a hatalom a munkásosztály kezében van és ha a munkásosztály — mint nálunk az elmúlt esztendőben — eredményesen gyakorolja hatalmát, bevonva a hatalom gyakorlásába a parasztságot és az értelmiség széles rétegeit. — Néhány évvel ezelőtt az egész népet foglalkoztató vitakérdés volt a párt szövetségi politikája. Sokan nem értették és nem értettek egyet azzal, hogy minden magyar állampolgárnak egyenlő jogai vannak. Sok párttag kifogásolta, amit erőteljesen hangoztatnak, hogy hazánkban pártfunkció kivételével minden állampolgár minden funkciót betölthet. Még kevésbé értették meg — és sokan ellenezték is — egyetemi felvételi rendszerünket. A viták azonban elültek és azt hiszem, ma már nem kérdéses, hogy a párt szövetségi politikája eredményes-e. Természetesen, amikor népi nemzeti egységről beszélünk, soha nem szabad azt hinnünk, hogy ez azt jelenti — mint valamikor mondták nálunk —, hogy tízmillió magyar szíve együtt dobban. Sajnos, ez nincs így. Nagyon soká lesz, amikor mindenki egyformán gondolkozik majd, s amikor szocialista alapon megvalósult teljes népi nemzeti egységről beszélhetünk. Arra azonban vigyáznunk kell, hogy ne túlozzuk el azok számát és jelentőségét, akik ma és talán még hosszabb időn át nem teljesen és nem mindenben értenek velünk egyet. Vannak, akik csak önmagukat nézik s akik nem gondolnak a közösséggel, a közösség rovására, a közösség kárára keresik egyéni boldogulásukat. Az ilyen emberekkel szemben a törvény teljes szigorával kell eljárni. Bizalom a párt és a kormány iránt Vannak, akik politikailag közömbösek. Velük kapcsolatban hosszú, türelmes nevelőmunka szükséges. Vannak rendszerünknek tudatos ellenségei is, akik törvénytelen eszközökkel lépnek fel, izgatnak, szervezkednek, politikai bűntettet követnek el. Velük szemben a törvény teljes szigorával fel kell lépnünk. Nincs tehát teljes népi nemzeti egység, olyan, hogy mindenki egyetértsen. De differenciáltan kell eljárni és nem kell rögtön ellenségnek kikiáltani valakit azért, mert nem minden kérdésben ért velünk egyet. A párt és a kormány iránti bizalomról szólt ezután, amely jelentősen megkönnyíti a kormányzat munkáját. Ez a bizalom elsősorban azon az alapon nyugszik, hogy a kormány minden jelentős kérdést megtanácskozik a nép széles rétegeivel, mielőtt határozna, mielőtt törvényt alkotna, mielőtt a parlament elé vinné. Az elmúlt tizenkét évben a kormány ilyen szellemben igyekezett dolgozni. Nem mindig lehetett azonban ezt a módszert követni. A miniszterelnök példaként említette a csehszlovák eseményeket, amellyel összefüggésben nagyon sok kérdésről teljes nyíltsággal beszéltek a párt és a kormány vezetői a széles közvéleménnyel. — De augusztus 20-át nem tudtuk a néppel megszavaztatni. Nem is lett volna helyes, nem is csak a mi ügyünk volt. Bíztunk azonban abban, hogy a dolgozók Magyarországon is meg fogják érteni, miért kellett ezt tennünk, meg fogják érteni, hogy internacionalista kötelezettségünk volt. Ebben bízva tettük meg augusztus 20-án a többi szocialista országgal együtt az ismert lépéseket. Úgy gondolom, a bizalom légköre segített, hogy végül is ebben a kérdésben is egységes állásponton vagyunk a dolgozó néppel. A kormány munkája ebben a témakörben jegyezte meg a miniszterelnök: nem ért egyet azzal, hogy sokszor ok nélkül is külkereskedelmi érdekekre hivatkozva tagadnak meg megfelelő tájékoztatást olyasmiről, amiről jó, ha időben tudomást szerez a közvélemény. A kormányzati munkáról, a Minisztertanács tevékenységéről számolt be ezután Fock Jenő, kiemelve, hogy a szűken vett kormányzati munkában is érvényesítik a demokratizmust. Az elmúlt évben kereken 25 ülésen körülbelül 300 napirendet tárgyalt meg a Minisztertanács. A 300 téma közül néhány olyat említett, amely közvetlenül érintette a lakosságot. A legutóbbi parlamenti ülés után már ismert, hogy a kormány azzal foglalkozik: a két és fél esztendős gyermekgondozási segélyt három esztendőre emeli fel és kibővíti az érintettek körét is. Az ötéves lakásépítési tervet teljesíteni fogjuk. Eddig három év alatt a részarányos előirányzatot teljesítettük. Fock Jenő kitért arra, hogy a vállalatok maguk is részt vállalhatnak a lakások számának szaporításából. Jó példaként említette a székesfehérvári Videotont, ahol ilyen üzemi segítséggel plusz 70 lakással számolnak az évben. Kiszámoltam — mondotta a miniszterelnök —, hogy ha az üzemek átlagában így készülnének az esztendőre, ez körülbelül 3—4 ezer plusz lakást jelentene, ami nagyon jó lenne. A IX. kongresszus alapján dolgozunk A beszélgetés következő témája a parasztság életszínvonalának közelítése volt a munkásosztályéhoz. A miniszterelnök megállapította: " A párt IX. kongresszusának erre vonatkozó határozatát eredményesen hajtjuk végre. A Statisztikai Hivatal és más szervek éppen most vitáznak azon, hogy az ötéves terv harmadik évében lényegében nemcsak megközelítette, hanem valószínűleg el is érte a parasztok életszínvonala a munkások életszínvonalát és az előttünk álló feladat most már nem az, hogy reáljövedelemben, reálfogyasztásban érje el a parasztság a munkásosztály életszínvonalát, hanem az — ami ugyancsak nagy probléma —, hogy az életkörülményeket illetően is megközelítse. A munkaidő-csökkentésről szólva hangsúlyozta: 1969 végéig lényegében végrehajtják kétmillió dolgozó munkaidőcsökkentését, amelyet tulajdonképpen 1970 végéig kellett volna végrehajtani. A csökkentéssel kapcsolatban elég nagy a türelmetlenség bizonyos ipari üzemeknél, közlekedési, kereskedelmi vállalatoknál. A miniszterelnök arra kérte a közvéleményt, legyen egy kis türelemmel és belátással. — Ha továbbra is olyan eredményesen, vagy még eredményesebben dolgozunk, mint az ötéves terv elmúlt három esztendejében, akkor meggyőződésem szerint 1970-ben már arról tudunk tárgyalni, hogyan terjesszük ki további nagy rétegekre a munkaidőcsökkentést. A gazdaságirányítási reform első esztendejének eredményeiről szólva a Minisztertanács elnöke kiemelte: általában — egészében bevált a gazdaságirányítás új rendszere. A hatékonyság, a termelékenység alakulása szempontjából azonban nem lehetünk teljesen elégedettek. Főleg ilyen szempontból kellett újra átvizsgálnunk szabályozóeszközeinket és kellett elvégeznünk az újraszabályozást. Tehát anélkül, hogy a rendszer alapelveit megváltoztattuk volna, a szabályozást változtatnunk kellett, hogy a gazdaságirányítás egész rendszere jobban ösztönözzön a hatékonyságra, a termelékenység növelésére. Ezután arról szólt, hogy mi várható 1969-ben a piaci árak, a fogyasztói árak alakulása terén. A fogyasztói árak — Egészében az 1969. évi áralakulástól, árszínvonaltól hasonló tendenciát várok, mint 1968-ban. Ennek megfelelően egy-két százalékos árszínvonal-növekedéssel számolunk, ebben minden árucikk ára, sőt a szolgáltatások ára is benne van. Ha 1969-ben a zöldség-gyümölcs termés is jó lesz, valószínű, hogy az árszínvonal növekedése —szemben a tervezett egy-két százalékkal — csak fél százalék lesz. A munkaerő-helyzetről szólva Fock Jenő rámutatott arra: erősen túlzott az a munkaerőigény, amelyet a vállalatok bejelentenek. Bizonyos szakmákban van Budapesten munkaerőhiány, országosan azonban nincs. Budapesten egy sor intézkedést kellene tenni annak érdekében, hogy még kevesebb munkaerőt kelljen foglalkoztatni, hogy ne kelljen annyi embert vidékről nagy költséggel a fővárosba hozni. Ezután a termelőszövetkezetek 1968. esztendei fejlődéséről és a demográfiai hullámból adódó feladatokról nyilatkozott Fock Jenő. Az utóbbival kapcsolatban hangsúlyozta: a kormányzat nem jótéteményt gyakorol, hanem kötelességének tesz eleget, amikor megkülönböztetett gonddal foglalkozik a fiatalokat érintő kérdésekkel. A középiskolákba 1969-ben körülbelül ugyanannyi gyereket vesznek fel, mint 1968-ban, vagy a korábbi években, de emellett a szakmunkásképző iskolákba körülbelül 25 ezerrel többet, mint az elmúlt évek átlagában. A termelőszövetkezetekbe 1968-ban mintegy húsz százalékkal többen jelentkeztek tagnak, vagy kértek alkalmazást, mint az elmúlt években. Ezek a számok azt mutatják, a probléma lényegében megoldott. Az interjú befejező részében Fock Jenő az 1969-es esztendő kilátásairól nyilatkozott. — Nagyon optimista vagyok és azt hiszem, a közvéleménynek is minden oka megvan arra, hogy optimista legyen országunk fejlődését illetően. Folytatni fogjuk a munkát, amelyet eddig is végeztünk, még okosabban, még inkább megtanácskozva okos emberek gyülekezetével, a széles közvéleménnyel, még több ember segítségét, támogatását, aktív közreműködését megnyerve. sem lesz. Sok ilyen örömet, megtiszteltetést és jutalmat kívánok hallgatóimnak, 1969 minden napjára. E gondolatok jegyében kívánok, szocialista hazánk minden hű fiának és leányának, és önökkel együtt az egész világnak, a békeszerető embereknek, békés, boldog új esztendőt. s Diplomaaták az Elnöki Tanács elnökénél A Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői január 2-án, az újév alkalmából jókívánságaikat fejezték ki Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének. A fogadáson részt vett Gáspár Sándor, és Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnökei, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és Rács Pál, a Külügyminisztérium protokoll, osztályának vezetője. Vidám óesztendő-búcsúztatás Budapesten és vidéken Az évtized egyik leghidegebb szilveszteréje volt az idei, úgy gondoljuk azonban, hogy ezt az emberek nagy része észre sem vette. Jó ételeket, italokat fogyasztva, önfeledten szórakozva kimelegedtek az új év köszöntésében. A szállodák, éttermek és eszpresszók zsúfolásig megteltek. A Hungária Vendéglátóipari Vállalat 35 szállodája és 150 étterme az előző évinél 3 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolított le. A vendéglátóipari üzemek közül magasan kiemelkedett a Gellért, a Royal és a Szabadság Szálló forgalma: ezekben az éttermekben 300—400 ezer forintért ettek-ittak a szilveszterezők. A Pannónia Vendéglátóipari Vállalathoz tartozó Emke forgalma 330 ezer forint volt, a Budapesti Táncpalota vendégei pedig 85 000 forintot „vertek el” ezen az éjszakán. Régi népszokások jegyében A vidéki jelentések is vidám óév-búcsúztatókról számolnak be. A Balaton déli partján nyitva tartó téli üdülőkben — közöttük a siófoki Bányászban és a balatonlellei SZOT-üdülőben — 400 vendég számára rendeztek szilveszteri mulatságot. Nagy volt a forgalom Sopron két szállodájában, a Fenyvesben és a Pannóniában. A kőszegi Jurisich-várban csaknem ezer fővárosi, Vas megyei és külföldi vendég búcsúztatta az óévet. Több vidéken régi népszokásokat is felelevenítettek. Zsujtán például, ahol évszázadok óta őshonos a juhtenyésztés, a juhakor közelében hatalmas tüzet raktak és körülötte eljárták a juhásztáncot. Palócföldön, Somoskőújfaluban hangos ostorpattogtatással és kanászkürttel búcsúztatták az óesztendőt. Az év utolsó napján Petőfi Sándor születésének 146. évfordulóján a költőre emlékeztek mindazokon a helyeken, ahol a poéta egykor hosszabb ideig tartózkodott, vagy gyakran megfordult. Dunavecsén gyertyát égettek abban a régi épületben, ahol 1844-ben Petőfi Sándor hosszabb ideig vendégeskedett. Kiskőrösön, a költő tisztelői, a község fiataljai fáklyásmenetben vonultak a nádfedeles szülői házhoz, ahol felidézték verseit s koszorút helyeztek el az emléktáblán. Szilveszter külföldön A hírügynökségi jelentések, beszámolnak arról is, hogy az új esztendőt szerte a világon a „hagyománytisztelet” jegyében ünnepelték meg az emberek. Itáliában pontosan éjfélkor bengáli tüzek gyúltak ki és rakéták lövelltek az égnek. Régi szokás szerint a haszontalan lim-lomot kihajigálták az ablakokon az utcára. Londonban a Trafalgar téren 15 000 szilveszterező gyűlt egybe. Több tucatnyi fiatal a szökőkútba vetette magát, lubickolni kezdett a jeges vízben. Pontosan éjfélkor ezer léggömb szállt fel az égbe. A francia városok utcáin is nagy volt a dudálás, mivel a rendőrök az idén elnézők voltak. Felfüggesztették néhány órára a dudálást tiltó törvényt. Görögországban utoljára hódoltak az ősi szokásnak, az edénytörésnek. A kormány ugyanis megtiltotta az ily módon való mulatozást és a tilalom megszegőit a börtönbüntetésen kívül kopaszra is nyírják. Az egyik görög kopasz hajótulajdonost azonban mindez nem ijesztette meg, szilveszter éjszakáján az egyik athéni mulatóban ötszáznál több tányért tört el saját fején. Kettő helyett három AB-bébi Az Egészségügyi Minisztériumhoz érkezett jelentések szerint 1969 első éjjelén 24 gyermek született az országban. Ezúttal is a lányok győztek, éppen kétszer annyian vannak, mint a fiúk. A főváros 1969. évi első újszülöttje ikerpár. A Baross utcai 1. sz. Női klinikán pontban éjfélkor született Máté Lajcsi és rögtön utána Jóska. Az Állami Biztosító vezetői úgy döntöttek, hogy minkét újszülöttet megajándékozzák a 20 ezer forintos életbiztosítási kötvénnyel. Az Állami Biztosító másik, illetve harmadik 1969. évi bébije Kiss Mónika, az ózdi kórházban jött a világra pontosan éjfélkor. VAS ÉS ACÉL TEK VÁLLALAT I CSALÁDI HÁZ ÉS KISLAKÁSÉPÍTŐK terro glóbus