Magyar Nemzet, 1969. január (25. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-03 / 1. szám

Péntek, 1909. január 3. Magyar Nemzet A kormány minden jelentős kérdést megtanácskozik a néppel Fock Jenő miniszterelnök rádió- és televíziónyilatkozata Losonczi Pál újévi köszöntője Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának elnö­ke január 1-én a televízióban, illetve a Kossuth rádióban kö­szöntötte az ország lakosságát. Az új esztendő első napján őszinte tisztelettel köszöntöm kedves hallgatóimat, népköz­­társaságunk valamennyi állam­polgárát. Szívből kívánom, hogy az új esztendőben kísér­je siker és szerencse minden jószándékú törekvésüket. Tel­jesüljön mindaz a jó, amit ilyenkor egymásnak kívánni szoktunk. Töltse be hétköznap­jainkat az örömteli szocialista építőmunka, ünnepeinket a jó­kedv, a gondtalan pihenés. Kí­vánom, hogy leljenek hazánk­fiai sok örömet családjuk bol­dogságában, s a tágabb család, a szocialista nemzet anyagi és szellemi gyarapodásában. 1968 egy gondokkal teli, ugyanakkor eredményeiben si­keres esztendő volt. Az óesz­tendő és az új csak a naptár­ban különül el. Az élet folya­matos, 1969 munkája a múlt évekére épül. Az elmúlt év eredményeinek értékét csak növeli az a tény, hogy bonyo­lult és feszültségektől terhes nemzetközi viszonyok között értük el azokat. Hazánk belső helyzetét a tör­vényes rend és a nyugodt épí­tőmunka jellemzi. Céljainkat egészében véve elértük. Az ipar, a mezőgazdaság és a szel­lemi élet eredményei jóleső ér­zéssel töltenek el mindnyájun­kat. Új alkotásaink és kiváló teljesítményeink messze földön hirdetik a magyar nép szor­galmát és alkotókészségét. Né­pünk az elmúlt évben is telje­sítette kötelességét a szocialista haza iránt. Köszönet és elismerés illeti a munkások, a szövetkezeti pa­rasztok, az értelmiségiek, min­den becsületes magyar állam­polgár hozzájárulását sike­reinkhez. Pedig 1968-ban sem hiányoztak a kisebb-nagyobb próbatételek. Az élet sokszor nehéz és bonyolult feladat elé állított bennünket A próbát kiálltuk. Népünk a Magyar Szocialista Munkáspárt kipró­bált és bevált politikája iránti bizalom jegyében, a magabiz­tosan folytatta munkáját, nyu­godt méltósággal figyelte a vi­lágban folyó eseményeket. Belső helyzetünk szilárdsá­gát növelte, hogy hazánk egyenjogú tagja a szocialista országok nagy és erős közössé­gének. Hazai sikereink ugyan­akkor nemcsak a mi életünket, hanem a szocialista világ egé­szét is gyarapítják. A világ népeinek békéjét, függetlensé­gét is csak a szocializmus erői, azok egysége és összefogása biztosíthatja. Ezért munkálko­dunk mi is a szocialista orszá­gok egysége, az összes haladó erők összefogásának érdekében. Ugyanakkor szorgalmazzuk és egyengetjük kapcsolataink el­mélyítését minden országgal, amely ez irányú törekvéseinket, hasonló őszinteséggel viszonoz­za. Jogos büszkeséggel állapít­hatjuk meg, hogy belső életünk fejlődése és következetes kül­politikánk öregbítette a Ma­gyar Népköztársaság nemzet­közi tekintélyét, jó barát és a velünk nem rokonszenvezők előtt egyaránt. Az új esztendő céljait lehető­ségeinkhez mérve szerényen, a realitások figyelembevételével tűztük ki. Folytatjuk nagy nemzeti programunkat, a szo­cializmus teljes felépítésének történelmi művét, annak a po­­litikának az alapján, amelyet önök mindannyian, elsősorban naponta végzett munkájukkal, támogattak az elmúlt évek so­rán. Meggyőződésem, hogy a jelen és a jövő nemzedék bol­dogabb életének formálásában társadalmunk minden rétege 1969-ben is egységesen felsora­kozik a történelmi mű folyta­tásához. Nagy feladataink megvalósí­tásához békére van szüksé­günk. Most az új esztendő kü­szöbén is hitet teszünk minden nép legféltettebb kincse, a bé­ke mellett. Programunk világos céljai a dolgozó magyar nép akaratát, vágyait fejezik ki. A szocialista nemzetté válás folyamatában a szocialista építés közös érde­kei mind közelebb hozzák egymáshoz társadalmunk kü­lönböző rétegeit, hatékonyabbá teszik mindennapi munkánkat. Munkánk és politikánk min­den eredménye is közös öröm, közös megtiszteltetés és Juta­Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke, az MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja az új év alkalmából Megyeri Ká­rollyal és Szepesi Györggyel, a televízió, illetve a rádió ripor­tereivel beszélgetést folytatott é­s válaszolt kérdéseikre. A Minisztertanács elnöke először az 1968-as év fonto­sabb eseményeit értékelte. Hangsúlyozta: 1968 sikeres, mozgalmas esztendő volt. Nemcsak gazdasági eredmé­nyeinket tekintve beszélhe­tünk sikerekről, hanem olyan értelemben is, hogy az előző évieknél jobban erősödött köz­életünk demokratizmusa, erő­södött a népi nemzeti egység. A párt szövetségi politikája bevált . Politikailag ezt igen fon­tosnak tartom és a további évekre gondolva, sikereink alapjának tekintem. Az a vé­leményem, hogy átmeneti si­kereket, hamis, vélt nemzeti egységgel is lehet elérni. Tar­tós, több évtizedes sikert elér­ni, a szocialista rendszert eredménnyel építeni azonban csak akkor lehet, ha a nem­zeti egység valódi, ha haladó szocialista talajon áll. Fock Jenő a tartós siker fel­tételeként említette a szocia­lista demokratizmust is. Azt fejtegette, hogy szocialista viszonyok között akk­or le­het igazi demokráciás, ha a hatalom a munkásosztály ke­zében van és ha a munkásosz­tály — mint nálunk az elmúlt esztendőben — eredményesen gyakorolja ha­talmát, bevonva a hatalom gyakorlásába a pa­rasztságot és az értelmiség széles rétegeit. — Néhány évvel ezelőtt az egész népet foglalkoztató vita­kérdés volt a párt szövetségi politikája. Sokan nem értették és nem értettek egyet azzal, hogy minden magyar állam­polgárnak egyenlő jogai van­nak. Sok párttag kifogásolta, amit erőteljesen hangoztatnak, hogy hazánkban pártfunkció kivételével minden állampol­gár minden funkciót betölthet. Még kevésbé értették meg — és sokan ellenezték is — egye­temi felvételi rendszerünket. A viták azonban elültek és azt hiszem, ma már nem kérdéses, hogy a párt szövetségi politi­kája eredményes-e. Természetesen, amikor népi nemzeti egységről beszélünk, soha nem szabad azt hinnünk, hogy ez azt jelenti — mint va­lamikor mondták nálunk —, hogy tízmillió magyar szíve együtt dobban. Sajnos, ez nincs így. Nagyon soká lesz, amikor mindenki egyformán gondolkozik majd, s amikor szocialista alapon megvalósult teljes népi nemzeti egységről beszélhetünk. Arra azonban vigyáznunk kell, hogy ne tú­lozzuk el azok számát és je­lentőségét, akik ma és talán még hosszabb időn át nem tel­jesen és nem mindenben érte­nek velünk egyet. Vannak, akik csak önmagukat nézik s akik nem gondolnak a közös­séggel, a közösség rovására, a közösség kárára keresik egyé­ni boldogulásukat. Az ilyen emberekkel szemben a tör­vény teljes szigorával kell el­járni. Bizalom a párt és a kormány iránt Vannak, akik politikailag közömbösek. Velük kapcsolat­ban hosszú, türelmes nevelő­munka szükséges. Vannak rendszerünknek tudatos ellen­ségei is, akik törvénytelen esz­közökkel lépnek fel, izgatnak, szervezkednek, politikai bűn­tettet követnek el. Velük szem­ben a törvény teljes szigorá­val fel kell lépnünk. Nincs te­hát teljes népi nemzeti egység, olyan, hogy mindenki egyet­értsen. De differenciáltan kell eljárni és nem kell rögtön el­lenségnek kikiáltani valakit azért, mert nem minden kér­désben ért velünk egyet. A párt és a kormány iránti bizalomról szólt ezután, amely jelentősen megkönnyíti a kor­mányzat munkáját. Ez a biza­lom elsősorban azon az alapon nyugszik, hogy a kormány minden jelentős kérdést meg­tanácskozik a nép széles réte­geivel, mielőtt határozna, mi­előtt törvényt alkotna, mielőtt a parlament elé vinné. Az el­múlt tizenkét évben a kor­mány ilyen szellemben igye­kezett dolgozni. Nem mindig lehetett azonban ezt a mód­szert követni. A miniszterel­nök példaként említette a csehszlovák eseményeket, amellyel összefüggésben na­gyon sok kérdésről teljes nyílt­sággal beszéltek a párt és a kormány vezetői a széles köz­véleménnyel. — De augusztus 20-át nem tudtuk a néppel megszavaztat­ni. Nem is lett volna helyes, nem is csak a mi ügyünk volt. Bíztunk azonban abban, hogy a dolgozók Magyarországon is meg fogják érteni, miért kel­lett ezt tennünk, meg fogják érteni, hogy internacionalista kötelezettségünk volt. Ebben bízva tettük meg augusztus 20-án a többi szocialista or­szággal együtt az ismert lépé­seket. Úgy gondolom, a biza­lom légköre segített, hogy vé­gül is ebben a kérdésben is egységes állásponton vagyunk a dolgozó néppel. A kormány munkája ebben a témakörben jegyez­te meg a miniszterelnök: nem ért egyet azzal, hogy sokszor ok nélkül is külkereskedelmi érdekekre hivatkozva tagad­nak meg megfelelő tájékozta­tást olyasmiről, amiről jó, ha időben tudomást szerez a köz­vélemény. A kormányzati munkáról, a Minisztertanács tevékeny­ségéről számolt be ezután Fock Jenő, kiemelve, hogy a szűke­n vett kormányzati mun­kában is érvényesítik a de­mokratizmust. Az elmúlt év­ben kereken 25 ülésen körül­belül 300 napirendet tárgyalt meg a Minisztertanács. A 300 téma közül néhány olyat em­lített, amely közvetlenül érin­tette a lakosságot. A legutób­bi parlamenti ülés után már ismert, hogy a kormány azzal foglalkozik: a két és fél esz­tendős gyermekgondozási se­gélyt három esztendőre emeli fel és kibővíti az érintettek körét is. Az ötéves lakásépí­tési tervet teljesíteni fogjuk. Eddig három év alatt a rész­arányos előirányzatot teljesí­tettük. Fock Jenő kitért arra, hogy a vállalatok maguk is részt vállalhatnak a lakások számának szaporításából. Jó példaként említette a székes­fehérvári Videotont, ahol ilyen üzemi segítséggel plusz 70 lakással számolnak az év­ben. Kiszámoltam — mondot­ta a miniszterelnök —, hogy ha az üzemek átlagában így készülnének az esztendőre, ez körülbelül 3—4 ezer plusz la­kást jelentene, ami nagyon jó lenne. A IX. kongresszus alapján dolgozunk A beszélgetés következő té­mája a parasztság életszínvo­nalának közelítése volt a munkásosztályéhoz. A minisz­terelnök megállapította: " A párt IX. kongresszu­sának erre vonatkozó határo­zatát eredményesen hajtjuk végre. A Statisztikai Hivatal és más szervek éppen most vitáznak azon, hogy az ötéves terv harmadik évében lénye­gében nemcsak megközelítet­te, hanem valószínűleg el is érte a parasztok életszínvona­la a munkások életszínvona­lát és az előttünk álló feladat most már nem az, hogy reál­­jövedelemben, reálfogyasztás­ban érje el a parasztság a munkásosztály életszínvonalát, hanem az — ami ugyancsak nagy probléma —, hogy az életkörülményeket illetően is megközelítse. A munkaidő-csökkentésről szólva hangsúlyozta: 1969 vé­géig lényegében végrehajtják kétmillió dolgozó munkaidő­csökkentését, amelyet tulaj­donképpen 1970 végéig kellett volna végrehajtani. A csök­kentéssel kapcsolatban elég nagy a türelmetlenség bizo­nyos ipari üzemeknél, közle­kedési, kereskedelmi vállala­toknál. A miniszterelnök arra kérte a közvéleményt, legyen egy kis türelemmel és belá­tással. — Ha továbbra is olyan eredményesen, vagy még ered­ményesebben dolgozunk, mint az ötéves terv elmúlt három esztendejében, akkor meggyő­ződésem szerint 1970-ben már arról tudunk tárgyalni, ho­gyan terjesszük ki további nagy rétegekre a munkaidő­­csökkentést. A gazdaságirányítási reform első esztendejének eredmé­nyeiről szólva a Miniszterta­nács elnöke kiemelte: általá­ban — egészében bevált a gazdaságirányítás új rendsze­re. A hatékonyság, a termelé­kenység alakulása szempont­jából azonban nem lehetünk teljesen elégedettek. Főleg ilyen szempontból kellett új­ra átvizsgálnunk szabályozó­­eszközeinket és kellett elvé­geznünk az újraszabályozást. Tehát anélkül, hogy a rend­szer alapelveit megváltoztat­tuk volna, a szabályozást vál­toztatnunk kellett, hogy a gazdaságirányítás egész rend­szere jobban ösztönözzön a ha­tékonyságra, a termelékeny­ség növelésére. Ezután arról szólt, hogy mi várható 1969-ben a piaci árak, a fogyasztói árak ala­kulása terén. A fogyasztói árak — Egészében az 1969. évi áralakulástól, árszínvonaltól hasonló tendenciát várok, mint 1968-ban. Ennek megfe­lelően egy-két százalékos ár­színvonal-növekedéssel számo­lunk, ebben minden árucikk ára, sőt a szolgáltatások ára is benne van. Ha 1969-ben a zöldség-gyümölcs termés is jó lesz, valószínű, hogy az ár­színvonal növekedése —szem­ben a tervezett egy-két szá­zalékkal — csak fél százalék lesz. A munkaerő-helyzetről szól­va Fock Jenő rámutatott arra: erősen túlzott az a munkaerő­­igény, amelyet a vállalatok bejelentenek. Bizonyos szak­mákban van Budapesten mun­kaerőhiány, országosan azon­ban nincs. Budapesten egy sor intézkedést kellene tenni an­nak érdekében, hogy még ke­vesebb munkaerőt kelljen fog­lalkoztatni, hogy ne kelljen annyi embert vidékről nagy költséggel a fővárosba hozni. Ezután a termelőszövetke­zetek 1968. esztendei fejlődé­séről és a demográfiai hullám­ból adódó feladatokról nyi­latkozott Fock Jenő. Az utób­bival kapcsolatban hangsú­lyozta: a kormányzat nem jó­téteményt gyakorol, hanem kötelességének tesz eleget, amikor megkülönböztetett gonddal foglalkozik a fiatalo­kat érintő kérdésekkel. A kö­zépiskolákba 1969-ben körül­belül ugyanannyi gyereket vesznek fel, mint 1968-ban, vagy a korábbi években, de emellett a szakmunkásképző iskolákba körülbelül 25 ezer­rel többet, mint az elmúlt évek átlagában. A termelőszö­vetkezetekbe 1968-ban mint­egy húsz százalékkal többen jelentkeztek tagnak, vagy kér­tek alkalmazást, mint az el­múlt években. Ezek a számok azt mutatják, a probléma lé­nyegében megoldott. Az interjú befejező részé­ben Fock Jenő az 1969-es esz­tendő kilátásairól nyilatko­zott. — Nagyon optimista vagyok és azt hiszem, a közvélemény­nek is minden oka megvan arra, hogy optimista legyen országunk fejlődését illetően. Folytatni fogjuk a munkát, amelyet eddig is végeztünk, még okosabban, még inkább megtanácskozva okos emberek gyülekezetével, a széles köz­véleménnyel, még több ember segítségét, támogatását, aktív közreműködését megnyerve. sem lesz. Sok ilyen örömet, megtiszteltetést és jutalmat kí­vánok hallgatóimnak, 1969 minden napjára. E gondolatok jegyében kívá­nok, szocialista hazánk minden hű fiának és leányának, és önökkel együtt az egész világ­nak, a békeszerető emberek­nek, békés, boldog új esztendőt. s Diplom­aaták az Elnöki Tanács elnökénél A Budapesten akkreditált diplomáciai képviseletek ve­zetői január 2-án, az újév al­kalmából jókívánságaikat fe­jezték ki Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének. A fogadáson részt vett Gáspár Sándor, és Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnö­kei, Cseterki Lajos, az Elnöki Tanács titkára és Rács Pál, a Külügyminisztérium protokoll, osztályának vezetője. Vidám óesztendő-búcsúztatás Budapesten és vidéken Az­ évtized egyik leghide­gebb szilveszter­éje volt az idei, úgy gondoljuk azonban, hogy ezt az emberek nagy része észre sem vette. Jó ételeket, italokat fogyasztva, önfeledten szórakozva kimelegedtek az új év köszöntésében. A szállodák, éttermek és eszpresszók zsúfolásig megtel­tek. A Hungária Vendéglátó­­ipari Vállalat 35 szállodája és 150 étterme az előző évinél 3 százalékkal nagyobb forgalmat bonyolított le. A vendéglátó­ipari üzemek közül magasan kiemelkedett a Gellért, a Ro­­yal és a Szabadság Szálló for­galma: ezekben az éttermek­ben 300—400 ezer forintért et­­tek-ittak a szilveszterezők. A Pannónia Vendéglátóipari Vál­lalathoz tartozó Emke forgal­ma 330 ezer forint volt, a Bu­dapesti Táncpalota vendégei pedig 85 000 forintot „vertek el” ezen az éjszakán. Régi népszokások jegyében A vidéki jelentések is vidám óév-búcsúztatókról számolnak be. A Balaton déli partján nyitva tartó téli üdülőkben — közöttük a siófoki Bányászban és a balatonlellei SZOT-üdülő­­ben — 400 vendég számára rendeztek szilveszteri mulat­ságot. Nagy volt a forgalom Sopron két szállodájában, a Fenyvesben és a Pannóniában. A kőszegi Jurisich-várban csaknem ezer fővárosi, Vas megyei és külföldi vendég bú­csúztatta az óévet. Több vidéken régi népszo­kásokat is felelevenítettek. Zsujtán például, ahol évszáza­dok óta őshonos a juhtenyész­tés, a juhakor közelében ha­talmas tüzet raktak és körü­lötte eljárták a juhásztáncot. Palócföldön, Somoskőújfalu­ban hangos ostorpattogtatással és kanászkürttel búcsúztatták az óesztendőt. Az év utolsó napján Petőfi Sándor születésének 146. év­fordulóján a költőre emlékez­tek mindazokon a helyeken, ahol a poéta egykor hosszabb ideig tartózkodott, vagy gyak­ran megfordult. Dunavecsén gyertyát égettek abban a régi épületben, ahol 1844-ben Pe­tőfi Sándor hosszabb ideig vendégeskedett. Kiskőrösön, a költő tisztelői, a község fia­taljai fáklyásmenetben vonul­tak a nádfedeles szülői ház­hoz, ahol felidézték verseit s koszorút helyeztek el az em­léktáblán. Szilveszter külföldön A hírügynökségi jelentések, beszámolnak arról is, hogy az új esztendőt szerte a világon a „­hagyománytisztelet” jegyé­ben ünnepelték meg az embe­rek. Itáliában pontosan éjfél­kor bengáli tüzek gyúltak ki és rakéták lövelltek az égnek. Régi szokás szerint a haszon­talan lim-lomot kihajigálták az ablakokon az utcára. Lon­donban a Trafalgar téren 15 000 szilveszterező gyűlt egy­be. Több tucatnyi fiatal a szö­­kőkútba vetette magát, lubic­kolni kezdett a jeges vízben. Pontosan éjfélkor ezer lég­gömb szállt fel az égbe. A francia városok utcáin is nagy volt a dudálás, mivel a rend­őrök az idén elnézők voltak. Felfüggesztették néhány órára a dudálást tiltó törvényt. Gö­rögországban utoljára hódol­tak az ősi szokásnak, az edény­törésnek. A kormány ugyanis megtiltotta az ily módon való mulatozást és a tilalom meg­szegőit a börtönbüntetésen kí­vül kopaszra is nyírják. Az egyik görög kopasz hajótulaj­donost azonban mindez nem ijesztette meg, szilveszter éj­szakáján az egyik athéni mu­latóban ötszáznál több tányért tört el saját fején. Kettő helyett három AB-bébi Az Egészségügyi Miniszté­riumhoz érkezett jelentések szerint 1969 első éjjelén 24 gyermek született az ország­ban. Ezúttal is a lányok győz­tek, éppen kétszer annyian vannak, mint a fiúk. A fővá­ros 1969. évi első újszülöttje ikerpár. A Baross utcai 1. sz. Női klinikán pontban éjfélkor született Máté Lajcsi és rögtön utána Jóska. Az Állami Bizto­sító vezetői úgy döntöttek, hogy minkét újszülöttet meg­ajándékozzák a 20 ezer forin­tos életbiztosítási kötvénnyel. Az Állami Biztosító másik, il­letve harmadik 1969. évi bébi­je Kiss Mónika, az ózdi kór­házban jött a világra pontosan éjfélkor. VAS ÉS ACÉL TEK VÁLLALAT­ I CSALÁDI HÁZ ÉS KISLAKÁSÉPÍTŐK t­erro glóbus

Next