Magyar Nemzet, 1969. február (25. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-01 / 26. szám
Szombat, 1969. február 15 Magyar Nemzet, Hitler vérbírósága lefejeztetett egy Magyarországról elhurcolt bencés szerzetest 1945. február 9-én München- Stadelheim börtönudvarán hátrakötözött kezekkel, csendesen hóhérbárd alá hajtotta fejét egy bencés szerzetes, akit néhány hónappal előbb Magyarországról hurcolt el a Gestapo. E tragikus eset minden dokumentumát sikerült megszerezni részben a Washington melletti alexandriai USA-levéltárból, részben a nyugat-berlini, amerikaiak által igen szigorúan őrzött „Documentation Center”-ből. Volksbundista följelentés 1944 áprilisának végén a március 21-én Pécsett letelepedett náci KdS. (Biztonsági Rendőrségi Parancsnokság) Gestapo-osztályához bizalmas bejelentés érkezett. Volksbundisták közölték, hogy a Szigetvár melletti szentegáti Biedermann bárói uradalomban egy bencésrendi szerzetes tartózkodik, aki német anyanyelvén tartott prédikációival akadályozza az ottani „német népi’’ szerezkedést és veszélyezteti volskbundistáknak az SS-be való besorozását. A Gestapo azonnal lecsapott és őrizetbe vette, majd Pécsre szállította a báróéknál nevelőként tartózkodó Josef Pontiller lelkészt, egyházi nevén Páter Edmundot. A Gestapo-eljárás lefolytatásáról szóló jelentés eredetijét az USA-levéltár őrizte, miután az amerikai csapatok németországi előnyomulásuk során a Ribbentrop és a Himmler levéltárak birtokába jutottak. Eszerint május 7-én a pécsi KdS jelenti, hogy Pontiller lelkészt kihallgatása után a jegyzőkönyvekkel együtt, erős fedezettel felettes hatóságához, a budapesti Vérmezőn levő Bellevue-szállodában működő BdS vezetőjéhez, Otto Geschke SS-Gruppenführerhez szállította. Ott újból kihallgatják, majd a Gestapo budai, Fő utcai fogházába viszik át Magánzárkában, szigorú őrizet alatt tartják, amíg sorsáról felsőbb helyen döntenek. „Néró a német trónon” Május 9-én már a magyarországi náci megszállás legfőbb irányítója, SS-Obergruppenführer Otto Winkelmann előtt fekszenek az akták. Winkelmann naponta részletesen távirati jelentésben számol be a Magyarországon történt minden eseményről, összefoglaló jelentését ezenkívül rutinszerűen megküldi a birodalmi főmegbízottnak, Edmund Veesenmayer nagykövetnek is, aki azt továbbítja Fuschl osztrák városkába, Ribbentrop külügyminiszter akkori székhelyére. Ebből a dokumentumból megtudjuk: „Kd. Pécs a német származású katolikus papot, Pontillert a Szigetvár melletti Szentegáton letartóztatta. Pontiller az Ostmark csatlakozásáig (értsd: Ausztria elfoglalásáig) a Bencésrend törzskolostoraiban, Innsbruckban és Ambachban tartózkodott. 1938 októberében politikai okokból Magyarországra emigrált, s ott a bakonybéli bencéskolostor apátjának közvetítése révén Stefánia belga főhercegnő (Rudolf trónörökös özvegye, a későbbi Lónyay hercegné) oroszvári birtokán káplánkodott. 1944. április 4-én nevelőként Szentegátra került a báró Biedermann-féle birtokra. Pontiller személyében kimondottan németgyűlölőről van szó, aki a legaljasabb formában a Führer és a Birodalom ellen agitált, állandóan ellenséges rádióadók híreit hallgatta és azokat terjesztette. Lakásának átkutatása során előkerült egy levél fogalmazványa, amelyet a Bencés rend főapátjához, Kelemen Krizosztomhoz intézett. A Führert levelében úgy emlegeti, mint "Nérót a német trónon t. Kihallgatása során Pontiller bevallotta, hogy állandó írásbeli kapcsolatban állott egyes személyekkel, akik az Ostmarkban élnek, s tőlük időnként kedvezőtlen irányú híreket kapott.” Eddig a jelentés. Pontiller szerzetes sorsáról évekig csak ennyit tudtunk, amíg most decemberben Frankfurtban, Benedicta Maria Kempner kutatásaiból értesültünk a következőkről : Pontiller atyát 1944. május 20-án Budapestről Bécsbe szállították, s ott a Landgericht börtönébe vetették. Légmentesen elzárták a külvilágtól, még a börtönlelkész sem látogathatta, védőt sem kapott. Fél év után, október 27-én kézhez kapott egy vádiratot. Eszerint ügye nem kerül a rendes bíróságig, hanem az akkor joggal rettegett Volksgericht elnevezésű vérbíróság fogja tárgyalni. Átszállítják azonnal Berlinbe, a Gestapo hírhedt börtönének, a Monbotnak magánzárkájába. A többit az 1960-ban a Volksgericht lebombázott épületének romeltakarítása során épségben előkerült, s ma a „Documentation Center”-ben az amerikaiak által őrzött aktákból állapíthatjuk meg. Eszerint Pontiller lelkész 1944. december 15-én került a Volksgericht 1. számú tanácsa elé. Roland Freisler, a Volksgericht vezetője elnökölt. A bíróság tagjai és az ügyész, valamennyien ma Nyugat-Németországban élnek. A tárgyalás lefolyása e vérbíróságra jellemző. Néhány mondatban a vádlott személyi adatait hallgatják meg. Ezután — gúnyos megjegyzések kíséretében — ismerteti Freisler azt a levélvázlatot, amelyet Pontiller 1942 karácsonyán pártfogójának, Kelemen Krizosztom főapátnak Pannonhalmára írandó leveléhez készített. Lényegében a következő kitételeket tették a vád tárgyává: „... Hazámból keserves lelki és fizikai szükségről írnak. Hitler népe iránt nem érez kíméletet. Úgy hiszi, hogy joga van egész Európát magával a mélységbe rántani. A kolostorok életéről írják nekem, hogy sok apát meghalt. Az egyik koncentrációs táborban, mások távoli kórházakban. Az öreg rendtársakat, mint improduktív elemeket pedig megölik és elégetik. Hamvaikat a márkák lefizetése ellenében kiadják. A nép hiába sír, kiabál és protestál, az mit sem segít, a mindenható Gestapo tovább rabol. A fronton pedig elhullanak a fiatalok és a családapák, a nép legjobbjai. Mi marad meg? Egy nagy romhalmaz és végtelen nyomor ... ... Nekem az isten eddig biztos helyet nyújtott. Hogyan érdemeltem ezt meg?” Amint látjuk Pontiller atya rendfőnökéhez intézett levelében tökéletesen híven informálja őt a németországi helyzetről. Egyetlen tévedése volt csak e karácsonyi üdvözletében: ,,biztos hely”-nek nevezte a magyar vidéket. 1942-ben — amikor a számára oly végzetes levelét megírta — valóban neki még az is volt, miután Ausztriából hozzánk kormányhatósági engedéllyel telepedhetett át. A halálos ítélet Freisler elnök azonban látta, hogy e régi magánlevélvázlat mégsem elég, hogy megindokolja a „véderőbomlasztást és ellenségtámogatást”, amelyek fennforgása adja csak meg a „törvényes” lehetőséget, hogy ezt az ügyet népbíróság tárgyalja és súlyos esetekben halálos ítéletet hozhasson. Minden bizonyíték nélkül tehát meghamisítja ítéletében a tényállást: egyszerűen ráfogja, hogy a családjától hazulról kapott havi támogatás a német törvények szerint devizabűntettet képez. Majd pedig, miután a vádlott lelkész előadta, hogy feladatai közé tartozott az ifjúságnevelés is, az ítélet indokolásában még a homoszexualitás vádját is emeli ellene. A bizonyítékok teljes hiánya Freislert tudvalévően sohasem zavarta. Ezúttal sem. Az utolsó szó jogán védekezni kívánó vádlottat így üti el a szótól: — „Sie müssen sterben, damit das deutsche Volk leben kann!” („Önnek meg kell halnia, hogy a német nép éljen.”) Tipikus Freisler-mondás, amellyel néhány hónappal előbb a Hitler elleni merénylet gyanúsítottjait, sőt családtagjaikat is kíméletlenül a hóhér kezére adta. A procedúra rövid. Alig egy óra telt el, és az ítélet már készen is van. Olvassuk az 1 L 404/44 számú szörnyűséget: „Pontieller lelkész, aki a mi "Grossdeutsch Reich"-ünk kialakítása idején gyáván Magyarországra emigrált, ellenségeink propagandistája lett azáltal, hogy a Benedek-rend főapátjához intézett levelében Führerünket és pártunkat, s ezzel az egész német népet szidalmazta, s mesébe illő borzalmakat (»Greuelmärchen«) terjesztett. Ezért örökre elvesztette becsületét és halállal büntettetik.” Az ítélet előkerülése után megejtett szakértői vizsgálat egyébként megállapította, hogy Pontiller lelkész elfogatásánál nála talált, összesen 50 (!) pengő készpénz lefoglalásáról a jegyzőkönyvben álló feljegyzést Freisler saját kezűleg 50 000 pengőre javította át. Nyilván, hogy ezzel a „devizaügyleteket” hihetőbbé tegye. Frankfurtban olvastuk egy cellatársa feljegyzését: „... egy órával elítéltetése után megvasalták. A kéz- és lábbilincseket haláláig, éjjelnappal viselnie kellett. Minden kegyszerét, bibliáját is elvették tőle, papot nem engedtek hozzá. Genniah (?) egy francia kommunista, aki szintén halálra volt ítélve, vízzel hűtötte az igen szoros bilincsek okozta égető fájdalmait. Majd megsimogatta lelkész-rabtársa arcát és tört németséggel magyarázta: „Én meghalok, mert én kommunista létemre isten ellen vagyok. Te pap, meghalsz, mert Istenért vagy. Alexander — mutatott rá egy harmadik cellatársukra — meghal, mert Hitler ellen van. Mások, tízezrével a harctéren Hitlerért halnak meg. Németországban mindig csak meghalnak, mert — a Führer így akarja ...” Alexander csodával határos módon megmenekült, s ő beszélte mindezt el A hóhér bárdja lesújt A Pontiller-dosszié utolsó aktája, Roemer müncheni első ügyésznek 1945. február 13-án a birodalmi igazságügyminiszterhez intézett jelentése: „F. é. február 9-én délután 16 órakor elővezették a hátán összekötött kezű Josef Pontiller elítéltet. Kegyelmi kérvényének elutasítását közölve, átadtam az ítélet végrehajtása céljából a hóhérnak. A nyugodtan viselkedő és fejét a hóhér felszólítására a bárd alá hajtó elítélt azonnal meghalt. Az elővezetés és a halál beállta között 9 perc telt el.” A „Fali Pontiller” ismertetése is magyarázat arra, hogy a most Rehse népbíró felmentésekor a nyugat-berlini törvényszéken elhangzott megdöbbentő indokolás: „törvényesek és jogszerűek voltak a népbírósági ítéletek”, miért váltott ki oly hatalmas meg- botránkozást. Ezen túlmenően ismét rá kell, hogy terelje a figyelmet Ottó Winkelmannra, a Magyarországot megszálló nácik legfőbb parancsnokára, akit még máig sehol sem vontak felelősségre. Lévai Jenő NAGY VÁLASZTÉKBAN KAPHATÓK MEZŐGAZDASÁGI KISGÉPEK KERT ÉS SZŐLŐMŰVELÉSHEZ permetezők és alkatrészei, porozók, szőlő- és gyümölcsprések, szőlőzúzók, kézi és motoros darálók, morzsolók, szecskavágók A FŐVÁROSI VAS- ÉS EDÉNYBOLT VÁLLALAT BOLTJAIBAN: VI. Lenin körút 86. VII., Thököly út 27. Telefon: 121—393 Telefon: 424—936 XIII., Váci út 4. ,, Tolbuhin körút 12. Telefon: 310—978 Telefon: 119—633 1000,— FORINTON FELÜLI ÉRTÉKŰ GÉPEK OTP-HITELLEVÉLRE IS VÁSÁROLHATÓK! Miért egyhangúak és szürkék új lakótelepeink Húsz esztendővel ezelőtt alakult meg a Fővárosi Tervező Intézet, amelynek jogutódja a mai BUVÁTI. Az évforduló alkalmából Győry László, a vállalat igazgatója tájékoztatta a sajtó képviselőit a BUVÁTI tevékenységéről és jövő terveiről. A vállalat dolgozta ki Budapest fejlesztési tervét. Ennek a nagyszabású koncepciónak a helyességét az utóbbi évek bebizonyították, ennek ellenére szükség mutatkozott az általános rendezési terv felülvizsgálatára, amit szintén a BUVÁTI végzett. Elhangzott olyan vélemény, hogy az iparosított technológiával történő tervezésnél és a lakóépületek tömeges előállításánál városaink egyhangúvá, szürkévé, uniformizáltakká válnak. — Átmenetileg talán. Részben azért, mert nem vagyunk eléggé ellátva kellő mennyiségű és minőségű tervvel, hogy kielégítsük a változatosság igényét, másrészt nehézségek vannak az építőanyag területén is, megmondom őszintén, egyelőre színben nincs nagy választékunk. Rövidesen megkezdik az Új Lipótváros, valamint Pesterzsébet és Rákospalota új lakótelepeinek építését. Több kifogás hangzott el amiatt, hogy a Larsen—Nielsen gyár házain, amelyeket a Duna- parton építenek, nincsenek erkélyek. Az igazgató azzal érvelt: a Duna-part olyan szeles, hogy a lakók örülnek, hogy nincs erkélyük. (Csepel nem szeles, s még sincs az új házak nagyobb részén erkély!) MAGYAR NYELVŐR A LEGÚJABB SZÁM TARTALMÁRÓL Lőrincze Lajos a nyelvművelő új útjairól Grétsy László, a lézer kontra lázer vitáról Terbe Lajos a „tizenéves” (steenager) szó terjedéséről ARA: 6.— FORINT ÉVI ELŐFIZETÉS: 18,— FORINT AKADÉMIAI KIADÓ Budapest Debrecen új nevezetessége: 9 -a Béke és Barátság Tanterem Kádár János : Létrehozását én is csak üdvözölhetem Debrecennek van egy új nevezetessége, amely lassan nemzetközi hírre tesz szert. A városba érkező külföldiek mind felkeresik, szívesen ott időznek hazai látogatók, fiatalok, idősek egyaránt, sőt jeles honi személyiségek is, közülük nem egy a maga sajátos módján gazdagítja a nevezetesség értékét. Ahol Nyilas Misi tanult A Nagytemplom szomszédságában van a Füvészkert utca. A neve ismerősen cseng a fülünkben, Nyilas Misi, Móricz kedves regényhőse a Füvészkertben tanulta latin leckéjét. Gyerekekhez, az utcában levő ódon, sárga falú iskolaépülethez fűződik a nevezetesség is. Százéves, kopott épület, kezdetben ebben működött a nemrég jubiláló agrárfőiskola. Több mint 90 esztendeje elemi, illetve általános iskola otthona. A nevezetességnek mindöszsze jó hároméves története van. Ennél is régebben egy szovjet úttörő küldöttségtől kis komszomol zászlót kapott az iskola. Ide-oda hányódott, az állványa meg is rongálódott. Egy ízben Nagy Ferencnek, a szülői munkaközösség egyik tagjának a kezébe került, ő vállalta a megjavítását. Ekkor merült fel a gondolat, hogy teremtsenek méltó helyet a zászlócskának és gyűjtsék össze egy helyen az iskola kapcsolatainak emlékeit. Az ötlet nemes tartalmú vállalkozássá terebélyesedett. Radnai Győző igazgató és Nagy Ferenc elhatározta, hogy létrehozzák a Béke és Barátság Tantermet. Élő múzeumnak is szánták, afféle szellemi gyakorlóhelynek, amely nemcsak emlékezteti a gyerekeket a terem nevében foglalt eszmékre, hanem a gyerekek maguk is ápolják őket. A fagottista szervező A gondolatnak, a pedagógusokkal, a szülői munkaközösséggel és a tanulókkal együtt, azóta is első számú lelkes megvalósítója Nagy Ferenc, akinek sorsáról, csupaszív egyéniségéről érdemes szólni. Évek óta a debreceni MÁV Szimfonikus Zenekar fagottistája. Még győri munkás volt, amikor 1949-ben elvégezte a Zeneakadémiát, s azóta játszik zenekarokban. Apa, sőt nagyapa lévén két évtizede buzgólkodik fáradhatatlanul iskolák érdekében. Négy fia és négy fiú unokája van. Legkisebb fia a Füvészkert utcai iskolában nyolcadikos tanuló. Az apa gyakran ott van az iskolában, amikor nagyobb csoportok látogatják meg. Ilyenkor megkérdezik tőle, honnan a buzgalma. Elpirul, egy kicsit el is érzékenyül, amikor családjáról beszél, amikor elmondja, hogy két világháborút élt át. Gyerek volt, amikor édesapját elvitték katonának, majd felnőtt korában a fronton a tábori színház zenekarában játszott. Már akkor gondolt arra, hogy jó a szenvedéseket enyhíteni, de még jobb a háborút megelőzni Az iskolaigazgató ehhez hozzáteszi: Nagy Ferenc a béketerem szervezője és egyben követe is, levelez, jár-kel, a fél országot bevonja a Béke és Barátság Tanterem ügyébe. Ennek is köszönhető, hogy a debreceni gyárak és vállalatok, győri, csepeli, budapesti üzemek fényképes tablót, zászlót ajándékoztak az iskolának. A gyerekek így nemcsak a szakmák változatosságába és szépségébe pillantanak be, hanem a szülők munkáját országos méretekben látják. A tárgyak a tanítás, a nevelés segédeszközei is. A szocialista országok nagykövetségei zászlócskákat, ismertetetéseket küldtek országaikról, az utóbbiakat a gyerekek szakkörökben tanulmányozzák. Az orosz nyelvvel sikeresen birkóznak, az iskola ugyanis orosz tagozatú. Félszáz gyerek levelez szovjet iskolásokkal. Sok-sok emléktárgyat, fényképet kapnak tőlük. Küldött tablót a honvédség, a munkásőrség, a szovjet hadsereg parancsnoksága, de készítettek maguk a tanulók is. Az egyik ilyenen fényképeik sorakoznak. Azt kívánták, hogy a nevük ne szerepeljen a fényképek alatt, mert ők így akarják jelképezni a világ ismeretlen, sok százmillió gyermekét. Kossuth-díjasok ajándékai A béketerem a földszinten van. Már kicsinek bizonyul. Az említetteken kívül van egy képekből és idézetekből álló sorozatuk, amely hazánk nagyjait ábrázolja. Régieket is: ott van például Debrecen kevéssé ismert, jeles fia, Segner János, akiről nemrég bronzplakettet is kaptak. A tablók, emléktárgyak egy részét a folyosón helyezték el, de megtalálhatók az igazgatói iroda előszobájában is, lassan elfoglalják az egész iskolát. A tárgyak java azonban magában a teremben van. A sarokban kék színű, nagy selyem békezászló áll, rajta verssorok: „Anyánk, a béke, érte harcolni és győzni a legnagyobb és leghősibb költemény.” Várnai Zseni ajánlotta e sorait a zászlóra. Kiss Tamás költő külön, a terem részére írt verset, melynek utolsó szavai: „Vigyázzatok az emberekre!” Decemberben két nevezetes vendég is felkereste az iskolát. Dr. Szalay Sándor Kossuth-díjas atomtudós részt vett egy kémiai órán. (Randai Győző: „Életem legizgalmasabb órája volt.”) Később rövid fogalmazásban megküldte az iskolának az atombombáról szóló összefoglalóját. „Nehezebb volt, mint egy tanulmány — közölte az igazgatóval —, úgy kelett írnom, hogy a gyerekek megértsék.” Az írás ott olvasható a terem falán. Holló László Kossuth-díjas festőművész karácsony előtt egész délutánt töltött az iskolában, és néhány nap múlva olajfestményt küldött ajándékba, egy Káin és Ábel témájú kompozíciót a Kitűnő gondolat. Vannak, akik a vendégkönyvbe jegyeznek be. Feljegyzések sorakoznak magyarul, oroszul, lengyelül, németül, ukránul, angolul. Decemberben elküldték az iskola vendégkönyvét Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának, mellékelve a termet és a gyermekeket ábrázoló fényképeket. Kádár János a következő sorokat írta be saját kezével: „üdvözlöm a debreceni Süvészkert utcai általános iskola oktatói karát, minden dolgozóját és a tanulókat. A Béke és Barátság Tanterem létrehozását, mint annyian mások, én is csak üdvözölhetem. A kitűnő gondolat, s annak szév megvalósítása már a gyakorlatban szolgálja a valóban szocialista eszmét, a haza szeretete és a népek barátsága széllé a méhen folyó nevelést. Sok sikert kívánok nemes törekvéseikhez. Szívélyes üdvözlettel. Budapest, 1968. XII. 17-én. Kádár János.” A gyerekek mosolya ebben az iskolában sem különleges. A szünetben a szűk udvaron éppen úgy hancúroznak, mint más iskolában. " A Béke és Barátság Tanterme valóban tanterem, ahol mindig a legjobb felső osztályok tanulnak, ebben az évben a VIII. A, amelynek most félévkor 4,5 a tanulmányi eredménye. Ezt a termet nemcsak a gondolatgazdag dekoráció különbözteti meg a többitől. A tablókon egyetlenegyszer sem törték össze az üveget, a falakon és feliratokon nincs egyetlen karcolás, irka-firka, vagy Tolt. Már ez is elég lenne bizonyságul, mennyire megértik a gyerekek az értük született gondolatot. Pedig ők is tudnak játszani, belefeledkezve, szitájuk Olyanok, mint a többiek, s éppen ezért, amit ők megértenek az iskolájukban oly szépen kifejezett eszméből, megértik mindenütt a világon. És sokan felfigyelnek rájuk. Kóródi József