Magyar Nemzet, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-01 / 50. szám

2 Nixon Rómából Párizsba érkezett Nixon elnök római megbe­széléseit befejezve pénteken kétnapos látogatásra Párizsba érkezett. A repülőtéri üdvöz­lő beszédek után de Gaulle és Nixon kétórás négyszem­közti megbeszélést tartott az Elysée-palotában. Mint Ro­nald Ziegler, Nixon sajtótit­kára közölte, az amerikai el­nök meghívta Wilsont, Kie­singert, Rumort és Eyskens belga miniszterelnököt Wa­shingtonba, hogy a mostani körút során megkezdett esz­mecserét folytathassák. Rómából jelenti a Reuter. Nixon elnök és az olasz kor­mány vezetői csütörtök esti tárgyalásaikon egyetértettek abban, hogy mindent meg kell tenni Nyugat-Európa politikai egységének fenntartásáért, de ugyanakkor meg kell akadá­lyozni, hogy szakadás követ­kezzék be Franciaország és közös piaci partnerei között. Az olasz államfő hivatali re­zidenciáján tartott megbeszé­léseken mindkét fél leszögez­te azt az álláspontját, hogy „kellő határozottsággal és óva­tossággal” kell haladni egy olyan európai politikai közös­ség kialakítása felé, amely Nagy-Britanniát is magában foglalja. Az amerikai—olasz tárgya­lásokon olyan megegyezés szü­letett, hogy fokozni kell a NATO-országok konzultációit, különös tekintettel a valószí­nűnek látszó amerikai—szov­jet tárgyalásokra. A megbe­széléseken szó volt a közel­­keleti helyzetről, amelyet érintve mindkét fél hangsú­lyozta: a válság további éle­ződését minden lehetséges esz­közzel meg kell akadályozni. Tüntetések Rómában Hírügynökségi jelentések szerint a csütörtök délutáni és esti heves Amerika-ellenes tüntetések során a rendőrség 139 fiatalt, főként diákot tar­tóztatott le. Közülük azonban csupán nyolcat tartottak őri­zetben, a többit a személyi adatok felvétele után szaba­don bocsátották. A jobboldali és baloldali erők közötti ösz­­szecsapásnak egy halálos ál­dozata is van: Domenico Con­­gelo 24 éves diák, aki kiesett az egyetem negyedik emeleti ablakából, amikor menekülni próbált az őt üldöző jobbolda­li diákok elől. Pénteken folytatódtak az amerikaellenes tüntetések az olasz fővárosban. A város több pontján tűztek össze fia­talok a rendfenntartó erőik­kel. Diákok megrohamozták a Daily American című ameri­kai lap kiadóhivatalát, vala­­mint az American Express amerikai utazási iroda kiren­deltségét és bezúzták az abla­kokat. A két napja tartó heves ösz­­szecsapások komoly aggodal­mat okoznak a Vatikánnak is, amely vasárnapra várja az amerikai elnököt. A vatikáni csend­őrség sürgős erősítéseiket kért erre az időpontra. Pénteken délelőtt Nixon megkoszorúzta Rómában az ismeretlen katona síremlékét. Ezután egy váratlan incidens zavarta meg a miniszterelnök­ségi rezidenciára, a Chigi-pa­­lotába tartó menetet. A tö­megből egy férfi Richard Ni­xon gépkocsijához rohant, ál­lítólag azzal a szándékkal, hogy petíciót nyújtson át az amerikai elnöknek. Rövid du­lakodás után a férfit lefogták és őrizetbe vették. Nixon a délelőtt folyamán udvariassági látogatást tett Saragat államfőnél és elbú­csúzott tőle. Elutazása előtt újabb eszmecserét folytatott Rumor miniszterelnökkel és főbb minisztereivel. Párizsból jelenti az MTI. Nixon pénteken néhány perc­cel 14 óra előtt megérkezett Párizsba. Nixon egyhetes európai utazásának Párizs az utolsó politikai állomása, no­ha vasárnap még visszatér Rómába, ahol VI. Pál pápával folytat megbeszélést, mielőtt hazaindul Washingtonba. Már az orlyi repülőtérre való megérkezéskor elhang­zott üdvözlőbeszédek is meg­adták Nixon párizsi tárgya­lásainak alaphangját. Nixon amerikai elnököt de Gaulle tábornok a következő szavakkal üdvözölte: „Nagyon örülünk párizsi lá­togatásának. Az ön személyé­ben az Amerikai Egyesült Ál­lamok tesz szívélyes látoga­tást Franciaországban. Kétszáz év óta, amely idő alatt so­k minden történt, so­ha semmi sem idézhette elő azt, hogy hazánk ne érezze magát az ön hazája barátjá­nak. Ön azért jött el hoz­zánk, hogy kifejtsük ön előtt elgondolásainkat és szándé­kainkat a világ dolgairól és hogy ön felvilágosítson ben­nünket az önök nézeteiről és terveiről. Nixon de Gaulle üdvözlő szavaira a következőkkel vá­laszolt: Nagy megtiszteltetés szá­momra, hogy annak a nem­zetnek a földjén állhatok, amely Amerika legrégibb szö­vetségese, Amerika legrégibb barátja. „200 éves barátság.* Elnök úr, ön ékesszólóan beszélt azokról a kapcsolatok­ról, amelyek országaink kö­­­­zött fennálltak a legutóbbi 200 éviben és én európai uta­zásom végén azzal a szándék­kal jövök ide, hogy hangsú­lyozzam ragaszkodásunkat ezekhez a kapcsolatokhoz, az­zal a szándékkal, hogy megta­láljuk azokat a területeket, amelyeken a jövőben folytat­hatjuk az együttműködést. Személyesebb módon szól­va örülök a kínálkozó alka­lomnak, hogy megismerhetem az ön elgondolásait és vélemé­nyét nemcsak a mi két orszá­gunk kapcsolatairól, hanem a világot megosztó nagy prob­lémákról, véleményét arról, hogy az Egyesült Államok ho­gyan tölthetné be jobban sze­repét az e problémák meg­oldásához való hozzájárulás­sal. Mi gyakran beszélgettünk már és nekem mindig hasz­nomra voltak az ön tapasz­talatai és nagy bölcsessége. A világ történetében soha nem volt még olyan korszak, ahol annyira szükség lett vol­­na rá, mint most, hogy ne egyetlen nagyhatalom hozzon egyoldalú döntéseket, ahol a legnagyobb bölcsesség kell ahhoz, hogy meghatározzuk azt a politikát, amely meg­menti a szabadságot és fenn­tartja a békét e világon. Röviddel megérkezése után Nixon Couve de Murville tár­saságában felkereste az Arc de Trimphe-ot, ahol megko­szorúzta az Ismeretlen Kato­na sírját, majd aláírta a ma­gas rangú külföldi vendégek számára fenntartott arany­könyvet. Utána az amerikai elnök megérkezett az Elysée-palotá­­hoz, ahol de Gaulle elnökkel kétórás négyszemközti meg­beszélést tartott. A három versailles-i fiatal­embert, aki szerda óta tartot­tak fogva Nixom-ellenes pla­kátok ragasztásáért, pénteken reggel szabadlábra helyezték. Korábbi hírügynökségi jelen­tésekkel ellentétben, Giudi­­celli 17 éves diák, aki egy rendőr pisztolylövésétől meg­sebesült, nem halt meg, sőt, túl van az életveszélyen. Magyar Nemzet Izraeli légitámadás Jordánia ellen Ammanból jelenti a MÉN A­ Jordániai katonai szóvivő kö­zölte, hogy izraeli vadászgé­pek pénteken, kora délelőtt két ízben is megsértették Jor­dánia légiterét és rakétatűz­­zel árasztották el a Jordán fo­lyó völgyét. A légvédelmi üte­gek azonnal működésbe lép­tek és visszafordulásra kény­szerítették a támadókat. Az EAK fegyveres erőinek főparancsnoksága közleményt adott ki a Szuezi-csatornánál pénteken lezajlott tűzpárbaj­­ról. Eszerint izraeli egységek Kantarától délre és Szueztől északra tüzet nyitottak egyip­tomi állásokra. Az egyiptomi katonák viszonozták a tüzet és elhallgattatták az ellensé­ges ütegeket Pénteken délelőtt Jeruzsá­lemben az ország nagy halot­tainak temetőjében ünnepé­lyes külsőségek között elte­mették Levi Eskol miniszter­­elnököt. Bernből jelenti az AEP. A svájci külügyminisztériumba kérették pénteken Szíria, Jor­dánia és Libanon nagyköve­tét, hogy átnyújtsák neki a szövetségi kormány tiltakozá­sát a múlt heti zürichi incidens miatt A külügyminisztérium ille­tékes tisztviselője az izraeli nagykövetnél is megkereséssel élt, megállapítva, hogy a szó­ban forgó izraeli repülőgép egyik utasa — az izraeli kor­mány biztonsági szolgálatának tagja — fegyverét használta a támadók ellen, s ezzel megsér­tette a Svájcban érvényben levő törvényes rendelkezése­ket. New Yorkból jelenti a TASZSZ: Miami Beachen ezekben a napokban tartják az Egyesült Államok és Kanada cionista vezetőinek évi talál­kozóját, amelyen Tel Aviv hi­vatalos képviselői is részt vesznek. A tanácskozás az „Iz­raelnek nyújtandó gazdasági támogatás” maximális kibőví­tésének jegyében folyik. Az AP amerikai hírügynökség je­lentése szerint „Izrael gazda­sági fejlesztésére” tavaly az Egyesült Államokban és Ka­nadában legkevesebb 130,5 millió dollárt gyűjtöttek. Eb­ben az évben 333 millió dol­lárra számítanak. Közlemény a lengyel külügyminiszter moszkvai látogatásáról Moszkvából jelenti a TASZSZ. Stefan Jedrychowski lengyel külügyminiszter, aki a szovjet kormány meghívására három­napos hivatalos látogatást tett Moszkvában, pénteken repülő­gépen hazautazott. A látogatásról kiadott köz­lemény megállapítja, hogy „a jelenlegi nemzetközi helyzet­ben különösen időszerű azok­nak az erőfeszítéseknek foko­zása, amelyeknek célja a vé­delmi jellegű Varsói Szerző­dés erősítése, a KGST-orszá­­gok gazdasági együttműködé­sének bővítése és tökéletesíté­se a szocialista munkamegosz­tás, a termelés kooperációja és szakosítása alapján”. Gromiko szovjet külügymi­niszter elfogadta Jedrychows­ki meghívását, hogy tegyen lá­togatást Lengyelországban. Új szerep egy régi színpadon Nem érkezett el az idleje talán még annak, hogy Ausztria betöltse történelmi hivatását, ami földrajzi és po­litikai helyzeténél fogva vár rá az európai nemzetek együttműködésében és egy olyan biztonsági rendszer ki­alakításában, amelyre Európa békéjének múlhatatlanul szüksége van, s minél több bonyodalom származik a né­met kérdés rendezetlenségé­ből, annál inkább és annál sürgetőbben. Ami Ausztria földrajzi helyzetének sajátos­ságait illeti, arra választ ad egyetlen pillantás a térképre. A politikai elhelyezkedés problematikája bonyolultabb, s ezt az osztrák vezetők is ér­zik. De azért megvannak az alapok, amelyekre fel lehet építeni egy produktív együtt­működési politikást, amelyben az Ausztriával szomszédos szocialista országok érdekeit és törekvéseit éppen úgy fi­gyelembe veszik, mint azokét a nyugati országokét, ame­lyekhez az osztrák kormány vonzódik. Annyit mindeneset­re el kell ismerni az osztrák politikáról, hogy a semleges­­ségi irányzat megszilárdításán — sokszor nehéz helyzetekben — állandóan fáradozik. Van­nak, akik azt mondják erre, hogy Ausztria önállóságának ez az egyetlen lehetséges lét­alapja. Minden bizonnyal a semlegesség által, úgy, ahogy az államszerződés u­tán a nagyhatalmak közreműködése mellett ennek az irányzatnak a­lapel­veit kidolgozták, való­ban új tartalmait kapott az osztrák politika. A semleges­ség talán alkalmas arra is, hogy Ausztria elkerülje azo­kat a kül- és belpolitikai meg­rázkódtatásokat, amelyek az első köztársaság történetét oly nyugtalanná tették és végül a hitleri Németország első áldo­zatává vált ez az ország. Mondjuk meg azt is őszintén: az akkori szociáldemokrata vezetők között is számos híve akadt az Anschluss-gondolat­­nak. Annyi bizonyos, hogy Nyu­­gat-Németország oldaláról ma is élénk érdeklődés tapasztal­ható Ausztria iránti. Bonn be­folyása nemcsak gazdasági, hanem politikai téren is érez­hető, bár egyfajta osztrák pat­riotizmus, különösen a máso­dik világháború tapasztalatai alapján, olyan körökben is megerősödött, amelyek talán szívesen közelednének a Né­met Szövetségi Köztársaság­hoz. Természetese­n nem lehet figyelmen kívül hagyni a nyu­gatnémet tőkebehatolás kö­vetkezményeit, kulturális té­ren pedig a nyugatnémet sajtó rendkívül intenzív jelenlétét, olyannyira, hogy egyes terü­leteken a bécsi sajtó egyálta­lában nem tud terjeszkedni, mert nem képes felvenni a versenyt olyan nagy nyugat­német lapokkal, mint például a Süddeutsche Zeitung, amely Münchenből előbb érkezik például Salzburgba, mint a bécsi lapok. Emellett számos kitűnő osztrák író, újságíró, művész orientálódik Nyugat- Németország felé, egyszerűen azért, mert nagyobb kereseti lehetőséget kínál a nyugatné­met sajtó, tévé és színház. Mindez hozzájárul azonban egyfajta osztrák ellenállás megerősödéséhez is, amelynek erejét természetesen hiba len­ne túlbecsül­ni, ha megint egy­szer sor kerülne rá, hogy nyu­gatnémet oldalról nyílt expan­zió fenyegeti Ausztriát. Ausztria nemzetközi elhelyezked­ésének leg­fontosabb tényezője a semle­gesség, amelynek értelmezésé­ről hosszú éveken át több ol­dalról vita folyt és meg kell mondani, hogy ez a vita bizo­nyos fokú bizalmatlanágot keltett azokban az országok­ban, amelyek az európai béke fontos elemének tartják az osztrák semlegességet. Az a leszűkítési tendencia, amely a koalíció idején érvényesült, sőt még a Klaus-kormány el­ső időszakában is arra irá­nyult, hogy minél egyoldalúbb értelmezést kapjon a semle­gesség, vagyis kimerüljön ab­ban, hogy Ausztria távoltartja magát mindenféle katonai tömbtől, kétségkívül éppen a fogalom leszűkítése miatt bi­zonyos politikai veszélyeket rejtett magában. Jó benyo­mást keltett viszont, hogy Waldheim, az Osztrák Köztár­saság jelenlegi külügyminisz­tere felismerte e vitában lap­pangó veszélyeket és igyeke­zett hozzájárulni egy általá­nosabb és mélyebb értelmezés megfogalmazásához. Wald­heim a semlegesség politikai értelmét is igyekezett körvo­nalazni, mondván: Ausztria semlegessége nem merülhet ki csupán abban, hogy nem tag­ja egyetlen katonai tömbnek sem. A semlegesség — kivált­képp Ausztria esetében — nem pusztán katonai elkötele­zettség, vagy el nem kötele­zettség kérdése, hanem hely­zetéből folyó politikai állás­foglalás is. Ez egyébként va­lamennyi semleges államra vonatkozik és az úgynevezett svájci mintájú semlegesség, amelyet egy időben oly sokat emlegettek, végeredményben sokkal szélesebb körű, mint ahogy kezdetben a semleges­ség fogalmát Ausztriában ér­telmezték, illetőleg NATO-ol­­dalról ezt az értelmezést su­galmazták. A semlegesség hang­­súlyozásának persze van olyan oldala is a jelenle­gi helyzetben, amely valószí­nűleg a szocialista országok megnyugtatását szolgálja arra az esetre, ha mégis közeledés jönne létre Ausztria és a Kö­zös Piac országai között. Ez a probléma, mely egy ideiig hát­térbe szorult az osztrák köz­­gondolkodásban is, most me­gint előtérbe került. Wald­heim külügyminiszter legutób­bi párizsi látogatása alkalmá­val ígéretet kapott de Gaulle­­tól, hogy Ausztria csatlakozá­sát — vagy társulását — a Közös Piachoz Franciaország támogatni fogja, ha ez a prob­léma szőnyegre kerül. Hiba lenne természetesen, ha az osztrákok túlértékelnék ezt az ígéretet, hiszen köztudomású, hogy de Gaulle az angol csat­lakozás problémájával birkó­zik jelenleg, mégpedig egyre nehezebb helyzetben, amikor a Közös Piac többi tagállamai erős nyomást fejtenek ki az angol csatlakozás érdekében. Ebben a helyzetben a Közös Piac kiszélesítése jelentéktele­nebb gazdasági­ partnerekkel, nem tűnik valószínűnek. Ausztria oldaláról nézve a dolgot, viszont a probléma egyre sürgetőbb, függetlenül attól, hogy ténylegesen milyen eredményeket remélnek az osztrákok a Közös Piachoz va­ló közeledéstől. Az osztrák kormány­nak most is, mint minden előző időszakban, súlyos költ­ségvetési gondjai vannak. Per­sze a legtöbb nyugati ország költségvetése deficites, de egy olyan kis ország esetében, mint Ausztria, a túl magas ál­lami deficit azzal a veszély­­lyel jár, hogy a gazdasági éle­tet túlságosan megterheli és a konjunktúrának azok a sze­rény jelei is eltűnnek, ame­lyek még egyelőre bizonyos szakmákban tapasztalhatók. Annyi bizonyos, hogy az oszt­rák pénzügyek az adott lehet­séges körülmények között a legjobb kezekben vannak. Ko­ren pénzügyminiszter a Klaus­­kormány egyik legtehetsége­sebb tagja és valóban jelentős pénzügyi szakember. De pusz­tán szakértelemmel és ügyes­séggel nehéz eltüntetni né­hány milliárdos költségvetési hiányt. Jelenleg a helyzet biz­tatóbban néz ki, mint a múlt évben, amikor 16 milliárd schillinges deficittel kellett szembenézni. Koren valóban elért eredményeket és az 1970-re előirányzott többletki­adások közül, ha sikerül is va­lamit lefaragni, még mindig marad a legoptimistább szá­mítások szerint is, körülbelül kétmilliárd költségvetési hiány. Ez az optimizmus azon­ban, az osztrák sajtó megíté­lése szerint is, némileg túlzott. Az osztrák közvéleményt ál­landóan nyugtalanítja az ál­lami költségvetés helyzete és a kormány nem tehet egyebet, mint keresi azokat a lehetősé­geket, amelyek biztosítékokat nyújtanak a gazdasági élet fellendülésére. Évek óta ilyen biztosítéknak tekintik a Közös Piachoz való csatlakozást, amiből persze sokféle csaló­dás következhet, még abban a nem várt esetben is, ha rövid időn belül létrejönne a csatla­kozás. Ausztria gazdasági ön­állóságának — ami elválaszt­hatatlan a politikai önállóság­tól, ha nem is egészen azonos vele —, minden bizonnyal nagy árat kellene fizetni a csatlakozásért. És arra sincs garancia, hogy azok a gazda­sági előnyök, amiket remél­nék egy ilyen lépéstől, való­ban bekövetkeznek. Mindenesetre a Klaus-kor­­mány eddigi tevékenységéből, ha nem sok marad, csupán az a törekvés, hogy Ausztria tör­ténelmi szerepét a jelenkori, realitásoknak megfelelően igyekezett kialakítani, tehát, mint ahogy egy ízben Klaus kancellár mondotta .• Auszt­ria ne hídfőállás legyen a nyu­gati oldalon, hanem híd Euró­pa különböző nemzetei között, akkor ez is jelentős ered­ménynek mondható. Paoli Perese -«FV^*VVVW,JV,VVUWW‘WVWI^WWWWWVWWWMWM»VUVUrMV«rtJ*MVW^UV^WWW%VW^^»Wy%,WW^W Szombat, 1M. március 1 Folytatódik a DNFF támadássorozata Saigon fenyegetőzik A DNFF legújabb hadije­­len­téseiben beszámolt arról, hogy az általános támadásso­rozat közben felszabadították a pacifikációs program kere­tében létesített számos úgyne­vezett stratégiai falu lakossá­gát. A közlemények azt is hí­rül adják, hogy Dél-Vietnam több körzetében, egyebeik kö­zött Saigon közelében, sok helységben népfelkelés tört ki. A falusiak lelkesen fogad­ták a hazafiak előrenyomuló osztagait és menetoszlopait, s élelmet és szállást adtak ne­kik. A nép mindenütt oda­­adóan támogatta a DNFF had­műveleteit. Nyugati távirati jelentések szerint az offenzíva hatodik hajnalán a DNFF tüzérsége és gyalogsága szünet nélkül foly­tatta akcióit.. Az ország mind a négy harcászati övezetében rakéta- és nehézgránát táma­dásokat indítottak az ameri­kai expedíciós hadsereg és a dél-vietnami csatlóskormány támaszpontjai ellen. Különös­képpen súlyos károk érték a Da Nang-i és a Long Binh-i óriás­ támaszpontoka­t. Tran Chan Thanh, a sangoni rezsim külügyminisztere pén­teken kijelentette újságírók előtt: jóllehet nem folytattak erről megbeszéléseket az Egyesült Államokkal vagy a többi szövetségessel, „nem el­képzelhetetlen” az Észnk- Vietnam elleni bombatáma­­dások felújítása, ha folytató­dik a partizánok nagyszabású támadássorozata. Csehszlovák katonai küldöttség­ Moszkvában Martin Dzur vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter, a Moszkvában tartózkodó cseh­szlovák katonai küldöttség ve­zetője nyilatkozatot adott a CTK hírügynökség moszkvai tudósítójának. — Látogatásunk célja — mondotta —, hogy jobban megismerkedjünk a szovjet katonai személyiségekkel és közelebbi kapcsolatokat te­remtsünk velük. Tárgyalá­saink őszinte légkörben foly­tak, ami lehetővé tette, hogy jobban megismerjük és meg­értsük egymást a Csehszlovákiának, amely Európa szívében a szocialista és a kapitalista világ határán fekszik — szüksége van a Szovjetunióhoz fűződő szóró* és sokoldalú kapcsolatokra — hangsúlyozta Dzur. Orszá­gunknak nincs módja rá, hogy olyan korszerű fegyverfajták­kal rendelkezzék, mint a Szov­jetunió, és így valahányszor nyugati határaink védelméről beszélünk, egyszersmind a Varsói Szerződésben tömörült szocialista országok szövetsé­géről beszélünk. A külpolitika hírei ›­› (New York, MTI) Ma­gyarország tölti be március­ban a Biztonsági Tanács el­nökségét. Ezt a tisztséget Csatorday Károly nagykövet, hazánk állandó ENSZ-képvi­selője látja el. ›› (Prága, MTI) Szerződést írtak alá a Csehszlovákia és az Egyesült Államok közötti kétoldalú légiforgalomról. ›£› (Athén, ADN) Az athéni junta bírósága négyhónapi börtönbüntetésre ítélte Mano­­lisz Glezoszt. ›Õ› (Washington, MTI) A nyugat-virginiai szénbányák mintegy 42 ezer bányásza sztrájkba kezdett a mun­ka­­egészségügyi intézkedések be­vezetésének kiharcolásáért. ›v› (Brazzaville, AFP) A kongói nemzeti forradalmi ta­nács ülésén bejelentették, hogy két ellenforradalmi szer­vezetet göngyölítettek fel. ›› (Pozsony, CTK) Pénte­ken Pozsonyban aláírták Csehszlovákia és a Szovjet­unió 1969-re szóló kulturális és tudományos együttműködé­sének tervezetét. ›‚ (Washington, UPI) Eisen­­hower, volt amerikai elnök a Walter Reed katonai kórház közleménye szerint tüdőgyul­ladást kapott. Mint ismeretes, vasárnap bélelzáródással meg­operálták. ›‚ (Prága, TASZSZ) A Szakszervezeti Világszövetség titkársága pénteken nyilatko­zatban szólította fel a világ szakszervezeteit, hogy vállal­janak még erősebb szolidari­tást a vietnami néppel.­­ (Milánó, AP) Hughes amerikai vezérőrnagy, a dél­­európai különleges NATO- erők parancsnoka, csütörtökön este Milánó közelében repülő­gép-szerencsétlenség áldozata lett.

Next