Magyar Nemzet, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-01 / 50. szám
2 Nixon Rómából Párizsba érkezett Nixon elnök római megbeszéléseit befejezve pénteken kétnapos látogatásra Párizsba érkezett. A repülőtéri üdvözlő beszédek után de Gaulle és Nixon kétórás négyszemközti megbeszélést tartott az Elysée-palotában. Mint Ronald Ziegler, Nixon sajtótitkára közölte, az amerikai elnök meghívta Wilsont, Kiesingert, Rumort és Eyskens belga miniszterelnököt Washingtonba, hogy a mostani körút során megkezdett eszmecserét folytathassák. Rómából jelenti a Reuter. Nixon elnök és az olasz kormány vezetői csütörtök esti tárgyalásaikon egyetértettek abban, hogy mindent meg kell tenni Nyugat-Európa politikai egységének fenntartásáért, de ugyanakkor meg kell akadályozni, hogy szakadás következzék be Franciaország és közös piaci partnerei között. Az olasz államfő hivatali rezidenciáján tartott megbeszéléseken mindkét fél leszögezte azt az álláspontját, hogy „kellő határozottsággal és óvatossággal” kell haladni egy olyan európai politikai közösség kialakítása felé, amely Nagy-Britanniát is magában foglalja. Az amerikai—olasz tárgyalásokon olyan megegyezés született, hogy fokozni kell a NATO-országok konzultációit, különös tekintettel a valószínűnek látszó amerikai—szovjet tárgyalásokra. A megbeszéléseken szó volt a közelkeleti helyzetről, amelyet érintve mindkét fél hangsúlyozta: a válság további éleződését minden lehetséges eszközzel meg kell akadályozni. Tüntetések Rómában Hírügynökségi jelentések szerint a csütörtök délutáni és esti heves Amerika-ellenes tüntetések során a rendőrség 139 fiatalt, főként diákot tartóztatott le. Közülük azonban csupán nyolcat tartottak őrizetben, a többit a személyi adatok felvétele után szabadon bocsátották. A jobboldali és baloldali erők közötti öszszecsapásnak egy halálos áldozata is van: Domenico Congelo 24 éves diák, aki kiesett az egyetem negyedik emeleti ablakából, amikor menekülni próbált az őt üldöző jobboldali diákok elől. Pénteken folytatódtak az amerikaellenes tüntetések az olasz fővárosban. A város több pontján tűztek össze fiatalok a rendfenntartó erőikkel. Diákok megrohamozták a Daily American című amerikai lap kiadóhivatalát, valamint az American Express amerikai utazási iroda kirendeltségét és bezúzták az ablakokat. A két napja tartó heves öszszecsapások komoly aggodalmat okoznak a Vatikánnak is, amely vasárnapra várja az amerikai elnököt. A vatikáni csendőrség sürgős erősítéseiket kért erre az időpontra. Pénteken délelőtt Nixon megkoszorúzta Rómában az ismeretlen katona síremlékét. Ezután egy váratlan incidens zavarta meg a miniszterelnökségi rezidenciára, a Chigi-palotába tartó menetet. A tömegből egy férfi Richard Nixon gépkocsijához rohant, állítólag azzal a szándékkal, hogy petíciót nyújtson át az amerikai elnöknek. Rövid dulakodás után a férfit lefogták és őrizetbe vették. Nixon a délelőtt folyamán udvariassági látogatást tett Saragat államfőnél és elbúcsúzott tőle. Elutazása előtt újabb eszmecserét folytatott Rumor miniszterelnökkel és főbb minisztereivel. Párizsból jelenti az MTI. Nixon pénteken néhány perccel 14 óra előtt megérkezett Párizsba. Nixon egyhetes európai utazásának Párizs az utolsó politikai állomása, noha vasárnap még visszatér Rómába, ahol VI. Pál pápával folytat megbeszélést, mielőtt hazaindul Washingtonba. Már az orlyi repülőtérre való megérkezéskor elhangzott üdvözlőbeszédek is megadták Nixon párizsi tárgyalásainak alaphangját. Nixon amerikai elnököt de Gaulle tábornok a következő szavakkal üdvözölte: „Nagyon örülünk párizsi látogatásának. Az ön személyében az Amerikai Egyesült Államok tesz szívélyes látogatást Franciaországban. Kétszáz év óta, amely idő alatt sok minden történt, soha semmi sem idézhette elő azt, hogy hazánk ne érezze magát az ön hazája barátjának. Ön azért jött el hozzánk, hogy kifejtsük ön előtt elgondolásainkat és szándékainkat a világ dolgairól és hogy ön felvilágosítson bennünket az önök nézeteiről és terveiről. Nixon de Gaulle üdvözlő szavaira a következőkkel válaszolt: Nagy megtiszteltetés számomra, hogy annak a nemzetnek a földjén állhatok, amely Amerika legrégibb szövetségese, Amerika legrégibb barátja. „200 éves barátság.* Elnök úr, ön ékesszólóan beszélt azokról a kapcsolatokról, amelyek országaink között fennálltak a legutóbbi 200 éviben és én európai utazásom végén azzal a szándékkal jövök ide, hogy hangsúlyozzam ragaszkodásunkat ezekhez a kapcsolatokhoz, azzal a szándékkal, hogy megtaláljuk azokat a területeket, amelyeken a jövőben folytathatjuk az együttműködést. Személyesebb módon szólva örülök a kínálkozó alkalomnak, hogy megismerhetem az ön elgondolásait és véleményét nemcsak a mi két országunk kapcsolatairól, hanem a világot megosztó nagy problémákról, véleményét arról, hogy az Egyesült Államok hogyan tölthetné be jobban szerepét az e problémák megoldásához való hozzájárulással. Mi gyakran beszélgettünk már és nekem mindig hasznomra voltak az ön tapasztalatai és nagy bölcsessége. A világ történetében soha nem volt még olyan korszak, ahol annyira szükség lett volna rá, mint most, hogy ne egyetlen nagyhatalom hozzon egyoldalú döntéseket, ahol a legnagyobb bölcsesség kell ahhoz, hogy meghatározzuk azt a politikát, amely megmenti a szabadságot és fenntartja a békét e világon. Röviddel megérkezése után Nixon Couve de Murville társaságában felkereste az Arc de Trimphe-ot, ahol megkoszorúzta az Ismeretlen Katona sírját, majd aláírta a magas rangú külföldi vendégek számára fenntartott aranykönyvet. Utána az amerikai elnök megérkezett az Elysée-palotához, ahol de Gaulle elnökkel kétórás négyszemközti megbeszélést tartott. A három versailles-i fiatalembert, aki szerda óta tartottak fogva Nixom-ellenes plakátok ragasztásáért, pénteken reggel szabadlábra helyezték. Korábbi hírügynökségi jelentésekkel ellentétben, Giudicelli 17 éves diák, aki egy rendőr pisztolylövésétől megsebesült, nem halt meg, sőt, túl van az életveszélyen. Magyar Nemzet Izraeli légitámadás Jordánia ellen Ammanból jelenti a MÉN A Jordániai katonai szóvivő közölte, hogy izraeli vadászgépek pénteken, kora délelőtt két ízben is megsértették Jordánia légiterét és rakétatűzzel árasztották el a Jordán folyó völgyét. A légvédelmi ütegek azonnal működésbe léptek és visszafordulásra kényszerítették a támadókat. Az EAK fegyveres erőinek főparancsnoksága közleményt adott ki a Szuezi-csatornánál pénteken lezajlott tűzpárbajról. Eszerint izraeli egységek Kantarától délre és Szueztől északra tüzet nyitottak egyiptomi állásokra. Az egyiptomi katonák viszonozták a tüzet és elhallgattatták az ellenséges ütegeket Pénteken délelőtt Jeruzsálemben az ország nagy halottainak temetőjében ünnepélyes külsőségek között eltemették Levi Eskol miniszterelnököt. Bernből jelenti az AEP. A svájci külügyminisztériumba kérették pénteken Szíria, Jordánia és Libanon nagykövetét, hogy átnyújtsák neki a szövetségi kormány tiltakozását a múlt heti zürichi incidens miatt A külügyminisztérium illetékes tisztviselője az izraeli nagykövetnél is megkereséssel élt, megállapítva, hogy a szóban forgó izraeli repülőgép egyik utasa — az izraeli kormány biztonsági szolgálatának tagja — fegyverét használta a támadók ellen, s ezzel megsértette a Svájcban érvényben levő törvényes rendelkezéseket. New Yorkból jelenti a TASZSZ: Miami Beachen ezekben a napokban tartják az Egyesült Államok és Kanada cionista vezetőinek évi találkozóját, amelyen Tel Aviv hivatalos képviselői is részt vesznek. A tanácskozás az „Izraelnek nyújtandó gazdasági támogatás” maximális kibővítésének jegyében folyik. Az AP amerikai hírügynökség jelentése szerint „Izrael gazdasági fejlesztésére” tavaly az Egyesült Államokban és Kanadában legkevesebb 130,5 millió dollárt gyűjtöttek. Ebben az évben 333 millió dollárra számítanak. Közlemény a lengyel külügyminiszter moszkvai látogatásáról Moszkvából jelenti a TASZSZ. Stefan Jedrychowski lengyel külügyminiszter, aki a szovjet kormány meghívására háromnapos hivatalos látogatást tett Moszkvában, pénteken repülőgépen hazautazott. A látogatásról kiadott közlemény megállapítja, hogy „a jelenlegi nemzetközi helyzetben különösen időszerű azoknak az erőfeszítéseknek fokozása, amelyeknek célja a védelmi jellegű Varsói Szerződés erősítése, a KGST-országok gazdasági együttműködésének bővítése és tökéletesítése a szocialista munkamegosztás, a termelés kooperációja és szakosítása alapján”. Gromiko szovjet külügyminiszter elfogadta Jedrychowski meghívását, hogy tegyen látogatást Lengyelországban. Új szerep egy régi színpadon Nem érkezett el az idleje talán még annak, hogy Ausztria betöltse történelmi hivatását, ami földrajzi és politikai helyzeténél fogva vár rá az európai nemzetek együttműködésében és egy olyan biztonsági rendszer kialakításában, amelyre Európa békéjének múlhatatlanul szüksége van, s minél több bonyodalom származik a német kérdés rendezetlenségéből, annál inkább és annál sürgetőbben. Ami Ausztria földrajzi helyzetének sajátosságait illeti, arra választ ad egyetlen pillantás a térképre. A politikai elhelyezkedés problematikája bonyolultabb, s ezt az osztrák vezetők is érzik. De azért megvannak az alapok, amelyekre fel lehet építeni egy produktív együttműködési politikást, amelyben az Ausztriával szomszédos szocialista országok érdekeit és törekvéseit éppen úgy figyelembe veszik, mint azokét a nyugati országokét, amelyekhez az osztrák kormány vonzódik. Annyit mindenesetre el kell ismerni az osztrák politikáról, hogy a semlegességi irányzat megszilárdításán — sokszor nehéz helyzetekben — állandóan fáradozik. Vannak, akik azt mondják erre, hogy Ausztria önállóságának ez az egyetlen lehetséges létalapja. Minden bizonnyal a semlegesség által, úgy, ahogy az államszerződés után a nagyhatalmak közreműködése mellett ennek az irányzatnak alapelveit kidolgozták, valóban új tartalmait kapott az osztrák politika. A semlegesség talán alkalmas arra is, hogy Ausztria elkerülje azokat a kül- és belpolitikai megrázkódtatásokat, amelyek az első köztársaság történetét oly nyugtalanná tették és végül a hitleri Németország első áldozatává vált ez az ország. Mondjuk meg azt is őszintén: az akkori szociáldemokrata vezetők között is számos híve akadt az Anschluss-gondolatnak. Annyi bizonyos, hogy Nyugat-Németország oldaláról ma is élénk érdeklődés tapasztalható Ausztria iránti. Bonn befolyása nemcsak gazdasági, hanem politikai téren is érezhető, bár egyfajta osztrák patriotizmus, különösen a második világháború tapasztalatai alapján, olyan körökben is megerősödött, amelyek talán szívesen közelednének a Német Szövetségi Köztársasághoz. Természetesen nem lehet figyelmen kívül hagyni a nyugatnémet tőkebehatolás következményeit, kulturális téren pedig a nyugatnémet sajtó rendkívül intenzív jelenlétét, olyannyira, hogy egyes területeken a bécsi sajtó egyáltalában nem tud terjeszkedni, mert nem képes felvenni a versenyt olyan nagy nyugatnémet lapokkal, mint például a Süddeutsche Zeitung, amely Münchenből előbb érkezik például Salzburgba, mint a bécsi lapok. Emellett számos kitűnő osztrák író, újságíró, művész orientálódik Nyugat- Németország felé, egyszerűen azért, mert nagyobb kereseti lehetőséget kínál a nyugatnémet sajtó, tévé és színház. Mindez hozzájárul azonban egyfajta osztrák ellenállás megerősödéséhez is, amelynek erejét természetesen hiba lenne túlbecsülni, ha megint egyszer sor kerülne rá, hogy nyugatnémet oldalról nyílt expanzió fenyegeti Ausztriát. Ausztria nemzetközi elhelyezkedésének legfontosabb tényezője a semlegesség, amelynek értelmezéséről hosszú éveken át több oldalról vita folyt és meg kell mondani, hogy ez a vita bizonyos fokú bizalmatlanágot keltett azokban az országokban, amelyek az európai béke fontos elemének tartják az osztrák semlegességet. Az a leszűkítési tendencia, amely a koalíció idején érvényesült, sőt még a Klaus-kormány első időszakában is arra irányult, hogy minél egyoldalúbb értelmezést kapjon a semlegesség, vagyis kimerüljön abban, hogy Ausztria távoltartja magát mindenféle katonai tömbtől, kétségkívül éppen a fogalom leszűkítése miatt bizonyos politikai veszélyeket rejtett magában. Jó benyomást keltett viszont, hogy Waldheim, az Osztrák Köztársaság jelenlegi külügyminisztere felismerte e vitában lappangó veszélyeket és igyekezett hozzájárulni egy általánosabb és mélyebb értelmezés megfogalmazásához. Waldheim a semlegesség politikai értelmét is igyekezett körvonalazni, mondván: Ausztria semlegessége nem merülhet ki csupán abban, hogy nem tagja egyetlen katonai tömbnek sem. A semlegesség — kiváltképp Ausztria esetében — nem pusztán katonai elkötelezettség, vagy el nem kötelezettség kérdése, hanem helyzetéből folyó politikai állásfoglalás is. Ez egyébként valamennyi semleges államra vonatkozik és az úgynevezett svájci mintájú semlegesség, amelyet egy időben oly sokat emlegettek, végeredményben sokkal szélesebb körű, mint ahogy kezdetben a semlegesség fogalmát Ausztriában értelmezték, illetőleg NATO-oldalról ezt az értelmezést sugalmazták. A semlegesség hangsúlyozásának persze van olyan oldala is a jelenlegi helyzetben, amely valószínűleg a szocialista országok megnyugtatását szolgálja arra az esetre, ha mégis közeledés jönne létre Ausztria és a Közös Piac országai között. Ez a probléma, mely egy ideiig háttérbe szorult az osztrák közgondolkodásban is, most megint előtérbe került. Waldheim külügyminiszter legutóbbi párizsi látogatása alkalmával ígéretet kapott de Gaulletól, hogy Ausztria csatlakozását — vagy társulását — a Közös Piachoz Franciaország támogatni fogja, ha ez a probléma szőnyegre kerül. Hiba lenne természetesen, ha az osztrákok túlértékelnék ezt az ígéretet, hiszen köztudomású, hogy de Gaulle az angol csatlakozás problémájával birkózik jelenleg, mégpedig egyre nehezebb helyzetben, amikor a Közös Piac többi tagállamai erős nyomást fejtenek ki az angol csatlakozás érdekében. Ebben a helyzetben a Közös Piac kiszélesítése jelentéktelenebb gazdasági partnerekkel, nem tűnik valószínűnek. Ausztria oldaláról nézve a dolgot, viszont a probléma egyre sürgetőbb, függetlenül attól, hogy ténylegesen milyen eredményeket remélnek az osztrákok a Közös Piachoz való közeledéstől. Az osztrák kormánynak most is, mint minden előző időszakban, súlyos költségvetési gondjai vannak. Persze a legtöbb nyugati ország költségvetése deficites, de egy olyan kis ország esetében, mint Ausztria, a túl magas állami deficit azzal a veszélylyel jár, hogy a gazdasági életet túlságosan megterheli és a konjunktúrának azok a szerény jelei is eltűnnek, amelyek még egyelőre bizonyos szakmákban tapasztalhatók. Annyi bizonyos, hogy az osztrák pénzügyek az adott lehetséges körülmények között a legjobb kezekben vannak. Koren pénzügyminiszter a Klauskormány egyik legtehetségesebb tagja és valóban jelentős pénzügyi szakember. De pusztán szakértelemmel és ügyességgel nehéz eltüntetni néhány milliárdos költségvetési hiányt. Jelenleg a helyzet biztatóbban néz ki, mint a múlt évben, amikor 16 milliárd schillinges deficittel kellett szembenézni. Koren valóban elért eredményeket és az 1970-re előirányzott többletkiadások közül, ha sikerül is valamit lefaragni, még mindig marad a legoptimistább számítások szerint is, körülbelül kétmilliárd költségvetési hiány. Ez az optimizmus azonban, az osztrák sajtó megítélése szerint is, némileg túlzott. Az osztrák közvéleményt állandóan nyugtalanítja az állami költségvetés helyzete és a kormány nem tehet egyebet, mint keresi azokat a lehetőségeket, amelyek biztosítékokat nyújtanak a gazdasági élet fellendülésére. Évek óta ilyen biztosítéknak tekintik a Közös Piachoz való csatlakozást, amiből persze sokféle csalódás következhet, még abban a nem várt esetben is, ha rövid időn belül létrejönne a csatlakozás. Ausztria gazdasági önállóságának — ami elválaszthatatlan a politikai önállóságtól, ha nem is egészen azonos vele —, minden bizonnyal nagy árat kellene fizetni a csatlakozásért. És arra sincs garancia, hogy azok a gazdasági előnyök, amiket remélnék egy ilyen lépéstől, valóban bekövetkeznek. Mindenesetre a Klaus-kormány eddigi tevékenységéből, ha nem sok marad, csupán az a törekvés, hogy Ausztria történelmi szerepét a jelenkori, realitásoknak megfelelően igyekezett kialakítani, tehát, mint ahogy egy ízben Klaus kancellár mondotta .• Ausztria ne hídfőállás legyen a nyugati oldalon, hanem híd Európa különböző nemzetei között, akkor ez is jelentős eredménynek mondható. Paoli Perese -«FV^*VVVW,JV,VVUWW‘WVWI^WWWWWVWWWMWM»VUVUrMV«rtJ*MVW^UV^WWW%VW^^»Wy%,WW^W Szombat, 1M. március 1 Folytatódik a DNFF támadássorozata Saigon fenyegetőzik A DNFF legújabb hadijelentéseiben beszámolt arról, hogy az általános támadássorozat közben felszabadították a pacifikációs program keretében létesített számos úgynevezett stratégiai falu lakosságát. A közlemények azt is hírül adják, hogy Dél-Vietnam több körzetében, egyebeik között Saigon közelében, sok helységben népfelkelés tört ki. A falusiak lelkesen fogadták a hazafiak előrenyomuló osztagait és menetoszlopait, s élelmet és szállást adtak nekik. A nép mindenütt odaadóan támogatta a DNFF hadműveleteit. Nyugati távirati jelentések szerint az offenzíva hatodik hajnalán a DNFF tüzérsége és gyalogsága szünet nélkül folytatta akcióit.. Az ország mind a négy harcászati övezetében rakéta- és nehézgránát támadásokat indítottak az amerikai expedíciós hadsereg és a dél-vietnami csatlóskormány támaszpontjai ellen. Különösképpen súlyos károk érték a Da Nang-i és a Long Binh-i óriás támaszpontokat. Tran Chan Thanh, a sangoni rezsim külügyminisztere pénteken kijelentette újságírók előtt: jóllehet nem folytattak erről megbeszéléseket az Egyesült Államokkal vagy a többi szövetségessel, „nem elképzelhetetlen” az Észnk- Vietnam elleni bombatámadások felújítása, ha folytatódik a partizánok nagyszabású támadássorozata. Csehszlovák katonai küldöttség Moszkvában Martin Dzur vezérezredes, nemzetvédelmi miniszter, a Moszkvában tartózkodó csehszlovák katonai küldöttség vezetője nyilatkozatot adott a CTK hírügynökség moszkvai tudósítójának. — Látogatásunk célja — mondotta —, hogy jobban megismerkedjünk a szovjet katonai személyiségekkel és közelebbi kapcsolatokat teremtsünk velük. Tárgyalásaink őszinte légkörben folytak, ami lehetővé tette, hogy jobban megismerjük és megértsük egymást a Csehszlovákiának, amely Európa szívében a szocialista és a kapitalista világ határán fekszik — szüksége van a Szovjetunióhoz fűződő szóró* és sokoldalú kapcsolatokra — hangsúlyozta Dzur. Országunknak nincs módja rá, hogy olyan korszerű fegyverfajtákkal rendelkezzék, mint a Szovjetunió, és így valahányszor nyugati határaink védelméről beszélünk, egyszersmind a Varsói Szerződésben tömörült szocialista országok szövetségéről beszélünk. A külpolitika hírei ›› (New York, MTI) Magyarország tölti be márciusban a Biztonsági Tanács elnökségét. Ezt a tisztséget Csatorday Károly nagykövet, hazánk állandó ENSZ-képviselője látja el. ›› (Prága, MTI) Szerződést írtak alá a Csehszlovákia és az Egyesült Államok közötti kétoldalú légiforgalomról. ›£› (Athén, ADN) Az athéni junta bírósága négyhónapi börtönbüntetésre ítélte Manolisz Glezoszt. ›Õ› (Washington, MTI) A nyugat-virginiai szénbányák mintegy 42 ezer bányásza sztrájkba kezdett a munkaegészségügyi intézkedések bevezetésének kiharcolásáért. ›v› (Brazzaville, AFP) A kongói nemzeti forradalmi tanács ülésén bejelentették, hogy két ellenforradalmi szervezetet göngyölítettek fel. ›› (Pozsony, CTK) Pénteken Pozsonyban aláírták Csehszlovákia és a Szovjetunió 1969-re szóló kulturális és tudományos együttműködésének tervezetét. ›‚ (Washington, UPI) Eisenhower, volt amerikai elnök a Walter Reed katonai kórház közleménye szerint tüdőgyulladást kapott. Mint ismeretes, vasárnap bélelzáródással megoperálták. ›‚ (Prága, TASZSZ) A Szakszervezeti Világszövetség titkársága pénteken nyilatkozatban szólította fel a világ szakszervezeteit, hogy vállaljanak még erősebb szolidaritást a vietnami néppel. (Milánó, AP) Hughes amerikai vezérőrnagy, a déleurópai különleges NATO- erők parancsnoka, csütörtökön este Milánó közelében repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett.