Magyar Nemzet, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-30 / 74. szám
r Vasárnap, 1969. március 30., Magyar Nemzet___ Gondolatok a „közérdekű” törvénysértésekről „Azon közszellem, mely az örömteli készségben áll, mellyel magányos vagy particuláris érdekeinket a közérdeknek alárendeljük ... a közjólétnek életelve, biztosítéka s dajkája; sőt szülője a polgárerénynek, melynek hiányát sem a vak engedelmesség mechanizmusa, sem az erőszak ijedelmei, sem közigazgatási institútiók mesterkélt formái ki nem pótolják.” MAJDNEM másfél évszázad telt el azóta, hogy Kossuth Lajos egyik legbecsesebb publicisztikai írásában (Polgár erény, 1841.) az idézett sorok nyilvánosságra kerültek, igazságuk fényét azonban a kezethetetlen idő nem halványította el. A bennük foglalt tételei és követelmények a mi szocialista viszonyaink között is érvényesek, illetve reálisak. Nem azért persze, mintha sub specie aeternitatis születtek volna (ilyen társadalmi törvényszerűség nincs), hanem azért, mert a minden korábbinál lényegesen közösségibb jellegű szocialista társadalomban az össztársadalmi érdeknek a partikuláris (csoport) érdek és a személyes érdek fölé rendeltsége a szocialista tulajdoni viszonyok bázisán elvileg és többnyire gyakorlatilag is megvalósul. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy nálunk nem léteznének az össztársadalmi érdekek mellett csoportérdekek és személyes érdekek is, azt sem kívánjuk hirdetni, hogy ennek a hármasnak egyes tagjai nem juthatnának egymással konfliktusba. Amikor arról beszélünk, hogy az össztársadalmi érdek szupremáciája, felsőbbsége — helyesen — tény, ezzel arra szándékozunk rávilágítani, hogy az össztársadalmi érdek elsődlegességét mindazokban a kérdésekben, amelyekben erre szükség van, törvényeink és a törvények végrehajtása végett kibocsátott egyéb jogszabályaink kötelező erővel rögzítik. Amikor viszont arra utalunk, hogy az össztársadalmi érdek a gyakorlatban nem mindig élvez elsőbbséget, ezzel azt óhajtjuk jelezni, hogy az össztársadalmi érdeket a törvényes rendelkezések ellenére mellőzik a csoportérdek vagy a személyes érdek javára. Ugyanígy tapasztalhatjuk azt is, hogy a törvényesen védett csoportérdek rovására részesül előnyben személyes érdek. Ha ilyen torzulat néhány, vagy egy-egy személy akciója révén következik be, úgy azt követnie kell (és rendszerint követi is) a közösség reakciójának, éspedig általában a megfelelő állami szervek fellépése, intézkedése formájában. Sokkal bonyolultabbnak tűnik a helyzet akkor, ha hivatalos szervek sértik meg az össztársadalmi érdekre hivatkozással a jogos csoportérdeket vagy személyes érdeket, illetve, ha a törvényben biztosított személyes érdek elé csoportérdeket állítanak. Mindkét változat figyelmet érdemel. A továbbiakban azonban — az egyszerűség kedvéért — csak a közérdek (azaz az össztársadalmi és a csoportérdek és a személyes érdek közötti ellentmondás olyan jellegű törvénytelen feloldásával foglalkozunk, amelyik a jogos egyéni érdek megkárosítására irányul. A jog nyelvére lefordítva: olyan jogértelmezési, illetve jogalkalmazási hibákra iparkodunk rámutatni, amelyekkel a törvények és egyéb jogszabályok rendelkezéseit megszegve akarják háttérbe szorítani az állampolgárok jogos egyéni érdekeit NAPJAINKBAN ezek a hibák túlnyomórészben nem hatalmaskodásra, önkényeskedésre, hanem a közérdek téves felfogására vezethetők vissza. Formális meghatározás nélkül is tisztában van mindenki azzal, hogy az közérdekű, ami a közösség számára előnyös. Adott esetben azonban éppen arról kell dönteni, vajon melyik megoldás kedvező a közösség szempontjából, s ilyenkor a közérdek nagyon is határozatlan fogalommá, helytelen megközelítése pedig a jogos egyéni érdek sérelmének forrásává válhat. Egyetlen példával, amely úgy tükrözi viszsza ezt a problémakört, mint csepp a tengert, szeretnénk állításunkat illusztrálni. A kisajátításról szóló törvényerejű rendelet értelmében1965. évi 15. törvényerejű rendelet) a kisajátított ingatlanért értékének megfelelő kártalanítás jár. Ugyanez a rendelet leszögezi, hogy rendelkezéseit a társadalmi és az egyéni érdek összhangjának érvényre juttatásával kell értelmezni és alkalmazni. A kártalanításra a kisajátítást kérő szerv tesz ajánlatot. Ha a tulajdonos ezt megfelelőnek tartja, az államigazgatási hatóság előtt egyezséget kötnek, s ezzel az ügynek ez a része be van fejezve. Ha a tulajdonos az ajánlatot nem fogadja el, bírósághoz fordul. Egyezség kötésére akkor van remény, ha a kisajátítást kérő szerv ajánlata legalább megközelítőleg reális. Tudunk azonban olyan szervekről, amelyek kisajátítási ügyekben alperesként „törzsvendégek” a bíróságokon, s kivétel nélkül minden perüket elveszítik. Az ok pedig a szerv vezetőinek az a nézete, amely szerint a közérdek megkívánja, hogy olyan keveset fizessenek a kisajátított ingatlanért, amilyet egyáltalán lehetséges, s ne az értékét térítsék meg. Szerintük tehát a közérdek egyenlő a közösségnek jogtalan anyagi előnyhöz jutásával az állampolgárok megkárosítása révén. Szerencse, hogy a bíróságok ezzel az értelmezéssel rendszerint nem azonosítják magukat. A jogalkalmazás világában szükségszerűen sűrűn előfordul, hogy ellenérdekű felek között kell a jogalkalmazónak döntenie. Az azonban már nem szükségszerű, hogy a méltánytalan — bár esetleg nem nyilvánvalóan törvénytelen — határozat „megalapozásához” a közérdeket hívják nagyon is átlátszó célzattal segítségül. Azt kérdezhetné valaki: lehet a méltánytalan határozat törvényes? A felelet igenlő. Magyarázata pedig abban van, hogy a leggondosabb jogalkotás sem képes az életviszonyokat olyan sokrétűségükben előrelátni és olyan aprólékos részletességgel szabályozni, ahogy azok a valóságban jelentkeznek. Ha egy-egy esetre nincs pontosan reá illó szabály, akkor a hatóságnak az általánosabb rendelkezést kell az összes körülmények mérlegelésével az adott ügyben alkalmazni. Ahol azonban mérlegelési folyamat játszódik le, ott sok mindenre nyílik lehetőség. Arra is, hogy — mint említettük — a közérdeket helyezzék a mérleg egyik serpenyőjébe olyankor, amikor a másik tányéron erősebb indokok találhatók. Klasszikus példája ennek a következő határozat: Ketten igényelnek egy garázst. Az egyik igénylő magas állású tisztviselő, a másik rokkant telefonkezelő. Az első szármú igénylő gépkocsija 1967-es kiadású Opel, a másodiké a közismert barna vászontetős rokkant jármű, amelyet csak mozgásszervi betegségben szenvedők vásárolhatnak kedvezményes áron, mintegy részben szociális juttatásként. A döntés: a garázsba az Opel állhat be, mert közérdek, hogy tulajdonosa, aki jelentős pozíciót tölt be, a lakása közvetlen közelében rendelkezzék garázzsal. Az indokolásban egyébként a hatóság kitért arra, hogy a másik igénylő jogosultságát is elismeri, s azt is megérti, hogy járművének hosszú élettartamához életbe vágó érdekei fűződnek, ezért kilátásba is helyezi neki, hogy az első adandó alkalommal külön kérvényezés nélkül is újból foglalkozik majd ügyével. Az igazság kedvéért megemlítjük, hogy a felsőbb fokú eljárásban ezt a „közérdekű” határozatot megváltoztatták, ami bizonyítja, hogy elsőfokon hamisan hivatkoztak rá: a közérdek cégére alatt akartak valakit egy jobban rászorult ellenében méltánytalanul előnyben részesíteni. Az esetnek további szomorú tanulsága az, hogy az első számú igénylő minden befolyását latba vetette a határozat fenntartásáért, s nem érezte erkölcsi kötelességének, hogy vitathatatlanul jogosultabb ellenfele javára visszalépjen. AZ UTÓBBI esztendőkben már csak ritka kivételképpen találkozunk azzal, hogy a közérdek ürügyén a törvény kifejezett és egyértelmű előírásaival szembefutó, tehát minden kétséget kizáróan törvényellenes döntést hozzanak. A személyi kultusz idején ez mindennapos jelenség volt, s azért terjedhetett el járványszerűen, mert fentről nemcsak megtűrték, hanem egyenesen sugalmazták. Amióta azonban a szocialista törvényesség nem üres frázis, hanem alkotmányos alapelv, s megóvására az intézmények egész rendszere szolgál, az ilyesminek nincs talaja. Mindamellett akadnak azonban, akik feljogosítva érzik magukat arra, hogy a törvényhozó elhatározását felülvizsgálják, s a törvény ellenében érvényesítsék azt, amit közérdekűnek vélnek — mint az az alábbi esetből kitűnik. Egyik nagyobb községünkben példánk szenvedő alanyának üres telke hosszú időn át kerítetlen volt, s a környék lakói átjártak rajta. Tavaly azonban fákkal beültette, s jelképesen elkerítette. Az érdekelteket ez nem zavarta: a drótot leszaggatták, s továbbra is a telken keresztül mentek egyik utcából a másikba. A tulajdonos birtokvédelmet kért a tanács illetékes államigazgatási szervétől. Nem védelmet kapott azonban, henem törvénytelen határozatot, hogy közérdekből telkének közepén gyalogjáró ösvényt nyisson, mert e nélkül a község két utcája között csak nagy kitérővel lehet közlekedni. Az szerintünk is közérdek, hogy ezt elkerüljék. A közérdeket azonban nem ezen a módon kell megvalósítani, hanem úgy, hogy a telket vagy annak egy hányadát utca nyitásának céljából kisajátítják vagy kisajátítási eljárás lefolytatása nélkül a tulajdonostól megveszik. FEJTEGETÉSEINKET azzal kezdtük, hogy a közérdeknek az egyéni érdeket alá kell rendelni. Szocialista jogállamban élünk, ahol az érdekek alá- és fölérendeltségi viszonyát a törvény és a törvényes jogszabályok meghatározzák, s nincs joga senkinek ahhoz, hogy ezen túltéve magát, a közérdek bajnokaként szorítsa le esetenként a porondról az állampolgárok törvényben biztosított személyes, egyéni érdekeit. Nincs nagyobb közérdek annál, minthogy minden állampolgár jogbiztonságban éljen. A közérdeket otrombán megsebzi az, aki — bár esetleg jóhiszeműen — reá hivatkozva rész ül a szocialista törvényességen. Ilyen cselekedetet az sem menthet, ha a jogszabály netán elavult s már nem fejezi ki kellően a közérdeket. Ilyesmi létezhet és létezik is, de nem jogosít fel senkit arra, hogy maga korrigálja a törvényt. Mércének tekinthetjük erre nézve Kossuth szavait: „Túlhágni a törvényszabta korlátokat sohasem szabad, s mindig kárt szül inkább, hogysem használna; mert... nagyobbra becsüljük a tant. .mely ... engedelmességet parancsol a törvény iránt, mint a legfelségesebb társulati elméletet, mely a törvényt, mielőtt megváltoztatnék, megszegni tanítana ...” Számos Lajos „ — x - MÉG EZ ÉVI ■ -jcpr^cpr szállításra kprztpi L ^rwcrt megrendelhető: LEnXZEl—l ÉPÍTKEZÉSEKNÉL NÉLKÜLÖZHETETLEN! Fe —501 típusú gyorsfelvonóval 500 kg-ig különféle építési anyagokat 60 m magasságig gyorsan szállíthat. Nagy üzembiztonság Gyorsan és jó minőségű vakolatot a VG—1/1,5 típusú vakológéppel! 1,5 köbméter/óra teljesítmény, könnyű munkahely változtatás Jól kihasználható, nagy teljesítményű emelő- és rakodógépek: BD—5, VD—5 típusú bakdaruk 5 Mp-os teljesítmény, szabadtéri és zárt gyártótereknél, panelüzemeknél egyaránt nélkülözhetetlen. Különféle variációi minden igényt kielég . ■gítenek MÉG EZ ÉVI SZÁLLÍTÁSRA RENDELJE MEG! AZ építőgépgyártó VÁLLALATTÓL Budapest, XI., Galvani út 44. Vevőszolgálat, szaktanácsadás Ingkw I Telefon: 252—084 I én I lerw Zcrj Telex: 966 Lcrwcr 1 — cA JUaQJia* Otufiifl Qnlfridja. vésilluber István: Téglahordó Ember a gép mellett A gépsor olyan, mintha egyetlen élőlény szervezete volna, az ember előtti idők valamely monstrumáé; középütt magasba nyúló törzse vörösen izzik, s forró hullámokat lehel. Szívverése: monoton zakatolás. Mozdulatlanságában is eleven. Vérkörei lüktetnek, idegrendszere vibrál. Tömegével, zajával, melegével betölti az egész teret. Feketén nyújtózik, s mélyvörös gömböcskék gyűrűznek rajta, akár a halikrák, felvillannak, elsápadnak, csilingelnek, áttetsző búzává válnak, s vonulnak csöndben a hosszú szalagcsápokon — a gép gyermekei. Egy pillanatig úgy tűnik, mintha itt emberre szükség sem volna, hiszen sem méretével, sem mozdulataival nem tűnik fel az ember — legfeljebb a gép tartozékának hat, csöndes, puha, érzékeny részének. Az Egyesült Izzó ballongyártó automata gépsora mellett negyvenkét ember dolgozik a délutáni műszakban: a Dózsa György szocialista brigád. A brigád egyhavi teljesítménye 10 millió szabványballon, mintha az ország minden lakosa számára egyegy izzólámpát készítenének. A brigád vezetője egy fiatal lakatosmester, Varró István. Ez a semmiben sem különös történet róla szól, pontosabban ő mondja el ezt a történetet önmagáról és társairól. — Három , esztendővel ezelőtt kaptuk meg a szocialista címet. S mi sem bizonyítja jobban, hogy az üzemünkben ezt a megjelölést nem ingyen osztogatják, azóta mégegyszer nem tudtuk megszerezni. Ez negatív példának tűnik, mégsem az, hiszen az életünkben, munkánkban még így kudarccá teljesedve is szerepet játszik ez a vállalkozás. Eközben alakult ki a brigádnak az a törzse, magja, amelyre mindig számítani lehet. — Nem mentegetőzésként mondom, de munkánkat jól végezzük, ezen a téren eleget tudtunk tenni minden vállalkozásunknak; két alkalommal üzemi baleset miatt nem kaptuk meg a szocialista címet, egy alkalommal pedig egyik brigádtársunk háromnapos igazolatlan hiányzása miatt. A balesetek a kemence átépítésekor történtek, ilyenkor a nagy zűrzavarban fokozott lehetősége van az ilyesminek. Minálunk időszakonként munkaerőhiány jelentkezik, s aztán az újonnanfelvett munkások bizony nem közlekednek olyan biztonsággal a gépek között, mint a régiek. Ezért roppant lényeges volt a törzsgárda kialakítása, és úgy érezzük, ez mostanra sikerült. Az igazolatlan . Én úgy gondolom, a szocialista brigádmozgalomban a törekvés legalább olyan lényeges, mint a cél. A cím csak betetőzése egy folyamatnak, és valójában a folyamat az, ami elsősorban számít, ezért tartom fontosnak azt, hogy a vállalás feltételei komolyak és szigorúak legyenek, az egész ügy ne váljon érdektelenné, megszokottá. Negyvenkét emberrel sok minden történhet, habár itt a nagy gép mellett az ember olykor jelentéktelennek tűnik, mégis oly sok minden történhet vele, s az a lényeges, hogy egyikünk gondja amenynyire lehetséges, a másikra is tartozzék. Nálunk már hosszú idő óta természetes folyamat az, hogy ha valaki a brigádból megbetegszik, másnap megjelenik nála két társa, és elintéz mindent, amire a betegnek szüksége van. Ha valakinek meghal a hozzátartozója, vagy gyermeke születik, kötelességünknek érezzük anyagilag is, barátsággal is támogatni, együtt lenni, vagy együtt örülni vele. Ez a kötelességérzet valójában nem kötelesség, hanem magától való hiányzás egyik brigádtagunk családi bajaiból adódott, később el is vált a feleségétől. Mikor az érzelmi válság zajlott benne, segítettünk neki, amennyire az ilyesmiben egyik ember a másiknak segíthet. Mi folyamatos műszakban dolgozunk, s nekem az a véleményem, ez a munkabeosztás hátrányosan befolyásolja az ember családi életét. Az elmúlt években erre sok példa volt nálunk. Férj és feleség alig találkozik, néha az ünnepnapokat sem tudják együtt tölteni. A mi brigádunkban most öt házaspár dolgozik, nem véletlen, hogy az ő életükkel nincs semmi baj. A munkabeosztás következtében nagyon egymásra vagyunk utalva, barátságok és szerelmek szövődtek itt a gép mellett, nem is anynyira az itteni együttlét miatt, hanem azért, mert a szabad időnk is közös. A belső, személyes kapcsolatokon túl is sokat van együtt a brigád, gyakran húszan—harmincan megyünk együtt színházba, vagy valamilyen sporteseményre, néha úgy érezzük,hogy bizonyos értelemben közös az egész életünk, még egészen húszesztendős, amikor megnősültem. Hosszú ideig jó házasságban éltünk, fiam született, most 14 éves. És aztán, ahogy a hasonló körülmények között dolgozóknál, nálunk is megromlott valami. Alig találkoztunk a feleségemmel, később az egymás nélküliség hidegséggé változott. Rettenetes érzés volt, amikor ráébredtem, hogy én a feleségemnek lényegében már idegen vagyok, szinte kibírhatatlan volt a fiam miatt is, magam miatt is. Ilyenkor az embernek mindennél többet jelent, ha a másik életében, a munkahelyén, a munkatársai között megbecsüléssel, együttérzéssel találkozik. Ilyenkor az üzem válik az ember igazi otthonává, azzá a hellyé, ahol megvetheti a lábát, ahonnan továbbindulhat. Én állítom, ha nincs meg bennem a munkám szeretete, és nem kapom meg itt az emberi melegséget, amire mindenkinek joga van, szüksége van, elsivárodhatott volna az életem. Most már úgy érzem, túljutottam a buktatón, fiammal gyakran találkozunk, ez az egyetlen kötődés a régi sorsomhoz. Ismét megnősültem, házat építettünk a feleségemmel Felső- Gödön, saját elszántságunkból, saját erőnkből. Úgy érzem, talpra álltam, de tudom — van rá példa —, másképp is történhetett volna. A feleségem egy műszakban dolgozik velem, jó az életünk. Nem ismétlődhet meg az, ami történt. Semmiképpen sem ismétlődhet meg. — Mennyi a havi keresete? — Kétezernyolcszáz forint. — Mennyi volt az üzemben a munkások nyereségrészesedése? — Az évi fizetés 5,8 százaléka. — Elégedettek ezzel az emberek ? _— Lényegében elégedettek. Nálunk az üzemen belül, az üvegeseknél a munkások és a vezetők nyereségrészesedése között nincs túlságosan nagy különbség. Valamennyien vagy a harmadik, vagy a második kategóriába tartozunk. A gép mellett az emberek legfeljebb arról beszélnek, hogy néhány helyen másképpen történt, kicsit csóválják a fejüket, amikor sok ezer forintos nyereségrészsedésekről hallanak, de lényegében megértik miről van szó. — Mondtam, sok minden -----------------történhet, egy emberrel, ami A gépsor magasba nyúlóhez közünk van, ezt onnan törzse középütt, a kenyence tudom, mert velem is történt torkánál vörösen izzik. Szívolyasmi, ami adott esetben verése: monoton zakatolás, megroppanthatja az életet. Körülötte az emberek mint- Nem, könnyű magamról betia tartozékai volnának a gépszélni, s csak azért lehetnek csöndes, puha, érzékeny mert úgy érzem, nem sokban részei.. különbözöm a többiektől. pe a gép ereje, élete hon-Mintha egy más ember életében való? ről beszélnék. Nem voltam Kristóf Attila 7