Magyar Nemzet, 1969. május (25. évfolyam, 99-124. szám)

1969-05-21 / 115. szám

Szerda, 1969. május 21. Magar Nemzet lehet hét emelettel rövidebb? „Történelmi” pillanatok ré­szeseinek érezhetjük magun­kat. Az épületet, az SZTK- székházat, az egykori „OTI- palotát”, amelynek tetején ál­lunk, nemsokára „lefejezik”. Utánunk már nem sokan vet­hetnek majd pillantást innen, a csipkés pártafalak közti nyílásokból a városra, a kör­nyező házakra, a stadionra, távolabb Pest füstbe,­ felszál­ló párába burkolt peremvidé­keire, átellenben a budai he­gyeikre. A szakemberek — bár nem egyhangú — ítélete alapján hét emelettel megrövidítik a tornyot. Régóta kerülgeti a bauxitbetonos házak végzete ezt a tornyot, Budapest és hosszú ideig Közép-Európa legmagasabb épületét. Annak idején az építészeti nevezetes­ségnek különösen a németor­szági szaklapok szenteltek nagy figyelmet, alapos, rész­letes tanulmányt közöltek a pesti középületről, Magyar­­ország első toronyházáról. Az építészeti kuriózumokról, a szokatlan méretű vasbeton­­pillérekről, a torony hordásá­ra szolgáló, három méter vas­tag betontalpról, 12 méterrel a járda szintje alatt. A pesti krónikák, emléke­zések az épület sorsáról is szóltak. A tervezőépítészekről, Komor Marcellről, Jakab De­­zsőról, Székely Hugóról, az elszegényedett kivitelező-vál­lalkozóról, aki kőbe vésette nevét az első emelet parapet falán. A miniszteri rendelet­ről, amelyet külön erre az épületre „szabtak”, vitákról a székesfővárossal, telek ügy­ben. Ez is hozzátartozik a fő­város történetéhez, amint az épület tornya a városképhez, tudatunkban a városhoz. Készen állnak a kompresz­­szorok, a bontásra váró mun­kások az ítélet végrehajtásá­ra. Levágják a fejet, hogy egy darabig még élhessen az épü­let többi rész­é. A halálos ítéletet tulajdon­képpen már régebben is ki­mondhatták volna. 1957 óta figyeli az épületet a Buda­pesti Műszaki Egyetem tan­székvezető tanára, dr. Bölcs­kei Elemér professzor, a Ma­gyar Tudományos Akadémia levelező tagja. — Most már csak tíz eme­letért vállaljuk a felelősséget — mondja. — Már 1956-ban felfigyeltünk az épületre. Amikor belövést kapott, tele­fonált a gondnok, hogy az oszlopból „kifolyik a beton”. Akkor már azon a helyen porszerűvé vált a bauxitbe­­ton. 1957-ben készítettük el az első szakvéleményt. Már ak­kor sem tudtunk sok jót mon­dani. A beton szilárdsága ak­kor 70—90 kilogramm volt négyzetcentiméterenként, pe­dig eredetileg 250—300 kilo­grammos­ volt. Csökkenteni kellett a terheket. A legfelső emeleteken, az irattárakban négyzetméterenként ezer kilo­gramm súlyú irat feküdt. A toronyrészben elhelyezett, 80 tonna súlyú irattári anyag jó részét lehordattuk és így még 12 évig üzemelhetett az épület, ötévenként vizsgála­tot tartottunk és 1967-ben megállapítottuk, hogy a BB szilárdsága évenként egy kilo­grammot csökken, most 60— 80 kilogrammos. Ez a határ, ha ennyivel terheljük négy­zetcentiméterenként, törik a beton. Ennek csak a felével szabad terhelni. Előírták, mennyi teher kerülhet a szo­bákba, páncélszekrényt nem engedtünk bevinni. Mégis most már oda jutott, az épü­let, hogy kimerítettük a vég­ső tartalékot. Különösen az alapnál kedvezőtlen a helyzet, ezért van szükség a terhek ilyen nagyszabású csökkenté­sére, és az alaplemez megerő­sítésére. A palánkon belül a csene­­vész akácfák már védő desz­karuhát kaptak. A torony homlokzata előtt lift halad lassan lefelé, ablakkeretekkel­ „belezik” a tornyot. A japá­ Tier öt-hat perc alatt fordul, egyszerre egyhatod köbméter bontott anyagot, törmeléket hoz le. A 68 méter magas építmény tetején áll az ítélet­­végrehajtók egyike, Pál Ist­­ván főépítésvezető. Nyugodt t­ozdulatai mintha azt fejez­nék ki: nincs itt helye a siet­ségnek. A különleges feladat különleges, alapos előkészí­tést kíván. A Középületépítő Vállalat, a Gellért, Szabadság, Royal, Budapest Szálló, a Bu­dai Várpalota építője, a tíz­szeres élüzem 20 éve építő dolgozója most bont életében először. Meg a vállalat is. Pe­dig az épületbontás ma már külön szakma. Mégis, ottho­nosan kell mozogni az idegen „világban”, meg kell jegyezni törvényeit, megtanulni mun­kafogásait, megszokni az épü­lő ház­ látványa helyett a bom­ló falaikat. — Január óta dolgozunk itt — mondja. — Sok időt ra­bolt el az előkészület. A tor­nyot teljesen körülállványoz­zuk, olyan lesz, mint egy lá­da, hogy azon kívül ne hull­jon törmelék. Körülöttünk, alattunk zajlik a forgalom, naponta öt-hatezren jönnek az SZTK-ba és állandóan itt dolgoznak 1200-an. Ha innen leesne egy kis kődarab, betör­hetné az arra járó fejét. Az állványt úgy méreteztük, hogy 10—15 kilogramm súlyú tömeg sem szakíthatja át. A tizenhétből tíz emelet marad meg 43 méter magas lesz a torony. A szakértők szerint ezt 15—20 évig még elbírja az alap. — Mennyi idő alatt bontják le az emeleteket? — Jövő nyárra kell végez­nünk. A tizedik emeleten járunk. Itt a közfalaknak már csak a nyoma látszik: nagy halom törmelék. A falpárkányt ,,ki­­dugó”­állvány védelmezi, ne­hogy a fölötte levő emeletek bontásánál kibillenjen. — Mennyi fát használtak az állványozáshoz? — Ezer köbmétert. — Csak ezen az emeleten? — Egyedül itt. A tizenegye­diken a korlát és a torony fala között csőállványt készí­tünk, pallófallal töltjük ki, ez lesz a védődoboz körös­­körül, a tizenegyediktől felfe­lé. Amikor kész a doboz, kezdhetjük a bontást. A belső válaszfalakat mind a nyolc emeleten kibontottuk, hogy nyugodtabban mozoghassunk. Ez nagyobb veszély nélkül mehetett. A többi munka ne­hezebb lesz. Először a tető pártafalait kezdjük majd bon­tani, e köré is állványt épí­tünk. Biztonságot ad a mun­kásnak, ha nem mindjárt a mélységet látja, hanem a vé­­dőpalán­kot. 68 méter magas­ban soha nem dolgoztunk még és bár befelé bontunk, mégis nagyon kell vigyáz­nunk magunkra, egymásra és a környezetünkre. Itt nem le­het majd kapkodni. Óvatosan, apró darabokra morzsoljuk majd a betont. — Hogyan? — Kicsi felületeket igyek­szünk majd bontani a komp­resszorral, egyszerre nagy da­rab ne válhasson el a faltól, nehogy összetörje a padlóza­tot és minden védelmünket. Két kilogrammosnál nagyobb darabot nem fejtünk le. Két kilogrammonként szedjük szét a tornyot. Néhol meg öt-tíz dekánként, ha nagyon mor­zsolódik a beton. Egyszerre harmincan dolgoznak majd. Ha a földön bontanánk, négy-öt hónap alatt készen lennénk, de nekünk a meg­maradó részekre is gondol­nunk kell. Aki idekerül majd, annak tudnia kell, mit és miért csinálunk. — Mi okozza önnek most a legnagyobb gondot? — Két kémény, itt, öt-hat méterre a toronytól. A kazá­nok kéményei, egészen a ki­lencedik emeletig érnek. Ha délnyugatról fúj a szél, a füst és gáz elönti a magasabb emeleteket. Ilyenkor az em­berek fent nem tudnak meg­maradni, levonulnak. Előfor­dult, hogy napokig nem dol­gozhattunk. Az iratoknak nem ártott a füst, meg a gáz. A fűtést nem lehet leállítani. Pedig a mi munkánk közben veszélyes, ha valaki megszé­dül. A vállalat vezetői törik a fejüket, mit lehetne tenni: egészségügyi pótlékot és védő­italt kapnak a munkások, és akik a „gázcentrumban” dol­goznak, azokat időnként cse­rélni kell. Lehet, hogy ez sem bizonyul elégnek, akikor más megoldást kell keresni. Mert a saját embereink számára is teljes biztonságot kell terem­tenünk, amíg ez a munka tart. A földszinti folyosón és a harmadik emeleten állvány­erdő alatt jönnek-mennek az emberek. Az épület belsejé­ben zavartalanul folyik tovább a munka. Tóth Erzsébet „Mit lehet ezen keresni ?” A Budapesti Vegyipari Gépgyár vezetőire hárítja a felelősséget a sikkasztással vádolt Arányi A Fővárosi Bíróság Bimbó tanácsa előtt sikkasztási és csalási perének keddi tárgya­lásán a per fővádlottja, Ará­nyi Ferenc tett vallomást. Nem ismerte el bűnösségét. Hangoztatta: a Budapesti Vegyipari Gépgyár rekonst­rukciója 1967-re már égetően sürgős volt. A jelentős beru­házási összeg ellenére sem si­került állami építőipari vál­lalattal, vagy kisipari szövet­kezettel megállapodnia. A gyár vezetői, Vég Béla igaz­gató és Öttömösy István, ak­kori főmérnök, későbbi mű­szaki főosztályvezető utasítot­ták őt, hogy keressen üzleti partnert a munkához. Tervdo­kumentációjuk nem volt, ezt jól tudta a vállalat vezetősé­ge, mégis sürgette őt, hogy a munkát meg kell kezdeni. — Hogyan került kapcsolat­ba a kecskeméti Boldogulás Tsz-szel? A bíró kérdésére Arányi azt válaszolta, hogy a tsz egy bri­gádja, a Boda-brigád úgyne­vezett téli munkát végzett a gyárban. Udvart rendeztek, rakodtak stb. Az első kapcso­lat ezen a „könnyű tevékeny­ségen” kívül úgy alakult ki, hogy a BVG vezetői megren­delték a Boda-brigádnál egy kábelfektetés fontos földmun­káját. Utána még egy föld­munkát végeztettek el a bri­gáddal. Ezt követte a vád sze­rint is emlegetett „veszélyes lépés”: a gyár 4-es számú részlegét, a zuglói gyáregy­séget, ahol a festőüzem telje­sen elavult, a Boldogulás Tsz állományába felvétetett saját gyári munkásaikkal kezdték újjáépíteni. Arányi ezután azt vallotta, hogy az igazgatóság tudtával és utasítására utazott Kecske­métre tárgyalni a további munkákról, nevezetesen arról, hogy a tsz legyen névleges vállalója a nagy rekonstruk­ciónak. Érsek Tibor tsz-elnök és Szabó László főkönyvelő meg is kérdezték: — Mit lehet ezen keresni?! Megállapodtak, hogy a tsz 30 százalékos tiszta haszonra fog dolgozni. (sz. j.) Tizennégy évi börtönre ítélték a telki kettős gyilkosság tettesét A Pest megyei Bíróság ked­den hirdetett ítéletet Witt­­mann János villamoskalauz emberölési bűnperében. Witt­­mann 1968. december 30-án, a Buda környéki Telkiben, egy villaszerű víkendházban tőrrel mellbeszúrta feleségét, dr. Tóth Ferenc orvost, az egyik budai kórház belgyógyászát pedig 15 tőrszúrással halálosan megse­besítette. A tárgyaláson családi dráma bontakozott ki: Wittmann be­vallotta, hogy tettére már négy év óta készült. Amikor értesült felesége és az orvos kapcsola­táról, többször telefonon is fel­szólította dr. Tóth Ferencet, hogy szakítson a feleségével. Feleségétől is követelte ugyan­ezt, de hiába. Tettét feldúlt lelkiállapotával okolta meg. A bíróság Wittmann Jánost 14 évi börtönre ítélte. Az ítélet nem jogerős. Ismét aranyat ért a májusi eső A mezőgazdasági szakembe­rek szerint a hétfőn érkezett országos esőzéssel kapcsola­tosan száz százalékig helytálló a régi igazság: a májusi eső ezúttal is aranyat ért. A nö­vényzet mindenütt szemláto­mást fejlődik. Somogy megyé­ben sok helyütt már vállig ér a rozs, Csongrád megyében virágzik a Maros menti új­burgonya. A termelők számí­tása szerint május végén már szállíthatják is ezt a közked­velt primőrt. Kedvező jelen­tés érkezett a Bács megyei burgonyaföldekről is, Sza­­bolcs-Szatmár megyében pe­dig kedden hatvanezren ültet­ték a karalábé, káposzta és karfiol palántákat. Az eső mennyisége átlag 30—60 milliméter között volt. Restaurálják az esztergomi bazilikát A Kőfaragó- és Épületszob­rászipari Vállalat kedden fel­vonult az esztergomi baziliká­hoz, s ezzel megkezdődtek az ország legnagyobb templomá­nak nagyarányú külső restau­rálási munkálatai. A XIX. században magyar klasszicista stílusban épült székesegyház 118 méter hosszú és 100 méter magas. Grandiózus méreteire jellemző, hogy bár­­ egyszerre csak mintegy ötödét állvá­nyozzák be, mégis 500 köbmé­ter faanyagra van szükség. A helyreállítás nagy feladatot je­lent. A monumentális épületen tíz szakma mesterei dolgoznak majd. A templom oldalfalai­nak burkolásához újból meg­nyitják azt a Pilismarót mel­letti bányát, amelyből a XIX. században termelték ki az úgy­nevezett konglomerát­­ufát. A bazilika több évig tartó hely­reállítási munkájára az idén ötmillió forintot költenek. Kísérleti finomüvegszál-gyár A gazdaságtalan bányák bezárásával felszabadult kon­­dó-hark­ai kisvasút javító­­műhelyében a Sajószentpéteri Üveggyár a múlt évben új üzemet nyitott, amelyben húsz mikron vastagságú üvegszálat állítanak elő. A gyár telephe­lyét tovább fejlesztik, meg­kezdték az ország első kísér­leti finomüvegszál-gyártó üze­mének építését Jogerős az uszálykormányos gyilkosának büntetése Kedden került a Legfelsőbb Bíróság elé Kiss Bálint 23 éves volt matróz. Kisst első fokon a Fővárosi Bíróság 14 évi szi­gorított börtönre ítélte, mert a múlt év októberében a Mű­egyetem rakpartnál horgonyzó uszályon­ baltával agyonütötte a kabinjában alvó uszálykor­mányost, az 58 éves Sebestyén Andrást. A Legfelsőbb Bíróság jog­erőre emelte Kiss Bálint 14 évi börtönbüntetését, mert indo­koltnak találta a Fővárosi Bí­róság megállapítását. Kiss Bá­lint előre megfontolt szándék­kal követte el tettét. 5 Szigeti panaszkönyv A Margitsziget minden bu­dapesti lokálpatriótának dé­delgetett szívügye. S ebben nem kisebb elődökre hivatkoz­hat, mint Arany, Jókai, Krúdy, vagy Molnár Ferenc —, hogy csak a legkiemelkedőbbeket idézzük. Ők is tudták, hogy joggal büszkesége mindnyá­junknak a Margitsziget, ez az erdőprémes, csodálatos zöld tutaj, gyógyító vizeivel, száz­színű virágaival, regélő, mohos köveivel. Nagyon is kívánatos volna, hogy minél több gyöt­­rött idegzetű, természetszerető embernek nyújtson testi-lelki felüdülést, kikapcsolódást a vi­lágváros zakatoló forgataga közepette. Persze, ahhoz, hogy a Sziget a kultúrált embernek is igazi örömet, felfrissülést nyújtson, ahhoz egy sor jóíz­lésbeli és esztétikai igényt is fokozottabban ki kellene elé­gítenie! Éppen ilyen jóízlésbeli szempontokból igen fájdalmas az, hogy már a Sziget bejára­ta közelében is a helyhez cseppet sem illő, ligeti laci­konyhákra emlékeztető sörmé­rő talponállók, büfék, alkalmi fagylaltárudák terjesztik az erősen falusi búcsúkba, hetivá­sárokba kívánkozó hangulatot. Nagyjából ez ismétlődik meg a Palatínus bejáratával szem­ben, a Rózsakert tőszomszéd­ságában. Egyébként a déli szigetvé­gen, az imént említett talpon­állóktól pár lépésre, egyéb pi­ronkodni valónk is akad. Egyik nemzeti büszkeségünk­nek, Hajós Alfréd olimpiai úszóbajnok építészünknek Sportuszodája felé mutató többnyelvű tábla francia szö­vege jókora naivitást tartal­maz, amennyiben az uszodát „Centre Nautique”-nak titu­lálja, ami franciául bizony in­kább jelent valamiféle hajó­zási központot, mintsem ver­senyuszodát, amelynek neve franciául „Stade (vagy Centre) de Natation” volna. Mint to­vábbi lehangoló momentumot, hadd említsük meg azt is, hogy a szépséges Szigeten el­­szomorítóan sok a szemét. Főbb sétaútjainak papírhulla­dékokkal, csikkekkel történő kiábrándító lezüllesztésében vitathatatlanul maga a látoga­tó közönség ludas leginkább. (Ez az állapot azóta, hogy a Sziget két híd felől nyitott „átjáróházzá” lett, semmiképp sem javult, egyre inkább állandósulni látszik!) Ha a szigeti utak, terek, gondo­­zottsága vitatható, kifogásol­ható, még elszomorítóbbak a hiányzó megbecsülés jelei azon a „műtárgyon”, mely bízvást a Sziget egyik legje­lentősebb idegenforgalmi szín­foltja lehetne, s melynek sor­sát e lap hasábjain évekkel ez­előtt már szóvá is tettük. Ez Bodor Péter székely ezermes­ternek másolatban Marosvá­sárhelyről idetelepített zenélő kútja, mely — idevonatkozó többrendbeli üzembehelyezési tervek és fogadkozások ellené­re — rejtélyes okokból, hosz­­szú évek óta mindmáig nem volt megszólaltatható. A kút falai, kövei és márványtáblái gyarló turisták firkálásainak, faragcsálásainak nyomait vise­lik magukon; az építmény ta­lapzatán a vakolat több he­lyen omladozik — egyszóval az egész épület a legnagyobb­­fokú gazdátlanság jeleit mu­tatja. Holott... Holott a prá­gai „Orloj”, a jénai „Schnapp­­hans”, vagy akár a szegedi Dóm tér zenélő órája mellett "Bizony ez a híres kis kút kel­lő gondozás mellett a Sziget egyik kedves nevezetessége le­hetne. Bauer Jenő dr. A Tétényi úti termálkút hasznosítása A Magyar Nemzet „A kese­rűvizek tetszhalála a Tétényi úti kórház udvarán” című cikkét az alábbiakkal egészít­jük ki: Társaságunk 1968 folyamán lépéseket tett annak érdeké­ben, hogy Budapest közismer­ten rossz fürdő-, illetve uszo­daellátásának javítását előse­gítse. Ehhez konkrét alapot adott a Kelenföldön folyó korszerű lakásépítés és ehhez kapcsolódó városrendezés, másrészt a Tétényi kórház te­rületén levő termálvíz haszno­sítási lehetősége. Az előzetes tárgyalások széles körben megindultak és viszonylag rö­vid időn belül elvi eredmény­re vezettek, amennyiben a fő­város vezetősége és más, az úszósportban érdekelt szervek egyetértésével találkozott a javaslat. A cikk nagyobb részében a kelenföldi keserűvíz hidrogeo­lógiai vonatkozásait tárgyalja, mely önmagában minden te­kintetben helytálló. Számunk­ra a problémát az jelenti, hogy javaslatunkban nem ezeknek a keserűvízkutaknak a hasznosításáról van szó, ha­nem az ezektől teljesen füg­getlen termálkút hasznosítá­sáról, a sportolási és strando­lási lehetőségeknek a dél-bu­dai területen való fejlesztésé­ről. Társaságunk nem tett ja­vaslatot a keserűvíz hasznosí­tására, hanem csak a termál­kút hasznosítására. A keserű­vizet kifejezetten gyógyászati célokra lehetne használni, de tekintettel arra, hogy­ ma már a terület beépítettsége miatt fertőzöttek, erről gyakorlati­lag nem lehet szó. Magyar Hidrológiai Társaság Elek Zoltán főtitkár Ki volt Hopp Ferenc? A budapesti múzeumok havi programját kedves kis füzet­ben nyújtja át az érdeklődők­nek a központi múzeumi igaz­gatóság propaganda és népmű­­­velési csoportja. A májusi fü­zetben az 50 éves Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum jubileumi kiállításáról olvas­hatunk. Nagyon helyesen, min­den nagyérdemű önzetlen gyűj­tőt felsorol a cikk, akiknek e világviszonylatban is jelentős, gyönyörű múzeum,­­ illetve múzeumok, mivel a Kína-mú­zeumba is jutott a gazdag anyagból — köszönhető. Csak éppen az alapítóról, aki meg­vetette a gyűjteményt, Hopp Ferencről nem tud meg sem­mit a propagandairatból az érdeklődő. Pedig Hopp Ferenc nemcsak műgyűjtőnek volt pá­ratlanul érdekes egyéniség, hanem romantikus élete, ma­ga csinálta embersége­ szinte regénybe kivánkozik. Regény, de, ha már a múzeumi propa­ganda megfeledkezett bemuta­tásáról. m. m. Még egyszer a cukor nélküli tejszínhabról Ducsay Belőné levelére közöljük, hogy a cukor nélküli tejszínhab iránt olyan kismérvű az érdeklő­dés, hogy azt nagyüzemi szinten gyártani és forgalmazni igen költ­séges lenne.­­ A cukorbetegek részére is van azonban forgalomban ízesítés és cukor nélküli habtejszin 0,25 lite­res palackokban, amit házilag kell felvenni és az minden nagyobb forgalmú boltban kapható. Tejipari Tröszt i*§ KÜLÖN SZERENCSESORSOLÁS az ELŐFIZETÉSES LOTTÓSZELVÉNYEK KÖZÖTT A Június, Július és augusztus havi elMieHwt lottyoznlvanyshsn sthotyszstt ratzraazakMI tesze- AIUM wagytovalfl lahars bufcfflMAI kfafttt KÜLÖN AJÁNDÉKSORSOLÁS ! Nyeremények: Személygépkocsi, 10 000,5000 és 2000 forintos vásárlási utalványok.

Next