Magyar Nemzet, 1969. június (25. évfolyam, 125-149. szám)

1969-06-01 / 125. szám

2 kapcsolatai az elmúlt években fejlődtek és tovább szélesíthetők. Egyezmény a műszaki-tudományos együttműködésről A látogatás során dr. Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettes és dr. Theodor Pifil-Percevic közoktatásügyi miniszter egyezményt írt alá a műszaki - tudományos együttműködésről. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar —osztrák határügyi vegyesbizottságok hasznosan tevékenykednek. A magyar fél tájékoztatást adott azokról az intézkedésekről, amelyeket a tartós nyugalom érdekében a közös határon eddig végrehajtott. Az osztrák fél ezt a közlést megelégedéssel vette tudomásul és kifejezte azt a meggyőződését, hogy ezeknek az intézkedéseknek a befejezése továbbra is pozitív hatással lesz a határterületen. Előtérben az európai biztonság i látogatás alkalmat nyújtott a nemzetközi kérdések megtárgyalására. Ennek során különös figyelmet szenteltek az európai biztonság kérdésének. Ezzel kapcsolatban mindkét fél kifejtette álláspontját, a március 17-i budapesti felhívásnak megfelelő, európai biztonsági konferencia tervéről. Azonosan ítélték meg a konferencia jelentőségét, egyetértettek abban, hogy azt alaposan elő kell készíteni. Ebben a szellemben üdvözölték a finn kormány javaslatát, amelyben felajánlja jószolgálatait a konferencia előkészítésére. Hangsúlyozták, hogy a különböző társadalmi rendszerű európai államok együttműködésének erősítése minden területen alkalmas arra, hogy fejlessze az európai biztonság kérdésének megoldásához szükséges kölcsönös bizalom légkörét. Mindkét fél hangsúlyozta az Egyesült Nemzetek Szervezetének szerepét a világbéke fenntartásában és a vitás nemzetközi kérdések megoldásában. Megelégedéssel nyilatkoztak a két ország együttműködéséről az Európai Gazdasági bizottságban, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökségben, az UNIDÓ-ban és a Duna Bizottságban. Célszerűnek tartják, hogy a nemzetközi szervezetekben ez az együttműködés tovább mélyüljön és erősödjék. A kormányfők egyetértettek abban, hogy az atomsorompószerződés jelentősen hozzájárul az általános és teljes leszerelés megvalósításához és a világbéke biztosításához. A felek nagy figyelemmel kísérik a genfi leszerelési bizottság tárgyalásait, és bíznak abban, hogy a leszerelést további hatékony intézkedések segítik elő. A délkelet-ázsiai helyzettel kapcsolatban a felek kifejezték azt a reményüket, hogy a jelenleg Párizsban folyó tárgyalások a vietnami kérdés mielőbbi megoldásához vezetnek az 1954-es genfi megállapodás alapján, amely szerint a vietnami népnek lehetővé kell tenni, hogy maga dönthessen jövőjéről. A közel-keleti helyzet kérdésében a felek aggodalmuknak adtak kifejezést. Remélik,, hogy a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozata, alapján a konfliktust sikerül úgy megoldani, hogy megvalósuljon a térség valódi békéje. A véleménycsere folytatása A baráti légkörben folytatott tárgyalásokon a felek végül hangsúlyozták a két ország felelős államférfiai személyes találkozóinak jelentőségét, a kétoldalú kapcsolatok minden területén lehetséges továbbfejlesztése, a béke és a nemzetközi megértés fenntartása érdekében. Ugyancsak hasznosnak tartják, hogy a két ország kormányának tagjai és vezető tisztviselői a jövőben is folytassák a véleménycserét a feleket kölcsönösen érdeklő valamennyi kérdésről. Fock Jenő miniszterelnök Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének a nevében hivatalos magyarországi látogatásra hívta meg Franz Jónás köztársasági elnököt, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Az időpontban diplomáciaiúton állapodnak meg. Koszigin befejezte pakisztáni látogatását Rawalpindiből jelenti a TASZSZ. Jahja Khan pakisztáni elnök meghívására Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök pénteken egynapos látogatást tett Pakisztánban. A szovjet kormányfő és a pakisztáni elnök véleménycserét folytatott a kétoldalú kapcsolatokról és nemzetközi kérdésekről. Jahja Khan összegezte a legutóbbi pakisztáni eseményeket Mint mondotta, ezek az események nem érintik az ország külpolitikájának alapelveit. Annak a meggyőződésének adott kifejezést hogy továbbra is fejlődik és erősödik a két ország baráti viszonya. Koszigin biztosította a pakisztáni elnököt, hogy a Szovjetunió tovább munkálkodik a baráti kapcsolatok megszilárdításán. A tárgyaló felek kifejezték óhajukat, hogy bővítsék a két ország gazdasági, kulturális és más természetű együttműködését Jahja Khan tájékoztatta Koszigint a világ e térségében kialakult helyzetről. Megjegyezte: Pakisztán erőfeszítéseket tesz, hogy az Indiával fennálló vitás kérdéseket békés úton rendezze. Koszigin meggyőződését fejezte ki, hogy az indiai—pakisztáni vitás kérdések rövidesen rendeződnek. A szovjet kormányfő felújította a pakisztáni elnökhöz intézett meghívást. Az elnök elfogadta a meghívást és reményét fejezte ki, hogy a látogatásra a közeljövőben sor kerül. Koszigin szombaton visszaérkezett Moszkvába Rawalpindiből. Gustav Husak a CSKP plénumának jelentőségéről Halasi György, az MTI prágai tudósítója jelenti: Prága IX. kerületének 1200 pártmunkását tájékoztatták szombaton a prágai CKD-gyárban, a pénteken befejeződött pártplénumról a Csehszlovák Kommunista Párt vezetői. A megjelentek nagy tapssal köszöntötték Gustav Husakot, a CSKP KB első titkárát, Ludvik Svoboda köztársasági elnököt és Oldrich Cernik miniszterelnököt. Gustav Husak rámutatott a plénum jelentőségére. Hangsúlyozta: a pártot egyesíteni kell a különböző opportunista, kispolgári, szociáldemokrata és burzsoá befolyás elleni harcban. Ezzel összefüggésben kifejelte azt a véleményét, hogy aki nem kívánja elfogadni a párt alapelveit, az nem tartozik a párt soraiba. Fontos feladatként jelölte meg Gustav Husak a CSKP vezető szerepének felújítását. Külpolitikai kérdésekről szólva hangsúlyozta, hogy a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal fennálló szövetség, a Varsói Szerződés keretein belül, az egyetlen biztosítéka Csehszlovákia nyugodt életének és biztonságának. (Moszkva, TASZSZ) Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke és Alekszej Koszigin szovjet kormányfő táviratban üdvözölte a Szudáni Demokratikus Köztársaság új vezetőit. O (Bukarest, MTI) Bukarestben közzétették a Román KP augusztus 4-én kezdődő X. kongresszusának téziseit. O (Párizs, Reuter) Havannába utazik Tran Buu Kiem a párizsi négyes tanácskozásokon részt vevő DNFF-küldöttség vezetője. OMünchengladbach, AFP’ Légihadgyakorlatok kezdődtek az NSZK-ban több száz belga, angol, holland, amerikai, kanadai és nyugatnémet pilóta részvételével. A hadgyakorlatok június 13-ig tartanak. -Magyar Nemzet . Munkatársunk telefonjelentése Párizsból Ma választ elnököt Franciaország Párizs, május 31. Öt héttel a de Gaulle távozását eredményező népszavazás után a franciák új köztársasági elnöküket választják meg. A szavazati joggal rendelkezők száma meghaladja a 29 milliót; rajtuk múlik, hogy a hét vetélkedő közül június második felében ki költözik be hét esztendőre az Elysée-palotába. A közvéleménykutatási becslések szerint az érdeklődés meglehetősen aktív. Ha a számoknak hinni lehet, a választásra jogosultaknak mintegy 82 százaléka él majd állampolgári jogával, valamivel több, mint az április 27-i népszavazáson. Hét jelölt A listákon szereplő hét jelölt (a hivatalos sorshúzás rendje szerint) a következő: 1. Gaston Defferre a szocialisták jelöltje, aki megakadályozta a baloldal egységes fellépését. Defferrenek még polgári berkekben is azt a szándékot tulajdonítják, hogy a második menetre Poher ideiglenes elnököt segítse Pompidouval szemben, így jobboldali centrista többséget alakítson ki, amely aztán elérné a nemzetgyűlés feloszlatását Defferre maga mellé vette listatársként Pierre Mendés- France volt miniszterelnököt, akit jövendő kormányfőül jelölt ki. Mendés-France maga is már több mint egy éve a baloldal megosztásán dolgozik, főként a kommunistákat akarja elszigetelni. 2. Louis Ducatel milliárdos nagyiparos, akinek a választási kampány inkább ingyen reklám, mintsem komoly politikai szándék állna mögötte. A Le Monde az amatőr festőművészt „a hadjárat bohócának” nevezte, aki ráadásul „clown műfajban még tehetségtelen is”. 3. Jacques Duclos, a Francia Kommunista Párt jelöltje, aki a baloldali egység híján maga lépett fel az egész baloldal következetes képviselőjeként. Programja a demokratikus megújhodás, a személyi hatalom tizenegy esztendeje után a dolgozó tömegeknek megfelelő politika kivívása. Kampányának hatásosságára és Duclás személyes népszerűségére mi sem jellemzőbb, mint hogy ő volt az egyetlen politikus, aki a kampány két hete alatt valóban meghódította a tömegeket, csaknem megkétszerezte várható választóinak számát. 4. Alain Krivine, a trockista fiatalok jelöltje, aki eleve esélytelenül indult és a kampány nagy nyilvánosságát csupán elgondolásainak propagálására igyekezett felhasználni. Kirakati forradalmisága objektíve és szubjektíve egyaránt a baloldali egységet bomlasztotta, miként támogatói ezt is akarták. Ajánlói között degaulleista politikai személyiségek is voltak. 5. Alain Poher, a szenátus elnöke, aki de Gaulle távozása óta az ideiglenes államfő szerepkörét tölti be. Poher hirtelen bukkant fel a francia politikai életben, viszonylag ismeretlen múlttal. Annyi azonban köztudott volt róla, hogy a nagytőke atlantista és közöspiacos szárnyának képviselője, akit főként Nyugat-Németországhoz fűznek erős érzelmi kötelékek. Vele szemben mindenekelőtt a degaulleista tábor azzal érvel, hogy a IV. Köztársaság permanens válságait hozná vissza, miután elnöksége esetén elkerülhetetlenül fel kellene oszlatni a nemzetgyűlést, amelyben aztán nem lehet kormányképes többséget kialakítani. Támogatói táborának összetétele alátámasztani látszik ezt a véleményt, hiszen Poher mögött többségében a letűnt korszak kisszerű hatalmi küzdelmeinek politikusai állnak. 6. Georges Pompidou volt miniszterelnök, aki de Gaulle ügyének folytatójaként lép fel. Minthogy azonban „ortodox gauleista” programmal a mai helyzetben nem tudna többséget szerezni, felhígította a tábornok politikáját és meghirdette a „nyitást” a jobboldali centrum irányában. A kampány idején ezzel el is érte, hogy jelentős centrista politikusok álltak támogatói közé és ez Pompidou megválasztása esetén bizonyosan változásokat hozhat mind a francia belpolitikában, mind a külpolitikában. Pompidounak több jobboldali vetélytársával szemben az az előnye, hogy szilárd nemzetgyűlési többség állna mögötte 1973-ig, a következő parlamenti választásokig, így az ő elnöksége okozna legkevesebb belpolitikai megrázkódtatást. 7. Michel Rocard, az Egyesült Szocialista Párt (PSU) főtitkára, akik szűk baloldali értelmiségi csoport nevében lép fel, Krivinhez hasonlóan féligmeddig anarchista programmal. Jelöltsége, akárcsak a többieké, akik polgári baloldali mezben jelentkeznek, megosztja a demokratikus tömegeket, így objektíve a jobboldal javára szolgál. Heves harcok A választási kampány utolsó órái — hivatalosan pénteken éjfélkor zárult a hadjárat — a heves harcok légkörében teltek el. A hét jelölt mindegyike hat—hat perc hosszat szerepelhetett a képernyőn, de a beszédek hangneme lényeges újat nem hozott, kivéve Poherét. Az ideiglenes elnök rendkívül heves, személyes támadást intézett Pompidou ellen és ezt azzal magyarázták, hogy Poher már a második menetre készült. A France Soir-nak az utolsó pillanatban közzé tett közvéleménykutatása (a felmérés május 29-én történt) ugyanis változatlanul azt mutatta, hogy a második forduló Pompidou—Poher párharcot hozhat Az IFOP közvéleménykutatási intézet Pompidounak 41 százalékot adott 1600 szavazó megkérdezése alapján, így a volt miniszterelnök szilárdan tartotta esélyeit a kampány megkezdése óta. De Gaullenaik 1965-ben az első fordulóban 45 százaléka volt, így most Pompidou körülbelül ugyanígy áll, miután a megkérdezettek között nem voltak korzikaiak és tengerentúliak, holott ezeken a helyeken mindig biztos a degaulleista többség. Poher esélyei megint lényegesen csökkentek, a kampány kezdete óta a mélypontot érték el. A szombati közlés szerint az ideiglenes elnök 25 százalékra számíthat, holott kezdetben még 39 százalékra becsülték esélyeit. Egyébként a 25 százalékos arány látszik reálisnak, miután 1965-ben a jobboldali centrista jelölt Jean Lecannet, valamint a szélsőjobboldali jelöltek körülbelül ennyit értek el. Ez egyúttal cáfolja, mintha Franciaországban „centrista áttörés” következett volna be. Poher vezérkara tiltakozott a közvéleménykutatási eredmény publikálása ellen és ezt „propagandának” minősítette. Amikor azonban a vélt esélyek lényegesen nagyobbak voltak, a tiltakozás elmaradt. (A Figaro meg is jegyezte, hogy mindig akadnak, akik a rossz időért a barométert teszik felelőssé.) Az esélyek A végső becslés Jacques Duclos további felfelé töréséről számolt be. A kommunisták baloldali egységjelöltje az IFOP szerint 18 százalékra számíthat, ami azt jelenti, hogy Duclos akampány kezdete óta csaknem megkétszerezte várható választóinak számát. Ennek elsőrendű oka, hogy a kommunista szenátor volt az, aki mindvégig a baloldali egységpolitika következetes híve volt és a számok igazolják is az FKP álláspontját. Defferre várható kilenc százaléka, Rocard öt százaléka és Krivin egy százaléka azt jelenti, hogy az egész balodal egységes jelölt esetén összesen 33 százalékot ért volna el, így képviselője vehette volna fel a harcot Pompidouval a második menetben. Ez a 33 százalék egy százalékkal több, mint Mitterrand eredménye volt 1965-ben, tehát a hatodainak változatlanul döntő szava van a francia politikai életben. Hozzá kell tenni, hogy a Duclosnak jósolt 18 százalék kevesebb, mint általában a FKP nemzetgyűlési választási eredményeinek aránya, ami egyszerűen abból fakad, hogy az FKP inkább a parlamenti választásokon lép nagyobb esélylyel a szavazó tömegek elé. Mindenesetre nagyon valószínűnek látszik annak az irányzatnak a megerősítése, hogy a Francia Kommunista Párt változatlanul a baloldal legnagyobb ereje. Két menet várható A közvélemény kutatóintézetek minduntalan hangsúlyozzák, hogy becsléseik a választó tömegek „pillanatfelvételét” jelentik, tehát nem tekinthetők jóslásoknak. Ennek az óvatosságnak a jelenlegi pillanatban nemcsak hitelvédő jellege van. A felmérések szerint ugyanis a mostani francia elnökválasztás kétmenetes lesz. Ahhoz, hogy valaki már az első fordulóban államfő lehessen, a szavazatoknak több mint 50 százalékát kell megszereznie. A második menet mindenképpen meghozza a kívánt többséget, mert csak két jelölt — az első forduló két első helyezettje — marad versenyben. Meglepetésnek számítana például, ha Pompidou már most vasárnap véglegesen győzne, ennek ellenére nem zárják ki teljesen ezt a lehetőséget. Főként amiatt, mert rendkívül nagy a határozatlanok aránya; szombaton minden harmadik francia szavazó még nem döntötte el, hogy a hét jelölt közül melyiket választja. Ez az ingadozás végső esetben — bár nagyon valószínűtlenül — Pompidou egymenetes esélyeit növelheti, noha a volt miniszterelnök is számít a második fordulóra. Ha a hétfői eredményhirdetés egyetlen jelöltnek sem hozza meg a szükséges többséget, a második menet kampánya rögtön június 2-án éjfélkor elkezdődik. Hangneme rendkívül élesnek ígérkezik, amit Poher pénteki tévébeszéde is mutatott. Az ideiglenes elnök a második fordulóra taktikát akar változtatni, amennyiben nem elégszik meg rádió- és tévényilatkozatokkal, hanem gyűléseket is tart főként vidéki központokban. Ez is mutatja a mostani francia elnökválasztás nagy tétjét. Végül pedig, miután a második forduló eredménye a további küzdelmekből kiesett öt jelölt táborának álláspontjától függ — hogy kit támogatnak a két harcban maradt közül —, a francia politikai életben már szombaton nagy érdeklődés előzte meg a pártoknak hétfőre és keddre összehívott vezetőségi üléseit Hiszen nem kevesebbről van szó, mint hogy az elkövetkező hét évben miként alakul a francia politika. V. T. Vasárnap, 1969. június 1. Nemzetgyűlési és néptanácsi választások Lengyelországban 622-en pályáznak 460 képviselői helyre Varsóból jelenti az MTI. A lengyel városok és falvak ünnepi külsőt öltöttek: az ország csaknem 22 millió választópolgára vasárnap választja meg nemzetgyűlési és néptanácsi képviselőit. Az utcákon és tereken transzparensek hirdetik a Nemzeti Egységfront választási jelszavait, s ismertetik a képviselő- és tanácstagjelölteket. Az ország vezetői közül Wladyslaw Gomulka Varsóban, Józef Cyrankiewicz Krakkóban, Marian Spychalski Lódéban jelöltette magát. A választások egyik jellemzője, hogy a LEMP vezette Nemzeti Egységfront közös listáján jóval több jelölt indul, mint amennyit végérvényesen megválasztanak. A Szejm 460 képviselői helyére 622-en, a mintegy 165 000 tanácstag helyére 237 000-en pályáznak. Az ország felszabadulásának negyedszázados jubileumi évében sorra kerülő választásokat rendkívül széles körű politikai aktivitás előzte meg. Jakes a külföldön tartózkodó csehszlovák párttagok problémájáról Prágából jelenti az MTI. A Rudé Právo a CSKP központi lapja szombati számában Milos Jakesnak, a párt Központi Revíziós és Ellenőrző Bizottsága elnökének nyilatkozatát közölte a külföldön tartózkodó párttagok problémájáról. Jakes nyilatkozatában elmondotta, hogy augusztus 21-e után több mint ezer párttag hagyta el az országot. A párt tagjai számára ugyanúgy, mint minden állampolgár előtt nyitva áll az út a visszatéréshez. A kommunisták eltávozását azonban — mint mondotta — másként kell megítélni. Jakes hangoztatta, hogy a külföldre távozottakkal kapcsolatos korábbi párthatározatot nem hajtották végre következetesen és ezért újabb intézkedésekre van szükség. Ezeket az intézkedéseket most már a pártszervezetek is követelik. A jövőben — mondotta Jakes — kizárják a pártból azokat a tagokat, akik külföldön a párttal, vagy Csehszlovákiával szemben fellépnek; törlik a párt tagjai sorából azokat, akik 1968. augusztus 21-e után illegálisan hagyták el az országot és 1969. május 1-ig nem tértek vissza. Felfüggesztik a párttagságát azoknak, akik augusztus után távoztak külföldre, és utólag jogtalanul kaptak hozzájárulást külföldi tartózkodásukhoz. A királypárt és a baloldal ellen Nagyszabású letartóztatási hullám Görögországban Athénból jelenti az AFP. Négy napon belül 65 embert tartóztattak le Athénban és Szalonikikben és ebben a számban nem szerepelnek a tartományi székhelyeken feltehetően ugyancsak letartóztatott királypárti személyek. Jelentések szerint négy ismert újságírót — közöttük három újságírónőt — vettek őrizetbe Athénban. Közülük ketten úgynevezett „szabadúszók” voltak, a másik kettő pedig nagy példányszámú athéni lapok munkatársa. Tovább folyik a leszámolás a baloldallal is. Pénteken egy szaloniki bíróság különböző vádakkal ítéletet hirdetett a görögországi „Hazafias Front” 39 tagjának perében. Három vádlottat — közöttük Alexisz Papalexu 48 éves kommunista újságírót — életfogytiglani börtönre ítélt a bíróság. A főváros élő fáklyaerdőhöz hasonlít Heves tüntetések Curacao szigetén Willemstadból jelenti a Reuter. Willemstadban, a Holland-Antillákhoz tartozó Curacao szigetének fővárosában pénteken súlyos zavargások törtek ki. A rendőrségnek nem sikerült szétoszlatni a Royal Dutch Shell kőolajtársaság 5000 sztrájkoló munkásának tüntetését, amelyhez a Werkspoor-üzem dolgozói is csatlakoztak. A munkások bérük emelését követelték. A város kikötőjében horgonyzó Amsterdam cirkáló tengerészei partra szálltak a kőolajfinomító megvédésére, a rendőrség mintegy 500 tüntetőt letartóztatott. Willemstad és a külvilág között az összeköttetés szinte teljesen megszakadt. A Willemstad fölött elrepült venezuelai újságírók a várost óriási fáklyaerdőhöz hasonlították, miután a zavargások nyomán támadt tüzeket sok helyen nem sikerült eloltani. A holland kormány szombaton rendkívüli ülést tartott a Curacao szigetén kitört zavargások nyomán előállott helyzet tanulmányozására. Az ülést követően bejelentették, hogy ha szükség lesz rá, csapaterősítéseket küldenek a szigetre. 000 (Moszkva, TASZSZ) Joséf Mengele náci bűnöző Paraguayban tartózkodik — a Komszomolszkaja Pravda szombati száma szerint. Az auschwitzi koncentrációs tábor hírhedt orvosa a közelmúltban érkezett titokban Paraguayba.