Magyar Nemzet, 1969. szeptember (25. évfolyam, 203-227. szám)

1969-09-02 / 203. szám

r­i, fokozatosan és az általános bérpolitika megszorítása árán lehet valóra váltani. A miniszterelnök azután emlékeztette a TUC-t, hogy amikor a kormány lemondott a büntető szankciók alkalma­zásáról, a főtanács a nyári rendkívüli szakszervezeti kongresszuson magára vállalta a nemhivatalos sztrájkok meg­akadályozását. Mégis szükség van bizonyos törvényhozási, állami beavatkozásra is az „ipari kapcsolatok területén” tette hozzá. Wilson zárószavait mindösz­sze rövid udvarias tetszésnyil­vánítás fogadta, a küldöttek jelentős hányada nem is tap­solt. A dél-vietnami haradó erők nélkül Khiem megalakította az új saigoni kormányt Saigonból jelenti az AFP és az AP. Saigont hivatalos for­rásból szerzett értesülés alap­ján jelentette az AFP, hogy Tran Thien Khiem tábornok kijelölt miniszterelnök meg­alakította az új saigoni kor­mányt. A miniszterek név­jegyzékét hétfő reggel mutat­ta be Thieu elnöknek, aki jó­váhagyta azt. Khiem tábornok a minisz­terelnöki tisztség mellett ma­gának tartotta meg a belügy­miniszteri tárcát. Külügymi­niszter Tran Van Lam szená­tor lett, a hadügyi tárca tulaj­donosa Nguyen Van Vy ma­radt. Sem a buddhisták, sem a dél-vietnami haladó erők nem működtek közre az új kor­mány megalakításában, illetve abban még félhivatalosan sem ké­pviseltetik magukat. A dél-vietnami katonai pa­rancsnokság vasárnap beje­lentette, hogy a bábrendszer csapatait a Saigon körüli tar­tományokban különleges ria­dókészültségbe helyezték, mi­vel attól tartanak, hogy a par­tizánok a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság megalaku­lásának 24. évfordulója alkal­mából akciót kezdeményez­nek. Bunker, az Egyesült Álla­mok saigoni nagykövete helyi idő szerint hétfő reggel eluta­zott a dél-vietnami főváros­ból, hogy egyhónapos szabad­ságát otthon töltse. Háború­ellenes nagygyűlés Varsóban Varsóból jelenti az MTI. Varsóban az óvárosi főtéren hétfő este háborúellenes nagygyűlést rendeztek a máso­dik világháború kitörésének 30. évfordulója alkalmából. A tömeggyűlésen mintegy 200 ezren vettek részt. A dísz­­emelvényen helyet foglaltak a lengyel párt- és állami veze­tők, élükön Wladyslaw Go­­mulkával, Marian Spychalski­­val és Józef Cyrankiewiczel. Jelep volt Ludvik Svoboda csehszlovák köztársasági el­nök, aki hivatalos látogatá­son tartózkodik Lengyelor­szágban. Spychalski, az Államtanács elnöke mondott ünnepi beszé­det. Aláhúzta, hogy a hitleris­ta Németország szétzúzásában a Szovjetunió játszotta a dön­tő szerepet, s kiemelte a Var­sói Szerződés, jelentőségét a háború eredményeinek reví­ziójára irányuló bonni törek­vések meghiúsításában és az európai béke biztosításában. „A lengyel nép levonta a múlt tanulságait — mondta —, er­ről a helyről ismét felhívás­sal fordulunk minden euró­pai kormányhoz és néphez, hogy tevékenykedjenek az összeurópai biztonsági rend­szer megteremtésén. Lengyel­­ország hajlandó minden felté­tel nélkül véleménycserét folytatni az érdekeltekkel ar­ról, hogy a Varsói Szerződés tagállamai budapesti felhívá­sának megfelelően mielőbb létrejöjjön a kontinensünk bé­kéjéről és biztonságáról tár­gyaló összeurópai értekezlet.” Ezután Svoboda tolmácsolta a cseh és szlovák nép, a párt és a kormány üdvözletét, majd megállapította: a történelmi tapasztalat megmutatta, hogy a szoros csehszlovák—lengyel barátság és együttműködés a két testvérnép életbevágó ér­­­­deke. Svoboda állást foglalt az Odera—Neise-határ mellett, megállapítva, hogy az NDK és Lengyelország államhatára soha, semmilyen körülmények között nem lehet alku tárgya. A „Soha többé háborút!” jelszóval megrendezett nagy­­gyűlésit Józef Kepa zárta be. Heinemann beszéde a 11. világháború kitörésének évfordulóján Polgár Dénes, az MTI tudó­sítója jelenti Bonnból. Gustav Heinemann, az NSZK köztár­sasági elnöke hétfőn este, a második világháború kitörésé­nek 30-ik évfordulója alkal­mából beszédet mondott, ame­lyet valamennyi nyugatnémet rádió- és televízióállomás köz­vetített. Ez az első eset, hogy nyugatnémet államfő e témá­val kapcsolatban nyilvánosan állást foglalt. Heinemann hangoztatta: „Danzig és a korridor kérdése csupán kezdete volt annak a hitleri programnak, amely­nek célja a ószláv másodren­dű emberek­ leigázása volt a germán urak által. Nincs szükség rá, hogy sok szó essék a háború kimeneteléről, de nem akarjuk elfelejteni, hogy több mint 55 millió ember pusztult el. A nemzeti szocia­lista kaland következményeit még nem küszöbölték ki.” „Egy azonban bizonyos — folytatta Heinemann. „­­Egyetlen kérdést sem lehet megoldani, amíg nem békü­­lünk ki minden szomszédunk­kal és nem teszünk szert is­mét bizalomra. Amit Fran­ciaországgal elértünk, el kell érnünk keleti szomszédaink­kal, s elsősorban Lengyelor­szággal is.” „Az első és legfontosabb feladat, hogy azokat az erő­ket növeljük, amelyek meg­győző békepolitikát folytat­nak, s azokat gyengítsük, amelyek a nacionalizmus kön­tösében ismét az engesztelhe­tetlenség szellemét prédikál­ják.” A világháború kitörésének 30. évfordulóján — mondotta befejezésül Heinemann — meg kell fogadnunk, hogy új kezdetet teremtünk keleti szomszédainkkal, köztük Len­gyelországgal és határozottan szembeszállunk a háború szel­lemével. A csehszlovák belüggyminiszter-helyettes jelentése az augusztusi zavargásokról Halasi György, az MTI tu­dósítója jelenti Prágából. A csehszlovák parlament népi gyűlésének biztonsági és vé­delmi bizottsága hétfőn az or­szág augusztus 18—24 közötti belbiztonsági helyzetével fog­lalkozott. Dr. Frantisek Vasek szövetségi belügyminiszter-he­lyettes a jobboldali körök il­legális tevékenységéről el­mondta, hogy május óta 128 fajta hazai és külföldi eredetű röpcédula került a rendőrség kezébe. Külföldről több tízezer röpcédulát csempésztek Cseh­szlovákiába. A korlátozó intézkedések ellenére augusztus 21-e előtt növekedett a kapitalista országa­­jókból érkezők száma. Augusz­tus 2--án 1100 személy rendel­kezett Prágában külföldi ví­­zummal és sokan közülük be­jelentési kötelezettségüknek sem tettek eleget. Számosan modern filmfelvevő és fényké­pezőgéppel voltak ellátva. A biztonsági szervek olyan ese­tet is lelepleztek, amikor egy külföldi állampolgár rádióadón továbbított híreket. 121 eset­ben bebizonyosodott, hogy kül­földiek vettek részt különböző akciókban. A miniszterhelyettes el­mondta, hogy az ország terüle­tén 2414 személyt állítottak elő, köztük 169 nőt. 83 százalékuk 25 évesnél fiatalabb volt. 150 személynek nem volt munka­­viszonya, 46 pedig büntetett előéletű volt. A zavargásokban megsérült 318 rendőr (köztük 17 súlyo­san), 68 munkásőr, 27 katona és 11 tűzoltó. A rendzavarok so­raiban 37 sebesülés és 5 halál­eset fordult elő. Az okozott anyagi kár 4,8 millió korona. Megsérült a fegyveres erők 45 különböző járműve. Magyar Nemzet Közlemény Tímár Mátyás jugoszláviai látogatásáról Tímár Mátyás, a Magyar Népköztársaság kormányának elnökhelyettese Alekszandar Grlicskovnak, a jugoszláv szö­vetségi végrehajtó tanács el­nökhelyettesének meghívására augusztus 27 és 31 között hi­vatalos látogatást tett Jugo­szláviában. A két kormányelnök-helyet­­tes a látogatás idején kölcsö­nösen megismertette egymást országaik gazdasági fejlődésé­vel és véleményt cserélt a két­oldalú gazdasági együttműkö­dés legfontosabb kérdéseiről, valamint egyéb, mindkét felet érdeklő kérdésekről. A látogatás ideje alatt Tímár Mátyás miniszterelnök-helyet­test fogadta Mitja Ribicsics, a jugoszláv szövetségi végrehaj­tó tanács elnöke, Mika Spiljak, a szövetségi nemzetgyűlés — a népek tanácsának — elnöke és Kiro Gligorov, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége el­nöksége végrehajtó irodájának tagja. Tímár Mátyás látogatást tett Bosznia-Hercegovinában, Szlo­véniában és megtekintette a vaskapui erőművet is. A látogatás és a megbeszé­lések nyílt, szívélyes és baráti légkörben zajlottak le. Tímár Mátyás jugoszláviai látogatásának végén nyilatko­zatot adott Kocsis Tamásnak­, az MTI belgrádi tudósítójának és a Tanjug jugoszláv hírügy­nökségnek. Timár Mátyás elmondotta, hogy Gh­ncskovval, a jugoszláv kormány elnökhelyettesével többek között megbeszélést folytatott a magyar és a jugo­szláv gazdasági rendszer ta­pasztalatairól. A magyar­—jugoszláv gazda­sági kapcsolatok egyes részle­teiről szólva a miniszterelnök­helyettes rámutatott, hogy a két ország gazdasági együtt­működése az elmúlt évben to­vább szélesedett.­­ A kereskedelmi áruforga­lom 1968-ban mintegy 12 szá­zalékkal emelkedett, s a két­irányú árucsere volumene nem hosszú időn belül eléri a 100 millió dollárt. A jelenleginél is nagyobb lehetőséget látok a gépipari kooperációra, például a magyar autóbuszprogrammal kapcsolatban. Úgy gondolom, egyes nagyobb jugoszláv beru­házásoknál szélesíteni lehetne magyar vállalatok részvételét. Az együttműködés bővítésére lehetőséget látok egyes alap­anyagok termelésében és a fo­gyasztási cikkek forgalmában. Az áruforgalommal kapcsolat­ban fejleszteni kell a pénzügyi tevékenység módszereit. Ehhez az szükséges, hogy a két ország szakértői kidolgozzák ennek megfelelő rendszerét.­­ Szükségesnek tartom, hogy a magyar és jugoszláv vállalatok között már kialakult közvetlen kapcsolatok tovább fejlődjenek. Úgy vélem, hogy mindkét szomszédos szocialis­ta országnak érdeke, hogy a gazdasági élet minden terüle­tén keresse az együttműködés szélesítésének lehetőségeit — jelentette ki Timár Mátyás miniszterelnök-helyettes. Gromiko ma Belgrádba látogat Kocsis Tamás, az MTI bel­grádi tudósítója jelenti: Gro­miko szovjet külügyminiszter kedden kezdődő ötnapos jugo­szláviai hivatalos látogatásá­nak céljáról a Belgrádban ki­adott előzetes közlemény sze­rint Mirko Tepavac jugoszláv külügyminiszter és Gromiko megbeszélései a Jugoszlávia és a Szovjetunió közötti két­oldalú együttműködés kérdé­sein túl felölelik majd a nem­zetközi élet néhány időszerű kérdését is. A látogatással kapcsolatban Belgrádban emlékeztetnek Tito elnök legutóbbi nyilatko­zatára a jugoszláv—szovjet vi­szonyról, amely szerint „kap­csolataink a Szovjetunióval jók, politikai, gazdasági, kul­turális és más együttműködé­sünk fejlődik"; valamint Gro­­mikónak a Szovjet Legfelső Tanács ülésén elhangzott ki­jelentésére, hogy „a Szovjet­unió nagy fontosságot tulaj­donít a szocialista Jugoszlá­viával való kapcsolatok fej­lesztésének, jóllehet ezek nem mindig alakulnak megfele­lően. Meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia is népeinek a szocializmus esz­méi melletti elkötelezettsége, valamint az a kölcsönös ér­dek, hogy a kapcsolatokat bő­vítsük, megteremti a szovjet— jugoszláv kapcsolatok további fejlesztésének előfeltételeit”. Tito a JKSZ megerősítésének szü­­k­ségességér­ő­l Kocsis Tamás, az MTI belg­rádi tudósítója jelenti: A Ju­goszláv Kommunisták Szövet­sége márciusban megtartott IX. kongresszusa óta a jugo­szláv belpolitika legfontosabb fejleményének tekintik Belg­rádban — elsősorban a jövő szempontjából, azokat a beszé­deket, amelyeket Tito, a Jugo­szláv Kommunisták Szövetsé­gének elnökeként augusztus vé­gi dalmáciai körútján mondott. Tito beszédeinek egyik leg­fontosabb pontja a fegyelme­zetlenségek elleni harc volt, mivel véleménye szerint ez az egyik legszámottevőbb forrása a különböző nehézségeknek, politikai és gazdasági vonatko­zásokban egyaránt. Tito ezzel kapcsolatban megjegyezte: „Időről időre beszédeket mondtam, elítéltem a különbö­ző hibákat, torzulásokat, bírál­tam a káros jelenségeket, de mindez egyes elvtársaknak egyik fülén bement, a mási­kon pedig kijött.” A jugoszláv párt vezetője arra a következ­tetésre jutott, hogy „akik meg­szegik a fegyelmet, akik nem küzdenek a JKSZ határozatai­nak megvalósításáért, nem maradhatnak meg soraiban”. A szocialistaellenes jelensé­gekről szólva, Tito hangsúlyoz­ta, hogy „nincs szükségünk formális demokráciára és a de­mokráciáról szóló mesékre, ha­nem arra, hogy az önigazgatás alapján a gyakorlatban tény­legesen erősítsük a szocialis­ta demokráciát”, és „jogunk van határozottan fellépni azok­kal szemben, akik a­ szocializ­mus érdekei ellen tevékeny­kednek és jogunk van megaka­dályozni az ilyen aknamun­kát”. Tito kijelentette, Nyugaton egyesek mindig azt fújják, hogy Jugoszlávia egy kicsit a nyugati rendszer felé csúszik, ők ezt is kívánják. De téved­nek, ha azt hiszik, hogy Jugo­szlávia letér szocialista pozí­cióiról. A jelenlegi nemzetkö­zi helyzetben tehát ez is fo­kozza a JKSZ tagjainak fele­lősségét ... Ezúttal szilárdan eltökéltük, hogy végleg leszá­molunk ezekkel a dolgokkal és megakadályozzuk a szocialista­ellenes elemek működését.” Willy Brandt egynapos római látogatása Rómából jelenti az MTI: Willy Brandt • nyugatnémet külügyminiszter, aki vasárnap délután „munkalátogatásra’’ Rómába érkezett, hétfőn tár­gyalt Moro olasz külügymi­niszterrel, majd Saragat köz­­társasági elnökkel,­­utána pe­dig részt vett a Moro által tisz­teletére rendezett „munkaebé­den”. Hétfőn este véget ért Brandt római látogatása. A tanácskoz­zások befejezése után közös közleményt adtak ki. A kelet-nyugati kapcsola­tokról szólva a közös közle­mény egyebek között utal an­nak szükségességére, hogy szí­vós erőfeszítést fejtsenek ki a biztonság és a bizalom légkö­rének megteremtése céljából, továbbá, hogy minden téren megszilárdítsák az együttmű­ködést és így segítsék elő a fennálló vitás kérdések, pél­dául a német kérdés békés ren­dezését. A közlemény befejezésül megállapítja, hogy fontolóra vették az európai kérdések­kel foglalkozó értekezlet össze­hívását, amelyet gondosan elő kell készíteni, ha azt akarják, hogy pozitív eredményekkel végződjék. Willy Brandt az esti órák­ban hazautazott. .Kedd, 1369. népjetóber 2. Alin­g a lin­t mögött van A BRAZIL PUCCS HÁTTERE Újabb „puccson belüli puccs­ra” került sor Brazíliában, vagy valóban Costa e Silva el­nök vérkeringési zavarai miatt vette át a hatalmat a három­tagú junta? A kérdésre a vá­laszt valószínűleg csak az elkö­vetkező időszak eseményei ad­ják meg, mindenesetre az első jelekből ítélve inkább az első változatnak van több esélye. Hiszen az elnök szóvivője sze­rint Costa e Silva csupán sú­lyos meghűlésben szenved, s az újabb puccs valószínűségét támasztja alá az a tény is, hogy az alkotmányjogi előírá­sok szerint az alelnöknek kel­lett volna átvenni a hatalmat. A múlt év decemberében bevezetett nyílt katonai dikta­túra, amelynek során a már akkor is hatalmon levő Costa e Silva megerősítette pozíció­ját, a katonai vezetők közötti burkolt ellentétek tették bo­nyolulttá. Az elnök úgy pró­bálta megerősíteni irányvo­nalát, hogy engedett a még ke­ményebb vezetést követelő ka­tonatiszteknek. A parlament feloszlatása, az összes alkotmá­nyos garancia felfüggesztése és a rendeleti úton való kormány­zás azonban úgy látszik, nem elégítette ki a „linha dura”, a kemény vonalat képviselő tisz­teket, így az azóta is többször emlegetett Sesento Sarmento ezredest, a Rio de Jaíneiró-i hadsereg főparancsnokát, Al­­buquerque Lima belügyminisz­tert, valamint Souza e Mello légi marsallt, aki a jelenlegi triumvirátus egyik tagja lett. A háttérben meghúzódó el­lentétek az utóbbi időben csak tovább növekedtek. A több­szöri letartóztatási hullámmal egyidőben Costa e Silva bizo­nyos mérsékelt ígéretet is tett a diktatúra látszatnormalizá­lása érdekében. Az elnök az „ellenőrzött demokrácia” jel­szavát hirdette meg, s érmék keretében bizonyos célzásokat tett új alkotmány kidolgozá­sára, amely a katonai vezetés által 1967-ben jóváhagyott, majd múlt év decemberében felfüggesztett alkotmány he­lyére lépett volna. Ezzel pár­huzamosan Costa e Silva ígé­retet tett, hogy „a közeljövőben” sor kerül a decemberben felosz­latott kongresszus újbóli össze­hívására. Az intézkedések ki­látásba helyezése mögött az elnök ama törekvése húzódott meg, hogy rendeletről rende­letre intézményessé legye­n nyílt katonai diktatúrái, és ez­zel megszilárdítsa hatalmát egyrészt a demokratizálást kö­vetelő ellenzékkel, illetve a még szigorúbb intézkedésekért fellépő katonai vezetőkkel szemben. Ezek az ígéretek azonban egyik oldalnak sem feleltek meg. S nem véletlen, hogy a­ hatalmat most átvevő katonai­ junta első közleményében már elutasította a kongresszus ko­rábban bejelentett összehívá­­sát. Ezzel összefüggésben a Reuter hírügynökség megfi­gyelőket idézve úgy véli, hogy „Brazíliában meghatározatlan, időre elhalasztanak minden­ olyan lépést, amely a demok­ráciának akár egy korlátozott, formáját állítaná vissza”, azaz amelyet Costa e Silva körvo­nalazott ugyan, ha burkolt for­mában is. L. Gy. FORDULAT LÍBIÁBAN Hétfőn Líbia két nagy vá­rosában — Tripoliban és Bengháziban — bejelentette a rádió: katonatisztek egy cso­portja megdöntötte a királysá­got és kikiáltotta a Líbiai Arab Köztársaságot. Líbia, ez a feudális király­ság, 1960-ig földimogyorót, nyersbőröket és déligyümöl­csöt termelt (azt is keveset), amikor felfedezték egyetlen természeti kincsét, a kőolajat. 1961-ben 0,7, 1967-ben 83, 1968-ban pedig 125 millió ton­na olajat bányásztak itt, s ez­zel az ország elhagyta Ku­­waitot, a világ második kő­­olajtermelő országa lett. Az Esso Company júliusban fe­jezte be 500. líbiai olajkútjá­­nak építését, az olajkutatás megindulása óta a létesített kutak 20 százalékát az Esso építtette. Az egy főre eső jö­vedelem rövid idő alatt a sokszorosára nőtt, az arab vi­lág legszegényebb országa tü­neményes gyorsasággal meg­gazdagodott. És a gazdagság­gal rálépett a politikai önnál­­­lóság útjára is. A hatalom eddigi korlátlan ura a 80 esztendős Idrisz ki­rály, éppen Törökországban tartózkodik. Az uralkodó az ország függetlenségének kiki­áltása, 1951 óta szilárdan tar­totta kezéb­en a hatalmat. Az utódlás kérdése azonban — idős kora miatt — már jó­ideje a felszín alatt lappangó politikai ellentétek, harcok forrása volt. A trónörökösből ugyanis hiányzik minden energia és politikai tehetség, éppen ezért nem élvezte az öreg király bizalmát sem túl­ságosan. Ugyanakkor a közép­­osztály, általában a politikai­lag tudatos elem­ek körében mélyen gyökerezik az arab na­cionalizmus. Sőt, a szomszédos EAK vonzása folytán, a nasz­­szerizmus. A köztársaságot kikiáltó katonatisztek kiáltvá­nyukban „szocialista köztársa­ságról” és „hadsereg által irá­nyított vértelen forradalom­ról” beszélnek. Arról a cél­jukról, hogy „magasra emel­jék az arab nemzet zászla­ját”.­­ Mindez arra vall, hogy ezek a rétegek vették át a tegnapi fordulattal a hatalmat Líbiában. Nem tudni mennyire ját­szott közre a király hosszabb távollétét kihasználó meglepe­tésszerű hatalomátvételben az az Algériában — és kisebb mértékben Egyiptomban — működő Líbiai Nemzeti Fel­szabadítási Front, amelyről már egy ideje úgy beszélt a világsajtó, mint növekvő té­nyezőről, s amely fő céljának azt tűzte ki, hogy megszaba­dítsa az országot a szenusszi törzs (a király törzse) ural­­mától, mert ez a nyugati im­perializmus és a reakció esz­köze. Annyi azonban bizonyos, hogy a katonatisztek akciója teljesen váratlanul következett be. Általában mindenki úgy vélekedett: az Angliában ki­képzett rendőri erő igen haté­kony, jól felszerelt, s a kor­mány joggal bízott eddig ab­ban, hogy leküzdhet bármiféle belső zavargást. Ha a fordulat tartósnak mutatkozik, befolyásolhatja a közel-keleti válság alakulását is. Líbia eddig ugyanis , hogy megvásárolja szomszédai jóindulatát, jelentős összeggel (évente több mint 30 millió fonttal) járult ugyan hozzá az Arab Liga alapjához, és titok­ban támogatta a Palesztinai felszabadítási szervezeteket is­­, de politikailag ige­kezett kivonni magát az arab orszá­gok közös akcióiból. Több nemzetközi fórumon és kétol­dali tárgyaláson kinyilvánítot­ta, hogy lényegében a nyu­gati hatalmaikkal egyező állás­pontot foglal el a közel-keleti és afrikai konfliktusokban. Mindenesetre fokozott ér­deklődés fordul az elkövetke­ző napokban az észak-afrikai „olajparadicsom” felé. A tény, hogy az amerikaiak és az angolok — bár elvileg már beleegyeztek a kivonulásba, — még mindig katonai tá­maszpontokkal, csapatokkal rendelkeznek az országban, hogy az olajkoncessziók két­harmada az amerikai társa­ságok kezében van, legalább­is igen nehezen és gyötrelmes harcok árán megvalósítható­vá teszi azokat a törekvéseket, amelyek gyökeres fordulatot kívánnak végrehajtani az or­szág politikájában. __________M. r. .. (Bukarest, MTI) Ceauses­­cu, a Román Államtanács elnö­ke Mohammad Reza Pah­lavi, Irán sahinsahja meghívására hétfőn hivatalos látogatásra Teheránba utazott.­­ (Moszkva, TASZSZ) Az SZKP Központi Bizottsága táviratban üdvözölte az Egye­sült Államok Kommunista Pártjának Központi Bizottsá­gát a párt, megalakulásának 50. éve alkalmából. O (Nairobi, Reuter) A ke­nyai legfelsőbb bíróság hétfőn megkezdte a tárgyalásokat Tom Mboya, a volt gazdasági és tervezésügyi miniszter meg­gyilkolásával vádolt Njenga Njoroge ügyében.­­­ (Accra, AFP) A ghanai választások szavazatainak ösz­­szeszámlálása még folyik, de már biztos, hogy Kofi Busia, szociológus professzor teszi Ghana új miniszterelnöket .

Next