Magyar Nemzet, 1969. október (25. évfolyam, 228-254. szám)
1969-10-01 / 228. szám
% vissza. Ebben a vonatkozásban baráti hagyománynál, örökségről beszélt és kiemelte, hogy most a mi nemzedékünk feladata a régieknél fejlettebben, tovább ápolni és gondozni ezeket a kapcsolatokat a kölcsönös előnyök szem előtt tartásával. A magyar nép és vezetői a súlyos történelmi tapasztalatok után megtalálták az előre vivő utat azzal, hogy a lényegesre, népük sikerére és jólétének ápolására koncentráltak. Finnország — mondotta az elnök — sok vonatkozásban ugyancsak képes volt elfogadni a történelem kihívását, éppen azáltal, hogy a lényegesre tekintett. „Semlegesség! politikánk kialakításakor— emelte ki — eltekintettünk attól, hogy máshonnan vegyünk példát. A leglényegesebb számunkra népünk biztonsága volt és az ezt figyelembe vevő semlegességpolitika volt a nekünk megfelelő.” Közösen az európai biztonságért — A finn külpolitika — fejtette ki — elsősorban biztonsági politika. Természetesen nem vagyunk semlegesek társadalmi rendszerünk elvei tekintetében és készek vagyunk kijelenteni, hogy semlegességünk nem jelenti magánvéleményünk semlegességét. Külpolitikánknak két tartópillére van." ez megfelel eredeti érdekeinknek és nagyon alkalmas arra, hogy megszabja a nemzetközi politikában a mi helyzetünkben levő országok feladatait. Megőrizzük felfogásunkat, kifejezzük őket, de nem indulunk értük keresztes háborúba. Hiszünk a sokféleségben, a többféle megoldási lehetőségben és a türelmességben. Feltételnek tekintjük, hogy minden egyes nép maga döntse el társadalmi rendszereinek fejlődési formáját. Ez viszont nem akadályoz meg bennünket abban, hogy a nemzetek kapcsolatait az ENSZ elveinek betartásával képzeljük el. A finn államfő ezután az európai biztonságról beszélt, és mint mondotta, a megoldás kiindulópontja az az alighanem mindenütt elfogadott tény, hogy semmiféle pozitív eredményt nem lehet elérni erő alkalmazásával, vagy az azzal való fenyegetéssel. A megoldás alapja csak az érdekelt felek eléggé nagymérvű egyetértése lehet. Nekünk finneknek az a nézetünk, ha erre összpontosítjuk figyelmünket, talán el lehet érni, hogy mindenki pozitívan és ne óvatoskodva vegyen részt közös problémáink megoldásában. Beszéde befejező mondatában a finn elnök hangoztatta, hogy mostani látogatásával tovább erősítettük azokat a szálakat, amelyeknek olyan fontos szerepük volt nemzeti létérzésünk fennmaradásában. „Remélem — hangoztatta —, hogy nekünk, rokonnépeknek tevékenységünkkel is sikerül hozzájárulnunk az európai népek közös feladatának meglátásához és tisztázásához.’’ A délutáni órákban Kekkorien elnök a Csepel Vas- és Fémművekbe látogatott el. A Szerszámgépgyárban a finn államfő szót váltott több dolgozóval, érdeklődött munkájukról, életkörülményeikről. A látogatás végén elismeréssel szólt a látottakról. A Finn Köztársaság budapesti nagykövete Kekkonen elnök tiszteletére kedden este fogadást adott a Magyar Néphadsereg Központi Klubjának nyári helyiségében. A mlinlenit márcisági kormány ülései Semmisnek nyilvánítottak két tavalyi kormányhatározatot Prágából jelenti a CTK. Hétfőn tartotta első ülését az újonnan alakult csehszlovák szövetségi kormány. Az ülésen semmisnek nyilvánították az 1963. július 18-án hozott kormányhatározatot, amely helyeselte a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága által az öt szocialista ország kommunista pártjának levelére adott választ. Ugyancsak megsemmisítették az 1968. augusztus 22-i kormányhatározatot, amely tévesen értékelte a szövetséges hadseregek belépését Csehszlovákiába, valamint az ugyanerre a kérdésre vonatkozó augusztus 23-i és 25-i kormánydokumentumokat. Hétfőn estePrágában ülést tartott a Cseh Szocialista Köztársaság újonnan alakult kormánya is. Egy ugyancsak hétfő este tartott prágai aktívaülésen az egybegyűlt tizenkétezer kommunista előtt Strougal, a CSKP elnökségének tagja mondott beszédet. Hangsúlyozta, hogy a párt rátért a konszolidáció útjára, s ennek értelmében kijavítja a január előtti időszak során elkövetett hibákat és egyidejűleg eltávolítja az elmúlt másfél év során jelentkezett jobboldali opportunista irányzatokat. — Ma mar NP 1 fizet - i^nxHt-^émetorRzáfft Megkezdődtek az SPD és FDP* koalíciós tárgyalásai Bonnból jelenti az AFP. Hivatalos értesülés szerint kedden este megkezdődtek az első megbeszélések a szociáldemokraták és a szabaddemokraták között egy esetleges SPD —FDP koalíció alakításáról, amely felváltaná a jelenlegi nagykoalíciót. A két párt ad hoc bizottsága Willy Brandt, illetve Walter Scheel elnökletével az esti órákban kezdett tanácskozni a nyugatnémet külügyminiszter rezidenciáján. Kfilflay miniwyteri talkozók HMi1-ben: A nagyhatalmak „csomagtervet” készítenek a közel-keleti kérdésben? New Yorkból jelenti a TASZSZ és a VPI. Gromiko szovjet külügyminiszter hétfőn az ENSZ-ben két kollégájával találkozott: Malik indonéz, és Dines Szingh indiai külügyminiszterrel. Kedden pedig ismét tanácskozásra ült össze amerikai kollégájával, Rogersszel — az elmúlt tíz nap során immár harmadszor. A téma ezúttal is a közel-keleti válság volt. Néhány megfigyelő úgy véli, nincs kizárva, hogy a közeljövőben a nagyhatalmak „csomagtervet” nyújtanak át Izraelnek és arab szomszédainak a közel-keleti válság békés, politikai megoldására. Az amerikai ENSZ-delegáció szóvivője mindazonáltal tartózkodott attól, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítson a keddi találkozónak. Rogers egyébként hétfőn Luns holland külügyminiszterrel találkozott. Luns közlése szerint a megbeszélésen Vietnamról, Európáról, a Közel- Keletről és a Közös Piacról volt szó. A holland külügyminiszter elmondotta azt is, hogy kedden tíz ország külügyminisztereiből, illetve képviselőiből álló munkabizottság ülésén vesz részt. A három szocialista, három NATO-, három semleges ország, valamint Jugoszlávia képviselőit tömörítő bizottság — Luns szerint — ügyrendi kérdéseket vitat meg a tervezett európai biztottsági értekezlettel kapcsolatban. A munkabizottságnak tagja a Magyar Népköztársaság is. Az ENSZ-közgyűlés hétfőn beleegyezett abba, hogy Délnyugat-Afrika (Namíbia) kérdését inkább a Gyámsági Bizottságban, mintsem a plenáris ülésen vitassák meg. Az erre vonatkozó javaslatot Guinea terjesztette elő. Riad nyilatkozata a „rhodoszi floriaulá”-ról Golda Steir Lhanttal tárgyalt New Yorkból jelenti a Reuter és a UPI. Golda Meir izraeli miniszterelnök hétfőn Washingtonból New Yorkba érkezett. Röviddel megérkezése után ebéden vett részt, amelyet V Thant ENSZ-főtitkár adott a tiszteletére. Ott volt Eban külügyminiszter, Tekoah izraeli ENSZ-nagykövet, Gunnan Jarring az ENSZ közelkeleti különmegbízottja, és a négy nagyhatalom képviselői. Hétfőn délután Golda Meir és U Thant külön is tárgyalt a közel-keleti helyzetről. Riad egyiptomi külügyminiszter hétfőn az ENSZ-ben akkreditált sajtótudósítókkal találkozott. Riad nézete szerint túlságosan is sokat foglalkoznak az úgynevezett „rhodoszi formulával”, vagyis azzal, miként lehetne közös fedél alá, de külön tárgyalóasztal mellé ültetni Izrael és az arab országok képviselőit. Az egyiptomi külügyminiszter úgy véli, a küldetését felújító Jarring közelkeleti ENSZ-különmegbízott feladata az, hogy izraeliekkel és arabokkal külön-külön kidolgozza az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967. november 22-i határozata végrehajtásának módozatait. Riad egyébként nem lát semmi előrehaladást a nagyhatalmi tárgyalásokban, tekintve, hogy Izrael nem hajlandó egy lépést sem tenni csapatainakvisszavonása és a Palesztinai menekültkérdés megoldása érdekében. Az izraeli politika most azt a taktikát alkalmazza, hogy egyetlen részletről sem hajlandó nyilatkozni míg a közvetlen tárgyalások létre nem jönnek, erre azonban az EAK mondott mindeddig nemet. Papírarany és valutaválság Hétfőn kezdődött Washingtonban a Nemzetközi Valuta Alap rendes évi közgyűlése, amely minden bizonnyal kimondja a végső szót egy új nemzetközi fizetőeszköz, az úgynevezett „különleges lehívási jogok” (SDR — Special Drawing Rights) létesítéséről. A tagállamok nagyjából minden lényeges kérdésben megállapodtak már. Megegyeztek, hogy a „papíraranynak” is nevezett újonnan kreált nemzetközi valutatartalékot 1972-ig összesen 9,5 milliárd dollár értékben bocsátják ki (3,5 milliárdot 1970-ben és 3,3 milliárdot a következő két évben). Sok nyugati pénzügyi szakértő ettől az egyelőre szerény mértékben, „kísérleti módon” bevezetett fizetőeszköztől várja és reméli a jövőben a tőkés világ súlyos nemzetközi valutáris problémáinak megoldását Az új rendszer első számú támogatói — politikai és elméleti síkon egyaránt — az amerikaiak. Mennyiben hoz új elemet a lökés nemzetközi pénzügyi rendszer dzsungelébe ez az „ex nihilo”, a semmiből teremtett pénz? .A nemzetközi kereskedelemben minden központi banknak szüksége van bizonyos valutatartalékra, amellyel az ország külföldi vásárlásait fedezheti (miután minden ország pénze csak a belső, nemzeti forgalomban használatos). E tartalékok kizárólag aranyból álltak a második világháború előtti időkben; a háború, pontosabban a Bretton Woods-i egyezmények óta aranyból és dollárból (kisebb mértékben angol fontból) — tükrözve a tőkés világ húsz évvel ezelőtti erőviszonyait, az Egyesült Államok akkori vitathatatlan fölényét minden tőkés konkurrensével szemben. E helyzet következtében lett a dollár mindenütt elfogadott tartalékvaluta. Az így kialakult pénzügyi rendszer egyensúlyához azonban arra van szükség, hogy az egyes központi bankok tartalékjainak szintje mindenkor megfeleljen a világgazdaság termelésnövekedésének, a nemzetközi kereskedelem bővülő volumenének. A szakemberek kiszámították, hogy a termelésnövekedés és a nemzetközi munkamegosztás növekedés mai ütemének (ami a nemzetközi kereskedelem ugrásszerű megnövekedését jelenti), a nemzetközi valutatartalékok átlagosan évi 4—6 százalékos gyarapodása felelne meg. Ez az a minimális menynyiség, amely szükséges volna az egyensúly zavartalan biztosítására. A Nemzetközi Valuta Alap tagországainak összes tartalékait 1967-ben körülbelül 70 milliárd dollárra becsülték. A 4—6 százalékos növekedési ütem azt jelenti, hogy ennek minden évben 3—3,5 milliárd dollárral kellene gyarapodnia. Jelenleg az a helyzet, hogy az ötvenes évekhez képest 50 százalékkal csökkent a nemzetközi valutatartalékok szintje, az általuk finanszírozott nemzetközi kereskedelemhez képest. Milyen források táplálják a világ valutatartalékait? Lényegében két forrásról beszélhetünk. Egyik az aranytermelés, amely azonban krónikusan elmarad a szükségletek mögött. A kitermelt arany hosszú évek óta csak 30—40 százalékát fedezi a valutatartalékok növekedési szükségletének, a tőkés világ számára pedig külön nagy probléma, hogy a világ legnagyobb aranytermelője a Szovjetunió. A másik forrás pedig az Egyesült Államok (és kisebb mértékben Nagy-Britannia) fizetési mérleghiánya. A hatvanas években a valutatartalékok tényleges növekedését valójában négyötöd részben az a dollármennyiség szolgáltatta, amellyel minden évben deficites volt az Egyesült Államok fizetési mérlege. A krónikus amerikai mérleghiány mögött elsősorban nem gazdasági-termelési nehézségek húzódtak meg (a termelés szempontjából az Egyesült Államok még mindig szilárdan őrzi vezető helyét a tőkés világban), hanem a hihetetlen mértékű, minden eddigi méreteket felülmúló tőkeexport, ezenkívül pedig a külföldi támaszpontrendszer, az agresszív helyi háborúk finanszírozása. Ez azonban semmit sem változtat azon, hogy a jelenlegi helyzet megoldhatatlan ellentmondást hordoz magában, és ebben rejlik a nyugati világot időnként meg-megrázó valutaválságok legmélyebb oka. A dollár-deficit ugyanis nem tarthat örökké. Elkerülhetetlenül bekövetkezik az a pillanat, amikor a központi bankok elveszítik bizalmukat a dollár iránt (ezt a pillanatot az erősödő amerikai infláció mindjobban közelebb hozza), és a Gold Exchange Standard (az arany / dollár) elv értelmében a birtokukban levő dollártartalékokat aranyra kívánják beváltani. Az Egyesült Államok aranytartatalékai már régen nem elegendők az igények kielégítésére, ha azt egy napon követelnék. Az alternatíva tehát a következő: vagy helyreállítja az Egyesült Államok fizetési mérlegének egyensúlyát (és ekkor világméretű defláció fenyeget, elapad a tartalékok növekedési forrásának négyötöde, brutálisan visszaesik a világkereskedelem); vagy folytatódik az évente több milliárd dollárt meghaladó amerikai mérleghiány és akkor néhány éven belül soha nem látott súlyosságú inflációs dollárválsággal kell szembenézni, ami az egész tőkés nemzetközi pénzügyi rendszer összeomlására vezethet. Az alapvető dilemmának a megoldására született az új nemzetközi fizetőeszköz, a ,,papírarany’" terve a Bretton Woods-i egyezmények nyomán alakult Nemzetközi Valuta Alap keretein belül. Abból a felismerésből kiindulva, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszer fő baja a tartalékok (szaknyelven likviditás) elégtelensége, és hogy a nemzetközi munkamegosztás, az egymástól való kölcsönös függés mai fokán ez nem lehet egyetlen ország nemzeti gazdaságpolitikájának függvénye, határozták el az aranytól és a dollártól független SDR kibocsátását. Az új pénzeszköz sajátossága abban áll, hogy aranyban határozzák meg, de nem váltható át aranyra Meghatározott mennyiségben bocsátják ki (az első évben 3,5 milliárd dollár értékben), elosztása a tagországok között a valutaalap kvótája (a közös alapba befizetett tartalékok mennyisége) alapján történik, és kizárólag a fizetési mérleg deficitjének kiegyenlítésére használható fel. A terv lehetővé teszi az SDR felhasználását az aranytartalékok változásának elkerülésére. Ez nem más, mint az Egyesült Államok kiváltsága, hogy a dolláregyenlegek átváltásának tömeges követelése esetén igénybe vegye az SDR-t aranytartalékainak megőrzésére. Jelenlegi formájában tehát az SDR-rendszer korántsem váltja fel a dollárt a nemzetközi tartalékokban, csupán szerény „kísérleti” mértékben hozzáadódik a meglevő valutatartalék-forrásokhoz. S elsősorban az Egyesült Államok pozícióinak megőrzését szolgálja. Nem csoda, hogy a mostani pillanatig (amikor már csupán a formális közgyűlési jóváhagyás hiányzik bevezetéséhez) elkeseredett viták előzték meg, s a jelenlegi terv nehéz koppromisszumok eredményeként alakult ki. Politikai sikert elsősorban a franciák ellenezték az SDR ilyen bevezetését. Ők a dollárt helyettesítő, és nem támogató reformmal szerették volna a nemzetközi pénzügyi rendszer nehézségeit áthidalni. Giscard d’Estaing és Debre éveken át ebben az értelemben foglalt állást a vitákban De 1969-ben jött a frankválság, a leértékelés, s ma már Párizs nincs abban a helyzetben, hogy különösebb feltételeket szabhatna. A Le Monde szerint is a washingtoni közgyűlésen egyetlen dolog tarthat számot némi érdeklődésre: miként fogja Giscard d’Estaing beszédében megmagyarázni, hogy hű maradt korábbi elveihez, miközben gyökeresen megváltoztatta álláspontját. Azokkal szemben azonban, akik a „papíraranytól” azt várják, hogy évek múltán kiszorítja a dollárt a nemzetközi valutaforgalomból és „nemzetközi papírpénzként” idővel megoldja a pénzügyi rendszer alapvető válságát, igen sokan vannak neves, nemzetközi hírű szaktekintélyek, akik szerint az SDR rossz irányban keresi a bajok forrását, nem hoz végleges megoldást, csak kitolja kissé, de el nem odázza a közelgő nagy inflációs válságot. Közismert Rueff akadémikusnak, de Gaulle tábornok volt első számú pénzügyi tanácsadójának véleménye. Ő kizárólag az aranyár felemelésében lát megbízható garanciát e válság elkerülésére. Az aranytermelés ingadozásai miatt ezzel a szakemberek óriási többsége nem ért egyet. Nagy feltűnést keltett azonban egy tekintélyes amerikai professzornak, Milton Friedmannak a napokban közzétett állásfoglalása. E szerint az SDR olyan nemzetközi fizetőeszköz, amelynek nem határozható meg teljes pontossággal a fedezete, hiszen nem létezik semmiféle nemzetközi (nemzetek feletti) kormány, amely felelős lenne kibocsátásáért. „Mesterséges kreációról van szó, amely törékeny alapokon nyugszik, mert a szuverén nemzetek együttműködését sokszor súlyos érdekellentétek gátolják” — mondja Friedman és megjósolja a papíraranyrendszer teljes bukását. Magyar Péter Szerda, 19*1 9.d októer 1. A forradalmi munkás-paraszt kormány távirata a Kínai Népköztársaság Államtanácsához A Kínai Népköztársaság Államtanácsának, Peki H( A Kínai Népköztársaság megalakulásának 20. évfordulója alkalmából üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük a testvéri kínai népnek. A Kínai Népköztársaság megalakulása történelmi jelentőségű esemény volt a szocializmus, a haladás és a béke ügye szempontjából A magyar nép tisztelettel és megbecsüléssel tekint a kínai nép országépítő munkájának eredményeire, s új, nagy sikereket kíván a szocialista haza építésében. Budapest, 1960. október 1. A Magyar Népköztársaság forradalmi munkás-paraszt kormánya Az évforduló alkalmából Péter János külügyminiszter a táviratban üdvözölte Csen M külügyminisztert. A kínai népi forradalomnak két évtizede bekövetkezett győzelme mindmáig is a háborút követő korszak egyik legjelentősebb történelmi eseménye volt. Húszesztendős forradalmi harc eredményeként egy kontinensnyi ország szakadt ki az imperializmus gyarmati rendszeréből, óriási lehetőségeket csillantva föl ezzel a szocializmus és a haladás nemzetközi ügye számára. E történelmi fordulat hatása szinte azonnal megmutatkozott. A kínai forradalom győzelme is hozzájárult ahhoz, hogy megrendült a föld Ázsiában, Afrikában és Latin- Amerikában a gyarmati rendszerek alatt, megkezdődött az a láncreakció, amelynek mai eredményei a térképen megjelent új felszabadult országok, a bizonyos harmadik világ kialakulása. Hasonlóképpen igen gyors változások jelezték Kína belső átalakulását. A sokszáz milliós kínai nép önfeláldozó munkája révén megkezdték a szocialista társadalmi rendszer alapjainak lerakását, győzelmeket arattak az éhség, a nyomor, az elmaradottság fölött. E hősi korszak egybefonódott azzal, hogy Kína a szocialista világ elválaszthatatlan részének tekintette magát, aminthogy a többi szocialista ország hathatós és önzetlen segítsége nélkül Kínában nem is tudták volna,megtenni rövid időn belül a fejlődési évtizedeket áthidaló utat. " E példátlan és páratlan politikai-társadalmi eredményeket kezdetben a helyes elvek alkalmazása is segítette. Kína abban az időben fölmérte, hogy forradalma nem vezetett volna győzelemre a Nagy Októberi Forradalom nélkül, helye és tekintélye nem lenne ugyanaz a világban a szocialista építés sokezerntíz tapasztalatát fölhalmozott Szovjetunió nélkül. Az első fejlődési évtized mindmegannyi győzelmében benne volt ez a segítés, a tapasztalatok hasznosítása, alkotó alkalmazása a sajátos ázsiai és kínai viszonyokra. Sok gondolkodó, tudós és gyakorlati politikus keresi a választ az utóbbi esztendőkben, hogy miért következett be a tragikus törés a reményeket ébresztő kínai forradalmi fordulatban, milyen szándékok vezetik a ma kiszámíthatatlan kínai politikát. A válaszok sokrétűek, helyet kapnak bennük a mindennapi, gyakorlati politikai meggondolások, a sajátos történelmi múltra való hivatkozás, egyes vezetők életútjának végigkísérése, és nem kevésbé annak a könyörtelen hatalmi harcnak az elemzése, amely mintegy vetülete a kínai tragédiának. Sok fontos részletkérdésre bizonyosan csak a jövő adja majd meg a választ. De miután mi a jelenben élünk, a jelentős évforduló napján nem mulaszthatjuk el megjegyezni: a forradalom és a nemzetközi haladás hívei, mindig is együttéreztek a történelmi fordulatban — a forradalom győzelmében — főszerepet játszott hatalmas kínai néppel. Reményteljesen figyelték első határozott lépéseit a múlttal való leszámolásban, készen okulni is az újabb tapasztalatokból. Ez a rokonszenv és együttérzés ma is a kínai népé, amely megérdemli, hogy történelmi tette után visszaesések és kalandok nélkül, együtt a szocialista közösség többi népének nagy családjában, határozottan haladjon tovább az igaz marxizmus a leninizmus útján, vagy társadalmi céljának kiteljesedése felé.