Magyar Nemzet, 1969. november (25. évfolyam, 255-279. szám)
1969-11-01 / 255. szám
2 re, a végleges leszámolás előkészítésére. Sadaka, a libanoni külügyminisztérium igazgatója elhagyta az egyiptomi fővárost és Bejrútba utazott, hogy tájékoztassa Hélou elnököt a kairói megbeszélések előrehaladásáról. A jelek szerint Sadaka már nem is tér vissza az egyiptomi fővárosba, s ez a tény arra ösztönzi az AFP hírügynökséget, hogy a kairói ...egbeszéléseket gyakorlatilag megszakítottnak tekintse. A nncia hírszolgálati iroda jó forrásból származó értesülése ■ érint Rusztani tábornok is visszatér egy vagy két nap múlva Bejrútba. Ahhoz, hogy Kairóban érdemi tárgyalásokra kerüljönor, kívánatosnak tartják Aráfát jelenlétét. Pénteken Kairóba érkezett a Palesztinai fegyveres harc agyesí tett parancsnokságának küldöttsége. A közlés nem utal delegáció összetételére, sem rá, hogy a palesztinaiak esete tárgyalásokba bocsátkoznánk a Kairóban tartózkodó linoni küldöttséggel. Arafat, a palesztinai felszabadítási szervezet vezetője nem tartott a küldöttséggel. Pénteken Kairóból Bejrútba érkezett Szaleh Mahdi Ammas iraki miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter, hogy a libanoni hatóságok és a Palesztinái ellenálló szervezetek között kirobbant válság rendezéséről tanácskozzék. A miniszterelnök-helyettes Kairóban találkozott a Palesztinai felszabadítási szervezetek képviselőivel, valamint Rusztanival, a libanoni hadsereg főparancsnokával. Időközben a kulcsfontosságú Rasija község térségében tovább folytatódtak a fegyveres összecsapások a partizánok és a libanoni hadsereg ott állomásozó egységei között. A hírügynökségi jelentésekből kitűnik, hogy a Rasija feletti ellenőrzés egyben a Dél-Libanon felé vezető főútvonal ellenőrzését is jelenti. Egy libanoni katonai szóvivő szerint a csatározásoknak öt halálos áldozata volt. Péntek délelőtt újabb összetűzések robbantak ki libanoni csapatok és arab gerillák között Amerikai külügyminisztériumi Szükség van a négyhatalmi tárgyalások folytatására Washingtonból jelenti a Reuter. Joseph Lisco, az amerikai külügyminisztérium közel-keleti ügyeikben illetékes államtitkára csütörtökön tájékoztatta Nagy-Britannia és Franciaország képviselőit Dobrinyin washingtoni szovjet nagykövettel folytatott tárgyalásairól McCloskey, a külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy Lisco és Dobrinyin újabb találkozójára a jövő hét szerdáján, kerül sor. Ezen a találkozón a felek tovább folytatják a valószínűleg november folyamán felújítandó nagyhatalmi megbeszélések előkészítését. Veszített a Munkáspárt az angliai pótválasztásokon Londonból jelenti az MTI. Csütörtökön két londoni, két angol vidéki és egy skóciai választókerületben pótválasztást tartottak a megüresedett alsóházi mandátumok betöltésére. Az öt körzet közül négyben munkáspárti jelöltet választottak meg, bár az 1966-osnál sokkal alacsonyabb többséggel, egyben pedig a konzervatív párt hódította el a mandátumot. Az eredmény megmutatta, hogy a Munkáspárt túlságosan vérmes reményei megalapozatlanok voltak mind az öt körzetben: az 1966-os munkáspárti szavazók körülbelül tíz százaléka pártolt el Wilsonéktól, ami azt jelenti, hogy egy országos választás esetén a konzervatívok csaknem 200-as általános alsóházi többséggel kerülnének hatalomra. Bizonyos vélemények voltak, hogy ha az eredmények biztatóak, Wilson nagyon hamar, talán már az őszre, de legkésőbb tavaszra kiírja az országos választásokat. Az eredmények alapján biztosnak látszik, hogy ha voltak is ilyen tervek, most félreteszik őket. ____Magyar Nemzet____ S»J(Aér(elif»lel ■ notJ^I Ifilfigymlnlar-l^rlambaMi Izrael kalandorpolitikát folytat Állásfoglalás az NSZK-ról, a szovjet — kínai és szovjet —amerikai tárgyalásokról Moszkvából jelenti az MTI. Pénteken a szovjet külügyminisztérium szóvivője nyilatkozatot ismertetett a közelkeleti helyzetről. A nyilatkozat bevezetőben hangsúlyozza, hogy a helyzet továbbra is súlyosan éleződik a Közel-Keleten. Izrael nem szünteti be az arab államok elleni provokációit. A tűzszüneti vonalat Izrael gyakorlatilag frontvonallá változtatta. Ami a megszállt arab területeket illeti, a nyilatkozat idézi izraeli vezetők, többek között Mose Dajan kijelentését, amelyek az állami politika rangjára emelik az arab területek bekebelezését. A szovjet nyilatkozat kalandorként bélyegzi meg az izraeli vezető körök irányvonalát és rámutat arra, hogy az nem más, mint a haladó rendszerű arab államok, az arab népek nemzeti függetlensége és szabadsága elleni imperialista tervek megtestesülése. Az izraeli miniszterelnöknek az Egyesült Államok vezető személyiségeivel nemrég Washingtonban folytatott tárgyalásai oda vezettek, hogy az arab országok ellen agreszsziót elkövetett, majd provokációkat folytató Izrael újabb tétel fegyverszállítmányban részesült. A továbbiakban a szovjet nyilatkozat állást foglal amellett, hogy haladéktalan intézkedések történjenek az izraeli agresszió következményeinek felszámolására. A legfőbb ilyen irányú intézkedésként jelöli meg a dokumentum azt, hogy az izraeli csapatokat vonják ki az összes megszállt arab területről. Enélkül nem lehet tartós és igazságos béke ebben a körzetben. A nyilatkozat végül rámutat az arab államok egységének és összeforrottságának fontosságára. Mint a Libanon körüli események megmutatták — húzza alá — a Közel- Keleten az intrikák hálóit szövik, terveket kovácsolnak annak érdekében, hogy aláássák az arab államok és népek egységét Zamjatyinnak, a külügyminisztérium szóvivőjének kérdést tettek fel az NSZK politikájára vonatkozóan is. A szóvivő kijelentette, hogy a régi Kiesinger-kormány nem folytatott reális politikát a közel-keleti kérdésben sem. Ami az NSZK egész kormánypolitikáját illeti, ennek tanulmányozása folyamatban van. Az első benyomások szerint a kormányprogram külpolitikai részében több figyelemre méltó mozzanat akad. Közéjük tartozik mindenekelőtt az atomsorompó-szerződés aláírására irányuló szándék, és az európai biztonsági értekezlettel kapcsolatos állásfoglalás. A Pekingben folyó szovjet— kínai tárgyalások távlatai iránt érdeklő kérdésre válaszolva Zamjatyin utalt Brezsnyevnek a szovjet—csehszlovák barátsági gyűlésen elmondott beszéde megállapításaira. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió pozitív szellemben törekszik haladás elérésére, s úgy véli, hogy a másik felet ugyanilyen hozzáállás jellemzi. A stratégiai fegyverek korlátozásáról november 17-én Helsinkiben kezdődő szovjet —amerikai tárgyalásokról szólva a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője előzetesen csupán annyit mondott: keressük a konstruktív megoldást, amely megfelel a szovjet leszerelési politikának. (Tripoli, Reuter) Líbia köztársasági kormánya csütörtökön hivatalosan is felkérte az Egyesült Államokat, hogy ürítse ki a Wheelus Field légi támaszpontot •,Halálkerék~ Washingtonban Az amerikai képviselőház csütörtökön 382 szavazattal 13 ellenében jóváhagyta Nixon elnök tervét, amelynek értelmében a jövőben a katonakötelesek közül sorshúzással döntik el a behívandók személyét A „halálkerékbe” az év napjait tartalmazó szelvényeket helyeznek, és azokat hívják be katonának, akiknek születésnapja egyezik a kihúzott szelvénnyel. A sorsolásokat havonta rendeznék. 1$ ■Stsmbti, 1969. november 1. Algéria évfordulója Tizenöt esztendeje kezdődött meg az a szabadságharc, amely jelentősen befolyásolta Algéria, de az egész arab világ további sorsát is. Az FLN, az algériai Nemzeti Felszabadítási Front 1954 november elsején bontotta ki a függetlenségi küzdelem lobogóját, hogy nem egészen nyolc esztendővel később győzelmesen, az állami önállóság kivívásával fejezze be. Az ellenállási harc a francia kolonializmus utóvédhadaival igen bonyolult volt, nem mentes az ellentmondásoktól. Még ennél is bonyolultabb azonban az ezt követő építési korszak, amelyben a független Algériának karakterisztikus arcért kellett adni, meghatározni belső fejlődésének jellegét, kijelölni helyét a világpolitikában. Ez utóbbi ment fájdalommentesebben. Az új Algéria szinte születésének pillanatától az antiimperialista harc haladó táborában kötelezte el magát, ez jellemzi ma is nemzetközi tevékenységét. Belső életében a válságok leküzdése után az utóbbi esztendőkben ugyancsak a konszolidáció jelenségei vannak túlsúlyban, amit több fontos intézkedés jelöl. Különösképpen az impozáns iparosítás, és ennek nyomán a dinamikus gazdasági fejlődés kelt osztatlan nemzetközi elismerést, miközben több külföldi társaságot kisajátítottak. A belső stabilitás teszi lehetővé, hogy nekigyürkőzzenek a társadalmi feladatok megoldásának is, előnyökhöz juthasson a korábban nélkülöző mezőgazdasági- és munkáslakosság Hosszútávú és nehéz folyamat ez, ami sok, ma még függőben levő kérdés napirendre tűzését kívánja. Bizonyos azonban, hogy az algériai nép tizenöt évvel bátor küzdelmének megkezdése után, a haladó világ rokonszenvétől és támogatásától kísérve, ezen a fronton is győzelmeket arat. * Algéria nemzeti ünnepe, a fegyveres felszabadító harc megindulásának 15. évfordulója alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Huari Bumedien-nek, a forradalmi tanács és az algériai kormány elnökének. Péter János külügyminiszter ez alkalomból ugyancsak üdvözlő táviratot küldött Buteflika külügyminiszternek. Befejeződött a nyugatnémet kormányprogram vitája Bonnból jelenti az MTI. A Bundestag csütörtökön késő este befejezte a kormánynyilatkozat megvitatását. A vita végén még egyszer összecsapásra került sor Brandt kancellár és az ellenzék vezérszónoka, Bartel között. Brandt kifejtette: kormányának komoly szándéka, hogy az NDK- val is megállapodást kössön az erőszakról való lemondásról. A CDU-CSU-nak, amely állandóan a külpolitika folyamatosságát firtatja, Brandt azt mondta: a folyamatosság nem jelent egyenes vonalat. Egyébként Walter Scheel külügyminiszter már a kormánynyilatkozat parlamenti vitája alatt megkezdte a diplomáciai tevékenységet. Csütörtökön Carapkin szovjet nagykövetet fogadta, pénteken a brit, hétfőn pedig az amerikai nagykövettel veszi fel a kapcsolatot. Carapkin látogatása elsősorban udvariassági jellegű volt, néhány konkrét kérdés is felvetődött. A témák között szerepelt az atomsorompó-egyezmény és az erőszakról való lemondás kérdése. Scheel kilátásba helyezte, hogy hamarosan időpontot fog javasolni a szovjet—nyugatnémet tárgyalások megkezdésére. (Madrid, Reuter) Pénteken az új spanyol kormány harmincévi fegyházbüntetésre változtatta Antonio Arizabalaga baszk szabadságharcos halálos ítéletét. ›O (Algír, Új Kína) Kínai kormány- és katonai küldöttség érkezett csütörtökön Algériába, az ország nemzeti ünnepére. WWWWWVWWWWWWWWWVWVVVVVWVWVWVWWVVWVVW VVVVWVVVWWWWWWWWVWVWWWft/WWVW VVWWVW A La Manche hullámai Amikor néhány nap múlva Hágában összeül majd a Közös Piac tagállamainak „csúcsértekezlete”, új helyzetben, változott erőviszonyok közepette vetődnek majd fel a közösség legfontosabb gazdasági és politikai kérdései. így van ez Nagy-Britannia felvételének ügyében is, amely az elmúlt években annyi vihart kavart Az akadályok, amelyek Anglia közös piaci tagsága előtt tornyosultak, ma könnyebben megmászhatóknak tűnnek, mint korábban. A barikádon, amelyet de Gaulle tábornok annak idején oly nagy műgonddal épített és szilárdított, most rések tátonganak. Az első számú különbség a szociáldemokraták kormányra kerülése Bonnban. A CDU— CSU-kormányzatnak mindig volt egy „francia szárnya”, amely különböző hatalompolitikai, sőt katonai elképzelések miatt kerülte ebben a kérdésben a nyílt konfrontációt a de Gaulle-vonallal. Brandt kormányra kerülése egyedülállóan új helyzetet teremt abban az értelemben, hogy az NSZK- ban és Angliában egyidőben kormányoz a szociáldemokrácia. Brandt és Wilson természetes szövetségesek. Nem véletlen, hogy a nyugatnémet kormánynyilatkozatban a leghatározottabb és legkategorikusabb külpolitikai alapelvek közé tartozott a közös piaci angol belépés támogatása. A francia feltételek A nyugatnémet pozícióváltozás által teremtett hatalmi eltolódáson kívül a gazdasági helyzet alakulása is gyengíti Franciaország pozícióit. Annak idején de Gaulle döntő és drámai vétója egy hatalmas arany- és devizatartalékokkal rendelkező, gazdaságilag szilárdnak tűnő Franciaország nevében hangzott el, s a címzett egy krónikus fizetési mérleghiánytól gyötört, sorozatos fontválságokkal küzdő Anglia volt Ez adta — legalábbis ideiglenesen — a reálpolitikai alapot ahhoz, hogy Franciaország azt követelje Nagy-Britanniától: teremtsen rendet a maga háza táján, mielőtt bebocsáttatást kér a Közös Piac kapuin. A nagy frankválság, de Gaulle tábornok ettől aligha elválasztható távozása, majd a frank leértékelése elporlasztotta ezeket a francia pozíciókat. Annál is inkább, mert az utóbbi hónapokban Nagy-Britanniában (noha a deficit nem tűnt el) a külkereskedelmi és fizetési mérleg javulásának, a font viszonylagos szilárdulásának jelei mutatkoztak. A kérdés az, hogy a brit belépés számára kedvezőbb hatalmi helyzet mikor és milyen feltételek között vezethet el Nagy-Britannia csatlakozásához. Ez már az egész ügy közelebbi vizsgálatát igényli , és közelebbről jobban szembetűnnek a hatalmi pozíciók eltolódása ellenére is meglevő nehézségek, belső ellentmondások, veszélyek. A francia magatartás az angol belépéssel kapcsolatban kétségkívül keresztülment bizonyos módosulásokon. Ezek azonban egyelőre inkább a hangnemváltozásokban és árnyalati engedményekben mutatkoznak. Nem tükrözik még a hatalmi viszonylatokban bekövetkezett változásokat. Amikor Schumann francia külügyminiszter legutóbb kifejtette az angol belépéssel kapcsolatos francia feltételeket, két lényeges követelést állított fel. 1. A megbeszélések megkezdése előtt a Közös Piacnak be kell lépnie legvégső szakaszába, ami azt jelenti, hogy teljes gazdasági unióvá kell válnia, beleértve a mezőgazdasági árrendszer végleges rendezését és elfogadását. 2. Mielőtt a tárgyalások megkezdődnének, a Közös Piac tagországainak egymás között megállapodásra kell jutniuk és együttesen kell fellépniük Nagy-Britanniával (illetve más, felvételt kérő országokkal) szemben. Angol belső akadály Ez már nem de Gaulle álláspontja, de még post-gaulleista álláspont. Ami az első pontot illeti, a Közös Piac 1970. január 1-én eléri teljes érettségét. A mezőgazdasági árrendszer azonban továbbra is az egyik legnagyobb probléma, s nagyon valószínű, hogy végleges megoldása tovább tart majd 1970 január elsejénél. Ami a második francia követelést illeti, amögött nyilvánvalóan az az aggodalom húzódik meg, hogy a közös piaci országok előzetes megegyezése nélkül a felvételi tárgyalások közben nyílhatnak új frontvonalak. A francia külpolitika feltehetően éppen egy ilyen Wilson—Brandt egységfront létrehozását akarja meggátolni azzal, hogy a csatlakozási tárgyalások előtt egységes közös piaci álláspont kialakításához ragaszkodik. Mindamellett új vonás ebben a francia magatartásban (s ezt az angolok siettek is nyugtázni), hogy ezúttal először köti le Párizst a csatlakozási megbeszélésekben való részvétel mellett, e feltételek teljesítése esetén. Az új francia álláspontot nyugat-európai szakértők úgy értelmezték, hogy az 1970 közepe táján teszi majd lehetővé a csatlakozási tárgyalások megindulását. Az új helyzet egyik rendkívül érdekes vonása, hogy addig a Wilson-kormánynak egy sor belső akadályt is le kell győznie Igaz, a kormány hivatalos álláspontja az, hogy megkísérli a belépést. Hasonlóképpen a csatlakozás mellett foglal állást a konzervatívok uralkodó irányzata is. Azt lehet tehát mondani, hogy Nagy-Britanniában a tényleges politikai és gazdasági hatalom fő képviselői továbbra is a csatlakozás mellett állanak. Ez a hatalom — s mindenekelőtt természetesen Wilsont — ugyanakkor kénytelen tekintetbe venni azt a tényt, hogy az angol választók többsége jelenleg ellenzi Nagy-Britannia belépését a Közös Piacba! A londoni Economist, amely a szigetországban a csatlakozás egyik legtekintélyesebb szószólója, azt írja: „Wilson és Heath egyaránt tudják, hogy ma a választók több mint 50 százaléka ellenzi a Közös Piachoz való csatlakozást és csak 30 százaléka támogatja”. Katonai alku A brit politikai-gazdasági establishment és a választó tömegek között tehát tekintélyes fáziseltolódás van. Ennek okai igen sokrétűek. Az ellenállás jobbszárnyán szerepet játszanak a nagyhatalmi státussal, a nemzetközösségi kapcsolatokkal és a birodalmi álom maradványaival összefüggő illúziók, s igen széles rétegekben az évszázados beidegződésű „szigetkomplexum”. A döntő érvek azonban gazdaságiak. Az angol választók többsége ma úgy véli, hogy a Közös Piachoz való csatlakozás általános drágulással és a brit életszínvonal csökkenésével járna. A csatlakozást védelmező közgazdászok elismerik, hogy a Közös Piac mezőgazdasági árrendszeréhez való csatlakozás a három—hét esztendeig tartó átmeneti korszakban 3—4 százalékkal emelné a létfenntartási költségeiket. Ugyanakkor azonban rámutatnak arra, hogy az elmúlt hét évben Angliában 30 százalékkal nőttek a létfenntartási költségek, s az egy főre eső angol reáljövedelem ebben az időszakban csúszott a francia és nyugatnémet színvonal alá. Tény azonban — s ezt a csatlakozás szószólói is bevallják —, hogy ezek a gazdasági érvek mindeddig nem győzték meg a széles tömegeket. S amíg ez meg nem történik, Wilsonnak óvatosan kell haladnia. Minden paradoxon túlzás. De a jelenlegi helyzetben a meggyengült francia pozíciók védelmezői egyetlen hatásos szövetségesre találtait: ez az angol választó. Nem volna teljes a Nyugat- Európában kibontakozó új hatalmi viszonyok és kapcsolatok vázlata, ha azt leszűkítenénk a Közös Piac és Nagy-Britannia közötti formális kapcsolatokra. A Közös Piacon kibontakozó eszmecserével párhuzamosan ugyanis az Atlanti Blokkon belül dialógus kezdődött Franciaország és Nagy-Britannia között — mégpedig elsősorban katonai vonatkozásban. Ez nem független a közös piaci alkudozásoktól. Angliában jelentős érdekcsoportok úgy vélik, hogy az atomenergia katonai és ipari felhasználásában egyaránt tekintélyes brit eredmények felajánlásával mintegy „meg lehet vásárolni” Franciaországtól Nagy- Britannia csatlakozásának elfogadását. A londoni Daily Telegraph azt állította, hogy a francia hadügyminisztérium egyik tanulmányi csoportja már tett is ilyen indítványt a kabinetnek. Eszerint a Közös Piac viszonylatában francia politikai és gazdasági koncessziókkal „fizetnének" a brit technológiai és nukleáris információkért. Annyi mindenesetre tény, hogy a NATO- tanács legutóbbi ülésén Marcel Boscher, a francia küldöttség vezetője együttműködést javasolt Nagy-Britanniának a nukleáris fegyverzet kifejlesztésében. Fourquet tábornok, francia vezérkari főnök novemberben látogatást tesz Londonban, hogy hosszú idő óta először katonai megbeszéléseket folytasson a brit vezérkarral. A megmártózás előtt Magától értetődik, hogy ez a katonai érintkezésfelvétel s a nukleáris politika kapcsolatbahozása a Közös Piaccal, már olyan nagyságrendű kérdéseket is felvet, amelyek érintik a szocialista világ alapvető biztonsági érdekeit, és az Egyesült Államok atompolitikáját. Nagy-Britannia aligha folytathat olyan politikát, hogy egyfelől az új bonni kormányra támaszkodva harcol a gyengülő francia ellenállással szemben a közös piaci tagságért — másfelől pedig közös francia—angol „atomalkut” köt Bonn kizárásával. Amennyiben ez a kettős játszma mégis tovább tart, előbb-utóbb az új nyugatnémet kormány is közvetlenül szembekerül egy valamiféle nyugat-európai „atomütőerő” és a nyugatnémet részvétel kérdésével! Ez pedig végzetes hatással lehet arra a külpolitikai koncepcióra, amelyet Brandt első nyilatkozatai igyekeztek felvázolni. Wilson még nem kelt át a Csatornán. Az erőik nyugateurópai átcsoportosítása, a Közös Piachoz való angol csatlakozás valószínűségének növekedése azonban máris megmutatta, hogy egy angol „átkelés” távolról sem csupán gazdasági kérdés, hanem politikai, sőt katonai konzekvenciái vannak. Ezekkel nemcsak de Gaulle utódainak, hanem a két természetes szövetségesnek, Wilsonnak és Brandtnak is számolnia kell, mielőtt őfelsége miniszterelnöke rászánná magát, hogy beleereszkedjék a La Manche hullámaiba, Gömöri Endre WW.WWWWAW/JWJW