Magyar Nemzet, 1969. november (25. évfolyam, 255-279. szám)
1969-11-21 / 271. szám
W fi áivai* \Faiitiaí "" magjai wiii/ji"i A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJAm Mit dolgozik, mérnök úr? Az üzemekben, vállalatoknál gyorsan növekszik a műszakiak, közgazdászok száma. Az összes dolgozókhoz viszonyított arányuk sok helyen már eléri a 10—15 százalékot is. A jelenségnek minden bizonnyal nagy szerepe van abban, hogy az irányító emberek, az érdekképviseleti szervek, valamint a szociológusok, pszichológusok figyelme egyre jobban feléjük fordul, vizsgálják életkörülményeiket, munkájuk hatékonyságát. Csaknem minden felmérés, vizsgálat utal arra: felkészültségüket, képességüket nem használják ki megfelelően. Nagy tudású, termelékeny műszakiak munkaidejüknek például 30—40 százalékát adminisztrációval, vagy kisebb képzettséget igénylő rutinmunkával töltik. Az egészen részletes vizsgálatokkal pedig azt mutatták ki néhány gépipari üzemben, hogy a mérnökök képességeinek hasznosítása csak mintegy 50—60 százalékos. . A szakemberek jövedelme egyre differenciálódik, de ma még a legtehetségesebb, kvalifikált műszakiak keresete is alacsony a kisebb képzettségűek keresetéhez viszonyítva. Ezt sokfelé megállapítják, de annak érdekében már kevés történik, hogy a kereseti határok bővítésével ezeknek a műszakiaknak a jövedelmét jobban elhúzzák az átlagtól. Pedig az üzemek ma már rendelkeznek azzal az önállósággal és azokkal az anyagi eszközökkel, amelyekkel ezt a kérdést megoldhatnák. Csak az üzemi, vállalati szemléletnek kellene ebben a vonatkozásban megváltozni. Szoros összefüggést tárnak fel a vizsgálatok a mérnöki munka hatékonysága, a feladatokkal való elégedettség és aközött, hogy a gyár vezetése mennyire vonja be a műszakiakat a távlati tervek készítésébe, mennyire ismerik előre feladataikat, előmenetelük lehetőségeit. Nem lehet a legjobb megoldásnak mondani, hogy néhol csak a csillogó eredményeket, látványos munkákat ismerik el és közben figyelmen kívül, elismerés nélkül hagyják a „szürke műszakiak” hétköznapibb, de gazdaságilag nem kevésbé hasznos tevékenységét. “ Még mindig alkalmazzák itt-ott azt a rossz módszert, hogy a legtöbbet produkáló, legkiválóbb szakembereket olyan vezető posztokra állítják, amelyek sok adminisztrációval, szervező munkával járnak — így juttatva őket magasabb fizetéshez —, s figyelmen kívül hagyják, mennyire előnytelen ez a vállalat számára. Máshol pedig a fiatal, tehetséges, ambiciózus műszaki, vagy közgazdász azért kényszerül állásváltoztatásra, mert munkahelyének légköre, a környezet nem tűrné el, hogy a hierarchia elvét megsértve, a kisebb képességűeket megelőzve kerüljön magasabb beosztásba. Így áll elő az a különös helyzet, hogy annak a szakembernek, aki többször változtatjaállását, sokkal magasabb a bére, mint annak, aki egy helyben vár az előléptetésre. A fiatal műszakiak, közgazdászok bevezetése a munkába, ugyancsak sok kívánnivalót hagy maga után. Több vállalatnál, üzemnél nem állítanak elébük perspektívát és a nagy feladatokhoz sokáig közel sem engedik őket. Igen gyakran az „önálló beletanulás” kétes értékű, de a vezetők számára a könnyebbik megoldást jelentő elvét alkalmazzák a fiatalok esetében. Ezért közöttük találni a legtöbb kedv nélkül, ambíció nélkül dolgozó szakembert. A fiatal közgazdászokkal valamivel gyakrabban előfordul, mint a műszakiakkal, hogy az üzemnek, vállalatnak nincs határozott elképzelése, hol alkalmazza, milyen munkát adjon nekik és egyik osztályról, részlegből a másikba küldözgeti. Néhány hónappal ezelőtt egy ankéton például olyan szélsőséges esetet említett a felszólaló fiatal, hogy az egyik vállalatnál a diplomás közgazdász „segédbérszámfejtő” besorolást kapott. A fiatalokkal kapcsolatban ma már a szakszervezetek azt is felvetik és sürgetik, hogy a kezdő szakemberek bérszintjét és annak idejét ne központilag határozzák meg, hanem bízzák azt a vállalatra, gyárra. Nem egészséges jelenség — mert műszaki előrehaladásunkat is gátolja —, hogy például egy fiatal mérnök a jelenlegi körülmények között csak öt-hat év után éri el a szakmunkások átlagos kereseti szintjét. A feladatok közé tartozik: a szakszervezetek, a népfrontbizottságok, a TIT, az MTESZ adjanak több segítséget ahhoz, hogy a műszakiak, a közgazdászok, minél szélesebb rétege kapcsolódjon be a továbbképzésbe. A vállalatok műszaki szakembereinek ugyanis jelenleg csak 15—20 százaléka vesz részt különböző oktatásban, tanfolyamokon. Holott a tudomány, a technika gyors fejlődése megköveteli, hogy ismereteiket állandóan gyarapítsák, tudásukat „naprakész” állapotban tartsák. A szervezett továbbképzéssel csaknem egyenrangú lehet az önképzés is, de erre még ezután kell sok szakemberben megteremteni az igényt. A felmérések és a vizsgálódások jóvoltából a legtöbb helyen már látják a tennivalókat. Többek között azt is: itt csak úgy várható javulás, ha a vezetők és a társadalmi szervezetek az emberekben élő bizonyos előítéletekkel is megküzdenek. Sok emberrel meg kell értetni, hogy a műszakiak, a közgazdászok fokozottabb erkölcsi, anyagi megbecsülése közvetlenül vagy közvetve jelentős mértékben kihat az egész gyár, vállalat gazdálkodására, az összes dolgozó jövedelmének alakulására. Vagyis: odaadó munkájuk a gyorsabb előrehaladás egyik záloga. Keserű Ernő Újabb véres összecsapások Libanonban Lemondott Cabot Lodge, a Párizsban tárgyaló amerikai küldöttség vezetője A külpolitikai helyzet AZ EURÓPAI BIZTONSÁGGAL összefüggő kérdésekről tanácskozott Basev osztrák kollégájával, Waldheim külügyminiszterrel Bécsben. A bolgár külügyminiszter elutazása előtt tett nyilatkozatában pozitívan értékelte Ausztria álláspontját a szocialista országok Prágában tett javaslatáról, amely szerint az európai biztonsági értekezletet esetleg már 1970 tavaszán meg kellene tartani. Ugyanezzel a kérdéssel foglalkozott Ceausescu, a belgrádi Komunisztnak adott interjújában. Kijelentette, most „kedvező feltételek vannak az európai biztonság problémájának reális megközelítésére”. A Varsói Szerződés külügyminisztereinek prágai nyilatkozatát kommentálta az Izvesztyija. A lap rámutat, hogy az európai tanácskozás napirendjére javasolt két pont — az erőszakról való lemondás és a kereskedelmi, gazdasági, tudományos és műszaki kapcsolatok bővítése — kellően megérett a megvitatásra. A bonni minisztertanács csütörtöki ülésén Brandt kancellár közölte, hogy a napokban átadják Varsóban azt a jegyzéket, amelyben az NSZK tárgyalásokat ajánl fel a két ország kifeltti nyitott kérdések megoldására. Mint a UPI amerikai hírügynökség jelentette, az NSZK moszkvai nagykövete a közelmúltban átnyújtotta a bonni kormány válaszát a Szovjetunió által még a nyugatnémet választások előtt eljuttatott jegyzékre. A nyugatnémet kormány javasolja hogy a két ország kezdjen tárgyalásokat egymással az erő alkalmazásáról való lemondás kérdéseiről. A UPI úgy értesül, hogy Bonn a tárgyalások színhelyéül Moszkvát, a küldöttség vezetőjéül pedig a jegyzéket átnyújtó Allardt nagykövetet ajánlotta. A nemzetközi érdeklődés középpontjában álló, a stratégiai nukleáris fegyverek korlátozását célzó helsinki szovjet—amerikai tárgyalásokról továbbra sem adtak ki hivatalos tájékoztatást. Csütörtökön a küldöttségek százperces ülést tartottak, jól értesült körök szerint a legközelebbi találkozóra csak hétfőn kerül sor. A párizsi négyes vietnami konferencia csütörtöki, 43. ülése ismét eredménytelenül végződött. Az egyedüli említésre méltó esemény az volt, hogy Xuan Thuy miniszter, a VDK küldöttségének vezetője cáfolta azokat az amerikai jelentéseket, amelyek szerint Nixon november 3-i beszéde óta titkos megbeszéléseket tartottak volna. Ugyanakkor Washingtonból a Fehér Ház közleményben számolt be arról, hogy lemondott tisztségéről Henry Cabot-Lodge, a párizsi konferencián részt vevő amerikai küldöttség vezetője. A közleményből kitűnik, hogy Lodge helyettese, Lawrence Walsh is benyújtotta lemondását. A két diplomata december 8-án válik meg tisztségétől. Szato japán miniszterelnök és Nixon elnök csütörtökön újabb tanácskozást tartott. Az eddigi megbeszélésekről nem adtak ki részletes ismertetést, de a japán újságírók úgy értesültek, hogy Okinawa visszaadásának kérdése „közel van a megoldáshoz”. Az Al Ahram a közel-keleti válság megoldásával foglalkozó négyhatalmi tárgyalásokkal kapcsolatban arról ír, hogy előreláthatólag mégsem ülnek össze novemberben az érdekeltek. A kairói lap ennek okát abban látja, hogy még nem készült el a szovjet válasz az újabb amerikai békejavaslatokra. Libanonban még mindig nem sikerült megoldani a több mint kétszáz napja tartó kormányválságot, az ismét kinevezett Karami miniszterelnök kormányalakítási tárgyalásait nehezítik a pártok ellentétei. Szintén kedvezőtlenül befolyásolja a belpolitikai válság megoldását, hogy a libanoni hadsereg és a Palesztinai ellenállási szervezetek között létrejött megegyezés ellenére, csütörtökön újabb véres összecsapások robbantak fel. Ma indul haza Losonczi Pál Iránból Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és kísérete csütörtökön délelőtt Isfahan, Irán egykori fővárosának nevezetességeivel ismerkedett meg. A város főterén a magas rangú magyar vendégeket sok száz iskoláslány üdvözölte. Az Isfahanban tett séta után Losonczi Pál és kísérete Teheránba utazott. A délután folyamán a kulturális és művészeti minisztérium múzeumát látogatták meg, majd kedves meglepetésként a minisztérium filmvetítőjében lepergették a vendéglátók azt a színes filmet, amely megörökítette Losonczi Pálnak, feleségének, valamint kíséretének egész iráni útját. Este Losonczi Pál a Saad Abad-palotában az iráni sah magánvacsoráján vett részt. Tímár Mátyás miniszterelnök-helyettes és Asztalos Lajos, a KGM miniszterhelyettese csütörtökön gazdasági tárgyalásokat folytatott iráni kollégáival. Losonczi Pál és kísérete pénteken indul különrepülőgépen vissza Budapestre A kairói megállapodás óta elővyi Összetűzések a libanoni hadsereg és a palesztinai menekültek között Karami libanoni miniszterelnöknek nem sikerült megoldania a 219 napja húzódó kormányválságot. A helyzetet bonyolítja, hogy csütörtökön összetűzésre került sor a libanoni hadsereg egységei és a palesztinai menekültek között. A Reuter és az ARP bejrúti jelentése szerint Karami szerdán megbeszélést tartott Helou libanoni államelnökkel. A kormányalakítási gondokat egy négytagú, úgynevezett nemzeti bizottság hatáskörébe helyezték. Az AFP hírügynökség véleménye szerint hosszú időre van szükség ahhoz hogy Karami megalakíthassa kormányát, ugyanis a két befolyásos burzsoá párt, a Libanoni Nemzeti Blokk és a Chamoun volt elnök vezette Nemzeti Liberális Párt között ellentétek vannak. Chamoun ugyanis közölte, pártja nem lép be az új kormányba, ha abban a Nemzeti Blokk képviselői is kapnak tárcát. A Nabatieh település közelében — hivatalos bejrúti közlemény szerint — véres összecsapások robbantak ki a libanoni hadsereg egységei és a palesztinai menekültek között. Katonai szóvivő közölte, hogy három palesztinai arab meghalt, hatan megsebesültek. A libanoni hadsereg részéről a sebesültek száma szintén hat, egyikük állapota súlyos. A közlemény azt állítja, hogy az összetűzést a „palesztinaiak kezdeményezték”. Katonai erősítések érkeztek a helyszínre és géppuskatüzet nyitottak a palesztinai arabokra. A november 3-án Kairóban aláírt megállapodás óta ez az első súlyosabb összetűzés r. EAK szóvivőjének sajtóértekezlete „Izrael felelős a politikai megoldás kudarcáért’* Az MTI kairói tudósítója jelenti: Eszmat Abdel Megid, az EAK szóvivője szerdai sajtóértekezletén kijelentette: „Nem az EAK csukta be a békés megoldás kapuját, hanem Izrael nem engedte kinyitni.” A szóvivő a közel-keleti válság rendezésének eddigi kudarcával kapcsolatos kérdésekre válaszolt. Rámutatott arra, hogy az EAK mindent megtett a politikai megoldásért Az Arab Liga védelmi tanácsa legutóbbi kairói ülésén leszögezte: az arab országok őszintén keresik a politikai rendezés útját-módját, s törekvésük azért volt eredménytelen, mert Izrael makacsul elutasította a Biztonsági Tanács határozatát és ezt az izraeli magatartást az imperialista erők támogatták. Az új amerikai javaslattal kapcsolatban a szóvivő kijelentette: Az EAK szerint az nemcsak eltér a Biztonsági Tanács határozatától, hanem igen messze el is távolodik tőle. A szóvivő az egyik kérdésre válaszolva ismertette a rabatt csúcsértekezlet elé kerülő témákat. Ezek a védelmi tanács határozatai alapján a következők: a közel-keleti válság politikai megoldására irányuló törekvések kudarca nyomán az arab erők mozgósításának és összefogásának szükségessége; az arab ellenállás megerősítése a megszállt területeken; az ellenséges amerikai magatartás megvitatása. A VDK cáfolja a titkos tárgyalásokat Washingtonnal Lemondott tisztségéről CabotRidge Az Egyesült Államok vietnami politikáját övező homály semmivel sem lett áttetszőbb a szenátus külügyi bizottsága által folytatott eddigi meghallgatások nyomán. Az amerikai külügyminiszter után most a hadügyminiszter nyilatkozata körül dúl az értelmezési vita, s közben a vietnami harctereken az amerikai veszteségek erősen megközelítették a 40 ezres számot. Melvin Laird amerikai hadügyminiszter szerdán nyilatkozott a szenátus külügyi bizottságának a vietnami háborúról és a háború úgynevezett vietnamizálásának kilátásairól. Mint nyugati hírügynökségek jelentik, hat órát töltött a bizottság zárt ülésén, hogy kifejtse a kormány vietnami politikáját, amelyet Nixon elnök november 3-i rádió- és televízióbeszédében körvonalazott. Mint az UPI megállapítja, a hadügyminiszter nem volt hajlandó részletekbe bocsátkozni a csapatok kivonásának időrendjét illetően és azt sem közölte, hogy a háború „vietnamizálását” követően, milyen amerikai erőket szándékozik a kormány Vietnamiban hagyni. Ellentmondó értékelések William Fulbright szenátor, a külügyi bizottság elnöke Laird nyilatkozatát értékelve kijlentette, hogy a Nixon-kormány „nagyon hosszú háború perspektíváit vázolja fel” és nem mutat érdeklődést a tárgyalásos rendezés iránt. Fulbright szerint a háború politikai megoldása tárgyalások útján, egy ideiglenes koalíciós kormány létrehozásával (amely a szabad választásokat ellenőrizné Dél-Vietnamban) „az egyetlen olyan lebonyolítási rend, amely reményt hagy a rendezésre ésszerűen rövid időn belül”. A kormány azonban elutasítja ezt az elképzelést — fűzte hozzá Fulbright. A bizottság néhány más tagja kevésbé volt borúlátó Laird nyilatkozatának megítélésében. Így Frank Church szenátor kijelentette, hogy „némi bátorítást” merített Laird nyilatkozatának hangneméből. George Aiken szenátor pedig kifejezte azt a reményét, hogy „amennyiben váratlan tényezők nem játszanak közre”, beválik Nixon elnök terve, amelynek érelmében 1970 végéig nagyrészt kivonják Dél- Vietnamiból a harcokban közvetlenül részt vevő amerikai csapatokat. Az amerikai külügyminisztérium szerdán a késő esti órákban magyarázatokat fűzött Rogers külügyminiszter azon kijelentéseihez, amelyek korábban ugyancsak a külügyi bizottság által szervezett kihallgatás-sorozat keretében hangzottak el. Carl Barth szóvivő azt állította, hogy az Egyesült Államok Nixon elnök november 3-i beszéde óta több ízben létesített nem nyilvános