Magyar Nemzet, 1969. november (25. évfolyam, 255-279. szám)

1969-11-04 / 257. szám

a, 1969. november . lotrány a S­trájk a Metropolitanben alág két leghíresebb dal­­íza hetek óta zárva: a Di Scala és a New York-i Apolitan Opera. Az előb­i rendőrség csukta be. Yorkban a zenekar, a kó­­is a balettkar sztrájkja nem kezdődhetett el a t­ény. kettő közül a Metropoli­­helyzete súlyosabb, rész­­azért, mert ott már szep­­er 15-én meg kellett ve­­­ízdődnie az előadásoknak cala csak később nyit), én pedig azért, mert míg jóban lassanként tisztázó­­a helyzet, addig New­mán semmi jel a bérharc ízesére. Sokan azzal szá­­ak, hogy a Metropolitan így­ja” ezt az évadot. Operadíszletek a kocsmában Scala-botrány ugyanis — módra — tragédiából inkább komédiába csap Az előzmény ismeretes:­eppe Zecchillo, 38 éves onista feljelentést tett a vuház vezetősége, és szó­­szerint Antónia Ghiring­­igazgató ellen, hogy sze­­es nyerészkedési vágyból orolták és kiárusították a­­ nagy értékű díszleteit, tümjeit és egyéb kellékeit, ilbelül 19 millió líra év­en ment át az Aida, a a, a Bohémélet és számos opera összes dekorációja ilánói bártulajdonosok és városok tulajdonába, akik műalkotásokkal” cicomák­­fel helyiségeiket, hogy egy­ben kielégítsék az opera­­torkedvelő milánóiak igé­­t A baritonista fényké­pet dokumentálta feljelen­­t az ügyészségen, mi több: ótársként felfogadta Giu­­ie di Stefanót, a világhírű tristát is. A ügy komolyra fordult, éber 14-én este száz rend­is pénzügyőr szállta meg a­zt, lefoglalták az összes ikat, lepecsételték az ajtó­­­ és házkutatást tartottak ringhelli igazgató — egyéb­­t ismert nagyiparos — la­­kn is. Azóta az olasz sajtó onta foglalkozik a skandál­tnál, vizsgálat időközben sok bent tisztázott. Nagy a va­­ínűsége annak, hogy nem rupcióról van szó, hanem pán „selejtezésről”. A Scala Hőségének nem állt módja­­tárolni az elavult díszlete- és kellékeket, megsemmi­­ni sem tudták, mint más színházaknál szokásos (New­sban például elégetik), őt egyszerűen tehergépbe­­n pakoltak minden felesle­­dolmit és kiszállították a nettelepekre. Az élelmes smárosok és lokáltulajdo­­ok innen szedegették össze allképeket, a fából készült tabárdokat és mindazt,­t felhasználhatták üzletük ütésére. Előfordult terme­­tesen, hogy ismeretséget ettek a szállítókkal, akik —­­két liter bor ellenében —­­ útközben lerakták az ut”, gondolván, miért fá­jának a szeméttelepig, íg a környékbeli parasztok serényen böngésztek a kise­­ezett holmik között, ingyen előhöz jutván a téli hóna­pra.) Haragszanak az énekesek , hivatal azonban azért hi­­nt, hogy betartsa az előírá­­st. Jóllehet már egész szá­­mulat a Scala-botrányon, a színház még mindig zárva­­, sőt a rendőrségi teher­kocsik tucatjai járják a méztelepeket, a kocsmákat a falusi házakat, hogy be­­fjtsék az 1946 óta rendsze­­en kiszuperált kellékeket, ident visszaszállítanak a fia raktárába, könyvelnek, űzőkönyveznek, kihallgat­­ó, számsorolnak, hogy hiva­tsan is végére járjanak az iek. A történethez tartozik­­, hogy Zecchillo közismert keverő: már 1985-ben Top­okat szórt a közönség közé, bezelvén a Scala vezetésé­­nek leváltását, később pedig­­milliárd lírára perelt be impresszáriót, mert ének­­vészetét bírálta. Giuseppe Stefano is haraggal távo­­z a dalszínháztól, mert 1963- n Herbert von Karajan nem volt hajlandó Rodolfo szerepét v­ele énekeltetni a Bohémélet­ben. Most mind a ketten „megújulást” követelnek az olasz opera szervezeti életé­ben; e tekintetben kétségtele­nül igazuk lehet, hiszen a Scala az évi ötmilliárdos álla­mi szubvenció ellenére is ál­landó deficittel küszködik (mint majdnem minden dal­színház). Kérdés azonban, hogy ez e a legmegfelelőbb módszer a reformok kieszköz­lésére. Egy „protest-koncert" Reformokat követelnek — más eszközökkel, a sztrájk fegyverével , a Metropolitan művészalkalmazottai is. Ők azonban egységesen léptek fel, s mögöttük a szakszervezet iparkodik érvényt szerezni bérkövetelésüknek. A sztrájk már szeptember elején kezdő­dött, két hétel az idénynyitás előtt. A Metropolitan Opera is deficittel dolgozik, itt nem az állam, hanem a nagytőkés tá­mogatók rendezik évről évre a ráfizetést, nem annyira a mű­vészet pártfogásából, hanem mert 1. adományaikat leírhat­ják az adóalapból; 2. a Metro­politan gálaestjein és kivételes előadásain megjelenni társa­dalmi esemény, ilyenkor min­denkinek illik jelen lenni, aki­nek pénze, tehát rangja van az Egyesült Államokban. (Ez egyébként a Scalára is áll.) A tárgyalások a szakszervezetek és az opera vezetősége között mindeddig nem vezettek ered­ményre. Az opera művészal­kalmazottai még mindig az 1963. évi szerződés értelmé­ben kapják a fizetésüket, mi­közben a megélhetési költsé­gek az Egyesült Államokban körülbelül 20 százalékkal emelkedtek. Élveztek ugyan időközben bizonyos juttatáso­kat, bérüket azonban nem si­került megnyugtató módon rendezni. A bérharc tehát tovább fo­lyik. Ennek egyik megnyilat­kozása volt a Metropolitan művészeinek egy hangversenye a Philharmonic Hall-ban. A koncert első részét Leonard Bernstein vezényelte, a szünet után Leopold Stokowski állt a karmesteri emelvényre. Szó­listaként Renata Tebaldo és Richard Tucker működött köz­re. A hangversenynek nem csupán az volt a célja — fel­emelt helyárakkal —, hogy pó­tolja a sztrájkoló művészek fizetés­kiesését, hanem első­sorban ezáltal is fel akarták hívni — mintegy „protest­­koncerttel” —, az amerikai közvélemény figyelmét a sztrájkra és az opera vezetősé­gének intranzigens magatartá­sára. A sztrájk eddig több mint 6 millió dollár kárt oko­zott a New York-i operának, ennek ellenére még belátha­tatlan ideig elhúzódhat, noha a művészek remélik, hogy a vezetőség mögött álló nagytő­ke beadja a derekát és az elő­adások megkezdődhetnek. A Scala és a Metropolitan botránya — mert hovatovább mind a kettő botrány —, a társadalom ellentmondásainak jelensége művészeti szinten. Olyan jelenség, amelynek árát végső soron a művészek, a ze­nekedvelők és az adózók fize­tik meg. Vámos Imre A Jubiláló Kossuth Kiadó tervel November 7-én ünnepli a Kossuth Könyvkiadó fennállá­sának 25. évfordulóját. A Szikra néven Szegeden meg­alakult kiadó 1957-ben vette fel a Kossuth nevet és az el­múlt huszonöt esztendő alatt 5620 művet jelentetett meg összesen 125 millió 100 ezer példányban. A jubileum alkal­mából november 5-én kiállítás nyílik meg a Nemzeti Galériá­ban, ezer könyv bemutatásá­val. Béres Andor igazgató el­mondotta tájékoztatójában, hogy az utóbbi tíz év alatt a megjelentetett művek száma ötven százalékkal, példányszá­muk pedig kétszeresére növe­kedett. Különösen jelentős eredményeket értek el a mar­xizmus—leninizmus klassziku­sainak kiadásában. Marx, En­gels és Lenin művei közül 190 összesen csaknem öt és fél mil­lió példányban került az olva­sókhoz. A Kommunista Kiált­vány tizenhét kiadást ért meg, a tizennyolcadik most jelenik meg tizenötezer példányban. Az igazgató beszélt arról is, hogy az új gazdaságirányítási rendszer milyen feladatok elé állítja a kiadót. Eddig mintegy száz könyv foglalkozott gazda­sági témákkal és a jövő évben tovább bővítik ilyen kiadvá­nyaik körét. Jelentőségük sze­rint­ foglalkoznak az újabban világszerte megélénkült ideoló­giai vitákkal és fontosnak tart­ják a különböző eszmei áram­latok, nézetek megismertetését és az azokkal való esetleges polémiákat. Ezen a területen igen sikerült sorozatnak bizo­nyult idén megindult soroza­tuk, a­ Napjaink kérdései. Új sorozatokat is terveznek, mint a Munkások Magazinja, az Új falu és az ugyancsak közeljö­vőben meginduló Fórum. Nagy népszerűségnek örven­denek a könyvkiadó kislexi­konjai is. Hamarosan a köny­vesboltokba kerül a filozófiai második kiadása, majd pedig nemzetközi mu­­kásmozgalmi, vallástörténeti kislexikon, és politikai kisszótár megjelente­tésére kerül sor. Nagyobb fi­gyelmet szentelnek az új tudo­mányágak, különösen a kiber­netika, a szociálpszichológia, a társadalomtudományi könyvek kiadására. A Kossuth Kiadó jövőre rep­rezentatív kiadványokkal em­lékezik meg Lenin születése századik és hazánk felszabadu­lásának 25. évfordulójáról. Az előbbi alkalomra 7, utóbbira 15 művet jelentetnek meg, össze­sen 70, illetve 190 ezer pél­dányban. k. v. Mi is a Nemzet Száztonnás úszódaru Hawaiinak Száztonnás úszódarut bo­csátott vízre hétfőn a Magyar Hajó- és Darugyár. Az úszó­daru a Kuwaitba irányuló ex­port első darabja. A gyár ta­valy októberben nyerte meg a harminc céggel folytatott ver­senytárgyalást a Kuwaitba szállítandó száztonnás úszóda­rukra. Márciusban kötötték meg a szerződést, s a majdnem 700 ezer dollár értékű úszóda­ru rekordidő alatt készült el. Decemberben adják át a ve­vőknek, majd a kipróbálás után leszerelve szállítják a Földközi- tengeri­g. Ősszel is­ télen is m MWMwmmmw felöltő, átmeneti és télikabátz * ^ különlegességek jw nagy választékban Házaspár a szekrényben m­.m­.mm-m m­ ■■ ■ ■ i ■ —i ■ <-■ — Bonyodalmak az ágybérlet körül A fiatal pár a harmadik éj­szakát töltötte egy szekrény­ben egy józsefvárosi ház udva­rán. Burleszk jelenetnek ka­cagtató, a valóságban riasztó kép. Ifjú Győrffi Gyula és fe­lesége elmondhatja, csak a tár­gyak maradtak hozzájuk hűsé­gesek. Az emberek, akik segít­hetnének rajtuk, jogszabályok­kal bástyázzák el magukat. Egy októberi napon késő dél­után kerestek fel a szerkesztő­ségben. Aznap délelőtt lakol­­tatták ki őket a VIII. kerület, Futó u. 48. második emelet 14. számú lakásból — az utcára. Ingóságaik szanaszét hevernek a folyosón, a végső menedék­ként használt szekrény egy düledező fészerben van az ud­varon. Csak a tényeket vizsgálva, jog szerint szabályos, egyszerű ügy az övék. De ebben az úgy­nevezett sima esetben nagyon is égető társadalmi gond in­­karnálódott, már-már a szín­pad törvényei szerint kiélezett helyzetben. A 30 éves precíziós öntő és 21 éves felesége 1963. május 13-án költözött be csa­ládtagként özvegy Csatár Já­­nosné szoba-konyhás lakásába. Megállapodtak a főbérlővel, hogy a lakás használatáért havi 400 forintot fizetnek, ezenkívül fizetik a lakás 60 fo­rintos bérét és a közüzemi dí­jakat. Előlegként 2000 forintot adtak át a főbérlőnek. Vita és per A lakás használatával és a bérfizetéssel kapcsolatban a főbérlő és Győrffiék között vita támadt. A 17 négyzetmé­teres szobában a házaspáron kívül — havi 200 forintért — még egy 82 éves ágybérlő is lakott. Győrffiék kevesebb bért fizettek és két hónapig, amíg mindketten betegállományban voltak, még ezzel a csökkentett összeggel is adósak maradtak. A bérvitából per lett. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 1968 decemberében hozott G. P. 52645/1968/3. számú ítéletében ifjú Győrffi Gyulát és felesé­gét ágybérlőknek minősítette és kötelezte a­ lakás elhagyásá­ra. A végrehajtási per során 1969. október 20-án elrendelték karhatalmi kilakoltatásukat. Szorongatott helyzetükben Győrffiék a VIII. kerületi ta­nács lakásosztályához fordul­tak segítségért — Győrffiék ügyét mi nem tudjuk megoldani. A bíróság lakoltatta ki őket, ezáltal telje­sen lehetetlen helyzet elé állí­tották a tanácsot — válaszolták érdeklődésemre. — Nem is tud­tunk a kilakoltatásról, erről bennünket nem értesítettek. A házaspár többször is hibázott. Nem néztek időben lakás után, pedig a jogerős ítélettől a vég­rehajtásig erre lett volna mód­juk. Bennünket meg csak ak­kor kerestek meg, amikor már kitették őket az utcára. Győrffiék kilakoltatásuk óta is járják lakást keresve a vá­rost. A Dankó utcában tized­­magukkal közös ágybérletért havi 600 forintot kértek tőlük. Győrffiék szélsőséges, egyedi esete általánosan jellemzővé válik: a kényszer diktálta kö­rülmények és tisztázatlan igaz­gatási kérdések megkötik, visz­­szájára fordíthatják még a se­gítő szándékot is. Ágybérlet, albérlet A közelmúltban tudósítás je­lent meg egyik napilapunkban az albérleti uzsoráról és az ágybérletekkel kapcsolatos, rendezetlen, éppen ezért soro­zatos pereket okozó kérdések­ről. Győrffiék ügyével kapcso­latban a VIII. kerületi tanács lakásosztályán elmondották, hogy az utóbbi időben egyre több bírósági kilakoltatásról kapnak értesítést. Az ágybérlet elhagyására kötelezett szemé­lyek, néha egy-kétgyerekes családok hozzájuk fordulnak segítségért A rendelkezésre álló szükséglakások száma kor­látozott, azokat fenn kell tar­tani a szanálások vagy egyéb okok miatt lakásuk elhagyá­sára kötelezettek számára. A bírósági kilakoltatások, mivel azok csak az eljárásra szorít­koznak, szükséghelyiség bizto­sítása nem feladatuk, még jobban megnehezítik a taná­csok lakásosztályainak helyze­tét. Felkerestem dr. Balogh Im­rét, a Fővárosi Bíróság polgári elnökhelyettesét és­­dr. Som­hegyi Bélát, a Budapesti Bíró­sági Végrehajtó Iroda vezető­jét. — Mindenekelőtt el kell osz­latnunk azt a téves nézetet, hogy az ágybérletre is érvé­nyesek a lakásbérletre vonat­kozó jogszabályok — mondotta dr. Balogh Imre. — A lakás­bérlet helyiséghasználatra szól, az ágybérlet erre nem jogosít. A bérlő egy konkrét dolgot, ebben az esetben ágyat bérel, közte és a főbérlő között dolog­­bérleti jogviszony létesül. Meg­szüntetésére nem érvényesek a lakásbérleti jogszabályok. Az ágybérlet 15 napos határidővel bármikor szabadon felmond­ható. Ezekben az esetekben a végrehajtás sem úgy történik, mint a lakásbérleteknél, ahol a bíróság csak elrendelheti, de nem foganatosíthatja az eljá­rást. Dologbérlet végrehajtása a bírósági végrehajtó feladata, s az esetek többségében min­den baj nélkül zajlik le.­­ Nehézségek akkor van­nak, ha a végrehajtást szenve­dőnek családja van, vagy bútorral és egyéb ingóságokkal rendelkezik. Ez utóbbiak elhe­lyezéséről a végrehajtást kérő­nek kell gondoskodnia. Mi minden egyes bírósági kilakol­tatásnál különös gonddal já­runk el. A végrehajtást meg­előzően többször is meghall­gatjuk a feleket és mielőtt a végső eszközhöz folyamod­nánk, pénzbírság kiszabásával próbáljuk megakadályozni a helyzet elmérgesedését. Csak ha ez nem használ, kerül sor a karhatalom elrendelésére. Személyes vizsgálat Ilyen esetekben a végrehajtó iroda vezetője külön bemutat­ja az iratokat. A Fővárosi Bí­róság elnökhelyettese szemé­lyesen vizsgálja meg, helyesen történt-e az ágybérleti jogvi­szony megállapítása, nem tör­­tént-e törvénysértés. Volt és van rá nem is egy példa, hogy dr. Balogh Imre maga élt tör­vényességi óvással, mert az ágybérlet tartalma szerint al­bérlet volt. Az esetek elbírá­lása tehát a legnagyobb körül­tekintéssel, a törvényesség leg­szigorúbb betartásával törté­nik. A végrehajtás foganatosí­tása előtt az illetékes tanács lakásosztályát értesítik, hogy intézkedhessen, ne kerüljenek emberek az utcára. Győrffiék esetében mégis e® történt.­­ Meghallgatásakor a há­zaspár nem mondta, hogy in­góságokkal rendelkezik. A VIII. kerületi tanács azért nem kapott erről az­ ügyről értesí­tést, mert arra az iratok sze­rint nem volt szükség -­ mondja a végrehajtó iroda ve­zetője. - Úgy tudom, az utóbbi időben megnőtt a bírósági vég­rehajtások száma. A VIII. ke­rületi­­ tanács lakásosztálya szerint, csak az ő kerületükben hetente átlag két kilakoltatás­ról kapnak értesítést Dr. Somhegyi Béla félreteszi Győrffiék iratait, rövid tele­fonbeszélgetés után máris mondja az ez évi adatokat: — Eddig 14 kilakoltatás tör­tént Budapest egész területén. — A bírósági kilakoltatások­nál akkor vannak zavarok — veszi át ismét a szót az elnök­helyettes —, ha a tanács nem tud, vagy nem akar segíteni. — Mit kellene tenni, mi le­hetne a megoldás, hogy elke­rülhetők legyenek a közvéle­ményt felkavaró, Győrffiéké­­hez hasonló esetek, amelyet még bonyolultabbá tesz az a tény is, hogy az ellenük indí­tott fizetésmeghagyási perben a bíróság számukra kedvező döntést hozott. A házaspár ezek szerint nem tartozik öz­vegy Csatár Jánosnénak s úgy gondolják, ha nem adósok, ér­telmetlen a felmondási, illetve kilakoltatási per is.­­ Ez két külön, egymástól függetlenül tárgyalt ügy. Győrffiék nem számoltak az­zal, hogy az ágybérlet nem la­kásbérlet és bármikor meg­szüntethető. Ezt a súlyos tár­sadalmi kérdést még bonyolít­ja, hogy a lakásügyi jogszabály 1956 óta van érvényben. Egyes pontjai túlhaladottá váltak„ ugyanakkor kialakultak kiját­szásának módjai is. Nem egy­szer fordul elő, hogy nyilván­való a visszaélés, alkalmazható jogszabály hiányában a bírósá­gok mégis tehetetlenek. Jó len­ne, ha a megalkotandó új la­kásjogszabály módot adna ar­ra, hogy egyes kirívó esetek­ben a bíróság kimondhassa az igazgatási szerv által történő végrehajtást A bíróság és a tanácsok közvetlenebb együtt­működését is meg kell intéz­ményesen teremteni. Sárvári Márta * |g|| Vállalatok Termelőszövetkezetek | FIGYELEM! §|gi|| m­iUAPEST EGYESÜLT VILLAMOSGÉPGYÁR BUDAPEST, X., GYÖMRŐS ÚT 128. SZ. ALATTI KÖZPONTI GYÁRÁBAN Ügyintéző: v SUCHANÉ. 273—640, 473—560 AZ AHE 250 TÍPUSÚ EGYENÁRAMÚ ÍVHEGESZTŐGÉPEN KÍVÜL A DSG 92/12 ÉS SG 92/12 TÍPUSÚ HEGESZTŐGÉPEK GARANCIÁLIS ÉS GARANCIAIDŐN TÚLI JAVÍTÁSÁT, felújítását 3­ hónapos GARANCIÁVAL, KEDVEZŐ FELTÉTELEK MELLETT RÖVID HATÁRIDŐRE VÁLLALJUK DÍJTALAN TANÁCSADÁS: MŰSZAKI, KERESKEDELMI ÉS PROGRAM FŐOSZTÁLY

Next