Magyar Nemzet, 1969. november (25. évfolyam, 255-279. szám)

1969-11-19 / 269. szám

­ A pálya buktatói Beszédtéma a pedagógu­sok elvándorlása a pályá­ról; múltkori cikkünk, amelyben arról számolt be munkatársunk, hogy egye­dül Budapesten 217 tanár hagyta ott állását, érthető feltűnést keltett. Miért az elvándorlás? — teszik fel sokan a kérdést, és nyom­ban azt válaszolják, hogy az ok az anyagiakban keresen­dő. Szemforgatás lenne ta­gadni ennek az oknak a je­lenlétét és jelentőségét, de ugyanakkor becsapnék ön­magunkat, ha pusztán erre korlátoznánk a magyaráza­tot. Akad még ugyanis né­hány, nem megfelelően do­tált pálya hazánkban, még­is az elvándorlás azokról a pályákról nem ilyen töme­ges méretű. A pedagógus hivatásnak azonban van egy alapvető ellentmondása: a nem meg­felelő anyagi megbecsülés­sel szemben a jogosan nagy társadalmi követelmény a pálya iránt. Úgy tűnik, hogy ezt az ellentmondást a megfelelő anyagi eszközök hiányában nem leszünk ké­pesek gyorsan feloldani. A másik ellentmondás viszont: magas követelmény és ezzel szemben alacsonyfokú fel­készítés e követelmények teljesítésére, már más ter­mészetű. Itt a megoldás nem kíván százmilliókat az ál­lamtól, pusztán valamivel önkritikusabb szemléletet a tanárképzés­­ illetékeseitől. Azon, hogy a pályára előké­szítés és a pálya követel­ményrendszere között vi­szonylag nagyobb legyen az összhang, jelentősebb fo­­rintmennyiség nélkül is le­hetne segíteni. Mindez onnan jutott eszünkbe, hogy megküldte számunkra tudományos közleményeinek VII. köte­tét az Egri Tanárképző Főis­kola. Itt olvasható többek között az a figyelemre mél­tó tanulmány, amely az ál­talános iskolai tanárképzés eredményességét vizsgálja az egri főiskolán. A tanul­mány szerzője, dr. Zombor Zoltán, egy lábjegyzetben hangsúlyozza ugyan, hogy „ez a közlemény ... kizáró­lag az Egri Tanárképző Fő­iskolán végzett felmérő munka leírására .. . hivat­kozik”, de másutt utal a cikk arra is, hogy egyik­másik vizsgálati jelenség az országos helyzetet tükrözi. Ez a felmérés része tehát egy országos és mind a tíz pedagógusképző intézmény­re kiterjedő vizsgálatnak, de azért egyetlen főiskola ta­pasztalataiból is lehet né­hány kérdésben általánosí­tani. A pálya elhagyásának és méginkább a pálya iránti elégedetlenségnek okai kö­zött szerepet játszik — ha nem is elsőrendűen — a fel­adatok sokasága, sőt, meg­szaporodása. A Pedagógus Szakszervezet budapesti bi­zottságának elnöksége mu­tatta ki legutóbbi ülésén, hányféle fölösleges, vagy fölöslegesen bonyolult írás­munkát, jelentést kell készí­teniük a pedagógusoknak. Egy-egy jelentés, munka­terv, tanmenet megírása at­tól is lehet bonyolult pél­dául, hogy elkészítéséhez hiányzik a megfelelő isme­ret és gyakorlat. Ha emiatt kedvetlen a tanár, ez hatás­sal van saját munkájára, meg a többiekére is. És el­kedvetlenít az is, ha a fel­adatokhoz hiányzik az ala­pos előkészítés már a főis­kolán. Nos, a már említett tanul­mányból kiderül, hogy a ta­nárképzős hallgatóknál ke­vés a gyakorlati képzés. Nem is ők állapítják meg ezt elsősorban, hanem a fő­iskola szaktanszékei. ,,A gyakorlati kiképzés időtar­tamának, a gyakorlati taní­tásokra szánt minimális órakeretnek a súlyos követ­kezményeire csaknem vala­mennyi tanszékvezető rá­mutat” — olvashatjuk a cikkben, majd néhány sor­ral alább ezt a fontos meg­állapítást: „Súlyos hibának tartják azt is, hogy a jelöl­teknek a tanítások megkez­dése, gyakorlati kiképzése előtt nem kell számot ad­niuk szakmódszertani felké­szültségükről ... Ezért... rendszerint a megfelelő do­kumentumok (Tanterv és Utasítás, Nevelési terv, Rendtartás, kézikönyv stb.) és a korszerű módszertani követelmények ismeretének ellenőrzése nélkül kezdik meg tanítási gyakorlatukat.” Kiderül a főiskola régeb­bi növendékeinek beszámo­lóiból is, hogy elméleti szempontból elegendő segít­séget kaptak ugyan a főis­kolán, de a gyakorlatból már kevesebbet, és hogy az ott megtanult pedagógiai is­mereteket nem volt lehető­ségük a gyakorlatban alkal­mazniuk. Egy kezdő peda­gógus azt tartja főiskolai képzése legsúlyosabb hibá­jának, hogy „az intézmény egyáltalán nem készített fel az osztályfőnöki nevelő­munkával kapcsolatos teen­dőkre.” A kezdeti nehézsé­gek és a korai elkedvetlene­­dés, valamint a sok írásos munka összefüggéseire pe­dig álljon itt tanulságként ez a nagyon fontos vallo­más: „Év elején rengeteg dolog szakadt rám. Az osz­tályfőnöki munkaterven kí­vül még hét tanmenetet kel­lett elkészítenem ... Bár sok segítséget kaptam a kartár­saktól és az igazgatótól, mégis mindent utolsónak adtam be.” Azt hisszük, to­vábbi bizonyításra nincs szükség. A valóságos problémák megkerülése volna, ha azt mondanánk: a helyenként tapasztalható rossz pedagó­gus közérzet, meg az elván­dorlás mozgatórugói között az a legfontosabb, hogy a tanárokat nem készítik elő megfelelően a hivatásukra. Valójában ez csupán egyik baj a sok közül, és ha orvo­solni lehet — amíg a többin is segíthetünk —, akkor te­gyük meg minél gyorsab­ban. Bizonyos pedagógiai kísérleteknél, új tantár­gyak, új tantervek beveze­tésénél indokolt az óvatos­ság; a tanárképzés megja­vításához, gyakorlatiasabbá tételéhez azonban nem kel­lene sokáig várakozni. Mert sürgetnek a felada­tok, és növekszik az „olló” a pályára előkészítés és a pá­lya iránti követelmények között. Gábor István Magyar Nemzet === A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • il Teheránban megkezdődtek a magyar-iráni tárgyalások A szovjet és az amerikai küldöttség első helsinki munkaülése A külpolitikai helyzet A NEMZETKÖZI ÉLET­ magyar vonatkozásai eseménye Kosonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének iráni látogatása. Kedden délután a Szaad Abad-palotában megkezdődtek a hiva­talos magyar—iráni tárgyalások. Este az Elnöki Tanács elnöke fogadta Irán kormányfőjét és miniszterelnökét. Az iráni láto­gatás — mint azt korábban már hangsúlyozta Losonczi Pál — arra szolgál, hogy a két ország tovább bővítse különböző szintű kapcsolatait. Ez az együttműködés egyúttal bizonyítja azt is, hogy a „különböző társadalmi, politikai berendezkedésű orszá­gok építhetik, fejleszthetik kapcsolataikat a kölcsönös előnyök biztosítása alapján”. A nemzetközi diplomácia központi fontosságú eseményének színhelye jelenleg Helsinki, ahol­­a szovjet és az amerikai kül­döttség megtartotta első munkaülését. A stratégiai fegyverek korlátozásáról szóló előzetes tárgyalásokat a létrejött előzetes megállapodás értelmében felváltva, a szovjet és az amerikai nagykövetség épületében rendezik meg. Kekkonen finn köztár­sasági elnök kedden fogadta a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok küldöttségét. A nemzetközi sajtó természetesen élénk érdeklődéssel kíséri a helsinki tanácskozásokat A nyugat-berlini Tagesspiegel úgy vélekedik, hogy „a két szuperhatalom érdekei irányadók ugyan a megbeszéléseken, mégis az eredmény — vagy az eredmény­telenség — az egész világ szempontjából jelentős”. A lap sze­rint azonban a tanácskozásoknak bizonyos eredményük akkor is lesz, ha a felek nem jutnak hivatalos megállapodásra. Beszé­des címet adott cikkének a Szociáldemokrata Párthoz közelálló nyugat-berlini Telegraf. Az „Ez csak a kezdet lehet” című ve­zércikkben a lap munkatársa azt a véleményét fejti ki, hogy Washington 1970 végére minden valószínűség szerint el akarja érni a problémák békés rendezését. Elismeri a cikkíró azt is, hogy a Szovjetunió hatékony eredmény elérésére törekszik. Debré francia hadügyi államminiszter a jövő évi katonai költségvetés nemzetgyűlési vitáját megnyitó beszédében azt hangoztatta, hogy álláspontja szerint „a nukleáris leszerelésre csak akkor kerülhet sor, ha a nagyhatalmak megállapodnak a meglevő atomfegyverkészletek megsemmisítésében és lemon­danak újabb nukleáris fegyverek gyártásáról a megfelelő nem­zetközi ellenőrzés biztosítása mellett”. Az NSZK-beli Mainzban befejeződött a CDU kongresszusa, amelyen ismét Kiesingert választották meg a Keresztényde­mokrata Párt elnökéül. Záróbeszédében a volt kancellár támad­ta a jelenlegi kiskoalíciót, s kijelentette, hogy „nem szabad minden külföldi helyeslést a bizalom jelének tekinteni”. Hír­­ügynökségek megjegyzik, hogy Kiesinger gyakorlatilag ismét állást foglalt az NDK elismerése és az atomsorompó-szerződés közeli aláírása ellen. Visszaérkezett hazájába Sharp kanadai külügyminiszter, aki a közelmúltban látogatást tett a Közel-Keleten. Nyilatkozatá­ban azt mondotta, hogy a helyzet rendkívül súlyos. Szavaiból egyúttal kiderült az is, hogy miért járt a Közel-Keleten. Elmon­dotta ugyanis: bizakodóbban tért volna haza, ha az érintett felek­ felkérték volna Kanadát, hogy vegyen részt az esetleges nemzetközi békefenntartó erők kialakításában. Erre azonban, mint a kanadai külügyminiszter megjegyezte, nem került sor. Kairóban Favzi, az EAK hadügyminisztere méltatta azt a segít­séget, amelyet a Szovjetunió nyújt az Egyesült Arab Köztársa­ságnak. Az izraeli megszállással összefüggésben egyébként Eban külügyminiszter és Dajan hadügyminiszter között újabb nézeteltérések merültek fel, mivel a külügyminiszter nem he­lyesli a megszállt területeken az arab ellenállókkal rokonszen­vező lakossággal szemben életbe léptetett rendszabályokat. Az Elnöki Tanács elnöke fogadta el Iránt kormányfői Losonczi Pál és Reza Pahlavi tanácskozása Teheránból jelenti az MTI. Kedden reggel kigördült Te­heránból a Losonczi Pált, az Elnöki Tanács elnökét és kí­séretét szállító gépkocsiso, hogy a magyar vendégek meg­tekintsék az Irán National ne­vű gépkocsiüzemet, amely a városon kívül havas hegylán­cok koszorúzta iparnegyedben van. Losonczi Pál és kísérete megtekintette az összes üzem­részt. A magyar elnö­k elbe­szélgetett az egyik munkással, majd a jelenlevők tetszésnyil­vánítása mellett maga is be­ült egy új Pajkan (Nyíl) gép­kocsi kormánya mögé és séta­­kocsizásra vitte iráni vendég­látóit. Később úgy nyilatko­zott, hogy a gépkocsi könnyen kezelhető, vezetése nem okoz problémát. Délután megkezdődtek a hi­vatalos tárgyalások. Iráni rész­ről megjelent Mohammad Re­za Pahlavi sah, Aszsia állam­­miniszter, Zahedi külügymi­niszter, Payani, Irán budapes­ti nagykövete, Zelir, a külügy­minisztérium politikai csoport­­főnöke és Ardalan, a külügy­minisztérium politikai osztá­lyának vezetője. Magyar részről Losonczi Pál, Tímár Mátyás miniszter­elnök-helyettes, Házi Ven­cel külügyminiszter-helyettes, Széphelyi Zoltán, a Külügymi­nisztérium osztályvezető-he­lyettese és Várkonyi József te­­heráni magyar nagykövet vett részt. Este Losonczi Pál a Golesz­­tan-palotában fogadta Hovei­­da miniszterelnököt és Zahedi külügyminisztert, majd Palbod művelődésügyi miniszter át­nyújtotta az Elnöki Tanács el­nökének a perzsa enciklopé­dia első kötetét. Késő este a teheráni opera díszelőadását tekintette meg a magyar elnök és kísérete. A nap zsúfolt programjából kiemelkedik még Losonczi Pálnénak a teheráni ápolónő­képzőben tett látogatása , valamint az, hogy Molnár Jár nos művelődésügyi miniszter­helyettes magyar grafikusok és fotóművészek kiállítását nyitotta meg az iráni főváros­ban. A lapok általában első olda­lon közölték Losonczi Pál programját. A televízió min­den este beszámolt a látogatás eseményeiről. A lapok kiemel­ték, hogy a magyar—iráni tár­gyalások eredményeként- bő­vülnek az ország kulturális és gazdasági kapcsolatai. Az első munkaülés Helsinki­ben kekkenen fogadta a delegációvezetőket Pirityi Sándor, az MTI hel­sinki kiküldött tudósítója je­lenti: Kedden délelőtt, magyar idő szerint 10 órakor, Helsin­kiben az amerikai nagykövet­ség épületében megkezdődött a szovjet—amerikai stratégiai fegyverkorlátozási tárgyalások első munkaülése. Az elnöki tisztet ezúttal Gerard C. Smith nagykövet, az amerikai delegá­ció vezetője látta el. A szovjet küldöttség élén Vlagyimir Szemjonov külügyminiszter­­helyettes állt. A szovjet küldöttségben két vezérezredes van: Nyikolaj Ogarkov és Nyikolaj Aleksze­­jev. Előbbi a szovjet hadsereg vezérkari főnökének első he­lyettese. Georgij Kornyijenko, a szovjet külügyminisztérium kollégiumának tagja, Pjotr Plesakov, a rádiói­pari minisz­ter helyettese, Alekszandr Scsukin akadémikusról pedig úgy tudják, hogy kimagasló elektronikai szakértő. Az egyelőre csonka amerikai küldöttségben Royal B. Allison repülő vezérőrnagy, a vezér­kari főnökök egyesített bizott­sága mellett működő különle­ges tanulmányi csoport veze­tője. Paul Nitze (volt hadügy­miniszter-helyettes), a külügy­minisztériumot képviselő ál­lamtitkári minőségben. Harold Broton, a „technikus”, a kali­forniai Technológiai Intézet igazgatója. Thompson, az Egye­sült Államok volt moszkvai nagykövete, aki szintén tagja az amerikai küldöttségnek, a közelmúltban műtéten esett át és még nem érkezett meg Hel­sinkibe. Míg korábban két-háromhe­­tes tárgyalásra számítottak, most nem zárják ki, hogy a karácsonyi szünet után ismét Helsinkiben folytatódik az egyébként előzetes jellegű esz­mecsere. Tájékozott helsinki körök szerint a következő megbeszé­lésre csütörtökön délelőtt a szovjet nagykövetségen kerül sor. A keddi, másfél órás ta­lálkozón olyan elképzelések ismertetésére került sor, amelyek tanulmányozása meg­határozatlan időt vesz igény­be. A két küldöttség tagjai kedden délután újabb, kötet­len megbeszélési­ lehetőséghez jutottak, Urho Kekkonen finn köztársasági elnök jóvoltából,, aki négy órakor az elnöki pa­lotában" fogadta az amerikai és a szovjet delegációt. A fo­gadáson Karjala­inen külügy­miniszter és a finn kormány sok más tagja vett részt, ott voltak­­ a Szovjetunió és az Egyesült Államok helsinki nagykövetei, akik bemutatták az elnöknek a küldöttségek vezetőit és tagjait. A finn elnöki palota impozáns tükör­termében Kekkonen hossza­san elbeszélgetett, egy tolmács bevonásával, Szemjonovval és Smith-szel, miközben a kül­döttségek tagjai kötetlen tár­salgást folytattak. Klaus kancellár serint Helsinkiből Bécsbe helyezik át a rakétatárgyalások színhelyét Bécsből jelenti az AP. Klaus osztrák kancellár kedden egy Bécsben megtartott sajtóérte­kezletén, amelyen eredetileg csak belső kérdésekről szólt volna, váratlanul foglalkozott a szovjet—amerikai stratégiai fegyverkorlátozási tárgyalá­sokkal is. Kijelentette: „indokoltan ar­ra számít”, hogy a Helsinki­ben most folyó előzetes meg­beszélések után a témával kapcsolatos érdemi tárgyalá­sok színhelye Bécsbe tevődik át. Klaus arról nem szólt, hogy mire alapozza „indokolt számításait” és arról sem, hogy mikor helyeződne át a megbeszélések színhelye Bécs­be. Közölte viszont, hogy ami­kor első alkalommal felmerült a SALT gondolta, Waldheim osztrák külügyminiszter érint­kezésbe lépett az amerikai és a szovjet illetékesekkel. Sza­vaiból kitűnt, hogy a külügy­miniszter legutóbbi helsinki hivatalos látogatása során is foglalkozott ezzel a kérdéssel, s mint hozzáfűzte, a témával kapcsolatos érintkezés most­ sem szünetel. Közel-Kelet­­ Az EAK hadügyminisztere méltatta a Szovjetunió segítségét Kairóból jelenti az AP. Favzi egyiptomi hadügymi­niszter hétfőn a nemzetgyű­lésben összegezte a közel-ke­leti katonai helyzetet. Kifej­tette, hogy „az izraeliek az utóbbi időben sokkal több ka­tonájukat vesztik az összetű­zésekben”, mint az egyipto­miak és ez az egyiptomi had­sereg „kitűnő harci szellemé­nek” köszönhető. Méltatta az EAK-nak nyújtott szovjet se­gítséget. „A Szovjetunió a le­hető legnagyobb mértékben együttműködik velünk és olyan modern felszerelések­kel lát el, amilyennel azelőtt soha nem rendelkeztünk” — mondotta. Favzi beszámolójá­nak meghallgatása után a nemzetgyűlés bizalmat szava­zott a hadseregnek. Az erről szóló határozat hangsúlyozza: minden áldozat a végső célt, a győzelmet szolgálja. A vasárnap hajnalban egyiptomi békaemberek által Eilat kikötőjében végrehajtott sikeres kommandótámadás nyomán hétfőn a kikötőváros­ba érkezett Haim Bar-Lev tá­bornok, az izraeli fegyveres erők vezérkari főnöke. A tá­

Next