Magyar Nemzet, 1969. december (25. évfolyam, 280-303. szám)

1969-12-02 / 280. szám

% ták maguk is vizsgálatot in­dítanak.. A Life vasárnapi számá­ban nyolc színes felvételt kö­zöl a My Lai-i tömegmészár­lásról és ismerteti Michael Bernhardt őrmester nyilatko­zatát. Bernhardt kijelentette, látta, hogy amerikai katonák My Laiban lemészároltak több száz polgári személyt. Fulbright szenátor hétfőn bejelentette: az amerikai sze­nátus külügyi bizottsága két­tagú bizottságot küld e hé­ten Vietnamba, hogy az a hely­színen tanulmányozza az ál­talános politikai és katonai helyzetet, továbbá „a háború vietnamizálásának kilátásait”. Az amerikai zsidók kong­resszusa vasárnap arra szólí­tott fel, hogy azonnali ha­tállyal vonjanak ki minden amerikai fegyveres erőt Viet­namból és hagyjanak fel minden támadójellegű kato­nai művelettel. Ezenkívül kö­vetelte, hogy az amerikai kor­mány gyakoroljon nyomást Saigonra „igazi képviseleti kormány” alakítása érdeké­ben. Moszkvából jelenti a TASZSZ. Cyrus Eaton, az ismert ame­rikai közéleti személyiség és békeharcos, aki útban Hanoi felé Moszkvában tartózkodik, nyilatkozatot adott a TASZSZ tudósítójának. Eaton kijelen­tette, hogy haladéktalanul véget kell vetni a vietnami háborúnak. Mindenekelőtt hangsúlyozni szeretném — mondotta —, hogy a múlt hó­napban Szocsiban megtartott Pugwash-értekezlet részvevői egyhangúlag erre a következ­tetésre jutottak. Cyrus Eaton hangot adott annak a véleményének, hogy a Dél-vietnami Nemzeti Fel­­szabadítási Front tízpontos javaslata választ ad arra a kérdésre, hol kell keresni a kivezető utat a háborúból. Az Egyesült Államok — mon­dotta Eaton — kolosszális hi­bát követett el, amikor be­tört Vietnamba. A vietna­miak — és erről Franciaor­szág már korábban meggyő­ződött , a szabadságért és a függetlenségért készek fel­áldozni az életüket is. Az Egyesült Államoknak teljes egészében, minden feltétel nélkül ki kell vonni csapa­tait Vietnamból, ha nem akar még a jelenleginél is súlyosabb helyzetbe kerülni. Bertrand Russell nyílt levele a Tl­anthoz Londonból jelenti a Reutert Bertrand Russell, a világhírű brit filozófus hétfőn London­ban nyilvánosságra hozott nyílt levélben felkérte a Thant ENSZ-főtitkárt: támo­gassa egy nemzetközi bizottság megalakításának a gondola­tát, amelynek az lenne a fel­adata, hogy vizsgálatot foly­tasson az amerikaiak által Dél-Vietnamban elkövetett kínzásokról és népirtásról. Lord Russell, a 97 éves vete­rán békeharcos levelében hangsúlyozta, hogy a nyugati országok népei most végre megtudnak valamit a vietna­mi­ háború barbár jellegéről. Vietnamban harcolt volt ame­rikai katonák nap mint nap szolgáltatnak új bizonyítéko­kat a kínzásokról és a népir­tásról. Világos, hogy még csak most kezdjük megtudni az igazságot ezekről a kegyetlen­kedésekről. Russell helyteleníti azt a ja­vaslatot, hogy a Pentagon lé­tesítsen bizottságot ezeknek a bűntetteknek a kivzsgálására, mert ennek a vizsgálatnak előre elhatározott eredménye lenne. Bűnbakokat találnának, s közben senki sem szerezne tudomást a legnagyobb bűnö­sökről, a politika kidolgozói­ról és a bűntettek tényleges nagyságáról. Éppen ezért ké­ri : az ENSZ- főtitkára, tekinté­lyét latba vetve, javasolja egy nemzetközi bizottság megala­kítását, hogy az az összes ren­delkezésre álló bizonyítékok alapján mondhasson ítéletet. Szovjet— dán közlemény Pons Hartling dán külügy­miniszter­ szovjetunióbeli hi­vatalos látogatásának befe­jeztével hétfőn szovjet—dán közös közleményt adtak ki. A közlemény megállapítja, hogy a Szovjetunió és Dánia aggodalommal figyeli a közel­­keleti helyzet alakulását és azt, hogy a világ e térségében még mindig nem sikerült igaz­ságos és tartós békét elérni a Biztonsági Tanács 1967. no­vember 22-i határozata alap­ján. A felek támogatják Jar­­ring nagykövet küldetését. A tárgyalásokon a felek vé­leménycserét folytattak a viet­nami problémáról. Megegyez­tek abban, hogy a megoldást békés úton, tárgyalások révén kell keresni. Kifejezték remé­nyüket, hogy a párizsi tárgya­lások a közeljövőben pozitív eredményekhez vezetnek. A két fél véleménye meg­egyezik abban, hogy az euró­pai biztonsági értekezlet olyan eszközt jelentene, amely előse­gítené Európában a feszültség enyhítését és az együttműkö­dést A Szovjetunió és Dánia a le­szerelést illetően fontos lépés­nek tekinti az atomsorompó­­szerződés aláírását és erőfeszí­téseket tesz azért, hogy a szer­ződés a közeljövőben hatályba léphessen. Poul Hartling dán külügy­miniszter, aki a szovjet kor­mány , vendégeként november 24-től hivatalos látogatáson volt a Szovjetunióban, hétfőn repülőgépen hazautazott Le­­ningrádból. Elutazása előtt új­ságíróknak kijelentette, hogy Dánia szempontjából fontosak és értékesek voltak a szovjet vezetőkkel való találkozásai. Tovább tart a konszolidációs folyamat Csehszlovákiában összehívják a művészek és kulturális dolgozók értekezletét Flesch István, az MTI prá­gai tudósítója jelenti. A köz­ponti törvényhozó és helyi ál­lamhatalmi szervek legutóbbi ülése, a Cseh Nemzeti Tanács plénuma és a nemzeti bizott­ságok országos aktívaértekez­lete — mint Prágában hang­súlyozzák — fontos lépés volt a konszolidációs folyamat el­mélyítésében. A Cseh Nemzeti Tanács plénuma, amelyen tudomásul vették 53 képviselő lemondá­sát és eltávolítottak kilenc másik képviselőt, a szocialis­ta törvényesség szigorú meg­tartásával ismét megfelelő helyzetet teremtett e fontos szerv további zavartalan mű­ködéséhez, a normalizációt eddig akadályozó tényezők megszüntetéséhez. A Cseh Nemzeti Tanács számos képviselője, beleértve a kommunistákat is, a koráb­bi időszakban pártellenes és szocialistaellenes magatartást tanúsított, s álláspontját még a Központi Bizottságnak a konszolidáció politikáját egy­értelműen meghirdető áprilisi plénuma után sem volt haj­landó megváltoztatni. A végrehajtott személyi változások lehetővé teszik, hogy a Cseh Nemzeti Tanács, a választók érdekeit szem előtt tartva, megfeleljen hi­vatásának. A párt és a kormány poli­tikája mellé kiálló cseh mű­vészek és tudósok újabb ér­tekezletet tartottak Prágában. A Rudé Právo jelentése sze­rint az összejövetelen Milos­­lav Bruzek cseh művelődés­­ügyi miniszter tájékoztatta őket arról, hogy november 7-i nyilatkozatuk kedvező vissz­hangra talált a kerületekben, járásokban és a legfontosabb kulturális intézményekben. Ez arról tanúskodik, hogy megértek a feltételek a mű­vészek és kulturális dolgozók országos értekezletének össze­hívására. A jelenlevők javas­latot terjesztettek a miniszter elé a tervbe vett konferencia elnökségének összetételéről és levelet intéztek a CSKP KB cseh irodájához. 200 (New York, AP) Zambia ENSZ-képviselője, a 30 éves Vemon Mwaanga lesz a Biz­tonsági Tanács december havi elnöke . (Párizs, MTI) Vasárnap este Chaban-Delmas minisz­terelnök zárszavával véget ért Montpellier-ben a gaulleista párt, az UDR országos taná­csának háromnapos ülése.­­­ (Varsó, MTI) A bonni ka­tolikus sajtóügynökség meghí­vására a Német Szövetségi Köztársaságba látogatott a lengyel katolikusok Pax-egye­­sületének háromtagú küldött­sége. — Magyar Nemzet - U Thaut nyilatkozata New Yorkból jelenti az AFP. U Thant ENSZ-főtitkár hétfőn melegen üdvözölte a négy nagyhatalomnak azt az elhatározását, hogy kedden felújítják a közel-keleti vál­ság megoldásáról folytatott tárgyalásaikat. A főtitkár, szóvivője útján közzétett nyilatkozatában ki­jelentette: reméli, hogy a tár­gyaló felek minden lehetőt el­követnek a közel-keleti prob­lémának a Biztonsági Tanács határozata alapján történő, igazságos és békés rendezése érdekében. A­ LAK minisztertanácsa megvitatta a politikai és katonai helyzetet Bellencourt­­ Franciaország közel-keleti politikája - nem változott Az Egyesült Arab Köztár­saság minisztertanácsa vasár­nap Gamal Abdel Nasszer elnökletével kétórás ülésen tárgyalta meg a jelenlegi po­litikai és katonai helyzetet. Hasszán Abbasz Zaki gazda­sági és külkereskedelmi mi­niszter az ülésen átfogó jelen­tést tett a gazdasági helyzet­ről és a költségvetésről. Mint Amin Hoveidi államminiszter az értekezlet után közölte, a miniszteri tanács következő ülé­sének napirendjére tűzte a mezőgazdaság helyzetének megvitatását. . Szó volt az ülésen azokról a tárgyalásokról is, amelyeket az EAR vezetői André Betten­­court francia tervezésügyi mi­niszterrel folytattak. A francia miniszter­­ a kabinet első olyan tagja, aki az 1967. évi háború óta látogatást tesz az Egyesült, Arab Köztársaságban , vasárnap sajtóértekezleten foglalkozott a Közel-Kelettel kapcsolatos francia álláspont­tal. Kijelentette, hogy a közel­­keleti fejlemények igen súlyo­sak és a négy nagyhatalom­nak fel kell lépnie a válság rendezése érdekében. Mint mondotta, a „négy nagy” kép­viselőinek, akik kedden New Yorkban újra kezdik megbe­széléseiket, „az eddiginél na­gyobb erőfeszítéseket kell ten­niük azért, hogy enyhítsék a feszültséget ebben a térségben és elérjék a békés rendezést”. Kérdést tettek fel a francia miniszternek a legutóbbi ame­rikai rendezési tervről, ame­lyet mint ismeretes, az Egye­sült Arab Köztársaság hivata­losan is elutasított. Betten­­court hangsúlyozta, hogy nincs közel-keleti mego­ldás az ENSZ Biztonsági Tanácsának 196£. november 2-i határozatában foglaltak keretein kívül kijelentette még a minisz­ter, hogy nincs változás a francia fegyverszállítási em­bargó ügyében és általában Franciaország Izraellel szem­ben követett politikájában. A francia álláspont szerint „kivi­hetetlen” a közvetlen izraeli- arab tárgyalásokra vonatkozó izraeli követelés. A miniszter elmondta az újságíróknak, hogy biztosította az egyiptomi vezetőket arról: Franciaország de Gaulle volt elnök politiká­ját folytatja az arab országok­kal, köztük Egyiptommal kap­csolatban. Tiberiasból jelenti a Reuter. Izraeli bombázók hétfőn átkel­tek a Jordán folyón a Tibe­­rias-tótól délkeletre és 15 per­ces támadást intéztek arab el­lenállók ellen. Szemtanúk sze­rint a támadás nem okozott veszteségeket. A bombázók sértetlenül tértek vissza tá­maszpontjukra. Winterthurban hétfőn meg­kezdődött a­z antik kihallgatá­sa. Az első vallomások nem igazolták Rasamim izraeli biz­tonsági tisztnek azt az állítá­sát, hogy a negyedik arab tá­madót önvédelemből lőtte le. Egy svájci tűzoltó, aki első­ként sietett a támadás hely­színére és szemtanúja volt an­nak, ahogyan Rasamim a ne­gyedik arabot agyonlőtte, eskü alatt vallotta, hogy az arab Rasamim lövésének pillanatá­ban nem viselt fegyvert és nem készült Rasamimra tá­madni Rasamim, a per egyik fővádlottja, fenntartotta azt az állítását, hogy önvédelemből lőtt. A három arab vádlott a hétfői napon sem volt hajlan­dó válaszolni a bíró kérdései­be.rÁmfry.s szóvivőjük kifejtet­te: hallgatásukkal,kívánják Jtb. fe­jezésre juttatni a tárgyalás elleni tiltakozásukat Von Braun feledékeny Wernher von Braun helyteleníti a szívátültetési kísérleteket: „Az ember Is­ten képmása és a Teremtő művét tiszteletben kell tar­tani” — mondotta a nyu­gatnémet televíziónak adott nyilatkozatában. A továbbiakban — át­térvén a maga szakterüle­tére — azt fejtegette, mi­lyen sajnálatos, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok messze megelőzte Európát az űrkutatás terén, pedig az ő irányításával szerkesztett „V—2” fegyve­rek már negyedszázaddal ezelőtt rendelkeztek a mai rakéták „minden tartozé­kával". Ismeretes, hogy ezt a „csodafegyvert” a náci Né­metország Anglia ellen ve­tette be. A „V—2” váloga­tás nélkül pusztította az embereket. Vajon Wernher von Braun akkor is azon a véleményen volt, hogy tiszteletben kell tartani a „Teremtő művét”? Az Al Ahram elmarasztal­ja az athéni merényletet Az Al Ahram hétfői száma részleteket közöl annak az egyiptomi egységnek a harci sikereiről, amely vasárnapra virradóan novemberben már az ötödik portyát hajtotta végre a Szuezi-csatorna izraeli megszállás alatt levő keleti partján. Az Al Ahram másik figye­lemre méltó cikkében elma­rasztalja azt a merényletet, amelyet palesztinai gerillák a múlt héten Athénban hajtot­tak végre. Az El Al izraeli lé­gitársaság athéni központja el­len elkövetett gránátos me­rénylet sok embert megsebe­sített és egy két és fél éves görög kisfiút megölt „Nem minden izraeli célpont ellen külföldön elkövetett tá­madás használ feltétlenül a Palesztina- ügynek” — álla­pítja meg az Al Ahram. Az athénihez hasonló merényletek a lap szerint, csak az izraeli propaganda malmára hajtják a vizet. „Nagyon keskeny vo­nal választja el azokat az in­cidenseket, amelyek kedvező feajálást keltenek azoktól, amelyek ellenséges érzelmek­hez vezetnek” — mutat rá a lap. „Kommandóink vére igen értékes és csak hasznos célo­kért szabad kiontani” — fűzi hozzá az Al Ahram. Joszip Broz Tito nyilatkozata a közel-keleti kérdésről Belgrádból jelenti a TAN­­JUG. A közel-keleti helyzet további rosszabbodásával kap­csolatban Joszip Broz Tito ju­goszláv köztársasági elnök nyi­latkozott a TANJUG igazgató­jának. Jugoszlávia kormánya és népei osztoznak a világ összes békeszerető és haladó erőinek aggodalmában, s ezért Jugo­szlávia, amint ezt eddig is tet­te, ezután is síkra száll az iz­raeli csapatok haladéktalan­­kivonásáért a megszállt arab területekről, síkra száll az igazságos politikai megoldá­sért, amely biztosítaná a kö­zel-keleti térség összes orszá­gának tartós békéjét és biz­tonságát. A közel-keleti válság meg­oldására irányuló erőfeszíté­sek keretében Jugoszlávia tá­mogatja azokat a törekvése­ket is, amelyek hat európai szocialista ország november 27-i nyilatkozatában jutottak kifejezésre — jelentette ki a jugoszláv köztársasági elnök. Kedd, 1969. december . Vik­ig a m­iák mögött van ELNÖKJELÖLTEK ÉS KATONÁK „A kereszténydemokraták nem tényezők többé. A szél­sőbal-koalíció előretör és az 1970-es elnökválasztáson dön­tő sikert arathat ... Hacsak a hadsereg elébe nem vág az eseményeknek!” — így jelle­mezte a chilei helyzetet a márciusi parlamenti választá­sok előtt az amerikai Time szemleírója. Bár a választási eredmények csak részben iga­zolták az előrejelzést (a ke­reszténydemokraták ugyan sok mandátumot vesztettek, de azok inkább az újjászer­vezett szélsőjobboldali Nem­zeti Párthoz és csak kisebb mértékben a baloldali pár­tokhoz kerültek) az azóta tör­tént belpolitikai fejlemények mégiscsak igazolni látszottak a Time véleményét. A jobb­oldal élénkülésének természe­tes visszahatásaként ugyan­is, biztató lendülettel indult meg a baloldali és a progresz­­­zív pártok elnökválasztási egységfrontba tömörülése — az 1964-ben oly eredmé­nyes Népi Akció Front min­tájára. Most, amikor egy hónapon belül már másodízben ke­rült sor „rendkívüli állapot” bejelentésére Chilében — és mindkét, alkalommal katonai puccs veszélye miatt — lehe­tetlen nem emlékezni a heti­lap jóslatának (ha tetszik: su­­galmazásának) második felé­re, azaz a „katonai megelő­zés” eshetőségére. Chilében, ellentétben a dél-amerikai gyakorlattal, nem tradicioná­lisak a katonai puccsok. Emiatt reagált érzékenyebb aggodalommal a világ haladó közvéleménye és azért is, mert Chile egyike azon ke­vés latin-amerikai országok­nak, ahol szívós következe­tességgel harcolnak az Egye­sült Államoktól való függés felszámolásáért, s ahol a bel­politikai életet ez idáig a de­mokrácia (legalábbis relatív) tiszteletben tartása jelle­mezte. MT. Az elnökválasztás évébe lé­pő­­ Clile helyzetét ugyan­akkor — és ez súlyosbítóan hat — politikai-gazdasági válság emészti. Ennek alapja a kereszténydemokrata kor­mány politikájának csődje és a Kereszténydemokrata Pár­ton belüli­ bomlás. Eduardo Frei elnök ötéves politizá­lása (az elnököt hat évre vá­lasztják, egymást követően kétszer nem választható) sú­lyos ellentmondásokkal, szél­sőséges kilengésekkel és alapvető kudarcokkal terhes. „Forradalom — demokráciá­ban, vér nélkül!” — ez volt választási jelszava, ő volt az első kereszténydemokrata po­litikus, aki vállára vette a forradalom jelszavának „ke­resztjét”. Szabadult is volna attól hamar, de a Népi Ak­ció Front mögött tömörült milliók, ha a választási har­cot el is vesztették, kormá­nyon kívülről (amint ez vár­ható volt) meghatározó erejű nyomást tudtak gyakorolni az elnök politikájára. A nyílt szembehelyezkedés az Egye­sült Államokkal (ha nem is túl gyakran), diplomácia és gazdasági kapcsolatok kiépítése a szocialista orszá­gokkal — ez éppúgy része volt Frei politikájának, mint a földreform elodázása, a réz­bányák névleges államosítá­sa, az infláció terheinek a dolgozókra hárítása, vagy ép­pen a sztrájkolókra lövetés gyilkos brutalitása. Az ijesz­tő politikai vargabetűk, az elvtelen gyakorlat elkerülhe­tetlenül a párt lejáratásá­hoz, a frakciókra szakadás­hoz vezettek. A kontinen­sen elsőként kormányhatal­mat szerzett keresztényde­mokrata párt nem tudott bi­zonyítani ... A kereszténydemokrata bal­­szárny („terceristák”) és ve­zetőjük Jacques Chonc­ol éveken át radikális reform­­javaslatokkal bombázta a ve­zetőséget, majd kiléptek a pártból, s a tavaszi választá­sokon már több helyütt a baloldali blokkal akcióegy­ségben működtek. A párton belüli legnagyobb és legfon­tosabb kérdőjel a „centrista”, más néven „rebelde”-frakció maradt, mely a párt „mérsé­kelten haladó” magvát tömö­ríti. Freit már ők is megta­gadták. További állásfoglalá­saik pedig döntőek lehetnek mind a párt jövőjére, mind az elnökválasztás kimenetelé­re. Őket jósolják a „mérleg nyelvének”. A szeptemberben esedékes elnökválasztásokon minden bizonnyal — a­ tradícióknak megfelelően — nem az egyes pártok, hanem a pártkoalí­ciók lépnek fel. Mindenek­előtt a két nagy „választási front­’, a jobb- illetve a baloldal koalíciója. A jobboldal je­löltje többé-kevésbé elfoga­dott: az ezúttal „független” színekben induló Jorge Ales­­sandri, idős konzervatív po­litikus, Frei elnök­ elődje. A kereszténydemokraták hiva­talos jelöltje, Radomiro Tö­rmie, volt washingtoni nagy­követ, aligha lesz a front je­löltje (baloldali­­ „kilengések­kel” vádolják), hacsak nem tud valamilyen szenzációt je-­­lentő szövetséget létrehozni valamelyik baloldali párttal, s ezzel függetleníteni magát a szélsőjobb Nemzeti Párttól. A baloldali frontnak nincs még közös jelöltje. A kom­munista párt Pablo Neruda világhírű költőt, a szocialis­ták Salvador Allendet, aki már háromszor indult elnök­választáson, jelölték. Ha azonban figyelembe vesszük a baloldali front korábbiaknál sokkal szélesebbre tervezett kiterjesztését — ami most reális lehetőség —, akkor a közös bizalmat élvező jelölt megválasztásánál még más pártok és csoportosulások ve­zetőit sem szabad számításon kívül hagyni. A baloldali front potenciá­lis lehetőségei­ közé sorolják a Radikális Pártot (a tava­szi képviselőválasztásoko­r kiváló­ volt az egy­üt­tműkö­ö­dés) a Jacques Chonchol­­­zette „terceristákat” és a „re­­belde” megközelítését sem tartják kizártnak. Egyelőre az akciófront politikai plat­formjának kidolgozása fo­lyik, a közös jelölt megvá­lasztását december közepéig ígérik. Megfigyelők szerint a baloldali front részére­ a leg­optimálisabb „felállás” a kö­vetkező lenne. Elnökjelölt: a népszerű J. Chonchol, aki a baloldali pártok bizalmát is élvezi. Részvevők: kommu­nisták, szocialisták, radikáli­sok, „terceristák” és a „rebel­­de” egy része. Egy ilyen ösz­­szetételű új Népi Akció Front (vagy kapjon bármely más nevet) biztos záloga lenne a baloldal győzelmének. Kérdés, sikerül-e tető alá hozni azt. Ezen a ponton lépnek be a képbe a hadsereg, a táborno­kod , a lehetséges harma­dik erő. A santiagói helyőr­ség októberi zendülése — utó­lagos hírmagyarázatok sze­rint — a tisztikar alacsony fizetése és nehéz szociális helyzete feletti elkeseredés spontán kirobbanása volt, nem pedig a kormány ellen irányuló puccskísérlet. Ha ezúttal ez valóban így is volt, világosan látni kell: ahogy a belső és külső reakciós erők ezúttal is megkísérelték, a jövőben is megpróbálnak tá­maszkodni a katonatisztekre. Azokra, akik fizetésük miatt elégedetlenek épp úgy, mint akik politikai okok követ­keztében „háborognak”. E körülményt ismerhette fel Frei elnök és a Chilei Kom­munista Párt, amikor a vál­ságos órákban a „kivívott demokratikus szabadságjogok védelmére” hívott fel A néptömegek felzúdulása, a pártok, szakszervezetek til­takozása, a kormányhű kato­nák­­ végül is rövid idő alatt rendet teremtettek. A történtek mégis figyelmezte­­tőek: ha Frei a „forradalmat — demokráciában, vér nél­kül” nem is valósította meg, legalább ne hagyjon örökül ellenforradalmat — véres katonai diktatúrával. Szolnok Péter

Next