Magyar Nemzet, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1970-01-28 / 23. szám
4 NAPLÓ 28 A színházak időszerű kérdéseiről rendezett vitát a Színházművészeti Szövetség a Fészek Klubban. A megbeszélésen, amelyen a fővárosi színházak vezetői vettek részt, felszólalt dr. Orbán László, a művelődésügyi miniszter első helyettese, valamint Bíró Gyula, a színházi főosztály vezetője is. 4* A világ legnagyobb és legkisebb könyvét Lipcsében adták ki. Az Edition Verlag eredeti nagyságú fakszimile kiadásban jelentette meg a „nagy választófejedelem” óriásatlaszát, amelynek méretei: 2,10 X -1,70 méter. A legkisebb kiadvány a 2,5 X 3 milliméteres nagyságú Képes ABC, amelyet japán selyempapírra nyomtattak. 00 Forradalma múzeummá alakítják a szombathelyi Eöldeyházat, amelyet a közelmúltban újítottak fel. Az épületben helyet kapnak a megye munkásmozgalmi emlékei, egy termet pedig időszaki kiállítások céljára tartanak fenn. Az első ilyen kiállítást Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából rendezik. A múzeumot április 3-án nyitják meg . Magyar siker született két nemzetközi gyermekrajz-kiállításon. Az NDK-ban másodszor megrendezett tárlaton a 13 éves Szilvölgyi Ottilia Zászlóvarrók című olajpasztellképével aranyérmet nyert. Jugoszláviában a 14 éves Sztrányovszki Erzsébet Lovak című batikjáért ezüstérmet kapott. Mindketten a keceli Arany János Általános Iskola tanulói, a Baloghné Boros Ilona festőművész-rajztanár vezetésével működő országoshírű szakkör tagjai . A belgrádi kulturális központ palotájában hétfőn nagy sikerrel mutatták be Jancsó Miklós Csillagosok, katonák című magyar—szovjet koprodukciós filmjét. A film a Polityika című jugoszláv napilap rangsorolásában a 228 alkotás közül a harmadik helyre került. A bemutatón képviseltette magát hazánk és a Szovjetunió belgrádi nagykövetsége is. Forgalmi akadályt jelent Párizsban a Notre Dame tetőszerkezete. A furcsa helyzetet az idézte elő, hogy a dóm új tetőszerkezetet kap, s az új tető — amíg a cserét lebonyolítják — a templom előtti téren áll ." Hubay Miklós két egyfelvonásosának bemutatójára készül az Irodalmi Színpad. A Szfinx és a Lélegzetvisszafojtva című egyfelvonásosok próbái már folynak, a bemutató február 24-én lesz. Párizsban bemutatták a Csehov életéről készült francia—szovjet kooprodukciós filmet. Rendezője Szergej Jutkevics, Csehovot Nyikolaj Grinko, a női főszerepet Marina Vlady alakítja. C3 Felújítják a Szegedi Nemzeti Színház kamaraszínházát. A munkák befejeztével a színház alkalmas lesz nagyobb személyzetű színművek, operák és operettek előadására. Új előcsarnokkal bővül a színház, nagyobb lesz a nézőtér és korszerűsítik a színpadot is. Eredeti formájában, egykori rajzok és fényképek alapján helyreállítják, majd múzeummá alakítják Turgenyev Szpaszkoje Lutovinó-i kúriáját. Hetvenéves születésnapja alkalmából Mihail Iszakovszkijt a Szocialista Munka Hőse címmel és Lenin-renddel tüntették ki.A Rodin-kiállítás nyílik Londonban. A kiállítás anyagának egy részét — a többi között a Pokol kapuja című domborművet — a párizsi Rodin múzeumtól kölcsönzik. Frederic Joliot Curie-aranyéremmel tüntették ki Oscar Niemayer brazil építészt azért a munkásságáért, amelyet a béke érdekében kifejtett . Jean Marais Cyrano szerepét alakítja a lyoni Celestins Színházban. 4* MwNmet ATeleWízió műsoráról fnmmvfftttniiitffiiittitvnniitivtninfmiiiTnmvtitttnifniitffimtYmtiffnfimiiifiittntiirmninmm Ismerkedők Tévéfilmnek, másutt tévénovelda-ciklusnak nevezte a műsor az Ismerkedők című, háromrészes adást. Az első rész valóban filmszerű szerkezetben kezdődött, s ez csak erősítette a megszokás által is táplált várakozást, hogy ez a hatvanöt perces adás három tévé-egyfelvonásos lesz. Ebben a várakozásában a nézőnek csalódnia kellett. Valójában három pillanatképet láthattunk — vagy kellett volna látnunk —, s ha mindenképpen műfaji meghatározást keresünk, a karcolat tévé változatában találhatjuk meg a legközelebbi elnevezést. Minél inkább erre hasonlított, annál jobb volt az adás, s minél kevésbé, annál nagyobb a csalódás. A középső rész például Bárány Tamás elbeszéléséből készült, ahelyett azonban, hogy puritánabb, fanyarabb tolmácsolásban láthattuk volna, kisjátékfilmmé duzzasztották a történetét, amelynek valódi magva csupán egy fintor. Egy kislány belehabarodik apja orvosbarátjába, s betegséget mímel, hogy meghódítsa; a rutinműtét honoráriuma azonban észre téríti. Apróság ez, hétköznapi kis eset. A műsor drámai fűtéssel adta elő, fölnagyítva, ebben a keretben azonban lötyögött a tartalom. Egy hétköznapi mondat, amely megáll a maga helyén, anélkül, hogy bárkinek feltűnne, ha drámai pátosszal adják elő, mintha most valami örök igazság hangzanék el, hogy életre szóló tanulságul a szívünkbe véssük: óhatatlanul közhellyé válik. Tolnay Klári az anya szerepében cseppnyi iróniával ízesítette ugyan alakítását, de Somogyvári Rudolf túlságosan komolyan vette az orvos szerepét, mintha bizony itt igazi drámák — akár igazi kis drámák — játszódnának le benne és körülötte, Szilvási Annamária pedig a szerelmes kislányt bakfisromantikával, az első nagy érzelem, s az első nagy csalódás légkörével övezte. Pintér Tamás Fekete és fehér címmel egy portré elsötétedését írta meg, s benne valóban nagy körkérdéseket érzékeltet. Sztankay István, kitűnően kelti életre a szénrakodómunkást, aki szombaton este — pénze van rá — más világot teremt maga köré. Mulat, de nem azért, hogy lerészegedjen; a White Lady szerepe, hogy önbizalmát erősítse — drága voltával, hiszen „telik rá”, s ha kell, akár többre is. A lány is arra kell, hogy visszhangja legyen kimondatlan vágyainak, hogy rácsodálkozzék, hogy becsülje, hogy nagyra tartsa őt Egy furcsa pillanat egy elejtett, szomorkás mondat rádöbbenti a fiút hogy látszatból nem lehet élni, s hogy emberi mivoltának nagysága nem a pénztárcájától, nem a társadalmi rang — valódi vagy mímelt, mindegy — fitogtatásától függ. A csömör és a ráébredés pillanatképe ez a kis tárca. Kár, hogy a hosszadalmas bevezetés eltereli kissé a figyelmet igazi tartalmáról, ezért azonban a későbbiekben mindinkább a lényegre tömörítő előadás kárpótol. Érdekes pillanatkép, s a három közül a legjobban sikerült a harmadik. Ratkó István Kerekes házikó címmel egy véletlen találkozás rézkarcszerűen finom ábrázolását adja. Magányt, vagy éppen az életnek igazabb tartalmát keresi eza két fiatalember? Az emberek elől húzódnak el, vagy inkább saját maguk elől? Értelmét keresik a létnek, vagy letagadják, szemérmesen rejtik, maguk elől titkolják, hogy utat tévesztettek, sőt veszítettek? A fiú — szünidőre, szabadságra — a Duna partján egy útőr kerekes házába húzódott; az országúton zajlik a forgalom, ő egyedül van, töpreng talán, és fürdik. Egyszer egy autóstopos lány lép ki egy kocsiból a kerekes ház mellett. Nem akar semmit, talán csak magányt, vagy magához hasonlót keres. Néhány szót beszélgetnek, úsznak egyet a folyóban, s aztán a lány megy tovább egy újabb autón. Ki-ki újra magába rejti élete problémáit, amelyektől az imént szikrák pattantak élő csöndes szavaikban, valami mégis megváltozott Ha gyéren szivárgott is a szavuk, kiöntötték a szívüket, könynyebb lett, sejtik már az értelmét létüknek, célját is, s módját is megtalálják majd. Balázsovits Lajos és Drahota Andrea kedves tartózkodással, gondos alakítással keltik életre ezt a két fiatalt. Nemere László biztos kezű, nyugodt szép rendezése akkor adott igazi élményt amikor leginkább eltalálta a tévékarcolat stílusát: az első és a harmadik részben. Röviden Más lapra tartozik címmel •la Atársaink munkatársi , egy . l,satókabáré’’ különszámát adták, vagyis egy számnak eddig a felét A műhelymunka humora elegyedett az adásban kabarétréfákkal, szóviccekkel, szórakoztató riposztokkal. Az ifjúságról rendezett vitát a Tudósklub, a fórum-jelleg, s a téma nagysága az oka, hogy jóformán még az internálásig is alig juthattak el a szűkre szabott adásidő alatt A telefonon érkezett kérdéseket azonban bizonyára előzetesen már jól ismerték, a telefont elég lett volna két-három jól megtervezett vitaadás után bekapcsolni, amikor új kérdéseket lehet föltenni. Z.la. Vendégművészek a februári hangversenyeken A februári budapesti zenei élet egyik nagy eseménye lesz, hogy Brítten Háborús Re- Quiemjében nálunk vendégszerepel Galina Visnyevszkaja, a világhírű szovjet szopránénekesnő. Brítten hatalmas oratóriumát 16-án és 17-én adják elő az Erkel Színházban, Ferencsik János és Jancsovics Antal vezényletével. Ugyancsak februárban lesz vendégünk a Téli Bérlet sorozatának 12-i, zeneakadémiai zenekari estjén, Jeanne Marié Darré, akit a magyar közönség régtől fogva nagyon jól ismer. (Jeanne Marié Darré ezúttal a megbetegedett Jacques Klein helyett lép fel.) A hónap másik zongoraművész-vendége az ugyancsak francia Vlado Perlemutter, akinek zenekari estje 19-én, szólókoncertje pedig 21-én lesz, mindkét esetben a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. Isolde Ahlgrimm osztrák cembalóművésznő koncertjét 11-én rendezik meg a Zeneművészeti Főiskola kistermében A Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának 8-i, zeneakadémiai Mozart-matinéját ugyancsak jól ismert művész, Willy Boskowsky, a Bécsi Filharmonikusok koncertmestere vezényli. A koncert érdekessége, hogy azon Mozart D-dúr zongoraversenyét a 18 éves Ránki Dezső, a zwickaui Schumann-verseny idei nyertese adja elő. A hangversenyélet érdekes színfoltjának ígérkezik a Chilei Kamarazenekar vendégszereplése: az együttes Fernando Rosas vezényletével 8-án mutatkozik be a Zeneakadémián. Aldo Ceccato olasz karmester februárban a MÁV Szimfonikusokat fogja vezényelni a Zeneművészeti Főiskola nagytermében. A JÓZSEF ATTILA SZÍNHÁZ FEBRUÁR HAVI bérletnaptára 1. du. V. S. 2. Arany—Petőfi 1. 6. K. 3. 7. Móricz S. 13. Karinthy 4. 15. du. Textiles 20. Gar.z-Mávag 4. 2. Premier 4. 77. este R. 4. 23. A. 4. 20. G. 4. 71. L. 4. 28. T. 4. március 1. dn. fi + Vastptas 4. 1. este Bródy S. Az ősi Peru művészete Kiállítás a Kultúrkapcsolatok Intézetében Ha Peru vagy, ami ezzel — kulturális és művészi szempontból vizsgálva — az adott korokban nagyjából egyet jelent. Dél-Amerika művészetéről Európában szó esik, száz ember közül kilencvenkilenc az inkák birodalmára és kultúrájára gondol. Kolombusz Kristóf és hódító követőinek kora mintha sűrű ködfátyollal borította volna be — az őket közvetlenül megelőző idők kivételével — e hatalmas földrész népeinek szellemét, életét és művészetét. Minden nyom, minden tárgy, minden adalék felfedezésszámba megy tehát, ami - sajnos, manapság és inkább a jószerencsétől, mint egységes koncepciótól vezérelve — hozzánk eljut, hogy erről a távoli világról tudósítson bennünket. Pedig volna mit tanulnunk, volna mit megjegyeznünk magunknak róla, hiszen nem vindikálhatjuk magunknak a jogot, hogy a művészettörténet fogalmát csak az európai, illetve a hozzá többé-kevésbé kapcsolódó közel-keleti kultúrák történetével azonosítsuk. Most végre olyan tárlat nyílt a kultúrkapcsolatok intézetében, amely némiképp pótolva az eddigi feledékenységet, ezeket az „erőszakos halállal véget ért”, s számunkra alig-ang ismeretes kultúrákat, ha nem is megismerteti, de legalább közelebb hozza hozzánk. Baldomero Pestana fotóművész Peru prrekolumbián művészetéből ízelítőt adó textília- és kerámiagyűjteménye. Peru isi művészetének a kiállításon jelzett története az időszámításunk körüli századokban kezdődik, a klasszikus korszak Mochica kultúrának nevezett periódusával. Ezt azonban nyilvánvalóan hoszszú fejlődés előzte meg; a művek — közöttük a híres „portrévázák’” magas szintű és nagy hatású realista formavilága — kiforrott világképei magas színvonalú technikai felkészültséget mutatnak. A tárlaton egy összeforrt lábakkal, törökülésben kuporgó férfi „vázaszobra”, egy madárfigurájú edény, és néhány változatos fül- és szájkiképzésű víztartó korsó képviseli ezt a népet és művészetét. Vázák képviselik a Nazca kultúra és a Recuay kultúra művészetét is. Az előbbiek terméséből néhány pohárszerűen formált vázát illetve két kiöntőcsővel ellátott gömbölyű hasú edénykét, valamint tálakat; a másikéból fehér, vörös és fekete színekkel alakított, figurális és stilizált elemekkel díszített, edényeket — közöttük egy kulcsszerű vázát és egy háromöblű talpas edénykét — láthatunk a bemutatón A földműveléssel foglalkozó Chimu nép művészete későbbi kort s helyi kultúrát képvisel, és sokan a Mochica kultúra visszfényét vélik felismerni stílusában, ember- és állatformájú edényeinek változatos variációiban, amelyek közül egy emberalakú kis fülesedényt, egy lajhárfoormájú fülesedényt, valamint egy madárformájú és egy gömb alakú edénykét sorakoztattak fel a kiállítás rendezői. Az inka birodalom, amely számunkra eddig jószerével az ősi Dél-Amerika kultúrájával szinoním fogalmat jelentett, csak az utolsó periódus Peru prekolumbián történelmében. Építészete talán a legjelentősebb a földrészen, tárgyi kultúrája azonban változatosságban jócskán elmarad az előző földművesnépeké mellett : az agyagedények egyszerű formájúak s geometrikus díszítésük a megelőzőkkel összevetve mármár szegényesnek tűnik. Illúzió lenne persze, ha e bemutató információit valami teljesnek nevezhető tudással tévesztenénk össze, hiszen ez a néhány tárgy, amelyet a kiállításon megszemlélhetünk, legföljebb eligazít, s megmutatja, minek a megismerésével — és megismertetésével — vagyunk Dél-Amerika népeivel egymásnak kölcsönösen adósai. •r.-rt Ifc Gy. ", ér ».■ kí *J ‘•'Wf ái 1. A Szépművészeti Múzeum idei tervei Rekordlátogatottsága volt a Szépművészeti Múzeumnak az elmúlt évben: több mint 360 ezren nézték meg a különböző kiállításokat. Igaz, különlegesen gazdag kiállítási programmal várta 1969-ben a múzeum a képzőművészet barátait, s ez részben a hazánkban tartott nemzetközi művészettörténeti kongresszusnak is volt köszönhető. Mit láthatnak a képek, szobrok, grafikák kedvelői ebben a kiállítási évben? — erről kértünk információt dr. Garas Klárától, a Szépművészeti Múzeum főigazgatójától. — Az idén is számos rangos kiállítást tervezünk, amelyek sorát február 14-én, Budapest felszabadulásának évfordulója alkalmából a múzeum földszinti termeiben Felszabadulási emlékkiállítás nyit meg. Áprilisban kerül sor egy másik jubileumi kiállításra: Raffael halálának 450-ik évfordulóján múzeumunk gazdag grafikai gyűjteményéből Raffael és kortársainak rajzai kerülnek a közönség elé. Augusztusban kerül sor annak a kiállításnak a megrendezésére, amely bemutatja az ebben az évszázadban külföldön élő, vagy ott elhunyt neves magyar származású festők, szobrászok, képzőművészek alkotásait. Ez lesz az első alkalom, hogy számba vesszük és közös tárlaton ismertetjük a hazai közönséggel az innen elszármazott, különböző irányzatokat képviselő rangos művészeket. Az anyagot részben hazai közös magángyűjteményekből, másrészt a művészektől vagy hozzátartozóiktól kölcsön kapott művekből állítjuk össze. Ezt a kiállítást a múzeum a Kulturális Kapcsolatok Intézetével és a Magyarok Világszövetségével közösen végzi, a rendezőség hozzávetőleg kétszáz műtárgyra számít. Az év második felére is akad még néhány érdekes kiállítás. Az ősz nagy eseményének ígérkezik a leningrádi Ermitázs legszebb rajzainak bemutatója, aminek viszonzásaként a Szépművészeti Múzeum küld egy grafikai cserekiállításnyi anyagot a XV—XX. század európai rajzművészetének legszebb darabjaiból. Az év utolsó hónapjaiban kerül sor az Eszterházy-képtár emlékkiállítására, amelyet most száz éve vásárolt meg a magyar állam. Ez alkalommal nemcsak a múzeum tulajdonában levő Eszterházy-gyűjteményből származó képeket mutatják be, hanem több más hazai gyűjtemény legszebb darabjait. Több külföldi kiállításra kértek kölcsön néhány alkotást a Szépművészeti Múzeumtól, így Stockholmból, Bolognából; az említett múzeumokkal a tárgyalások folyamatban vannak. (f. r.) A siklósi kerámia szimpozion 1969-ben készült alkotásainak kiállítása január 31-én délután három órakor nyílik meg a siklósi várban. Szobrot állítanak Siklóson Kanizsai Dorottyának. Borsos Miklós alkotását a hagyományos — idén hetedszer megrendezendő — siklósi várfesztiválon leplezik le a vár belső udvarában. Pálóczi Horváth Ádám emlékkiállítás nyílik meg január 31-én délben a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A kiállítást Szauder József irodalomtörténész nyitja meg. A tengerentúli népek művészetéből ízelítőt adó érdekes kiállítást — a nagy érdeklődésre való tekintettel — április végéig meghosszabbították az esztergomi Balassa Múzeumban. .Szerda, 1910. január 28. Tintásüveg Vidám műsor az Irodalmi Színpadon Vidám társaság ad találkozót egymásnak néhány matiné idejére az Irodalmi Színpadon. A nézőtéren iskolások, „Tancsi, Fercsi, Jancsi, Náncsi, csupa kandi meg kíváncsi kisgyerek” — a színpadon pedig a magyar irodalom jókedvű gyermekei, humoros versei, írásai szólaltak meg. Szerencsés ez a találkozás, mert hálás témával szól hálás közönséghez. S a műsor, amely Petőfi versének, a Tintásüvegnek a címét vette kölcsön, valóban kedves és hasznos, gyermeknek, felnőtteknek egyaránt És ebben rejlik egyúttal legfőbb érdeme is: úgy válogatták, úgy állították össze műsorát, átfogva a magyar irodalmat a felvilágosodástól napjainkig, hogy a nevetésen túl minden verssel egy-egy csipetnyi korrajzot is ad, felválanttatva minden századból, korszakból azt, ami a legjellemzőbb. Térképet lehetne készíteni abból, mi mindenen nevettek az emberek — s ez a térkép pontosabb lenne minden földrajzi ábrázolásnál. Pontosabb és tanulságosabb, nemcsak azért, mert a helyi meghatározás mellett időmeghatározást is ad —, hanem mert elmondaná azt is, hogyan, hányféleképpen tud nevetni az ember. Hol elnézőn, mint a póruljárt Megyerin, hol felszabadulva „röhög az egész osztály”, az egész nézőtér — máskor cinkosan, összekacsintva Csokonaival, Arany János tudósán, fölényesen, kacagva Heltai Ilikéjén és Lilikéjén és keserű fintorral önmagán, mint a harminckét éves József Attila. És hányféle formája, módja, lehetősége van annak, hogy az embereket nevetésre bírják: egy véletlenül összetört tintásüvegtől a képtelen természet megrajzolásáig, Csokonai, Gallay jóízű humorától a leheletfinom filozofikus mosolyig — a Kosztolányi által megálmodott Színes tintákig. Ezt is bemutatja a műsor. $zersncsé£, választás volt a» i£, hogycsupa fiatal színész tolmácsolja műveket,, tapasztalva, megtanulva, hogy a jó tolmácsolás, az „egyszerű" versmondás nem is olyan egyszerű feladat Mart amilyen hálás a gyermekközösség, épp olyan hálátlan is abban a pillanatban, amikor a nézőtér és a színpad közötti kontaktus megszakad. Pedig a gyerekek értik a humort Nevettek a versekből áradó „mulatságokon”, egy-egy apró bohóckodásom és nyelvbotláson is. Legfeljebb csak a felnőttek jegyezték meg maguknak, hogy felesleges volt Karinthyr humorát megjátszott jópofasággal megtoldani. Kár az is, hogy Karinthy jó és rossz tanulója nemcsak a képzeletbeli osztályban felelt, hanem a színpadon is. S a különbség itt a jó és rossz tanulót tolmácsoló Telessy Györgyi és Ujréti László között nemcsak abból állt, hogy Telessykívülről tudta a leckét”, Ujréti pedig olvasta, nagyobb baj volt ennél, hogy azt is roszszul, mint, aki valóban nem készült. Így a szépen beszélő, jól felkészült gárda: Telessy Györgyi, Fodor Zsóka, Dőry Virág, Demjén Éva, Madaras József, Somhegyi György tehetséges tolmácsolása mögött elmaradt.L. színházak mai műsora Állami Operaház: Szöktetés a sztrájból (Takács béri. 5.) (7) — Erkel Színház: A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara (Vez. Lukács Ervin, közr. Henryk Szeryng) (Téli béri. E—6. sor.) (IX. 29-től halasztott hangv.) (fél 8) — Nemzeti Színház: Athéni Timon (7) — Katona József Színház: A kegyelmes asszony portréja (7) — Madách Színház: Tetovált rózsa (C. béri.) (7) — Madách Kamara Színház: A bolond Lány (7) — Vígszínház: Színház (L. béri. 3.) (7) — Pesti Színház: A hős és a csokoládékatona (III. béri. 2.) (7) — Thália. Színház: légy Jó mindhalálig (7) — József Attila Színház: Mary, Mary (7) — Fővárosi Operettszínház: West Side Story (7) — Bartók Gyermekszínház (a Főv. Operettszínházban): A két koldusdiák (du. fél 4) — Kis Színpad: Titkárnők lázadása (fél 8) — Irodalmi Színpad: Szamártestamentum (Juhász Gy. bér. 2.) (fél 8) — Egyetemi Színpad: Sándor György humoralista új önáltató estje (7) — Kamara Varieté: Mars a Marsra! (du. 6 és fél 9) — Állami Bábszínház: Tündér Itala (de. 10); A három kövér (du. 3)-