Magyar Nemzet, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-01 / 51. szám

s“ Magyar Nemzet ___________________________________A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA______________________________ A megoldás kulcsa Gazdasági munkánk és fejlődésünk értékelésekor napjainkban sűrűn találko­zunk Lenin megállapításá­val: a szocializmus győzel­me szempontjából a munka termelékenységének emelése a legfontosabb feladat. Arra a kérdésre, hol helyezkedik el hazánk a termelékenység színvonalában és a termelé­kenység üteme tekintetében a szocialista országok és a hasonló fejlettségű tőkés or­szágok tabelláján, egy nem­rég készült összeállítás pon­tos képet ad. Ebből a táb­lázatból kiderült, hogy — mindkét relációban — jelen­tős az elmaradásunk és nem kétséges, hogy ezen gyöke­resen kell változtatnunk, vi­szonylag nem hosszú időn belül. A Központi Statisztikai Hivatal nemrég megjelent összeállítása népgazdasá­gunk 1969. évi fejlődéséről, első helyen említi a nemze­ti jövedelem alakulását és megállapítja: a nemzeti jö­vedelem növekedéséhez az ipari termelés hozzájárulása mérséklődő, a mezőgazdasá­gi termelésé növekvő volt a korábbi évekhez képest. Köztudott, hogy a népgaz­dasági vagy társadalmi munka termelékenysége színvonalának legátfogóbb mutatószáma az egy év alatt egy főre jutó nemzeti jöve­delem értéke. Ha az ipar és a mezőgazdaság hozzájáru­lását vizsgáljuk a nemzeti jövedelem gyarapításában, kitűnik, hogy a mezőgazda­ság hozzájárulása a nemze­ti jövedelemhez az elmúlt négy esztendőben kb. 15 százalékkal emelkedett. A mezőgazdasági keresők szá­ma — az említett időszak­ban közel 3 százalékkal csökkent, a mezőgazdasági munka termelékenysége pe­dig mintegy 18 százalékkal javult és az ipari munka termelékenységénél jobban emelkedett. Ebben az ör­vendetes javulásban azon­ban szerepe volt az ipari eredetű termékeknek — mű­trágyának, növényvédőszer­nek stb. —, továbbá a mű­szaki-technikai fejlesztés­nek, a munkadíjazás új rendszerének és nem utolsó­sorban a jelentősen javuló munkaszervezésnek. Ha az ipar területét vesz­­szük tüzetes vizsgálat alá, megállapítható, hogy az utóbbi két évben számotte­vően mérséklődött a terme­lékenység emelkedése. 1966- ban és 1967-ben az ipar ke­reken 19 százalékkal növel­te hozzájárulását a nemzeti jövedelemhez és ennek kb. 86 százalékát a termelé­kenység emelésével érte el. 1968-ban és 1969-ben az em­lített hozzájárulás csupán 10 százalékot tett ki, de ennek csak 30 százaléka szárma­zott a termelékenység eme­léséből. Ahhoz, hogy a termelé­kenység jelenlegi helyzeté­ben kedvező változás követ­kezzék be, a vállalatok ten­nivalói kerülnek előtérbe. A műszaki-technikai fejlesztés ütemének gyorsítása, a munka- és termelésszerve­zés, a racionális munkaerő­­gazdálkodás, az anyagi és erkölcsi ösztönzés, a telje­sítménynövelés, a munkafe­gyelem megszilárdítása — ez a sokrétű komplex fel­adat a megoldás kulcsa az ipari vállalatoknál. Hogyan veszik a kézbe a megoldás kulcsát a gazdasá­gi vezetők és mi a legsür­gősebb teendő — merül fel a kérdés. Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára a Társadalmi Szemlében meg­jelent „Eredmények és problémák gazdaságpoliti­kánkban” című cikkében foglalkozik a „hogyan” kér­désével. „1970-re, a jövedel­mezőség javulása mellett — írja — javuló tendenciát kell kialakítani az ipari ter­melékenységben. A terv 6 százalékos termelésnöveke­dést irányoz elő, ennek 60— 65 százalékát már a terme­lékenység növekedésével kell fedezni. Hogyan érhető el a cél? Semmiképpen sem látszateszközökkel; az ilye­neket eleve ki kell hagyni mindenütt a számításból. Így elsősorban azt, hogy is­mét növekedjék a raktárra termelés, hogy tehát­ a ter­melékenységi problémát egy bűvészmutatvánnyal átvál­toztassuk készletproblémá­vá. És helytelen lenne az is, ha a minisztériumok most a vállalatvezetés helyett pró­bálnának intézkedni, ha csorbítanák az önállóságot, központilag szabnák meg a vállalati termelékenység változását." Gyakran tapasztalható, hogy a termelékenység nö­velés és az ezzel összefüggő munkás-, műszaki-, admi­nisztrációs létszám, a válla­latoknak az a célkitűzése, hogy az adott feladatokat optimális létszámmal oldják meg — a kényes kérdések szférájába tartozik, s meg­oldásukhoz nem szívesen fognak. A vállalatok nagy részénél munkaerőhiányra panaszkodnak a vezetők. Igen sok helyen a létszám­­hiány alaptalan és csak azért hivatkoznak rá, mert a hibákat, mulasztásokat igyekeznek palástolni, a munkafegyelem lazaságait próbálják mentegetni. Néhány vállalatnál ta­pasztalható, hogy a gazda­ságtalan termékeket „leépí­tették”, már nem gyártják és ezt a lépést helyeselni le­het, de azt már kevésbé, hogy az elavult­­ termékek előállításának beszüntetését nem követték a fejlettebb, korszerűbb termékek. Az ilyen egyoldalú intézkedé­sek azt bizonyítják, hogy a vállalati stratégia nem elég előrelátó, nem elég követke­zetes és a műszaki haladás­nak még nem teremtették meg a szilárd alapjait. Rendezni kell a vállala­toknál a belső sorokat, ki kell alakítani a mechaniz­mushoz igazodó korszerű szervezeteket, megfelelő ké­pességű szakemberek irányí­tásával hatékonyabbá kell tenni munkájukat. Újat, korszerűt, idehaza és külföl­dön is eladható termékeket kell gyártani elfogadható költséggel. Át kell állni minden gyárban, ki kell „szuperálni” az elavult szemléletet, ósdi módszere­ket és teret kell engedni az új szemléletnek, vezetési stílusnak. Ez az előfeltétele a hatékonyabb munkának, a műszaki haladás meggyorsí­tásának. Víg István Péter János hazaérkezett Brüsszelből A külpolitikai helyzet A TÁRGYALÁSOK JELLEMEZTÉK az elmúlt hét nemzet­közi politikáját. Péter János, hazánk külügyminisztere Brüsz­­szelben folytatott megbeszéléseket belga kollégájával. Gromiko szovjet külügyminiszter Berlinben tanácskozott, majd haza­utazta dán Varsóban is megbeszéléseket folytatott. Vinogradov szovjet külügyminiszter-helyettes szombaton az EAK főváro­sába érkezett és azonnal megkezdte tanácskozásait Riad kül­ügyminiszterrel. Az államelnökök közül Pompidou washingtoni látogatása után körútra indult az Egyesült Államokban, Tito pedig folytatta látogatássorozatát az afrikai országokban. És ha nem is tartozik e diplomáciai jellegű felsorolásba, megem­líthetjük, hogy — szándéka ellenére — a guatemalai külügy­miniszter is látogatást tett a maga országában a gerilláknál, akik elrabolták és csak egy bebörtönzött társuk ellenében haj­landók szabadon bocsátani. A szombati belga lapok egyébként részletesen foglalkoztak Péter János brüsszeli látogatásával. A La Derniére Heure első oldalán nagyméretű fényképet közöl, amely külügyminiszterün­ket Baudouin belga király társaságában ábrázolja. A Libre Belgique részletesen ismerteti Péter János péntek délelőtti sajtóértekezletét, a Le Soir pedig belga hivatalos körök véle­ménye alapján, a közös közlemény szövegét elemzi. A Le Soir a külügyminisztérium illetékeseire hivatkozva, kiemeli, hogy a két külügyminiszter megbeszélése előbbre vitte az európai biztonság kérdésével foglalkozó konferencia előkészítését. Úgy vélik, hogy ebből a szempontból a következő lépés az Atlanti Tanács római ülésszaka lesz májusban, amikor a NATO tag­országai javaslatokat és módosításokat dolgozhatnak ki az ér­tekezlet napirendjére vonatkozóan. A lap kiemeli a közös köz­leménynek az erőszak alkalmazásáról való lemondással és a fegyverzet csökkentésével foglalkozó részeit. Rámutat arra is, hogy haladás történt a kétoldalú kapcsolatok tekintetében. Ennek bizonyítására idézi a lap azt a bejelentést, hogy jövő kedden tárgyalások kezdődnek gazdasági megállapodásokról Magyarország és a Benel­ux-államok között, és hogy a belga miniszterelnök, a külügyminiszter és a külkereskedelmi minisz­ter elfogadta a magyar kormány meghívását magyarországi látogatásra. A Libre Belgique a közös közlemény két megálla­pítását emeli ki. Azt, hogy a béke légköre csak a függetlenség, a szuverenitás, a területi sérthetetlenség, az egyenlőség, a má­sok belügyeibe való be nem avatkozás és minden nép önren­delkezési joga alapján lehetséges, másrészt pedig azt a bekez­dést, amely szerint a két fél hangsúlyozta az esetleges részleges vagy regionális leszerelési intézkedések kedvező hatásait. Gromiko rövid varsói látogatásával a lengyel lapok foglal­koznak részletesen. A Zycie Warszawy első oldalas, vastag betűs főcíme: „A Wladyslaw Gomulkával folytatott tárgyalá­sok témája az európai biztonság erősítése volt. — Gromiko Berlinből úton Moszkvába megszakította útját Varsóban.” A Trybuna Ludu fényképet közölt Gomulka és Gromiko talál­kozójáról és jelentésében kiemelte: „Gomulka és Gromiko vé­leménycseréjét az európai biztonság kérdéseiről a teljes nézet­­azonosság jellemezte.” Említsük végezetül, hogy az Egyesült Államokban egyre na­gyobb nyugtalanságot kelt a laoszi „titkos háború”, mert a had­műveletek kiterjesztése miatt attól tartanak, hogy itt is meg­ismétlődhet az, ami Vietnamban történt. A New York Times élesen bírálta a kormányt, amely a laoszi háborúról elhallgatja az igazságot az amerikai nép előtt. A Wall Street Journal és a Daily Herald ugyancsak felhívja az Egyesült Államok közvé­leményét, hogy közös erőfeszítéssel késztesse az uralkodó körö­ket: vessenek véget a Laosz ügyeibe való beavatkozásnak. A magyar külügyminiszter befejezte belgiumi látogatását és hazautazott Brüsszelből jelenti az MTI. Péter János külügyminiszter, ötnapos hivatalos belgiumi lá­togatását befejezve, szombat délután hazautazott Brüsszel­ből. A magyar külügyminisztert és kíséretét a brüsszeli re­pülőtéren Pierre Harmel belga külügyminiszter és a belga külügyminisztérium számos vezető személyisége búcsúztatta. Ott voltak Mol­nár László nagykövet vezeté­sével a Magyar Népköztársa­ság brüsszeli nagykövetségé­nek beosztottai. Péter János szombaton az esti órákban visszaérkezett Budapestre. Gromiko­­visszaérkezett Moszkvába Moszkvából jelenti a TASZSZ. Szombaton visszaér­kezett Moszkvába Andrej Gro­miko szovjet külügyminiszter, aki hivatalos látogatást tett a Német Demokratikus Köztár­saságban. Hazatérőben Gromiko rövid időre megszakította útját Var­sóban. Vinogradov szovjet külügyminiszter-helyettes Kairóban tárgyal Átalakul a jordániai kormány Kairóból jelenti a MENA. Egyiptomi katonai szóvivő kö­zölte, hogy az EAK vadász­bombázói szombaton délelőtt izraeli katonai célpontokat tá­madtak­­ a Szuezi-csatorna frontövezetének északi szekto­rában El Kantaránál és El Ti­nánál. Az akció végrehajtása után a gépek sértetlenül tértek vissza támaszpontjukra. Tel Aviv-i jelentés szerint az izraeli katonai parancsnok­ság azt állítja, hogy a légelhá­rítás egy egyiptomi vadászgé­pet lelőtt. Kairóba érkezett Vlagyimir Vinogradov szovjet külügymi­niszter-helyettes, aki háromna­pos hivatalos látogatása alatt tárgyalni fog Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszterrel és a kairói kormány más tag­jaival a közel-keleti helyzet fejleményeiről. A tárgyalások még szombaton délután meg­kezdődtek. Szombattól ismét teljes ka­pacitással dolgozik az Abu Zabal-i vasmű, amelynek neve a február 12-én végrehajtott barbár izraeli bombatámadás nyomán vált világszerte is­mertté. A gyár munkásai és technikusai rekord gyorsaság­gal állították helyre a megron­gált üzemrészeket és berende­zéseket. Mint korábban jelen­tettük, a munkások kétnapi keresetükkel járultak hozzá az üzem újjáépítéséhez, az el­pusztult gépek pótlásához. A szombati Al Akhbar am­­mani politikai megfigyelőkre hivatkozva közli, hogy rövid időn belül átalakítják a jordá­­niai kormányt, s az új kor­mányban a Palesztinai ellen­állási szervezetek képviselői is helyet kapnak. Részvételük feltehetően elhárítaná egy újabb válság kirobbanását a jordániai kormány és az ellen­állási szervezetek között. A várható kormányátalakításról a pénteki Al Ahram is hírt adott. Az Al Akhbar úgy értesült, hogy Husszein király ismét ta­lálkozik az ellenállási szerve­zetek képviselőivel. Jaszer Arafat, a Palesztinai Felszabadítási Szervezet elnö­ke Bejrútba érkezve kijelen­tette, hogy Jordániában a helyzet nyugodt, az ellenállási szervezetek és a kormány együttműködése kielégítő, s ez a nemrég létrejött kétoldalú megállapodás teljesítésének köszönhető. Winhi«tir»nel­ telifonspím­léke Bécsből Szoros választási eredményre számítanak Ausztriában Befut-e Klaus kancellár győztesként a vasárnapi vá­lasztásokon? A bécsi Stephans dómmal és az érseki palotái­val szemben az egy hete vi­gasztalanul zuhogó havaseső­ben a Néppárt divatos maxi­kabátba, s prémekbe burko­lód­zott korteslányai ez alka­lommal hivatalból bizakodnak. A csinos lányok ajándékokat osztogatnak. Zöld játék sport­autót kapnak az ügyesebbek, a kocsi az 1-es számot viseli és szélsebesen röpíti a cél fe­lé az ÖVP-t, megelőzve a mö­götte száguldó piros színű SPÖ-versenyzőt. Az árkádok alatt a didergő járókelőket néppárti zenekar pattogó üte­mű indulókkal igyekszik át­melegíteni, s akiknek ez sem használ, a szomszédos hosszas asztalhoz járulhatnak ingyen forró feketekávéra. Alig húsz méternyire eme látványossá­goktól az ÖVP inkább mentő­autóra emlékeztető hófehér propaganda kocsijából a sza­vazókhoz lemezről intéznek felhívásokat. A nagy hangza­varban a szöveget senki sem érti — de talán ez már nem is fontos. A hathetes választási hadjá­rat utolsó napján a többi párt sem tétlen, dacolva az Alpok­ból fúvó jeges széllel, lelkes honleányok és tiszteletre mél­tóbb korú férfiak az SPÖ programnyilatkozatát nyomják az arra sietők kezébe. Az FPÖ sem akar lemaradni ebben a röplapháborúban, sőt a dics­telenül levitézlett Franz Oláh gyér számú hívei is ott állnak a vártán. A „hazát igazán sze­retőknek”, a közpénzeket el­sikkasztott egykori belügymi­niszter „bizalmat gerjesztő” arcképét kínálgatják, majd egyszerűen a háziasszonyok szatyrába dugják. Ö­tmillió száraz. A végső pillanatokban tehát megélénkült a kampány, amely eddig mindenekelőtt a televízió képernyőjén zajlott és rádiónyilatkozatokban me­rült ki. A választások előesté­jén a korábbi parlament há­rom pártjának vezetője, Klaus, Kreisky és Peter még egy utolsó felhívással buzdította a több mint ötmillió választó­­polgárt: ne maradjon távol az urnáktól, s persze főként ar­ra, hogy adja szavazatát az éppen nyilatkozóra. A tömeg­kommunikációs eszközökkel vívott küzdelemben a hagyo­mányos módszereket is felso­rakoztatták. 24 órát töltöttem pénteken Grazban, „Steyeror­­szág” fővárosában és tanúja lehettem az SPÖ választási röpgyűlésének, a főpályaudvar előtt. Rövid néhány perc lefor­gása alatt két szocialista „hon­atya” és egy képviselőnő kér­te az „egybesereglett” — meg­számoltam, pontosan 58 — esetleges szavazó bizalmát. Ha meggondolom, hogy ilyen ko­moly erőfeszítés milyen kevés gyakorlati haszonnal járhat, csak igazat adhatok a hadjá­ratszervezőknek, akik elsősor­ban a jelöltek televízió-fellé­péseire alapozták az országos propagandát. (Graz és Steyer egyébként különleges helyzet­ben van: két hét alatt két vá­lasztásban lehet része. A va­sárnapi országos szavazás után március 14-én a tartományi szintű erőpróbát bonyolítják le. Ennek ellenére az amúgy is csendes, egykor főleg nyugdí­jasok városa most sem mutat semmiféle izgalmat. A­z ifjúság közömbös Az osztrák főváros legvé­nebb, legtapasztaltabb politikai rókái sem mernek ezúttal biz­tos jövendölésekbe bocsátkoz­ni. A bennfentes szakértők szokatlan szerénysége csupán annyit kockáztatnak meg, hogy fej fej melletti küzde­lemben szoros eredmény vár­ható. Ilyen megállapítások hallatán senki sem válik oko­sabbá. Helyes tehát, ha né­hány konkrétabb számadatot nézünk. Általános vélemény szrint a választások kimene­telét két tényező dönti majd el. Az egyik az újonnan je­lentkező első szavazók 400 ez­res serege. Mivel a választási korhatárt 20 évről 19-re szál­lították le, a fiatalok jobban beleszólhatnak a belpolitikai harcba —, ha egyáltalán élni kívánnak jogaikkal. Akadnak ugyanis olyan helyzetmagya­rázók, akik attól tartanak, hogy az ifjúság körében ta­pasztalt közömbösség most is érezteti hatását. A pártköz­pontokban — a sok évtizedes tapasztalatok alapján — őszintén meg vannak győződ­ve arról, hogy az állampolgá­rok túlnyomó többsége min­dig hagyományosan ugyanar­ra a pártra szavaz, függetle­nül a pillanatnyi hangulattól, sőt a vezetőgárdák, a listák összetételétől. Apáik, nagy­apáik nyomdokain haladva a ma élő nemzedékek tagjai is a fekete, vagy a vörös színe­ket kedvelik — holott a je­lenlegi második köztársaság­ban ezek az árnyalatok már jó ideje elmosódtak, sem a fe­kete, sem a vörös nem olyan erős tónus, mint a­­híveiket ijesztgető politikusok válasz­tási, taktikai megfontolások­

Next