Magyar Nemzet, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-10 / 58. szám

K.44 km. milicist !i Magyar Nemzet Górcső alatt a nagyvárosi életmód Folyamatos felújításra van szükség az elöregedett városrészekben A Budapesti Városépítési Tervező Vállalat 1964 óta tele­pülésszociológiai kutatómun­kát is végez, s ennek során már több érdekes vizsgálatot folytatott, először a külső Józsefvárosban, majd az új la­­kótelepeken, legutóbb pedig Budapest belső, sűrű beépítésű, régi városrészeiben. Ez utóbbi a nagyvárosi életmód kutatá­sát célozta és a Lenin körút, a középső Erzsébetváros és a belső Ferencváros egy-egy jel­legzetes részét térképezte fel. Ezek azonban még nem repre­zentálták kellőképpen a Buda­pest belső területein kialakult életmód karakterisztikus voná­sait, ezért a múlt évben — hogy újra finomítani, ellen­őrizni tudják a felméréseket — ismét széles körű kutatásokba és információgyűjtésbe kezd­tek. Kilencezer lakás, hétszáz „interjú" Az 1969-ben végzett kutatá­sok három kiválasztott terüle­ten, a középső Terézvárosban, Erzsébetváros külső részein és belső Józsefvárosban folytak. Mindhárom terület a belső, sű­rűn lakott városrészekben he­lyezkedik el, és határait úgy vonták meg, hogy az 1968-as vizsgálattal együtt megközelítő pontosságú információkat szol­gáltassanak. Ezek a részek, mint a tanulmány szerzői rá­mutatnak, az előbbi területek­kel együtt viszonylag hosszú, 10—15 éves távlatban változat­lanul maradnak, s így aránylag sokáig tipikusnak tekinthetők. Éppen a cél szolgálatában nem folytattak ott vizsgálatot, ahol a következő évtizedben re­konstrukcióra kerül sor, hiszen ott bizonyos körülmények foly­tán a többi részektől elütő, speciális életmód alakult ki. A­­ vizsgálati területeken a BUVÁTI dolgozói összesen kö­rülbelül 360 épületben, mint­egy 9000 lakásban 700 „inter­jút” készítettek, tehát körülbe­lül 7,5 százalékos reprezentá­ciót alkalmaztak. A lakóépüle­tekkel kapcsolatosan feljegy­zik azt a sokak számára talán meglepő adatot, hogy az épü­letek átlagosan az Erzsébetvá­ros külső részén a legnagyobb méretűek; itt egy épületben 30,3, a legkisebbek viszont a belső Józsefvárosban, ahol egy épületben 23,4 lakás található. Ezeknek a házaknak az átlagos életkora 70—80 év, az ott élő családok 4 százaléka lakik olyan épületben, amely 1867 előtt és 5 százalékuk olyanban, amely 1915 után épült. Ezek­ben a városrészekben szórvá­nyos esetek kivételével évtize­dek óta nem építettek lakáso­kat és 2000-ig bezárólag Buda­pest jelenlegi felülvizsgált vá­­rosrendezési terve sem helyez kilátásba jelentősebb fejlesz­tést. Kevés a komfortos lakás A lakásállomány összetétele szobaszám szempontjából sem érdektelen. Kiderült, hogy az 1968-ban­ vizsgált területek kö­zül a legkedvezőtlenebb a kö­zépső Erzsébetváros, a múlt évben vizsgáltak közül Erzsé­betváros külső része csaknem egyezik a budapesti átlaggal: a lakások 58 százaléka egyszo­bás, kétszobás a lakások 33, és három-, illetve többszobás a lakások 9 százaléka. Feltűnő itt a különbség — többek kö­zött — a két városszerkeze­ti­­­leg oly hasonló elhelyezkedé­sű belső Józsefváros és belső Ferencváros között, és nagy különbség mutatkozik a lakás­állomány viszonylatában a Fe­rencváros javára. Az egy la­kásra jutó szobaszám ugyanis a belső Ferencvárosban a leg­magasabb: 2,3, legalacsonyabb a középső Erzsébetvárosban: 1,4. A lakásméretek mellett na­gyon jelentős a komfort sze­rinti megoszlás is, hiszen az életmódot ez nagymértékben befolyásolja A vizsgált terüle­tek közül a legkevesebb fürdő­szobával rendelkző lakás az Erzsébetvárosban van, a leg­több pedig a Lenin körúton és a belső Ferencvárosban. A vizsgálat több alkalommal hangsúlyozza mind az 1968-as, mind a tavalyi adatok alapján a belső városrészek elöregedé­sének közismert tendenciáját. Kétségtelenül bizonyítható az összefüggés a lakosság kor sze­rinti összetétele és az új lakás­építés területi elhelyezkedése között. A fiatalabb korosztá­lyok szinte magától értetődően igénylik a komfortos lakást, míg az idősebbek — főként a belső városrészekben — egyre nehezebben tudnak átörni a szoba-konyhás, belső WC nél­küli, korszerűtlen, kényelmet­len lakásviszonyok közüli Családok és az elöregedés Vizsgálja a tanulmány a csa­ládok életkor szerinti összeté­telét is. Ezt a feleség kora alapján mérték fel és az előbb levont következtetéseket a számadatok aránya tökéletesen alátámasztja. A feleség A három rilei úti életkora vizsgált lakótelepen területen: -30 évig 25% 55% *0-54 évig 31% 30% SS-----évig 44% »% A családszerkezet is ezt a tendenciát igazolja. A legutóbb vizsgált három terület és az új lakótelepek életét példázó Üllői úti lakótelep helyzetet összevetve, a következőket lát­juk: a belső városrészekben a vizsgált házaspárok 37 száza­léka, az új lakótelepeken csak 17 százaléka gyermektelen. Az egygyermekesek aránya az előbbiekben 31, az utóbbiban 42 százalék. A belső városré­szekben megkérdezett csalá­dok közül csak 3 százaléknak van 3, vagy még több gyerme­ke, míg az Üllői úti lakótele­pen 11 százaléknak. A feltárás ehhez a részhez kiegészítés­képpen még hozzáfűzi, hogy feltűnően nagy mindhárom vá­rosrészben az egyedülélők ará­nya (20 százalék). Az elöregedéssel kapcsolato­san a tanulmány újra hangsú­lyozza, hogy az eddigi tervek szeint a vizsgált területek kö­zül kettőben nem kerül átépí­tésre sor, tehát itt az elörege­dés csak fokozódhat. A tanul­mány szerzői javasolják, hogy átépítés híján foglalkozzanak a részleges megoldások gondola­tával. Különösen fontos lenne ez a belső Józsefváros eseté­ben, ahol nagy szükség lenne a folyamatos, állandó felújí­tásra, mert ha három évtized alatt nem változik itt semmi, a rohamosan fokozódó igények és a meglevő tarthatatlan álla­potok súlyos összeütközésbe kerülnek egymással. Foglalkozás és az iskolai végzettség A tanulmány végül foglalko­zik a társadalmi státus kérdé­sével is. A társadalmi státus azt a helyet jelöli meg, ame­lyet egy-egy személy vagy cso­port a társadalmi struktúrán belül elfoglal. Ennek megálla­pítására és jellemzésére sokfé­le elképzelés alakult ki, s a vi­ták erről mindmáig nem zá­rultak le. A vizsgálat folytatói ezt a foglalkozási struktúra, a jövedelmi viszonyok és az is­kolai végzettség alapján ítélik meg és a budapesti átlaggal hasonlítják össze. Mint írják, a jövedelmi viszonyokban az egyes csoportok átlagában nin­csenek túl nagy különbségek, ezért az ismérveket a foglalko­zás rétegződésére és az iskolai végzettségre szűkítették le. (A legnagyobb jövedelmi különb­ségek tudniillik a nyugdíjasok és az aktív dolgozók között vannak, éppen ezért a külön­böző foglalkozásúak között a nyugdíjasokat külön felmér­ték.) A foglalkozásokat hét cso­portba osztották: segédmunkás, szak- és betanított munkás, al­kalmazott, értelmiségi, nyugdí­jas fizikai, nyugdíjas szellemi és „egyéb”-re. A táblázat alap­ján kiderül, hogy a belső Jó­zsefváros magas sátusú terület, mert az értelmiségiek és a szellemi nyugdíjasok száma nagy, míg például az Erzsébet­város külső részén az értelmi­ségiek számaránya fele a bu­dapesti átlagnak. Ugyanígy itt a korábban fizikai munkát végző nyugdíjasok száma is a szellemi nyugdíjasokéhoz ké­pest kétszerese ennek az átlag­nak. Érdekes, hogy a munká­sok részaránya egyik területen sem közelíti meg a budapesti átlagot. Ez sürgeti a peremke­rületek szociológiai felmérését, mert újra alátámasztja azt a tapasztalatot, hogy a munká­sok többsége a peremkerüle­tek családi házas részein la­k. Ami a másik jellemzőt, az iskolai végzettséget illeti, szin­tén érdemes a BUVÁTI szo­ciológusainak táblázatán vé­gigfutni. Szinte mindenben alátámasztja a foglalkozással kapcsolatos következtetéseket. A belső Józsefvárosban a ma­gas státust a főiskolát, illetve egyetemet végzettek 19 száza­lékos aránya, Erzsébetváros külső részének alacsony társa­dalmi státusát a csak 8 általá­nost végzettek 48 százalékos aránya igazolja. Az e cikkben ismertetett ér­dekes vonások a vizsgált há­rom terület sokoldalú bemuta­tását szolgálták. Az egyes problémák elemző vizsgálatára a tanulmány további részeiben került sor. Komor Vilma Ezüstfelvásárlási árainkat 1970. MÁRCIUS 9-TŐL FELEMELTÜK FAZON EZÜSTÉRT GRAMMONKÉNT 2,70 FORINTTÓL 3.— FORINTIG KÉSZPÉNZT FIZETÜNK ^ 6* cks Felvásárlóhelyeink: ♦ ms w¡«­~ •» Bp„ I., Krisztina körút 79. T * Bp„ IV., Bajcsy-Zsilinszky u. 13. m­­­l . Bp., V., Irányi utca 1. « Bp- VII., Lenin körút 17. * gy­­/ Bp„ VI., Lenin körút 122. ? y' Bp„ XIX., Vörös Hadsereg útja 123. '* Bp.. XX., Kossuth Lajos utca 34. VALAMINT A MEGYESZÉKHELYEKEN LEVŐ ÓRA- ÉS ÉKSZERBOLTOKBAN ANTIKEZÜL­T készpénz felvásárlási árunk grammonként 1,50 Ft-tól 10,— Ft-ig Budapest, V., Irányi utca L ^ e* 'Ka, m Hogyan mentették m­eg Szent-Györgyi professzort a felszabadító szovjet katonák Miként érte meg a felsza­badulás napját Szent-Györgyi Albert professzor, hogyan mentették meg életét a szov­jet katonák — erről beszél­getünk Földes Jenő nyugdí­jassal, az ellenállási mozga­lom egykori részvevőjével. — 1944 tavaszán elhurcolt a Gestapo — emlékezik Földes Jenő —, s amikor az interná­­lótáborból sikerült megszök­nöm, egy ismerősöm, Bakos Viktor tartalékos százados, hadi üzemi parancsnok révén hamis néven, hamis papírok­kal Zuglóba mentem dolgozni egy bakelitgyárba. Munkás voltam ott, Daróczy Pál volt a nevem. A sors néha nagyon furcsa véletleneket teremt. Az üzem parancsnokának, Dunai Pálnak a szobájában reggelente én fűtöttem be. Beszélgetni kezdtünk, minden­féléről. Szó, ami szó, amikor megtudta, hogy beszélek oro­szul, s egyszercsak azt aján­lotta, legyek a tolmácsuk. Kérdeztem, kiknek? Kide­rült, hogy egy ellenállási cso­porthoz tartozik, és az a ter­vük, hogy alkalmas időben át­kelnek a Dunán, érintkezésbe lépnek a szovjet csapatokkal. Ekkor hallottam először Szent-Györgyi Albert nevét. Dunai említette, hogy a pro­fesszor is közéjük tartozik. — De az átkelési tervből nem lett semmi. Január 7-én Zuglón átrohant a front. Sza­badok voltunk. Még aznap este egy szovjet őrnagy — ké­sőbb tolmácsa, máig jó barátja lettem, Iván Vologyin — a rá­­kosszentmihályi parancsnok­ságra vitt bennünket autón. Itt újra szóba került Szent- Györgyi neve, akiről az őr­nagy már tudott. Dunai el­mondta, ismeri melyik Vö­rösmarty utcai házban rejtő­zik a családjával. Vologyin közölte, fel kell kutatni, meg kell menteni. De először a ba­kelitgyár egyik, ugyancsak ál­néven ott dolgozó munkása családtagjainak kiszabadítá­sára indultunk a zuglói vá­rosszélre. Ennek a mentőak­ciónak majdnem áldozatai let­tünk. A vasúti sorompón túl — akkor még állt a sorompó — kis híján belerohantunk a németek kezébe. Az őrnaggyal való „kirándulásaim” általá­ban tele voltak életveszéllyel. Pesten még harc folyt és az ember könnyen kaphatott egy golyót. Akkor már tudtam, hogy Iván Vologyin egyik feladata felkutatni, megmen­teni, élelmezni azokat, akik­nek élete nagy érték, ő vitt elsőnek élelmet az Operaház pincéjében meghúzódó művé­szeknek, köztük Kodály Zol­tánnak is. — A Szent-Györgyi Albert megmentésére indított akció is szinte a front első vonalá­ban történt. Január 10-én in­dultunk el A Nagykörútért állt a harc. Gépkocsink vé­gigrobogott az utcákon. Ke­gyetlen hideg volt, az úttest síkos, és sehol senki. Csak fi­gyelő szovjet katonák a ka­pualjakban, kezükben géppisz­toly. Az Andrássy út sarkán kiszálltunk és a falak mellett lapulva, futva, kúszva elér­tünk a Vörösmarty utcáig. A házban, amelyről Dunai Pál szólt, először Szent-Györgyi apósát kerestük, az ő nevét, illetve álnevét mondta Dunai. De nem volt már szükség semmifajta álnévre. Anélkül is megtaláltuk az öregurat. Mondta, ott az egész család. Nemsokára szemtől szembe álltunk Szent-Györgyi Albert­tel. Hatalmas szakálla volt, de a szeme fiatalosan csillogott. Iván Vologyin közölte vele: Malinovszkij marsall paran­csát kívánja teljesíteni, biztos helyre kell szállítania. Szent- Györgyit láthatóan meglepte, hogy tudnak róla, hogy segít­ségére siettek. Azt mondta, megbeszéli a dolgot a család­jával. A kis tanácskozás csak­hamar lezajlott és a profesz­­szor közölte: rendben van, de azt kéri, hogy egész család­ját és holmiját, könyvtárát is magával vihesse. — Így is történt. Alighogy leszállt az est, megálltunk a Vörösmarty utcai ház előtt két teherautóval és egy sze­mélykocsival. Megmentettük a Szent-Györgyi családot. A professzort, feleségét, lányát, apósát, anyósát,­­ a holmikat, közte a rengeteg könyvet. Rá­­kosszentmihályra, a parancs­nokság székhelyére mentünk, ahol végre meleg lakásban, emberi körülmények között helyezkedett el a család. Még aznap este vacsoraasztalt ül­tünk körül, magas rangú szov­jet tisztekkel, koccintottunk a közeli békére, és beszélget­tünk sok mindenről. A profesz­­szor derűs volt, tele bizako­dással. Már nem emlékszem mindenre, amiről akkor szó volt, de arra igen, milyen re­ményteli szavakkal szólt a szebb holnapról. Dehát akkor még háború volt, még Buda­pest sem szabadult fel telje­sen. Ezért azon törtük a fe­jünket, tehetünk-e valamit mi is a jó ügyért. Végül ab­ban állapodtunk meg, hogy másnap délelőtt bemegyünk Zuglóba és e professzor a frontrádión keresztül beszél Budapest népéhez. S valóban, másnap a zuglói frontstúdió­ban Szent-Györgyi Albert szólt az oly sokáig rettegő, fázó, éh­ező pesti néphez, hogy nemsokára vége a szen­vedésnek, hogy hozzá kell látni, hogy érdemes hozzálát­ni a munkához. Aztán Dunai Pál beszélt, meg én is. — Jóval később még egy­szer találkoztam Szent-Györ­gyi Alberttel. Az egyetemen kerestük fel Iván Vologyinnal. Nagyon örült. Még egy fény­képpel is megajándékozott. Nézze, ráírta a képre: „A ked­ves tolmácsnak Szent-Györgyi Alberttel.” Hát így volt, így történt. Már mindennek hu­szonöt esztendeje. Szegény Dunai Pali azóta meghalt, az őrnagy is nyugdíjas. Többször találkoztunk, levelezünk egy­mással. Én meg morzsolgatom öreg napjaimat. És emlékezek. Van mire, Cs. 1. Pillanat a trolibuszon és az utókorban A 70-es trolin történt dél­előtt. A peronon szorong­tunk. Közvetlen mellettem két nagyon fiatal kislány. Mindkettő nadrágban, jó melegen öltözve, de ham­vasan és fel­tétlenül. Az egyik csillogó szemekkel magyaráz valamit a másik­nak. Muszáj odafigyelni: — És igazán nagyon szépen kezdtem, azzal a József Attila idézettel a „Hazámé­ból ... Tudod, ugye ... ? — és elmondja. Ott a troli­busz peronján. Már ek­kor rajtakaptam magam azon, hogy valami gyanús meleg­séget érzek a szememben és ebbe a furcsa szivárvány színű ködbe odakopírozó­­dik József Attila fiatal arca. A kislány tovább mondja: — Az a furcsa, hogy ma­gam is meghatódtam, amíg írtam. Tudod, az ember nem is tudja, mielőtt ezt a ki­állítást látta, hogy milyen is volt az az egész.” Már­mint ugyebár, a háború. Az első és a második. És 18 és 44 és milyen volt min­den közben ... A kislányok­nak így szóbelileg kicsi a sze­ncsük és nagyon félnek a pátosztól. De azért az életre József Attilát felelik, idézetet a „Hazám”-ból. És milyen különös, hogy már most, aránylag­ nem is hosz­­szú idő után a költő nem­csak egész népét tanítja, úgy, ahogy tudta, hogy ta­nítani fogja ... Hanem még­is, még középiskolás fokon is ... ! Amire pedig akkor nemigen számíthatott. A két kislány egyébként a Kállai Éva egészségügyi kö­zépiskolába jár. Mind a ket­tő szülésznőnek készül. Ami­kor bevallottam a kislá­nyoknak, hogy ismertem a költőt és tudom, ő most nagyon boldog volna... ki­csit rám csodálkoztak, ki­csit megfogták a karomat, nem vagyok-e bronzból vé­letlenül? De mert rendkívül okos Mslányok, gyors fej­számolást végeztek és a másik hirtelen felsóhajtott: Istenem, hisz József Attila is élhetne még! És most utazhatna velünk a trolin! És még most se lenne na­gyon öreg. Ha akkor nem olyan minden, mint amilyen volt. De hát olyan volt. Viszont az utókor rendszerint iga­zat ad a költőknek. Milyen kár, hogy nem tudnak róla. fjedor) Konténerszállítás a Dunán A konténeres áruszállítás vi­lágszerte fejlődőben van, és nemcsak a tengeri szállításnál, hanem a folyami teherhajó­­zásnál is nagy jövő elé néz ez a szállítási rendszer. Molnár Elemér, a Csepeli Kikötő piac­kutató osztályának munkatár­sa a dunai konténeres áruszál­lításról írt tanulmányában részletesen foglalkozik a kér­déssel. A Duna külföldi sza­kaszán levő­­kötőkben már sok helyen működnek konté­ner-rakodó berendezések és e szállítási módszer fokozatosan fejlődik. Ahol még nem ren­delkeznek, vagy csak­isebb teljesítményű konténer-rako­dók kerültek használatba, azokban a dunai­­kötőkben is felkészülnek e korszerű száli­­ A Duna mentéit a legna­gyobb és legmodernebb konté­nerberendezést a Csepeli Ki­kötőben szerelték fel. Jelenleg már háromezer négyzetméter konténer-rakodó területet alak­ítottak­­ a Csepeli Kikötő­ben és ez a további igények esetén kétszeresére növelhető. Ez a terület kétszáz nagy kon­téner kezelésére alkalmas. Most készül a Magyar Hajó- és Darugyárban két nagy teljesít­ményű átrakó bakdaru. Meg­rendeltek további nagy emelő­képességű oldalvitás targon­cákat, hidraulikus konténer­­mozgató berendezéseket, köz­úti konténerszállító és arcra­­­kodó eszközöket Ezek a be­ruházások megnyitják az utat a Csepeli Kikötőn keresztül a konténeres szállítás lendületát­­fejlődésében. ­ Szent-Györgyi Albert, a No­­bel-díjas biológus mondott be­szédet New Yorkban, az Ame­rikai Magyar Társaskör fel­­szabadulási emlékünnepségén. Az ünnepségen, amelyen több száz haladó amerikai magyar vett részt, megjelent Nagy Já­nos, hazánk washingtoni nagy­követe, Csatorday Károly nagykövet, Magyarország ál­landó ENSZ-képviselője, va­lamint a washingtoni nagykö­vetség és a New York-i ENSZ- képviselet több munkatársa. Szent-Györgyi Albert meleg szavakkal emlékezett meg a felszabadulás napjairól. „Ezek a személyes felszabadulás kor­szakát jelentették számomra és felszabadulást hoztak Ma­gyarországnak” — mondotta a Nobel-díjas tudós. Szent-Györgyi Albertnek a közeli jövőben jelenik meg egy kisebb tanulmánya, amelyről a magyar sajtó már beszámolt. A neves tudós el­mondotta, a tanulmány célja az, hogy figyelmeztessen a súlyos veszélyekre, amelyek az emberiséget fenyegetik. Ez volt az első alkalom arra, hogy Szent-Györgyi Al­bert részt vett amerikai ha­ladó magyar szervezetek ün­nepségén. Az épület előtt ma­gyar fasiszta emigráns szer­vezetek egy tucatnyi tagja pró­bált tüntetni a Nobel-díjas tudós ellen. Az ünnepséget Fodor Nagy Árpád, az Amerikai Magyar Társaskör elnöke nyitotta meg, majd Gellért Hugó, is­mert festőművész köszöntötte a vendégeket. A Magyar Nép­­köztársaság negyedszázadát Deák Zoltán, az Amerikai Ma­gyar Szó volt főszerkesztője méltatta. Beszédet mondott az ünnepségen Nagy János nagy­követ, az hangoztatta, hogy Magyarország és a külföldre szakadt magyarok nagy része között egyre javuló, egyre melegebb kapcsolatok állnak fenn. Magyarország felszabadulá­sának évfordulójáról az elkö­vetkező hetekben több más amerikai város haladó ma­gyarsága megemlékezik. Szent-Györgyi Albert megemlékezése a felszabadulás napjairól Emlékünnepség az Amerikai Magyar Társaskörben

Next