Magyar Nemzet, 1970. március (26. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-10 / 58. szám
K.44 km. milicist !i Magyar Nemzet Górcső alatt a nagyvárosi életmód Folyamatos felújításra van szükség az elöregedett városrészekben A Budapesti Városépítési Tervező Vállalat 1964 óta településszociológiai kutatómunkát is végez, s ennek során már több érdekes vizsgálatot folytatott, először a külső Józsefvárosban, majd az új lakótelepeken, legutóbb pedig Budapest belső, sűrű beépítésű, régi városrészeiben. Ez utóbbi a nagyvárosi életmód kutatását célozta és a Lenin körút, a középső Erzsébetváros és a belső Ferencváros egy-egy jellegzetes részét térképezte fel. Ezek azonban még nem reprezentálták kellőképpen a Budapest belső területein kialakult életmód karakterisztikus vonásait, ezért a múlt évben — hogy újra finomítani, ellenőrizni tudják a felméréseket — ismét széles körű kutatásokba és információgyűjtésbe kezdtek. Kilencezer lakás, hétszáz „interjú" Az 1969-ben végzett kutatások három kiválasztott területen, a középső Terézvárosban, Erzsébetváros külső részein és belső Józsefvárosban folytak. Mindhárom terület a belső, sűrűn lakott városrészekben helyezkedik el, és határait úgy vonták meg, hogy az 1968-as vizsgálattal együtt megközelítő pontosságú információkat szolgáltassanak. Ezek a részek, mint a tanulmány szerzői rámutatnak, az előbbi területekkel együtt viszonylag hosszú, 10—15 éves távlatban változatlanul maradnak, s így aránylag sokáig tipikusnak tekinthetők. Éppen a cél szolgálatában nem folytattak ott vizsgálatot, ahol a következő évtizedben rekonstrukcióra kerül sor, hiszen ott bizonyos körülmények folytán a többi részektől elütő, speciális életmód alakult ki. A vizsgálati területeken a BUVÁTI dolgozói összesen körülbelül 360 épületben, mintegy 9000 lakásban 700 „interjút” készítettek, tehát körülbelül 7,5 százalékos reprezentációt alkalmaztak. A lakóépületekkel kapcsolatosan feljegyzik azt a sokak számára talán meglepő adatot, hogy az épületek átlagosan az Erzsébetváros külső részén a legnagyobb méretűek; itt egy épületben 30,3, a legkisebbek viszont a belső Józsefvárosban, ahol egy épületben 23,4 lakás található. Ezeknek a házaknak az átlagos életkora 70—80 év, az ott élő családok 4 százaléka lakik olyan épületben, amely 1867 előtt és 5 százalékuk olyanban, amely 1915 után épült. Ezekben a városrészekben szórványos esetek kivételével évtizedek óta nem építettek lakásokat és 2000-ig bezárólag Budapest jelenlegi felülvizsgált városrendezési terve sem helyez kilátásba jelentősebb fejlesztést. Kevés a komfortos lakás A lakásállomány összetétele szobaszám szempontjából sem érdektelen. Kiderült, hogy az 1968-ban vizsgált területek közül a legkedvezőtlenebb a középső Erzsébetváros, a múlt évben vizsgáltak közül Erzsébetváros külső része csaknem egyezik a budapesti átlaggal: a lakások 58 százaléka egyszobás, kétszobás a lakások 33, és három-, illetve többszobás a lakások 9 százaléka. Feltűnő itt a különbség — többek között — a két városszerkezetileg oly hasonló elhelyezkedésű belső Józsefváros és belső Ferencváros között, és nagy különbség mutatkozik a lakásállomány viszonylatában a Ferencváros javára. Az egy lakásra jutó szobaszám ugyanis a belső Ferencvárosban a legmagasabb: 2,3, legalacsonyabb a középső Erzsébetvárosban: 1,4. A lakásméretek mellett nagyon jelentős a komfort szerinti megoszlás is, hiszen az életmódot ez nagymértékben befolyásolja A vizsgált területek közül a legkevesebb fürdőszobával rendelkző lakás az Erzsébetvárosban van, a legtöbb pedig a Lenin körúton és a belső Ferencvárosban. A vizsgálat több alkalommal hangsúlyozza mind az 1968-as, mind a tavalyi adatok alapján a belső városrészek elöregedésének közismert tendenciáját. Kétségtelenül bizonyítható az összefüggés a lakosság kor szerinti összetétele és az új lakásépítés területi elhelyezkedése között. A fiatalabb korosztályok szinte magától értetődően igénylik a komfortos lakást, míg az idősebbek — főként a belső városrészekben — egyre nehezebben tudnak átörni a szoba-konyhás, belső WC nélküli, korszerűtlen, kényelmetlen lakásviszonyok közüli Családok és az elöregedés Vizsgálja a tanulmány a családok életkor szerinti összetételét is. Ezt a feleség kora alapján mérték fel és az előbb levont következtetéseket a számadatok aránya tökéletesen alátámasztja. A feleség A három rilei úti életkora vizsgált lakótelepen területen: -30 évig 25% 55% *0-54 évig 31% 30% SS-----évig 44% »% A családszerkezet is ezt a tendenciát igazolja. A legutóbb vizsgált három terület és az új lakótelepek életét példázó Üllői úti lakótelep helyzetet összevetve, a következőket látjuk: a belső városrészekben a vizsgált házaspárok 37 százaléka, az új lakótelepeken csak 17 százaléka gyermektelen. Az egygyermekesek aránya az előbbiekben 31, az utóbbiban 42 százalék. A belső városrészekben megkérdezett családok közül csak 3 százaléknak van 3, vagy még több gyermeke, míg az Üllői úti lakótelepen 11 százaléknak. A feltárás ehhez a részhez kiegészítésképpen még hozzáfűzi, hogy feltűnően nagy mindhárom városrészben az egyedülélők aránya (20 százalék). Az elöregedéssel kapcsolatosan a tanulmány újra hangsúlyozza, hogy az eddigi tervek szeint a vizsgált területek közül kettőben nem kerül átépítésre sor, tehát itt az elöregedés csak fokozódhat. A tanulmány szerzői javasolják, hogy átépítés híján foglalkozzanak a részleges megoldások gondolatával. Különösen fontos lenne ez a belső Józsefváros esetében, ahol nagy szükség lenne a folyamatos, állandó felújításra, mert ha három évtized alatt nem változik itt semmi, a rohamosan fokozódó igények és a meglevő tarthatatlan állapotok súlyos összeütközésbe kerülnek egymással. Foglalkozás és az iskolai végzettség A tanulmány végül foglalkozik a társadalmi státus kérdésével is. A társadalmi státus azt a helyet jelöli meg, amelyet egy-egy személy vagy csoport a társadalmi struktúrán belül elfoglal. Ennek megállapítására és jellemzésére sokféle elképzelés alakult ki, s a viták erről mindmáig nem zárultak le. A vizsgálat folytatói ezt a foglalkozási struktúra, a jövedelmi viszonyok és az iskolai végzettség alapján ítélik meg és a budapesti átlaggal hasonlítják össze. Mint írják, a jövedelmi viszonyokban az egyes csoportok átlagában nincsenek túl nagy különbségek, ezért az ismérveket a foglalkozás rétegződésére és az iskolai végzettségre szűkítették le. (A legnagyobb jövedelmi különbségek tudniillik a nyugdíjasok és az aktív dolgozók között vannak, éppen ezért a különböző foglalkozásúak között a nyugdíjasokat külön felmérték.) A foglalkozásokat hét csoportba osztották: segédmunkás, szak- és betanított munkás, alkalmazott, értelmiségi, nyugdíjas fizikai, nyugdíjas szellemi és „egyéb”-re. A táblázat alapján kiderül, hogy a belső Józsefváros magas sátusú terület, mert az értelmiségiek és a szellemi nyugdíjasok száma nagy, míg például az Erzsébetváros külső részén az értelmiségiek számaránya fele a budapesti átlagnak. Ugyanígy itt a korábban fizikai munkát végző nyugdíjasok száma is a szellemi nyugdíjasokéhoz képest kétszerese ennek az átlagnak. Érdekes, hogy a munkások részaránya egyik területen sem közelíti meg a budapesti átlagot. Ez sürgeti a peremkerületek szociológiai felmérését, mert újra alátámasztja azt a tapasztalatot, hogy a munkások többsége a peremkerületek családi házas részein lak. Ami a másik jellemzőt, az iskolai végzettséget illeti, szintén érdemes a BUVÁTI szociológusainak táblázatán végigfutni. Szinte mindenben alátámasztja a foglalkozással kapcsolatos következtetéseket. A belső Józsefvárosban a magas státust a főiskolát, illetve egyetemet végzettek 19 százalékos aránya, Erzsébetváros külső részének alacsony társadalmi státusát a csak 8 általánost végzettek 48 százalékos aránya igazolja. Az e cikkben ismertetett érdekes vonások a vizsgált három terület sokoldalú bemutatását szolgálták. Az egyes problémák elemző vizsgálatára a tanulmány további részeiben került sor. Komor Vilma Ezüstfelvásárlási árainkat 1970. MÁRCIUS 9-TŐL FELEMELTÜK FAZON EZÜSTÉRT GRAMMONKÉNT 2,70 FORINTTÓL 3.— FORINTIG KÉSZPÉNZT FIZETÜNK ^ 6* cks Felvásárlóhelyeink: ♦ ms w¡«~ •» Bp„ I., Krisztina körút 79. T * Bp„ IV., Bajcsy-Zsilinszky u. 13. ml . Bp., V., Irányi utca 1. « Bp- VII., Lenin körút 17. * gy/ Bp„ VI., Lenin körút 122. ? y' Bp„ XIX., Vörös Hadsereg útja 123. '* Bp.. XX., Kossuth Lajos utca 34. VALAMINT A MEGYESZÉKHELYEKEN LEVŐ ÓRA- ÉS ÉKSZERBOLTOKBAN ANTIKEZÜLT készpénz felvásárlási árunk grammonként 1,50 Ft-tól 10,— Ft-ig Budapest, V., Irányi utca L ^ e* 'Ka, m Hogyan mentették meg Szent-Györgyi professzort a felszabadító szovjet katonák Miként érte meg a felszabadulás napját Szent-Györgyi Albert professzor, hogyan mentették meg életét a szovjet katonák — erről beszélgetünk Földes Jenő nyugdíjassal, az ellenállási mozgalom egykori részvevőjével. — 1944 tavaszán elhurcolt a Gestapo — emlékezik Földes Jenő —, s amikor az internálótáborból sikerült megszöknöm, egy ismerősöm, Bakos Viktor tartalékos százados, hadi üzemi parancsnok révén hamis néven, hamis papírokkal Zuglóba mentem dolgozni egy bakelitgyárba. Munkás voltam ott, Daróczy Pál volt a nevem. A sors néha nagyon furcsa véletleneket teremt. Az üzem parancsnokának, Dunai Pálnak a szobájában reggelente én fűtöttem be. Beszélgetni kezdtünk, mindenféléről. Szó, ami szó, amikor megtudta, hogy beszélek oroszul, s egyszercsak azt ajánlotta, legyek a tolmácsuk. Kérdeztem, kiknek? Kiderült, hogy egy ellenállási csoporthoz tartozik, és az a tervük, hogy alkalmas időben átkelnek a Dunán, érintkezésbe lépnek a szovjet csapatokkal. Ekkor hallottam először Szent-Györgyi Albert nevét. Dunai említette, hogy a professzor is közéjük tartozik. — De az átkelési tervből nem lett semmi. Január 7-én Zuglón átrohant a front. Szabadok voltunk. Még aznap este egy szovjet őrnagy — később tolmácsa, máig jó barátja lettem, Iván Vologyin — a rákosszentmihályi parancsnokságra vitt bennünket autón. Itt újra szóba került Szent- Györgyi neve, akiről az őrnagy már tudott. Dunai elmondta, ismeri melyik Vörösmarty utcai házban rejtőzik a családjával. Vologyin közölte, fel kell kutatni, meg kell menteni. De először a bakelitgyár egyik, ugyancsak álnéven ott dolgozó munkása családtagjainak kiszabadítására indultunk a zuglói városszélre. Ennek a mentőakciónak majdnem áldozatai lettünk. A vasúti sorompón túl — akkor még állt a sorompó — kis híján belerohantunk a németek kezébe. Az őrnaggyal való „kirándulásaim” általában tele voltak életveszéllyel. Pesten még harc folyt és az ember könnyen kaphatott egy golyót. Akkor már tudtam, hogy Iván Vologyin egyik feladata felkutatni, megmenteni, élelmezni azokat, akiknek élete nagy érték, ő vitt elsőnek élelmet az Operaház pincéjében meghúzódó művészeknek, köztük Kodály Zoltánnak is. — A Szent-Györgyi Albert megmentésére indított akció is szinte a front első vonalában történt. Január 10-én indultunk el A Nagykörútért állt a harc. Gépkocsink végigrobogott az utcákon. Kegyetlen hideg volt, az úttest síkos, és sehol senki. Csak figyelő szovjet katonák a kapualjakban, kezükben géppisztoly. Az Andrássy út sarkán kiszálltunk és a falak mellett lapulva, futva, kúszva elértünk a Vörösmarty utcáig. A házban, amelyről Dunai Pál szólt, először Szent-Györgyi apósát kerestük, az ő nevét, illetve álnevét mondta Dunai. De nem volt már szükség semmifajta álnévre. Anélkül is megtaláltuk az öregurat. Mondta, ott az egész család. Nemsokára szemtől szembe álltunk Szent-Györgyi Alberttel. Hatalmas szakálla volt, de a szeme fiatalosan csillogott. Iván Vologyin közölte vele: Malinovszkij marsall parancsát kívánja teljesíteni, biztos helyre kell szállítania. Szent- Györgyit láthatóan meglepte, hogy tudnak róla, hogy segítségére siettek. Azt mondta, megbeszéli a dolgot a családjával. A kis tanácskozás csakhamar lezajlott és a profeszszor közölte: rendben van, de azt kéri, hogy egész családját és holmiját, könyvtárát is magával vihesse. — Így is történt. Alighogy leszállt az est, megálltunk a Vörösmarty utcai ház előtt két teherautóval és egy személykocsival. Megmentettük a Szent-Györgyi családot. A professzort, feleségét, lányát, apósát, anyósát, a holmikat, közte a rengeteg könyvet. Rákosszentmihályra, a parancsnokság székhelyére mentünk, ahol végre meleg lakásban, emberi körülmények között helyezkedett el a család. Még aznap este vacsoraasztalt ültünk körül, magas rangú szovjet tisztekkel, koccintottunk a közeli békére, és beszélgettünk sok mindenről. A profeszszor derűs volt, tele bizakodással. Már nem emlékszem mindenre, amiről akkor szó volt, de arra igen, milyen reményteli szavakkal szólt a szebb holnapról. Dehát akkor még háború volt, még Budapest sem szabadult fel teljesen. Ezért azon törtük a fejünket, tehetünk-e valamit mi is a jó ügyért. Végül abban állapodtunk meg, hogy másnap délelőtt bemegyünk Zuglóba és e professzor a frontrádión keresztül beszél Budapest népéhez. S valóban, másnap a zuglói frontstúdióban Szent-Györgyi Albert szólt az oly sokáig rettegő, fázó, éhező pesti néphez, hogy nemsokára vége a szenvedésnek, hogy hozzá kell látni, hogy érdemes hozzálátni a munkához. Aztán Dunai Pál beszélt, meg én is. — Jóval később még egyszer találkoztam Szent-Györgyi Alberttel. Az egyetemen kerestük fel Iván Vologyinnal. Nagyon örült. Még egy fényképpel is megajándékozott. Nézze, ráírta a képre: „A kedves tolmácsnak Szent-Györgyi Alberttel.” Hát így volt, így történt. Már mindennek huszonöt esztendeje. Szegény Dunai Pali azóta meghalt, az őrnagy is nyugdíjas. Többször találkoztunk, levelezünk egymással. Én meg morzsolgatom öreg napjaimat. És emlékezek. Van mire, Cs. 1. Pillanat a trolibuszon és az utókorban A 70-es trolin történt délelőtt. A peronon szorongtunk. Közvetlen mellettem két nagyon fiatal kislány. Mindkettő nadrágban, jó melegen öltözve, de hamvasan és feltétlenül. Az egyik csillogó szemekkel magyaráz valamit a másiknak. Muszáj odafigyelni: — És igazán nagyon szépen kezdtem, azzal a József Attila idézettel a „Hazáméból ... Tudod, ugye ... ? — és elmondja. Ott a trolibusz peronján. Már ekkor rajtakaptam magam azon, hogy valami gyanús melegséget érzek a szememben és ebbe a furcsa szivárvány színű ködbe odakopírozódik József Attila fiatal arca. A kislány tovább mondja: — Az a furcsa, hogy magam is meghatódtam, amíg írtam. Tudod, az ember nem is tudja, mielőtt ezt a kiállítást látta, hogy milyen is volt az az egész.” Mármint ugyebár, a háború. Az első és a második. És 18 és 44 és milyen volt minden közben ... A kislányoknak így szóbelileg kicsi a szencsük és nagyon félnek a pátosztól. De azért az életre József Attilát felelik, idézetet a „Hazám”-ból. És milyen különös, hogy már most, aránylag nem is hoszszú idő után a költő nemcsak egész népét tanítja, úgy, ahogy tudta, hogy tanítani fogja ... Hanem mégis, még középiskolás fokon is ... ! Amire pedig akkor nemigen számíthatott. A két kislány egyébként a Kállai Éva egészségügyi középiskolába jár. Mind a kettő szülésznőnek készül. Amikor bevallottam a kislányoknak, hogy ismertem a költőt és tudom, ő most nagyon boldog volna... kicsit rám csodálkoztak, kicsit megfogták a karomat, nem vagyok-e bronzból véletlenül? De mert rendkívül okos Mslányok, gyors fejszámolást végeztek és a másik hirtelen felsóhajtott: Istenem, hisz József Attila is élhetne még! És most utazhatna velünk a trolin! És még most se lenne nagyon öreg. Ha akkor nem olyan minden, mint amilyen volt. De hát olyan volt. Viszont az utókor rendszerint igazat ad a költőknek. Milyen kár, hogy nem tudnak róla. fjedor) Konténerszállítás a Dunán A konténeres áruszállítás világszerte fejlődőben van, és nemcsak a tengeri szállításnál, hanem a folyami teherhajózásnál is nagy jövő elé néz ez a szállítási rendszer. Molnár Elemér, a Csepeli Kikötő piackutató osztályának munkatársa a dunai konténeres áruszállításról írt tanulmányában részletesen foglalkozik a kérdéssel. A Duna külföldi szakaszán levőkötőkben már sok helyen működnek konténer-rakodó berendezések és e szállítási módszer fokozatosan fejlődik. Ahol még nem rendelkeznek, vagy csakisebb teljesítményű konténer-rakodók kerültek használatba, azokban a dunaikötőkben is felkészülnek e korszerű száli A Duna mentéit a legnagyobb és legmodernebb konténerberendezést a Csepeli Kikötőben szerelték fel. Jelenleg már háromezer négyzetméter konténer-rakodó területet alakítottak a Csepeli Kikötőben és ez a további igények esetén kétszeresére növelhető. Ez a terület kétszáz nagy konténer kezelésére alkalmas. Most készül a Magyar Hajó- és Darugyárban két nagy teljesítményű átrakó bakdaru. Megrendeltek további nagy emelőképességű oldalvitás targoncákat, hidraulikus konténermozgató berendezéseket, közúti konténerszállító és arcrakodó eszközöket Ezek a beruházások megnyitják az utat a Csepeli Kikötőn keresztül a konténeres szállítás lendületátfejlődésében. Szent-Györgyi Albert, a Nobel-díjas biológus mondott beszédet New Yorkban, az Amerikai Magyar Társaskör felszabadulási emlékünnepségén. Az ünnepségen, amelyen több száz haladó amerikai magyar vett részt, megjelent Nagy János, hazánk washingtoni nagykövete, Csatorday Károly nagykövet, Magyarország állandó ENSZ-képviselője, valamint a washingtoni nagykövetség és a New York-i ENSZ- képviselet több munkatársa. Szent-Györgyi Albert meleg szavakkal emlékezett meg a felszabadulás napjairól. „Ezek a személyes felszabadulás korszakát jelentették számomra és felszabadulást hoztak Magyarországnak” — mondotta a Nobel-díjas tudós. Szent-Györgyi Albertnek a közeli jövőben jelenik meg egy kisebb tanulmánya, amelyről a magyar sajtó már beszámolt. A neves tudós elmondotta, a tanulmány célja az, hogy figyelmeztessen a súlyos veszélyekre, amelyek az emberiséget fenyegetik. Ez volt az első alkalom arra, hogy Szent-Györgyi Albert részt vett amerikai haladó magyar szervezetek ünnepségén. Az épület előtt magyar fasiszta emigráns szervezetek egy tucatnyi tagja próbált tüntetni a Nobel-díjas tudós ellen. Az ünnepséget Fodor Nagy Árpád, az Amerikai Magyar Társaskör elnöke nyitotta meg, majd Gellért Hugó, ismert festőművész köszöntötte a vendégeket. A Magyar Népköztársaság negyedszázadát Deák Zoltán, az Amerikai Magyar Szó volt főszerkesztője méltatta. Beszédet mondott az ünnepségen Nagy János nagykövet, az hangoztatta, hogy Magyarország és a külföldre szakadt magyarok nagy része között egyre javuló, egyre melegebb kapcsolatok állnak fenn. Magyarország felszabadulásának évfordulójáról az elkövetkező hetekben több más amerikai város haladó magyarsága megemlékezik. Szent-Györgyi Albert megemlékezése a felszabadulás napjairól Emlékünnepség az Amerikai Magyar Társaskörben