Magyar Nemzet, 1970. április (26. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-08 / 81. szám

2 mentben kijelentette, hogy kormánya hajlandó minden eljárási feltétel megszabása nélkül hozzájárulni ahhoz, hogy izraeli és egyiptomi vagy más arab képviselők tárgyal­janak egymással. Dajan izraeli hadügyminisz­ter Tel-Avivban egyetemis­ták előtt hétfőn este elhang­zott beszédében azt fejtegette, hogy „Egyiptom szemmel lát­hatóan csökkentette támadá­sait Izrael ellen, s erejét a vé­delem újjáépítésére fordítja. A Szuezi-csatornán keresztül ko­rábban végrehajtott komman­dótámadásokat megszüntették, és az egyiptomi légierő igyek­szik elkerülni az összecsapást a támadó izraeli gépekkel.” Varsóból jelenti az MTI. A Lengyel Zsidóság Társadalmi és Kulturális Szövetségének főtanácsa nyilatkozatot tett közzé, amely a többi között hangoztatja, hogy az egyesület „a lengyelországi zsidóság kö­rében végbement változások ellenére is megőrizte életere­jét”. A nyilatkozat a továb­biakban hangsúlyozza: „Szer­vezetünk sokéves tevékenysé­ge során mindig szembehe­lyezkedett a nacionalizmussal, elsősorban a zsidó nacionaliz­mussal, amelynek legszélsősé­gesebb formája a cionizmus”. A nyilatkozat a továbbiakban a közel-keleti helyzettel fog­lalkozik, s leszögezi, hogy „az amerikai imperializmus támo­gatását élvező izraeli uralkodó körök kalandor hódító politi­kája újabb pusztítást hoz és újabb áldozatokat követel a közel-keleti népektől.” Mint az MTI szófiai tudósí­tója beszámolt arról, a Bolgár Zsidók Kulturális és Művelő­dési Szervezetének székházá­ban megrendezett sajtóérte­kezleten, a szervezet elnöke nyilatkozatban ítélte el Izrael vezetőinek „kalandor politiká­ját”. Az elnök azt mondotta, hogy „a bolgár zsidóknak a cionizmus és Izrael állam nem egymást fedő fogalmak”. Romes Csandra­­ Történelmi jelentőségű a BVT moszkvai ülése Moszkvából jelenti az MTI. A Béke-világtanács elnökségé­nek moszkvai ülésszakát kö­vetően kedden a szovjet béke­bizottság épületében több ki­magasló békeharcos, az ülés­szak számos részvevője sajtó­­értekezletet tartott Az újság­íróknak módjuk nyílt kérdése­ket intézni Romes Csandrá­­hoz, a Béke-világtanács főtit­kárához, Isabelle Blume asz­­szonyhoz, a békemozgalom egyik alapítójához, a BVT ügyvezető elnökéhez, Cari­ton Goodlet amerikai közéleti sze­mélyiséghez, Alekszandr Kor­­nyejcsukhoz, a Szíriai Murád Kuatlihoz, a BVT elnökségi tagjaihoz, Enrique Listerhez, a spanyol polgárháború legendás tábornokához, a BVT tagjához, Hoang Minh Giam professzor­hoz, a VDK művelődésügyi miniszteréhez és másokhoz. Romes Csandra történelmi jelentőségűnek minősítette a Béke-világtanács elnökségének Moszkvában hétfőn befejező­dött, a Lenin-jubileumnak szentelt ülésszakát Hangsú­lyozta, hogy ezzel az ülésszak­kal megkezdődött a békemoz­galom páratlan arányú, eddig legnagyobb kampánya. Ennek a kampánynak jelszava: „Ki Vietnamból!" A jelszó jegyé­ben a béke hívei követelik, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei azonnal és felté­tel nélkül vonják ki csapatai­kat Dél-Vietnamból Szomáliában tanácskozik az NDK külügyminisztere Mogadisciuből jelenti a TASZSZ. Otto Winter, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság külügyminisztere, aki az NDK párt- és kormánykül­döttségének élén hétfőn érke­zett a Szomáliai fővárosba, ki­jelentette: Afrika független államai és népei számíthatnak barátjukra és szövetségesükre, a Német Demokratikus Köz­társaságra. Az NDK kormá­nya érdeklődéssel és rokon­­szenvel követi a Szomáliá­ban végbemenő forradalmi változásokat. Winter kifejezte meggyőző­dését, hogy a küszöbönálló tár­gyalások hozzájárulnak majd a két ország közötti baráti vi­szony fejlődéséhez és erősödé­séhez. Von Sprtz meggyilkolása után a Guatemalában akkreditált nagykövetek el akarják hagyni az országot Hírügynökségi jelentések szerint a Guatemalában akk­reditált nagykövetek el akar­ják hagyni az országot Töb­ben közülük ugyanis attól tartanak, hogy Karl von Spre­­lt nyugatnémet nagykövet meggyilkolása után őket is elrabolhatják. A nagykövetek hétfőn a guatemalai pápai nuncius re­zidenciáján tartottak értekez­letet és ezen úgy döntöttek, hogy kormányuktól hazahívá­sukat kérik. Arno Türklitz, Guatemala nyugat-berlini konzulja ked­den bejelentette, hogy a gua­temalai nyugatnémet nagykö­vet meggyilkolása miatt be­nyújtotta lemondását. Türklitz a lemondásról hétfő este tá­jékoztatta kormányát és el­határozását közölte a bonni kormánnyal is. Hírügynökségi jelentések szerint Gróf Karl von Sprelt nyugatnémet nagykövet ki­végzése után futótűzként ter­jedtek el a rémhírek Ciudad Guatemalában. A chilei és az uruguayi nagykövet véletlen távollétét az egész város újabb emberrablásoknak vél­te. Egy másik kósza hír a kor­mány megdöntéséről már olyan mértékben terjedt a fő­városiak körében, hogy a kor­mány kénytelen volt hivatalos nyilatkozatban megcáfolni. Mindehhez a hangulathoz hoz­zájárult a katonai készültség. A nyugatnémet újságok kü­lönkiadásban számoltak be Sprelt meggyilkolásáról. A la­pok közül több bírálta Guate­malát, amiért nem teljesítette a gerillák követelését, s hajt­hatatlan maradt. A Frankfur­ter Rundschau a guatemalai kormány részvétnyilvánításait szemforgatónak minősíti. Meg­állapítja a lap: olyan ország­ról van szó, amely az anakro­nisztikus feudalizmus tipikus példája. A feszültségekért a Frankfurter Rundschau cikk­írója az amerikai kormány 1954-es intervencióját okolja, nemkülönben azt a körül­ményt, hogy a józan politikai reformokat a CIA, „a fejlődő országok különleges amerikai kormánya” meghiúsítja. Az NSZEP központi lapja, a Neues Deutschland keddi szá­mában a nyugatnémet nagy­követ meggyilkolásával ösz­­szefüggésben, hangsúlyozza a nyugatnémet nagytőke kizsák­mányoló szerepét Guatemalá­ban és megállapítja: „Von Sprelt a guatemalai külföldi helytartók egyike volt. Elfo­gása és halála az ország im­perialista uralomtól és fasiz­mustól való felszabadításáért folyó küzdelem rendkívüli ki­éleződéséről tanúskodik”. Ifjabb tömeggyilkolási Dél-Vietnamba­­ Harminchárom polgári lakost ölt meg egy amerikai pilóta Washingtonból jelenti az MTI. Újabb amerikai tömeg­gyilkosságra derült fény az Egyesült Államok vietnami háborús bűneit vizsgáló társa­dalmi bizottság legutóbbi ta­nácskozásán. David Bressem volt helikopterpilóta közölte a bizottsággal, hogy egy ameri­kai őrnagy 1967. nyarán heli­kopteréről 33 fegyvertelen pol­gári lakost mészárolt le Dél- Vietnam egyik falujában. Az áldozatok között nők és gyer­mekek voltak, így például egy tízéves kisfiú. Bár Bressem nem volt köz­vetlen szemtanúja a gyilkos­ságnak, helikoptere rádióján értesült arról, majd látta a holttesteket is. ------Magyar Nemzet------­ Bonnban megkezdődtek a magyar—nyugatnémet gazdasági tárgyalások Bonnból jelenti az MTI. A bonni külügyminisztériumban kedden magyar—nyugatnémet gazdasági tárgyalások kezdőd­tek. A magyar küldöttséget Mádai István külkereskedelmi minisztériumi főosztályvezető, a nyugatnémet delegációt Egon Emmel nagykövet vezeti. A tárgyalások célja egy hosszú lejáratú árucsereforgalmi és gazdasági-műszaki kooperációs egyezmény megkötése. Az 1970. évi árucsere-listát a hosszú lejáratú egyezmény kü­lön mellékletében kívánják rögzíteni. Mint a bonni külügyminisz­térium közölte, a tárgyalások súlypontja előreláthatóan a kooperációs egyezmény és a Nyugat-Németországba irá­nyuló magyar export liberali­zálásának kérdése lesz. Új kormány alakul Helsinkiben Helsinkiből jelenti a UPI: Helsinkiben hivatalosan beje­lentették, hogy Urho Kekko­­nen köztársasági elnök ked­den tamminiemi rezidenciá­ján fogadta Juha­ Rihtniemit, a nemzeti koalíciós (konzer­vatív) párt elnökét és meg­bízta az új kormány alakítá­sával. A Mauio Koivisto ve­zette eddigi kormány múlt pénteken a parlamenti vá­lasztások után lemondott. TAPINTAT A hírügynökségek közöl­ték és a francia lapok is megírták: Párizs város gaulleista,centrista több­sége elvetette a városi kép­viselők kommunista cso­portjának javaslatát, hogy a francia fővárosban utcát nevezzenek el Leninről szü­letésének 100. évfordulója alkalmából. A kommunis­ták kívánsága az volt, hogy a rue Marie-Rose viselje ezt a nevet, mivel ebben az utcában lakott 1911—12-ben Lenin és akkori lakásában már régen Lenin-múzeumot helyeztek el. A reakciós vá­rosatyák azt sem engedé­lyezték, hogy a sportcsar­nokban tömeggyűlésen em­lékezzenek meg a világ pro­letárjainak legnagyobb ve­zéréről. Egyikük azzal „in­dokolta” az elutasító hatá­rozatot, hogy Lenin emlé­kének megörökítése „sérte­né az első világháború ve­teránjainak érzelmeit”, mi­vel Lenin volt az, aki Breszt—Litovszkban külön­békét kötött a németekkel. Mennyi tapintat! Április 9-én viszont a pá­rizsi Mutualité csarnoká­ban emlékünnepélyt ren­deznek Léon Blum halálá­nak 20. évfordulója alkal­mából. Nem gondolnak ar­ra, hogy a Nemzetközi Bri­gádok veteránjainak és az antifasiszta ellenállóknak érzelmeit sértheti annak a Léon Blumnak emlékezete, aki elárulta a népfrontot és a be nem avatkozás politi­kájával hátba támadta a spanyol nép szabadsághar­cát? Erre már nem futja a gyengéd érzelmű párizsi ta­nácstagok tapintata! Csou En-laj befejezte phenjani látogatását Tokióból jelenti a UPI. Csou En-laj kínai miniszter­­elnök befejezte a Koreái Népi Demokratikus Köztársaságban tett hivatalos látogatását és kedden hazarepült Pekingbe. Csou En-laj vasárnap érke­zett a KNDK fővárosába. A kínai miniszterelnök búcsúz­tatására a repülőtéren meg­jelent Kim Ir Szen miniszter­­elnök, valamint a Koreai Munkapárt és kormány szá­mos más vezetője. A tárgyalásokról nem adtak ki közleményt. Az AFP úgy értesült, hogy Csou En-laj kínai miniszter­elnök hétfőn két ízben is ta­lálkozott a KNDK vezetői­vel. Mint a hírügynökség meg­jegyezte, elérte: „a KNDK ve­zetői jóváhagyták Norodom Szihanuk volt kambodzsai ál­lamfő emigráns kormányának megalakítását.” A fogadáson elhangzott be­szédekben egyébként a kínai és koreai vezetők az Egyesült Államok ázsiai politikáját bí­rálták, különös tekintettel a japán—amerikai együttműkö­désre ebben a térségben. Szovjetellenes bírálatok nem hangzottak el Kambodzsát Sorozatos ütközetek az ellenállók és a kormánycsapatok között Thong Van Fan Muong ez­redes, a kambodzsai első ka­tonai körzet (dél-vietnami ha­tárvidék) parancsnoka kedden tájékoztatta a Phnom Penh­­ben akkreditált külföldi kato­nai attasékat és újságírókat a parancsnoksága alatt álló ka­­toni körzetben kialakult hely­zetről. Elmondta, hogy katonái a dél-vietnami határral pár­huzamosan 480 kilométeres frontvonalon fejlődtek had­rendbe. Közölte, hogy csupán ebben a hónapban 51 külön­álló ütközet zajlott le a kam­bodzsai ellenállók és a kor­mánycsapatok között. A geril­laerők — jelentette ki —, va­sárnap a határtól 17 kilomé­terre foglalták el a kormány­katonaság egyik állását. A leg-­­hevesebb harcokra a főváros­tól 100 kilométerre fekvő Sway Rieng tartományban került sor. A Szihanuk herceg által meghirdetett Kambodzsai Egyesült Nemzeti Front kor­mánya azonnal megalakul, amikor megérkeznek Peking­be a fegyverrel a kézben har­coló Khmer ellenállók küldöt­tei — közölte a nemzetközi sajtóval kedden Szihanuk her­ceg magán­titkársága. A fegyveres ellenállók szer­vezetét a közlemény nem ne­vezi meg, de pekingi megfi­gyelők szerint feltehetően az úgynevezett „vörös khmer" mozgalomról van szó, amely­nek Kína-barát gerillacsoport­jaival korábban Szihanuk nem egyszer éles konfliktusba ke­rült. A Kambodzsában tevékeny­kedő fegyveres ellenállók el­lenőrzésük alá vonták Észak­­kelet-Kambodzsa gumiültet­vényeit és fokozatosan beha­tolnak a kelet-kambodzsai falvakba és városokba — tű­nik ki Lan Nol tábornoknak, a puccsista kambodzsai rezsim miniszerelnökének az US News and World Report számára adott interjújából. A tábornok szerint, míg a laoszi határnál nyugalom van, az ellenállók a dél-vietnami határ teljes hosz­­sza mentén kiépítették állásai­kat, ugyanakkor azt fejteget­te, hogy a Phnom Penh-i kor­mány „kézbentartja a helyze­tet”.­­ (Moszkva, TASZSZ) Hula csehszlovák miniszterelnök­helyettes, tervezésügyi minisz­ter, kedden megbeszélést foly­tatott Moszkvában Bajbakov­­val, az Állami Tervbizottság elnökével, a két ország nép­­gazdasági tervének egyezteté­séről.­­ (Kairó, UPI) Numeiri ve­zérőrnagy, szudáni miniszter­­elnök bejelentette: amnesztiá­ban részesítik Aba-sziget la­kóit, akik a múlt héten fellá­zadtak a kormány ellen.­­ (Chicago, AP) Skolnick amerikai tudományos kutató és jogi szakértő beperelte az országos levéltárt, amiért el­titkolja a Kennedy elnök meggyilkolásával kapcsolatos okmányokat. Svoboda elűsik Moszkvában Moszkvából jelenti a TASZSZ. Ludvik Svoboda, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság el­nöke, befejezve mongóliai és japáni útját, kedden a szovjet fővárosba érkezett. A cseh­szlovák elnök szerdán szándé­kozik hazautazni Prágába. Szerda, 1970. április 8. Ami­ a hídok mögött van VÁLTOZÁSOK ÉSZAK-ÍRORSZÁGBAN? Tizennégy órát virrasztott Wilson miniszterelnök Dow­­ning Street-i hivatala előtt — két barátnője és egy táskará­dió társaságában — Bernadet­te Devlin, a 22 éves katolikus képviselőnő. Az észak-ír pol­gárjogi mozgalom fiatal és időnként túl harcias vezetője a tiltakozásnak ezt a módját választotta, amiért a brit al­sóház nem akarta kivizsgálni, hogy milyen körülmények kö­zött halt meg az elmúlt esz­tendőben Londonderry egyik polgára. Vihart kavart Devlin kisasszony az alsóházban is, amikor követelte, hogy a rend­őrség folytasson alapos nyo­mozást a Devenney-eset — így hívták az elhunytat — kivizs­gálására. Az elmúlt esztendő áprilisában a rendőröktől ül­dözött tüntetők Devenney la­kására menekültek, aki három hónappal később meghalt Devlin kisasszony szerint ha­lálát a rendőrök kegyetlenke­dései okozták. Annyi bizonyos, hogy „valami hiba van a kré­ta körül” , mert Észak-Íror­­szág rendőrfőnöke elégedetlen volt a korábbi vizsgálattal, s elrendelte: brit rendőrök be­vonásával derítsenek fényt a valóban titokzatos ügyre. Devlin képviselőnő parla­menti szereplése különösen né­hány konzervatív törvényhozó haragját vívta ki. Közülük Orr kapitány egyenesen azzal vá­dolta a 22 éves képviselőlányt, hogy visszaél jogaival, s beszé­dével „újabb erőszakos cselekmények" kirobbantására ad alkalmat. Bár a kapitányt a súlyos vá­dért és nyers fogalmazásért rendre utasították, véleményét nem vonta vissza. Az igazság azonban az, hogy nem volt szükség Bernadette Devlin fellépésére újabb tün­tetések kirobbanásához Észak- Írországban. Belfast és Lon­donderry utcáin ismét kőzápor­ral fogadták a rendőröket, akik könnyfakasztó gázzal tá­madtak a tömegre. Ismét na­pirendre kerültek a bombame­rényletek, ezek nyomán ked­den a brit alsóház rendkívüli ülésre ült össze. Young rend­őrfőnöknek különösen húsvét­­kor akadt sok dolga. Azt azon­ban nem is merte remélni, hogy az ünnepek összecsapá­sok nélkül múlnak el Húsvét ugyanis mindig kritikus idő­szak Észak-Írországban — ek­kor emlékeznek az 1916. évi dublini felkelésre. A múlt évi augusztusi és ok­tóberi összetűzések óta egé­szen a legutóbbi időkig vi­szonylag csendesen teltek az ulsteri hétköznapok, s bár az összecsapások kiújultak, több jel mégis arra mutat, hogy a barikádok és utcák helyett, vagy legalábbis mellett, a tárgyalótermekbe is beköltöznek a heves viták. Változott a hely­zet tavaly óta, annyiban, hogy Chichester­ Clark északír mi­niszterelnök a belfasti parla­mentben megszavaztatta re­formjait. Az egy év óta ha­talmon levő kormányfő maga is a konzervatív szárnyhoz tar­tozik, de a javasolt változások többé-kevésbé megfelelnek a miniszterelnöki bársonyszék­ből tavaly áprilisban eltávolí­tott O’Neill elképzeléseinek. Annak idején O’Neill kapitány felismerte, hogy az országban élő katolikus kisebbségnek meg kell kapnia az elemi pol­gárjogokat, s éppen ezért ke­rült ellentétbe saját pártja, az unionisták konzervatív szár­nyával. Chichester-Clark most azokat a reformokat szavaz­tatta meg — a 30 képviselőből négyen tartózkodtak, s csupán egy „honatya” mondott nemet —, amelyekről O’Neill álmo­dott. A reform a rendőrséget, a lakáskörülményeket és a he­lyi közigazgatási szerveket érinti. A katolikus kisebbség egyik legfőbb sérelme: a sza­vazati jog hiánya ugyanis a ház- és telekügyletekkel függ össze. Csak annak van szava­zati joga, aki bizonyos va­gyonnal, telekkel vagy házzal rendelkezik. A reform harma­dik pontja pedig azt a panaszt szeretné orvosolni, amely ál­talános gondja a lakosság ki­sebb csoportjait alkotó réte­geknek egy többség kormá­nyozta államban: az északír katolikusok aránytalanul ke­vés képviselőt küldhetnek a helyi közigazgatási szervekbe. Az ígéretet, a szavazást és a tervezett reformok valóra­­váltását készpénznek már csak azért sem szabad venni, mert lényegében még nem történt semmi. Chichester-Clarkot a konzervatívok, akik már az ígéretek hallatára is „ideges­kedni” kezdenek, máris azzal támadják, hogy „túl liberá­lis”, s a „Westminster két gyertje”. Tavaly október óta némileg megváltozott a helyzet a ka­tolikus polgárjogi berkekben. Az Economist című hetilap szerint a mozgalom már távolról sem egységes, sorait belső viszályok, nézet­­eltérések gyengítik. Többen helytelenítik, hogy a szomszé­dos Ír Köztársaság konzerva­tív irányvonalához közeledje­nek, mások viszont nem haj­landók nyíltan elvetni a dél­ről jövő támogatást. (Az ille­gális Ír Köztársasági Hadsereg segíti, de ugyanakkor felbújt­­ja a polgárjogi mozgalmat.) A Dévári kisasszony megte­remtette egység bizonyos fokig töredezni kezdett, s a fiatal lány túlzott harciasságával, időnkénti álradikális jelsza­vaival talán akaratán kívül is mozgósítja a katolikus moz­galomban is megtalálható szél­sőséges elemeket. Az évszázados nemzeti és vallási ellentétek felszámolá­sát kétségtelenül elősegítené a javasolt reformok megvaló­sítása. Az északír válságra nemcsak az angol—ír viszony emléke nehezedik — az ír nép évszázadokon keresztül harcolt a brit hódítók ellen —, hanem a hat grófság rend­kívüli gazdasági elmaradott­sága is. Londonban új tervet dolgoztak ki az ír gazdaság fejlesztésére. A Munkáspárt politikai irányvonala már nem az elődök gyarmatosító elkép­zelésein nyugszik, s már ko­rábban is a reformok felé igyekezett terelni a belső ügyekben elvileg független északír kormányt. Legutóbb úgy határoztak Londonban, hogy a következő öt évben százmillió fontot költenek Ulster fejlesztésére. A bom­batámadások, az állandó ret­tegés és a szüntelen feszültség igazi ára ugyanis, hogy egy helyben topog az északír gaz­daság. Különösen fájdalmas ez az ipar szempontjából. A hat grófságban a munkanélküliség már eddig is meglehetősen magas volt, de a bizonytalan politikai légkör szinte elijesz­tette a vállalkozókat attól, hogy beruházásokba kezdje­nek Észak-Írországban. Egye­nes következménye ennek, hogy tovább csökken a mun­kahelyek száma. A fejlesztési terv céljai közé tartozik, hogy valamelyest enyhítse a vidéken élők elmaradottsá­gát. A következő öt évben a mezőgazdasági népesség 20 százalékát szeretnék a váro­sokba telepíteni, ehhez azon­ban ismét csak arra lenne szükség, hogy az iparágak felvirágoztatásával elegendő munkahelyet tudjanak terem­teni. A gazdasági elmaradottság az állandósult válság egyik legfőbb oka. Kétségtelenül itt az ideje, hogy határozott in­tézkedések történjenek e té­ren, mivel az elhúzódó válság újabb veszélyekkel fenyeget, főképpen azzal, hogy mind protestáns, mind pedig kato­likus oldalon vezető szerephez jutnak a szélsőséges elemek. Aggodalommal néznek Észak­­írországban az április 16-i helyi választás elé. Ekkor ugyanis a protestáns szélsősé­gesek vezérének számító Pais­­ley lelkész is indul a Barn­­side-i választókerületben. Négy esztendővel ezelőtt ugyanitt jelöltette magát O’Neill kormányfő is és alig másfél ezer szavazattal előzte csak meg vetélytársát. A je­lenlegi unionista jelölt vi­szont jóval esélytelenebb, mint a volt kormányfő, s Paisley megválasztása aligha­nem újabb feszültségekre ve­zetne. Martin József

Next