Magyar Nemzet, 1970. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

14 A pesti Lenin-legenda mégis igaz? „Szemünk a világ tükre". A Magyar Nemzet április 19-i számában közölt, fenti cí­mű íráshoz a következő ada­lékkal tudok hozzászólni: Lenin rövid ideig kétségtele­nül Budapesten is tartózko­dott Ezt közölte velem évtize­dekkel ezelőtt néhai Migray József, az ismert szocialista költő és író, a Népszava bel­ső munkatársa, szegről végről rokonom is, aki azzal büszkél­kedett, hogy Leninnel egy bu­dapesti kávéházban sakkpartit játszott le. Dr. Podhradszky György * : Nem akartam a kérdéshez szólni, különösen azután, hogy a Párttörténeti Intézet legen­dának minősíti Lenin buda­pesti tartózkodását és nem fo­gadja el Migray Józsefet, mint hiteles tanút . Botyánszky János cikke ar­ra késztet, hogy tollat fogjak, mert a hely és idő megegye­zik az én emlékemmel. 1937. vagy 38 őszén a Futó utca és a Nap utca sarkán levő ven­déglőből kísértem Migray Jó­zsefet a Keletihez, onnan ha­za. Ő akkor a Sashegyi út 11. szám alatt lakott Az akkori Tisza Kálmán téren átmenve, a Győri Szálloda előtt kb. 50— 60 méterre megálltunk: „Itt volt az a pad, melyen beszél­gettem Leninnel.” Nagyon meglepődtem és kér­désemre, ahogy ma visszaem­lékezem, a következőket mon­dotta: „Lenin menekülése köz­ben, hogy megtévessze üldö­zőit, jött Magyarországon ke­resztül. Nappal a Rottenbiller utcában volt, éjszakáit (kettőt) a téren levő szállodában, vagy fogadóban töltötte. Itt meg­jegyzem, hogy a baleseti kór­ház felé intett. Rákövetkező vasárnap két Lenin-levelet mutatott, az egyik német nyelven íródott, melyben megköszöni a magyar elvtársak ragaszkodását, sze­­retetét, a másikban Kautsky­­ról írt valamit. Láttam tehát Lenin levelét! (Át kellene nézni Migray ha­gyatékát.) Távol áll tőlem, hogy Migrayt rehabilitáljam, nem is sikerülne. De azt ki­zártnak tartom, hogy akkor nekem ne mondott volna iga­zat. Feltétlenül meg kell még említenem, hogy 1942-ben meghívtak az Országos Szo­ciálpolitikai Intézet Szentkirá­lyi utca 7. sz. székházába elő­adásra. Ott egy beszélgetés al­kalmával Erődy-Harrach Béla professzor is említette Lenin magyarországi látogatását. Ezt a vonalat is érdemes volna megnézni. Kemsei István aranyjelvényes brigádvezető, Gyál Ezzel a címmel megjelent cikkük hatására írok. Csöpp falusi, mezítlábas kis­lány korom óta bennem éltes él ma is a tudásvágy, a tanul­­nivágyás. Sajnos, nem jutot­tam tovább a múltbeli öt ele­mi osztályon. A tanulás ugyan már elérhetetlen számomra — 59 éves vagyok —, de azért nagyon sokat olvastam és ol­vasok ma is. Napilapok, folyó­iratok és könyvtár nyújt sok örömet és szórakozást. Így ol­vastam el ezt­­a cikket is, melynek hatására felelevene­dett bennem a múlt, benne a keserves, hiányos iskolai éveim, élményeim. Egy-egy osztályban egy olvasókönyvem volt, amit valamelyik jobb mó­dú, nagyobb gyerektől kap­tam. Az ötödik osztályban volt már több könyvem is, valame­lyik jóindulatú tanító révén. Ezek között voltak a történe­lem-, földrajzkönyvek, sűrű, apró betűkkel teletömve, ezek­től mindig viszolyogtam. Ezzel szemben kedvenc könyvem volt a természetrajz, amelyben színes állatok, növények vol­tak. Erősen vallom, hogy ezek hatására vagyok ma is termé­szet-, állat- és növénykedvelő. Az olvasókönyvben is volt né­hány illusztráció, ami köny­­nyebbé tette a könyv tartal­mát .Ezekből a tárgyakból mindig kitűnő voltam, amit — ezt most fedeztem fel — „vi­zuális” könyveimnek köszön­hettem. Még valami: nagyon rossz a memóriám. Egy ritkán hallott szó, vagy név, nem marad a fejemben. Néhány éve felfe­deztem, azóta alkalmazom, hogy leírom szépen megrajzolt betűkkel papírra és a táskám­ba teszem. Mindig eszembe jut, pedig már nem is nézem meg a papírt. Ez is vizuális hatás?! Varga Anna, Budapest A társasházak karbantartása is közügy A Magyar Nemzet április 17-i számának vezércikkében „Tatarozás saját zsebre” cím alatt Kemény István nagyon helyesen rámutat szép fővá­rosunk lakóházainak nagy részben elhanyagolt állapotá­ra és keresi a megoldást, mi­képpen lehetne a lakosság közreműködését megnyerni az állami tulajdonban levő lakó­házak megóvására. A cikkíró javasolja többek között, hogy a ház lakói előlegezzék a ta­tarozás költségeit, melyet ké­sőbb lelakhatnak és ezáltal a ház épségére is jobban fognak vigyázni, hiszen érezni fogják anyagi áldozataikon keresz­tül a „tulajdonos” felelőssé­gét. Mondanom sem kell, hogy a cikkíró minden sorával egyetértek, azonban a cikk olvasása során egy gondolatot hiányoltam. A cikk nem tesz említést a gomba módra sza­porodó társasházakról és szö­vetkezeti lakásokról, melyek gondozása ugyancsak közér­dek. Ellentétben az állami la­kásokkal, ezek a házak ma­gánerőből épülnek, mellyel a lakások építtetői nagyban hozzájárulnak államunk la­kásépítő programjának vég­rehajtásához. Ezek a lakások nem nagypénzű emberek tő­kebefektetési termékei, ha­nem dolgozó kispénzű embe­rek lakásszerzési megoldá­sai, melynek OTP-kölcsönét 30 éven keresztül törlesztik. Ezek nem magánvillák és nem kéjlakók, hanem ugyan­olyan kis családi otthonok, amilyet államunk minden dol­gozó család számára biztosí­tani kíván. Mégis nagy kü­lönbség van a két lakásfor­ma között. A társasházak és szövetke­zeti lakóházak tulajdonosai havonként a felmerülő „közös költségekre”, vagyis az épü­letek karbantartására előre meghatározott összeget befi­zetnek egy közös alapra, melyből fedezik a költségeket. Ez csaknem megfelel egy ré­gi bérű ház lakbérének. Ter­mészetesen ezek az összegek nem kerülnek sem lelakásra, sem visszatérítésre. Az ál­lamnak tehát az épületek át­­adása után ezekre a lakások­ba nincs többé gondja. — De annál több gondjuk van a tulajdonosoknak —, mert nem elég, hogy alapot képeznek az épület karbantartására, de nincs vállalat, sem szövetké­nt, mely ezeknek a karbat­­artását elvállalná. Valahogy úgy érezzük, hogy ez állami lakások és a ma­­gánerőből épült és épülő lá­tások közötti nagyfokú meg­­különböztetést át kellene hi­­lalni az új lakásrendeletnek s mindkét lakásformára megtalálni azt a megoldást, mely nem lenne sérelmes sem­­ bérleményekre — sem a magán- vagy szövetkezeti tu­lajdonban levő lakásokra. Mint ahogy az állami tu­lajdonban levő házak gondo­zója a Házkezelési Igazgató­ság — mely intézmény gond­ját viseli az állami házak karbantartásának —, ugyan­úgy szükség lenne egy olyan közös szervre, mely a magán- és szövetkezeti tulajdonban levő társasházak állagának megóvását intézné. Értem alatta, hogy ezek a házak épp olyan részei a nemzeti va­gyonnak, mint az állami há­zak és az építkezési kedvet is jobban szolgálná egy olyan megoldás, mely ezeknek az épületeknek gondozásáról in­tézkedik. El tudom képzelni, hogy a társas- és szövetkezeti lakó­házak tulajdonosai által ösz­­szegyűjtött közös költségek egy meghatározott részét az Állami Biztosítóhoz fizetnék be és az „általános háztartási biztosításhoz” hasonlóan meg­szervezhetné az „épület- és lakáskarbantartási biztosí­tást”. Az Állami Biztosítónak az OTP-vel karöltve érdemes volna felmérni a vállalkozás rentabilitását és meg vagyok győződve, hogy ez a megoldás mindkét részről kifizetődő lenne. Természetesen az egyes há­zakra kivetendő összeget az épületek jelenlegi állapota, a lakások száma és mérete ha­tározná meg. Nem tartom le­hetetlennek, hogy ez a meg­oldás közelebb hozná az ál­lami lakások, illetőleg lakóhá­zak karbantartási problémái­nak megoldását is. Gyárfás Lajos Mafflar Newt Füred gyógy­jellegének védelmében A Magyar Nemzet Balaton­­füred gyógyjellegének meg­óvását sürgető cikkét nagy helyesléssel olvastuk. A cikk felsorakoztatta mindazokat az indokokat, amelyek sürgőssé teszik a beavatkozást e spe­ciális szívbetegek gyógyításá­ra szolgáló balatoni gyógy­hely védelme érdekében. A magam részéről csak azt kí­vánom hozzáfűzni, hogy ha­bár a Hotel Annabella és a Marina elhelyezése valóban kellő távolságban történt a Gyógytértől, de a luxusszállók létrejöttével kapcsolatban megnövekedett autóforgalom közvetlenül a SZOT Szanató­rium épülete mellett vonul el, úgyszintén az autóbuszforga­lom is, amelyeknek elterelésé­ről nem történt gondoskodás. Ennek tulajdonítható, hogy az 1969 nyarán ott szerzett ta­pasztalatom szerint a szana­tórium idős és szívbeteg üdü­lővendégeit már a kora haj­nali óráktól kezdve ijedt szív­dobogással riasztotta az autó­buszok és autók karavánja, sőt a szemben levő „Kedves” cukrászda régi épületében el­helyezett építési raktárba be­szállított és teherautóról ledo­bált vastargoncák és szerszá­mok zaja. Érthetetlen, hogy az illetékes helyi hatóságok alkalmasnak találták ilyen jellegű raktár céljára a sza­natórium közvetlen szomszéd­ságában levő épületet, és az is, hogy nem oldották meg az autóforgalomnak a Szanató­rium és Szívkórház közeléből való elterelését. Így aztán a Gyógytér különösen kirándu­­lónapokon nem más, mint egy benzingőzös, zsúfolt autóparko­ló tömeghely. Ha ezt a kérdést nem oldják meg, elvész a Gyógy tér jellege és megtör­ténhet, hogy a gyógyító orvo­si munka ellenére egyesek betegebb szívvel térnek haza, mint ahogyan reményekkel eltelten odajöttek. Ha e téma már szőnyegre került, roh­amra kívánkozik egy jámbor óhaj. A sorra épülő luxushotelek fényűző kényelmét látva a SZOT Sza­natórium bentaltjait az az óhaj tölti el, vajha a betegek is mielőbb megérhetnék azt az időt, hogy Balatonfüreden a régi, korszerűtlen, több év­százados műemlékjellegű apátsági épületből átalakított „szanatórium” helyett ha nem is luxussal, de korszerűen megépített és felszerelt sza­natóriumban gyógyulhatná­nak. Egy veterán nyugdíjas AZ IBUSZ FIZETÖVENDÉG SZOLGÁLATA BUDAPESTEN, FŐBÉRLETI LAKÁSOKBAN KILÓN BEJÁRATI SZOBÁKAT KERES fürdőszoba használattal. külföldi és belföldi vendégek elhelyezésére Jelentkezni személyesen vagy írásban lehet: IBUSZ FIZETÖVENDÉG SZOLGÁLATA Budapest, V„ Felszabadulás tér 5. sz. alatt ■Péntek, 197­0. május 1. A kékfestő karrierje A kékfestő , a ropogós friss üde karton, valamikor réges-régen nagy divat volt. Nem is divat, mert éppen azok viselték, akik nem hivatkoz­tak. Az egyszínűből hasznos és a ruhát takaró nagy főző­kötény készült, a mintásból sokráncú parasztszoknya. Megjelent a színpadon is a „Liliom” Julikájának és Mari­kájának vasárnapi pruszlikja, meg bő szoknyája készült be­lőle. 1970 TAVASZÁN és nyarán a régen látott kékfestő karton megjelent a divatban, s ez Bódy Irén ipar­művésznek köszönhető. Évek óta keresi a kékfestő motí­vumokat, s nemcsak ruha­anyagként, hanem modern függönynek, falidísznek, ágy­neműnek, abrosznak, szalvétá­nak is felhasználja. Először, a múlt évben, a Fészek Klub­ban mutatta be az új kék­festőket. A függönnyel muta­tósan dekorálva az ablakot, az abrosszal szépen megterít­ve az alacsony, modern asztal­kát, az ultramodern forgóc­skay fotelekbe pedig kékfes­tővel bevont kispárnákat do­bott Most Bódy Irénnek az Ipar­­művészeti Múzeumban rende­zett kiállításán már blúz, szoknya, mellény, pantalló modellterveket is láttunk eb­ből a kedves vidám anyagból. A szellemes modelleket Sol­tész Nagy Anna divattervező iparművész tervezte. Nemrég az egyik Petőfi Sándor utcai divatszalonban jártunk, ahol próbára előké­szítve egy érdekes modellt fedeztünk fel: kisestélyi ruhát kékfestő kartonbó. A ruha­ egy most forgatás alatt levő magyar fémhez készült. A jobb oldali rajzon mutatjuk be. A ruha modern mintás, a két díszítő fodor pedig törö­­kös mintás karton. Kiegészí­tője a hófehér, magas nyakú, fodros ujjú blúz. A fodrokat és a blúz kivágását sötétkék farkasfoggal szegték be. NYÁRON mindig szeretjük a kar­tonruhát. A fiatalok, meg a nem egészen fiatalok is szíve­sen viselték a dimdlit. Mi most kékfestő kartonból ter­vezett dimdlit mutatunk a rajzon. A dim­dli ujja, mint régen és a legújabb divat sze­rint, puffos. A felső rész kar­­csúsított, a szoknya bő. A ki­vágást, a gomboláspántot és a szoknyát színes szövött sza­lag díszíti. Ami a szabásnál megmarad az anyagból, abból divatos hosszú hajpántot varr­hatunk. A kékfestő karton 80 óra szélességben, a legkülönfélébb mintákkal máris kapható, ára: 47,5 Ft. Tudni való, hogy var­rás előtt be kell avatni és tel­jesen szárazon kivasalni. (s. b.) KIRISZTI&IJTVÉINIY Ahol én születtem, virágok nem voltak. Ahol én felnőttem, madarak nem voltak Ahol mostan élek, tűzrózsák ragyognak. Ahol most dolgozom, ércrigók dalolnak. Kassák Lajos versének két befe­jező szakasza a rejtvény vízszin­tes 1., függőleges 30., 16. és 57. számú soraiban. VÍZSZINTESEN (kétbetűsök: ÁR, MA, MS, SH, SE, KM). 15. A mesékben szereplő, hatalmas ter­metű szörnyeteg. 17. Szóösszetéte­lek első tagjában a vele összetett szónak olajokkal való kapcsolatát jelöli. 18. Mákony. 20. Csókocska. 21. Perzsa — iráni — uralkodó. 23. Határozószó. 25. Nyitott. 27. Új mű­vet hoz létre. 29. Svájci mondás hős. 30. Gonosz indulatból szár­mazó, rossz kívánság. 32. Olcsó húsnak, híg... 34. Idegenforgal­mi létesítmények. 36. Talál. 37. A bükkönnyel rokon, pillangós virá­gú takarmánynövény. 39. Az Iro­­daszerellátó Vállalat röv. neve. 41. A kovafélékhez tartozó, különféle színekben játszó, áttetsző ásvány. 43. Részemre. 46. Emelkedett han­gú költemények. 49. Francia szí­nésznő (Cécile). A hazai sztárkul­tusz egyik bálványa volt, aki „Mo­­liere házába” beköltöztette a re­vük, s a music-hall szellemét. 52. Nyílik. 54. Csúszómászó. 56. A leg­magasabb katonai csapategység a régi rómaiaknál. 57. Nap, latinul. 59. Levágott és általában 5—15 kg-os csom­óba rakott szálas ter­mény. 61. Tudományos tételek. 66. Kezében fog. 65. Harckocsi. 66. Peru egykori uralkodói, az akko­ri uralkodó osztály tagjai. 68. Fes­tő (István), a nagybányai művész­telep egyik alapító és vezető tag­ja volt. 70. A­ kókuszdió szárított, belső táplálószövete, melyből kó­kuszzsírt állítanak elő. 73. — és rendek, 1848-ig a magyar ország­­gyűlés tagjai. 76. Szilárd anyagban keletkezett üres tér. 79. A talaj finom részecskéi. 81. Kiváló fran­cia kommunista író (André). 83. Liszt-díjas kitűnő zongoraművész (István). 85. Több színű. 87. Dísze. 89. Promenádok. 92. Az időnek va­lamely szempontból elkülönülő nagyobb szakaszai. 94. Spanyol költő (Juan). Szerelmi lírája, pásztordalai, a középkori költészet jelentős alkotásai. 95. Vulkáni ere­detű (bazalt) hegyek csoportja, a Német-középhegységben, a Fulda forrásvidékén. 97. Lakik, tartózko­dik, tanyázik valahol. 98. Kutyák. 100. Az álló részekkel ellentétben általában a forgó mozgást végző géprészek szokásos megjelölése. 102. Zsigmondi Ádám. 103. Halotti lakomák. 104. Júlia párja. 105. Szö­vetség. 106. Megszerez. FÜGGŐLEGESEN (kétbetűsök: JO, LO, NO, ÖP, KL, OÁ, OH, TL). 1. Fával beültetett. 2. A szerelmi költészet múzsája az ógörög mito­lógiában. 3. Izmaink tartalma. 4. Becézett férfinév. 5. Kötözőpólya. 6. Tűbe fűzött fonallal dolgozik. 7. Asztali készlet. 8. Csonka szobor. 9. Kerítés, névelővel. 10. Angol fo­lyadékmérték (1,4 deciliter). 11. Alaszkai folyó. 12. Nagyon csúnya. 13. Az Észt SZSZK-hoz tartozó szi­get a Balti-tengeren (Saaremaa). 14. Tizenhárom, de legalább tizen­két ütés a bridzsben. 19. Szerény, franciául. 22. Amerikai munkanél­küli, aki folytonos vándorlással igyekszik életét fenntartani és megélhetését biztosítani. 24. Táp­lálkozott. 26. Mellette terül el Sze­ged. 28. Eszkábál. 31. Kecskemét polgármestere (Elek) és újjáépitő­­je. 33. Gondoskodásban részesít. 35. Képráma. 38. Magyarország ná­dora n. Endre korában (bán). 40. Letesz. 42. Tej, franciául (sást). 44. Adósságot ró le. 45. Kendőzőszer, arcfesték. 47. Kijut. 48. Török nyelvű nomád nép, Kötöny király népe. 50. Becézett női név. 51. Hir­telen a szájába vesz. 53. Settenked­ve. 55. Baranya megyei község. Karsztvizét Pécs vízellátására használják fel. 58. Régi vármegye. 60. Nógrádi község. 62. Beteg, né­metül. 64. Valamely egységnél ki­sebb mennyiségnek számszerű ki­fejezése. 67. Kiváló operaénekes (basszus), a budapesti Operaház volt tagja. 69. Javító szándékú fi­gyelmeztetés. 71. Az első ameri­kai milliomos család. 72. Shakes­­peare-király. 74. Dél-adriai kikötő­város Jugoszláviában (olasz Gat­­taro). 75. Írország hivatalosan is használt elnevezése. 77. Régi kul­túrájú nép a Szovjetunióban. 78. Ponyvasátorral felszerelt szekér. 80. Indián fatörzscsónak. 82. Ki­sebb, rossz hírű kocsma, mulató. 84. A kumisz alapanyaga. 86. Az ábécé egyik tagja (k). 88. Helyte­len alakban használt régi magyar férfinév. 90. Kalap készül belőle. 91. Sportcsónak. 93. Német fizi­kus (Arthur), a képtávíró feltalá­lója. 96. Az első állatsereglet gaz­dája. 99. József Attila-díjas költő (Ferenc). 101. Becézett női név. Beküldendő a vízszintes 1., va­lamint a függőleges 30., 16. és 57. számú sorok megfejtése. Határidő: május 14. MT | Valló Emil Az április 19-i számunkban meg­jelent keresztrejtvény megfejtése: A fű magas, sűrű a lomb, / csíz búvik ott és vadgalamb. / Száll a gyerekek nevetése, / tavasz, vi­dámság — ez a béke. Tíz-tíz lottószelvényt nyertek. Budapestiek: Békési Lajosné, Gaszner Lászlóné, Hódi Károly, Kiss Mózes, Magyar Gyula, Póka Miklós, Tar László, Tary Miklós­­né, Török Miklósné, Vaskó Mária. Vidékiek: Berecz Zoltánné, Sop­ron, dr. Erdélyi László, Eger, Já­­rosy Károly, Fertőrákos, Juhász Ferenc, Nyíregyháza, Karner Ká­­rolyné, Sopron, Kocsi Károly, Dömsöd, Laczfy Emil, Bonyhád­­varasd, dr. Marty Istvánné, Sátor­aljaújhely, Szabó Imréné, Békés, Unger Ilona, Győr. A nyerteseknek a lottószelvé­nyeket postán küldjük el. MÁJUSI VERS

Next