Magyar Nemzet, 1970. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-30 / 151. szám
1 Ma újabb négyhatalmi megbeszélés Nyugat-Berlinről A bonni kormány fontos külpolitikai és gazdaságpolitikai döntések előtt A szociáldemokrata párt országos vezetősége hétfőn Mainzban ülést tartott — jelenti az MTI bonni tudósítója. Brandt kancellár, a párt elnöke beszámolójában bejelentette, hogy a kormány július 6-án és 7-én tartandó zárt ülésén határozatot hoz arról, mit kell tenni a jelenlegi helyzetben a gazdasági perspektíva stabilizálásáért. A kormány — mondotta — dönteni fog a legközelebbi fontos külpolitikai lépésekről is, beleértve a tárgyalások megkezdését Moszkvával. Mint a DPA és az AFP közli, Scheel nyugatnémet külügyminiszter nyilatkozatot adott a Südwestfunk rádióállomásnak. A többi között kijelentette, hogy mielőtt Bonn és Moszkva között létrejönne az erőszak alkalmazásáról való lemondásról szóló szerződés, „még egyéb megállapodásokat’’ is kell kötni ama pontokon kívül, amelyek tekintetében Egon Bahr külügyi államtitkár és Gromiko szovjet külügyminiszter között egyetértés jött létre. Az „egyéb megállapodások” között említette Scheel a megkötendő szerződés előszavát, továbbá a nyugat-berlini kérdésnek és a nyugati hatalmak álláspontjának fontolóra vételét. A nyugatnémet külügyminiszter rámutatott, hogy a Bahr-Gromiko megbeszéléseken eljutottak olyan „pontok” kidolgozásáig, amelyek alapul szolgálhatnak a szóban forgó szerződés létrejöttéhez. Az MTI berlini tudósítójának jelentése szerint az egykori szövetségi ellenőrző tanács nyugat-berlini épületében a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország nagykövetei kedden tartják ötödik megbeszélésüket, melynek témája Nyugat-Berlin helyzete. Ilusák beszéde Gottwald érdemeiről és a konszolidációról Prágából jelenti az MTI. Hasák, a CSKP KB első titkára a párt- és állami élet más vezetőinek társaságában a Brno melletti Gottwald-völgyben vasárnap délután részt vett és beszédet mondott a környék mezőgazdasági és bányaipari dolgozóinak hagyományos nagygyűlésén. Husák emlékeztetett arra, hogy a reakciós erők 1968-ban hiába igyekeztek bemocskolni Klement Gottwald emlékét. Hibái ellenére elévülhetetlen érdemeket szerzett, s ez történelmi tény marad. A mai kommunisták is eszméi letéteményeseinek vallják magukat. A konszolidációról szólva Husák megismételte azt a többször elhangzott kijelentést, hogy „nem folyamodunk a konstruált perek módszeréhez, nem élünk vissza a törvényekkel, és senkit sem sújtunk, aki tiszteletben tartja alkotmányos előírásainkat. Nem kívánunk visszatérni az ötvenes évek gyakorlatához, az 1968-as január előtti viszonyokhoz, de útját álljuk az anarchiának is. Nem rendezünk — némelyek állításával ellentétben — pogromot az értelmiség körében, s megbecsüljük munkáját. Nem tűrjük azonban azokat a módszereket, amelyekkel az elmúlt két évben különféle művészeti szövetségek szószólói, újságírók és mások az „elitelmélet” alapján rá akarták kényszeríteni véleményüket és akaratukat a népre.” A külpolitika hírei 0 (Varsó, MTI) Varsóban hétfőn megkezdődtek Nimeri szudáni állam- és kormányfő tárgyalásai Marian Spychalski lengyel államelnökkel. 0 (Hága, TASZSZ) Befejeződtek a szovjet—holland tárgyalások a két ország közötti gépkocsi szállításról szóló egyezmény megkötéséről. Õ (Frankfurt, AFP) Von Holleben, az NSZK brazíliai nagykövete vasárnap családjával együtt Brazíliából viszszaérkezett Nyugat-Németországba. ›ο (Athén, AP) Papadopulosz görög miniszterelnök hétfőn átalakította kormányát, öt korábbi minisztert kihagyott, tíz új személyt bevont és néhány belső cserét hajtott végre. (Párizs, MTI) A lotharingiai Nancyban tartott nemzetgyűlési pótválasztás vasárnapi második fordulójában, Jean-Jacques Servan-Schreibert, az Express című hetilap volt igazgatóját választották meg képviselővé. --------------Magyar Nemzet------------- „A vietnami rendezés második szakasza” ” Nixon holnap tévé-sajtóértekezletet tart Kis Csaba, az MTI washingtoni tudósítója jelenti: Nixon elnök a kaliforniai San Clemente-ben, hétfőn reggel ismét tanácskozott Rogers külügyminiszterrel, aki magyar idő szerint kedden hajnalban utazik Manilába, a SEATO miniszteri értekezletére, majd azt követően Saigonban találkozik az amerikaiak indokínai háborúját csapatokkal támogató országok képviselőivel. Rogers az elnökkel folytatott vasárnapi tanácskozását követően kijelentette, hogy Nixon ezen a héten „megújítja bekezdeményezését” miután június 30-án befejeződik az amerikai csapatok kivonása Kambodzsa területéről. Hírek szerint Nixon elnök elvégezte az utolsó simításokat kambodzsai „zárójelentésén”, amelyet az amerikai csapatok kivonásának befejezéséhez időzítve kedden este, magyar idő szerint szerdán a hajnali órákban hoznak nyilvánosságra. A hivatalos körökben kulcsfontosságúnak tekintett elnöki jelentés kedvező értelmezésének biztosítására Nixon szerdán este a kamrák elé áll, hogy egyórás műsor keretében válaszoljon a három országos amerikai tévéhálózat riportereinek kérdéseire. Az elnök környezete már jóelőre igyekszik olyan benyomást kelteni, hogy Nixon jelentése „lezárja a katonailag sikeres kambodzsai epizódot” s ezután kezdetét veheti „a vietnami rendezés második szakasza”, amelyben a hivatalos sugalmazások szerint „a hangsúly áttolódik a diplomáciai tárgyalásokra”. Sajtókörökben tudni vélik, hogy Nixon elnök rövidesen bejelenti egy tekintélyes személyiség kinevezését a vietnami rendezésről folyó párizsi tárgyalásokon részt vevő amerikai küldöttség élére. Cabot Lodge lemondása után csupán egy második vonalbeli dilomata képviseli az Egyesült Államokat a párizsi tárgyalásokon. Az amerikai csapatok kivonásával távolról sem zárult le a kambodzsai intervenció. Hivatalosan is jóváhagyták az amerikai légierő gyakorlatilag korlátlan bevetését Kambodzsa egész területén. További nyitott kérdés, milyen kötelezettséget vállalt Washington a Kambodzsa területén bevetett saigoni kormánycsapatok, illetve a hadműveletekbe bekapcsolódni készülő thaiföldi katonai erők támogatására. Ezekre a kérdésekre az amerikai kormányzat mind ez ideig nem volt hajlandó egyértelműen válaszolni. Feltevések szerint a kormány meg akarja várni a szenátus szavazását a Cooper—Church indítványról, amely a vonatkozó katonai költségek megtagadásával kívánja megakadályozni, hogy az elnök az általa megszabott június 30-i határidő után is folytathassa a kambodzsai intervenciót akár közvetlenül, akár partnereinek támogatásával. A román külügyminiszter amerikai kollégájánál San Franciscóból jelenti a UPI és a Reuter. Az ENSZ- ünnepségek alkalmából San Franciscóban tartózkodó Corneliu Manescu román külügyminiszter vasárnap másfél órás beszélgetést folytatott Rogers amerikai külügyminiszterrel, aki a találkozó után kijelentette, hogy a megbeszélés érdekes volt. „Nemzetközi kérdéseket vitattunk meg, elsősorban a kelet—nyugati kapcsolatokat, a Varsói Szerződés és a NATO problémáit” — mondotta. Rogers, aki kéthetes ázsiai utazásának megkezdése előtt rövid tartózkodást iktatott be San Franciscóban, újságírókkal közölte, hogy elutazása előtt felkeresi Nixon elnököt San Clemente-i birtokán és tájékoztatja őt a román külügyminiszterrel folytatott megbeszéléséről. Ronald Ziegler, a Fehér Ház sajtótitkára egyébként Nixon Manescu találkozót jelentett be. 0 (Karlovy Vary, CTK) Strougal csehszlovák miniszterelnök vasárnap Karlovy Varyban felkereste az ott gyógyüdülő Stoph-ot, az NDK miniszterelnökét és baráti beszélgetést folytattak. 0 (Helsinki, TASZSZ) Finnországban megalakult az európai biztonság kérdéseivel foglalkozó összeurópai értekezletet előkészítő országos bizottság. (Koppenhága, TASZSZ) Július 20—25. között az Északi-tengeren és a Jütland-félsziget nyugati partjainál a NATO újabb „katonai bemutatót”, azaz hadgyakorlatot tart. .Kedd, 19 7 0. június 3 0. Tíz krülügyminiszter Luxemburgban Négy belépő a Közös Piac kapujában Az érdemi tárgyalások később kezdődnek és hosszúnak ígérkeznek Lehel Miklós az MTI tudósítója jelenti Luxemburgból. Kedden délelőtt a Luxemburg melletti Kirschanbergben az európai központ modern épületében ünnepélyes külsőségek között kezdődnek a tárgyalások a Közös Piac hat tagállama és a felvételét kérő négy ország: Nagy-Britannia, Dánia, Írország és Norvégia képviselői között. A tárgyalások külügyminiszteri szinten folynak. A keddi találkozónak, amelynek a terv szerint délre már be is kell fejeződnie, csak „a családi fotó” elkészítése a célja, azaz, hogy jelképesen bebizonyítsa, a „hatok” megtartják szavukat és a múlt év decemberi hágai csúcsértekezletén létrejött megállapodásuknak megfelelően még 1970 első felében megkezdődnek a tárgyalások a Közös Piac tagállamai és a felvételüket kérő országok között. Az ünnepélyes megnyitás után az igazi tárgyalások az eddigi tervek szerint csak július 21-én Brüsszelben kezdődnek meg Nagy-Britanniával és szeptemberben a felvételét kérő többi országgal. A tárgyalások hosszúnak és bonyolultnak ígérkeznek, a brit belépés legoptimistább hívei is legalább két évig tartó tárgyalássorozatra számítanak. Polgárháborús méretű zavargások Észak- Írországban London újabb csapaterősítéseket küld Londonból jelenti az MTI. Hétfőn délelőtt Londonban közölték, hogy 24 órán belül újabb 550 angol katonát vezényelnek Észak-Írországba, s ezzel több mint tízezerre emelkedik a tartományban állomásozó brit csapatok létszáma. Belfastból érkező jelentés szerint a szombat este kezdődött zavargások következtében összesen hat személy vesztette életét. A hatodik áldozat hétfőn korán reggel halt bele sérüléseibe. A brit kabinet hétfőn délelőtt Heath elnökletével megvitatta az észak-írországi helyzetet, de a csapaterősítéseken kívül újabb döntésekről nem adtak ki jelentést. Maudling belügyminiszter kedden kétnapos tanácskozásra a tartományba utazik. Londonba megérkezett az alsóházba Ian Paisley lelkész, a képviselővé választott észak-írországi szélsőséges protestáns uszító. Bernadette Devlin számára nem tették lehetővé, hogy jelen legyen az új ülésszak megnyitásán és letegye képviselői esküjét. Belfastban és Londonderryben egyébként hétfőre virradó éjjel is folytatódtak a polgárháborús méretű zavargások. Freeland tábornok, a brit csapatok parancsnoka megismételte figyelmeztetését, hogy a katonák kérdés nélkül lelőnek minden civilt, akit az utcán fegyverviselésen érnek. Az északír kormány törvényjavaslatot dolgozott ki a zavargások részvevőinek az eddiginél szigorúbb megbüntetésére. Londoni megfigyelőik szerint az újabb és minden eddiginél véresebb észak-írországi zavargásokat elsősorban a hatóságok elvakultsága okozta. •• Ülést tartott az új angol parlament Londonból" jelenti az MTI. Hétfőn délelőtt először ült össze 1 a június 18-án megválasztott új angol alsóház. A hagyományos szertartások közepette megválasztották a házelnököt, aki ismét dr. Horace King lett. A kabinet hétfőn Heath elnökletével megvitatta a július 2-án előterjesztendő királynői trónbeszéd (a kormány törvényhozási programja) részleteit. Heath miniszterelnök fogadta Zambia főbiztosát (nagykövetét), aki kormánya nevében óva intett a dél-affrikai fegyverszállítások felújításától, tolmácsolta az afrikai államok nagy többségének aggodalmát. A Munkáspárt parlamenti csoportja hétfőn ismét Wilsont választotta pártvezérré. A Munkáspárt parlamenti csoportja ezután bizottságot alakított az észak-írországi zavargások okainak vizsgálatára. A kambodzsai határidő Hát eljutottunk immár a csodafegyverig. Az idősebb korosztály, amely átélte a második világháborút, bizonyára emlékezik még, hogy a Harmadik Birodalom útját a katonai összeomlás felé bizarr nevű „állomások” szegélyezték. Kezdődött a „vonalak kiigazításával”, folytatódott a „rugalmas elszakadással”, s amikor a náci propagandagépezet bevetette, no nem a „csodafegyvert”, hanem csak a hírét, akkor futóbolondok kivételével már mindenki tudta, hogy nyomban megszólal a kakas és vége szakad a boszorkánytáncnak. Korántsem azt kívánjuk sugalmazni ezeknek az emlékeknek a felelevenítésével, mintha a náci Németország azonos lenne a mai Egyesült Államokkal, vagy, hogy az amerikai katonai hatalom az indokínai mocsarakban a végső összeomlás küszöbére sodródott volna. Egyébként is a csodafegyvert Art Buchwald, a magyar származású humorista „fedezte fel” és ajánlotta a minap az amerikai állami és hadvezetés szíves figyelmébe, de alkalmasint csak azt kívánta érzékeltetni, hogy hazájának indokínai katonai vállalkozása tökéletesen értelmetlen és teljességgel kilátástalan. Ezenkívül még nevetségessé is tette azt az érvrendszert, amellyel az amerikai kormányzat a kambodzsai hadműveletek „nélkülözhetetlenségét” bizonygatja. Krokijában Buchwald a következő történetet meséli el. Az amerikaiak Kambodzsában oly hatalmas rizsmennyiséget foglaltak le, hogy egyszerűen nem tudják, mitévők legyenek vele. A megoldást a rizsnek az a tulajdonsága kínálja, hogy főzés közben térfogata megnégyszereződik. Nincs más teendő, mint az, hogy a 102 millió csésze rizst amerikai repülőgépekről leszórják a haiphongi kikötő fölött, s a langyos vízben olyan sűrű péppé áll majd össze, hogy hosszú időre lehetetlenné teszi a kikötő használatát. Buchwald szatírája az amerikaiak indokínai politikájának leggyengébb pontjára tapintott rá. Amíg ugyanis a VDK létezik és élvezi a szocialista világ anyagi-katonai támogatását, addig a déli országrész szabadságharcának forrása kiapaszthatatlan. Ez a felismerés diktálta annak idején a VDK elleni bombatámadásokat. De amikor egyrészt kiderült, hogy Észak-Vietnamot nem lehet letörölni a Föld széléről, másrészt egyéb okok következtében célszerűnek látszott abbahagyni a bombázásokat, az egész probléma új módon jelentkezett. Az amerikai hadvezetés abban vélte meglelni a gyógyírt, hogy Dél- Vietnamot légmentesen elzárja Északtól, elvágja az utánpótlási vonalakat és használhatatlanná tegye a szomszédos Laoszban, illetve Kambodzsában fellelhető partizántámaszpontokat. A dél-vietnami klikk felszínen tartására irányuló amerikai elkötelezettség és katonai erőfeszítés belső logikájából következett, hogy a hadműveleteknek szükségképpen ki kellett terjedniük Laoszra és Kambodzsára. A jelek szerint nem Washington kezdeményezte, de kétségkívül áldását adta arra a pucsra, amely Szihanukot megbuktatta. Egy melbourne-i professzor, aki diplomáciai szolgálatban éveket töltött Phom Penhben, az ottani közigazgatási és katonai elitben jelöli meg az államcsíny értelmi szerzőjét és végrehajtóját. Lan Nol tábornok, Matak és Lambour herceg, valamint a hozzájuk hasonló előkelő méltóságok nehezményezték, hogy Szihanuk politikája következtében nélkülözni kénytelenek azokat a külön jövedelmeket, amelyekhez az amerikai segélyek jóvoltából reméltek hozzájutni. Szihanuk távollétében akcióba is léptek. Csakhogy Lon Nol rezsimje születése pillanatában életképtelennek bizonyult. Amerikai részről azt várták tőle, hogy a Kambodzsában lévő vietnamiak ellen szított pogromhangulatot megnyergelve a gerillák iránt tanúsított jóindulatú semlegességet feladja és olyan falat von az országhatáron, amelyet a partizánok nem tudnak majd átlépni. Ehelyett azonban az történt, hogy a puccs hírére az ország különböző részeiből hatalmas paraszti tömegek indultak el a főváros felé, hogy követeljék Szihanuk visszatérését, s így az ország tekintélyes része feletti ellenőrzés egy-kettőre kicsúszott a Phom Penh-i rezsim kezéből. A puccsisták támogatására bevonult a délvietnami katonaság és az amerikaiak is. Rövid távra ezzel erős védlemezeket szereztek, de hosszú távra gyűlöletessé tették magukat saját népük előtt, hiszen ők vádolták Szihanukot azzal, hogy idegeneknek engedi át az ország egy részét, viszont maguk szolgáltatták ki az egész országot idegen megszállóknak. A kambodzsai bevonulást elrendelő nixoni döntés pontos körülményeit és tényleges indítékait még ma is sűrű homály takarja. A liberális orientációjú és az indokínai hadműveleteket régóta ellenző Nationban olvasható olyan vélemény, hogy amit Nixon lépett április 30-án, voltaképpen a kisebbik rossz volt. A hadvezetés Lihanoukville szétbombázását követelte, és ezzel párhuzamosan a VDK elleni támadások felújítását. E helyett választotta az elnök azt a közbülső megoldást, hogy meghatározott terminusig szóló hatállyal katonákat küldjön Kambodzsába, pontosabban a fővárosba és az országnak Dél- Vietnammal határos néhány tartományába. Nincs okunk kétségbe vonni Schurmann professzor állításának azt a részét, amely szerint az amerikai tábornoki karnak voltak vagy lehettek az elnöki döntést túllicitáló elképzelései is. Ez azonban nem menti Nixont. Az International Herald Tribüne június 19-i számának Saigonból keltezett jelentése pedig nem hagy kétséget abban a tekintetben, hogy az elnök által előadott neodramatikus indokolásnak annyi köze van a valósághoz, mint a Szentivánéji álomban a Gyalu által alakított oroszlánnak a sivatag igazi királyához, vagyis semmi., Joseph Kraft — ő használja ezt a nem túlságosan hízelgő hasonlatot — határozottan állítja, hogy Nixon szánt szándékkal keltett olyan látszatot, mintha a Dél- Vietnamban tartózkodó amerikai erők ellen Kambodzsából általános offenzívát készítettek volna elő. Így próbálta meggyőzni türelmetlenkedő honfitársait arról, hogy a dél-vietnami amerikai csapatok kivonásának folyamatát le kell lassítani. Kraft bizonyítékok sorára hivatkozik, amelyekből kiderül, hogy ez az állítólagos készülő offenzíva puszta agyrém volt, és kizárólag ürügynek kellett. A saigoni rezsim „állóképességét” a jelen pillanatban az amerikaiak nem tartják elegendőnek sem arra, hogy saját katonai erőivel kiterjeszthesse fennhatóságát Dél-Vietnamnak legalább a nagyobbik felére, sem pedig arra, hogy az erő pozíciójából tárgyalhasson és még kevésbé, hogy diktálhasson a VDK-nak. Nixon és környezete sikeresnek nevezte az időleges katonai behatolást Kambodzsába. Ezt az értékelést az elnöki politika legelvakultabb hívein kívül mások nemigen osztják. Mert a kéthónapos vállalkozás mérlege — a Zeit washingtoni tudósítójának múlt hét végi jelentése szerint — a következő: „Az intervenció előtt a kommunisták Kambodzsa területének tíz százalékát tartották uralmuk alatt, s most, amikor az amerikaiak kivonulnak, legalább a felét.” A helyzetre mi sem jellemzőbb annál a hírnél, hogy Lan Nol családja a múlt hét végén Phnom Penhből Singapourba költözött. A Süddeutsche Zeitung azt írja, hogy a főváros már csak légi vagy vízi úton közelíthető meg, az országutak a partizánok működési területén haladnak keresztül. Nézetünk szerint meddő és gyermekes dolog azt találgatni, hogy július 1-vel kivonják-e Kambodzsából az amerikai csapatokat, vagy sem. Nincs sok értelme mániákusan azt hajtogatni, hogy bármit mondanak is Nixonék, úgysem vonulnak ki. Az amerikai politika jellegén és az indokínai helyzet alapképletén semmit sem változtat, hogy gyalogságuk jelen van-e Phnom Penhben, vagy csak — csak! — légierejük végzi rendszeres bombatámadásait kambodzsai területek ellen és Lon Nol „pajzsaként” dél-vietnami katonaság tanyázik le a kambodzsai fővárosban. A lényeg az, hogy a dél-vietnami katonai célok olyanok, amelyeknek logikájából következik az eszkaláció valaminő változata, s ha az eszkalációs veszélynek útját akarják állni, akkor fel kell adni a megvalósíthatatlan katonai célokat. Clark Clifford, aki Johnson elnök mellett hadügyminisztereskedett, ma már kristálytisztán látja ezt az összefüggést. A Lifeban közölt cikkében leszögezi: jelöljünk meg egy határidőt, tartsuk azt kötelezőnek és vonuljunk ki. Clifford Dél- Vietnamról beszél. Csak az a kár, hogy amíg miniszter volt, ő is „csodafegyverekben” bízott. Úgy látszik, örök sorsa a politikusoknak: hivatal és józanság ritkán találkozik. Zala Tamás