Magyar Nemzet, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-01 / 179. szám
Ára: 80 fillérV" ■ ■ |/C Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA ! Szombat 1970. augusztus I XXVI. évfolyam, 179. szám 1/ •• fr »• •• f ^ •• * Kölcsönös előnyök A külkereskedelem első félévi mérlege a jellemző adatok tükrében több olyan lényeges és viszonylag vagy teljesen új elemre is rávilágít, amely azt bizonyítja, hogy e fontos gazdasági tevékenység dinamikusan fejlődik, nem reked meg a már kitaposott ösvényeken, hanem keresi a továbbfejlesztés, a kölcsönös előnyös kapcsolatok teremtésének új és új lehetőségeit. Egyik legszembetűnőbb és leginkább figyelemre méltó terület a gépkereskedelem hazai exportjának erőteljes fejlődése. Gépkivitelünk emelkedése egyaránt jellemző a rubel- és dollárelszámolású területre. Különösen jelentős a kivitel szerszámgépekből, műszerekből, erősáramú ipari termékekből és — a közúti járműgyártás fejlesztési programjának folyamatos megvalósulása eredményeképpen — autóbuszokból. Dollárviszonylatban a termékek skálájának szélesítéséhez kedvezően hozzájárultak a tőkés kooperáció keretében mutatkozó fokozott exportlehetőségek. Ez arra utal, hogy a szélesebb értelemben vett kooperációs tevékenységet tovább kell fejleszteni, mert a licencek, know how-ok vásárlása tekintélyes mértékben elősegítheti exportképességünk növekedését. A szocialista export is — a számítások szerint — ez évben körülbelül 16—20 százalékkal lesz nagyobb a tavalyinál. Hazánk sokoldalúan kapcsolódik be a nemzetközi munkamegosztásba, ezért gyors egymásutánban alakulnak ki a kooperáció új és új formái. Természetesen a legszorosabb és legzökkenőmentesebb kapcsolat, és a fejlődés legnagyobb lehetősége is az azonos társadalmi rendszerben élő szocialista országokkal bontakozhat ki. A KGST legutóbbi, XXIII. és még inkább XXIV. ülésszakán hozott határozata a szocialista országok integrációjának kiépítéséről előírja a gyártásszakosítás és -kooperáció nemzetközi fejlesztését a tagországok között. Ma már mind jobban előtérbe kerül ezen kívül a vállalatok és szervezetek közötti kapcsolatok megteremtése is, amelyek kutatási, tervezői, szerkesztői téren, a gyártásban, az értékesítésben és a szervizszolgáltatásban biztosítják a gazdaságos kooperációt. A külkereskedelmi miniszter behatóan elemezte tájékoztatójában a tőkés államokhoz fűződő kapcsolatainkat is. A Közös Piac, eredeti programjától eltérően, ez év elején nem vezette be közös kereskedelmi politikáját a szocialista országokkal szemben. A szocialista országok nem voltak hajlandók kétoldalú megállapodásaikat közösségi megállapodásokkal felváltani. Ugyanakkor a Közös Piac tagországai, részben politikai, részben gazdasági okokból ugyancsak maguknak kívánták fenntartani a szocialista országokkal való tárgyalások és árucsere-forgalmi megállapodások jogát. Hazánk új, 1970—1974. évekre szóló hosszúlejáratú kereskedelmi és gazdasági megállapodást kötött Olaszországgal és Franciaországgal, és szándékunkban áll az NSZK-val és a Benelux-államokkal is hasonló megállapodást létrehozni. Emellett egyes konkrét kérdésekben, amelyekben a kívülálló országokból származó importszabályozás hatáskörét a Közös Piac tagországai e szervezetre ruházták át, nem zárkózunk el a Közös Piaccal való közvetlen kapcsolattól sem. A nemzetközi termelési kooperáció előmozdításában egyre nagyobb szerepet kapnak a szocialista országok bilaterális alapon kötött államközi egyezményei. Hazánknak az említetteken kívül Ausztriával, Belgiummal, Dániával, Finnországgal, Hollandiával, Norvégiával és Svédországgal vannak ilyen megállapodásai. Ezek nemcsak az ipari termékek piacképességét növelik, hanem a lehetséges mikro- és makroekonómiai érdekközösségek felkutatásával és bevonásával a tartósabb és tartalmasabb keleti—nyugati kapcsolatok útját egyengetik, azok mélységét növelik. A külföldi partner piaclehetőségeit is bővítik, hogy a hagyományos gép- és berendezésexport mellett licenceket, technológiákat, üzemi és kereskedelemszervezési tapasztalatokat adhatnak el országunknak. A tőkés vállalatokkal kapcsolataink még rövid időre tekinthetnek vissza. Noha a számok nem mutatják igazi mélységükben a fejlődést, ezekkel is jól jellemezhetjük az előrehaladást. A múlt évben az 1963. évi huszonnyolccal szemben 42 kooperáció jött létre és 1970 első félévében tovább nőtt az előkészítés stádiumában álló üzletek száma, a tevékenység mindkét oldalon megélénkült. A kooperáció természetéből adódóan ennek pozitív hatásai csak később bontakoznak ki. Nem mérhető le ezekből a számokból az a kedvező hatás sem, amely például egy kooperációban gyártott, korszerű automatikai elemnek valamelyik szerszámgépünkbe való beépítése révén exportunkban jelentkezhet. A nyugati országok piaci problémája a vásárlóképes kereslet megteremtése a szocialista országok oldalán. Az együttműködés ezt a törekvést sikeresen szolgálhatja, hiszen az ezt indokoló és ezt sürgető konjunkturális feltételek erre több nyugati országban megvannak. Mindezek alapján kézenfekvő, hogy a „kölcsönös előnyök” nem csupán sztereotip szófordulat, hanem a kelet-nyugati kereskedelem realitásain alapuló, követelmény. Ez pedig arra serkent, hogy a, magunk részéről is minden erővel elősegítsük azt a kooperációt, amely a partnerek jogi önállóságának fenntartása mellett fokozatosan fejleszthető, tartós műszaki-termelési-gazdasági kapcsolatrendszert hoz létre. Komor Vilma Izrael válasza után U Thant New Yorkba hívta Jarringot I A külpolitikai helyzet AZ ELMÚLT NAP LEGJELENTŐSEBB NEMZETKÖZI ESEMÉNYEI közé kétségtelenül az újabb Gromikon Sceelmegbeszélés, Nixon Los Angeles-i sajtóértekezlete, valamint az izraeli kormánynak az a döntése tartozik, hogy elfogadta a Rogers-tervet. Az utóbbi két jelentés nyilvánvalóan összefüggésben van egymással. Az amerikai elnök ugyanis — részletesen kitérvén a közel-keleti válságra — biztosította az izraeli kormányt, hogy nem kerül hátrányos helyzetbe, ha elfogadja az amerikai fegyvernyugvási tárgyalási javaslatot. Az izraeli kormány ezek után szótöbbséggel fogadta el az amerikai tervet. A Gahal Párthoz tartozó miniszterek a terv ellen szavaztak és várható, hogy a párt hat minisztere kilép a kormányból, ami azonban nem veszélyezteti Golda Meir kabinetjének parlamenti többségét. Az izraeli lépés kétségtelenül hozzájárulhat a válság békés rendezéséhez, amely előtt — mint ismeretes — Nasszer egyiptomi elnök bejelentése nyitott új távlatot. Hírügynökségi jelentések még nem közölték lapunk zártakor az izraeli kormány esetleges külön fenntartásait. Mindenesetre az a tény, hogy ezt követően U Thant ENSZ-főtitkár sürgősen New Yorkba hívatta Gunnar Jarringot, különleges közel-keleti képviselőjét , arra enged következtetni: a diplomácia ebben a térségben talán most felülkerekedik az erőszakon. Jarring egyébként vasárnap érkezik az ENSZ székhelyére. Ami a Moszkvában folyó szovjet—nyugatnémet tárgyalásokat illeti, a „gondolkodási szünet” közben egy kissé váratlanul került sor Gromiko szovjet külügyminiszter és nyugatnémet kollégája, Walter Scheel soron kívüli találkozójára péntek délután. Munkabizottsági szinten természetesen a megbeszélések változatlanul folytatódtak az erőszakot kizáró egyezmény részleteiről, de ezen nem vett részt a két ország külügyminisztere. A szigorúan zárt ajtók mögött folytatott tárgyalásokról most sem szivárogtak ki újabb hírek, ami természetes, hiszen a korábbi nyugatnémet indiszkréciók már éppen eléggé megnehezítették a tárgyalásokat. A Német Demokratikus Köztársaság lapjai egyelőre nem fűznek kommentárt a Moszkvában folyó szovjet—nyugatnémet tárgyalások eddigi menetéhez, de élesen elítélik az erőszakot kizáró egyezmény ellen uszító nyugatnémet jobboldal tevékenységét. Ez azt tükrözi, hogy az NDK-ban is nagy fontosságot tulajdonítanak az európai biztonsági rendszer megteremtését és a két német állam kapcsolatainak rendezését is szolgáló szovjet—nyugatnémet egyezmény megkötésének. Az NDK-ban világosan látják, hogy a nyugatnémet jobboldal a nacionalista hangulatkeltéssel és más módszerekkel nyomást iparkodik gyakorolni a szociáldemokrata—liberális bonni kormányra. Berlini vélemények szerint éppen ezért a bonni kormánynak határozottabban kellene fellépnie a jobboldali nyomással szemben és megfelelő belpolitikával kellene biztosítania tömegbázisa további kiszélesítését. Tovább tart az olasz kormányválság. Colombo kijelölt miniszterelnök esélyei a kormányalakításra valamelyest javultak, mert a szociáldemokraták hajlandók bizonyos kompromisszumra, de a pártok között és magukon a pártokon belül is változatlanul feszült a helyzet. Colombo, mint ismeretes, ugyancsak a középbal formulát szeretné fenntartani, de kérdés, hogy sikerül-e az ellentéteket elsimítani. Sok függ az Olasz Szocialista Párt tanácskozásától, amelyen azt vitatták, vajon megvannak-e a feltételek a négypárti koalíció fenntartásához. Akármi lesz a párt álláspontja és bármiként is alakul Colombo kormányalakítási kísérlete, annyi bizonyos, hogy elődeihez hasonlóan az alakítandó új kormány is gyenge és rövid életű lesz. Soron kívüli Gromiko—Scheel megbeszélés Moszkvából jelenti a DPA. A Moszkvában folyó szovjet— nyugatnémet tárgyalások keretében péntek délután soron kívül találkozott Gromiko szovjet külügyminiszter nyugatnémet kollégájával, Walter Scheellel. A magyar idő szerint 15 órakor kezdődött megbeszélés előtt Scheel megjelent a nyugatnémet szóvivő által tartott sajtóértekezleten is. Az izraeli kormány elfogadta az amerikai tervet Az izraeli KP nyilatkozata Tel Avivból jelenti a Reuter: Golda Meir 24 tagú kormánya pénteken délben, magyar idő szerint egy órakor, ismét öszszeült, hogy negyedszer is megvitassa Izrael válaszát Rogers amerikai külügyminiszter közel-keleti javaslataira. A kormány szótöbbséggel elfogadta a Rogers-tervet. A Gahal Párthoz tartozó miniszterek a terv elfogadása ellen szavaztak. Várható, hogy a párt hat minisztere ezután kilép a kormányból. Az izraeli rádióra hivatkozva az AFP már korábban jelentette, hogy a Gahiai Párt miniszterei délelőtti ülésükön visszautasították Galili kompromisszumos javaslatát, mivel az nem elégítette ki alapvető követelésüket, a Biztonsági Tanács határozatának és az — akárcsak részleges — kivonulásnak is a teljes elutasítását. Az Izraeli Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyilatkozatot tett közzé, amelyben követeli, hogy az izraeli kormány teljesítse a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatait, jelentse ki, hogy kész kivonulni az összes megszállt arab területről. Moszkvából jelent a TASZSZ: A Kommunyiszt, az SZKP Központi Bizottságának folyóirata júliusi számában közli Dávid Heninnek, az Izraeli Kommunista Párt Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának cikkét. Az izraeli kommunista vezető a többi között a következőket írja:" Az izraeli vezetők politikája, amely támogatja az amerikai, angol és a nyugatnémet imperializmus globális érdekeit, ellentétes az izraeli nép nemzeti érdekeivel, a béke érdekeivel ebben a térségben. — Az izraeli kommunisták a marxizmus—leninizmus, a proletár internacionalizmus elveitől vezettetve, szemben álltak és szemben állnak a zavaros militarista, soviniszta arabellenes áramlattal, állást foglaltak és állást foglalnak a féktelen szovjetellenes kampánynyal szemben. Az izraeli kommunisták — zsidók és arabok — vállvetve küzdenek ebben a harcban. Az izraeli vezetők és a cionista mozgalom vezetősége által folytatott ellenségeskedés és távolodás politikájával ellentétben a kommunisták előterjesztették a Palesztinai probléma megoldásának és az arab—izraeli válság rendezésének demokratikus és antiimperialista alapon, az izraeli nép és a palesztinai arab nép nemzeti jogainak kölcsönös elismerése alapján nyugvó programjukat. Az ilyen megoldás egyszer s mindenkorra véget vetne az ellenségeskedésnek és a vérontásnak, amelyen mindig csak az imperialista ragadozók nyernek” — írja az izraeli kommunista vezető. Jarring New Yorkba utazik Nagyszabású tüntetés Ammanban New Yorkból jelenti az AFP. A Thant főtitkár sürgősen NewYorkba hivatta Gunnar Jarringot, különleges közelkeleti képviselőjét, hogy tanácskozzék vele legközelebbi közel-keleti megbízatásáról. Jarring vasárnap este érkezik New Yorkba. Ammanból jelenti a Reuter. Pénteken tüntetők ezrei vonultak fel Amman utcáin, tiltakozva a Rogers-féle terv elfogadása ellen. A megmozdulást a Palesztinai Felszabadítási Szervezet Központi Bizottsága szervezte. A felvonulás után tartott nagygyűlésen Jasszer Arafat, az El Fatah vezetője mondott beszédet. Kijelentette, hogy a Palesztinai harcosok nemcsak a júniusi háború alatt elrabolt területek visszaszerzéséért, hanem egész Palesztina felszabadításáért küzdenek. Kairóból jelenti a MENA. Az Al Ahram pénteki száma megállapítja: Ceylon kormányának döntése, hogy megszakítja a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel, példaként állhat számos el nem kötelezett ország kormánya előtt, amelyeknek érdekeik fűződnek a közel-keleti válság megoldásához. Ezek az országok nagy szerepet játszhatnak abban, hogy a válságból ne legyen robbanás — írja a lap. Hasszán a marokkói uralkodó csütörtökön sajtóértekezletet tartott a rabati királyi palotában különböző belpolitikai és afrikai-nemzetközi kérdésekről. Beszélt a közel-keleti helyzet legutóbbi fejleményeiről is. Kifejtette: Marokkó óvakodik attól, hogy 4000 km távolságra a helyszíntől tanácsokat adjon bárkinek is, majd azt mondta:, „Úgy vélem, ami Kairó és a palesztinaiak állásfoglalását illeti, nincs ellentétben egymással az, hogy a megszállt területek kiürítéséről tárgyaljunk és részt vegyünk a palesztinaiak törvényes jogainak helyreállításában.” Párizsból jelenti az AFP. Georges Pompidou francia köztársasági elnök pénteken délelőtt 40 perces megbeszélést folytatott Rheda Malekkel, Algéria párizsi nagykövetével. Pénteken 42 izraeli repülőgép bombázta a Szuezi-csatorna mentén levő egyiptomi állásokat. A támadás helyi idő szerint 10 órakor kezdődött és 11 óra 30 perckor ért véget. Kairói szóvivő szerint az egyiptomi légvédelem a behatoló repülőgépeket végül is visszavonulásra kényszerítette. A támadás emberéletben és felszerelésekben nem okozott veszteségeket. Szombat estére összehívták az Arab Szocialista Unió végrehajtó bizottságának rendkívüli ülését — jelenti a MENA hírügynökség. Az ülésen Naszszer elnököl. Nixonajtóértifetülete Semmi új az Egyesült Államok közel-keleti és indokínai politikájában Nixon amerikai elnök magyar idő szerint pénteken hajnalban televíziós sajtóértekezletet tartott Los Angelesben. Nemzetközi vonatkozásban a közel-keleti válsággal, az indokínai háborúval és a szovjet—amerikai SALT- megbeszélések kilátásaival kapcsolatban válaszolt a kérdésekre. A közel-keleti helyzetről Nixon elnöknek nem volt új mondanivalója. Megértését fejezte ki Izrael „dilemmája” iránt és hangoztatta, hogy az Egyesült Államok biztosította az izraeli kormányt, nem kerül hátrányos helyzetbe, ha elfogadja az amerikai fegyvernyugvási tárgyalási javaslatot. Kijelentette: „Magunk is az erőegyensúly megőrzésére törekszünk a Közel-Keleten.” Hangoztatta, hogy az „erőegyensúly" felborulása felidézné a két szupernagyhatalom közvetlen konfrontációjának veszélyét. „Meggyőződésem — mondotta —, hogy a Szovjetunió, csakúgy, mint az Egyesült Államok, tudatában vall ennek a veszélynek. Mindkét szupernagyhatalomnak érdeke, hogy elkerüljön egy ilyen konfrontációt a Közel-Keleten.” A két szupernagyhatalom viszonyával összefüggésben Nixon nyomatékosan aláhúzta a SALT-megbeszélések jelentőségét. Megjegyezte, hogy a stratégiai fegyverkezési verseny korlátozása még nem lenne tényleges leszerelés, csupán