Magyar Nemzet, 1970. szeptember (26. évfolyam, 204-229. szám)
1970-09-02 / 205. szám
Szerda, 1970. szeptember 2.. Ásatások a mohácsi csatatéren Honvédek segítik a tömegsírok felkutatását Az 1526-os mohácsi vész feltételezett színhelyén, Majs és Sátorhely térségében folytatódnak a már korábban megkezdett ásatások a hajdani csatatér és a magyar tömegsírok felkutatására. A kedden megindult munkát dr. Papp László régész, a pécsi Janus Pannonius Múzeum nyugalmazott igazgatója vezeti, aki az első — eddig ismert — tömegsírokat feltárta. Mint emlékezetes, 1960 őszén egy sátorhelyi traktoros szántás közben emberi csontokat fordított ki ekéjével a földből. Az ennek nyomán megkezdődött ásatások során több olyan tömegsírra bukkantak, amelyekben II. Lajos király elesett katonáinak holttestét helyezték el Kanizsai Dorottya temető jobbágyai. A tíz év előtti ásatás és az azóta végzett kutatómunka eredményei alapján folytatják az ásatásokat. Az öt hétre tervezett és a honvédség segítségével végzett ásatás annak a térségnek a tengelyében történik, ahol a magyar és a török hadsereg a csata kezdete előtt felállt. Az egykorú krónikák szerint az elesett magyar harcosok több napig temetetlenül hevertek a csatamezőn, ezért valószínű, hogy végül is a közvetlen közelben ásták meg a sírokat. A régészek úgy vélik, hogy a honvédek ásói nyomán újabb tömegsírokra bukkannak. Baranya megye és Mohács város tanácsa együttesen kezdeményezte a mostani ásatásokat, azzal a céllal, hogy a mohácsi vész közelgő évfordulójára feltárják a csatamezőt. 1976-ban lesz ugyanis 450 éve a nagy ütközetnek és akkor országos jellegű megemlékezéseket tartanak. Erre az alkalomra szeretnék a régészek tisztázni a csata helyét és körülményeit, pontosabbá tenni ismereteiket a magyar történelem e sorsformáló eseményéről. Nemzetközi összefogás a bűnözés megelőzésére Az elmúlt napokban tartották meg Japánban, Kyotóban, az ENSZ-nek a bűnözés megelőzésével foglalkozó IV. kongresszusát, amelyen 84 tagállam, továbbá számos nemzetközi szervezet képviselői vettek részt. Dr. Gödöny József, az Országos Kriminalisztikai Intézet igazgatója a tanácskozáson részt vett magyar küldöttség vezetője, hazaérkezése után nyilatkozatot adott: " A kongresszus négy szekcióban tárgyalt, egyebek közt arról, hogyan vehet részt a közösség a bűnözés és a bűnelkövetés megelőzésében, továbbá a büntetés-végrehajtás szabályairól és más fontos kriminalisztikai kérdésekről. A magyar delegáció három szekcióban fejtette ki nézeteit. — Küldöttségünk egyetértésben a többi szocialista ország küldöttségével, eredményesen képviselte azt a nézetet, — szemben a polgári országok képviselőinek véleményével —, hogy a bűnözés növekedése, valamint a társadalmi és gazdasági fejlődés között nincs szükségszerű öszszefüggés. — A kongresszus plenáris záróülése a szekciók jelentéseinek meghallgatása után azzal az ajánlással fordult a kormányokhoz, hogy tegyenek összehangolt erőfeszítéseket a gazdasági és társadalmi fejlesztés tervezése keretében a bűnözés megelőzésére, felhívta a figyelmet arra is, hogy szorgalmazni kell a nemzetközi együttműködést a bűnözés megelőzése területén. Magyar Nemzet Nyitott üzletek este és vasárnap A Gazdasági Bizottság és a Minisztertanács határozata alapján a Belkereskedelmi Minisztérium rendeletet adott ki az üzletek nyitvatartásának új szabályozásáról. A kérdés régóta foglalkoztatja a közvélemény széles rétegeit, mert az üzletek árusítási rendje úgyszólván mindenkit közelről érdekel. A kereskedelmi forgalom növekedésével mind fontosabbá vált a probléma megoldása, mert a dolgozók nagy tömege munkája befejeztével csak nehezen vagy sehogy sem tudta lebonyolítani vásárlásait. A növekvő idegenforgalom is szükségessé tette az üzleti nyitvatartás módosítását. Különösen a hétvégi napokon vált tarthatatlanná a helyzet. Az iparcikk üzletek, az áruházak ilyenkor a rendes időnél is korábban zártak, vasárnap pedig az élelmiszerbeszerzés volt nehéz. Hosszas tárgyalások előzték meg a kérdés rendezését. A kereskedelmi dolgozók érdekvédelmében elsősorban a szakszervezet tanúsított ellenállást a hosszabb nyitvatartás és a vasárnapi árusítás ellen. Végül is azonban sikerültolyan megnyugtató megegyezésre jutni, amely egyaránt kielégíti majd a vásárlóközönség tömegeit és a kereskedelmi dolgozók érdekelt rétegeit. E megállapodás alapján született meg a belkereskedelmi miniszter rendelete, amely már napvilágot látott a hivatalos lapban és október 1-én lép életbe. A rendelet nem jelent a kereskedelmi dolgozók számára munkaidő-meghosszabbítást, mert a későbbi nyitvatartás és a vasárnapi árusítás ellentételeként hét közben kapnak megfelelő szabad időt. A rendelet elsősorban az érdekelt dolgozók önkéntes jelentkezése alapján intézkedik a vasárnap is árusító üzletek személyzetének beosztásáról és az anyagi ösztönzés jegyében részükre külön prémiumot állapít meg. Az új rendelet külön választja az iparcikkboltokat és az élelmiszerüzleteket az árusítási rend tekintetében. Az iparcikküzletekre vonatkozóan leszögezi, hogy a fővárosban és a vidéki városokban egyaránt szükséges a késő délutáni és esti órákban nyitva tartó iparcikküzletek számát növelni. Főleg csütörtökön és pénteken úgy kell meghatározni az áruházak és nagyobb iparcikkboltok nyitvatartási rendjét, hogy azok a fővárosban és a megyei székhelyeken általában este 7 óráig, a többi városban este 6 óráig árusítsanak. A jelenleg is később nyitva tartó áruházak, üzletek záróra rendje nem változik. Szombati napokon a jelenleg délután 2-3 óráig történő nyitvatartási kötelezettség megmarad, de ezen túlmenően a helyi igények figyelembevételével a fővárosban indokolt az áruházak délután 5 óráig történő nyitvatartása. A nagyobb forgalom lebonyolítására alkalmas, délután 5 óráig árusító ruházati üzletek számát legalább kétszeresére kell emelni és hasonló rendelkezés érvényes a vegyesiparcikk-üzletekre is. Megyei székhelyeken az áruházak nyitvatartása délután 5 óráig, a ruházati és vegyesiparcikk-üzleteké pedig 4 óráig indokolt. A többi városban az áruházakat szombaton délután 4 óráig, a többi üzletet 3 óráig célszerű nyitva tartani. Az iparcikküzletekre vonatkozóan a vasárnapi nyitvatartási rend nem változik. Az élelmiszerüzletek hétköznapi nyitvatartási rendjét általában nem szükséges megváltoztatni. Célszerűnek mutatkozik azonban a helyi körülményektől függően a vásárcsarnokok délutáni árusítási rendjének meghosszabbítása. Vasárnap bővítik a délelőtt is nyitva tartó vásárcsarnokok és piacok számát. A városokban egész éven át vasárnap jelenleg is nyitva tartó élelmiszerüzletek, csemegeboltok és ABC-áruházak számát országos viszonylatban kétszeresre növelik. A kora reggeli órákban kinyitó vendéglátó üzletekben a mainál szélesebb körben megszervezik az előre csomagolt tej, kenyér és péksütemény árusítását. ( Nem változik az üzletek nyitvatartási rendje a községekben, az üdülőhelyeken, az idegenforgalmi helységekben, az édesség-, dohány- és virágüzletekben, a csak nyári időszakban vasárnap nyitvatartó, tejet árusító üzletekben. Egész éven át rendszeres vasárnapi nyitvatartásra csak olyan üzlet jelölhető ki, ahol a dolgozók részére a hét másnapján lehet pihenőnapot adni. Az idényszerűen vasárnap is nyitva tartó üzletek dolgozói a heti pihenőnapot az évi rendes szabadságukkal együtt is kivehetik. A vasárnapi nyitvatartás megszervezésénél irányelv, hogy a családos nőket lehetőleg ne foglalkoztassák vasárnap és a többi dolgozó közül is elsősorban az önkéntes jelentkezőket osszák be. A kedvezőtlenebb munkaidő-beosztás ellensúlyozásaként a szombaton 3 óra után is nyitva tartó iparcikküzletekben és az egész éven át vasárnap is nyitva tartó élelmiszerüzletekben, valamint nyáron vasárnap nyitva tartó, tejet árusító üzletekben kétórás foglalkoztatásnál ötven forint, négyórás foglalkoztatásnál nyolcvan forint, négy órát meghaladó foglalkoztatásnál száz forint munkahelyi pótlék illeti meg a dolgozót. Baróti—Ruffy—Kristóf: Jályak a falasok a fekete Kiválik un Képzőművészeti utózsim — Nagyszabású ünnepség lesz L. városában — újságolta izgatottan Csupaszőr —, én azt gondolom... — Az ünnepségek vagy nagyszabásúak vagy bensőségesek — vágott közbe K., miközben a dupla horgászcsomó kötését gyakorolta szerkesztőségi telefonjának zsinórján. — Így bejelentésed egyáltalán nem meglepő. — L. arról nevezetes — folytatta a mohos fotóművész —, hogy ott a napsütéses órák száma az országos átlaghoz viszonyítva rendkívül magas. És ez a fényképezés szempontjából egyáltalán nem közömbös. — De hírlapíró szempontból az — dörmögte Apó. — És engem különben is csak a bensőséges ünnepek érdekelnek. — Ez egyszerre lesz nagyszabású és bensőséges — érvelt Csupaszőr, a valósággal egyáltalán nem törődve. — A helyi bábaképző fennállásának ötvenesztendős jubileumát ünnepük. Ez alkalomból leplezik le az épület falán elhelyezett hatalmas fémdomborművet. — Nem baj — mondta Galamb. — Ettől még nem megyünk tönkre. — Szóval, megyünk? — reménykedett Csupaszőr, aki szerette volna kipróbálni új japán fényképezőgépét, amely a cégnek potom 30 ezer forintjába került. — Az ilyen alkalom nem tér vissza többé. — Induljunk — mondta mindannyiuk meglepetésére Apó. — Ha az érzéseim nem csalnak, L. városában valami történni fog. K. abbahagyta a horgászkötés gyakorlását és szedelőzködni kezdett. „Én Apó megérzéseiben feltétel nélkül bízom — mondta. — A múltkor is előre megjósolt egy kettős rablógyilkosságot.” Valóban, Apó megérzései a legtöbb esetben csalhatatlannak bizonyultak. Az agg hírlapíró különös képességet fejlesztett ki magában. Míg más köszvényesek napokkal előre megsejtik az időjárás változásait, ő hexensuzának érzékenységét egészen másra használta; szuvas csontjai — érdeklődési körének megfelelően — a hírlapíró-szenzációkat jelezték előre. Ez valóban a hivatástudat diadala volt. — Árvíz van Szabolcsban — mondta egyszer, mielőtt a hírügynökségek akár a legcsekélyebb jelzést is adták volna a természeti katasztrófáról. — Magyarázatul csak ennyit tett hozzá. — A bal vesém alatt enyhe nyilallást érzek. Csalhatatlansága már ekkor bebizonyosult, így hát most valamennyien izgatottan készülődtek az útra, hogy részt vegyenek az L.-i bábaképző jubileumi ünnepségein. K., tekintettel az esemény különleges voltára, felvette egyetlen sötétszürke Eszterházykockás öltönyét, amelyet legutóbb a járványkórházban viselt, és spárgaszerű nyakkendőt kötött. De Macskabajusz eleganciáját így sem tudta megközelíteni. Egy nappal korábban keltek útra, hogy szemügyre vegyék az előkészületek lendületét. A városhoz közel, az országúton, Galamb egy Fiatkocsira lett figyelmes. A kocsi tetején hatalmas fémlemezek meredeztek, akár valamely repülőgép szárnyai. — Fogadjunk — szólalt meg Macskabajusz, aki kitűnően értett a művészetekhez —, hogy ez a szállítmány nem más, mint a holnap leleleplezésre kerülő ötvösremek. Kézi domborítás — tette hozzá szakszerűen. — Modern, konstruktivista kompozíció. A gyermekszületés parabolisztikus ábrázolása. — Honnan tudod? — kérdezte K. — Hiszen az egészből nem látni semmit. — Aki néz, az lát is — felelte kimérten Macskabajusz. — De ha akarod, megállítom a Fiatot. Fogadjunk, hogy a volánnál a művész ül személyesen. — Megállíthatod — mondta Apó. — De a fogadást mellőzzük. K. még a múltkori légyfogáson vesztett söröket sem fizette meg. — Micsoda beszéd ez? — kérdezte az ifjú hírlapíró. — Talán Macskabajusz tagja a kaszinónak? A Malibu megelőzte a Fiatot és Macskabajusz különböző titkos jelzésekkel megállásra szólította. A kis szürke kocsi ablakából fekete női fej jelent meg. „Vesztettél, Macskabajusz — örvendezett K. — Ide a húszast.” „Miféle húszast?” — kérdezte Macskabajusz, aztán gálánsan a Fiat ablakához hajolt. — Drága hölgyem, azért bátorkodtunk megállítani, mert úgy véltük, L. városába tart. — Hát hova tartanék? — felelte a csinos ifjú hölgy. — És ha nem csalódunk, részt vesz a bábaképző jubileumi ünnepségein. — Ördöge van. — Akkor, ön ötvösművész — vágta ki az utolsó adót Macskabajusz és elbűvölő mosollyal egész közel hajolt a fekete fejhez. — Ugye, eltaláltam? — Nem — felelte az ifjú hölgy. — A férjem az ötvösművész. Csak az üzleti ügyeket én intézem. A művészfeleségeknek is vannak kötelességei, nemde? Hé, Józsi — szólt hátra —, ezek az emberek téged keresnek. A hátsó ülésről tagbaszakadt férfi tápászkodott fel. Macskabajusz azonnal átengedte pozícióját Apónak. „N. József ötvösművész vagyok — mondta a férfi. — A várostól jöttek?” „Nem — mondta Apó —, hírlapírók vagyunk.” „Az ég küldte magukat — sóhajtott fel az ötvös. — Bocsássanak meg, hogy elbóbiskoltam, de három napja nem hunytam le a szememet. Ennek a munkának okvetlenül el kellett készülnie. Tegnap sikerrel átment a zsűrin. Ma felszereljük a bábaképző falára. De attól tartok, nehézségek lesznek. A bábaképző igazgatója nem ért egyet a stílusommal.” „Majd én meggyőzöm — szólt közbe a szép ifjú hölgy. — Azért jöttem veled.” „Nem biztos, hogy sikerül — dünnyögte a tagbaszakadt ötvös. — Hiszen jobban félek attól az öreg bábától, mint tőled. Pedig ez nagy dolog.” „Ott leszünk mi is — mondta Apó —, ha megengedi.” „Megengedjük-e? — kiáltott fel N. József. — Hiszen ekkora szerencse régen ért De ha támogatni akarják a művemet, előbb nézzék meg, mit támogatnak. A lelkemet adtam ebbe a munkába. Na, gyerünk!” Kiguzott a kocsiból és lepakolta a rézlemezeket. Az országút betonján percek alatt összeállt a 16 négyzetméteres, kézzel domborított, égő színekkel szabdalt térkompozíció, az emberszületés gyöngéd, mégis hatalmas lendületű, a tömör anyag nyelvén megfogalmazott ábrázolása. — De a főbába ehelyett valódi csecsemőt akar. Köldökzsinórral. Még egy fazék forróvíztől sem riadna vissza — mondta az ötvös. — Neki ilyen modern marhaság nem kell. Hát tudok én erről vitatkozni ? — Na, gyerünk — mondta Apó. — Lássuk a medvét. A két kocsi alig félóra elmúltával fékezett a bábaképző impozáns épülete előtt. „Fáradjanak a tanácsterembe, első emelet négy — fogadta őket a portás. — A bizottság ott ülésezik...” „Miféle bizottság? — sikoltott fel az ifjú feleség. — Hiszen az Alap zsűrije már elfogadta a munkát.” „Fogalmam sincs — felelte a portás. — Csak anynyit tudok a bizottságról, hogy én is tagja vagyok.” A teremben sötétruhás emberek ültek egy zöld posztóval letakart asztal körül. Testes asszony állt fel üdvözlésünkre. Olyan hosszúságú szakálla lehetett, mint egy három napja nem borotválkozó rakodómunkásnak. „Félórát késtek — mondta megrovóan. — Művészféléknek még megbocsátjuk az ilyet, habár nálunk ez egyáltalán nem szokás.” „Elnézést — szabadkozott az ötvös —, közbejött valami.” „Ezek kik?” — kérdezte a szakállas asszony, a Malibu utasaira pillantva. „Édeklődők vagyunk” — felelte K. „A bizottság ülése bizalmas — recsegte az aszszony. — Érdeklődőkre nem tartunk számot.” „Az más — szólalt meg Apó —, akkor fővárosi hírlapírók vagyunk.” „Örvendek — csilingelte a testes hölgy, szakállát simogatva. — Foglaljanak helyet. A bizottság egyébként már meghozta a döntést. De előbb engedjék meg, hogy bemutassam néhány tagját. Magammal kezdeném a célszerűség kedvéért. L. Elekné vagyok, az intézet igazgatója.” „Eredeti foglalkozására nézve?” — kérdezte hirtelen K. „Szülésznő. Még régebben a járási tanács anyagügyi előadója. Azelőtt bérszámfejtő a Barneválnál. De folytatom. A bizottság tagjai között szerepel L. Elek, a Terményforgalmi Vállalat főrevizora, B. Dénes, körzeti megbízott, önkéntes rendőr, s utcafelelős, Z. Lívia háztartásbeli, a Nőtanács aktivistája, G. Balázs a környékbeli téeszek megbízottja, állatgondozó, D. Ernő, a helyi MÉK üzletvezetője, a kertbarát mozgalmat H. Menyhért kisiparos cipész képviseli. Rövid tanácskozás után meghoztuk az alábbi döntést: azt a semmicsodát ide nem engedjük felszerelni.” „Miért?” — kérdezte Galamb. „Mert egyáltalán nem fejezi ki intézményünk légkörét. Én megértem a modern művészetet, de az legyen a művész magánügye. A szülés nem ilyen. Nekünk pedig olyasmi nem kell, amiről azt se tudjuk, micsoda.” „De hát egyáltalán, a bizottság tagjai látták már a kompozíciót?” „Nem. Éppen ezért nem hagyjuk felszerelni. Én megmondtam nekik, micsoda dolgot akarnak ... Hm, ide a nyakunkba. Nem a mi ízlésünk. És levelek érkeztek a legkülönbözőbb szervezetektől az álláspontunk támogatására. Jött levél a MÉK-től, a karneváltól, a Köztisztasági Hivataltól, a város valamennyi nagyüzeme megmozdult, az egyszerű emberek azt mondták, nem és nem!” „És mit mondtak a bonyolult emberek?” — kérdezte K. „Kik azok a bonyolult emberek? — kérdezett vissza a szakállas aszszony. — Mi az egyszerű emberekre hallgatunk.” „És a tanács?” „A tanácsi bizottságnak ezekben a percekben kell megérkeznie. De nekik se lesz más a véleményük. Hiszen már régen kitálaltunk nekik mindent Én a művészre, persze, személy szerint nem haragszom, tőlem oda megy és azt csinál, amit akar, keressen helyet, ahová fölszerelheti ezt a micsodát...” „De hiszen a Képzőművészeti Alap zsűrije elismeréssel vette át ezt a munkát.” „Azok ott vannak, ahol vannak, azt zsűriznek, amit akarnak, de itt mi vagyunk.” „A pénz — szólalt meg ismét K. —, amit erre az épületre költenek, az az államé, nem?” „De — felelte a kövér hölgy. — Mindezek ellenére ennek az iskolának az igazgatója én vagyok." „És honnan tudja, hogy rossz ez a kompozíció?” „Mert nem tetszik.” „És ért hozzá?” „Mihez?” „Hát az ötvösmunkához ...” „Mit kell ahhoz érteni? Szép az, ami érdek nélkül tetszik. Ebből következik, hogy ronda az, ami érdek nélkül nem tetszik ...” Ebben a pillanatban négy hivatalos személynek látszó férfi lépett a helyiségbe. A tanács megbízottai. A tagbaszakadt, de mind ez ideig harcképtelen ötvösművész hirtelen az egyik hivatalos személy nyakába borult. „Pistikém, hogy kerülsz te ide?” „A helyi tanács művelődési osztályának vezetője vagyok” -- felelte méltóságteljesen az idegen. „Honnan ismeri maga Pintér elvtársat?” — fordult méltatlankodva a szakállas hölgy az ötvöshöz. „Tanítványa voltam egy ideig a főiskolán — mondta az ötvösművész helyett Pintér elvtárs. — Onnan ez az ismeretség ...” — Na, tessék — fordult Apóhoz a főbába. — Fogadjunk, hogy mégiscsak felszerelik azt a micsodát. Sógorság, komaság, aztán az igazsággal már nem törődik senki, fuccs az egésznek. — Nem baj — vigasztalta K. — Maga, ahogy elnézem, két év múlva úgy is nyugdíjba megy. Ez a kompozíció még sok esztendeig itt lesz a falon, hiszen fémből van. Azt a rövid együttlétet majd csak kibírják valahogy. És az se biztos — tette hozzá óvatosan —, hogy minden bábaasszony ért a művészetekhez. (Folytatása következik.) 5 110 női fehérneműmodell A Habselyem Kötöttárugyár új termékeit mutatták be kedden délelőtt meghívott közönség előtt. A vállalat vezérigazgatója elmondotta, hogy a népszerű Dublon fehérneműkből nagyobb mennyiséget hoznak forgalomba, a jövő évben mintegy 30 százalékkal többet. Ebben az évben 110 női fehérneműmodellt bocsátottak a belkereskedelem rendelkezésére. Közöttük sok a munkaigényes, különös díszítéssel ellátott fehérnemű. A Tricolon férfiingeket már huszonegyféle gallérfazonnal készítik. ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a: Halálos közúti balesetek Göd községben az átkelőhelyen gázolta el személyautójával Hubik Andrásné 78 éves háztartásbelit dr. Vass Gábor 52 éves ügyvéd. Az idős aszszony kórházba szállítása után belehalt sérülésébe. Dr. Vass Gábor egy másik gyalogost is elgázolt, aki könnyebb sérülést szenvedett. A rendőrség őrizetbe vette dr. Vass Gábort. Féktávolságon belül egy személyautó elé lépett a XX., Dózsa György úton Vaskó Jenőné 60 éves nyugdíjas, s az autó halálra gázolta. Figyelmetlenül kerékpározott Répcevis határában Sarang Ferenc 28 éves kőműves, az útmenti árokba borult s a helyszínen meghalt. Motorkerékpár gázolta el Zalaegerszegen dr. Németh Jánosáé 74 éves háztartásbelit, aki figyelmetlenül lépett az úttestre. Az idős asszony a kórházban meghalt. Felborult traktorával Koppányszántó határában Bartakovics Imre 43 éves tsz-traktoros, s a helyszínen meghalt. Nagy sebességgel vezette motorkerékpárját Bácsalmás és Madaras között Kröning János 23 éves technikus, a lezárt vasúti sorompónak ütközött és a helyszínen meghalt. Utasát, Patocskai Pálné 25 éves adminisztrátort súlyos sérüléssel szállították kórházba.