Magyar Nemzet, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
14 — Van itt egy-két nagyon komoly dolog — mondta Apó, miközben előhúzta a leveleket. — És az a helyzet, ha eltekintünk a közben tovatűnt időtől, az egyik levél itt bizony komoly fenyegetést tartalmaz számunkra. — Olvasd már — szólt közbe K., aki felettébb szerette, ha fenyegetik. _-r- De hogyan történhet ez, hiszen senkit sem bántottunk meg személy szerint? — Na, jó — mondta Apó —, de egyik ingünket valaki magára vette. És hozzákezdett az első levél olvasásához. „Lapjuk 1970. szeptember 20-i számában megjelent egy cikk Isteni tekintély címmel, X. nagyközség legtekintélyesebb emberéről. A cikk gúnyos, rágalmazó és nem létező dolgokat közöl. A cikk alatt ott van, hogy folytatása következik. A cikk megjelenése már idáig is a község lakossága részéről nagy felháborodást mutat, ezért kérem, hogy az eddig leírtakat a lap igazgató elvtársa vizsgáltassa felül, és a folytatást hagyják abba, amennyiben az továbbra is rágalmazó. De mindenféleképpen a főhatóságokhoz fordulok panasszal levélben vagy személyesen. Ezt a cikket vagy börtöntöltelék, vagy közösen azok adták, akiknek a demokráciában nem volt sikerük reakciós magatartásuk miatt." — Hm — szólalt meg K. —, tán a levél írója mireánk gondol? Csupaszőr, te börtöntöltelék vagy? — Félre a tréfát — reccsent Apó a karosszékben. — Honnan tudja a mi emberünk, hogy pontosan őróla van szó, honnan jött rá, hogy kicsoda X. nagyközség legtekintélyesebb embere? Arról ismert volna magára, hogy bizonyos telkekkel üzérkedett? — Ha meg valóban üzérkedett, akkor mért reklamált? — kérdezte K. — Vagy csinált valamit, vagy nem csinált? — Bizony, keményen megfenyegettek bennünket — szólalt meg Galamb. — Kicsit félhetnénk is, hogy esetleg leállítják a Malibut, habár e levél érkezése óta már több mint egy hónap telt el. — Még a végén leváltanak bennünket — dörmögte Macskabajusz —, és akkor mi lesz? Kit váltanak le Macskabajusz néven? — Hát az a helyzet — emelte fel a hangját Apó —, hogy valakit tényleg leváltottak. Van egy olyan érzésem, hogy X. nagyközség legtekintélyesebb emberét. Mert hát kaptunk egy másik levelet is. Ez így hangzik: „Tisztelt szerkesztőség! Szeptember 20-án, vasárnap már korán reggel bementem a faluba, hogy megkeressem a sógort egy kis eszmecserére. Ahogy a templom felé közeledtem, látom ám, hogy nagy a sokadalom azon, a részen. Már azt hittem, hogy ég valami, mikor közelebb érek, látom ám, hogy az újságokat kapkodja a nép onnan a bódéba. Mire én odáig toltam magam, már nem volt újság húsz forintért sem, mert hát elkapkodták, hogy valami nagyszerű van benne. Nem tudtam elgondolni, mi lehet benne az a nagyszerű, hát kapkodtam a lábam, oszt hamarosan odaértem a sógorhoz, akinek a fia Pestre járt dolgozni, az hozott az óccakai vonattal egy újságot. Hát, uram fia! Ilyet még nem pipáltam, lefényképezték benne a mi legtekintélyesebb emberünket. Olvastuk a sógorral, csak úgy emelkedett alattunk a szék a csodálattal, meg attól, hogy hát ilyen is lehetséges. Ráismertünk egyből a mi szeretett emberünkre, csak annyi hibát találtunk benne, hogy hamarább kellett volna ezeket megírni, nem fajult volna idáig a dolog. S óva’, az újság mögtü*'? a ;~;i - ’-i rekelt újság nál a- .a is elfogy az utolsó darabig, várja a nép a folytatást. Csuda jószág az a fekete valami, ami így közlekedik, több időt is tölthetett volna minálunk. Szóval, még a sógorral is beszélje' azt az ú’-'got írni. Jöz c ah látszatja, mint ennek is, mert hát hallottuk ám, hogy leváltották a mi embörünket, annak rendje és T. Malibu módja szerint, kiment az egyik szövetkezetet boldogítani. Hát biz’ vannak, akik olyan urakat játszanak, hogy mink ilyent még nem láttunk soha, pedig már megértünk hatvan, hetven esztendőt. Legalább azt játszanak meg, hogy ők is építik a szocializmust, de még csak azt se teszik, nagy a bátorságuk. Még azt is beszélgettük a sógorral, hogy mennyivel jobb nekünk most, mint vöt a balettás világba, meg is mondhatják a szerkesztő urak a legfőbb vezetőségnek, hogy ott állunk mellettük mindanynyian az utolsó szálig, mibennünk bízhatnak, csak azokat az embereket, akik hasonlóak a föntihöz, valamely falu élén, cserélnék már mind ki. No, de mink reméljük is ezeket a dolgokat, éppen azért nagyon megköszönjük azt a cikket, aztán gyűljenek lefelé minél hamarább, hogy olvashassuk a folytatást. Tiszteli magukat a tanyai paraszt." — El van intézve — mondta K. — X. községben leváltották a falu legtekintélyesebb emberét, aminek örül a tanyai paraszt. Csak azt tudnám, hol ez az X. község. — Megvan az — mondta Apó — ami abból is kitűnik, hogy fölismerték az emberünket. Bár még egy néhány helyen fölismernék! Persze, van egyéb is. Nem mindenki ért egyet a tevékenységünkkel. Ezúttal két levél akadt, amelyik csepüli a Malibut, most mindjárt föl is olvasom a másodikat. „Tisztelt Szerkesztőség! Olvastam azokat a leveleket, amelyeket önök azért közöltek, hogy önmagukat dicsérve, sőt dicsőítve igazolják Malibu cikksorozatuk »kelendőségét«. Az a néhány levél, amely erről áradozik, semmit sem mond, ha tudjuk, mi olvasók, akik együtt élünk, hogy tízezer olyan levelet is írhatnánk, amelyek tiltakoznak ennek a kényszeredett, végeérhetetlen, unalmas, émelyítő hatásában és terjedelmében a pántlikagilisztához hasonló elme-torzszülöttnek ránk tukmálása ellen. Értelmes olvasónak épp úgy utálatos ez az írásmű, mint a régebben közölt Epepe. Merem állítani, hogy mondjuk, hogy százezer Magyar Nemzet olvasó közül 99 ezer osztja az én fenti véleményemet, s azt is, hogy sok csepülő levél is érkezett önökhöz, hiszen éppen ezért tartották szükségesnek a dicsérő levelek leközlését. Bármibe fogadok, hogy ezt a levelet önök nem közlik le. Tisztelettel. Kovács Sándor, Szeged, Bartók Béla utca 21.” — Na, hát ezt megkaptuk — mondta Galamb. — Én csak annyit üzenek Kovács úrnak, hogy szavamra, eddig az öszszes csepülő levelet leközöltük. — Én is üzenek valamit — mondta K. — Te csak ne üzenj — rémült meg Apó. — Mégis üzenek! — makacskodott az ifjú hírlapíró. — Azt akarom üzenni, hogy Kovács úr nyugodtan elküldhet az én címemre, mondjuk, ötezer forintot, annyiba fogadtunk, hogy leközöljük a levelet. — Félre a tréfával — dörrent rá Apó. — Ötezer forint nem tréfa! — mondta K. — És a pántlikagiliszta sem! — Ezek után restellem felolvasni a dicsérő leveleket — mondta Apó —, hátha némelyek azt hiszik, hogy azokat meg mi írjuk. — De azért röviden, csak úgy, magunk között azért dicsérhetsz bennünket — mondta Galamb. — Hiszen mi is emberek vagyunk. — Nos, akkor röviden — mondta Apó. „Kellemes, derűs, ironikus írásaik nélkül már el sem tudjuk képzelni a Magyar Nemzetet. Alig várjuk. Akinek nem jár a lap, kéri, tegyük el számára. Az »utazások« nemcsak élvezetesek, de nagy örömet jelentenek mindenki számára, hogy na hát, valaki meg merte mondani. Amit írnak, nemcsak riport, hanem bátor kiállás a becsületesség és a humanizmus szellemében. Isten éltesse hát sokáig Apót, Galambot, K.-t, nem különben Csupaszőrt és Macskabajuszt (nem bánom, erre koccintsanak!). Szerető olvasójuk, dr. Kirschner Frigyesné. VIII., Karácsony Sándor u. 21.” „Üdvözlöm a kedves fekete Malibu utasait, helyesebben a kedves író-triót, mert hiszem, a fekete Malibu nélkülük ugyanolyan sablonos taliga lenne, mint a többi. Élvezetesen világít a Malibu reflektora, teljes kivilágítást kapnak a nagyon is létező alakok, élvezhetjük az önök egészséges és mélyen járó humorát, mely a boncolókés élességével dolgozik és felszínre hozza, kioperálja a társadalom beteges kinövéseit, fekélyeit. Szép és jó harc ez, és azonkívül még szórakoztató is. Úgy általában egyre jobban örülök annak, hogy itt maradtam ebben az országban, hogy nem mentem el férjemmel 1948-ban, mert egyre jobban érzem, hogy nekem volt igazam: egy egészséges társadalom fejlődésének tanúja vagyok, ahol rá lehet világítani a kinövésekre és a bonckést is lehet használni, ott már jó úton haladunk. Bár most lennék fiatal, az olyan szép dolog. Tisztelettel s szeretettel üdvözlöm a Malibu utasait. Macskabajusz, vigyázzon önökre. F. Szilágyi Katalin.” — Egészen elérzékenyültem — mondta K. közönyös arcot vágva. — És egy vallomással tartozom. Nemrégiben itt járt egy öreg néni és egy üveg italt hozott nekünk. Azt mondta, nincs hozzátartozója, nincs senkije, azért hozta el nekünk, mert minket szeret a legjobban. Eddig azért nem beszéltem róla, mert féltem, akkor túlságosan elérzékenyülök. — Hm — krákogott Apó és megtörölte a szemét. Aztán kiegyenesedett és férfias hangon tette hozzá: — És hol az az ital? Szemetes erdők A közelmúltban a budai hegyekben jártam. Megdöbbentett az erdei utak mentén elszórt sok szemét: zsíros uzsonnapapír, tojáshéj, csokoládépapír stb. Hiába szép az erdő, ezt lehetetlen nem észrevenni. Szemétgyűjtő készség csak ritkán található (néhol csak dróttal összerótt ágakból), de hiszen nem is ezen múlik, pár lépéssel a szemétgyűjtőtől is a földön hever a szemét. Mondhatná valaki: ez tavaszi téma, nemsokára itt a tél és a hó majd úgyis szépen beborít erdőt, szemetet. Nagy tévedés. A rendre, tisztaságra nevelés évszakoktól független feladata és kötelessége mindenkinek. Szülő, tanár, műhelyvezető, hivatalfőnök, stb. Sajnos, nem mindenkinek van érzéke ehhez, ugyan ki ne látott volna szemetes osztálytermet, iskolaudvart, műhelyt, irodát, iskolai kirándulás után otthagyott, szétszórt szemetet? Ha tehát azt szeretnők, hogy szép erdeinket ne lúzítsa el az elszórt szemét, következetesen kell rendre, tisztaságra nevelni, szoktatni mindenkit. Különben — hiába van akár húszméterenként egy-egy szemétgyűjtő kosár — nem abba fogják dobni a szemetet a kedves kirándulók ... Velősy Béla, Budapest A szolgáltató vállalatok és a létszámkérdés A szolgáltató vállalatok általánosságban az asszonyok munkáját hivatottak megkönnyíteni — elsősorban természetesen a Patyolat. Nemrégen megszokott Patyolat-fiókomnál jártam, ahol mindig szolgálatkészek, előzékenyek és így legtöbbször gyorsan végzek is. Ezúttal azonban közel félórás várakozás után vette át dolgozójuk a ruhát. Megtudtam, hogy csökkentették a létszámot, délelőtt csak egy személy, délután ketten tevékenykednek a boltban. Nehéz lenne kiszámítani, hogy ez a létszámcsökkentés hogyan csökkenti a dolgozó asszonyok — vagy a fehérneműk hordására, hozására vállalkozó családtagok — szabad idejét. E témába tartozó másik élményem forrása a fodrászszövetkezet, ahol éppen ellenkezőleg, szaporították a hajmosók létszámát. Indokolás: egy dolgozó (aki a dolog természetéből folyóan nem is szakmunkás, hanem segédmunkás) ne keressen olyan sokat. Persze, az se rossz, ha a fodrásznál kevesebbet kell várakozni, de a hajmosatás eddig sem képezte nálunk — legalábbis tudtommal — a legszűkebb keresztmetszetet... Horváth Andrásné A kérelem a MÁV-hoz A szakszervezetek tagsága részére a Magyar Államvasutak évi egyszeri utazásra szóló 50 százalékos kedvezményes utazást biztosít. Ezt a kedvezményt a szakszervezetek által az erre a célra szolgáló „Szakszervezeti utalvány félárujegy váltására” című nyomtatvány alapján lehet igénybe venni azoknak a tagoknak, akik a tagsági díjukat rendesen fizetik. Újabban az igényjogosultság igazolására nem elég a tagsági könyv, hanem a fényképes személyazonossági igazolvány is szükséges. Ezáltal mindennemű visszaélés eleve ki van zárva. A mai gyakorlat szerint úgy lehet az utalványt megszerezni, hogy be kell menni a szakszervezetbe (hivatalos óra hetente három napon át, de akkor is csak 10—13 óra között) és be kell jelenteni, hogy az illető mikor és hova akar utazni, mely adatokat egy házi készítésű füzetbe előjegyzik, nem tudom mi célból. Mivel a szakszervezetben csak kötött időben lehet átvenni az utalványt, szükség esetén azonnal igénybe venni nem lehet, ezáltal legfőbb célját elveszti, hogy segítsen a nyugdíjason. Jómagam is temetésre szóló táviratot kaptam, azonnal kellett Szabolcs megyébe utaznom, az utalványhoz nem juthattam hozzá, és így tetemes költségbe került az utazásom. Kérjük a MÁV-ot , tegye lehetővé, hogy az utalványhoz már az év elején hozzájuthassunk, kifizetjük a tagsági díjat előre és tekintsen el attól, hogy be kelljen jelenteni mikor, hova akarunk utazni és ezeket az adatokat induláskor magunk írhassuk be. O. L. postafőellenőr Budapest Maaar Nemzet MELYIK NAGYOBB? Orson Welles világhírű amerikai filmrendezőnek és -színésznek tette egy alkalommal Roosevelt elnök a rejtvény vízszintes 1. és a függőleges 17. számú soraiban levő szellemes megállapítást. VÍZSZINTESEN: (kétbetűsök: NA, ML, DO, HB). 17. Rajt: rajthely. 18. Egyre nagyobb lesz. 19. Fegyveres küzdelem, vagy sportesemény. 20. Széna, rendkívül gyúlékony folyadék. Ipari célokra és növényvédőszerül használják. 21. Szobrász (György), a neobarokk reprezentatív emlékműszobrászat jellegzetes képviselője. 22. A Föld legnagyobb kiterjedésű magasföldje Belső-Ázsiában. 23. Kossuth-díjas operaénekes (kántom). 24. GIE. 26. Rossz kívánság. 27. Illetőleg, illetve, rövidítése. 28. Befásított városi utca. 29. Az első magyar keresztrejtvényszerkesztők egyike (Hilda), a Keresztrejtvény Könyvtár szerkesztője. 30. Lesz, régies alakja. 32. Néném közepe. 33. Falusi női név. 33. A levélnek van. 35. Plafon. 36. Szabvány, minta, idegen szóval. 38. Becézett női név. 39. Masírozó. 41. Kutyaféle ragadozó. 42. Idegen női név. 43. Szövetkezeti atom. 45. Becézett idegen női név ez is. 46. Német tea. 46. Fontos tápanyag. 48. Koldus bal fele. 50. Nyárfaféleség. 52. Végtelenül kerít. 53. Polgári rövidebben. 54. Napszak. 55. Átvészeli a telet. 57. Angol—amerikai asszonyok neve előtt álló rövidítés. 58. Hajító- és szúrófegyver. 59. Délkelet-ázsiai népcsoport. 69. Idegen női név. 61. Osztrák író (Ottó). Kossuth-regényével vált nálunk ismertté. 62. Nyugat-afrikai város a Niger partján. 63. Igazán tökéletesen mindegy. 65. Suta. 66. Sárga ásvány. 68. Angol női név. 69. A salétrom: fontos műtrágya. 10. Hosszúra nőtt. 71. Nyomatékosan követel. 72. A déli Bakony legmagasabb hegye. 73. Skandináv férfinév. 75. Becézett női név. 76. Idegen férfinév. 77. Hízik, gömböölyödik. 78. A magyar—osztrák hadsereg ezredese, akit kémkedésen értek tetten, s ezért főbe lőtte magát. 80. Kikötőváros Rómától délre. 81. Folyó és tartomány a Dél-afrikai Köztársaságban. 82. A Kaszpi-tenger körül elterülő vidék régies neve. 33. Tőzeg. FÜGGŐLEGESEN (kétbetűsök: MT, VD, NA, AK, ME, NE, DK, VY, AK, RA, TB, TZ). 2. Ritka női név. 3. Francia. 4. Jegyes nő. 5. Amerikai feltaláló (Thomas Alva). 6. Afrikai Köztársaság a Guineai-öböl mellett fekvő vidéken. 7. Főleg vizek partján, nedves helyeken élő fafajta. 8. Naturális, röviden. 9. Olasz buzdító szó: előre! 10. Középkorban a vallási, társadalmi, majd politikai egyesületek elnevezése. Elsősorban a kereskedő céheket hívták így. 11. Az USA egyik legrégibb egyeteme. 12. Idegen férfinév. 13. Az orvosok állandó magánbetegeinek összessége. 14. VEA. 15. A főtisztnél magasabb rendfokozatban levő vasúti tisztviselő. 16. Sierre —, afrikai állam. 22. Pusztít. 23. Vitaminhiány okozta bőrbetegség. 24. De —, valamely nemzetségből származó. 25. Hires kollégium volt (röv.). 28. A forgalmi áron felül felszámított különbözet. 29. Tetszést, vonzalmat ébresztő kedvesség, báj. 30. Alul. 31. Délceg. 33. Kápráztat. 34. — menj! 37. A középkor kiemelkedő költője. Fő műve: A megszabadított Jeruzsálem. 39. Város Észak-Burmában, mely 1865-ig az ország fővárosa volt. 40. Mafla, bamba. 42. Festői szépségű olasz hegyvidék (legismertebb központja: Cortina d'Ampezzo). 43. Kétszer, jó húsban levő. 44. A tőkés osztály tagja. 46. Törtet. 48. Balatoni fürdőhely. 49. Békafajta. 51. A falevél jelzője." 53. Magas hegyvidék a Szovjetunió, Afganisztán és Kína határán. M. Az alaphang és a harmadik hang közötti hangköz (vagy három egymás után következő kártyalap). 56. A levegőben levő. 59. A behajlított tenyér. 60. -diás hegyközség a Balaton mellett. 61. Jugoszláviai város. 62. Korallszigetek a Csendes-óceánban, számos amerikai atom- és hidrogénbombakísérlet színhelye, de mint női ruhadarab is veszélyes. 64. A malomszerkezet egy része. 65. Hosszú nyakú pengető hangszer. 66. Kedvelt keleti étel, rizses ürühús. 67. Katona, régies szóval. 70. Távozz! 71. Zeneszerző és kritikus (Aurél). 72. Kisebb park. 74. Győri sportegylet. 76. Horgászzsákmány. 77. TUA. 78. Francia utca. 79. Házikó. Beküldendő a vízszintes 1. és a függőleges 17. számú sorok megfejtése. Határidő: október 28. Valló Emil* Az október 4-i számunkban megjelent keresztrejtvény megfejtése : Kérem, hogy ebédeljen meg nálam , mielőtt mindketten éhenhalunk. Tíz-tíz lottószelvényt nyertek. Budapestiek: Balogh János, Beszeda, Erzsébet, Farkas Jutka, Földi György, Gedővári Lajos, Nemes Zoltánné, Rókás Lajosné, Tóth Ernő, Veress Aladárné, Vida István. Vidékiek: Ambrusits Lajos, Rácalmás, Hensch Dezsőné, Keszthely, Klópusz Ferenc, Solt, Lajos Ilona, Orosháza, dr. Lénárd László, Szeged, Mészáros Ferenc, Kazincbarcika, Ragány Lászlóné Nyíregyháza, Rakssányi Márta, Zamárdi, Schmoll János, Ózd, Zsíros Ágnes, Kunszentmárton. A nyerteseknek a lottószelvényeket postán küldjük el. Kérjük kedves megfejtőinket, hogy rejtvénymegfejtéseiket kizárólag nyílt levelezőlapon küldjék be, a levelezőlapra írják rá. „KpRESZTREJTVÉNY! .Vasárnap, 1970. október 18. Divatbemutató a Fészek klubban Két iparművész — divattervező, a Munkácsy-díjas Szilvitzky Margit és Záhonyi Lujza őszi—téli új modelljeit láttuk, a művészekhez méltó környezetben, a Fészekklubban. Rajtunkra azt a két modellt választottuk, amelyet ők is mellékeltek a meghívóhoz. Szilvitzky Margit terve az első rajz, a mélykék gyapjúzsorzsett ruha, puffos ujjal, a kis állógalléron és övön kék gyöngyhímzéssel. Záhonyi Lujza terve a tress-szalaggal szegett, fekete maxi esti szoknya, puffos ujjú aranylurex blúzzal. S most idézzünk a meghívóból: „Kollekciónkkal igazolni szeretnénk, hogy a ruhatervezés komplex művészet: ruhatervezők, anyagtervezők, kötszövő iparművészek, közös alkotása a bemutatott kollekció.” S mindjárt dicsérjük is meg az ékszertervezőket: Engels Józsefet, Barta Évát, Bokor Nellit, a textil tervezőket: Takács Katalint és Hübner Arankát, s végül a különleges bőrövek és bőrdíszítések szellemes tervezőjét Harsai Ilonát. A DIVATBEMUTATÓT Kudlik Júlia, a tévé bemondónője konferálta. Elmondotta, hogy Szilvitzky és Záhonyi elsősorban az új vonalú és új hosszúságú szoknyákkal kívánják megszerettetni a midi maxi divatot. Ennek élő illusztrációja volt a bemondónő, elöl végiggombolt barna szövet midiszoknyája, törökös, mintás ingblúzzal. Azután „jöttek” a többi szoknyák: fekete bársony, szürke flanell, rozsdabarna kockás szövet, szürkefekete tweed. Ahány szoknya annyi ötlet! A szürke flanellszoknya oldalt bőrbefűzéssel csukódik, a tweedszoknya alját széles fekete szőrmepánt díszíti (ehhez a szoknyához rojtos, bordó bőrmellényke és tweed kosztümkabát is készült), a bársonyszoknyát oldalt gombolták. A MIDI télikabátok közül, különleges a katonás hatású kakaóbarna kabát, hátul mély szembehajtással és a derékvonalig aranygombokkal díszítve. De még annál is szebb a tyúklábmintás, őszies falevélbarna, redingot vonalú kabát. Pantallós midikabátos együttest barna—fehér kockás importszövetből terveztek. Alkalmi ruhának Klári aranybormival díszített barna gyapjúzsorzsett ruháját választanánk. A díszítésekre jellemző, amit Szilvitzky Margit a meghívóban mond: „Az idei divat a kézműves hagyományok szépségeire hívja fel a figyelmet.” Mi pedig arra, hogy az iparművészek modelljei kis szériában máris készülnek, máris kaphatóak. ...