Magyar Nemzet, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-22 / 299. szám
A RÁDIÓ MELLETT Lőrincze végre szólt! Tudtam, hogy előbb-utóbb szólni fog, habár az igazat megvallva csodálkoztam, hogy ilyen későn került rá sor. Hihetetlen tömegű hallgatója van, következésképpen hihetetlen hatása. Nem mindegy tehát, hogy miről beszél és az sem mindegy, hogy mikor. A közegészségügy járványszakértői tudják, mely pillanatban kell közbelépni. A túl korai védőoltás éppolyan bajt okozhat, mint az elkésett A nyelvi epidémiával is hasonló a helyzet Szórványesetek ellen nehéz küzdeni. Meg kell várni, amíg a betegség valamelyest kifejlődik. De amikor ez a folyamat már szörnyű epidémiává fajul, még nehezebb a küzdelem ellene. Talán Lőrincze Lajos az egyetlen, aki ilyen stádiumban is felveheti a harcot: népszerűsége hatalmas erejű antibiotikum. Legutóbbi Édes anyanyelvünk műsorában újabb keletű nyelvi ficamokkal foglalkozott Valamennyinek megvolt a hétköznapi aktualitása — én azonban az utolsó példánynál szisszentem fel és ez örömszisszenés volt. Végre! Csupán az lohasztotta örömömet, hogy az ügy nem kapott elég hangsúlyt, röviden, szinte mellékesen szerepelt a példatárban. Holott az én epidémiaérzékenységem olyan fokú bajt jelez, hogy a kérdés akár egy teljes Lőrincze-műsort megérdemelt volna. De így is hála érte, hogy megemlíttetett. Mi ez a kór? Az elvárás országos járványa. (Országos? Múltkor már egy külföldi rádió magyar adásában is megütötte a fülemet a kifejezés: ami rossz, az nem ismer határokat.) Lassan mindenhová betelepszik ez a kifejezés. Már mindenki elvárást érez mindenfelől A művezető a kollektívában megnyilvánuló, a gyárigazgató a termelési, az italboltvezető a fogyasztói, a politikus az országos, az író az olvasói, a szociológus és a filozófus a társadalmi elvárásokról beszél. Ennek a járványnak a jellemzője, hogy nem válogat. A nyelvi-fogalmi járványok ugyanis legtöbbször bizonyos társadalmi rétegeződés szerint terjednek. Vagy bizonyos foglalkozási körben, hasonló környezeti, szakmai feltételek mellett. Itt most nincs semmiféle rétegeződés. Osztálykorlátok, műveltségi limitértékek áttörve. A leggyszerűbb és a legkényesebb koponyák is élnek e szörnyűséges kifejezéssel. Mi volt ehhez képest például az elidegenedés több éves virulenciája. Mely zenéjét és alakját tekintve szintén nem éppen kellemes szó — különösképpen, ha éveken át alig olvashatunk olyan szöveget, melyből hiányoznék — de nyelvi törvényeinket és ami sokkal fontosabb, egészséges anyanyelvi közérzetünket nem töri meg. Az elvárás német eredete — Erwartung — önmagában nem lenne baj, az efféle nyelvi purifikáció korszerűtlen, még Kosztolányinál is komikus eredményekre vezetett olykor. Nem a német eredet a baj, hanem a szó szerint való, gépies fordítás. A nyelvnek saját élete, lélegzete, mozgása van. Akárcsak a versnek. Verset sem lehet az eredetihez tapadva, szó szerint fordítani, képzőről képzőre, rangról rangra. Az elvárás ilyen idétlenre sikerült, a magyar nyelv élete, lélegzete, belső mozgása ellenére összetákolt, szó szerinti fordítás. De ha egyszer nincs más, mondhatják. A fogalomra pedig — és ez újabb téma lehetne — szükség van, nem véletlen, hogy ilyen nagy az igény erre a kifejezésre. Igény? Nem inkább elvárás? Nem. Igény: ez a rövid és remek szó a Célnak tökéletesen megfelel. Lőrincze mondta: Görgey Gábor Hej, cigányok! Zenés játék az Irodalmi Színpadon Aligha sorolható megszokott műfajba az Irodalmi Színpad Hej, cigányok című műsora. Újat teremt, beavat egy népcsoport történelmébe. Végigvezet az időn. A színpad hátterében egy fehér szikla tájat, barlangot jelez. De alaposabban megnézve, a sziklaszobornál bizonyul: gomolygó embertestekbe taposó óriási láb, egy korai Mestrovics-kompozíció másolata. A mértéktartó díszlet, Rajkai György műve, változatlan marad egész este. A sziklaszobor az erdei rejtezés hangulatát idézi föl és tartja meg. A mese egy lányról szól, aki szerelmes az idegen vadászba, de az nem törődik vele. A lány az ördög segítségét kéri, s az cserébe elkéri a lánytól a testvéreit és húrrá változtatja őket. Anyját hegedűvé, az apját pedig vonóvá varázsolja. Végül is odaadja a lánynak a bűvös hegedűt, hogy magához hívhassa a vadászt, de tükröt is ad neki, amibe, ha belenéz, az ördögé lesz. Különös cigányváltozata a Faust-legendának. Középkori zenét játszik a Pege-együttes. Botha Lajos állította össze a zenét, s ez jóformán alig hasonlít mindarra, amit ez idáig „cigányzene” címén ismertünk. A jelmeztervező, Meluzsin Mária, lemondott a csillogó színekről a lányok ruháján. Nem gomolyog piros és sárga, nem csörög aranypénz. Fekete pulóverben vannak a nők, fekete selyemkendő köti át csípőjüket. A fiúk mind más színű ingben, egyforma rongyos nadrágban. És mindenki mezítláb; már ez is a komoly folklorisztikus tánc és a protest song világára utal. Az est folyamán egy új, tragikus cigánymítosz épül fel. A háttérből dátumokat faltunk: 1725-ben Frigyes Vilmos a cigányok elkülönítését rendeli el. 1772-ben Angliai Erzsébet kiirtásukat parancsolja meg. Magyarországon 1716-ban le kell vágni egyik fülüket, megjelölésként. „Ó, istenem, minek élek, ha egy madártól is félek?” — énekli egy rémült fiatal lány a színpad előterében. De közben élnek, énekelnek és táncolnak a szereplők, mint ahogyan éltek, táncoltak, szerettek a rettegések közepette a valódi, ,ősi modellek is. A szövegeket Csemer Géza az összes cigánykutatók forrásműveit felhasználva szerkesztette. Az előadást Simon Zsuzsa szigorú rendezése hitelesíti. Minden egyes táncnak drámai tartalma van, s a szereplők is egy-egy típust testesítenek meg. Harsányi Gábor a groteszk kétségbeesést, Juhász Jácint a hősies tragikumot, Voith Ági csalfa asszonnyá váló szerelmes lányt alakít. A koreográfia Szirmai Béla műve. Almásy Éva, Döry Virág, Telessy Györgyi, Csikós Sándor, Fodor Tamás, Somhegyi György, Szendrő Iván és Lukács Sándor nemcsak tudásának legjavát adja, de érezni, hogy mindegyikük mélységes meggyőződése is benne van minden mozdulatban. A műsor második részében már hitleri rendeleteket harsog a hang a háttérből. Ami ezután következik, ugyancsak hiteles szöveg. A bácskai cigányok tragédiája egy-egy hiteles rigmusban elbeszélve, ötvenezer cigányt végeztek ki, informál a személytelen hang. És aztán a heppiend: munkadalokat énekelnek a szereplők. A feloldó akkord bizony kissé sematikusra sikerült, bár a gyűjtött szövegek itt is valódiak. De hiszen nincs is még feloldva ez a probléma. A műsor bizonyára hozzájárul a megoldáshoz. (fedor) Belorusszia üvegei és szőttesei az Iparművészeti Múzeumban Két ősi iparág képviseli Belorussziát az Iparművészeti Múzeum kiállításán, s hogy a választás éppen erre a két művészeti ágra, az üveg és a textil művészetére esett, már önmagában is kifejező. A kiállított szőttesek már az első pillanatban is azt mutatják, hogy egy olyan nép állította ki textiltermékeit, amelynek népi szövőművészete évszázadokra tekint vissza. És Belorusszia népi művészetei közül a legmaradandóbban és legerősebben éppen ezek a szőttesek őrizték meg az ősi hagyományokat. A minták, a színek megválogatása, egymáshoz illesztése szinte semmit sem változott. Ez a könnyen pusztuló, puha anyag hihetetlen szívóssággal tartja életben ma is azokat a virágokat, azokat a motívumokat, amelyek évszázadokkal ezelőtt bomlottak ki a belorusz asszonyok keze alól. Szigorú-szép virágok ezek. Szigorúak, mert fegyelmezett rendben vetik alá magukat a szövés, a szövőszék törvényszerűségeinek és nem engedhetik meg maguknak a legkisebb öncélúságot sem. A motívumok ismétlődnek, összekapcsolódnak, szerves egységet alkotnak és változásuk, ismétlődésük sajátos belső rendet, ritmust teremt. Szépségük éppen ebből a rendből ered, ebből a lényegretörő, hangsúlyozó egyszerűségből. Színeik többnyire sötét tónusúak, fekete alapon piros, zöld, lila mintákkal. A mintázat, a virágok rendje alkalmazkodik a funkcióhoz: a stilizált virágfejek szétszóródnak, mint M. G. Tirkics szőttes takaróján, vagy meghatározott rendben sorakoznak, minta minta mellé ültetve, mint Sz. Sz. Melnyikova függönyszárnyán. Részletezők, bonyolultak, mint A. G. Kosztrova takaróján,vagy olyan áttekinthetően, tisztán, egyszerűen követik egymást, mint O. D. Giscsenja szőttesén. Ez az ősi forrásból táplálkozó szövőművészet úgy éledt fel és olyan folytatókra talált a mai belorusz művészek között, hogy a hagyományok tiszteletén túl, az ősi motívumok felhasználásával, képes volt újat teremteni. A szövőművészek nem másoltak, hanem felhasználták a régi elemeket, megtartva a belorusz népi szövés jellegzetességeit, korszerűt és mait alkottak. Az üveg törvényeiből és a tárgyak alapvető funkciójából származó népi formák, díszítések a kiállítás másik részében megtalálják útjukat a nézőhöz. Ezek közé tartozik például Sz. Raudvjee „Család” című készlete is. Az ősi kelyhek, a keleti, keskeny nyakú kancsók formáját követi készlete, simán és tisztán őrizve meg formájukat és arányaikat. Ilyenek A. I. Abranova üresszárú üvegkelyhei is. És mellettük milyen természetesen fér meg a modern vonalú fehér bólés készlet. Az üveg hálás anyag mindaddig, amíg törvényeit, alapvető tulajdonságait tiszteletben tartják. De könnyen a népi giccs közé keveredik, ha díszítései öncélú formajátékokká lesznek, főként, ha a díszítések még a tárgy rendeltetését is elfedik. Egy palack alakú tárgy, amely palacknak már nem használható, mert az üvegtüskék, az önállósult díszítések megfoghatatlanná teszik, elveszítheti értelmét és értékét is. Néhány ilyen tárgygyal szemben azonban szép és üvegszerű K. A. Vaksz füstszínű sima készlete, D. V. Gavrilova söröskészlete, szépek a korsói, L. M. Mjagkova bíbor poharai és kristálykészlete. Az üveg szépsége s az üveg törvénye jegyében készült F. A. Fjodorovics fonáldíszes parasztkészlete és fehér tálja, vagy V. F. Prokofjev „Belorusz szvit” nevű zöld vázai és bikás tálja. Egyszerű és nemes vonalú Raudvree „Ünnep” című kristálykészlete is. (fekete) Értékes leletekre bukkantak a régészek Székesfehérvárott, a középkori romkertben a királyi bazilika mélyebben fekvő rétegeinek feltárása során. A legérdekesebb és nemzetközi érdeklődésre is számító lelet a hatszor hat méteres oltár és kripta megtalálása. Ezt az egységet 1083- ban építették István szenttéavatására. Feltételezhető, hogy a szentté avatás után ide helyezték az István király díszes síremlékét. További feltárások alapján valószínűsítették a bazilika eredeti pillérrendszerét. Újabb négy középkori sírra is bukkantak, de közülük csak egy érintetlen. Feltételezhető, hogy a férficsontváz a királyi ház Árpád kori ágának egyik tagja lehetett. Előkerültek Székesfehérvárott két római kori kőépület maradványai is. NAPLÓ December 22 A Közlekedési Múzeum jövőre lesz hetvenöt éves. A Minisztertanács legutóbb országos múzeummá minősítette a jubiláló intézményt, és ezzel felhatalmazta a vidéki múzeumok közlekedési anyagának szakmai ellenőrzésére. A múzeum városligeti épületét már régen kinőtte, ezért a negyedik ötéves tervben új raktárépületet emelnek és ott helyezik el a restaurátorokat is.. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1890. december 22-én született Komáromi János író és újságíró, a két világháború közötti Magyarország egyik népszerű elbeszélője. Aradó mesélő kedvvel írt, fordulatos mesebonyolításai, vonzó elbeszélő stílusa, egyaránt vonzotta a felnőtt és ifjúsági olvasóit. Történelmi regényeiben a kuruckor hőseit elevenítette meg; életregényt írt Mikes Kelemenről. Aránylag fiatalon, negyvenhét esztendős korában, 1937-ben halt meg. A szekszárdi művelődési központ az idén operaelőadásokat is rendez új színháztermében. Most volt az új színházterem első operabemutatója. A Pécsi Nemzeti Színház társulata adta elő a Varázsfuvolát zsúfolt ház előtt. Zoltán Mária Flóra festőművész kiállítását a Fényes Adolf-teremben január 3-ig meghosszabbították. Közös énekkari bemutatót tartott az Egyesült Izzó 60 tagú aranykoszorús férfikara a Komját Aladár zenei tagozatú iskola 140 főből álló gyermekkórusával. A bemutatónak érdekessége volt egy Bárdos Lajosnak József Attila költeményére írott kórusmű előadása, amelyben hatévestől hatvanévesig képviselve volt minden korosztály. A fiatalok zenei készültségéről tanúskodott az az előadás is, amikor a férfikar által előadott egyik Vásárhelyi Zoltán-kórusművet közvetlenül a mű elhangzása után a gyermekek szolmizálva énekelték vissza. + Az esztergomi Keresztény Múzeum időszaki kiállítása felújítási munkák miatt december 20 óta szünetel. + A Pécsi Balett ceyloni vendégszereplését december 18-án kezdte meg. A colombói Neverangahala színház zsúfolásig megtelt az előadásra. A kormány fogadást adott a pécsi együttes tiszteletére. Kefi is IMf, a»cf»ber *»■ Lóvátett lovagok BEMUTATÓ A FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZBAN Változik a világ az operettszínházban, ahol sokáig bonvivánok és táncoskomikusok éltek, most egy Holofernes nevű vaskalapos tanítómester, a latin nyelv szépségéről értekezik. És elskandálja az amte, apud, ad, adversus-t..bizonyságul arra, hogy mily szép is ez az elhanyagolt, régi nyelv. Amiről tanulmányában Benedek Marcell ironikusan megjegyzi: „Holoternes tudálékossága és fontoskodása azonban arra is jó, hogy az író a maga latin tudását fitogtassa: körülbelül láthatjuk, mire tanította meg a latin nyelvtanból a Gramroar School.” A latin tudására oly büszke ifjú, William Shakespeare, ebben a korai — első változatában valószínűleg 1595-ből származó — alkalmi táncos-zenés vígjátékában, a Lóvátett lovagokban, többfelé is nyilaz. Hogy kire és mire, arra ma már csak feltevéseink vannak; ha az eredetit szöveghűen adnák elő nálunk, valószínűleg külön értelmező szótárt kellene csatolni a bemutatóhoz. De mert az átdolgozások korát éljük — az Operettszínház jelenlegi repertoárján is Shakespeare és Shaw adja két darabhoz az alapötletet —, és mert a Lóvátett lovagok meséje tálcán kínálja az átdolgozást, Mészöly Dezső észrevehetően nagy kedvvel látott hozzá a munkához. Szorgos tudósok megszámolták: az eredeti műben 246 szójáték található, és ezt a magyarító-átdolgozó szerző sem akarta alább adni. Túl az aktuális célzásokon, a Shakespeare-től hitelesített mai kikacsintásokon, a szöveg teli van friss nyelvi humorral, pajzánsággal, játékkal. De aki ennyi ötlettel, tehetséggel hajlítgatja a színpadi nyelvet, attól jogunk van rossz néven verni, ha a pikantéria határait itt-ott átlépi. A Mne’ amelyet a huszonnégy éves Darvas Ferenc írt a Lóvátett lovagokhoz, híven követi a shakespeare-i hagyományokat. Reminiszcenciákat keltő stilparódia is ez, érzelmes és csúfondáros, napsütötte dallamossággal teli és tiszteletlenül nyelvöltögető. Darvas Ferenc, akinek ez a zene egyben a diplomamunkája is, fesztelenül lépi át a stílusokat, korokat, szinte „átjár” reneszánszból mai táncmuzsikába és onnan vissza. Színpadot kapott egy invenciózus, dallamokat író, fiatal muzsikus és mi örömmel hallgattuk zenéjét. A rendező, Seregi László egyszer már kipróbálta a darab mai hatását Veszprémben: a két évvel ezelőtti előadáson diákszínjátszóknak álcázott színészek iskolai ünnepélyként fogták fel a darabot. Bár az ötlet önmagában szerencsés, de megvalósítása néhol akadályokba ütközött, ezért Seregi most elállt ettől az elképzeléstől. Létrejött egy ízléses, egységes stílusban tartott, roppant mulatságos és eleven előadás, mindenféle megszokott manírtól, rossz beidegződéstől mentesen. A rendező néhány ötlete: a Szentivánéji álom mesterembereit idéző, azzal rokonítot játék, az oroszoknak öltözött navarrai király és grófjainak bejövetele, tánca, igazi telitalálat. De aki ezt is meg tudja csinálni a színpadon, aki ilyen jó érzékkel mozgatja a nagyrészt fiatal színészeket, annak nincs szüksége olyan olcsó fogásokra, mint amilyenekből néhányat az előadás első felében láthattunk. Csinády István színpadképe a nagyon dekoratív háttérfüggönnyel és az „élő” erdővel azt a mesevilágot idézi, amely Shakespeare darabjaival oly közeli rokon. Kemenes Fanni kosztümjeiben is ez a meseszerűség uralkodik, színekkel, fantáziával gazdagítva a színpadot. Bogár Richárd egyik legjobb koreográfusunk, a Lóvátett lovagokhoz készített táncai közül némelyik apró kis műremek. A kellemes előadáson ivenként magas prózai színvonalon szólalt meg a szöveg, arról is tanúskodva, hogy a nehezebb, igényesebb feladathoz szívesen igazodik a társulat is. Harsányi Frigyes délcegen és szép szövegmondás segítségével alakította Navarra királyát — a valóságban a későbbi IV. Henrik francia királyt —, Kertész Péter megértette és jól eljátszotta Bírón szerepének kétkedő-helyeslő kettősségét is. Lehoczky Zsuzsa és Galambos Erzsi biztos érzékkel leltek rá arra a színpadi világra, amely éppoly messze van az operettől, mint a Lóvátett lovagok francia királylánya a János vitézétől. Üde, bájos alakítás Várhegyi Terézé és Felföldy Anikóé; mindketten azt a pajzán, csúfondáros hangot ütötték meg, ami annyira illik ehhez az előadáshoz. Jó volt a főiskolás Maros Gábor Bunkó parasztlegényként, Levente Péter Lüke csendbiztos szerepében és Homm Pál is mértéktartó humorral szatirizálta a pedáns iskolamestert Konrád Antal és Pagonyi János alakításai említésre méltóak még; a navarrai király, valamint a francia királylány kíséretében levő grófokat és hercegnőket , azonban szerepüknek csupán halvány körvonalazása jellemerte. Bíró Attila vezényelte az előadást, a ritmusra, a játék együtt-tartására gondosam ügyelve. Erre a ritmusra azonban a ■rendező nem mindig figyelt eléggé, innen van az első rész hézagos perce és elnyújtottsága. A csaknem százperces első részben lényegében a Shakespeare-komédiának négy felvonását adják elő, a második részre csupán az az utolsó felvonás jut, külön vidám fináléval, tánccal megtetézve az ezúttal nem happy end-del végződő történetet Gábor látván Banérk lett Bukarestből az Operaház balettegyüttese A Spartacus előadásával vasárnap este véget ért a Magyar Állami Operaház balettegyüttesének bukaresti vendégszereplése. A bukaresti közönség vasárnap is nagy ünneplésben részesítette a nagy sikerű est valamennyi szereplőjét köztük elsősorban a főszerepeket játszó Róna Viktort és Orosz Adélt. Az együttes hétfő este különrepülőgéppel visszaérkezett Budapestre. A Szegedi Nemzeti Színház vasárnap délutáni előadására nem lehetett jegyet váltani. A színlapon ugyanis ez állt: „Előadás Makó városának”. A jegyeket Makó város tanácsának kezdeményezésére jutalomként osztották ki azok között, akik Makót az árvízveszedelemtől megvédték és ebben az időben legbátrabban helytálltak. A 950 vendég különvonaton jött Makóról az előadásra. SZÍNHÁZAK MAI MŰSORA Állami Operaház: Az ember tragédiája (A. béri. 4.) (7) — Erkel Színház: A cigánybáró (1. béri. 4.) (7) — Nemzeti Színház: A bűnbeesés után (7) — Katona József Színház: Mindent a kertbe! (7) — Madách Színház: Kaviár és lencse (7) — Madách Kamara Színház: Mesterdetektív (B. 1. béri.) (7) — Vígszínház: Tiszták (K. béri. 2.) (7) — Pesti Színház: Adáshiba (7) — Thália Színház: A világ olyan,amilyen (7) — József Attila Színház: Várj, amíg sötét lesz (D. béri. 3.) (7) — Fővárosi Operettszínház: Pompadour (7) — Vidám Színpad: Egy fiúnak négy mamája (fél 8) — Irodalmi Színpad: Három oratórium (fél 3) — Egyetemi Színpad: A Vivaldi Kamarazenekar hangv. (fél 8) — Kamara Varieté: Maxi Show du. 6 és fél 9) — Ódry Színpad: Akar velem játszani? (fél 8) — Zeneakadémia: Lantos István zongoraestje (Zongorabérl. 5.) (fél 8). IRODALMI SZÍNPAD BUDAPEST, VT., NAGYMEZŐ UTCA 1. Telefon: 420 — 561 SZÍNPADON ELŐSZÖR: Hej, cigányok! ZENÉS JÁTÉK December 23-án fél 8, 25-én fél 4, 26-án 7 órakor, január 3-án fél 8, 6-án fél 8 órakor Almási Éva Császár Angéla Dőry Virág Telessy György Voith Ági Csikós Sándor Fodor Tamás Harsányi Gábor Juhász Jácint Somhegyi György Szendrő Iván Lukács Sándor fh. Szerkesztette: CSEMER GÉZA Rendezte: SIMON ZSUZSA Közreműködik: PEGE-EGYÜTTES