Magyar Nemzet, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-02 / 27. szám

% aee egyezményhez igazodik, amelyet mi ma is hatályba lévőnek tekintünk.” A bejrúti An-Nahar hír­­szolgálat jelentette vasárnap, hogy hamarosan magas rangú francia katonai küldöttség ér­kezik Libanonba. A jelentés szerint megvitatják annak a tranzakciónak a pénzügyi fel­tételeit, amelynek során Li­banon „Crotalecactus” mintá­jú — eredetileg Dél-Afriká­­nak legyártott — rakétákra cserélt ki számára túl drá­ga, és igényeinek meg nem felelő Mirage—III. típusú gépekből álló repülőszáza­dát. Abdel Káder Sabunak, az Algériai Forradalmi Tanács tagjának vezetésével hétfőn katonai delegáció utazott Al­gírból Moszkvába. Sabu ezre­des, aki főtitkára a hadügy­minisztériumnak, üzenetet vitt Rumedien ezredestől a szov­jet vezetőknek. Az AFP meg nem erősített értesülést közölt Bejrútból. A libanoni Al Hajat hétfői száma szerint Dajan izraeli hadügyminiszter közvetlen tár­gyalásokon kívánja megvi­tatni a palesztinaiakkal maj­dani államuk tervét. Ez az ál­lam a mai Jordánia terüle­tén alakulna meg és kormá­nya felváltaná Husszein rend­szerét. A lap úgy tudja, hogy Cisz-Jordániából delegáció érke­zett Bejrútba, s Dajan meg­bízásából kapcsolatot keres a gerilla­szervezetekkel. Az iz­raeli hadügyminiszter felté­tele állítólag az, hogy a tár­gyalások közvetlenek legye­nek, s ha ezt a feltételt Pa­lesztinai részről elfogadják, azonnal megindulhatnak a megbeszélések a Palesztinai államról. Szíriába érkezett a magyar jószolgálati küldöttség A Pója Frigyes, a külügymi­niszter első helyettese vezette jószolgálati küldöttség vasár­nap Szíriába érkezett. A kül­döttség tagjait fogadta Abdel Helim Khaddam miniszterel­nök-helyettes, külügyminiszter. A magyar jószolgálati kül­döttség pénteken véget ért Szomáliai látogatásáról közös közleményt adtak ki. Uganda Obote az etióp uralkodóval tárgyalt • Az Ugandában katonai puc­­­csal hatalomra került Idi Amin tábornok várhatóan e héten alakítja meg új kormá­nyát A Reuter hírügynökség lehetségesnek tartja, hogy az új kormányban helyet kapnak az előző kormány tagjai is, akiket a január 25-i katonái hatalomátvételkor távolítottak el tisztségükből. Bizonyos ta­lálgatások szerint az új kor­mányban tárcát kapnak egye­sek az Obote-rezsim 55 volt politikai­ foglya közül is, aki­ket múlt héten csütörtökön bocsátottak szabadon. Megbízható források szerint Amin tábornok hívei őrizetbe vették Husszein dandártábor­nokot, az elmozdított Obote tábornok hadsereg parancsno­kát. Amin tábornok vasárnap 320 kilométeres körutazást tett az országban, megszemlélte a hadsereg alakulatait. Addisz Abebából jelentette az AFP, hogy dr. Milton Obo­te, a tisztségéből katonai ál­lamcsínnyel elmozdított Ugan­dai elnök hétfő reggel Addisz Abebába, Etiópia fővárosába érkezett. Hailé Szelasszié etióp csá­szár hétfő reggel, közvetlenül Addisz Abebába érkezése után fogadta Obotét. A Reuter arról adott hírt, hogy Uganda északi térségé­ben hétfőn „legkevesebb két helyen” lövöldözés zajlott le a puccsal hatalomra került Amin tábornok és a tisztsé­géből elmozdított Obota hívei között. Általában megbízható források szerint a lövöldözés színhelye a Kampala főváros és Gulu észak-ugandai város közötti Karuma-vízesés és az ország északkeleti részében lé­vő Arua térsége volt. Hozzá­fűzik azonban, hogy a lövöl­dözések ,,,csak szórványos” jellegűek voltak. Harriman beszámolt moszkvai benyomásairól Palm Beachból jelenti az AFP. Averell Harriman, ve­terán amerikai diplomata, az Egyesült Államok egykori moszkvai nagykövete, aki a közelmúltban látogatást tett a Szovjetunióban, vasárnap Palm Beachben egy gyűlésen beszámolt a látogatás során szerzett benyomásairól. Harri­man elkísérte Muskic szená­tort, amikor ő Koszigin szov­jet miniszterelnökkel találko­zott Harriman hangsúlyozta: megbeszélései alkalmával meggyőződött arról, hogy a Szovjetunió a béke helyreállí­tását kívánja a Közel-Keleten, s az EAK-nak nyújtott támo­gatást is ezzel a szándékkal adja meg. A szovjetek — mon­dotta — hőn óhajtják az in­dokínai harcok befejeződését. Harriman szerint a Szovjet­­jetunió részt akar venni a Szuezi-csatorna újramegnyi­­tásában, azzal a céllal, hogy elfoglalja Nagy-Britannia he­lyét a Perzsa-öbölben és a Vö­rös-tengeren. Indokínáról szólva kijelen­tette : „Moszkvai látogatásom­ból azt a következtetést von­tam le, hogy biztos alkalmak kínálkoznak a béke helyreál­lítására, feltéve, hogy mérték­­tartásról teszünk tanúbizony­ságot”. Erős és független In­dokína létrejöttét akarják” — mondotta, hozzáfűzve saját véleményét, hogy a Nixon­­kormány vietnamizálási poli­tikája a háború állandósítá­sára irányuló politika. Híritársal Washingtonban Ellentmondások a laoszi hadműveletek körül Vientianei AFP-beszámoló szerint Thongphan Knosky, a vientianei királyi hadsereg szóvivője hétfői sajtóértekezle­tén se nem erősítette meg, se nem cáfolta azokat a híreket, amelyek szerint az Egyesült Államok és a saigoni rezsim a múlt pénteken intervenciót indított volna Laosz déli terü­letei ellen. A szóvivő azt mondotta, hogy nem rendelkezik semmiféle erre vonatkozó információval. Magánvéleményét hangoztatva hozzáfűzte, nem tartja való­színűnek, hogy Niron ilyen lépésre szánta volna, magát, mert egy laoszi hadművelet az Egyesült Államokban újabb tiltakozási hullámot indítana. A szóvivő azonban nem zár­ta ki azt az eshetőséget, hogy saigoni kormánycsapatok va­lóban laoszi területre hatoltak, de szerinte ez csak „ellenséges erők üldözése közben történ­hetett”. Az MTI washingtoni tudósí­tója arról számolt be, hogy a Fehér Ház is teljes hallgatásba burkolózik az esetleges laoszi hadműveletek ügyében. A múlt péntek óta tart a szigorú hír­zárlat. Jelképes per az amerikai háborús bűnök kivizsgálására Detroitból jelentette a Reu­ter­ Vietnamban szolgált 35 amerikai katona Detroitban jelképes pert folytatott le, amelynek során megdöbbentő tények kerültek nyilvánosság­ra az amerikai katonák által Vietnamban elkövetett hábo­rús bűnökről. A bíróság elnö­ke, Jan Crumb kijelentette, hogy egymillió dél-vietnami vesztette életét az amerikai katonák által elkövetett hábo­rús bűnök következtében. Egy volt tizedes szemtanúja volt, mikor amerikai tüzérség a föld színével tett egyenlővé olyan dél-vietnami falvakat, amelyek semmilyen élenállást nem fejtettek ki az ameri­kaiakkal szemben. Magyar Nemzet Jaro­genség a Him­mati értesyületről A többoldalú előkészítést sok európai állam helyesli Belgrádból jelenti az MTI. A Medjunarodna Politika cí­mű jugoszláv külpolitikai fo­lyóirat most megjelent, leg­újabb számában, közli Piotr Jaroszewicz lengyel minisz­terelnök nyilatkozatát. „Országaink történelmi ta­pasztalatai arra késztetnek bennünket, hogy megkülön­böztetett figyelmet szentel­jünk földrészünk békéjének, biztonságának és az európai országok zavartalan együtt­működésének” — jelentette ki Jaroszewicz, s hozzátette: „Az európai béke és enyhülés elő­feltétele a földrész országai közötti kapcsolatok rendező­dése, s mindenekelőtt a terü­leti igények elvetése. Vélemé­nyünk és meggyőződésünk szerint a Lengyelország és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok rendezé­sének megkezdett folyamata jelentős mértékben kihat az általános európai helyzet ja­vulására”. Jaroszewicz hangsúlyozta, hogy a nemzetközi helyzet kedvez az európai biztonsági értekezlet elők­észítésének, és „a konferencia előkészítési formái gazdagodásának, a Finnország által javasolt mó­don. A sokoldalú előkészítés koncepciója sok európai ál­lam részéről talált támogatás­ra. Reméljük, hogy az euró­pai biztonsági értekezlet ösz­­szehívására folyó akció a kí­vánt hatással fog járni. Meg­elégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a konferencia eszméje teljes polgárjogot nyert. Úgy véljük, nincs alapja a halo­gatásnak, sem különféle elő­feltételek hangoztatásának a konferencia megtartásával kapcsolatban.” A moszkvai szerződés aláírása helyesnek bizonyult Bonn az enyhülés Vonlon elemének tekinti a „kielégítő nyugat-berlini rendezést” Polgár Dénes, az MTI bonni tudósítója jelenti: Dr. Rainer Barrel, a CDU/CSU parlamenti frakciójának elnöke hétfőn nyilatkozatot tett, amelyben „jogsértéssel” vádolta meg a Szovjetuniót az NDK-nak a Nyugat-Berlinbe vezető útvo­nalakon tett legutóbbi intézke­dései miatt. A bonni kormány hosszú nyilatkozatban válaszolt Bar­­telnek. A kormánynyilatkozat aláhúzza, hogy Bonn az euró­pai enyhülés egyik fontos ele­mének tartja a „kielégítő nyu­gat-berlini rendezést". A kor­mány ugyanakkor kijelenti, hogy a moszkvai szerződés aláírása helyesnek bizonyult. Hozzáfűzi, hogy a négy nagy­hatalom nagyköveteinek berli­ni tárgyalásait nem szabad idő­zavarba hozni, ami persze nem zárja ki a tárgyalások lendüle­tes folytatását. Von Wechmar szóvivő, aki a kormánynyilatkozatot a sajtó­val ismertette, erősen hangsú­lyozta, hogy a bonni kormány­nak és nyugati szövetségesei­nek célja a tárgyalás és nem a konfrontáció. A nyugatiak egyébként folyamatosan ta­nácskoznak. Január 27-én az úgynevezett „bonni négyescso­port (a három nyugati hatalom és az NSZK képviselői) Brüsz­­szelben a NATO-tanáccsal ült össze és „teljes egyetértést” ért el. Hétfőn Frank bonni kü­lügyi államtitkár az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország bonni nagykö­veteit fogadta. Arra a kérdésre, vajon is­­mertették-e a szovjet kor­mánnyal az utóbbi napokban a Nyugat álláspontját, a szóvi­vő azt válaszolta: hivatalos jegyzéket nem adtak át, de „más nem-hivatalos” módon informálták a szovjet kor­mányt. Von Wechmar arra cél­zott, hogy a múlt héten Koszi­gin szovjet kormányfő fogadott egy nyugatnémet gazdasági küldöttséget, másrészt pedig múlt pénteken Carapkin szov­jet nagykövet bonni búcsúfoga­dásán a kormány három tagja is részt vett. A pápa egyórás kihallgatáson fogadta Kekkonnen finn államfőt Vatikánvárosból­­jelenti a Reuter és a UPI. Urho Kekko­nen finn államelnök hétfőn délelőtt találkozott VI. Pál pápával. A kihallgatás egy óra hosz­­szat tartott, főként az európai biztonságról és enyhülésről esett szó. A Szentszék érdek­lődést tanúsít az európai biz­tonsági értekezlet gondolata iránt. Casaroli bíboros, a Vati­kán „külügyminisztere” tavaly ősszel Helsinkiben is járt, hogy megvitassa a finn kormánynak az értekezlet, előkészítése érde­kében tett lépéseit. A pápa hangsúlyozta Kek­­konennek, hogy milyen nagy érdeklődéssel viseltetik a Szentszék az európai bizton­ságra irányuló finn kezdemé­nyezés iránt, mivel a Vatikán „mindentől függetlenül hisz a nézeteltérések békés megoldá­sának lehetőségében”. Kekkonen elnök hétfőn be­fejezte hivatalos olaszországi látogatását, és elutazott Rómá­ból. Újfasiszta akciók Sorozatos bombamerényletek Olaszországban Rómából jelenti az AP. A szombatról vasárnapra virradó éjjel egész sor bombamerény­letet hajtottak végre az újfa­siszták Olaszországban. A tizenkét napos általános sztrájk által megbénított Reg­­gio di Calabriában röviddel éj­fél előtt bomba robbant az ál­lami egészségügyi hivatal épü­letében. A szerkezet, amelyet a pincében helyeztek el, nagy lyukat ütött a falon, és a rob­banás kitörte az épület összes ablakát. Torinóban két robbanószer­kezetet hajítottak a Fiat-mű­vek épületeire A Milánó melleti Vareseben egy fasiszta csoport a kommu­nista párt helyi irodájának ab­lakait törte be és ugyanezt tet­ték a kereszténydemokrata ve­zetésű CISL szakszervezet épü­leténél is. A fasiszták „Éljen a Duce!” jelmondatokat mázol­ták a falakra. A külpolitika hírei­ ­ (Varsó, MTI) Hazaérke­zett Bonnból a lengyel parla­ment küldöttsége, amely a Bundestag SPD és FDP frak­ciójának meghívására Arthur Starewicz, az Interparlamen­táris Unió lengyel csoportja elnökének a vezetésével egy hetet töltött az NSZK-ban.­­­ (Berlin, DPA) Üzembe helyeztek­­ vasárnap néhány telefonvonalat az NDK fővá­rosa és Nyugat-Berlin között. Az első 12 óra alatt több mint ezer hívás érkezett a telefon­központokba.­­ (Belgrád, MTI) Ribicsics jugoszláv kormányainak meg­hívására hétfőn négynapos hi­vatalos látogatásra Jugoszlá­viába érkezett Ba­rnhám­, a Guayanai Köztársaság minisz­terelnöke, akit Tito jugoszláv köztársasági elnök is fogad.­­ (London, MTI) Továbbra sincs semmi jele annak, hogy az angol postások a közel­jö­vőben újra felvennék a mun­kát, annak ellenére, hogy a telefonos kiasszonyok egy ré­sze közölte: egyszerűen kép­telenek sztrájkolni, mert sem­milyen megtakarított pénzük nincs. ■ 0 (Prága, CTK) Tragikusan elhunyt január 31-én 52 éves korában Alexander Mucha al­tábornagy, csehszlovák nem­zetvédelmi miniszterhelyettes. CT (Perm, TASZSZ) A szov­jet geológusok Nyugat-Urál­­ban új kőolajlelőhelyet tár­tak fel.­­­ (Los Angeles, Reuter) öt­ezer mexikói származású ame­rikai fiatal tüntetett vasárnap Los Angelesben a rendőrter­­ror ellen. • .Kedd. 1971. f e b r a á r VILÁGGAZDASÁG A dinár leértékelése Tíz nappal ezelőtt a jugo­szláv kormány úgy hatá­rozott: leértékeli a dinárt. A döntés értelmében a jugoszláv pénznem dollárhoz viszonyí­tott árfolyama húsz százalék­kal csökken, vagyis egy dol­lár az eddigi 12,5 dinár helyett 15 dinárt ér. A devalválást követően Alekszandr Grlics­­kov, a szövetségi végrehajtó tanács elnökhelyettese a dön­tést azzal indokolta, hogy a dinár árfolyama nem felelt meg a realitásoknak. A dinár dollárparitásának megváltoztatása tehát nem el­szigetelt és váratlan lépés; ab­ba a keretbe tartozik, amely­ben a jugoszláv gazdaság hosszabb ideje mozog. Ilyen összefüggésben a leértékelés indokolt és szükségszerű. Hi­vatalos jugoszláv állásfoglalá­sokból kitűnik, hogy a deval­váció nem olyan jellegű gaz­dasági válságot takar, amely a termelés alapvetően elhibá­zott elméleti alapjából vagy hiánygazdálkodásból fakad. Ez a leértékelés annak következ­ménye, hogy Jugoszláviában megbillentek bizonyos egyensúlyi folyamatok. Ebben a helyzetben az el­múlt évekhez hasonlóan a gaz­daságvezetés kereste — és hoz­zátehetjük: keresi — a kive­zető utat, igyekszik megtalál­ni azokat a módszereket, amelyekkel a megbillent egyensúly ismét helyreállítha­tó. Eközben kísérleteket is tesz, ami ugyan azzal a ve­széllyel jár, hogy egyben­­másban a megvalósulás eltér a szándékoktól, de minden­esetre biztosítja, hogy elke­rüljék a kész sémák mecha­nikus alkalmazását. A gazda­sági­ fejlődés belső tényezői oly szorosan összefüggnek egymással — közgazdasági szakszóval: oly nagy az in­­terdependencia —, hogy a kü­lönböző, esetleg az adott pil­lanatban egyértelműnek látszó, gazdasági döntések nem várt hatásokat válthatnak ki. A gazdasági reform 1965-ös beve­zetése óta bizonyára többször is figyelembe kellett ezt ven­ni. A mostani leértékelés elem­zésekor — a reform is deval­vációval indult — először azt kell vizsgálnunk, hogy milyen gazdasági következményekkel jár a devalváció. Az árfolyam ilyen irányú mozgása az ex­port olcsóbbodását, az import drágulását eredményezi. A fi­zetési mérleg deficitjének csökkentésére tehát a k­ivi­­tel-behozatal-egyenleg helyre­­billentésén keresztül a deval­válás pozitívan hat. A leértékelés azonban önma­gában még nem stabilizáció. Az újvidéki Magyar Szó azt írta, hogy a devalváció hatása elmúlhat, ha nem hoznak ez­után további, hatásos intézke­déseket Hogy az árfolyam­leértékelés időszerűvé vált, azt néhány múlt évi adat érzékel­teti: 1970-ben az import 35 százalékkal, az export viszont csupán 14 százalékkal emel­kedett A kereskedelmi mérlegben mutatkozó deficit 81 százalék­kal volt magasabb, mint 1969- ben. Az árak emelkedése kö­vetkeztében valamelyest csök­kentek az idegenforgalomból származó bevételek. Az egyensúlyzavarok kikü­szöbölésére, a gazdasági hely­zet rendezésére a jugoszláv kormány az elmúlt év decem­berében megjelölte azokat a feladatokat, amelyeket az idén végre kell hajtani. A főbb cé­lok — a stabilizációs program szerint — a következők: 1. az infláció feltartóztatása. Olyan feltételeket kell teremteni, amelyek lehetővé teszik, hogy a hazai árak emelkedése ne haladja meg a világpiaci át­lagos emelkedést; 2. lényege­sen csökkenteni kell a fizetési mérleg hiányát; 3. növelni kell a felhalmozást, részben a köz­terhek csökkentésével, rész­ben pedig ésszerűbb gazdál­kodással; 4. a termelést a ki­tűzött céloknak megfelelően kell növelni, javítani kell a munkaerőhelyzeten és végül 5. meg kell teremteni a szük­séges feltételeket ahhoz, hogy a fejletlenebb köztársaságok és Koszovó autonóm tarto­mány az országos átlagnál na­gyobb ütemben fejlődjenek. A programot — a kormány ha­tározata szerint — három sza­kaszban valósítják meg. Az el­ső lépésként a mú­lt év végén a fogyasztást megfelelő kere­tek közé szorították; a máso­dik szakasz egyik fő döntése a dinár leértékelése, ez az időszak február végéig tart. A harmadik szakaszban, amely április végén zárul, előterjesz­tik az új ötéves tervet. Ugyancsak az első szakasz­ban — október végén — hoz­ták meg azokat a fontos intéz­kedéseket, amelyek szervesen beletartoztak a stabilizációs keretekbe: befagyasztották az árakat — ez a döntés ma is érvény­ben van —, igyekeztek csök­kenteni a behozatalt. Ezzel a fizetési mérleg rövid távú kor­rekciójára törekedtek. Januári nyilatkozatában Mitja Ribi­­csics kormányfő az elmúlt hó­napokat nevezte „a legnehe­zebb szakasznak”, mivel a kor­mánynak, a központi hatósá­goknak „az árral és a meg­szokással szemben kellett úsz­nia, minden szinten és terüle­ten szembe kellett helyezkedni az óhajokkal és a programok­kal, fel kellett lépni a külön­böző tabuk ellen is”. A miniszterelnök még de­cember végén nyilatkozott a zágrábi Vjesnik u Srideju cí­mű hetilapnak, s ebben már jelezte, hogy a leértékelés kü­szöbön áll. Kijelentette: „Fel­adatunk, hogy értőn és higgad­tan tanulmányozzuk a dinár reális értékét, s ha szükséges­nek bizonyul, a legalkalma­sabb pillanatban változtassuk meg a hivatalos értéket A stabilizációs program és ennek keretében a dinár leér­tékelése szorosan összefügg a jugoszláv társadalom belső szerkezetével. A tagköztársa­ságok széles körű autonómiája tette lehetővé, hogy a gazdaság alsóbb egységeire vigyék át a döntéseket. Ennek következté­ben gyakran „tovább nyújtót­tak, ameddig a takaró ér”, adósságok keletkeztek és ezek fokozatosan megbontották a szövetségi köztársaságok ál­lamháztartásának egyensúlyát. Az alsóbb szintű közigazgatási egységek viszont — az önigaz­gatás szellemében — próbál­tak ellenállni a központi stabi­lizációs törekvéseknek. Minderről nyílt vita folyik Jugoszláviában. Ezek eredmé­nyeképpen a múlt év végén Ribicsics kormányfő megálla­píthatta, hogy a köztársaságok és az autonóm tartományok vezetői immár hajlandók az egész közösség érdekeit szol­gáló intézkedések elfogadásá­ra. Jugoszláviában felvázolják a továbblépés lehetőségeit, keresik a többségnek megfele­lő megoldásokat. Ribicsics sze­rint a köztársaságok ma már nem akarják megakadályozni a többségnek tetsző határoza­tok végrehajtását, noha „ko­rábban valóban volt ellenállás a stabilizációs programmal szemben, előfordultak konflik­tusok is. Egyesek meg akarták őrizni a status quót”, eközben — mint Ribicsics kifejtette — „bizonyos körök elvesztették önuralmukat, s szövetségi szinton megtörtént az első olyan lemondás, amelynek nem volt politikai háttere”. A dinár leértékelésével a gazdasági megszilárdítási ter­vek fontos állomáshoz érkez­tek. Természetes, hogy az ú­i árfolyam eltérő módon érinti az egyes vidékeket. Csak egy példa: a leértékelés mindazok­nak kedvező, akik sokat ex­portálnak, a túlnyomórészt importáló körzeteknek viszont hátrányos. Mégis: a jugoszláv gazdaság egészét tekintve a di­nár leértékelésének célja — ebből indult ki a kormány — a versenyképesség fokozása a világpiacon, amelybe Jugoszlá­via mind szocialista, mind pe­dig tőkés oldalról intenzíven bekapcsolódott, és a deficitek csökkentése. A tervek szerint az idén az export legalább 13 százalékkal, az import pedig csupán hét százalékkal emel­kedne, így a tavalyi 1,2 mil­liárd dolláros fizetési mérleg­hiány ebben az évben csök­­­kenhetne. M­­J.

Next