Magyar Nemzet, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-20 / 67. szám

3. Benkei András belügyminisztert Nyíregyházán jelölték Szabolcs-Szatmár megye 2. számú választókerülete, Nyír­egyháza dolgozói pénteken tar­tották képviselői jelölőgyűlé­süket. A jelölőgyűlésen Gulyás Emilné dr. a Hazafias Nép­front megyei titkára javasolta, hogy a­­2. számú választókerü­let országgyűlési képviselőjé­nek Benkei András belügymi­nisztert jelöljék. Egyhangúlag fogadták el a választók Ben­kei András jelölését. A belügy­miniszter a megnyilvánult bi­zalomért keresetlen szavakkal mondott köszönetet. Szolnok megyében tizenöt választókerületben huszonhat gyűlésen választották ki a je­lölteket. Kilenc helyen a gyű­lés résztvevői ismét a régi kép­viselőt jelölték, mivel munká­jukkal a választók elégedettek voltak. A megyében hat új képvise­lőjelölt indul: Fodor Mihály, a megyei tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke, Szűcs Já­nos, a kunszentmártoni járási pártbizottság első titkára, Fá­bián Márton, a karcagi Május­­ Tsz elnöke, Horváth István, a jászapáti Velemi Tsz elnöke, Burka Ilona 19 éves KISZ-fia­­tal, a jászboldogházi Aranyka­lász Tsz baromfigondozója és Oláh Istvánná, a jászberényi Aprítógépgyár darukezelője. A 12. számú választókerületben két jelöltet állítottak: Gócza József és Horváth István tsz­­elnököket. Győr-Sopron megyében már túljutottak a kétezredik jelölő­­gyűlésen. A választópolgárok általában támogatják a Haza­fias Népfront jelöltjeit. Több helyen új nevek kerültek a lis­tára. A 10. számú választóke­rületben, a Rábacsanakon tar­tott képviselőjelölő gyűlésen Konczos Ignác, a szanyi Dózsa Termelőszövetkezet elnöke és Pa­jer Imre, a Rábaközi Ter­melőszövetkezet elnöke egya­ránt bizalmat kapott. Fejér megye 7. számú or­szággyűlési képviselői válasz­tókerületében Perkátán, Ercsi­ben és Pusztaszabolcson tartot­tak népes jelölőgyűlést. Egy­hangúlag jelölték a k­er­ület or­­szággy­űlési képvsel­őjének, Herczeg Károlyt, érsé­-e­gyei pártbizottság első titká­rát. Somogy megyében lezajlott az utolsó képviselőjelölő gyű­lés. A megye 12 választókerü­letében 14 országgyűlési kép­viselőjelölt indul a választáso­kon. Folytatódtak a tanácstag­jelölő gyűlések. Eddig 1563 ta­nácstagot jelöltek, csaknem hatvanezer választópolgár részvételével. 77 helyen volt kettős jelölés. Borsod megye 26 ország­gyűlési választókerülete közül már 23-ban lezajlottak a jelö­lőgyűlések. Tokajban ismét Im­­ri Gyula, a szerencsi járási pártbizottság első titkára, Szik­szón pedig Hegyi Imre, a Ha­zafias Népfront Borsod me­gyei bizottságának titkára a képviselőjelölt. Pénteken újabb hat fővárosi választókerületben döntöttek arról, hogy kinek a neve kerül­jön fel a képviselőjelöltek lis­tájára. Óbudán, a 6-os választókerü­let polgárainál, gyűlésén a Ha­zafias Népfront Kárpát János­­nét, a Pamutnyomóipari Vál­lalat textilfestő gyárának cso­portvezetőjét ajánlotta, aki a korábbi ciklusban is a kerü­letet képviselte. A Pamutnyo­móipari Vállalat pamutkiké­szítő gyárának munkáskollek­tívája viszont Takács Sándor­­nét, a gyár textilkikészítőjét látná szívesen az országgyű­lésben. Szót kértek a kerület­ben lakó fiatalok is: az ő je­löltjük Szép Zoltán, az Eötvös Loránd Tudományegyetem 28 esztendős docense volt. A gyű­lés részvevői mindhármuknak bizalmat szavaztak. Az Alumíniumárugyár kul­túrtermében a 46-os választó­­kerület dolgozói egyhangúlag ismét Schumeth Jánosnak, a XIV. kerületi pártbizottság el­ső titkárának jelöltsége mel­lett szavaztak. Dr. Király Ist­vánt, az Eötvös Loránd Tudo­mányegyetem tanszékvezető egyetemi tanárát választották képviselőjelöltjükké a 36-os vá­lasztókerület polgárai. Több mint félezer angyalföl­di lakos gyűlt össze az Elekt­romos Művek kultúrtermében, hogy megválassza a 41-es vá­lasztókerület országgyűlési képviselőjelöltjét. A Hazafias Népfront ajánlása egybeesett a választók véleményével: a 41-es választókerület képvise­lőjelöltje Kovács Károly, a XIII. kerületi pártbizottság el­ső titkára lett. A Vörös Csil­lag Traktorgyárban tartották jelölőgyűlésüket a kispestiek, s egyhangú döntéssel szavaztak ismét bizalmat Pólyák János, nyugdíjasnak, a Vas- és Fém­ipari Dolgozók Szakszervezete volt főtitkárának. Két pedagógus nevét rögzí­tették jelöltként a 12-es válasz­tókerületben: az V. kerületi Pénzjegy Nyomdában tartott összejövetelen Komjáthi Lász­­lóné, a Veres Pálné Girrplá­­zium igazgatója és Papp Dé­­nesné, a Szemere utcai általá­nos iskola igazgatója — a Ha­zafias Népfront jelöltjei — egyaránt megkapta a jelölés­hez szükséges szavazatokat. „Meghódította az öreg erzsébetieket Nagyon sok az öreg és fel­tűnően sok a fiatal, zsúfolá­sig megtelt velük a Hazafias Népfront XX. kerületi klub­terme. A fiatalok arcán olyan „drukk”, amilyenhez hasonla­tos az egyetemi vizsgák al­kalmával figyelhető meg a tekintélyes, öreg professzorok ajtaja előtt várakozó első­éves „gólyákon". A jelölőgyű­­lés elnöke, a KISZ-fiatal Papp Tibor maga is izgul, elfoga­­dott hangon nyitja meg a 17-es választókörzet tanácsta­gi jelölőgyűlését. A KISZ, il­letve a népfront jelöltje Var­ga József 28 éves fiatalem­ber, a Habselyem Kötöttáru­­gyár gépszerelője és alapszervi KISZ-titkára. A fiatalok most mind azt várják, hogy­ nagy összecsa­pás lesz itt. Az öregek saját kortársukat ajánlják majd je­lölésre a nagyon régi tanács­tag helyére és nem Vargát, ezt a komolyképű „gyereket”. A fiatalok vizsgaszorongása érthető: a stafétabotot átadót nagyon szerették, helyét be­tölteni, körzetét átvenni nagy felelősség. Az Öregek tűnődő tartózkodása is indokolt: ez a körzet nem könnyű terület, régi erzsébeti rész, alig né­hány lépésnyire az épülő új városközponttól. A fiatalok­­ tévedtek. Az idősek, öregek n­em szólnak Varga ellen. Csak fontolgat­va, töprengve méregetik. Csendesen bólogatnak, amikor az öregek közül egy ismert erzsébeti veterán, Kilián Jó­zsef volt miniszterhelyettes ajánlja a fiút. S amikor a fia­talok, a svápiak bemutatják őt, timo fiarve­lnek és el- ismerően hümmögnek, azt hallván, hogy ez a fiatalem­ber bizony olyan gépszerelő, aki miközben beállítja gépei­ket és segít nekik a munká­ban, türelmesen meghallgat­ja minden problémájukat is. De nemcsak meghallgatja, igazi barát ez a KISZ-titkár, hajlandó szabad idejét arra áldozni, hogy mások baján se­gítsen. Pedig igazán sok dol­ga van: a szakmájában is to­vábbképezi magát, a gimná­ziumot is most végzi a napi munka mellett — és­ húsvétkor lesz az eljegyzése. De olyan jól osztja be az idejét és erejét, hogy mindenre jut be­lőle. A teremben az idős, mun­kában megfáradt arcok las­san megenyhülnek, a tartóz­kodó hangulat feloldódik. Az öregek is egymás után felszó­lalnak. Hát igen, ez a Varga elvtárs, ez a Varga gyerek tulajdonképpen az ő embe­rük. Tősgyökeres erzsébeti. Az apja is az volt. A henge­rész, aki a Csepel Művekhez járt dolgozni. A Varga elv­társ meg ugye ott született abban a régi házban, ahol most özvegy édesanyjával él. A fiatalember ott áll a taps közepette. Egyhangúlag őt jelölték, öregek és fiatalok . . A gyűlés után az utcán is el­kísérték, beszélgettek, meg­­megálltak... — Ha bármi probléma van, forduljon csak hozzánk bizalommal, akár az édesapjához. Mindenben se­gítjük. Mi is azt akarjuk, amit a fiatalok, magával együtt, hogy a rési Erzsébet is szé­püljön, épüljön, kevesebb le­gyen a gond fcsim. Maaar Nemzet Elhunyt Erdélyi Károly A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága mély megrendüléssel és fájda­lommal tudatja, hogy Erdélyi Károly elvtárs, a Központi Bi­zottságnak" tagja, a KB külü­­ügyi osztályának vezetője hosz­­szan tartó súlyos betegség után, tragikus körülmények között elhunyt. Erdélyi Károly elvtárs teme­tése folyó hó 24-én, szerdán délután 2 órakor lesz a Mező Imre úti (Kerepesi) temető munkásmozgalmi panteonjá­ban. Családtagjai, elvtársai, munkatársai, barátai és tiszte­lői fél kettőtől róhatják le ke­gyeletüket a ravatalnál. . . , , Erdélyi Károly személyében a párt felszabadulás utáni har­cosainak egyik legkiválóbbját vesztette el. Igen nagy mű­veltségű történész, oroszul és angolul kitűnően beszélő és más nyelveket is tudó, magas képzettségű marxista—leninis­ta önzetlen, odaadó pártmun­kás volt, akit munkatársai, elvtársai kiváló emberi tulaj­donságaiért, munkaszeretetéért őszintén szerettek és nagyra be­csültek. A kiváló kommunista 1928- ban született Túrkevén, sze­gényparaszt család negyedik gyermekeként. Túrkevén vé­gezte el az elemi iskola öt osz­tályát, és mint igen tehetséges kisdiákot ingyenes tanulóként vették fel szülőfaluja polgári iskolájába. Ennek elvégzése után a jászberényi tanítókép­zőbe került, de a háború miatt annak csupán egy évfolyamát fejezhette be. 16 éves korában érte meg a felszabadulást, és a szovjet hadsereg felhívására már 1944 novemberében ön­ként jelentkezett a lerombolt Tisza-hidak újjáépítésére. Ké­sőbb, 1946-ban beiratkozott a budapesti XII. kerületi tanító­képzőbe, s ezzel egyidőben be­kapcsolódott az ifjúsági moz­galomba. A kerületi úttörő­csapat vezetője és szervezője volt, és 20 esztendős korában belépett a Magyar Kommunis­ta Pártba. Mint fiatal tanító, az MDP gyermekotthonában te­vékenykedett nevelőként, en­nek az otthonnak pártszerveze­te javasolta továbbképzésre, s így 1948 decemberétől már a leningrádi A. J. Herzen peda­gógiai főiskola hallgatója volt, amelyet 1953 nyarán kitünte­téssel fejezett be. A kiváló képességű fiatal kommunista ezután a Külügy­minisztériumban kapott külön­böző fontos feladatokat. 1955 áprilisától a Külügyminiszté­rium pártszervezetének végre­hajtó bizottságába is beválasz­tották. Az 1956-os ellenforra­dalom Moszkvában érte, otta­ni nagykövetségünkön dolgo­zott tanácsosként. Nyomban hazatért, s idehaza minden ere­jét, tudását latba vetve segítette a forradalmi munkás-paraszt kormány politikájának érvé­nyesítését, a néphatalom meg­szilárdítását. 1962 novemberében külügy­miniszter-helyettessé nevezték ki. Az MSZMP IX. kongresz­­szusán, 1966-ban megválasztot­ták a Központi Bizottság tag­jává, a X. kongresszus az el­múlt év novemberében ismét központi bizottsági tagnak vá­lasztotta. 1970 februárjától ha­láláig az MSZMP KB külügyi osztályának vezetőjeként dol­gozott. Több magas kitüntetés tulaj­donosa volt. 1955-ben a Szo­cialista munkáért érdemérem­mel, 1957-ben a Szabadság ér­demrend ezüst fokozatával, 1960-ban pedig a Munk­a Ér­demrenddel tüntették ki. Mun­kája elismeréseként 1964-ben megkapta a Jugoszláv zászló­rendet, 1965-ben pedig a Mon­gol sarkcsillag érdemrendet. Ezernégyszáz kilométer utat rongált meg a tél A­­gainak jelentése­­alapján ösz­­szesí­tették az*­­úlssí­­ée kié­rése­ket útjaink tél végi állapo­táról. Megállapítható, hogyha nem is volt akkora az idei tél, mint az 1969—70-es, még­is sok kárt okozott a válto­zékony időjárás is. Az úthálózatban országosan 1100 kilom­éter hosszúságban okozott kárt a fagy és az ol­vadás, ebből 550 kilométer a főútvonal. „Házilag” már ja­vították és foltozták az uta­kat. Egyébként a legtöbb kár Bz.cumair Szolnok és Pest me­gyében m­érte az újutakat. A múlt évi 380 millió fo­rintnak csaknem a kétszeresét fordítják az utak megjavítá­sára, hogy a toldozgatás, fol­­tozgatás helyett regenerálják az utakat. A főútvonal-hálózatot, első­sorban a nemzetközi forgalmi utakat, már május elsejére teljesen rendbe hozzák. Ugyan-­­akkor újrafestik a burkolat­jeleket, kijavítják a jelzőtáb­lákat és korlátokat. út-, szálloda- és vízvezeték-épitkezésok Borsodban Az aggteleki Cseppkő-szál­lóban ülésező Észak-magyar­országi Intézőbizottság Vályi Péter pénzügyminiszter, a bizottság elnökének vezetésé­vel megtárgyalta az előző év idegenforgalmi tevékenységét, majd a negyedik üléses terv célkitűzéseit. . Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyét négy, egymással össze­függő régióra osztották. A fejlesztési terv összege meg­közelíti az ötszázmillió forin­tot, tekintettel a népgazda­ság lehetőségeire. Jósvafél Aggteleket közművesílik, a borsodi utakat korszerűsítik. Megépül a miskolci Avasi-ki­­látóhoz vezető Panoráma út. Aggteleken a hétvégi üdülő­telep, Tokajon pedig a hat­vanszemélyes szálló, a bol­dogkői várhoz vezető út és vízvezeték. Sárospatakon az egyik műemléképületben több mint negyvenszemélyes diák­­turista szállót alakítanak ki, és folytatják a Rákóczi-vár helyreállítását. Vályi Péter át­adta Kazincbarcika város, To­kaj nagyközség és Mezőke­resztes község képviselőjének a ,,Tiszta, virágos Borsod" verseny vándordíjait. Elégedett-e a szövetkezet a vezetőjével? Új formája a szövetkezeti demokrácia szélesítésének az a kezdeményezés, amelyet a MÜ­TEX Háziipari Szövetke­zet alkalmazott vezetőségvá­lasztó közgyűlése előtt. A szö­vetkezeti tagok tizenöt kérdést felölelő kérdőívet kaptak. Meg­kérdezték tőlük többek között, hogy elégedettek-e a szövetke­zet vezetőségével, a munkael­osztással, a bérezéssel, a bedol­gozók a család ellátása mellett hogyan tudnának jobban mű­ködni. Ésszerűsítési javaslato­kat, új cikkekkel kapcsolatos elképzeléseket, a szervezési hi­bák feltárását kérte a kérdő­ív, amit 639-en töltöttek ki, s a válaszok sem maradtak el. A tagság kérte, hogy a nagy létszámú szövetkezet ve­zetőinek számát ötről hétre emeljék, módosítsák az áruki­adás és -átvétel időpontját a bedolgozók kívánságának meg­felelően, a nehezebb anyago­kat szállítsa a bedolgozókhoz a szövetkezet. A termelékeny­ség növelése céljából többen jak­ásaitól, kis célgépeik beszer­zését, és kérték a bedolgozók­nak járó rezsitérítés felemelé­sét is. Az elmúlt évben egyébként negyvenmillió forint értékű árut termelt a MU-TEX, s az árumenyiség egyharmada ex­portra került. Remélhető, hogy a kitűnő javaslatok felhaszná­lása tovább növeli az eredmé­­nyeket. Szombat, 1971. márciu. Perek és tanulságok Az Egyesült Államok néger lakossága a maga Jeanne d'Arcját látja benne; a ha­ladó gondolkodású amerikaiak égbekiáltó igazságtalanságnak tekintik bebörtönzését; a vi­lág közvéleménye szabadon bocsátását követeli; — a rendőrség szemében az ország „tíz legnagyobb bűnözője” közé tartozik Angéla Davis, akinek előzetes pere kedden kezdődött a kaliforniai San Rafael bíróságán. Egy társa­dalmat bűnözői és jogszolgál­tatása alapján is meg lehet ítélni — ezt még két perből látni fogjuk. Mi Angéla Da­vis bűne? Miért kezdődött vi­lágot átfogó mozgalom kisza­badításáért? Miért vár rá bör­tönbüntetés, esetleg halál ? Egyáltalán, miért tartották és tartják az elmúlt év októbere óta vizsgálati fogságban? Vele született bűne az, hogy néger, ráadásul kommunista. Mindezt tetézte azzal, hogy ta­nult, művelődött, s már 26 éves korában a kaliforniai egyetem legnépszerűbb tanár­segédje lett, előadásait a filo­zófiai tanszéken rendszeresen több mint 2000 fiatal hallgat­ta. Nem sokáig, mert elbocsá­tották. Az ok: kommunista. Az amerikai törvények értel­mében politikai nézetei miatt senkit nem lehet elítélni vagy megfosztani állásától. Angela Davist kénytelenek voltak re­habilitálni, a hivatalos Ame­rika bosszúját mégsem kerül­hette el. Ez a bosszú, „ösz­­szeeskü­vés, gyilkosság, és em­berrablás” címén elfogató pa­rancsot adtak ki ellene, be­börtönözték és most bíróság elé állították. A vád annyira légből ka­pott, hogy néhány szóval ösz­­szefoglalhatjuk. 1970. augusz­tus 7-én fiatal négerek fegy­veresen ki akarták szabadí­tani néhány rokonukat és ba­rátjukat a San Rafael-i bör­tönből. Menekülés közben tűzharc támadt, aminek kö­vetkeztében négyen meghal­tak (két fogoly, egy szaba­dító és a túszként fogva tar­tott Haley bíró). A nyomozás során megállapították, hogy a fegyverek Angéla­ Davistől származnak. A tett kétségtelenül erősza­kos cselekedet volt, bármi le­gyen az eddig pontosan fel nem derített háttér, még ak­kor is, ha a négerüldözést te­kintve itt nyilván az erőszak szült erőszakot. Lehetséges, hogy Angela Davisn­ek volt fegyverviselési engedélye. Az Egyesült­­ Államokban több mint húszmillió embernek van fegyverviselési engedélye. En­nek részben a megromlott közbiztonság az oka (Franz Josef Strauss ezt éppen a na­pokban tapasztalhatta, ami­kor séta közben kirabol­ták a New York-i ut­cán), részben pedig a társa­dalom lövöldöző szenvedélye. Angela Davis nem vett részt a fogolyszabadítási kísérlet­ben. Nem tartózkodott San Rafaelben sem. A szövetségi nyomozóiroda, az FBI mégis azonnal ellene adott ki elfo­gató parancsot, a körözőle­vélben a .,tíz legkeresettebb” bűnöző (..Ten Most Wanted”) listájára írták a nevét. Elfo­gatásinak hírét maga Edgar Hoover, az FBI főnöke jelen­tené be. Amikor letartóztat­ták, nem tanúsított ellenál­lást, nem volt nála fegyver. Ennek ellenére „összeesküvő, gyilkos és emberrabló". E vád jogilag is tarthatat­lan, politikai és társadalmi vetületében pedig egyenesen a megdöbbentő. Vannak ugyan­is olyan bűntettek, amelyek nem szerepelnek az amerikai jogszolgáltatás cikkelyei kö­zött. E bűntetteket csak társa­dalmi és politikai összefüg­géseikben vizsgálhatjuk, mi­előtt ítéletet alkotnánk. Ilyen bűntett az Egyesült Államok fehér lakosságának, pontosab­ban e lakosság egy részének nemzedékekig visszamenő tü­relmetlensége, brutalitása és embertelensége a néger lakos­sággal szemben. Részben en­nek az áldozata most Angela Davis. Nem ő az összeeskü­vő, ellene esküdött össze a hivatalos Amerika. Ezt az összesküvést tulaj­donképpen összefüggései vi­lágítják meg legszemléltetőb­­ben. Két másik perre gondo­lunk, mind a kettőt ugyan­csak most tárgyalják. Látszó­lag nincsenek kapcsolatban egymással. Különböznek az, okok és cselekmények, más az eljárási módszer is. Az egyik a Calley ellen folyó per a Georgia állambeli Fort Bermingben, a másik a Man­­son „család” ügyének tárgya­lása Los Angelesben. Calley hadnagyra rábizonyították, hogy ő és a parancsnoksága alatt álló egység 128 embert, polgári személyt, öregeket, asszonyokat és gyerekeket gyilkolt le a dél-vieuxami My Laiban. A Manson „család” bűnösnek mondatott ki Sha­­ron Tate filmszínésznő és hat társánál, meggyilkolásában. Egyik perben sincs még íté­let, Calley hadnagyra halál­­büntetést kért az ügyész, Mansonékra életfogytiglani fegyház vagy gázkamra vár. Calleyre rábizonyították a bűntettet. Charles Manson személyesen nem vett részt a vérengzésben, csupán „felbuj­tóként” szerepelt a perben. Mért áll mégis kapcsolatban egymással a két per, és mi az összefüggésük Angela Da­vis üldöztetésével? Joggal felmerülhetne mind­járt a kérdés, hogy ha ez a kis amerikai hadnagy (160 centi­méter) csupán „parancsot tel­jesített”, miként védekezésé­ben mondotta, miért nem ül­nek mellette a vádlottak pad­ján azok, akik a parancsot kiadták, akik őt „felbujtot­ták”? Charles Mansonra „fel­­bujtás” miatt vár életfogy­tiglani fegyház vagy gázkam­ra „családjának’'’ két nőtagja mellett Angéla Davis pedig csupán a bűnjelként lefoglalt fegyverek név szerinti tulaj­donosa volt, ha egyáltalán igaz. Ha Calley mindössze parancsot teljesített, akkor csupán másod- vagy harmad­rendű vádlott, előtte ott kel­lene ülnie Medina százados­nak, Koster zászlóalj-parancs­noknak, Henderson ezredes­nek, sőt a dél-vietnami ame­rikai főparancsnoknak, hiszen a szolgálati utat betartva, a legfelsőbb helyről érkezett a rendelkezés az emberirtásra. A nürnbergi perben az ame­rikaiak még következetesek voltak, amikor szövetségeseik­kel egyértelműen ítéletet mondtak a főbűnösök felett. .Miért nem, alkalmazza jog­szolgáltatásuk a maguk há­borús bűnöseivel szemben is ezt a gyakorlatot? (Persze, I Westmoreland ugyancsak hi­vatkozhatna arra, hogy ő is ,,felsőbb utasításra” cseleke­dett, mint ennek a bűnös há­borúnak a főparancsnoka, s ez esetben egészen a Fehér Házig vezet a logika, odáig kellene jog szerint vezetnie egy olyan államban, amelynek 37 eddigi elnöke közül 25 jo­gász volt, Jeffersontól és Lin­colntól kezdve Tronsevelten át egészen Richard Nixonig!) Egy beteg társadalom tü­nete ez a három per, mind a három által az establishment szeretné megnyugtatni a maga­­lelkiismeretét. Angela Davis az értetem jágán és fokán lázadt e társadalom ellen; a Manson­­család h ámokszerűen menekülni akart belőle; Cal­ley hadnagy és társai e tár­sadalom belső törvényei szerint jártak el. My Lai nem egyet­len eset volt az amerikaiak indokínai háborújában, ez az emberirtás legfeljebb bizo­nyíthatóan hívta fel a nem­zetközi közvélemény figyel­mét arra, hogy mi történik Indokínában. M.v Lait nem lehetett többé elkendőzni, a bűntett az amerikai lakossá­got is megdöbbentette. Sta­tuálni kellett tehát gyorsan olyan látványos pereket, ame­lyek elvonják a figyelmet háborús kalandorpoli­tikáról, sőt kompromittálják mindazo­kat, akik e politika és annak szülője, a társadalmi beren­dezkedés ellen lépnek fel. Vé­leményünk szerint ez a leg­fontosabb összefüggés e há­rom — egyébként teljesen különböző — tett, vád és bí­rósági eljárás között, és bár­mi legyen külön-külön az íté­let, az elsősorban nem a vád­lottakat, hanem a hivatalos Amerikát marasztalja el. Angela Davis ártatlanul ke­rült az amerikai jogszolgál­tatásnak ebbe az ördögi kör­forgásába. Ártatlansága és ül­döztetése­­ felrázta az emberi­ség­­nagy többségének lelkiis­meretét, az ellene indult haj­sza világméretű tiltakozást váltott ki, s már életében be­vonult a szabadságért és pol­gárjogi egyenlőségért küzdő mártírok sorába. Vámos Imre

Next