Magyar Nemzet, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-02 / 78. szám
Péntek, 1971. április 2.. Madar Nemzet Sík Endre születésnapjára Nyolcvan év két világban, négy világrészben Összegyűjtik a kereskedelem muzeális emlékeit Új részleggel bővül a vendéglátóipari múzeum A nyolcvanéves nyolcvan évét nem tekinti komor állapotnak. A betegséget pedig, mely örökösen tevékeny jobbját mozdulatlanságra kárhoztatja, nem tartja munkát bénító akadálynak. Sík Endre egy anekdotával és sajátos munkamódszerének elbeszélésével fogad. Erre azután kerül sor, hogy a Pentelei Molnár utcai lakás dolgozószobájában megpillantok egy szép arab táncosnőt és végigseprem tekintetemmel az íróasztal kéziratkarjait. — Egyszer, még külügyminiszter koromban, Germanus Gyula professzor és felesége, Kairóba indulva, s elköszönve, megkérdezte: milyen ajándékot hozzanak nekem, viszonozva az utazásukhoz nyújtott segítségemet? Egy szép arab táncosnőt, feleltem habozás nélkül. Több hónap múlva, egy fogadáson összetalálkozva, Germanus Gyuláné megkérdezte tőlem: meddig etessem még a szép arab táncosnőt, mikor viszi már el tőlünk? Így került Germánuséné ajándéka, ez a szép kép a dolgozóasztalom fölötti falra. A szép arab táncosnő festményen megformált és elbeszélt tekintete a szemtanúja a nyolcvanéves Sík Endre alkotó munkájának. A történettudományok doktora, az afrikanisztika egyik megalapítója, Fekete-Afrika népeinek, s történetüknek a tudósa ebben az arab táncosnővel benépesített szobában végzi a sziszifuszi munkát, egyetlen ujjal — az épen maradt bal kéz középsőjével — gépelve és fejezve be a Fekete-Afrika történetének harmadik kötetét, amely eddig 1700 oldalnál nagyobb terjedelmű. A szülőház Ma nyolcvan éve kezdődött az a sűrűszövésű, drámai fordulatokban teljes, forradalmi ívelésű életű Sík Endre volt piarista novícius még a monarchiában, volt joghallgató Magyarországon, egy Kis pajtás nevű gyermeklap szerkesztője Budapesten, Ferencz József katonája az első világháború orosz frontján, hadifogoly Irkuckban, a szovjethatalom forradalmi bírája a szibériai Csitában, egyetemi tanár Moszkvában, Magyarország követe az Egyesült Államokban, a Külügyi Akadémia vezetője Budapesten, csaknem négy éven át az ország külügyminisztere , amelynek a velem szemben ülő a részese is volt, hőse is, alakító-formálója is. Most már olyan törékeny a forradalmár teste, hogy Sík Endre ősz hajával, barázdákkal teleszántott arcával, sötét ruhájának nyakig zárt zakójával szinte elvész a nagy karosszékben. A születésnapot köszönteni jöttem, s ennek során fölvetem, hogy Sík Endre könyvei, a gazdag ívelésű emlékező irodalom nem említette még a gyermekkort, a szülői házat, a szülők történetét, a testvérekét. Sík Endre elbeszéli, hogy tervezi a gyermekkor s a piarista évek megírását is. Ha engedi a nagyúr, az idő. — Áll még a szülőház? És hol? — Egy nyári napon történt. Már itthon éltem — meséli. — A Nemzeti Bankban jártam és lejövet, az utcán nem találtam az autómat és a sofőrömet. Leültem a Nemzeti Bank bejárata előtti kis téren, egy padra. S amint vártam, egy sarokházra tévedt a tekintetem. Az én időmben ez volt a Nagykorona utca 23. A sarkán a Zoltán-patikával. Most is patika állt a sarkán, az 511-es számú. Csak az utcanevek változtak meg: a Bank utcából Lengyel utca, a Nagykorona utcából pedig Alpári Gyula utca lett, egy jó barátomról nevezték el az utcát, amelyben születtem. Fölkeltem a padról, elindultam a ház felé, amelynek a második emeletén születtem. Szétnéztem a zárt udvaron, ahol egy öregasszony szólított meg. Kit keresek, kérdezte. Inkább mit, feleltem. A tavalyi hót, mondtam. Hirtelen ismert föl, tudom, mondta, itt született, én még emlékszem magára. Bement a lakásába és egy régi anziksszal tért vissza. Ezt a levelezőlapot én írtam, vigaszként szinte, egy jó barátomnak, az öregasszony becsének, aki tüdőbajban haldoklott. Ez a fiú — Bencének hívták — piarista novícius társam volt, 1904 vagy 1905-ben Vácott. Tüdőbaja miatt maradt ki a rendből, hazajött meghalni Pestre. Megnéztem a magas saroképületet: ma Alpári utca 21. a száma. A második emeleten élt egy híres ügyvéd s a családja. Az apa . Egyszer, már a felszabadulás után, Mezőkövesden öreg parasztok léptek mellém, s mielőtt tiltakozhattam volna, elkapták és megcsókolták a kezemet. Sík Sándorra, az apámra emlékeztek, aki jogász volt, az egyetemen Keveházi Kovács Gyula tanítványa, s olyan ügyvéd, aki csak igazságos ügyet vitt, a szegényt pedig ingyen védte. Mikor apám az angliai esküdtszékek működésének tanulmányozása után hazatért, megkérdezte tőle Erdélyi Sándor miniszter: nem akar-e katedrát az egyetemen? Apám azt felelte, ő független akar maradni, de itt van ez a Barna Náci, akinek több esze van, mint a miniszternek és apámnak együttvéve, nevezze ki őt táblabírónak. A miniszter a híres Barna Ignácból táblabírót csinált, később Barna csinálta meg a magánjogi törvény tervezetét. S mikor Szilágyi Dezső minisztersége idején olyan törvénytervezetet akartak a ház elé vinni, amely a megyék főispánjainak jogot adott volna a megyei ítélkezések fölülbírálására, apám és Barna Náci Le a napirendről címmel brosúrát adott ki, s ezzel meg is buktatta a törvénytervezetet. A Borsszem Jankó első oldalán karikatúrát közölt az eseményről : egy asztalnál ül a hatalmas termetű Szilágyi Dezső, s a szoba sarkában áll egy kis alak, aki nyilat lő a miniszter gyomrába. A nyílra, mert apám mindig nyíltan lépett föl, ez volt vésve: Sík Sándor. A híres jogász és ügyvéd, 46 éves korában, váratlanul halt meg 1900. január 1-én, délben. Sík Endre kilencéves volt akkor. Az édesanya Édesanyját 1915. február 15-én, huszonhárom esztendős korában látta utoljára. Az időméretek félelmesek e pályán, Sík Endre életében. A nyolcvan év két rendben, két világban, a kapitalizmus és a szocializmus korában telt el, ennek során a forradalmár négy világrészben — Európában, Ázsiában, Afrikában, Amerikában — járt és élt. Mint Ferencz József katonája köszönt el édesanyjától 1915. február 15-én és hazáját harminc és fél esztendő után, 1945 szeptemberében látta viszont. De csak a hazáját. Édesanyját nem. — A fronton fogságba estem, édesanyámmal sűrűn leveleztem, de 1917-ben megszakadt a posta, és az összeköttetés csak 1922-ben állt helyre. Attól fogva 1929-ig leveleztem, de csak vele, az édesanyámmal. Édesanyám ebben az esztendőben meghalt, a gödöllői temetőben pihen apámmal együtt. A testvérek Ha egy idegen bolygóról földünkre tévedt s a mi beszédünket értő ismeretlennek el akarnám beszélni korunk meghökkentő fordulatokban teljes, fantasztikusan változó történetét, a Nagykorona utcai Sík család históriáját is fölhasználnálm hozzá. — Három olyan testvérem volt, két fiú és egy lány, akik 2, 4 és 6 esztendős korukban, néhány nap alatt, hirtelen hunytak el skarlátban, nagyon-nagyon régen. Rajtuk kívül öten voltunk gyerekek, két lány, s három fiú. Ilma és Flóra Budapesten és Flóra apáca lett — mi rettentő nagy katolikus család voltunk — és harminchat éven át oktatott. Bátyám, Sándor, aki két évvel volt idősebb nálam, amint tudja, piarista szerzetes lett, költő volt, műfordító, irodalomtörténész, egyházi író, 1948-ban Kossuth-díjjal tüntették ki, s a temetésén, 1963 őszén, ott állt mellettem a Farkasrétiben, Kodály és a felesége is. Sík Sándor volt egyik tanára és fölfedezője Radnóti Miklósnak. — Azt a történetet, amelyet bátyjáról megírt, sohasem fogom elfelejteni — jegyzem meg. — Melyik történet ez? — Egy részlet „Egy diplomata feljegyzései”-ből A svájci aranyak elrejtése. — Áhá! — mosolyog. Az olvasónak azonban meg kell magyarázni: Sík Endrét, miután az Egyesült Államok elismerte az új magyar államot, a washingtoni követségre osztották be és költségeire, svájci aranyakban, ezer dollárt kitevő összeget utaltak ki. Sík soha életében ennyi aranypénzt együtt még nem látott. Félt, hogy valaki leüti az utcán és elrabolja az állami aranyakat. Ideiglenes szállásán nem lehetett az értékeket elzárni. Ilyen aggodalmai közt kereste fel Sándor bátyját a budapesti piarista rendházban. Végül ,,V. atya”, Sík Sándor egyik rendtársa zárta el az aranyakat és őrizte egy hónapon át, Sík Endre elutazásáig, a rend kettős biztonsági zárral ellátott ládájában. „V. atya” Törnek Vince piarista rendfőnök volt, a rend későbbi római generálisa. — Bátyám rendkívüli ember volt. Mikor útjaink elváltak, s én már nem piarista novícius voltam, hanem jogász Budapesten, s cikket írtam a Szocializmus 1914. július 1-i számában, bátyám gratulált cikkemhez. Mihez gratulálsz, kérdeztem tőle, s minek örülsz, hiszen a tieiddel ellentétes elveket hirdetek? Annak örülök, felelte, hogy van meggyőződésed. , A tervek A nyugalmazott külügyminiszter, az Országos Béketanács elnöke, az író s a tudós végül a következő jövendő terveit vetette fel: — 1959 óta dolgozom Fekete- Afrika történetének harmadik kötetén, amelyet most befejeztem. Ez a gyarmatbirodalmak fölbomlásáig terjed. Szándékom megírni a negyedik kötetet, amely Dél-Afrikáról s még meglevő gyarmatokról szól. Az ötödik kötetben pedig a függetlenné vált országok történetét beszélem el. Ezenkívül: 1. meg akarja írni gyermekkorát és „piarista életét” Vácott, és azon a Rózsahegyen, ahonnan, Makoviczky Dusán, Tolsztoj szlovák orvosa származott; 2. újságírói életét az Élet szerkesztőségében, Pethő Sándor mellett, a Kis pajtás című gyermeklap szerkesztőségét és szerkesztését, végül 3. az első háborút, fogságát, s életét 23-tól 30-ig. Mindezt egyetlen ujjal ugyan, de az emlékezet teljes birtokában kívánja megírni. A meghatódottság zászlaját hajtjuk meg életerejének csodája előtt. Rnffy Péter A történelmi múltú, patinás Várnegyedben öt évvel ezelőtt egy különleges múzeum létesült, amely azóta is a főváros egyik idegenforgalmi érdekessége. Tulajdonképpen a világszerte híres „magyar konyha” és a magyarországi vendéglátóipar múltjának és jelenének térben és időben megörökített nagy Képes Könyve ez a múzeum a Fortuna utca 4-es számú házban. Kitűnő elgondolásból jött létre, de a terv még csak félig valósult ,meg ebben az épületben kap majd otthont a múzeum rokonrészlege, a kereskedelmi gyűjtemény is, s akkor az épület homlokzatára ez a felirat kerül: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum. Habár a múzeum kereskedelmi gyűjteménye még csak most van keletkezőben — tavaly augusztusban kezdték meg a gyűjtőmunkát —, és a gyűjtemény a budai Várnegyedtől egyelőre jó messze, a Hungária körút egyik ódon épületében kapott ideiglenesen otthont, máris sok érdekességet rejt magában. Lényegében az új múzeum, amelyet a Belkereskedelmi Minisztérium tart fenn, már ma is ezen a néven működik: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, főigazgatója Somogyi Sándor, főigazgatóhelyettese pedig Borza Tibor. A múzeumnak két gyűjteménye van: a kereskedelmi gyűjteményt dr. Pápa Miklós, a vendéglátóipari gyűjteményt Gundel Imre vezeti. Leletmentő gyűjtőmunka A kereskedelmi gyűjtemény raktárában fiatal múzeológusok rendezgetik az egybegyűjtött leletanyagot, amelyben az egykori különféle számolócédulák sokaságától kezdve a hajdani boltberendezések legkülönfélébb tárgyáig minden a hazai kereskedelem múltjáról mond valami érdekeset. Ebben a környezetben beszélgettünk dr. Pápa Miklóssal, a kereskedelmi gyűjtemény vezetőjével, aki az anyaggyűjtés munkájának irányítását végzi. — A kereskedelmi tagozat még nem múzeum — mondja —, kiállítási helyiségünk nincsen. Körülbelül másfél-két év múlva kapunk majd végleges helyet a Fortuna utca 4-es számú házban, az épület átalakítása után. Feladatunk most a leletmentés. Működési területünk kiterjed az egész országra és minden kereskedelmi szakmára. E szakmák sokféleségéből adódik, hogy valamennyi szakággal foglalkoznunk kell. A különféle boltok berendezése többé-kevésbé ugyanis eltér egymástól. Továbbá nemcsak a boltos kereskedelemmel kívánunk foglalkozni, hanem a vásárkereskedelemmel is, hiszen a falusi vásár kereskedelmünk legősibb formája. Hogyan folyik a kiállítási anyag összegyűjtése? — Muzeológusaink bejárták az egész országot, és felvették a kereskedelmi vállalatokkal a személyes kapcsolatot. Gyűjtési körünk az alábbiakra terjed ki: tárgyak, iratok, számológépek, cédulák, fényképek, könyvek, folyóiratok gyűjtésére. A legnagyobb probléma a tárgyak összegyűjtése, mert ezek kevésbé maradtak fenn. Az iratokat védik a levéltári rendelkezések, amelyek megszabják az őrzés idejét, a kiselejtezés módját. A tárgyakat viszont nem védi semmi. Sok gondot okoz az is, hogy a tárgyak miképpen váljanak majd élő múzeummá. Nem üres polcokat akarunk bemutatni, hanem azokat meg akarjuk rakni korabeli jellegű és csomagolású áruval. Itt sokat segíthet nekünk a lakosság. Régi háztartásokban még ma is jócskán használnak egykori fűszeres, teás, kakaós, kávés, bádogból készült díszdobozokat, amelyekben az árut annak idején forgalomba hozták. Nagy segítséget jelentene számunkra, ha ezeket svajte’r'4ruri-''—*’k f°1aiánlrinák. A volt m-kereskedők is bizonyára renamitáznak még egykori üzletükből néhány kisebb-nagyobb tárggyal, amelyet mi örömmel és szeretettel tovább őriznénk. Gyűjteményünk jelenleg a következő módon gyarapszik: ajándékozás és magánosoktól vásárlás révén is, ezenkívül jelenleg egy gyűjtési pályázat is folyik, értékes díjakkal. A pályázat határideje április 15. Akit érdekel, kérje írásban a pályázati tájékoztatót és mi szívesen elküldjük. (Kereskedelmi Gyűjtemény, Budapest, XIV., Hungária körút 17—19. Telefon: 637—057.) Még csak annyit, hogy nem csupán a magyar, hanem a Magyarország területén folyt kereskedelemmel foglalkozunk, tehát például római-kori kereskedelmi emlékeket is szeretnénk gyűjteni. Egy szövetkezeti részjegy elnek a polcok, vitrinek, szekrények, a leletmentés során összegyűjtött anyaggal. Látogatásunkkor száz meg száz tárgyi emléket, íratot, könyvet, fényképet, számolócédulát tettek elém az egyetemet végzett fiatal muzeológusok — Horn Emilné és S.„ Nagy Anikó —, akik éppen olyan kutató szenvedéllyel foglalkoznak ezzel a leletanyaggal, mintha történetesen az irodalmi múzeumban dolgoznának, vagy ókori régészek lennének. Kezembe veszek néhány érdekes leletanyagot a gyűjteményből. Itt van például Károlyi Mihály nevére 1906. január 1-én kiállított, egyik, 135. sorszámú részjegy, amelyben „Parád községi fogyasztási és értékesítő szövetkezet igazolja, hogy ■ a szövetkezet tagja és a szövetkezet vagyonából egy teljesen befizetett 30, azaz harminc koronás üzletrészre igénnyel bír”. Ismeretes, hogy a későbbi forradalmár földosztó grófnak annak idején Heves megyében, Párád határában is volt földbirtoka, és mint akkori földbirtokos, részt vett Párád szövetkezeti életében. Egy másik érdekes lelet egy régi bevételi könyv, amely arról tanúskodik, hogy Zoller Antal nagymarosi liszt- és fűszerkereskedő 1863. decemberétől kezdve naponta ebbe a könyvbe írta bevételét. A gyűjtemény egyik ritka példánya az az áruismereti könyv, amelyet 1836-ban adtak ki Lipcsében. A magyar ipar és kereskedelem országos albuma című díszes kiadvány Gömöry Lajos szerkesztésében az országos millenniumi ünnepségek évében jelent meg, 1896-ban. Kereskedelmi mérlegkimutatások, iparigazolványok, cégbejegyzési hitelesítések, számlák és egyéb, a kereskedelmi élettel kapcsolatos iratok sokasága. Itt van például a Rimamurányi Vaskohók égyük, több mint száz év előtti mérlegkimutatása. A múzeum felkutatja a régi, országos hírű kereskedők életrajzának adatait is. Már eddig is több ezer darabból álló számlagyűjteményt állíthattak össze. A kis számolócédulák, amelyeken egykor különböző kereskedelmi cégeket reklámoztak, felvillantanak képzeletünkben olyan ismert cégeket, mint amilyen volt a Törley vagy Keglevich pezsgőgyár, a Gottschlig Ágoston cs. és kir. udvari tea- és rumszállító, a Brázay sósborszesz, a Diana sósborszesz cége, a számlálócédulán Zeppelint utánzó rajzú, Herz szalámit reklámozó cég, stb., stb. Némely számolócédula hátlapján egyes újságok csináltak maguknak reklámot, így például volt Népszava, Magyarország, Pesti Hírlap, Érdekes Újság, Színházi Élet stb. számolócédula, valóságos „mini” sajtótörténet állítható össze abból a korból e számolócédulák alapján. De ismeretterjesztői célzattal is adtak ki egyes cégek számolócédulákat, például Madách Imre arcképvázlatával. A számolócédulák gyűjtése egykor olyan „hobby” volt a tanulóifjúság körében, mint nem is olyan régen a különféle papírszalvéták, vagy gyufadobozcímkék gyűjtése. Régi boltberendezéseit megújulása Máris sikerült néhány boltberendezést is összegyűjteniük. Solymárról egy régi fűszerbolt berendezését vásárolták meg, felszerelési tárgyaival együtt. Ennek a boltnak él még a tulajdonosa és a gyűjtemény munkatársai megírták a bolt és a boltos történetét is. A gyűjtemény raktárát gazdagítják egy bőr- és díszműáruüzlet főbb berendezési tárgyai is. Régi, hagyományos csemegebolt, hentesbolt Stühmer-féle édességbolt, egykori festékggbolt ugyancsak látható lesz a múzeumban. A gyűjtemény egyik érdekessége a váci hajdani „Mennyasszonybolt” festett cégére. Lisztes hombárok, a legkülönfélébb kereskedelmi mérlegek•— rugós mérlegek, patikamérlegek, modern gyorsmérlegek, stb. — továbbá különböző pénztárgépek sorakoznak a gyűjtemény raktárában, hogy aztán a Fortuna utcában élő múzeummá váljanak a látogatók számára. De addig még sok mindent szeretnének összegyűjteni, így például régi üzleti cégbélyegzőket, cégnyomásos levélpapírokat, régi, kockacukros ládákat pénzügyőri bélyeggel, kockacukros dobozokat, süvegcukor burkoló papírt, süvegcukor vágó kést, különféle fobotokat — tejfokolót, szeszfokolót —, locsoló edényeket, amelyekkel a bolt olajos padlóját öntötték, vizes nyolcakat rajzolva arra, különböző reklámtáblákat — hosszú lenne felsorolni, mi mindent szeretnének összegyűjteni még, hogy a letűnt korok kereskedelmi életét bemutató múzeum minél teljesebb képet adjon. De addig is, amíg másfélkét év múlva a Fortuna utca 4-es számú házban a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumnak megnyílik a kereskedelmi részlege, nemsokára látható lesz a kereskedelmi gyűjtemény egyik érdekes része: ez év őszén kávétörténeti kiállítást rendeznek a múzeum anyagából. Környei Elek Sík Endre köszöntése Dr. Sík Endrét, az Országos Béketanács elnökét 80. születésnapja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága levélben köszöntötte. A Központi Bizottság üdvözletét Aczél György és Óvari Miklóst, a Központi Bizottság titkárai adták át, Moszkvában a szovjet békebizottság és az Afrika intézet ünnepi ülésén megemlékeztek Sík Endre 80. születésnapjáról, és üdvözlő táviratot küldtekSilf Endrinal 1000—1500 rm” alapterületű, ipari üzem céljára alkalmas, közművesített csarnokot TÖBB MILLIÓS NAGYSÁGRENDŰ fejlesztés! alap átadással 4—5 évre bérbe vennénk