Magyar Nemzet, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

% Öt esztendő alatt egymillió-kétszázezren költöznek új otthonba . Az életszínvonal egyik igen fontos tényezője a lakás­­helyzet alakulása. A negye­dik ötéves terv során további 400 ezer új lakást építünk fel. Ennek nyomán öt esztendő alatt — egy lakásra három személyt számítva — egymil­lió 200 ezer ember költözik majd új otthonba. Arra törek­szünk, hogy a családok mi­nél kulturált, s­z körülmények között éljen­ek­. Közvéleményünk időszerű­nek és szükségesnek tartotta a lakásgazdálkodás probléma­körének átfogó rendezését is. A nemrég hozott határozatok megvalósításától a lakásviszo­nyok további javulását, a jobb lakáselosztást és a terhek igazságosabb megoszlását, vár­juk. Megállapította a kormány elnöke, hogy egyes bányavidé­keken a lakásellátás az utób­bi évek folyamán nem fejlő­dött kielégítően. Ezért, figye­lemmel a kényszerű szanálá­sokra is — fokozni kell a bá­nyavidékeken a lakásépítkezés ütemét. Komárom megyében a harmadik ötéves terv idő­szakában több mint 11 ezer új lakás épült, azonban sok tönkrement régi lakást le kel­lett bontani, s így a lakásál­lomány öt év alatt mintegy 7200-zal emelkedett. A mosta­ni tervidőszakban a megyében 15—16 ezer lakás épül, s 1975 végén a megye lakásállomá­nya meghaladja majd a 100 ezret. Úgy vélem, ezzel már sok család gondján enyhítünk. Június 1-től több mint négyszázezer ember jövedelmét emelik . Amint pártunk X. kong­resszusa is rámutatott, az or­szágépítő célok elérésének fontos feltétele és követelmé­nye, hogy a nemzeti jövede­lem emelkedésével összhang­ban, növeljük a nép életszín­vonalát — mondotta a továb­biakban. Emellett egyes társa­dalmi rétegek, csoportok jö­vedelm­ében az évek folyamán indokolatlan különbségek ala­kulnak ki. Ezek megszünte­tésére időközönként központi bérintézkedések is szüksége­sek. Ezt szem előtt tartva a kormány, a Szakszervezetek Országos­ Tanácsával egyetér­tésben — az MSZMP Közpon­ti Bizottságának korábbi ál­lásfoglalása alapján — né­hány területen béremelésekre hozott határozatot. Fontos megbízatásnak teszek eleget, amikor most tájékozta­tom önöket és egyúttal az or­szág közvéleményét arról, hogy 1971. június 1-én — össz­hangban a negyedik ötéves terv életszínvonal emelési elő­irányzatával — a következő központi bérintézkedéseket hajtjuk végre: „ ^­t- Felemeljük vUabér. «g §, középfokú oktatási intézmé­nyek és az óvodák pedagógu­sainak illetményét 20 száza­lékkal. Ez az intézkedés mint­egy 110 ezer pedagógust érint.­­ Felemeljük az orvosok, a gyógyszerészek bérét, szintén 20 százalékkal, továbbá az egészségügyi­­ középkáderek (ápolók, laboránsok, asszisz­tensek, műtősök stb.) bérét 5—10 százalékkal; az alsó- és középfokú oktatási és egész­ségügyi intézmények egyéb al­kalmazottainak bérét 10 szá­zalékkal. —■ Emeljük a fegyveres erők és testületek kötelékében szol­gálatot teljesítő hivatásos állo­mányú­ tisztek, tiszthelyettesek illetményét 10 százalékkal. — A béremelésre hozott ha­tározat végrehajtása során egy évben 1 milliárd 520 millió forintot fordítunk az érintett kategóriák életszínvonalának javítására. A­­ bérintézkedés több mint 400 ezer ember jö­vedelmét emeli.­­ A végrehajtás kimunká­lása az érintett minisztériu­mok és szakszervezetek közös és felelősségteljes feladata. Ehhez a párt és a kormány csak elvi szempontokat ad. Nem lenne helyes a béreme­lésnél az egyenlősdi. Például a pedagógusoknál a béreme­lést fel kell egyben arra is használni, hogy a természet­tudományos szakokon végzők az oktatás területén maradja­nak és ne az ipar és kereske­delem területén helyezkedje­nek el egy-két évi nevelői te­vékenység után.­­ Ezeket az intézkedéseket olyan körülmények között hoztuk meg, amikor számba kellett vennünk a költségve­tésben mutatkozó ismeretes hiányokat. Mégis így hatá­roztunk, mert gazdasági éle­tünk fejlődési tendenciáit kedvezőnek ítéljük, s tudjuk, hogy ez az életszínvonal to­vábbi növelését elősegítő lé­pés is hozzájárul a munka­­kedv és felelősség növelésé­hez. A népgazdaságunk adott lehetőségeinek keretében el­határozott béremelés társa­dalmi hatását nagyon jelen­tősnek tartjuk, mert tudjuk, hogy ez az intézkedés az érin­tettek gondjait enyhíti. Már­pedig, ha egy pedagógus, vagy­­ egy ápolónő, érezve a foko­zottabb megbecsülést, nagyobb kedvvel, jobb közérzettel vég­zi munkáját, annak a szülő, vagy az ápolásra szoruló be­teg, s közvetve egy-egy csa­lád érzi majd kedvező követ­kezményeit. — Hazánk védelme, bizton­sága megköveteli, hogy foko­zottabban elismerjük a fegy­veres erőinknél és testüle­­teinknél — néphadseregünk­ben, a Belügyminisztérium szerveinél és másutt — szol­gálatot teljesítők kitartó és áldozatos munkáját, példaadó helytállását. — Tudjuk, hogy ezzel a mostani intézkedéssel koránt­sem oldottunk meg minden égető problémát. Éppen a most lezajlott szakszervezeti kongresszusok jelezték, hogy akadna még más területeken is bőven tennivalónk. — A problémákat az ország anyagi erejéhez mérten sorra­­rendre megoldjuk, mint ezt egész dolgozó népünk tanúsít­hatja. A mostani bérpolitikai intézkedések azokat érintették, akiknek a bérét a legrégebben rendeztük, akik a legjelentő­sebben maradtak el mások bérszínvonalától. ­ A szocialista testvérországok gazdaságpolitikájának összehangolása Nemzetközi gazdasági kap­csolatainkkal összefüggésben a Minisztertanács elnöke alá­húzta: " Minden vonatkozásban bővítenünk kell külkereske­delmünket. A mainál hatéko­nyabban fel kell használnunk a nemzetközi együttműködés­ben rejlő nagy lehetőségeket. Együtt a szocialista országok­kal, elő kell segítenünk a szo­cialista nemzeti gazdaságok közötti integrációs folyamato­kat és a különböző kooperá­ciós együttműködések további kiterjesztését. Exportra gyár­tott termékein­kk­el szemben a külföld egyre nagyobb igénye­ket támaszt.­tt Éppen ezért időszerűnek tartjuk, hogy a következő években a KGST -országok kormányai sokoldalúan egyez­tessék gazdaságpolitikai elkép­zeléseiket, hogy ezzel is előse­gítsék a szélesebb értelemben vett munkamegosztást a ter­melés legfontosabb ágazatai között. Az egymástól elkülönült népgazdaságokban sok olyan nem kívánatos párhuzamosság alakult ki, amely akadályozó­ja, fékje a világszínvonalat biztosító termelésnek, terme­lékenységnek. Mi, magyarok, különösen nagy jelentőséget tulajdonítunk a tüzelőanyag, az energetika, a fontosabb nyersanyagok biztosítását cél­zó szoros együttműködésnek. Be kívánunk kapcsolódni az energiarendszerek, az olaj- és gázvezetékek közös építésébe. A kész- és félkész termékek­nél a nemzetközi munkameg­osztás fejlesztésében, továb­bá természeti és ásványi kin­cseink közös kitermelésében is határozottabban léphetünk előre. A szocialista testvérországok között a gazdaságpolitika em­lített összehangolása óriási je­lentőségű az egész szocialista közösség további fejlődése Ma©ar Nemzet szempontjából. A nagy fon­tosságú népgazdasági ágazatok fejlesztése és a beruházások összehangolása lehetővé teszi a tudomány és a technika élenjáró eredményeinek gyor­sabb meghonosítását, haszno­sítását a termelésben, ver­senyképességünk növelését. Ezután a nemzetközi poli­tika időszerű kérdéseivel fog­lalkozott Fock Jenő. Hangoz­tatta, nagy figyelemmel kísé­ri a nemzetközi helyzet ala­kulását, hazánk nemzetközi kapcsolatainak fejlődését. Te­vékenyen részt veszünk min­den olyan akcióban, amely a nemzetközi helyzet javítását, a béke és a biztonság meg­szilárdítását, a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttműködését szol­gálja. Elérkezett az ideje az európai biztonsági értekezlet előkészítésének Emlékez­tetett az elmúlt idő­szak egyik legjelentősebb kül­politikai jellegű kezdeménye­zésére, a Varsói Szerződés tag­államai ,,Budapesti felhívásá­ra”, s leszögezte: kormá­nyunk álláspontja­­szerint el­érkezett az idő, hogy a bi­zonytalan európai viszonyok rendezettebb alapokra kerül­jenek; minden ország ismerje el a második világháború után Európában kialakult realitáso­kat, s fokozatosan megszűnje­nek azok a körülmények, amelyek bizalmatlansághoz, esetleg fegyveres konfliktu­sokhoz vezethetnek. Úgy vél­jük, elérkezett az ideje annak, hogy kontinensünk országai áttérjenek az európai bizton­sági értekezlet előkészítésé­nek aktívabb szakaszára, a tanácskozás sokoldalú előké­szítésére. A kétoldalú konzul­tációk után, a további előre­haladás céljából szükséges, hogy az európai államok kép­viselői együttesen tanácskoz­zanak és véglegesen megálla­podjanak a legfontosabb kér­désekben. — A szocialista országok — köztük hazánk — továbbra is aktív tevékenységet fejtenek ki az európai biztonsági érte­kezlet összehívása, Európa legégetőbb problémáinak meg­oldása érdekében. A múlt év­ben aláírt szovjet—nyugatné­met és lengyel—nyugatnémet szerződés jól szolgálja az euró­pai biztonság ügyét. A szerző­dések ratifikálása azonban még hátra van, a ratifikálás elhúzása, sőt megakadályozása érdekében sorompóba lépett mind az amerikai imperializ­mus, mind a nyugat-németor­szági reakció.­­ Szeretném nagyon határo­zottan leszögezni: tévednek, akik azt hiszik, hogy az euró­pai biztonság ügye csak a szo­cialista országoknak sürgős, a kapitalista országoknak nem. Az európai béke és biztonság létfontosságú az összes európai ország számára, ezért minden­kinek munkálkodnia kell an­nak megszilárdításán. . Támogatjuk az indokínai népek igazságos szabadságharcát A világpolitika másik gyújtópontjában, Indokínában az utóbbi időben nem javult a helyzet, ellenkezőleg, tovább bonyolódott. Nixon, az Egye­sült Államok elnöke 1968-ban a választási küzdelemben kije­lentette, hogy elnökké válasz­tása esetén, belátható időn be­lül kivonja az amerikai csapa­tokat Vietnamból és befejezi a háborút. Nixon több mint két esztendő óta az Egyesült Álla­­­mok elnöke, de ez ideig nem sokat tett ígéretének beváltá­sára. A világ közvéleményét — beleértve az Egyesült Államok széles néprétegeit is — mély felháborodással tölti el, hogy az amerikai imperializmus nem hagy fel agresszív akciói­val, ellenkezőleg, Kambodzsá­ra és Laoszra is kiterjesztette barbár háborúját. Mindez a „vietnamizálás” jegyében tör­ténik. Az amerikai imperialis­ta vezető körök által nem várt események bizonyítják, hogy az a szégyenletes elképzelés, amely az ázsiai népek egymás elleni harcára épít, máris bu­kottnak tekinthető. A vietna­mi, a kambodzsai, a laoszi sza­badságharcosok súlyos katonai vereségeket mérnek az ameri­kai zsoldban álló dél-vietnami m­artalócokra, a csatlós csapa­tokra és az USA-hadigépezet­­re. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a szabadságszerető indo­kínai népek győzelmei nyomán távozásra kényszerül az ag­­resszor, s eljön majd az idő, amikor Indokína népei szaba­don és békében élhetnek, olyan társadalomban, amelyet vá­lasztanak maguknak. — A Magyar Népköztársa­ság — szoros egységben a többi szocializmust építő országgal — erejéhez mérten segíti, tá­mogatja az indokínai népek igazságos szabadságharcát. Szolidárisak vagyunk osztály­­testvéreinkkel, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság népé­vel, velük vagyunk az ameri­kai imperializmus ellen, szo­cialista hazájuk megvédéséért és felvirágoztatásáért vívott harcukban.­­ Álláspontunk szerint a délkelet-ázsiai problémák ha­marább megoldódnának, ha ja­vulna az együttműködés a Kínai Népköztársasággal, ha szorosabbra zárulnának a so­rok a Kínai Népköztársaság s a világ kommunista és mun­kásmozgalmai között. Ezért munkálkodunk mi, magyarok céltudatosan és következetesen az egység megteremtésén. Nagyra értékeljük az EAK kormányának pozitív javaslatait A szocialista közösség más országaival együtt, a Magyar Népköztársaság is számos konkrét erőfeszítést tett azért, hogy a világ békéjét is fenye­gető izraeli agresszió követ­kezményeit — minden, e tér­ségben élő nép jogos érdekei­nek figyelembevételével — po­litikai eszközökkel felszámol­ják. Támogattuk és támogatjuk a Biztonsági Tanács 1967. no­vember 22-i határozatának végrehajtását, amelyet Izrael konokul ellenez és végrehajtá­sát mind ez ideig elszabotálta. Örömmel üdvözöltük az Egye­sült Nemzetek főtitkárának és megbízottjának, Gunnar Jar­­ring nagykövetnek a békés rendezésre irányuló erőfeszíté­seit. — Nagyra értékeljük az Egyesült Arab Köztársaság kormányának a konfliktus bé­kés megoldására tett pozitív javaslatait. Mértéktartó és bölcs az az elhatározás, hogy Izrael provokatív magatartása és a tűzszünet lejárta ellené­re, tartózkodik a harci cselek­ményektől. Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Arab Köztársaság­tól és a többi megtámadott arab országtól többet elvárni nem lehet. Most Izraelen és legfőbb támogatóján, az Egye­sült Államokon a sor. Ha to­vábbra is akadályozzák a kö­zel-keleti konfliktus békés megoldását, ne csodálkozzanak, ha az egész világ megbélyegzi magatartásukat. A helyzet esetleges kiéleződéséért is vi­selniük kell a teljes politikai felelősséget. Mi a magunk ré­széről teljesen jogosnak tart­juk és támogatjuk a haladó arab országok politikai akcióit, védelmi képességük, katonai készenlétük, éberségük fokozá­sát, a megszállt arab területek visszaszerzéséért vívott harcu­kat. ­ Erősítjük szövetségünket a szocialista országokkal — Az elmúlt időszakban to­vább növekedett a Magyar Népköztársaság tekintélye a világban. — Egyik fő törekvésünk volt, hogy erősítsük szövetsé­günket a Varsói Szerződéshez és a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsához tartozó szo­cialista országokkal, minde­nekelőtt a Szovjetunióval. E feladatot is sikerrel teljesítet­tük. Fejlődtek kapcsolataink a többi szocialista országgal is, a Vietnami Demokratikus Köztársasággal, a Kubai Köz­társasággal, a Jugoszláv Szö­vetségi Szocialista Köztársa­sággal, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársasággal. Meg- -Csatartak, 1911. április 8. elégedéssel konstatáljuk, hogy az utóbbi időben a Kínai Nép­­köztársaság vezetői részéről is mutatkozik bizonyos készség államközi kapcsolataink nor­malizálására. A Varsói Szerződés politikai tanácskozó testülete számos al­kalommal tanácskozott. Rend­szeresek voltak a KGST ve­zető szerveinek ülései, több alkalommal konzultáltak egy­mással a testvérországok kül­ügyminiszterei. Mindez azt mutatja, hogy az európai szo­cialista országok szoros és fo­lyamatos együttműködése ele­ven valósággá lett. — Fejlesztettük együttmű­ködésünket Afrika, Ázsia és Latin-Amerika független or­szágaival is. Erőnkhöz mérten támogattuk a nemzeti felsza­badító mozgalmakat. A tőkés országok vonatkozásában a békés egymás mellett élés megvalósítására, a normalizált viszonyok, a kölcsönösen elő­nyös kapcsolatok kialakítására törekedtünk. 1966. december 31-én a Ma­gyar Népköztár­saság 72 or­szággal állt, jelenleg 88 or­szággal áll diplomáciai kap­csolatban. — A Magyar Népköztársa­ság aktív tevékenységet fejtett ki a nemzetközi szervezetek­ben is. Kormányszerveink, il­letve különböző magyar társa­dalmi szerveink és testüle­teink munkája hozzájárul ah­hoz, hogy a szocializmust építő Magyar Népköztársaságot az egész világon megismerjék. Mi ezeket a fórumokat is felhasz­náljuk a világ békéjéért, a né­pek függetlenségéért az impe­rializmus ellen vívott har­cunkban. A továbbiakban hangoztat­ta, hogy a népek békéjének, a különböző társadalmi rendsze­rű országok együttműködésé­nek legfőbb akadályozója a nemzetközi imperializmus ve­zető ereje, az Egyesült Álla­mok. Az egyre agresszívabb, minden kalandorságra hajla­mos amerikai imperializmus áll a különböző válságok és konfliktusok mögött, makacsul ellenszegül a vitás kérdések békés eszközökkel történő megoldásának. Igyekszik aka­dályozni a haladást.­­ A szocialista világrend­szer szerepe a világban egyre nagyobb, mind meghatározóbb lesz, s még jelentősebb lenne ez a szerep, ha a szocialista világ a legfontosabb nemzet­közi kérdésekben egységesen lépne fel. Ezért kell az egység meg­erősítésén munkálkodni­ min­den szocialista országnak. Ami a Szovjetuniót és legközelebbi szövetségeseit — köztük ha­zánkat — illeti, e tekintetben nem érheti semmilyen szemre­hányás. Az SZKP XXIV. kongresszusa mérföldkő a szovjet nép történelmi útján A nemzetközi munkásmoz­galom kiemelkedő eseményé­ről, az SZKP XXIV. kong­resszusáról szólva a kormány elnöke rámutatott: Ez a nagyszabású tanácsko­zás, a kommunisták munka­­értekezlete mérföldkő a szov­jet nép történelmi útján, egy­ben kimagasló eseménye a szocializmust építő országok életének, a világ kommunista mozgalmának, az egész nem­zetközi életnek. A kongresz­­szust, az egész világhoz ha­sonlóan nagy figyelemmel kí­sérjük mi, magyarok is. Vala­mennyiünkre mély hatást gya­korolt az SZKP Központi Bi­zottságának beszámolója és a kongresszus tanácskozása. Ki­emelkedő jelentőségűnek érté­keljük Brezsnyev elvtárs mé­­lyenszántó helyzetelemzését a Szovjetunió belső helyzetéről, s mindazokat a tennivalókat, amelyek tovább erősítik a Szovjetunió Kommunista Pártjának vezető szerepét a kommunizmus építésében, a nemzetközi kommunista moz­galom egységének megszilár­dításáért folyó küzdelmet, s a külpolitikai kezdeményezése­ket, amelyek jelentősen meg­javítják a világbéke biztosí­tásának feltételeit. Nagy figye­lemmel tanulmányozzuk Ko­szigin elvtárs beszámolóját a szovjet népgazdaság elkövet­kező fejlődéséről, a kommu­nizmust építő szovjet nép élet- és munkakörülményeinek po­zitív változásairól. Az SZKP kongresszusán megfogalmazott értékelésekkel a legteljesebb mértékben egyetértünk, örülünk azoknak a nagy sikereknek, amelyeket a pártja vezetésével a Szov­jetunió népei elértek a kom­munizmus építésében és lelke­­sedéssel töltenek el azok a célok, amelyek az SZKP XXIV. kongresszusának ta­nácskozásain megfogalmazód­nak, előrevetítve a békés épí­­tőmunka, a kommunista tár­sadalom újabb nagy sikereit. Beszéde végén Fock Jenő a következőket mondotta: — Kipróbált, igaz barátunk­hoz, a Szovjetunióhoz hason­lóan mi is céltudatosan, lépés­ről lépésre, szorgalmas és fe­gyelmezett munkával tudunk csak tovább haladni gazdaság­i és társadalmi fejlődésünknek útján. Sikereink? — mint ed­dig is ■— a szocializmust építő népeknek, a szocializmus és a világ haladó erői prarapodá­­sának szerves részét képezik. Munkásosztályunk, dolgozó népünk hatékony támogatását kérjük ahhoz, hogy politikán­kat következetesen valóra tudjuk váltani. Kérem szava­zatukkal, bizalmukkal és min­dennapi munkájukkal támo­gassák igazán nemes és vonzó nagy társadalmi célkitűzéseink megvalósítását! Fock Jenő beszédét nagy tetszéssel fogadták a gyűlés részvevői. A kormány elnöké­nek beszéde után felszólalt Salamon Hugóné, a városi ta­nács vb-elnökehelyettese, a vá­ros képviselőjelöltje, Zsiga János, a 12-es akna vására városi tanácstagjelölt és Her­ceg László, a városi népfront­bizottság elnöke. A nagygyűlés után a kor­mány elnöke hosszan tartó eszmecserét folytatott a me­gye és a város vezetőivel. Választási nagygyűlések a fővárosban és vidéken Szerdán délután került sor a főváros első választási nagy­gyűlésére az Egyesült Izzó művelődési házában. A gyűlé­sen Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a budapesti pártbi­zottság első titkára a IV. ke­rület 9-es választókerületének képviselőjelöltje találkozott a választókkal. Az ünnepi díszbe öltözött ülésteremben ott voltak a kör­nyező gyárak, üzemek, a Chi­­noin, a Bányagépgyár, a Duna Cipőgyár, a Pamutnyomóipari Vállalat, az Egyesült Izzó, a Bőripari Vállalat munkáskol­lektíváinak küldöttei és a ke­rület lakosságának képviselői. Dr. Balogh Jánosnénak, a IV. kerületi népfrontbizottság titkárának megnyitó szavai után Benjámin László kétsze­res Kossuth-díjas költő — ugyancsak Újpest egyik kép­viselőjelöltje — szólalt fel, majd Németh Károly lépett a mikrofon elé, aki a főváros­nak a legutóbbi választások óta elért fejlődéséről, Újpest gyarapodásáról, a helyi és az országos gondokról, tervekről beszélt. Vidéken folytatódtak a vá­lasztási nagygyűlések, amelyek sorában Brutyó János, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke, Salgó­tarján országgyűlési képviselő­­jelöltje, a Hazafias Népfront salgótarjáni választási nagy­gyűlésén mondott beszédet. A Hazafias Népfront Szol­nok megyei és városi bizottsá­ga a szolnoki Szigligeti Szín­házban rendezett nagygyűlést, amelyen Czinege Lajos vezér­­ezredes, honvédelmi miniszter mondott beszédet. A Hajdú-Bihar megyei Nép­frontbizottság szerdán hét helyen, Hajdúböszörményben, Ebesen, Mikepércsen, Tisza­­csegén, Bárándon, Görbeházán és Tégláson szervezett válasz­tói gyűlést. Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára a Hosszú­háti Állami Gazdaságot keres­te fel, majd választókerületé­nek téesz-elnökeivel folytatott eszmecserét. Somogyban húsz helyen ke­rült sor választási­ gyűlésre. Kaposvárott a Latinca Sándor rr.egyes művelődési központban dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter mondott beszédet.

Next