Magyar Nemzet, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-09 / 84. szám
■ Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Jó útravaló A választási előkészületek programjában különös érdeklődést váltott ki Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének Tatabánya-Újvárosban szerda délután elmondott beszéde. A kormány elnökét jelölték képviselőjüknek a 38 000 lakosú szocialista település bányászai, a cementgyár, az erőmű, az alumíniumkohó, a vegyi- és bányagépgyártó vállalat dolgozói, és a megbízatást — ezt többször hangsúlyozta Fock Jenő — megtisztelő feladatként vállalta. Tatabányát méltán nevezik a hazai „széntermelés fővárosának”, hiszen az itt felszínre kerülő magas fűtőértékű szén az ország össztermelésének több mint 11 százalékát, fűtőértékben pedig több mint 15 százalékát képviseli. Tiszteletre méltó a tatabányai bányászok múltja, áldozatos harca, elismerésre érdemes helytállása a munkában és nagyon biztató a jövője is. A nagy nehézipari központ valamennyi lakosa számára kedvező az a bejelentés, hogy a kormány a medencében új bányák nyitását határozta el. A bányászlétszám stabilizálása, a többtermelés ösztönzése érdekében jelentős — mintegy 260 millió forint összegű — bérpolitikai intézkedéseket is jóváhagytak. Pótszabadságot kapnak a föld alatt dolgozók és a fizetéses Szabadság mértékét is növelték az eddigi 24 napról. „Egyszóval — mondotta Fock Jenő — a szénbányászatnak van jövője, bányászainknak van perspektívája, és olyan becsülete országunkban, amire büszkék lehetnek.” Bizonyára serkentőleg hatnak majd ezek a szavak azokra a fiatalokra, akik korábban más pályák, foglalkozások felé orientálódtak és most szándékukat megváltoztatva, apáik nyomdokait követve, a szén mellett tesznek hitet, a mélybe szállva fejtik majd „az ipar kenyerét”, szorgalmukkal gyarapítják a bányászdinasztiák hírnevét. Szó esett a szerdai választási nagygyűlésen Tatabánya jelenén és jövőjén túlmenően, az ország állapotáról, a nyugodt belpolitikai helyzetről, a kiegyensúlyozott közhangulatról, fejlődésünkről. Mindez szerves következménye a párt és a kormány csaknem másfél évtizedes politikájának, amelynek középpontjában az ember helyezkedik el. A munkás, a paraszt, az értelmiségi javára történik minden ebben az országban, akár újabb munkaalkalmak teremtéséről, üzemek nyitásáról, a szolgáltatások bővítéséről, akár lakásépítésről — Komárom megyében a negyedik ötéves terv időszaka alatt 15—16 ezer új lakás épül —, akár az egyes rétegek fizetésének emeléséről — június 1-től felemelik a pedagógusok, orvosok, gyógyszerészek, oktatási és egészségügyi alkalmazottak fizetését, a fegyveres erők hivatásos állományának illetményét —, akár egyéb, a dolgozók széles rétegeit érintő ügyekről hoznak határozatot. Az április 25-i választás előkészületeinek napjaiban többször hangzik el a mélyértelmű megállapítás: társadalmunkban a munka minden jog alapja; a szocializmus a munka társadalma, amelyben a munkaképes embernek dolgoznia kell, hogy jogai legyenek. A nagyobb szorgalommal, becsületesen elvégzett feladat, a vállalatoknál, az üzemekben a vezetés színvonalának emelése, a belső mechanizmus kiépítése, a hatékonyság növelése a járható út a nyereség növeléséhez, a nemzeti jövedelem emeléséhez. Ha a nemzeti jövedelmet növelni tudjuk, nagyobb rész juthat a beruházások céljaira, az életszínvonal emelésére. És ne feledjük: csak azt tudjuk elosztani, amit megtermeltünk. A gazdasági-műszaki vezetőkre hárul a feladat, hogy a szocialista tervgazdálkodás hatékony eszközét, a bevált gazdasági reformot még intenzívebben érvényesítsék saját vállalataiknál a további fejlesztés, a hatékonyság növelése érdekében. Most folyik a vállalatoknál — első ízben — a saját ötéves tervek kimunkálása. Ezzel kapcsolatban említjük : a gazdasági-műszaki vezetők kötelessége, hogy a zsűrizésbe bevonják a törzsgárda legjobbjait, a szocialista brigádokat, azokat a nagy gyakorlati tapasztalatú dolgozóikat, akik ötleteikkel, javaslataikkal sokat segíthetnek a végleges terv, létszám, az új gyártmány bevezetése, egyéb fontos feladatok meghatározásában. Az ilyen együtt kimunkált, vitában született terv sokat hozhat a vállalatnak, a népgazdaságnak. Rendet és fegyelmet kell teremteni — minél előbb, annál jobb — a beruházásoknál. A befejezetlen beruházások értéke a múlt év végén megközelítette a 70 milliárdot. Ez a tetemes öszszeg gyengíti a népgazdaságot és arra int: a beruházási programokat a beruházók, bonyolítók nagyobb gonddal, körültekintéssel készítsék és a kivitelezők összehangoltabban, előrelátóbban végezzék munkájukat. A zavarok, a hibák, nehézségek megelőzésében, elhárításában tüntessék ki magukat és ne utólag a partner hibáztatásában, a bűnbak keresésében. Behatóan foglalkozott választási nagygyűlési beszédében a kormánya elnöke a külpolitikai kérdésekkel is, egyebek között hangsúlyozta: erősítjük szövetségünket a szocialista országokkal. Az SZKP XXIV. kongresszusa mérföldkő a szovjet nép történelmi útján és a kongresszuson megfogalmazott értékelésekkel a legteljesebb mértékben egyetértünk. „Kipróbált igaz barátunkhoz, a Szovjetunióhoz hasonlóan — mondotta beszéde végén Fock Jenő — mi is céltudatosan, lépésről lépésre, szorgalmas és fegyelmezett munkával tudunk csak tovább haladni gazdasági és társadalmi fejlődésünknek útján.” A tömör fogalmazás jó program, útravaló a választásokra, idei és távolabbi feladataink végzéséhez. Víg István Az SZKP XXIV. kongresszusának állásfoglalása Indokmáról és a Közel-Keletről A külpolitikai helyzet A SZOCIALISTA ORSZÁGOK sajtójának első oldalán*• * változatlanul az SZKP XXIV. kongresszusának anyaga szerepel. A nemzetközi munkásmozgalom e nagy jelentőségű eseménye ma ér véget. Csütörtökön két nyilatkozat született a kongresszuson az indokínai népek szabadságharcáról és a közel-keleti helyzetről. Az Indokínával összefüggő nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió sokoldalú támogatást nyújtott és nyújt a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak a szocializmus építésében, védelmi képességének növelésében és az imperialista támadások visszaverésében. A Szovjetunió népei következetesen és határozottan síkraszálltak és síkraszállnak a dél-vietnami, laoszi és a kambodzsai felszabadító mozgalom győzelméért. Az SZKP XXIV. kongresszusa ünnepélyesen kijelenti, hogy a Szovjetunió a jövőben is ezt az irányvonalat követi. Az „Igazságos és tartós békét a Közel-Keleten!” című nyilatkozatban a kongresszus határozottan elítéli az amerikai imperializmus támogatásával folytatott izraeli agressziót az arab államok ellen és testvéri szolidaritását nyilvánítja az arab népek bátor harca iránt. A Pravda csütörtöki vezércikkében az új ötéves terv irányelveiről folytatott vitát kommentálja. Megállapítja, hogy az SZKP most, amikor megjelöli az ötéves terv fő feladatait, a szocialista gazdaság eddig megteremtett reális lehetőségeiből indul ki. A fő feladat: biztosítani a nép anyagi és kulturális színvonalának jelentékeny emelését, a szocialista termelés emelkedésének magas üteme, hatékonyságának fokozása, a tudományos és műszaki fejlesztés, valamint a munka termelékenységének emelése alapján. A varsói lapok ugyancsak a Szovjetunió távlati fejlesztési programjáról folyó vitát elemezték csütörtökön. Erről szól a Neues Deutschland, az NSZEP központi lapjának beszámolója is. A Berliner Zeitung azt emeli ki főcímében, hogy a küldöttek szerint az előterjesztett ötéves terv reális és megvalósítható. A bolgár lapok, miközben a Kosziginbeszámoló feletti vitát ismertetik, kommentárjaik középpontjába a szovjet mezőgazdaság helyzetét állítják és kifejtik, hogy az SZKP agrárpolitikájával kapcsolatos eddigi vita „optimizmussal és önbizalommal” töltheti el a Szovjetunió népét. A NIXON RÁDIÓ- ÉS TELEVÍZIÓS BESZÉDE iránt nagyon érdeklődés nyilvánult meg a nemzetközi politikai életben, ami érthető, hiszen az Egyesült Államok és dél-vietnami zsoldoscsapatainak laoszi kudarca után felmerült a kérdés, hogy miként iparkodik az amerikai elnök igazolni eddigi politikáját. A TASZSZ washingtoni szemleírója megállapítja: az amerikai kormányzat azzal, hogy nem hajlandó meghatározni a Dél- Vietnamban állomásozó amerikai katonaság teljes kivonásának konkrét időpontját, ismét azt bizonyítja: Washington még mindig a katonai megoldás mellett foglal állást Indonkínában, és figyelmen kívül hagyja a politikai rendezés útjának lehetőségét. A Vietnami Demokratikus Köztársaság Párizsban tárgyaló küldöttsége — háromhetes szünet után, tegnap folytatódott ismét a vietnami értekezlet — nyilatkozatban foglalkozott az amerikai elnök beszédével. A nyiatkozat rámutat: „A beszéd újabb bizonyítéka annak, hogy az elnök nem mond igazat az amerikai népnek.” Az a tény, hogy Nixon nem hajlandó megjelölni a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok teljes kivonásának időpontját — hangzik a közlemény —, újra csak azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok meghatározatlan ideig fenn akarja tartani a katonai megszállást Dél-Vietnamban. Koszigin záróbeszédével véget ért az ötéves terv vitája Csütörtök délelőtt a Kreml kongresszusi palotájában folytatta munkáját az SZKP XXIV. kongresszusa. Saraf Rasidov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a délelőtti ülés elnöke elsőként Carlos Luis Prestesnek, a Brazil Kommunista Párt főtitkárának adta meg a szót. Prestes hangsúlyozta, hogy a néptől elszakadt, elszigetelt csoportosulások elkeseredett kalandor, akciói nem semmisíthetik meg Brazíliában a fasiszta diktatúrát. Ezért a Brazil Kommunista Párt elsőrendű feladatát az összefogás erősítésében és a szervezkedésben, a néptömegek harcának kibontakoztatásában látja. „Ez a politikai irányvonal fokozatosan kivívja országunkban a támogatást annak az ideológiai harcnak az eredményeképpen, amelyet a jobboldali opportunizmus és a kalandor balosság ellen vívunk. Ez a harc lényegesen megnehezült a Kínai Kommunista Párt magatartása miatt, amely szakadást igyekszik előidézni pártunkban, rá akar kényszeríteni a pártra egy népünk érdekeitől idegen irányvonalat” — mondotta a Brazil Kommunista Párt főtitkára. John Marks, a Dél-afrikai Kommunista Párt elnöke, a kongresszus csütörtök délelőtti ülésének második felszólalója rámutatott, hogy nagy felelősség hárul az SZKP XXIV. kongresszusára. A szovjet nép jólétének fokozódása óriási nemzetközi jelentőségű, demonstrálja az egész világ előtt a szocialista tervgazdálkodás fölényét — mondotta Marks. Konsztantyin Rudnyev automatizálási és műszeripari miniszter felszólalásában hangsúlyozta, hogy a párt megteremtette a további haladás feltételeit, s ennek kapcsán külön kiemelte a gazdasági reform jó eredményeit. Rámutatott arra, hogy a reform önmagában automatikusan nem biztosítja a magas fejlődési ütemet, s vannak a reformnak olyan elemei, amelyek még további tökéletesítésre szorulnak. Mindamellett egyértel műen szögezte le: a gazdasági reform alapjai jók, elvei helyesek. A továbbiakban arról beszélt a szónok, hogy a minisztérium nagyfokú önállóságot biztosított a „középső láncszemeknek” — a trösztöknek, egyesüléseknek stb. — s ez lehetővé tette, hogy az automatizálási és műszeripari minisztérium a fő figyelmet a távlati fejlesztésre és a belső tartalékok feltárására fordítsa. Alekszej Koszigin a vitát berekesztő zárszavában kijelentette: a kilencedik ötéves terv irányelvtervezetéről folytatott vita eredményeinek tanúsága szerint az SZKP „egyöntetűen jóváhagyja országunk társadalmi, gazdasági és kulturális építésének e hatalmas horderejű és tudományosan megalapozott programját”. A Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke kijelentette: „A küldöttek hozzászólásai folytatták, összegezték és lezárták pártunk e kiemelkedő jelentőségű program dokumentumának országos vitáját, amely jóval a kongresszus előtt kezdődött. A felszólalások fő jellemzője az elvi bolsevik hozzáállás, a tárgyszerűség, a szakértelem, a szocialista társadalmi rendszer fejlődésének mély megértése, az optimális megoldások konstruktív kutatása és a szenvedélyes győzni akarás volt” A kongresszus által létrehozott bizottság — mondotta Koszigin — megvizsgálta az irányelvtervezethez javasolt módosításokat és kiegészítéseket. A kiegészítések és módosítások egy részét a bizottság javasolja az irányelvekbe való felvételre. Más javaslatokkal kapcsolatban azt indítványozza, hogy továbbítsák őket megvizsgálásra a Szovjetunió Minisztertanácsához, a Szovjetunió Állami Tervbizottságához, a minisztériumokhoz és a főigazgatóságokhoz, ahol alaposan tanulmányozzák és tekintetbe veszik őket az ötéves terv kidolgozásánál. „A pártunk kongresszusa által jóváhagyott irányelvek képezik majd a kilencedik ötéves terv alapját” — jelentette ki a szovjet miniszterelnök. Rámutatott, hogy a terv kidolgozása folyamán „kétségkívül sikerül majd új tartalékokat feltárni a társadalmi termelés hatékonyságának fokozására és a munkatermelékenység növelésére, a nép növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek teljesebb kielégítésére.” Alekszej Koszigin rámutatott, hogy a kilencedik ötéves terv összeállítását ez év augusztus 1-ig be kell fejezni. Ezután a tervet előbb a kormány vizsgálja meg, majd az SZKP Központi Bizottságának plénuma és a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszaka elé terjesztik. „Ily módon a szocialista demokrácia elveinek megfelelően az új ötéves terv a nép egységes akaratának kifejezője, a párt és a nép kollektív szellemi terméke, alkotói lendületük és a haladásra való nemes törekvésük megtestesítője lesz.’’ Szélesedjék a nemzetközi mozgalom az indokínai agresszió ellen Koszigin vitazáró beszéde után a kongresszus „Szabadságot és békét Indokína népeinek!” címmel felhívást fogadott el. A felhívás hangoztatja: Az SZKP XXIV. kongreszszusa a szovjet kommunisták és az egész szovjet nép nevében testvéri forró üdvözletét küldi a hős vietnami népnek és harci élcsapatának, a Vietnami Dolgozók Pártjának, Laosz és Kambodzsa bátor hazafiainak, akik rettenthetetlen harcot vívnak az Egyesült Államok imperializmusa ellen, az indokínai országok szabadságáért, függetlenségéért és békés jövőjéért. A szégyenletes kudarcok megszakítatlan sorozata — ez lett a gyakorlatban az amerikai agresszorok kalandor terveiből. Sem bombákkal és tüzérségi lövedékekkel, sem ravasz politikai intrikákkal nem sikerült megtörniük a VDK, e szocialista ország népének akaratát, a dél-vietnami, laoszi és kambodzsai hazafiak akaratát, így lesz ez a jövőben is. Az úgynevezett „vietnamizálás” — az ázsiaiaknak ázsiaiakkal való gyilkoltatása kegyetlen elvének — megvalósítása nem segíti hozzá az Egyesült Államok imperialistáit bűnös céljaik eléréséhez. Indokína népeinek állhatatossága és bátorsága, amelyet megsokszoroz a Szovjetunió, a szocialista országok népei, a nemzetközi kommunista mozgalom és valamennyi haladó erő által nyújtott folyamatos támogatás, biztosítéka győzelmüknek az ellenséggel vívott harcban. Az SZKP XXIV. kongreszszusa az alábbi felhívással fordul mindenkihez, akinek drága a béke, a szabadság és a haladás: Még erélyesebben emeljetek fel tiltakozó szavatokat az amerikai imperializmus véres indokínai agressziója ellen! Határozottan és bátran leplezzétek le az amerikai militarizmus bűntetteit, támogassátok Vietnam, Laosz és Kambodzsa hős népeit! Szélesedjék és erősödjék a nemzetközi mozgalom az indokínai imperialista agresszió megszüntetéséért, az Egyesült Államok és szövetségesei öszszes csapatainak kivonásáért, Vietnam, Laosz és Kambodzsa népei törvényes önrendelkezési jogának érvénysítéséért! Ki az amerikai agresszorokkal Indokínából! Vietnam, Laosz és Kambodzsa hős népeinek igaz ügye győzedelmeskedni fog! Tevékeny támogatást az arab országok népeinek „Az igazságos és tartós békét a Közel-Keleten!” című nyilatkozat kifejti: „ Mi, a szovjet kommunisták tizennégymilliós seregének képviselői, a Szovjetunió népeinek akaratát kifejezve határozottan elítéljük az amerikai imperializmus támogatásával az arab államok ellen folytatott imperialista izraeli agressziót, és testvéri szolidot