Magyar Nemzet, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-09 / 84. szám

­ ■ Magyar Nemzet A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Jó útravaló A választási előkészületek programjában különös ér­deklődést váltott ki Fock­ Jenőnek, a Minisztertanács elnökének Tatabánya-Újvá­rosban szerda délután el­mondott beszéde. A kor­mány elnökét jelölték kép­viselőjüknek a 38 000 lako­sú szocialista település bá­nyászai, a cementgyár, az erőmű, az alumíniumkohó, a vegyi- és bányagépgyártó vállalat dolgozói, és a meg­bízatást — ezt többször hangsúlyozta Fock Jenő — megtisztelő feladatként vál­lalta. Tatabányát méltán neve­zik a hazai „széntermelés fővárosának”, hiszen az itt felszínre kerülő magas fű­tőértékű szén az ország össz­termelésének több mint 11 százalékát, fűtőértékben pe­dig több mint 15 százalékát képviseli. Tiszteletre méltó a tatabányai bányászok múltja, áldozatos harca, el­ismerésre érdemes helytál­lása a munkában és nagyon biztató a jövője is. A nagy nehézipari központ vala­mennyi lakosa számára ked­vező az a bejelentés, hogy a kormány a medencében új bányák nyitását határozta el. A bányászlétszám stabili­zálása, a többtermelés ösz­tönzése érdekében jelentős — mintegy 260 millió forint összegű — bérpolitikai in­tézkedéseket is jóváhagy­tak. Pótszabadságot kapnak a föld alatt dolgozók és a fizetéses Szabadság mértékét is növelték az eddigi 24 napról. „Egyszóval — mon­­dotta Fock Jenő — a szén­­bányászatnak van jövője, bányászainknak van pers­pektívája, és olyan becsüle­te országunkban, amire büszkék lehetnek.” Bizonyára serkentőleg hatnak majd ezek a szavak azokra a fiatalokra, akik ko­rábban más pályák, foglal­kozások felé orientálódtak és most szándékukat meg­változtatva, apáik nyomdo­kait követve, a szén mellett tesznek hitet, a mélybe szállva fejtik majd „az ipar kenyerét”, szorgalmukkal gyarapítják a bányászdi­nasztiák hírnevét. Szó esett a szerdai válasz­tási nagygyűlésen Tatabá­nya jelenén és jövőjén túl­menően, az ország állapotá­ról, a nyugodt belpolitikai helyzetről, a kiegyensúlyo­zott közhangulatról, fejlődé­sünkről. Mindez szerves kö­vetkezménye a párt és a kormány csaknem másfél évtizedes politikájának, amelynek középpontjában az ember helyezkedik el. A munkás, a paraszt, az értel­miségi javára történik min­den ebben az országban, akár újabb munkaalkalmak teremtéséről, üzemek nyitá­sáról, a szolgáltatások bő­vítéséről, akár lakásépítés­ről — Komárom megyében a negyedik ötéves terv idő­szaka alatt 15—16 ezer új lakás épül —, akár az egyes rétegek fizetésének emelé­séről — június 1-től feleme­lik a pedagógusok, orvosok, gyógyszerészek, oktatási és egészségügyi alkalmazottak fizetését, a fegyveres erők hivatásos állományának il­­letm­ényét —, akár egyéb, a dolgozók széles rétegeit érintő ügyekről hoznak ha­tározatot. Az április 25-i választás előkészületeinek napjaiban többször hangzik el a mély­értelmű megállapítás: társa­dalmunkban a munka min­den jog alapja; a szocializ­mus a munka társadalma, amelyben a munkaképes embernek dolgoznia kell, hogy jogai legyenek. A na­gyobb szorgalommal, becsü­letesen elvégzett feladat, a vállalatoknál, az üzemek­ben a vezetés színvonalá­nak emelése, a belső mecha­nizmus kiépítése, a haté­konyság növelése a járható út a nyereség növeléséhez, a nemzeti jövedelem emelésé­hez. Ha a nemzeti jövedel­met növelni tudjuk, na­gyobb rész juthat a beruhá­zások céljaira, az életszín­vonal emelésére. És ne fe­ledjük: csak azt tudjuk el­osztani, amit megtermel­tünk. A gazdasági-műszaki vezetőkre hárul a feladat, hogy a szocialista tervgaz­dálkodás hatékony eszközét, a bevált gazdasági reformot még intenzívebben érvénye­sítsék saját vállalataiknál a további fejlesztés, a haté­konyság növelése érdeké­ben. Most folyik a vállalatok­nál — első ízben — a saját ötéves tervek kimunkálása. Ezzel kapcsolatban említ­jük : a gazdasági-műszaki vezetők kötelessége, hogy a zsűrizésbe bevonják a törzs­gárda legjobbjait, a szocia­lista brigádokat, azokat a nagy gyakorlati tapasztala­tú dolgozóikat, akik ötle­teikkel, javaslataikkal sokat segíthetnek a végleges terv, létszám, az új gyártmány bevezetése, egyéb fontos feladatok meghatározásá­ban. Az ilyen együtt kimun­kált, vitában született terv sokat hozhat a vállalatnak, a népgazdaságnak. Rendet és fegyelmet kell teremteni — minél előbb, annál jobb — a beruházá­soknál. A befejezetlen beru­házások értéke a múlt év végén megközelítette a 70 milliárdot. Ez a tetemes ösz­­szeg gyengíti a népgazdasá­got és arra int: a beruhá­zási programokat a beruhá­zók, bonyolítók nagyobb gonddal, körültekintéssel készítsék és a kivitelezők összehangoltabban, előrelá­­tóbban végezzék munkáju­kat. A zavarok, a hibák, ne­hézségek megelőzésében, el­hárításában tüntessék ki magukat és ne utólag a partner hibáztatásában, a bűnbak keresésében. Behatóan foglalkozott vá­lasztási nagygyűlési beszé­dében a kormánya elnöke a külpolitikai kérdésekkel is, egyebek között hangsúlyoz­ta: erősítjük szövetségünket a szocialista országokkal. Az SZKP XXIV. kongresszusa mérföldkő a szovjet nép tör­ténelmi útján és a kong­resszuson megfogalmazott értékelésekkel a legteljesebb mértékben egyetértünk. „Kipróbált igaz barátunk­hoz, a Szovjetunióhoz ha­sonlóan — mondotta beszé­de végén Fock Jenő — mi is céltudatosan, lépésről lé­pésre, szorgalmas és fegyel­mezett munkával tudunk csak tovább haladni gazda­sági és társadalmi fejlődé­­sün­knek útján.” A tömör fogalmazás jó program, útravaló a válasz­tásokra, idei és távolabbi feladataink végzéséhez. Víg István Az SZKP XXIV. kongresszusának állásfoglalása Indokmáról és a Közel-Keletről A külpolitikai helyzet­ ­ A SZOCIALISTA ORSZÁGOK sajtójának első oldalán­­*• * változatlanul az SZKP XXIV. kongresszusának anyaga sze­repel. A nemzetközi munkásmozgalom e nagy jelentőségű ese­ménye ma ér véget. Csütörtökön két nyilatkozat született a kongresszuson az indokínai népek szabadságharcáról és a kö­zel-keleti helyzetről. Az Indokínával összefüggő nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió sokoldalú támogatást nyúj­tott és nyújt a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak a szo­cializmus építésében, védelmi képességének növelésében és az imperialista támadások visszaverésében. A Szovjetunió népei következetesen és határozottan síkraszálltak és síkraszállnak a dél-vietnami, laoszi és a kambodzsai felszabadító mozgalom győzelméért. Az SZKP XXIV. kongresszusa ünnepélyesen ki­jelenti, hogy a Szovjetunió a jövőben is ezt az irányvonalat követi. Az „Igazságos és tartós békét a Közel-Keleten!” című nyilatkozatban a kongresszus határozottan elítéli az amerikai imperializmus támogatásával folytatott izraeli agressziót az arab államok ellen és testvéri szolidaritását nyilvánítja az arab népek bátor harca iránt. A Pravda csütörtöki vezércikkében az új ötéves terv irány­elveiről folytatott vitát kommentálja. Megállapítja, hogy az SZKP most, amikor megjelöli az ötéves terv fő feladatait, a szocialista gazdaság eddig megteremtett reális lehetőségeiből indul ki. A fő feladat: biztosítani a nép anyagi és kulturális színvonalának jelentékeny emelését, a szocialista termelés emelkedésének magas üteme, hatékonyságának fokozása, a tu­dományos és­ műszaki fejlesztés, valamint a munka termelé­kenységének emelése alapján. A varsói lapok ugyancsak­ a Szov­jetunió távlati fejlesztési programjáról folyó vitát elemezték csütörtökön. Erről szól a Neues Deutschland, az NSZEP köz­ponti lapjának beszámolója is. A Berliner Zeitung azt emeli ki főcímében, hogy a küldöttek szerint az előterjesztett ötéves terv reális és megvalósítható. A bolgár lapok, miközben a Koszigin­­beszámoló feletti vitát ismertetik, kommentárjaik középpont­jába a szovjet mezőgazdaság helyzetét állítják és kifejtik, hogy az SZKP agrárpolitikájával kapcsolatos eddigi vita „optimiz­mussal és önbizalommal” töltheti el a Szovjetunió népét. A NIXON RÁDIÓ- ÉS TELEVÍZIÓS BESZÉDE iránt nagy­on érdeklődés nyilvánult meg a nemzetközi politikai életben, ami érthető, hiszen az Egyesült Államok és dél-vietnami zsol­­doscsapatainak laoszi kudarca után felmerült a kérdés, hogy miként iparkodik az amerikai elnök igazolni eddigi politikáját. A TASZSZ washingtoni szemleírója megállapítja: az amerikai kormányzat azzal, hogy nem hajlandó meghatározni a Dél- Vietnamban állomásozó amerikai katonaság teljes kivonásának konkrét időpontját, ismét azt bizonyítja: Washington még min­dig a katonai megoldás mellett foglal állást Indonkínában, és figyelmen kívül hagyja a politikai rendezés útjának lehető­ségét. A Vietnami Demokratikus Köztársaság Párizsban tárgyaló küldöttsége — háromhetes szünet után, tegnap folytatódott ismét a vietnami értekezlet — nyilatkozatban foglalkozott az amerikai elnök beszédével. A nyiatkozat rámutat: „A beszéd újabb bizonyítéka annak, hogy az elnök nem mond igazat az amerikai népnek.” Az a tény, hogy Nixon nem hajlandó meg­jelölni a Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok teljes kivonásának időpontját — hangzik a közlemény —, újra csak azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok meghatározatlan ideig fenn akarja tartani a katonai megszállást Dél-Viet­namban. Koszigin záróbeszédével véget ért az ötéves terv vitája Csütörtök délelőtt a Kreml kongresszusi palotájában foly­tatta munkáját az SZKP XXIV. kongresszusa. Saraf Rasidov, az SZKP Po­litikai Bizottságának póttagja, a délelőtti ülés elnöke első­ként Carlos Luis Prestesnek, a Brazil Kommunista Párt fő­titkárának adta meg a szót. Prestes hangsúlyozta, hogy a néptől elszakadt, elszigetelt csoportosulások elkeseredett kalandor, akciói nem semmi­síthetik meg Brazíliában a fa­siszta diktatúrát. Ezért a Bra­zil Kommunista Párt elsőren­dű feladatát az összefogás erősítésében és a szervezkedés­ben, a néptömegek harcának kibontakoztatásában látja. „Ez a politikai irányvonal fokoza­tosan kivívja országunkban a támogatást annak az ideoló­giai­­ harcnak az eredménye­képpen, amelyet a jobboldali opportunizmus és a kalandor balosság ellen vívunk. Ez a harc lényegesen megnehezült a Kínai Kommunista Párt ma­gatartása miatt, amely szaka­dást igyekszik előidézni pár­tunkban, rá akar kényszeríteni a pártra egy népünk érdekei­től idegen irányvonalat” — mondotta a Brazil Kommu­nista Párt főtitkára. John Marks, a Dél-afrikai Kommunista Párt elnöke, a kongresszus csütörtök délelőtti ülésének második felszólalója rámutatott, hogy nagy felelős­ség hárul az SZKP XXIV. kongresszusára. A szovjet nép jólétének fokozódása óriási nemzetközi jelentőségű, de­monstrálja az egész világ előtt a szocialista tervgazdálkodás fölényét — mondotta Marks. Konsztantyin Rudnyev auto­matizálási és műszeripari mi­niszter felszólalásában hang­súlyozta, hogy a párt megte­remtette a további haladás feltételeit, s ennek kapcsán külön kiemelte a gazdasági reform jó eredményeit. Rámu­tatott arra, hogy a reform ön­magában automatikusan nem biztosítja a magas fejlődési ütemet, s vannak a reformnak olyan elemei, amelyek még to­vábbi tökéletesítésre szorul­nak. Mindamellett egyértel­ műen szögezte le: a gazdasági reform alapjai jók, elvei he­lyesek. A továbbiakban arról be­szélt a szónok, hogy a minisz­térium nagyfokú önállóságot biztosított a „középső láncsze­meknek” — a trösztöknek, egyesüléseknek stb. — s ez le­hetővé tette, hogy az automa­tizálási és műszeripari minisz­térium a fő figyelmet a távlati fejlesztésre és a belső tartalé­kok feltárására fordítsa. Alekszej Koszigin a vitát berekesztő zárszavában kije­lentette: a kilencedik ötéves terv irányelvtervezetéről foly­tatott vita eredményeinek ta­núsága szerint az SZKP „egy­öntetűen jóváhagyja orszá­gunk társadalmi, gazdasági és kulturális építésének e hatal­mas horderejű és tudományo­san megalapozott programját”. A Szovjetunió Miniszterta­nácsának elnöke kijelentette: „A küldöttek hozzászólásai folytatták, összegezték és le­zárták pártunk e kiemelkedő jelentőségű program­ doku­mentumának országos vitáját, amely jóval a kongresszus előtt kezdődött. A felszólalá­sok fő jellemzője az elvi bol­sevik hozzáállás, a tárgyszerű­ség, a szakértelem, a szocialis­ta társadalmi rendszer fejlő­désének mély megértése, az optimális megoldások konst­ruktív kutatása és a szenvedé­lyes győzni akarás volt” A kongresszus által létreho­zott bizottság — mondotta Ko­szigin — megvizsgálta az irányelvtervezethez javasolt módosításokat és kiegészítése­ket. A kiegészítések és módo­sítások egy részét a bizottság javasolja az irányelvekbe való felvételre. Más javaslatokkal kapcsolatban azt indítványoz­za, hogy továbbítsák őket megvizsgálásra a Szovjetunió Minisztertanácsához, a Szov­jetunió Állami Tervbizottságá­hoz, a minisztériumokhoz és a főigazgatóságokhoz, ahol ala­posan tanulmányozzák és te­kintetbe veszik őket az ötéves terv kidolgozásánál. „A pártunk kongresszusa ál­tal jóváhagyott irányelvek ké­pezik majd a kilencedik öt­éves terv alapját” — jelentette ki a szovjet miniszterelnök. Rámutatott, hogy a terv kidol­gozása folyamán „kétségkívül sikerül majd új tartalékokat feltárni a társadalmi termelés hatékonyságának fokozására és a munkatermelékenység nö­velésére, a nép növekvő anya­gi és kulturális szükségletei­nek teljesebb kielégítésére.” Alekszej Koszigin rámuta­tott, hogy a kilencedik ötéves terv összeállítását ez év au­gusztus 1-ig be kell fejezni. Ezután a tervet előbb a kor­mány vizsgálja meg, majd az SZKP Központi Bizottságának plénuma és a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának ülésszaka elé terjesztik. „Ily módon a szocialista de­mokrácia elveinek megfelelően az új ötéves terv a nép egy­séges akaratának kifejezője, a párt és a nép kollektív szel­lemi terméke, alkotói lendüle­tük és a haladásra való nemes törekvésük megtestesítője lesz.’’ Szélesedjék a nemzetközi mozgalom az indokínai agresszió ellen Koszigin vitazáró beszéde után a kongresszus „Szabadsá­got és békét Indokína népei­nek!” címmel felhívást foga­dott el. A felhívás hangoztat­ja: Az SZKP XXIV. kongresz­­szusa a szovjet kommunisták és az egész szovjet nép nevé­ben testvéri forró üdvözletét küldi a hős vietnami népnek és harci élcsapatának, a Viet­nami Dolgozók Pártjának, Laosz és Kambodzsa bátor hazafiainak, akik rettenthetet­len harcot vívnak az Egyesült Államok imperializmusa ellen, az indokínai országok szabad­ságáért, függetlenségéért és békés jövőjéért. A szégyenletes kudarcok megszakítatlan sorozata — ez lett a gyakorlatban az ameri­kai agresszorok kalandor ter­veiből. Sem bombákkal és tü­zérségi lövedékekkel, sem ra­vasz politikai intrikákkal nem sikerült megtörniük a VDK, e szocialista ország népének akaratát, a dél-vietnami, lao­szi és kambodzsai hazafiak akaratát, így lesz ez a jövő­ben is. Az úgynevezett „viet­­namizálás” — az ázsiaiaknak ázsiaiakkal való gyilkoltatása kegyetlen elvének — megvaló­sítása nem segíti hozzá az Egyesült Államok imperialis­táit bűnös céljaik eléréséhez. Indokína népeinek állhatatos­sága és bátorsága, amelyet megsokszoroz a Szovjetunió, a szocialista országok népei, a nemzetközi kommunista moz­galom és valamennyi haladó erő által nyújtott folyamatos támogatás, biztosítéka győzel­müknek az ellenséggel vívott harcban. Az SZKP XXIV. kongresz­­szusa az alábbi felhívással fordul mindenkihez, akinek drága a béke, a szabadság és a haladás: Még erélyesebben emeljetek fel tiltakozó szavatokat az amerikai imperializmus véres indokínai agressziója ellen! Határozottan és bátran lep­lezzétek le az amerikai mili­­tarizmus bűntetteit, támogas­sátok Vietnam, Laosz és Kam­bodzsa hős népeit! Szélesedjék és erősödjék a nemzetközi mozgalom az indo­kínai imperialista agresszió megszüntetéséért, az Egyesült Államok és szövetségesei ösz­­szes csapatainak kivonásáért, Vietnam, Laosz és Kambodzsa népei törvényes önrendelke­zési jogának érvénysítéséért! Ki az amerikai agresszorok­­kal Indokínából! Vietnam, Laosz és Kambod­zsa hős népeinek igaz ügye győzedelmeskedni fog! Tevékeny támogatást az arab országok népeinek „Az igazságos és tartós bé­két a Közel-Keleten!” című nyilatkozat kifejti: „ Mi, a szovjet kommunis­ták tizennégymilliós seregé­nek képviselői, a Szovjetunió népeinek akaratát kifejezve határozottan elítéljük az ame­rikai imperializmus támogatá­sával az arab államok ellen folytatott imperialista izraeli agressziót, és testvéri szolidot

Next