Magyar Nemzet, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-09 / 84. szám

. másunkat nyilvánítjuk az arab népek bátor harca iránt, amelyet az izraeli agresszió következményeinek felszámo­lásáért, a szabadság, a függet­lenség és a társadalmi igaz­ságosság eszméinek diadaláért vívnak. Az arab országok, minde­nekelőtt az Egyesült Arab Köztársaság konstruktív állás­pontja kedvező feltételeket te­remt a Biztonsági Tanács 1967. november 22 i határozatának teljes megvalósításához. Az izraeli vezetők követke­zetesen visszautasítják azt, hogy kivonják csapataikat a meghódított arab területekről és ezzel nyílt kihívást intéz­nek a nemzetközi közvélemény és az Egyesült Nemzetek Szervezetének határozatai el­len. Ezért renden békeszerető erő kötelessége, hogy közös erőfeszítésekkel fékezze meg az izraeli agresszorokat, rá­kényszerítse őket a nemzetközi élet általánosan elismert nor­máinak és az arab országok törvényes jogainak tiszteletben tartására, csapataik kivonásá­ra a meghódított arab terüle­tekről. Az SZKP XXIV kongresz­­szusa kijelenti, hogy a Szov­jetunió, amely következetesen megvalósítja a népek békéjé­nek és barátságának lenini po­litikáját, a jövőben is követ­kezetesen támogatja az arab népeknek, az izraeli agresszió áldozatainak igazságos ügyét, erőfeszítéseiket, amelyeket láb­bal tiport jogai visszaszerzé­sére, a közel-keleti helyzet igazságos politikai rendezésé­re, Palesztina arab népe tör­vényes jogainak védelmére tesznek. Felhívjuk a testvéri párto­kat, az összes békeszerető né­pet és államot, hogy erősítsék szolidaritásukat az arab orszá­gok népeivel és nyújtsanak te­vékeny támogatást küzdel­mükhöz. Csütörtök délután az SZKP XXIV. kongresszusa megvá­lasztotta a párt vezető szer­veit: a Központi Bizotságot és a Központi Revíziós Bizottsá­got A kialakult hagyomá­nyoknak megfelelően erre zárt ülésen került sor, amelyen csak az SZKP kongresszusi küldöttei voltak jelen. A kongresszus pénteken folytatja munkáját Tudósítónk moszkvai telefon jelentései Ma hozzák nyilvánosságra az SZKP vezető szerveinek névsorát Moszkva, április . A szovjet fővárosban az SZKP újonnan megválasztott vezető szerveinek névsorát pénteken hozzák nyilvánosság­ra. Csütörtökön moszkvai poli­tikai körökben megvonták a kongresszus mérlegét. Egybe­hangzó vélemény, hogy a ma­gas szintű tanácskozás megkü­lönböztetett helyet foglal el a Szovjetunió Kommunista Párt­jának történetében. A beszá­molók, a külföldi testvérpár­­tok vezetőinek felszólalásai, a három napirendi pont feletti vita tartalma, az eredménye­ket és feladatokat megjelölő tények — korszakos jelleget adtak a tanácskozásnak. Az SZKP XXIV. kongresszusa — hangsúlyozzák — minden ed­diginél nagyobb gazdasági, po­litikai eredményeket rögzített, célokat jelölt meg a jövőre. Meghirdette a szovjet nép anyagi és kulturális színvona­lának emelését célzó, az eddi­gieket sokszorosan felülmúló programját. Külpolitikai te­kintetben a nukleáris nagyha­talmakhoz intézett nagy jelen­tőségű kongresszusi felhívás pedig azt eredményezte, hogy a tanácskozás nemcsak a Szovjetunió életének jelentős eseménye, hanem egyidejűen az antiimperialista harcnak is nagy demonstrációja. A tervek szerint a több mint száz külföldi delegáció és a szövetséges köztársaságok öt­ezer küldötte szombaton indul haza a szovjet fővárosból. H. Bar­ta Lajos Kíván igazolni iparkodik politikáját Az amerikai elnök rádió- és tévébeszéde Köves Tibor, az MTI wa­shingtoni tudósítója jelenti: Nixon elnök szerda este (ma­gyar idő szerint csütörtök haj­nalban) elmondott rádió- és tévébeszédében bejelentette, hogy az idén május 1 és de­cember 1 között további 100 000 amerikai katona kivo­násával 184 000-re csökkenti a Dél-Vietnamban levő amerikai fegyveres erők létszámát. Az amerikai elnök 20 perces beszéde mindvégig rendkívül védekező, sőt mentegetőző hangvételű volt, s helyenként annyira érzelmes és kérlelő, hogy Nixon elcsukló hangon, valósággal könyörgött a köz­vélemény bizalmáért, nehogy — mint mondotta — „hiába­valónak bizonyuljanak az amerikai katonák hősies áldo­zatai”. Mindazonáltal az elnök szinte változatlan megfogal­mazásban ismételte meg „viet­­namizálási” politikájának cél­kitűzéseit. Elismerte: minden oldalról növekvő nyomás nehezedik a Fehér Házra, hogy végleges határidőt szabjon a háború befejezésére és valamennyi amerikai katona kivonására. „Nagyon népszerű ez a kö­vetelés — mondotta —, de ha most ilyen bejelentést tennék az amerikai népnek, egyúttal az ellenségnek is pontos tájé­koztatást adnék, s ez az ellen­ség céljait és nem a mi érde­keinket szolgálná. Ha előre be­jelenteném, hogy tekintet nél­kül a következményekre és ar­ra, mit tesz az ellenség, ekkor és ekkor távozunk, ezzel meg­fosztanánk magunkat leghaté­konyabb tárgyalási ütőkár­tyánktól, amely Észak-Vietna­mot az amerikai foglyok sza­badon bocsátására ösztönözhe­ti.” A továbbiakban hangoztatta, hogy a vietnami háborúban való amerikai részvétel „a vé­géhez közeledik”, az a nap, „amikor a dél-vietnamiak át­vehetik saját védelmüket”. Nagy nyomatékkal azt bizony­gatta, hogy ,,a vietnamizálás sikeres volt” és „eredményes volt a laoszi akció is”, a kam­bodzsai behatoláshoz hason­lóan. Hozzáfűzte: nem indo­kolt a laoszi hadműveletet ku­darcnak, vereségnek minősí­teni, mert „mint Kambodzsa esetében, ezúttal is csak ké­sőbb fog bebizonyosodni, hogy a döntés helyes volt”. Nixon elismerte, hogy tár­gyalások útján hasonlíthatat­lanul gyorsabban lehetne a háborúnak véget vetni, mint a „vietnamizálással” és megis­mételte korábbi felhívásait a „komoly tárgyalásokra” tavaly októberi ötpontos „béketerve” alapján. Beszéde végén Nixon elnök állást foglalt a Calley-ítélet nyomán kialakult országos vi­tában. „Tudom — mondotta —, hogy az országban mely a nyugta­lanság a brutalitásokról szóló vietnami jelentések miatt. Ma­gam is sokszor ellátogattam Vietnamba, és mint az ameri­kai fegyveres erők főparancs­noka, kötelességemnek érzem, hogy szót emeljek két és fél millió nagyszerű amerikai ne­vében, akik Vietnamban szol­gáltak. Nem engedhetjük meg, hogy bátorságukra és önfelál­dozásukra árnyékot vessenek egyedi esetekkel kapcsolatos atrocitási vádak... Nem meg­vetést, hanem csodálatot érde­melnek ezek a férfiak“ — mondotta Nixon elnök. fiam­ilggtan! tudósítóak­ ,te regféle Nixon védekezett és ígért A szerda esti tévébeszéd közepe táján az operatőr „ki­tágította” a képet, s az elnök mögött megjelent egy meg­lehetősen nehezen olvasható ábra: jól látszott azonban ha­tásosnak szánt lényege, a le­felé tartó görbe vonal Ezzel a görbével illusztrálta Nixon, hogy hivatalba lépése óta folytonosan csökkent az Indo­kínában harcoló amerikai csa­patok létszáma Ezúttal „to­vább húzta” a vonalat, meg­ígérvén újabb százezer ka­tona kivonását Dél-Vietnam­­ból. S hogy a teljes kivonulást követelőknek is ígérjen vala­mit, Nixon ezt a maradékta­lan távozást nevezte a kor­mány céljának. Miután azon­ban az­­említett ábra széle - Masi Nemzet 1973 vége volt, jövőre jóval meredekebben kellene folyta­tódnia annak a görbének, hogy ez az ígéret teljesül­jön. Hanoinak címzett, de az amerikai tévénézőnek szánt patetikus „békeajánlatával” Nixon nemcsak a változatlan amerikai „megoldási” feltéte­leket ismételte meg, hanem — a negatív válasz esetére — a teljes kivonulást a „vietna­­mizálás” alakulásához kötöt­te. Okkal feltételezhető, hogy az elnök másként értelmezi saját megállapításait, mint a „galamb” Church szenátor, aki az elhangzott ígéret alap­ján azon melegében sürgette a háborút valóban befejező politika határozott kialakítá­sát. Sajátos ellentmondás Nixon beszédéből kiolvas­ható, hogy a jelenlegi ame­rikai kormány saját ellent­mondásának a rabja. Az ame­rikaiak elsöprő többsége — különböző indokkal ugyan —, követeli a csapatkivonulási görbének folytatódnia kell, különben Nixon bizonyosan Johnson sorsára jut. A vo­nal húzása — meredeksége, vagy lassú lejtése — a kor­mány „ceruzájától” függ. Nixon viszont a „vietnamizá­­lást” tette feltétellé, tehát a csapatkivonási folyamatnak és a saigoni rezsim megerő­södésének szinkronban kell lennie. Ezért perdöntő a laoszi kaland értékelése most ellenzék és katonai vezetés egyaránt azt latolgatja, mi történik, ha nyilvánvalóvá válik a két folyamat harmó­niájának hiánya? A New York Times a Pentagon szak­értőinek vitájáról tudósít az elnöki beszéd melletti hasá­bokon. Tudott dolog, hogy a kor­mány és ellenzék eltérően ítéli meg a laoszo akció ered­ményét, az utóbbi egyértel­műen kudarcnak minősíti az egészet. Nixon viszont sajáto­san erőltetett diadalmasság­­gal kinyilvánította szerda este a „vietnamizálás” sike­rét. Viszont ezt a meglepő és annyiak vitatta állítást nem követte a csapatkivonási ütem számottevő meggyorsítása. Ér­demes emlékeztetni arra, hogy a Fehér Ház néhány hete még igyekezett fokozni az április 7-i beszédhez fűzött várakozásokat, már csak a hónap során esedékes tilta­kozási tüntetéseket is figye­lembe véve. Valahányszor va­lamelyik bírálatról kérdezték a szóvivőket, rögvest elhang­zott az utalás erre a beszéd­re. Ennek ugyanis ki kellene húzni a szőnyeget a bírálók lába alól. Csökkentett várakozások Ellenben az utóbbi héten láthatóan csökkentették e várakozásokat. Az előző na­pon már egyenesen „rutin­­jellegűnek” ígérték a tájéko­zott tudósítók a beszédet. Közben pedig „indokolatlan­nak” minősültek a csapatki­vonás meggyorsításáról elter­jedt híresztelések. Holott, ha Nixon valóban „nagy siker­nek” tekinti a laoszi akciót, vagy ha egyáltalán —­ belpo­litikai okokból — úgy tesz, mintha annak tartaná, min­denképpen fokoznia kellett volna az ütemet. Az év végé­vel D­él-Vietnamban maradó 184 000-es amerikai létszám és a továbbra is teljes inten­zitással bevetni ígért légierő tényei azt jelzik, hogy az a bizonyos siker csak az elnök tévébeszédében található meg, s nem Indokínában. Avar János Folytatódik a dél-vietnami szabadságharcosok of­fenzívája Szélsőjobboldali puccskísérlet Laoszban kilencedik napjába lépett csütörtökön a dél-vietnami népi felszabadító fegyveres erőknek az ország központi fennsíkján, a kormánycsapa­tok állásai ellen indított offen­­zívája. A leghevesebb harcok a sai­goni kormánycsapatok úgyne­vezett hatodik tüzérségi tá­maszpontja körül bontakoztak ki, ahová a saigoni főparancs­nokság gyalogságot és külön­legesen kiképzett alakulatokat küldött erősítésként és az ost­romlott kormánycsapatok tá­mogatására. Bevetették az ame­rikai légierőt és az amerikai tüzérséget is a szabadsághar­cosok ellen. A 6. számú tüzér­ségi támaszpont dél-vietnami területen, Laosz, Kambodzsa és Dél-Vietnam hármas határ­vidékénél fekszik. Jelentős harcokról számol­tak be a hírügynökségek Da Nang körzetéből is. Az ameri­kaiak legnagyobb dél-vietnami légi és haditengerészeti tá­maszpontjától mintegy 40 ki­lométerrel délre, a hadijelen­tésekben már korábban is sze­repelt Dúc Dúc közelében a népi felszabadító fegyveres erők a kormánycsapatok két állása ellen indítottak gyalog­sági támadást. Da Nangban egy katonai létesítményben robbant bomba. A felszabadító erők tüzérsé­ge öt amerikai támaszpont el­len hajtott végre szerdán tü­zérségi támadást. Laoszban, Luang Prabang, a sirályi székhely térségében, Kambodzsában pedig a fővá­rost az ország egyetlen mély­tengeri kikötőjével összekötő országút mentén folttatódtak a harcok a kormánycsapatok és a népi erők között. A UPI hírügynökség szerint Vientianéban a Louvanna Phouma-kormány rendőrsége puccskísérletet fojtott el, ame­lyet valószínűleg a még ettől a kormánytól is jobbra álló erők kezdeményeztek. Souvan­na Phouma királyi kormányá­ból, amely még mindig semle­gesnek és egységkormánynak nevezi magát, már régen ki­zárták a baloldali minisztere­ket, illetve azok tiltakozásul kiléptek a kormánypolitika el­len. Ezt a kormányt a vien­tiane-i katonai körök szerint — a királyi laoszi hadsereg „néhány” tisztiiskolai parancs­noka akarta megbuktatni (őr­nagytól felfelé, ezredesig), de letartóztatták őket A UPI rá­mutat, hogy szélsőjobboldali laoszi katonatisztek az utóbbi időkben többször hangoztatták, elégedetlenek a kormánnyal. Azt követelték, hogy Laosz alakítson ki együttműködést az Egyesült Államokkal, vala­mint más nyugati hatalmakkal. Tóth Pál, az MTI hanoi tu­dósítója jelenti: Nguyen Phu Loai, a DIFK állandó hanoi képviseletének ideiglenes ve­zetője kedd este sajtótájékoz­tatón ismertette a DNFF Khe Sanh-i frontparancsnokságá­nak közleményét, amely mér­leget von a 9. számú útvonal dél-vietnami szakaszán két hónap óta folyó harcokról. A közlemény megállapítja, hogy a 60 nap hősi harcaiban a dél-vietnami hazafias erők hétezer ellenséges katonát és tisztet, köztük 4054 amerik­ait tettek harcképtelenné. A har­cokban megsemmisítettek 863 katonai gépjárművet, köztük 236 harckocsit és rohamlöve­­get, lelőttek 234 repülőgépet és helikoptert, megsemmisítettek 72 löveget, elsüllyesztettek, illetve felgyújtottak 42 hajót, felrobbantottak 41 nagy kato­nai raktárat, amelyekben több millió liter benzin és több ezer tonna hadianyag pusztult el. Háromheti szü­net utált újabb Vietnam-érekezlet Párizsban Párizsból jelenti az AFP. Háromhetes szünet után, csü­törtökön folytatta munkáját a vietnami helyzetről tárgyaló párizsi négyes értekezlet A 108. ülés munkájában részt vett: Nguyen Thi Binh asszony, a DIFK, David Bruce, az ame­rikai és Pham Dang Lám, a saigoni küldöttség vezetője, va­lamint Nguyen Minh Vy, aki Xuan Thuy államminiszter tá­vollétében a VDK küldöttségé­nek munkáját irányítja. Mint ismeretes, Xuan Thuy a múlt héten Moszkvába utazott, hogy­ megbeszélést folytasson Le Huánnal, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságá­­­nak első titkárával, az SZKP XXIV. kongresszusán részt vevő pártküldöttség vezetőjé­vel. Nguyen Thi Binh asszony a Kiéber sugárúti konferencia­­központ épülete előtt várakozó újságírók kérdéseire válaszol­va kijelentette: Nixon ameri­kai elnök szerdai beszéde újra azt bizonyítja, hogy az elnök kitart „a háború vietnarhizálá­­sának” politikája mellett, hogy a vietnami konfliktust kiter­jessze egész Indokínára .Péntek, 1971. április 3. Riad befejezte tárgyalásait Teherán­ban A­zik­ai fen­­rteri Jősok Amraanhsit közvetít Mahmud Riad egyiptomi külügyminiszter, aki kedd óta tartózkodik hivatalos látogatá­son az iráni fővárosban, csü­törtökön befejezi tárgyalásait Zahedi iráni külügyminiszter­rel. Riad megbeszélései első ré­szében nemzetközi kérdésekről, elsősorban a közel-keleti hely­zetről folytatott eszmecserét partnereivel, köztük az iráni uralkodóval, míg a megbeszé­lések második részében az egyiptomi—iráni kétoldalú kapcsolatokról esett szó. . Az iráni sajtó értesülései szerint az EAK tett néhány lé­pést annak érdekében is, hogy Irán újból felvegye a diplomá­ciai kapcsolatokat Szíriával és Libanonnal. Az Egyesült Arab Köztársa­ság New Yorkban tartózkodó ENSZ-képviselője szerdán nyi­latkozott az izraeli Munkás­párt országos konferenciáján elfogadott határozatról, amely újra megerősítette Izraelnek a megszállt arab területekre tá­masztott igényét. „Izrael, amikor nem hajlan­dó elismerni az 1967-es hatá­rokat, egyben elutasítja a Biz­tonsági Tanács határozatát, amely szerint megengedhetet­len a háború útján történő te­rületszerzés” — szögezte le az egyiptomi diplomata. Tiasz szíriai vezérkari főnök csütörtök délben megérkezett Ammanba és megkezdte köz­vetítő tevékenységét a Palesz­tinai gerillák és a Jordániai kormány között. A Tiasz ve­zette küldöttséget a határon Madzsali tábornagy, Jordániai főparancsnok fogadta Am­­manban Tiasz azonnal tárgya­lásokba kezdett Vaszfi Teli mi­niszterelnökkel a hadsereg fő­parancsnokságán. Tüntetés, viharos incidensek követték­­ egymást szerdán Gázában egy temetésen. Két arab gerillát temettek el, aki­k másik három társával együtt — szerdán életét vesz­tette egy izraeli járőrrel tör­tént fegyveres összecsapásban a Gáza melletti Palesztinai menekülttábor közelében. A délutáni temetésen a tö­meg egyiptomi zászlókat len­getett, Izrael-ellenes jelszava­kat kiabált, majd kővel haji­­gálta a tüntetés terjedését megakadályozni igyekező iz­raeli biztonsági erőket. Több lövés is eldördült, két gázai polgári személy megsebesült. Az egyiptomi legfelső kato­nai bíróság per tárgyalását kezdte meg — jelenti csütör­tökön a kairói Al Ahram. A vádlottak egyiptomiak, akik illegális politikai pártot alakí­tottak az iraki Baath-párt Kairóban élő néhány tagjával együtt Az EAK elnöke az ügyben érintett irakiakat kiutasította az országból — közli még az Al Ahx­am. Az arab királyok és állam­fők képviselőinek értekezlete szombat délelőtt nyílik meg Kairóban, az ASZÚ székházá­ban. Az értekezleten nyolc or­szág — Kuvait, Libanon, Lí­bia, Szudán, Szíria, az EAK és a két Jemen —■ képviselteti magát. A jordániai válság felszá­molása érdekében tanácskozó országok kairói nagykövetei Hafez Iszmail egyiptomi kül­ügyi államtitkár vezetésével csütörtökön rövid ülést tartot­tak és azon döntötték el a ta­­­­lálkozó időpontját. SALT-megbeszélés Bécsben Bécsből jelenti az AP. Csü­törtök délelőtt Bécsben az amerikai és a szovjet küldött­ség megtartotta 61. tanácsko­zását a stratégiai fegyverrend­szerek korlátozásának lehető­ségeiről. Az összesen egy és egynegyed órás megbeszélés hivatalos része 50 percig tar­tott, ezt követően a küldöttek 25 perces kötetlen beszélgetést folytattak. A következő talál­kozót kedden tartják a szovjet nagykövetségen. Szemjonov, a szovjet küldöttség vezetője, aki az SZKP XXIV. kongresszu­sán vesz részt, nem volt jelen a csütörtöki ülésén. Rosszabbodott Jugoszlávia stockholmi nagykövetének állapota Stockholmból jelenti az AP. Rosszabbodott Vladimír Roso­­vics, Jugoszlávia svédországi nagykövetének állapota — je­lentette be a stockholmi Karo- Unska kórház egyik sebésze. A nagykövetet, akit usztasa merénylők életveszélyesen megsebesítettek, szerdán szál­lították kórházba. Közben ismeretessé vált, hogy Göteborg egyik kórházá­ban csütörtök reggel belehalt sérüléseibe egy 28 éves jugo­szláv fiatalember. Sérüléseit szerdán szerezte, amikor egy vendéglőben jugoszlávok kö­zött vita kezdődött a nagykö­vet ellen intézett merénylet­ről. A vita dulakodássá fajult és a fiatalembert késszúrás ér­te. Az AFP megjegyzi, hogy a jugoszlávok között több horvát nemzetiségű is volt. A fiatal­ember nevét nem hozták nyil­vánosságra. Milorad Pesics jugoszláv külügyminiszter-helyettes csü­törtökön felkereste Torsten Nilsson svéd külügyminisztert, hogy megvitassa vele a jugo­szláv nagykövet ellen intézett merénylet ügyét és annak vár­ható következményeit. A asz­tali­teniszezők tárcyulása Kínai—amerikai kapcsolatok Baracs Dénes, az MTI pe­kingi tudósítója jelenti: A na­­gojai asztalitenisz VB várat­lan utójátéka az a már biztos­nak látszó lehetőség, hogy az amerikai asztaliteniszezők Kí­nába látogatnak el. Pekingben az amerikai csapat látogatását a kínai—amerikai kapcsolatok történetében egyedülálló ese­ménynek tekintik, amely meg­nyithatja az utat a két ország közötti kapcsolatok kiszélesí­tésére — a japán—kínai kap­csolatok mintájára. Az a tény, hogy kínai rész­ről meghívták az amerikai já­tékosokat, amerikai részről pe­dig nem a tajvani, hanem a pekingi meghívást fogadták el, s a látogatás végül is realizá­lódik, mindkét ország szem­pontjából politikai döntés. Ez azt mutatja, hogy mindkét fél él azzal a lehetőséggel, ame­lyet Nixon nyújtott az ame­rikai állampolgárok kínai lá­togatásának engedélyezésével. A külpolitika hírei­ ­ (Nyugat-Berlin, MTI) Nyugat-berlini jelentések sze­rint csütörtökön reggel 6 óra­kor az NDK postája tíz újabb telefonvonalat helyezett üzem­be Nyugat-Berlin és az NDK fővárosa között. Ezzel meg­duplázódott a Nyugat-Berlin és az NDK fővárosa között január 31-én üzembe helye­zett vonalak száma.­­ (Colombo, MTI) Újabb összecsapások zajlottak le a ceyloni kormányerők és azok között az ultrabaloldali cso­portok között, amelyeknek akciói miatt néhány nappal ezelőtt rendkívüli intézkedé­seket kellett bevezetni az or­szágban. Paeuin­té­let Haliban Bamakóból jelenti a Reuter. Katonai puccskísérletet leplez­tek le a Mali Köztársaságban. Moussa Traore, a Nemzeti Fel­szabadítási Katonatanács (az ország kormányzó testülete) el­nöke szerda esti rádióbeszédé­ben közölte, hogy az összees­küvés háttrerében a katonata­nács két tagja, Yoro Diakite alelnök, egyúttal közlekedés- és postaügyi miniszter, vala­mint Malik Diallo tájékozta­tásügyi biztos állt. A két ösz­­szeesküvőt a hadsereg őrizetbe vette. ­tagolói­ültet már New Yorkból jelenti a TASZSZ. A portugál büntető­­osztagok egyre több érgező gázt és vegyianyagot vetnek be Angola felszabadított kör­zeteiben, s így a termés két­harmada elpusztult, több száz ember mérgezést szenvedett — állapítja meg Agostinho Neto, az Angolai Népi Felszabadító Mozgalom (MPLA) elnöke U Thanthoz, az ENSZ főtitkárá­hoz intézett táviratában.

Next