Magyar Nemzet, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-01 / 102. szám

Ára: 1,20 forintMagyar Nemzet .. . év A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA Szombat V. 1971. máj. XXVII. évfolyamp, 102. szám Éljen május 1, a munkásosztály nemzetközi seregszemléje! Egységben Május elsején, a világ dol­gozóinak, a nemzetközi mun­kásmozgalomnak nagy ün­nepén gondolatban megál­lunk néhány pillanatra: visz­­szatekintünk a megtett útra, felmérjük az előttünk levő feladatokat. Az ünnepi felvo­nulást követő órák csendjé­ben értékeljük eredményein­ket, felsorakoztatjuk­­teen­dőinket és fontosságuknak megfelelően kijelöljük az el­következő szorgos hétközna­pokban ránk váró munka döntő állomásait. Büszkén emlékezünk új országot épí­tő, alkotó tevékenységünk kimagasló eredményeire és a sikerek fényében sem feled­kezünk meg a még megol­dandó kérdésekről, a gyors ütemű előrehaladásunkat he­lyenként még gátló jelensé­gek mielőbbi megszünteté­séről. Biztos és szilárd alapokat teremtettünk a szocialista Magyarország továbbfejlesz­téséhez, egész munkánk ma­gasabb szintre emeléséhez, reális terveink valóraváltá­­sához. Nemes eszméink gya­korlati végrehajtásának, né­pünk általános életszínvona­la emelésének, békénk meg­őrzésének legfőbb záloga az egységben rejlik. Egység a hazában, a szocialista közös­ségben, a nemzetközi mun­kásmozgalomban, a célok el­fogadásában, a törekvések meghatározásában, az előre­vivő lépések megtételében Éppen az ünnep ad alkal­mat arra, hogy elvégezzük a konkrét programok meg­valósításához nélkülözhetet­len értékelést, elemezzük mind belső helyzetünket, mind a világban kibontako­zott erőviszonyokat, felmér­jük lehetőségeinket és szem­benézzünk a bizonyos terü­leteken napjainkban jelent­kező, fékező hatású nehézsé­gekkel. Vizsgálódásunk kö­zéppontjában az egység sze­repel és jogos — de soha­sem öntett és önelégült — menyugvással jelenthetjük ki éppen a Hazafias Nép­front jelöltjeinek választási győzelme után, hogy ha­zánkban sikerült megterem­teni a legszélesebb alapokon létrejött népi-nemzeti egysé­get. A tízmilliós magyarság összefogása a Hazafias Nép­front programjának támoga-, tására történelemformáló erőt jelent és azzal az őszin­te hittel, szilárd meggyőző­déssel, mélységes bizakodás­sal tölt el bennünket, hogy a siker reményében nézhetünk a jövőbe. Duna-völgyi kis országunk lakóinak példa­mutató egyetértése, közös el­gondolása újabb küzdelemre vértez fel mindannyiunkat. A lehetőségek józan számba­vétele, erő­forrásaink tárgyi­lagos értékelése nyomán is­mét arra az alapvető követ­keztetésre jutunk: csak ba­rátainkkal, testvéreinkkel és szövetségeseinkkel együtt valósíthatjuk meg békesze­rető népünk szocializmust építő terveit. Létérdekünk tehát a szocialista közösség egységének szolgálata, a nemzetközi munkásmozga­lomban napjainkban fellel­hető véleményeltérések ki­küszöbölése. Az SZKP közelmúltban befejeződött XXTBL tea©g­resszusának beszámolóit, fel­szólalásait, határozatait kü­lönös figyelemmel fogadtuk és széles körben analizáltuk abból a szempontból is, mi­ként segítették elő az árnya­latnyi, vagy gyökereiben mé­lyebbre ható elvi és gyakor­lati felfogásokban mutatko­zó eltérések felszámolását. Hasonlóképpen élénk érdek­lődéssel kísértük bolgár ba­rátaink nagy fontosságú ta­nácskozását, pártkongresz­­szusát is. Amikor az egyetemes vi­lágképet szemléljük, a kü­lönböző kontinenseken min­denütt azt látjuk, hogy gya­rapodnak, izmosodnak, bát­ran harcolnak és becsülettel helytállnak a haladás, a bé­ke, a demokrácia és a szo­cializmus erői, önmagunk­ról méltán elmondhatjuk — anélkül, hogy a dicsekvés és hivalkodás veszélyét felidéz­nénk —, hogy legjobb tudá­sunkhoz mérten, derekasan kivesszük részünket minden olyan megmozdulásból, ak­cióból, amely hivatott elő­mozdítani az egység mara­déktalan kialakítását. Nem rajtunk, nem a Szovjetunión és többi szövetségesén múlik, ha megismételt kezdeménye­zéseink elől egyesek még mindig elzárkóznak. A moszkvai hatalmas sereg­szemlén a világ élő lelkiis­meretét jelentő pártok és szervezetek képviselői — né­peik, országaik, a mögöttük felsorakozók megbízásából — újólag kinyújtották kezü­ket, valósággal ,,békejobbot” adtak azok felé, akiknek egységbontó magatartása kétségtelenül súlyos károkat okozott a nemzetközi m­un­­kásmozgalomnak, a szabad­ságukért, függetlenségükért küzdő millióknak, a haladás és szocializmus ügyének. Tették ezt a nemes gesz­tust abban a tudatban, hogy meg kell találni az összefo­gáshoz vezető — néhol bi­zony keskeny — ösvényt, hogy azután együttesen lép­hessünk rá a népek javát szolgáló széles útra. Átmene­ti megtorpanások, esetleges helyi kudarcok nem tánto­ríthatnak el bennünket. A lényeg: a szocialista világ­­rendszer léte, meghatározó szerepe és tevékenysége az egész földkerekség jelenének és holnapjának formálásá­ban, az erőviszonyok eltoló­dása az élet minden terüle­tén azok javára, akik a múlt terhes örökségét felszámolva következetesen, odaadóan, áldozatosan és türelmesen küzdenek az emberiség fel­­emelkedéséért, a világ meg­szabadításáért a háborúk fe­nyegető rémétől. Az ünnepi „önvizsgálat­kor”, a világról alkotott el­képzeléseink és benyomá­saink összegezésekor talán túlzottan bizakodók és derű­látók vagyunk? Aligha. A kétségbevonhatatlan tények, a valóságban elért eredmé­nyek, a létező problémák gondos egybevetéséből szűr­tük le azt a végső következ­tetést, hogy minden lehető­ségünk megvan barátaink társaságában az egységtö­rekvések még fokozottabb támogatásával eszméink győzelemre vitelére. Ma Moni Károly Az Elnöki Tanács összehívta az új országgyűlést május 12-re A Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tar­­­­tott, amelyen a választások utáni feladatokkal és egyéb időszerű kérdésekkel foglalko­zott. Az Elnöki Tanács az alkot­mány 18. paragrafusa (5) be­kezdése alapján az ország­­gyűlés ki alakuló ülését 1971. május 12-én (szerdán) dél­előtt 11 órára összehívta. Az alkotmányos államren­dünk gyakorlatának megfele­lően Fock Jenő, a kormány elnöke — mivel a kormány megbízatását a korábbi or­szággyűléstől kapta — kérte az Elnöki Tanácstól a kor­mány felmentését. Az Elnöki Tanács a kérést elfogadta, a felmentést megadta és egy­ben megbízta a kormányt, hogy az újjáválasztásáig — a jelenlegi összetételben — in­tézze a kormányzati ügye­ket. Az Elnöki Tanács módosí­totta a népi ellenőrzésről szóló, 1968. évi V. törvényt, valamint a bíróságok népi ül­nökeinek választásáról szóló, 1960. évi 6. számú törvény­­erejű rendeletet. Az Elnöki Tanács megtár­gyalta és jóváhagyólag tudo­másul vette a művelődésügyi miniszternek a kitüntetéses doktorrá avatások tapasztala­tairól szóló tájékoztató jelen­tését, valamint határozatot hozott az 1971. évi kitünteté­ses doktorrá avatáshoz való hozzájárulásról. E szerint ki­tüntetéses doktorrá avatásra kerül sor az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a József Attila Tudományegyetem, a Kossuth Lajos Tudomány­­egyetem, a Marx Károly Köz­gazdaságtudományi Egyetem, a Budapesti Műszaki Egye­tem, a Semmelweis Orvostu­dományi Egyetem, valamint a Szegedi és a Debreceni Or­vostudományi Egyetem egyes jeles eredménnyel végzett hallgatóinál.* A népi ellenőrzésről szóló törvény és végrehajtási ren­delete módosítását, valamint a bírósági népi ülnökök vá­lasztásáról szóló törvényerejű rendelet megalkotását az tet­te szükségessé, hogy az új tanácstörvény szerint a járási tanácsok megszűntek, a me­gyei jogú városok pedig — megváltozott jogállással — megyei városokká alakultak. Ezért a népi ellenőrzési tör­vényt módosító törvényerejű rendelet a járási és az össze­vont járási-városi népi ellen­őrzési bizottságok választását a megszűnő járási tanácsok helyett a megyei tanácsokra bízza. Ezek a bizottságok ugyanis a helyi tanácsok vég­rehajtó bizottságait is ellen­őrzik. A megválasztandó sze­mélyekre továbbra is a Köz­ponti Népi Ellenőrzési Bi­zottság tesz javaslatot. A bírósági népi ülnökök választásáról szóló törvény­­erejű rendelet a járásbírósá­gok (városi, kerületi bírósá­gok) népi ülnökeinek válasz­tását a járási tanácsok he­lyett a helyi (községi, városi, kerületi) tanácsok feladatává teszi. A jelölést továbbra is a bíróság területén működő vállalatok, szövetkezetek és egyéb szervek végzik. A me­gyei bíróság ülnökeit kizáró­­lag a megyei tanács, a leg­felsőbb bíróság ülnökeit pedig az Elnöki Tanács választja. A kitüntetéses doktorrá avatás lehetőségét és feltéte­leit az Elnöki Tanács 1958- ban foglalta jogszabályba. A határozat érvénybe lépésétől 1970 végéig összesen 80 dok­torjelöltet avattak (negyvenet Budapest közterületi díszei­nek sorában új, monumentális képzőművészeti alkotást avat­tak pénteken: Marx és Engels közös emlékművét — a Jászai Mari téren. A nemzetközi munkásmozgalom két kima­gasló alakjának szoborművét — Segesdi György szobrászmű­vész és Schall József építőmű­vész alkotását — a munkás­­osztály nemzetközi ünnepéhez, május elsejéhez kapcsolódó eseménysorozat keretében ad­ták át a fővárosnak. Az avatóünnepségen megje­lent Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Aczél György, Benke Valéria, Nemes Dezső, Németh Károly, a Politikai Bizottság tagjai, továbbá az MSZMP Központi Bizottsága és a kor­mány több tagja; részt vett a politikai, a társadalmi és a kulturális élet sok ismert sze­mélyisége. Az összegyűltek sok százas tömegében ott voltak a fővárosi gyárak, üzemek, hiva­talok, intézmények küldöttei, a kerületeknek és Budapest la­kosságának képviselői. Megje­lent az eseményen a budapesti diplomáciai testület több veze­tője és tagja is. Pontban 12 órakor kezdődött az avatóünnepség. Fegyveres díszőrség állt az emlékmű talapzatánál. Felcsendültek a Himnusz hangjai, majd el­hangzott József Attila „Szo­cialisták” című verse, Keres Emil tolmácsolásában. Ezután Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkára mondott ünnepi beszédet. — Három esztendeje az egész haladó emberiség meg­emlékezett Marx Károly szü­letésének 150. évfordulójáról, s alig fél esztendeje annak, hogy Engels Frigyes születé­sének másfél évszázados jubi­leumát ünnepeltük — mondta. — E nevezetes évfordulók és szocialista közvéleményünk belülről fakadó, hosszabb ide­je érlelődő igénye vetette fel a gondolatot, hogy a tudomá­nyos szocializmus e két meg­alkotójának, a nemzetközi munkásmozgalom kimagasló harcosainak emlékét hazánk fővárosának szívében egy mo­numentális köztéri szobor fel­állításával is megörökítsük, s ma itt áll a mű, hogy mesz­­szehangzóan hirdesse: az élő marxizmus szelleme hatja át mindazt, amit elértünk, mind­azt, amit tervezünk. Nem vé­letlen az sem, hogy Marx és Brigels közös szobrát állítjuk fel: ezzel nemcsak kettőjük sí­rig tartó barátságát fejezzük ki, hanem emléket állítunk an­nak az eszmei, harci szövet­ségnek is, amely lehetővé tet­te közös életművük, a marxiz­mus megszületését és gyors el­terjedését. ( Marx és Engels az embe­ri szellem égboltjának legjő­a budapesti, negyvenet a vi­déki egyetemeken). Az ava­tottak közül 54 orvos, a többi mérnök, jogász, bölcsész, ma­tematikus, vegyész, biológus, fizikus, közgazdász és állater­­nyesebb páros csillaga. Az em­beriség történelme számtalan világmegváltó eszmét ismer. Voltak már Marx és Engels előtt is olyan törekvések, ideo­lógiák, amelyek az emberiség sorsának jobbrafordulását tűz­ték ki célul. De Marx és En­gels műve, amit Lenin foly­tatott tovább, a marxizmus— leninizmus, a történelem mind­máig legnagyobb hatású, leg­szélesebb kisugárzású ideoló­giája. Olyan eszme ez, amely egyetemes érvénnyel kínál megvalósítható, reális progra­mot a jobbra törekvő egész emberiségnek. És éppen ezért ércnél és kőnél maradandóbb. Hatását és erejét nem csök­kenti, hanem növeli a kérlel­hetetlen idő, az egymásra hal­mozódó évtizedekkel egyre nö­vekszik azoknak a százmilliók­nak a száma, akik diadalmas zászlaja alá állnak. Marx és Engels eszméjének történelmi igazságát bizonyítja, hogy szá­zadunkban a marxizmus élő eszméje a tömegekbe hatolva világot formáló és meghatá­rozó anyagi erővé vált. A szo­cialista világrendszer léte, a nemzetközi munkásmozgalom ereje már önmagában is cáfol­ja azokat, akik a marxizmus­ról, mint a múlt eszmeáram­latáról beszélnek. A marxiz­mus ma is a szocializmus út­ján járó népek vezérlő csilla­ga, minden elnyomott remény­sége, olyan eszme, amely a gondolkodó embereket foglal­koztató kérdésekre a legjobb válaszokat adja. — Marx és Engels életműve az emberszeretet, az értelem és a valóság iránti tisztelet felemelő példája. Marxistának lenni ma is mindenekelőtt azt jelenti: szembenézni a té­nyekkel, gondolkodva élni. Életművük elvi következetes­ségre, szilárdságra és a felis­mert igazságok szenvedélyes képviseletére int. Minden kor­szak marxistáit arra tanítja, hogy pártos szenvedéllyel kép­viseljék és váltsák valóra a szocializmus igazságait. Arról beszélt ezután a szó­nok, hogy Marx és Engels élet­műve a gyakorlat és az elmé­let legmagasabbrendű egységét testesíti meg.­­ Többszörösen kiállta a gyakorlat próbáját, mert összeforrt a munkásság ügyével. Marx és Engels felis­merte, hogy a munkásosztályt nem olyan szenvedő osztály­ként kell nézni, amelyen kí­vülről kell segíteni, hanem a munkásosztályban a harcoló osztályt kell látni, amely ké­pes megváltani önmagát és saját felszabadításával az egész emberiség felszabadulá­sát hozza el. A munkásosztály szerepének a felismerése, az alkotó, termékeny, kapcsolat a korabeli proletariátus legöntu­­datosabb rétegeivel, a szocia­lizmust utópiából tudomány­­nyá tette, az álmok birodalmá­val. Az avatottak 30 százaléka nő. Az avatottak 70 százaléka felsőoktatási intézményben dolgozik, a többiek tudomá­nyos intézetben, főhatóságnál, vállalatnál, iskolában.­ból a valóság szilárd talajára helyezte. Utalt Óvári Miklós Juhász Gyulának 1921-ben írt soraira, amelyek szerint: „Marx tanai a valóságon épülnek, és az igazságot szolgálják. Az­ utó­piából ő alkotott tudományt, a lenge délibábból szilárd hidat, amely a munkásmilliókat a jövőbe vezeti át... a roman­tika óperenciájáról a realitás földjére viszi a szocializmust, olyan bázist ad az elméletnek és mozgalomnak egyaránt, amelyről büntetlenül nem le­­het többé lesiklani — a törté­nelem kérlelhetetlen logikája egyre Marxnak ad igazat, és a marxizmus... biztos győzel­mének útját egyengeti.” — Az internacionalizmus, a világ forradalmi munkásmoz­galmának összefogása, Marx és Engels művének legszentebb eszméje — hangsúlyozta. — A „Világ proletárjai, egyesülje­tek!” jelszó a marxizmushoz való hűség, az internacionaliz­mus jelszava korunkban is. Arra tanítja a marxistákat, legyenek bármely nemzet fiai, hogy a nemzeti célokat is csak a nemzetközi haladás erőivel összefogva lehet elérni.­­ Ezeket az igazságokat su­gározzák tovább a marxizmus eszméi és ezeket az igazságo­kat vitték tovább a marxista eszmék továbbörökítői is. Mindenekelőtt ez jellemezte a XX. század legnagyobb marxis­tájának, Leninnek a művét. Nem formulák ismétlése, ha­nem a kor új, változott lényei­nek gondos elemzése, és a munkásosztály, a szocializmus ügyének rendíthetetlen képvi­selete — ez jellemezte Lenin marxizmusát. Ezt tekintjük eszménynek mi, magyar kom­munisták is, Marx és Engels Ügyének, szellemének magyar örökösei, akiket büszkeséggel tölt el, hogy Marx és Engels eszméi immár több mint száz esztendeje éltetik a magyar haladás ügyét, s a marxizmus igazságai több mint egy évszá­zada segítik a magyar nép küzdelmeit. — Marx és Engels nagy fi­gyelmet szentelt az 1848—49-es magyar forradalomnak és sza­badságharcnak, s az általuk adott értékelés mindmáig ér­vényes. A kialakuló magyar munkásmozgalomban mind na­­gyobb tért hódítottak a mar­xizmus eszméi, s ők maguk is személyes vagy levelező kap­csolatban álltak a magyar munkásmozgalom számos tag­jával. Marx és Engels tanai termékeny falaira találtak ha­zánkban. Eszméik nagy hatás­sal voltak népünk múltjára, meghatározzák jelenünket, for­málják jövőnket. — Magyarországon ez az első köztéri emlékmű, amely Marxnak és Engelsnek közö­sen állít emléket. A művészi forma, amely alakjukat és esz­méiket kifejezni hivatott — Az élő marxizmus itatja át mindazt, amit elértünk és tervezünk Felavatták a Marx—Engels emlékművet

Next