Magyar Nemzet, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-05 / 104. szám
Szerda, 1971. május 5., - MawNo’wot - Megkezdődött a szakszervezetek XXII. kongresszusa Az Építők Rózsa Ferenc székházában kedd reggel megkezdődött a magyar szakszervezetek XXII. kongresszusa. A kongresszust Földvári Aladár, a SZOT elnöke nyitotta meg. Ezután a kongreszszus megválasztotta az elnökséget. Ebben foglalt helyet Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese, Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a Politikai Bizottság tagjai, Pullai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, továbbá Földvári Aladár, a SZOT elnöke, Somogyi Miklós, a SZOT számvizsgáló bizottság Gáspár Sándor bevezetőben a szakszervezeti választások tapasztalatairól beszélt Hangsúlyozta, hogy a vezető szervek megválasztása a széles körű demokrácia jegyében zajlott le. A szervezett dolgozók véleménynyilvánítása, vitakészsége főleg az üzemek, vállalatok, intézmények tevékenysége körül mozgott, de az érdeklődés túllépett a vállalati kereteken. — Aszakszervezeti választásokon, az országgyűlési és tanácsi választásokon, gyűlések tízezrein, mint tükörben láthatók, érezhetők az elmúlt évek nagy politikai és gazdasági változásai — mondotta. — E tükörben nem mindig zökkenőmentes, de töretlenül előrevivő, biztonságos út, a szocializmus útjának képe jelent meg. A SZOT főtitkára a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a gyűléseken, e „nagy beszélgetéseken” mérlegre kerültek politikánk elvei, céljai és megvalósulásuk eredményei. Politikai és társadalmi életünk, közéletünk erényei és gyengeségei elismerő és bíráló hangon szerepeltek. Sürgették a szakszervezetek erőteljesebb föllépését közvetlen üzemi vonatkozásban és a társadalmi életben egyaránt. A párt és a szakszervezet — A Magyar Szocialista Munkáspárt alig pár hónappal ezelőtt elvégezte egész társadalmunk helyzetének értékelését, megjelölve továbbhaladásunk útját — mondotta Gáspár Sándor. — A magyar szakszervezetek a pártkongresszus értékelésével egyetértenek, politikai célkitűzéseit magukévá teszik és megvalósításukért dolgoznak. A párt X. kongresszusa elismeréssel szólt a magyar szakszervezetek tevékenységéről. Megállapította: jelentősen hozzájárultak a szocializmus építésében elért eredményekhez, nagy társadalmi céljaink megvalósításához. Hatékonyan képviselték és védték a dolgozók érdekeit. A magyar szakszervezetek hivatásának hatékonyabb teljesítése szempontjából döntő jelentőségű volt az a felismerés — és ez az MSZMP történelmi érdeme —, hogy a szakszervezeteknek nemcsak a forradalmi munkáspárt politikájának közvetítése a feladatuk a dolgozó tömegekhez, hanem az is, hogy cselekvően részt vegyenek a politika alakításában — hangoztatta Gáspár Sándor. — Ez a szakszervezetekre vonatkozó lenini gondolatok helyes értelmezése és alkalmazása. Ennek a politikának az érvényesítése növelte a szakszervezetek tekintélyét, szerepét a közéletben. A SZOT főtitkára ezután arról beszélt, hogy a szakszervezeteknek biztosított jogok egyre teljesebben érvényesülnek a szocializmus építésének általános érdekei és a dolgozók személyes érdekei javára. A szakszervezetek társadalmi szerepének növelése egyik biztosítéka annak, hogy megelőzzük, illetve feloldjuk a szocializmusban is létező és ■mindig új formában jelenttának elnöke. Az elnökség tagjai között kapott helyet Pierre Gensous, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára és valamennyi külföldi szakszervezeti küldöttség vezetője. A résztvevők egyperces néma felállással megemlékeztek a szakszervezeti mozgalomnak a legutóbbi kongreszszus óta elhunyt kiemelkedő harcosairól. Földvári Aladár megnyitó beszédében rámutatott arra hogy a párt X. kongresszusának programját a szervezett dolgozók is helyesléssel fogadták, azt magukénak érzik, és megvalósításáért teljes meggyőződéssel dolgoznak. A kongresszus ezután a napirendről döntött, megválasztotta a kongresszus titkárságát és munkabizottságait. Ezután Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára terjesztette elő a SZOT beszámolóját, kerő ellentmondásokat, érdekellentéteket. Hazánkban egyre inkább polgárjogot nyer a felismerés és gyakorlat, hogy a szakszervezetek cselekvő közreműködése nélkülözhetetlen a munkáshatalom számára. Bérek és árak A továbbiakban az előadó a negyedik ötéves tervnek az életszínvonal fejlesztésére vonatkozó célkitűzéseivel foglalkozott. Ennek keretében a reálbér 16—18 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelem pedig 25—27 százalékkal emelkedik. A szakszervezetekre nagy felelősséget ró az, hogy figyelemmel kísérjék, védelmezzék a különböző rétegérdekeket is. — Jelenleg a bérek emelésének lehetősége döntően az üzemi, munkahelyi alapokból származik, kivéve a költségvetési szerveket. Ennek a helyzetnek természetes következménye — mondotta Gáspár Sándor —, hogy az alapvető osztály, a munkásosztály soraiban jelentős differenciálódás történhet, nemcsak a teljesítmények, a munka társadalmi hasznosságának különbségei, hanem az eltérő lehetőségek miatt is. A nyereségnövelés eltérő lehetőségei miatt viszont tovább torzulnak az ágazatok közötti bérarányok. Fel kell figyelnünk ezekre a jelenségekre, még mielőtt a feszültségek csak nehezen lesznek feloldhatók. A szakszervezeteknek az a véleménye, hogy fékezi a helyes, az ösztönző bérpolitika kialakítását, ha az üzemi bérintézkedések túlzott mértékben függvényei a nyereség alakulásának. A kormányzatnak több lehetőséggel kell rendelkeznie arra, hogy az üzemek és iparágak között helyes bérarányok alakuljanak ki. A SZOT főtitkára felhívta a figyelmet a spekulációból vagy indokolatlan áremelésből származó nyereségre és szigorú rendszabályokat követelt azok ellen a vállalatok és kereskedelmi szervek ellen, amelyek árfelhajtással veszélyeztetik az életszínvonal emelkedését. Erélyes eljárást követelt mindenfajta spekuláció ellen is Az alacsony jövedelműekről . Ha a munkásemberek kereseti lehetőségeiről, a jövedelmek alakulásáról beszélünk, nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az utóbbi években éppen a szocialista rendszer számára legfontosabb területen, az állami iparban nőtt a leglassabban a fizikai munkások bére — hangsúlyozta Gáspár Sándor. — A szakszervezeteknek természetesen feladatuk, hogy minden dolgozó réteg életszínvonalának alakulását figyelemmel kísérjék és szükség esetén intézkedéseket javasoljanak — mondotta a továbbiakban. — Így került most sor a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók központi béremelésére. Az előadó az árak és az árképzés elemzése után hangsúlyozta: nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy az alacsonyabb árú termékek a keresletnek megfelelően legyenek kaphatók a forgalomban. Erre a legalacsonyabb jövedelműek joggal érzékenyek. A főtitkár ezután a nyereség növelésének egyetlen becsületes eszközéről, a jobb, a haékonyabb munka feltételeiről beszélt. A SZOT véleménye szerint az illetékes állami szerveknek ki kell dolgozniuk azokat az elveket, módszereket, amelyek biztosítják a népgazdasági szükségletek kielégítő, de a nem, vagy kevésbé gazdaságos gyártmányokat előállító szolgáltató vállalatok számára is a kívánatos jövedelmi színvonalat. .A társadalmi érdekkel ellentétes, indokolatlan differenciálódást a szabályozó rendszereken keresztül korlátozni kell Nagy figyelmet szentelt Gáspár Sándor beszámolójában a kisgyermekes anyák, a csökkent munkaképességűek, az alacsony jövedelmű, a többgyermekes családok, a munkából kiöregedett, idős emberek és ellátatlanok helyzetének. Nehezményezte, hogy a vállalati gyermekintézmények férőhelyei az utóbbi időben csökkentek. Hosszan foglalkozott az idős emberek arányának a növekedésével. Ennek kapcsán a nyugdíjrendezés további állomásait ismertette. Elmondotta, hogy a szakszervezet foglalkozik azzal a gondolattal, hogy ha egy dolgozó eléri a korhatárt és nem megy nyugdíjba, minden munkában eltöltött éve után a jelenleginél magasabb százalékot kapjon. Olyan elképzelés is van, hogy növelik a nyugdíjasok kereseti lehetőségeinek jelenlegi értékhatárát. Termelékenység és hatékonyság Gáspár Sándor beszédének további részében arra figyelmeztetett, hogy a gazdasági hatékonyság fokozása, a nemzeti jövedelem gyorsabb ütemű emelése nélkül az egyre növekvő társadalmi igényeket nem elégíthetjük ki. A kölcsönhatás és összhang a termelés és az életszínvonal alakulása között természetes és kötelező erejű. A magyar szakszervezeti mozgalom alapvető feladatának tekinti, hogy a szervezett dolgozók millióit terveink teljesítésére, a termelékenység növelésére, gazdasági munkánk hatékonyságának fejlesztésére mozgósítsa — közismert — mondotta —, hogy népgazdasági szinten a gazdasági hatékonyság az elmúlt három esztendőben nem volt kielégítő. A társadalmi munka termelékenysége nem emelkedett a kívánt módon. Az üzemek jelentős részében nem kielégítő a munka szervezettsége,elmarad az igényektől és a rendelkezésekben előírt normáktól az üzemek szociális, egészségügyi, munkabiztonsági és kulturális fejlődése is. Nemegyszer tapasztalható, hogy vállalatok új kapacitásokat létesítenek, holott a régiek sincsenek megfelelően kihasználva Gáspár Sándor elítélte a nagymértékű túlórázást s az indokolatlan, gyakori munkahelyváltoztatást. Hangsúlyozta azonban, hogy csakis a notórius munkahelyváltoztatók és fegyelemsértők ellen van helyük azoknak a rendszabályoknak, amelyeket a tanácsok a legutóbbi időkben foganatosítottak. Szakszervezeti szerveinknek szorgalmazniuk kell, hogy mindenütt vonzereje legyen az egy munkahelyen kifejtett állandó tevékenységnek, hogy nagyobb anyagi és erkölcsi elismerést kapjanak a törzsgárda tagjai Az üzemi demokráciáról A SZOT főtitkára a továbbiakban a munkásosztály termelési aktivitásáról beszélt . Gyakran halljuk azt, hogy a munkások tulajdonosok is. Igen. A mi rendszerünkben a munkásosztály tulajdonos. A gyár, a vállalat az övék is. De érzi-e ezt a munkás a napi munka gyakorlatában? Nem érzi kellőképpen. Az üzem, a munkahely életében gondoskodnunk kell az üzemi demokráciának, a szocialista munkaversenynek, az emberekkel való bánásmódnak, a munkáspolitikának helyileg is olyan szintű megvalósításáról, ami ezt a tulajdonosi érzést újra és újra nyilvánvalóvá és természetessé teszi. — Lenin arra tanított bennünket, hogy a demokráciának mindig és mindenhol osztálytartalma volt és van. Meggyőződésünk, hogy az üzemi demokrácia a munkáshatalmat erősíti. Az a célja, hogy a munkás megtanuljon gazdálkodni a sajátjával. — A szocializmusban senkinek sincs joga gátolni a dolgozóknak azt a törekvését — mondotta —, hogy az üzemi demokrácia keretei között beleszóljanak munkahelyük életébe Ha valahol ez mégis megtörténik, az rendszerünk lényegét sérti és következményei kárt okoznak: alkotó gondolatok vesznek el, elsorvad az önkéntes részvétel a termelésben, a munkaversenyben. Az előadó részletesen elemezte a formalizmustól mentes szocialista munkaverseny és a szocialista brigádmozgalom tudatformáló erejét, majd pedig a munkásosztály kulturális és szellemi felemelkedéséről beszélt. Hangoztatta: — Oktatásügyünk óriási eredményei ellenére a magyar dolgozóknak mintegy fele még ma sem rendelkezik teljes általános iskolai végzettséggel. Ezért határozta el — többek között a szakszervezeti mozgalom javaslatára is — pártunk X. kongreszszusa az oktatás egész rendszerének felülbírálását. A szakszervezeti mozgalomnak külön felelőssége van a felnőtt dolgozók képzésében és továbbképzésében. A tudományos-technikai forradalom ma lehetetlenné teszi, hogy egyetlen oktatási intézmény is kész embereket adjon a termelés, az irányítás ellátásához. De feladata, hogy olyan embereket bocsásson ki, akik képesek új ismeretek megszerzésére és alkalmazására. Gáspár Sándor a munkáspolitikáról, az értelmiségiek és alkalmazottak érdekeinek védelméről és a szakszervezeti jogok gyakorlásáról szólva nyomatékkal hangsúlyozta: a jogok akkor érnek valamit, ha nemcsak papíron vannak, hanem azokkal a szükséges esetekben bátran élnek is. Nemzetközi szolidaritás A SZOT főtitkára a magyar szakszervezetek feladatainak részletes elemzése után figyelmeztetett arra: nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy tevékenységünkért a világ dolgozói előtt is felelősek vagyunk. Nekünk is szükségünk van arra, hogy a más országokban élő osztálytestvéreink tudjanak arról, hogyan gyakorolja a mi országunk munkásosztálya a kezében levő hatalmat, ugyanakkor nekünk is törekednünk kell arra, hogy megismerjük, megértsük, mi és hogyan történik máshol. A nemzetközi szakszervezeti mozgalomban erőteljes és pozitív irányú differenciálódás zajlik le. A szélesebb körű összefogás megvalósítása érdekében tevékenykedik a Szakszervezeti Világszövetség és tagszervezetei, de a kívülálló szakszervezetekben is jelentős erők lépnek fel az egység szellemében. A magyar szakszervezeti mozgalom nemzetközi kapcsolatainak építése során ezekre az egységfolyamatokra támaszkodik. — Mindezekkel a törekvéseinkkel nem állunk egyedül. Hatalmas erőt ad szakszervezeti mozgalmunknak — és nemcsak nemzetközileg, hanem belső tevékenységünk szempontjából is — egységünk a Szovjetunió és a szocializmust építő országok szakszervezeteivel A magyar szakszervezeteket, munkásosztályunkat, népünket a testvéri barátság erős szálai fűzik a szovjet szakszervezetekhez, a szovjet munkásokhoz, a Szovjetunió népeihez. Az elmúlt négy esztendőben sokat küzdöttünk, fáradoztunk munkásosztályunkért, népünkért Az eredményekben tükröződik a szakszervezeti mozgalom sok tízezer munkásának, tisztségviselőjének áldozatkész munkája, hozzáértése, a szocializmus iránti elkötelezettsége. A XXII kongresszus méltó fórum arra, hogy köszönetet mondjunk lelkes, áldozatos tevékenységükért, s további lankadatlan, kitartó munkára kérjük és hívjuk őket — fejezte be beszámolóját Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára. Gáspár Sándor nagy tapssal fogadott beszéde után Somogyi Miklós, a számvizsgáló bizottság elnöke terjesztette elő a bizottság jelentését. A számvizsgáló bizottság beszámolója után szünet következett, majd megkezdődött a vita a beszámolók, a határozati javaslattervezet és az alapszabály módosítására előterjesztett tervezet felett. A jelenlevők nagy tapsa közben emelkedett szólásra Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Gáspár Sándor beszámolósa Biszku Béla felszólalása Biszku Béla, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében köszöntötte a kongresszust. — A beszámoló híven tükrözte, hogy az elmúlt négy év munkája eredményes volt — mondotta. — A magyar szakszervezetek helyesen éltek és élnek bővülő jogkörükkel, betöltik feladatukat, segítő és aktív harcosai a szocializmust építő munkának, jól képviselik a dolgozók érdekeit, s mindez hozzájárul a párt és tömegek kapcsolatának fejlesztéséhez, erősítéséhez. — A szakszervezeti munka fejlesztéséhez kedvezőek a politikai feltételek — állapította meg a továbbiakban. — Pártunk X. kongresszusa munkásosztályunk, egész dolgozó népünk érdekeinek megfelelően jóváhagyta és továbbfejlesztette azt a politikai irányvonalat, amelyet immár közel másfél évtizede folytatunk. Ezt a politikát a Hazafias Népfront magáévá tette, közvéleményünk, az ország lakossága támogatásáról biztosította, és a választások során szavazataival megerősítette. De ez az igen, amit erre a politikára népünk adott, ne jelentse a sikerekbe való belenyugvást. — Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják — folytatta Biszku Béla —, hogy munkásosztályunk, dolgozó népünk képes újabb lendületet adni a szocializmus építésének, mert érti politikánk lényegét Bizonyítéka ennek a szakszervezetek által kezdeményezett kongresszusi verseny sikere, amelynek eredményeiért ezúton mondunk köszönetet. Biszku Béla felszólalásában hangoztatta: a munkásember mindent megért, ha látja a munkája értelmét, de nem tűri el a szocialista elveinkkel öszszeférhetetlen jelenségeket, az értelmetlenséget, a pazarlást, a basáskodást, a hatalommal való visszaélést, s azt, ha igazságtalanságok érik. Mindezek a nem kívánatos jelenségek leküzdhetők, ha a vezetők és a tömegek összeforrottak és egységesen, együttes erővel harcolnak szocialista elveink valóra váltásáért. Ezután a szakszervezetek szerepének növeléséről, a munkáshatalom erősítéséről, a szocialista demokrácia folyamatos fejlesztéséről beszélt. A szocialista demokrácia fejlesztésével, az üzemi demokrácia kiterjesztésével azt akarjuk elérni, hogy a dolgozók még hatékonyabban vegyenek részt saját ügyeik intézésében. Egyetlen vezető sem tud jól dolgozni, ha nem támaszkodik naponta a dolgozó kollektíva erejére, tapasztalataira, tettrekészségére. A szakszervezeteknek van tekintélyük, szavuk társadalmunkban — mondotta a továbbiakban. — Befolyásuk érvényesül a kormányzati munkában, a lakás-, ár-, bér- és kereskedelempolitikai intézkedésekben csakúgy, mint a vállalati tervekben, a kollektív szerződésekben. A Központi Bizottság titkára befejezésül szólt a szakszervezetekben dolgozó kommunisták feladatairól. Kívánatos, mint mondotta, hogy a kommunisták mind nagyobb számban végezzenek aktív munkát abban a szakszervezetben, amelynek tagjai. A magyar munkásosztály, a dolgozó nép nagy áldozatokat hozott a szocializmus építéséért. A végzett munka meghozza gyümölcsét, sokasodnak az eredmények, amelyek jobbá, gazdagabbá teszik a dolgozó emberek életét. Biszku Béla nagy tapssal fogadott beszéde után Szilágyi András, a győri Magyar Vagon- és Gépgyár vállalati szakszervezetének titkára, majd Kimmel Emil, a Nyomda-, a Papíripar- és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkára szólalt fel. Ebédszünet után Vas-Witteg Miklós vette át a tanácskozás elnöki tisztét, s először Pierre Gensousnak, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkárának adta meg a szót. Pierre Sensous felszólalása Az SZDSZ főtitkára bevezetőjében arról szólt, hogy korunkat a munkásosztály egyre szorosabb érdekközössége jellemzi. Ez az érdekközösség olyan problémákat állít előtérbe, amelyet csak közösen tudunk megoldani. E közös fellépést igénylő problémák sorában említette meg a békeerők világméretű összefogását az Egyesült Államok indokínai agressziója ellen, a közel-keleti válság politikai megoldásának követelését, az európai biztonság megteremtéséért való akcióegységet, a gyarmatosítás, a neokolonializmus és a fajgyűlölet elleni küzdelmet, a harcot, a fegyverkezési hajsza megfékezéséért. Csak az összefogás eredményezheti, hogy sikerrel harcoljunk egy új háború veszélye ellen. — Nemzetközi érdeklődés kíséri a szakszervezeteknek a szocialista körülmények között kifejtett tevékenységét — mondotta Gensous. — A szakszervezeti demokrácia ugyanúgy, mint a politikai demokrácia fejlődése a tőkésországokban a dolgozók legfőbb kérdései között szerepel. Az SZDSZ-nek az egyik, és nem is legkisebb feladata, hogy mind jobban megismertesse a nem szocialista világban a szocialista országok eredményeit, a szakszervezetek szerepét, s azokat a lehetőségeket, ahogyan befolyást gyakorolhatnak a társadalomra. Gensous beszéde után Gyöngyösi István, az Építő-, Fa-, és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Papp Jánosné, a Váci Kötöttárugyár szakszervezeti tanácsának titkára szólalt fel, majd P. T. Pimenov, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára üdvözölte a kongresszust. A délutáni ülésen felszólalt még Lukács László, a Hortobágyi Állami Gazdaság szakszervezeti tanácsának titkára, Nguyen Cong Hoa, a Vietnami Szakszervezeti Szövetség alelnöke, Nguyen Van Hoa, a Dél-vietnami Felszabadulásért Küzdő Szakszervezeti Szövetség nevében, Timmer József, a SZOT titkára, Besenyei Miklós, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke, Csikós Pál, a Tisza Cipőgyár VSZT titkára, Pataki Gyuláné általános iskolai igazgató, Tóth István, a Közlekedési Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Karel Hoffmann, a Csehszlovák Forradalmi Szakszervezeti mozgalom központi tanácsának elnöke és végül Vincze József a Csepel Vas- és Fémműves, acélművének előhengerésze. s