Magyar Nemzet, 1971. július (27. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-01 / 153. szám

*.Magyar Nemzet ^­­ HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • A Szojuz-11 hősi halált halt űrhajósait gyászolja az emberiség Előrevitték­ az emberne­met. A halottak t ők, igen, a halottak. A hősi halottak. A­ világ első keringő űrállomásának tragikus utasai. A három férfi, parancsno­kuk és a két űrhajós mér­nök — megfigyeléseiket megörökítő feljegyzéseik megmaradtak — előrevitték az embernemet. Olyanokká váltak, mint a győzelem hí­rével érkezett, elcsigázott, sebesült zászlóvivők, akik a győzelem hírét még tudtul adják,­ azután — csaták ha­lálos sebeit viselve — élette­lenül terülnek el. Az előrevitték az ember­nemet három szavát e tragé­dia elemzésekor. Tragédiánk­ból idéztem. Madáchnak Az ember tragédiája című mű­véből, annak is a tizenhar­madik színéből, az űr jelenet­ből. Lucifer, a kétely Lucifer­je, s a megkísérlésé, a csábí­tásé és a megrendítésé, Ádám eszméit kérdőjelezve meg, azt mondja, „A harc eszméje volna legalább nagy .. Erre a döfésre, a kétely bicskahasítására, szinte a szívet föltépni kész sebesí­­tésre feleli Ádám azt, hogy eszméje bármilyen volt is, de emelt, és így nagy és szent eszme volt, amely „Előrevitte az embernémet’'. A három kozmonauta, Dobrovolszkij,­­Volkov, Pa­­cajev előrevitte az ember­nemet. A megkísértő, a kétkedő, a bármely eszmét, hitet bár­mikor elemészteni kész Lu­ciferrel együtt sokan tették már föl e kérdést, sokan föl fogják még tenni a jövőben is, d­e sok próbára mégis azt hiszed. Hogy küzdésed nem lesz hasztalan? Az űrjelenetben elhangzó kérdésre feleli Ádám azt, hogy. . . Korán se vonz ily dóré képzelet. A célt, tudom, még százszor el nem érem. Százszor, talán még ezer­szer sem. De ezeregyedszer talán már igen, s az ezer­egyedik kísérlet győzelmét nem csupán élők hordozzák majd, hanem holtak fényei, holtak holdsugár-ezüstös ar­cai, azoké, akik a halált nem keresve, de nem kerülhetve el,­küzdtek és vitték előre az embernemet. Az ember, a világminden­ség ostromlója és kis vilá­gunk kitágító kísérletezője ugyanis nagyon is esendő, romlandó, nagyon is töré­keny élőlény, a világminden­ség kegyetlen erőivel, rop­pant támadásaival szemben. „Őrjöngő röptünk, mondd, hova vezet?", kérdi Ádám az űrjelenet első két sorában, maga is megfélemlítve, meg­kísértve. Az emberiség gyö­nyörű röpte a Földön túli, mégsem földöntúli, nagyon is valóságos világ teljes meg­ismeréséhez vezet. Néha hősi halottak élete árán. Hősi halottak feláldo­zott élete segítségével. Az ember célja e küzdés maga, írta volt Madách. Az ember eszköze e küzdés, ír­ta e sorokhoz a mi időnk, a kozmonauták, a világűrben keringő űrállomások, a meg­ismerés szentségéért és tu­dományért bármikor ,meg­halni kész hősi halottak ko­ra. S, tegyük ehhez hozzá: győztes űrkutatók, űrpilóták kora. Gagarin meghalt ugyan, s hősi halottakká váltak még annyian, a célt az emberiség, Madách szavával kifejezve, talán még százszor sem éri el. A célt nem azért ostro­molja, mert az ember célja a küzdés maga. Hanem azért, mert a cél határtalanságá­ban, a­ mindent tudás, rslin­­dent megismerés fenségében hinni képes. S az emberiség javára for­dított hasznában is. Az emberiség sorsát, igaz, élők küzdése vitte előre min­dig, de élők nem halálra vá­gyó, de azt el nem kerülhe­tő,­­halálos önfeláldozása is.. Nem­ a világűr, csupán Föl­­­dünk fel­fedeztetését idézem: mennyien haltak meg isme­reteink tágításáért, e kis la­kóhely, e földi tágasság tel­jes megismeréséért. Soroljam föl a hősi halott orvosokat, akik betegségek fölismerése és leküzdése közben halálra sebződtek, ismeretlen kórok­kal­­fertőztetve meg? Vagy tudósokat, akik máglyaha­lált vagy börtönhalált szen­vedtek tudományukért? Vagy költőket, akik elégtek szinte a lélek űrkutatása közben, a lelki megismeré­sért hozva, önemésztő halá­los­ áldozatot? Költők, is lehetnek hősi ha­lottak. A három szovjet űrhajós, Dobrovolszkij, Volkov, Pa­ca­jev halála fölött érzett egyetemes emberi gyászban mindenki osztozik, mi, ma­gyarok és Földünk minden népe, mert űrkísérletük i s véletlen,­ tragikus elmúlásuk is — az egyetemes emberisé­get, a világmindenség meg­ismerhetőségének vágyát, kí­sérletét és gyakorlatát szol­gálta. . Tragédiájuk az ember tra­gédiája. S az ember tragédiáját és nagy címbetűvel, Az ember tragédiáját idézve, befejezé­sül fel kell villantsam, a ma­dáchi remekmű egyetlen so­rát, amely az Akadémián őr­zött eredeti kézirat 10 lap­ján, a 282. sorban olvasható. Ebben írta volt le Madách azt, hogy „A legmagasbat embernek tekinted". E sort javította ki­ Arany erre a végleges fogalmazásra: „És ember az, mi, legmagasb ne­ked". • " Az ember ott a földön, a Szojuz—11 kabinjában, élet­telenül elterülve is lehet a ..legmagasb”. Megsemmisülve. Holtában is. Kuffy Péter A TASZSZ szerdán hajnal­ban kiadott­­"közleménye sze­rint életét vesztette a Szojuz— 11 szovjet űrhajó személyzeté­nek mindhárom tagja: Geor­­gij Tyimofejevics Dobrovolsz­kij alezredes, Vlagyiszlav Nyi­­kolajevics Volkov fedélzeti mérnök és Viktor Ivanovics Pacajev kísérletező mérnök. A közlemény szerint 1971. június 29-én Föld körüli pá­lyán mozgó Szaljut tudomá­nyos űrállomás személyzete maradéktalanul befejezte a repülési program teljesítését és utasítást kapott a Leszállás­ra. Az űr­hajósok tudományos kutatásaik anyagát és a fedél­zeti naplókat átvitték a Szo­juz—11 szállítóűrhajó kabinjá­ba, hogy visszahozzák őket a Földre. . E művelet végrehajtása után az űrhajósok elfoglalták helyü­ket a Szojuz—11 űrhajóban, ellenőrizték a fedélzeti rend­szereket­ és előkészítették űr­hajójukat a Szaljut űrállomás­tól való elválásra. Moszkvai idő szerint 21 óra 28 perckor a Szojuz—11 űrha­jó és a Szaljut űrállomás el­vált egymástól és külön-k­ülön folytatta a repülést. Az űrhajó legénysége közölte, hogy a szétkapcsolás művelete zökke­nőmentesen zajlott le, s az űr­hajó valamennyi rendszere szabályszerűen működik. Június 30-án moszkvai idő szerint 1 óra 35 perckor az űrhajó orientációjának végre­hajtása után, bekapcsolták a fékező berendezést, amely az előre kiszámított ideig műkö­dött. A­­fékezőhajtómű műkö­désének befejeződésekor meg­szakadt a kapcsolat az űrhajó legénységével. A leszállási programnak megfelelően a légköri aerodi­namikai fékezés után üzembe helyezték az ejtőernyőrend­szert és közvetlenül Földet érés előtt, a sima leszállás hajtó­műveit. A leszálló egység si­mán ért Földet a megadott körzetben, a Szovjetunió nyu­gati térségében. Az űrhaj,­jóval egyidejűleg helyszínre érkező kutatóhelikopter sze­mélyzete a Szojuz—11 kabin­jának felnyitásakor a kabin ülésében élettelenül találta a Szojuz—11 legénységének mindhárom tagját. Haláluk okainak tisztázására vizsgálat kezdődött. Dobrovolszkij, Volkov és Pacajevo űrhajós pilóták a bo­nyolult kozmikus berendezé­sek kipróbálásában végzett önfeláldozó munkájukkal óriási mértékben hozzájárultak a Föld körüli űrrepülések fej­lesztéséhez. A szovjet­ nép mindörökre megőrzi emlékeze­tében a három bátor űrhajós­­pilóta — Georgij Tyimofeje­vics Dobrovolszkij, Vlagyiszlav Nyikolajevics Volkov és Vik­tor Ivanovics Pacajev hőstet­tét. 1981-ben továbbra is szolgá­latit teljesítve a légierőnél, el­végezte a katonai repülőaka­démiát. Miután tagja lett az űrhajósok egységének, sikerrel elvégezte az űrrepülésre való felkészülés tanfolyamát. Georgij Dobrovolszkij özve­­gye, Ljudmilla, a leningrádi egyetemen végzett és jelenleg matematikát tanít. Dobrovolsz­kij két kislányt hagyott árván, az 1959-ben született Mariját és az 1967-ben született Natasát. Volkov Vlagyiszlav Volkov 35 éves űrhajósnak, a Szaljut­­orbitális állomás fedélzeti mérnökének ez volt a második kozmikus útja. 1969 októberében Anato­­lij Filipcsenkóval és Viktor Gorbatkóval 80 fordulatot tett meg a Föld körül a Szojuz—7 fedélzetén.­­A bajkonuri űrrepülőtéren június 5-én a Szojuz—11 rajt­ja előtt Volkov az újságírók előtt kijelentette: ,.Repülni akarok! Fontos kísérleteket kell­ végrehajtani. Mi, az egész személyzet, igyekezni fogunk a lehető legjobban teljesíteni a programot.” Vlagyiszlav Volkov számá­ra még az iskolai évek idején megnyílt az út az égbolt felé: repülőgép tervező szülők gyer­meke volt és már iskolás korá­­ban belépett a moszkvai re­­pülőintézet klubjába. Később ennek a főiskolának lett a hall­gatója. Az intézet el­végzése után tervező irodában dolgo­zott. Az űrhajósok osztagába Szergej Koroljov (1906—1966), a kozmikus technika megte­remtője vette fel Volkovot. Vlagyiszlav Volkov 1965-ben lépett be az SZKP tagjainak sorába. Apja — Nyikolaj Volkov — a harmincas évek közepe óta dolgozik a repülőgépiparban. Anyja — Olga­ Volkova — éle­tének 30 esztendejét szentelte a repülőgép-tervezésnek. Özve­gye — Ljudmilla — élelmiszer­ipari, mérnök. Vlagyimir fia is­kolás, jött a világra. Az űrhajós öz­vegye, Vera, tudományos mun­katárs. Pacajev édesapja 1941-ben Moszkva alatt a fronton vesztette életét, édesanyja nyugdíjas. ­ Dobrovolszkij­­ Georgij Dobrovolszkij, a tra­gikus körülmények között el­hunyt űrhajólegénység pa­rancsnoka elsőosztályú katonai repülő, a szovjet légierő alez­redese volt.­ Június 1-én töltöt­te be a 43. életévét. A Fekete- tenger melletti Odesszában született. 1946-ban végezte el a katonai légierő különleges iskoláját, majd felvették a csu­­gujevi hadirepülő iskolába, amelyet 1950-ben végzett el. Georgij Dobrovolszkij va­dászrepülő volt, különféle tí­pusú repülőgépeken repült. Egy repülőraj parancsnokhe­lyettese, majd egy repülőezred politikai tisztj­e volt.. Pacajev A Szaljut ember irányította orbitális űrállomás fedélzetén végrehajtott­­kísérletek elsza­­kíthatatlanul összefonódnak Viktor Pacajev kísérletező mérnök nevével. : — Az űrhajós foglalkozás természetesen igen vonzó. A világűr kutatása új és nagyon érdekes dolog, megpróbálok mindent megtenni utunk sike­re érdekében — mondta Paca­jev a Szojuz—11 űrhajó rajtja előtt. Viktor Pacajev a kazahsz­táni Aktyubinszk városában született, ahol 1946-ig élt. Mi­után elvégezte a penzai ipari főiskolai, kutatóműszerek, mé­rő és automatika berendezé­sek, valamint rádiótechnikai rendszerek kidolgozásával fog­lalkozott. Pacajev 1969 szeptemberében kezdte meg a felkészülést az űrhajósok csoportjában. A lé­gikiképzés során Vlagyiszlav Volkovval repült egy gépen, akivel együtt volt a Szojuz—11 űrhajó és a Szaljut űrállomás fedélzetén is. Pacajev a Szaljut űrállomás fedélzetén ünnepelte 38. szüle­tésnapját. Két gyermek maradt utána árván, Dmitrij nevű fia, aki 1957-ben született és Szvet­lána nevű lánya, aki 1962-ben A gyászjelentés Az SZKP Központi Bizott­sága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége és a Minisztertanács gyászjelentést adott ki, amelyben tudatja, hogy szerdán, az első ember­lakta orbitális állomáson, a Szaljuton végrehajtott űrrepü­lési programjuk befejezése után, a Szojuz—11 űrhajón a Földre visszatérőben életüket vesztették a bátor űrhajósok, az SZKP tagjai: Georgij Dob­rovolszkij alezredes, az űrha­jó parancsnoka, Vlagyiszlav Volkov fedélzeti mérnök, Vik­tor Pacajev kutatómérnök. Az SZKP Központi Bizott­sága, a Legfelső Tanács el­nöksége, a Minisztertanács, a párttal és az egész szovjet néppel együtt mélyen gyászol­ja hazánk kiváló fiainak el­vesztését és őszinte részvétét fejezi ki családtagjaiknak­­, mondja a gyászjelentés. Az SZKP Központi Bizott­sága és a Minisztertanács ha­tározatot hozott arról ,hogy kormánybizottság alakul a három űrhajós halálát okozó körülmények tisztázására. Az SZKP Központi Bizott­sága és a Minisztertanács ha­­táro­zata alapján kormánybi­zottság­ alakult a három, űr­hajós temetésének megrende­zésére. A bizottság tagjai: Andre­i Kirilenko (elnök), Dmitrij Usztyinov, Iván Kapitonov, Leonyid Szmirnov, Msztyisz­­lav Keldis, Andrej Orecsko, Vlagyimir Satalov és mások. Az elhunyt űrhajósokat a Vörös térért, a Kreml falánál fogják eltemetni.­­» A három szovjet űrhajós te­metésének megszervezésére alakított kormánybizottság kö­zölte, hogy Georgij Dobro­volszkij, Vlagyiszlav Volkov és Viktor Pacajev holttestét július elsején ravatalozzák fel Moszkvában, a szovjet hadse­reg székházában, ahol 12 órá­tól 20 óráig lehet búcsút venni a Szaljut orbitális űrállomás tragikusan elhunyt legénysé­gétől. A Szovjetunió hősei A Szovjetunió Legfelső Ta­nácsának elnöksége törvény­erejű­­rendeletet adott ki, a­melynek értelmében halá­luk után a, Szovjetunió hőse címmel tüntették ki Georgij Dobrovolszkij,, Viktor Paca­jev és Vlagyiszlav Volkov űr­hajósokat, hősiességükért, bá­torságukért és merészségükért, amelyet az új kozmikus komplexum, a Szaljut orbitá­lis állomás és a Szojuz—11 szállítóűrhajó kipróbálása so­rán tanúsítottak. Vlagyiszlav Volkov most másodszor kapta meg a ma­gas kitüntetést. Először 1969 októberében, a Szojuz—7 űr­hajón végzett űrrepülése után tüntették ki a Szovjetunió hő­se­­Címmel. Magyar államférfiak részvéttávirata Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a forradalmi munkás­­paraszt kormány elnöke a kö­vetkező­ részvéttáviratot küld­te L. I. Brezsnyevnek, az SZKP Központi Bizottsága fő­titkárának, N. V. Podgornij­­nak, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének és A. N. Kosziginnak, a Szov­jetunió Minisztertanácsa elnö­kének . A magyar tiép, amely osz­tatlan érdeklődéssel és rokon­­szenvvel kíséri figyelemmel a Szovjetunió, a szovjet tudó­sok, mérnökök, munkások és űrhajósok hősi erőfeszítéseit a világűrnek az emberiség javá­ra történő meghódítása érde­kében, mély megrendüléssel értesült a Szojuz—11 űrhajó kozmonautáinak tragikus ha­láláról. Dobrovolszkij, Pacajev és Volkov elvtársak, a kiváló űr­hajósok, akik részesei voltak az első, emberlakta űrállomás megteremtésének, példázzák a szovjet nép hősiességét, áldo­zatkészségét, alkotó tehetségét, az emberi haladást szolgáló kutatási törekvéseit. Az MSZMP Központi Bi­zottsága, a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsa és a magyar forradalmi munkás­­paraszt kormány, valamint egész népünk nevében mély részvétünket fejezzük ki az SZKP Központi Bizottságá­nak, a­ Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének, a Szov­jetunió Minisztertanácsának. Népünk, átérezve a nagyszerű űrhajósok áldozatát, osztozik a szovjet nép és a gyászoló családok fájdalmában. Az MSZBT országos elnök­sége táviratban fejezte ki rész­vétét a Szaljut utasainak hősi halála alkalmából­­a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége elnökségének, és a Szovjet— Magyar Baráti Társaság el­nökségénél, Moszkvába és a szovjet nagykövetségnek Bu­dapesten. . Moszkvai tudósítónk telefonjelentése A szovjet főváros gyásza Moszkva gyászol, az utcák csendesek. A ■ mindig zsúfolt mozikban üres a nézőtér. A televízió megváltoztatta műso­rát. A moszkvai központi rádió­adó magyar idő szerint szer­dán, hajnali ■ 4 órakor sugá­rozta először a tragikus hírt és azóta óránként halljuk a megrendítő közleményt. Dobrovolszkij, Pacajev és Volkov huszonnégy napig tar­tózkodtak a világűrben. Egye­dülálló kísérleteket hajtottak végre. Megdöntötték Andrijan Nyikolajev és Vitalij Sze­­vasztyanov, az 1970 júniusá­ban felbocsátott Szojuz–9 űr­hajó személyzetének 424 órás űrrepülési rekordját. Több mint 570 órán kérést­

Next