Magyar Nemzet, 1971. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-01 / 153. szám
T tül végezték a tudományos munkájukat. E réren a tudomány olyan információkhoz jutott, amelyeket a földi eszközökkel lehetetlen megszerezni. Az orbitális űrállomáson végzett kísérletek utat nyitottak ahhoz, hogy az emberiség teljes pontossággal megismerje a Földet körülvevő tartományokat és lehetővé váljon a Föld eddig ismeretlen kincseinek felkutatása, kiaknázása. Georgij Dobrovolszkij, Vlagyiszlav Volkov és Viktor Pacajev Moszkva lakosságának közeli ismerőse volt. A televízió képernyőjénél milliók kísérték figyelemmel 24 napos útjukat. Kedden láttuk utoljára. A délutáni órákban, öt órával a leszállás megkezdése előtt. Jókedvűek voltak, pihentnek látszottak, egymás mellett ültek az űrkabinban és azért jelentkeztek, hogy a szovjet írók V. kongresszusát köszöntsék. Eredményes munkát kívántak és jó eredményt a tanácskozás részvevőinek. A televízió ma mozdulatlan képüket ■ sugározza, a belvárosi Pu-'-in téren gyászkeretes fényképeik előtt mozdulatlan tömeg. A hősi halált haltmh'.í-cnk ké'mi emtt a földet elborítják a gyász koszorúi. 1 Mszkvába a földkerekség minden re^—'V'l érkeznek a részvéttárir " i ~k. H. Barna Lajos A világ részvéte A három szovjet kozmonauta tragikus halála mély részvétet keltett világszerte. A külföldi rádiók és televíziók a Szojuz—11 személyzetének pusztulásáról beszámolva hangsúlyozzák,, hogy a világűr szovjet hősei harci feladat teljesítése közben vesztették életüket. A bonyolult kozmikus technika kipróbálása területén végzett önfeláldozó munkájukkal óriási mértékben hozzájárultak az ember irányította űrrepülések fejlesztéséhez. • • Aközvélemény képviselői, tudósok, szakemberek, mély részvétüket, együttérzésüket fejezik ki a szovjet embereknek, az elhunytak családjának, méltatják a tudomány nevében véghez vitt hőstettüket. A TASZSZ-közlemény kiadását követő első órákban már több állam- és kormányfő, tudós nyilvánította mély részvétét a szovjet kormánynak, az elhunytak családtagjainak, az egész szovjet társadalomnak. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, Ludvik Svoboda köztársasági elnök és Lubomir Strougal miniszterelnök szerdán táviratban fejezte ki részvétét a szovjet vezetőknek a szovjet űrhajósok tragikus halála miatt. Részvéttáviratban fejezte ki megdöbbenését Tito jugoszlávelnök, Indita Gandhi anatalisilniszterelnök, Edward Heath brit miniszterelnök, Szato Eiszaku japán miniszterelnök, Georges Pompidou francia és Giuseppe Saragat olasz köztársasági elnök, Gustav Heinemann, az NSZK elnöke. Részvétét nyilvánította VI. Pál pápa is. Az amerikai űrkutatás központjában, a texasi Houstonban — ahol a múlt héten zárult az igen eredményesnek tekintett szovjet—amerikai eszmecsere a két ország közötti űregyüttműködés kérdéseiről — ugyancsak gyászolják a három szovjet űrhajóst. Robert Gilruth, az emberlakta amerikai űrhajók repülési központjának igazgatója így nyilatkozott: „Mélységesen megrendített a hír. Már csak azért sem számítottunk tragédiára, mivel a küldetés mindvégig a legkisebb nehézség nélkül zajlott le. Szomorú esemény ez a többi űrhajós és mindazok számára, akik oly keményen dolgoznak a program megvalósításáért. Nagyon szomorú hír mindannyiunk számára”. „A három szovjet űrhajós pusztulása szörnyű tragédia” — jelentette ki George Low, az amerikai országos űrhajózási hivatal (NASA) igazgatóhelyettese. Low így folytatta: „Legmélyebb együttérzésemről biztosítom családjukatés munkatársaikat. A legnagyobb tisztelettel tekintünk az űrben végrehajtott küldetésükre és gondolataink feléjük szállnak.” Bernard Lovell, az angliai Jodrell Bank csillagvizsgáló intézetének igazgatója, Nagy- Britannia egyik legtekintélyesebb űrszakértője, mely együttérzéséről biztosította a szerencsétlenül járt űrhajósok családtagjait. Heinz Kaminski, a hírneves bochumi (NSZK) csillagvizsgáló igazgatója hangsúlyozta :,.a szerencsétlenségben talán egy kis vigaszt nyújthat az, hogy az űrhajó sima leszállást biztosító berendezése kifogástalanul működött és visszahozta az összegyűjtött, felbecsülhetetlen értékű adatokat, s a katasztrófa tárgyi bizonyítékait. A Szojuz—11 személyzetének tragikus halála megrendítette a franciákat is. „Valamennyien tudjuk, hogy a kozmikus térség kutatása nehéz, veszélyekkel teli feladat, az űrhajósok pedig önfeláldozó hősök. Mégsem lehet azonban fájdalom nélkül gondolni azokra, akik nem kíméltek semmit, még az életüket sem, hogy hőstetteket kövessenek el a tudományért és az emberiség jövőjéért” — mondotta a francia rádió tudományos kommentátora. Tudósok, közéleti személyiségek, egyszerű francia emberek kérik, tolmácsolják együttérzésüket az elhunyt űrhajósok hozzátartozóinak, rokonainak, barátainak. Magyar Nemzet A Szaljut fedélzeti naplója a leszálló berendezésben Az Izvesztyija esti kiadásában a gyászt és fájdalmat költemény fejezi ki. Sztyepan Scsipacsov, az ismert szovjet— orosz költő versben állít emléket a három űrhajósnak. Borisz Konovalov, a lap űrtudósítója Karagandából, a Földet érés körzetének hagyományos „fővárosából”, hírt ad arról, hogy a Szojuz—11 leszálló berendezésében megtalálták a Szaljutom vezetett fedélzeti naplót, az űrhajósok készítette fényképfelvételeket és kísérleteik eredményét. Mindhárom kozmonauta az utolsó pillanatig teljesítette kötelességét. Titáninak nevezi a szovjet esti lap Dobrovolszkij, Volkov és Pacajev űrtevékenységét, s hangsúlyozza: amit tettek, az több, nagyobb, mint amelyet bármely korábbi űrrepülés során végeztek. Sok orbitális állomás fog még keringeni a Föld körül, de ezt az elsőt sohasem fogja elfeledni az emberiség — mutat rá az Izvesztyija. A szovjet fővárosban bizonyosra veszik, hogy amíg a Szojuz—H katasztrófájának okát vagy, okait mindenre "kiterjedő, alapossággal fel nem tárták, nem indítanak űrhajót Bajkonurról. Ugyanakkor a legcsekélyebb kétely sincs az iránt, hogy a szovjet űrprogramban központi helyet elfoglaló orbitális állomások létrehozása tovább folytatódik. Az első orbitális állomás hősi halált halt űrhajósai ennek a nagy műnek az alapozását végezték el. Málta - mágneses mezőben Néhány napja a világsajtó teli van kárörvendő meg vészjósló cikkekkel Máltáról. Ezeket olvasva nehezen szabadul az ember attól a benyomástól, hogy milyen nagy igazság rejlik a régi bölcsességben: nagy ügyek nincsenek, csak különös helyzetek vannak. Mert ugyan mitől lett harsogó újságcímek, tárgya a Földközi-tenger nyugati medencéjében fekvő kis sziget? Mi az oka annak, hogy a hírmagyarázók a politikai meteorológia szegényes szókincsének legválogatottabb kifejezéseit bányásszák elő emlékezetük rejtekhelyeiről, csakhogy minél plasztikusabban jelölhessék, mi történik a szigeten, a szigettel, a sziget körül. A zürichi Die Tat most vasárnap például azzal a címmel számolt be a fejleményekről, hogy ,,csípős szél fúj Málta felől”, s mintegy magyarázólag hozzátette: ,kiutasítottak egy NATO- admirálist. Két héttel korábban, ugyancsak vasárnap, Sulzberger, a New York Times vezető publicistája kanyarított párizsi keltezéssel nagy cikket a sziget dolgáról. Rosszmájúan azt mondanánk, hogy az egyetlen lényegbevágó eltérés Sulzberger terjedelmes eszmefuttatása és a svájci lap lakonikus közlése között mindössze ennyi- az amerikai újságíró értesülései szerint a szél nem Málta felől, hanem Málta felé fúni. Nyugodtan eltekinthetünk azonban annak a kardinális kérdésnek a taglalásától, hogy voltaképpen milyen irányban áll a szélkakas? Sokkal tanulságosabb lesz, ha annak szenteljük teljes figyelmünket, hogy mi történik a szigeten. . Mert gondos és körültekintő vizsgálódások nélkül aligha lehetséges fellelni azt a piciny és tulajdonképpen mulatságos egérkét, amely megszülte a vajúdó hegyeket.. Nincs semmi tévedés, nem a hegyek szültek egérkét, hanem megfordítva. Hogy miben rejlik a helyzet különössége, amely fejtetőre állítja a dolgokat és óriásiakká növeli az apróságokat, azt egy anekdotába illő eset világítja meg a legjobban, amelynek az a legfurcsább tulajdonsága, hogy tényleg megtörtént. Június közepe táján a Dzserzsinszláj nevű szovjet cirkálón földközi-tengeri inspekciós körutat tett Grecsko marsall, több magas rangú vezérkari tiszt társaságában. Amikor áthaladtak a Boszporuszon, nyomukba szegődött a Ricketts nevű amerikai romboló. Anynyire közel furakodott a szovjet cirkálóhoz, hogy annak kapitánya többszöri, hasztalan figyelmeztetés után meglehetősen indignálódott hangon a következő szöveget táviratozta az amerikai hajó parancsnokának: „Uraim, ha nem tudnák, nem a Broadwayn vagyunk. Kérjük, keressenek maguknak más helyet, ha promenádozni van kedvük.” Ez a történet a moszkvai Izvesztyija nyomán azóta bejárta a világsajtót, s kiváltképpen amerikai lapok idézgetik nagy előszeretettel, annak bizonyítására, hogy a Földközi-tenger, úgy látszik, végérvényesen megszűnt amerikai beltenger lenni. A változás kezdetét 1967 nyarára teszik, azóta állandósította jelenlétét a szovjet flotta a Földközi-tengeren. Grecsko marsall, honvédelmi miniszter említett látogatása alkalmából írta meg az Izvesztyija, hogy ennek a jelenlétnek ősrégi hagyományai vannak,hiszen már a X. században, akijevi fejedelemeség idején megállapodást írtak alá arról, hogy hajózhassanak ezen a tengeren, „így azután senki sem vádolhat bennünket azzal, mintha újdonsült jövevények lennénk ... Népünket sok emlékezetes hadi dicsőség fűzi ehhez a térséghez.” • A Time legújabb száma hosszú cikket szentel a Földközi-tenger „szovjet elözönlésének”, s mint írja, az erőviszonyok szemmel látható eltolódása riadóztatja az amerikai hadvezetést. Számszerű erőegyensúlyt és szovjet technikai fölényt mutat ki a flottákra vonatkozó adatok összevetése alapján, külön kiemelve azt a tényt, hogy míg az amerikai 6. flotta hadihajói átlagosan legalább tizenkilenc éve épültek, addig a szovjet hajók átlagéletkora nem haladja meg a hét esztendőt. Van azonban egy valami, ami ennél a kényszerű társbérletnél is szemlátomást kellemetlenebből érinti az amerikai stratégiát. Igaz ugyan, hogy a bostoni ChristianScience Monitor a minap azt állította: a NATO-országok vezetőinek fő gondban a fejük, de abból, amit tárgyszerűleg közölt, világosan kitűnik, hogy a nyugtalanság az amerikai vezérkart és a NATO-beli elágazását kerítette hatalmába. 1970 kora őszének drámai eseményeire emlékeztet a cikkíró, amikor kitört a polgárháború Jordániában. Ezekben a napokban felmerült az az elképzelés, hogy az Egyesült Államok fegyveresen beavatkozzék aj palesztin ellenállók és Huszszein hadseregének küzdelmébe. Készenlétbe helyezték az amerikai hadsereget és ekkorérte a kellemetlen meglepetés Washingtont. A Földközi-tenger európai partvidékén elhelyezkedő szövetségesek, amelyek támaszpontokat bocsátottak volt a NATO rendelkezésére, az egyedüli Görögország kivételével, udvariasan, de határozottan felkérték az ameriakat, hogy az esetleges intervencióhoz ne vegyék igénybe az ő felségterületükön levő támaszpontokat. A Földközi-tenger térségének ebben a sajátságos katonai és politikai mágneses méretében a saját belső természetes töltését sokszorosan meghaladó helyzeti energiát kap manapság mindaz, ami Máltán történik. Az utóbbi időben tulajdonképpen más nem is igen változott, csak a kormány. A választásokat orrhosszal a Munkáspárt nyerte — első ízben, amióta a sziget független —, s Dam Mintoff, az új miniszterelnök néhány meglepő húsással és kijelentéssel tette emlékezetessé hivatalba lépését. Felszólította a sziget brit főmegbízottját, hogy mondjon le, leváltotta Málta külföldikövetőinek többségét, a nem kívánatos személynek minősített Berindelli admirálist kiutasította Vallettából, és kijelentette: eltökélt szándéka, hogy új egyezményt köt Angliával a vallet-tai kikötő használatáról, nem várva meg, míg a régi 1974- ben lejár. Málta formálisan nem tagja a NATO-nak, de e szerződés révén kapcsolódik a katonai szövetséghez, amelynek egyik parancsnoksága Vallettában működik. A NATO- ban az admirális kiutasítása óta izgatottan figyelik a máltai széljárást, s Sulzberger fentebb hivatkozott cikkében két történelmi tény felemlegetésével tette nyomatékosabbá az állítólagos veszély nagyságát. Emlékeztetett arra, hogy Nagy Katalin cárnő hivatalos máltai képviselet felállítása ügyében tapogatózott, s amikor Napóleon elfoglalta a szigetet, akkor a máltai lovagrend vezetését Pál, orosz cárnak kínálták fel. * Azok a kommentátorok, akik nem rugaszkodtak el teljesenaz anyaföldtől, felhívják a figyelmet bizonyos konkrét tényekre. Egyrészt arra, hogy a Vallettai kikötő nem alkalmas a mai legkorszerűbb hadihajók és tengeralattjárók befogadására. Másrészt utalnak Dam Mintoff nyilatkozatára, amelyben kizárta azt a lehetőséget, mintha a jelenleg angol használatban levő kikötőt a két nukleáris világhatalom bármelyikének a kezébe kívánná adni. Ezek után két eshetőséggel számolnak. Elképzelhetőnek tartják, hogy Málta Franciaország felé orientálódjék, vagy Líbiával és rajta keresztül az arab világgal fűzze a mostaninál is sokkal szorosabbra kapcsolatait. Emellett szól, hogy a líbiai olajat szállító hajók jórésze már ma is Málta érintésével jut el rendeltetési helyére. De sokkal valószínűbbnek vélik — főleg az angol lapok —, hogy Mintoff szeretné drágábban eladni Angliának a Vallettai kikötő használati jogát és általában jobb árat remél kaphatni azért, hogy hű maradjon a koronához. A mediterrán medencében kialakult helyzet különlegessége teszi, hogy a matai Munkáspárt egyetlen randátumos többsége, az új miniszterelnök szokatlan tettei és különc megnyilatkozásai világpolitikai horderejűvé nagyítódnak. Mert az következnék-e mindebből, hogy akár Máltán, akár másutt kevesebb lesz a szegényember és több a boldog? Netán zsugorodnék a tudatlanságra kárhozottak hada és többen lesznek azok, akik számára hozzáférhetővé válnak a civilizáció és az emberi kultúra kincsei? Kevesebb lett talán az elnyomás és közelebb került a világ a nagy eszmények, a szabadság, az egyenlőség, a testvériség paradicsomi állapotához? Mert ezek az igazán nagy ügyek. Csakhogy az emberiség nagy ügyei a különös helyzetek függvényei, s ez korunk egyik szomorú igazsága. Zala Tamás Diplomáciai hírek Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Michel Micombero köztársasági elnököt, a Burundi Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából. * Losonczi Pál táviratban fejezte ki jókívánságait Mohamed Siad Barre vezérőrnagynak, a Szómál Demokratikus Köztársaság legfelsőbb forradalmi tanácsa elnökének, országa nemzeti ünnepe alkalmából. Losonczi Pál Ruanda Köztársaság függetlenné válásának 9. évfordulóján táviratban köszöntötte Gregoire Kayibanda köztársasági elnököt. EEEiuhyt Károly Péter attasé A Magyar Népköztársaság Külügyminisztériuma megrendüléssel tudatja, hogy Károly Péter, hazánk madridi konzuli és kereskedelmi képviseletének attaséja, szolgálatának teljesítése közben június 28-án Spanyolországban tragikus autóbaleset következtében feleségével együtt életét vesztette. Temetésükről a Külügyminisztérium gondoskodik. Megnyílt a SZOT rózsadombi gyógyüdülője Szerdán ünnepélyesen megnyitották a Rózsadombon a SZOT gyógyüdülőjét, amelyben évente 13 000 ember pihenhet majd. A gyógyüdülő — mely a SZOT egész éven át nyitva tartó üdülői közül a legnagyobb — ma fogadja első vendégeit,1 474 vidéki dolgozót. A félkörívben épült, a Rózsadomb felől három-, a pesti oldalán pedig négyszintes épületben 210 két és 18 háromágyas szoba van, fürdőszobával, beépített szekrényekkel és modern bútorokkal. Az ünnepi megnyitón részt vett a SZOT elnökségének számos tagja,közöttük Földvári Aladár elnök, valamint dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter. -Csütörtök, 1971. július 1. Fock Jenő látogatása Bács-Kiskun megyében Szerdán Bács-Kiskun megyébe látogatott Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságénak tagja, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke. Reggel Kecskeméten dr. Kemény Pál, a megyei pártbizottság első titkára és Erdősi József, a megyei tanács elnöke fogadta a miniszterelnököt. A megyei pártbizottság székházában dr. Romány Pál tájékoztatta az alföldi megye gazdasági, politikai és kulturális helyzetéről, a vezetőket és a lakosságot egyaránt foglalkoztató gondokról. Az elmondottakból kitűnt többek között, hogy az egykor tipikusan mezőgazdasági megye ipara 1970- ben már többet termelt, mint mezőgazdasága. Szó esett a megye 40 000 tanyájáról s 170 000 tanyai lakójáról. Ismételten hangsúlyozták, hogy a tanyavilág amúgy is bekövetkezett bomlási folyamatát sem most, sem később erőltetni nem szabad, a beköltöző külterületieket viszont messzemenően támogatni kell. A miniszterelnök érdeklődésére külön is tájékoztatást kapott az egyes tájegységekről, az öt városról és a leendő hatodikról, a városjelölt Kiskőrös járási székhelyről. Fock Jenő a délelőttöt Kecskeméten töltötte. Először a városi tanácsházára látogatott. Itt Reile Géza városi tanácselnök ismertette a felsőfokú regionális központtá nyilvánított megyeszékhely kommunális fejlesztésének eredményeit és távlati terveit. Fock Jenő sok kérdést tett fel az új tanácstörvény és a lakástörvény végrehajtásával kapcsolatban, majd egyebek között az iránt érdeklődött — mivel ez a téma is szóba került —, hogy helyileg foglalkoznak-e az egykor Kecskeméthez tartozott környékbeli községek visszacsatolásának gondolatával. A válasz a legközelebbi településeket séltően igenlő volt. Ennél közelebbi terv az, hogy szoros fejlesztési kapcsolatokat teremtsenek, a „hírös város”hoz legközelebb fekvő településekkel, természetesen a kölcsönös előnyök alapján. Felmerült például az a gondolat, hogy mindenáron kertes családi otthonhoz ragaszkodó kecskemétiek a szomszédos községekben kapnának házhelyeket. Számításba jöhetne a többi között Hetényegyháza, amely autóbusszal csupán 8 percnyire van a megyeszékhelytől. Ez esetben a közművesítés költségeit a város fizetné. A megoldást elsősorban az indokolja, hogy a város területét már nem lehet tovább terjeszteni, mind kevesebb földszintes lakóház építésére van lehetőség, egyébként is túl drága az ilyen lakónegyedek közművesítése. A miniszterelnök ezután megtekintette a műkertváros „félkész” házait, az itt lakók alakították meg az ország első lakásépítő és fenntartó szövetkezetét. Végül felkereste a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolát, a város modern vízművét, majd a kialakulóban levő új városközpontot és az épülő Széchenyi-városrészt tekintette meg. Fock Jenő a délutáni órákban — dr. Romány Pál és Erdősi József társaságában — Kiskunfélegyházára utazott. Ott a Vegyipari Gépgyárba látogatott el. Programja a Kunfehértói Állami Gazdaságban fejeződött be. Döntő szakaszához érkezett a Tisza 2. vízlépcső építése Akiskörei ‘Tisza '1. vízlépcső az idén döntő szakaszához érkezett. A beruházásra előirányzott összeg ebben az évben mintegy háromszorosa, a tavalyinak és meghaladja a 800 millió forintot. A beruházás üteme az idén lényegesen meggyorsult. Az építők számos, korábbi késedelmet is behoztak és az eddigi legeredményesebb félévet zárták. Az erőműtelepen már elkészültek a vasbetonszerkezetek, míg a duzzasztóműben a pillérrendszer építésének befejezésén dolgoznak. A hajózsilip alaplemeze már korábban elkészült és most a zsilipkamrát alakítják ki. A munka előrehaladását jelzi, hogy az idén több területen már a szerelők is munkába álltak. A nyáron gyors ütemben folytatják a Tisza két oldalán a partvédelmi munkát, valamint a Kisköréről kiinduló két főcsatorna építését is. A munkálatok méreteire jellemző, hogy az idén flintegy 3,5 millió köbméter földet mozgatnak meg Kiskörén.