Magyar Nemzet, 1971. július (27. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-03 / 155. szám
4 cZenei jegyzetek A LISZT FERENC KAMARAZENEKAR csütörtöki koncertjét a rossz időjárás miatt a Kiscelli Múzeum helyett a MOM Kultúrházában kellett megtartani. Mindez nem változtat a szép zene élményén. A Sándor Frigyes vezetésével működő kamarazenekar hangzásképe általában egységes és tiszta. Basszus-szólama ezen belül is nyomatékos kiemelést érdemel: természetesen lengő, remek alapot szolgáltat a vonóskórus számára. Az első hegedű-szólam — a kiváló Rolla János koncertmester vezetésével — igen tiszta és hajlékony, legfeljebb a legatojátékmódban kellene jobban ügyelniük az egyes hangok pontos és külön megszólaltatására. Händel igen ritkán hallható, finom és elegáns G-dúr szvitjében nagy öröme telt a közönségnek. A fuvolaszólókat — Händel eredeti kottaszövegéhez képest — kidíszítve hallottuk. A Liszt Ferenc Kamarazenekar az élén jár annak a mozgalomnak, amely megpróbálkozik a régi zene valóságos hangzásképének visszaállításával, olyan módon, hogy a korabeli díszítéspraxis ismeretében helyenként kiegészítik, gazdagabbá teszik a többnyire csupán vázlatszerűen lejegyzett muzsikát. BÁRSONY LÁSZLÓ — a néhány év előtt Budapesten megtartott nemzetközi brácsaverseny győztese — Johann Christian Bach c-moll versenyművét adta elő. Annak ellenére, hogy ma már tudjuk: ez a mű voltaképpen a Casadesus-fivérek (Francois Louis és Henri-Gustave) kompozíciója J. Chr. Bach álnév alatt (tehát olyasfajta hamisítvány, mint Thaly Kálmán kuruc versei a magyar irodalomban), igen tetszetős és szép barokk verseny. Adott esetben írhatta volna akár J. Chr. Bach is, tehát semmi okunk sincs arra, hogy kiiktassuk a szűkre szabott brácsa-irodalomból. Bársony László ezúttal egy kissé elfogódottan indította szólóját, a második tétel azonban már teljes szépségében bontakozott ki. Szép és gazdag hangja van Bársonynak, emellett jelentős virtuozitással kezeli hangszerét. Nagy sikert aratott. A műsor zárószáma: Mozart Kis éji zene című közismert kompozíciója minden részletében kidolgozott, szépen megoldott előadásban hangzott el. Pernye András Nem lesz uborkaszezon ígéri a Televízió műsorterve A televízió nyári műsortervének összeállításánál — erről tájékoztatott pénteken Pécsi Ferenc, a Rádió és Televízió elnökhelyettes arra törekedtek, hogy elkerüljék az uborkaszezonra jellemző vonásokat. Értékes irodalmi, művészeti műsorokat, új tévédrámákat mutatnak be, sorozatot indítanak az opera történetéről, megkezdik a Rózsa Sándorról írt Móricz-regény tizenhárom részes filmváltozatának közvetítését. A tévédrámák programjából érdekes, modern külföldi művek magyar tévéváltozata mellett, a hazai szerzők műveit említjük meg. Bessenyei György klasszikus művét, az Ágis tragédiáját Erdődy János dolgozta át. Bemutatják Urbán Ernő társadalmi szatíráját, az Uborkafát, Vészi Endre Koraesti látogató című tévéjátékát, amely a legutóbbi prágai fesztiválon díjat nyert, Mándy Iván kitűnő könyvének, a Régi idők mozijának, nyomán írt tévéfilmet, Székely Júlia tévéjátékát Madách Imre feleségéről a A két Madáchné címmel. Galabárdi Zoltán Zárótűz című tévéfilmje a Tanácsköztársaság utolsó napjaiban játszódik, Mocsár Gábor és Görgey Gábor szatírája, a Vidám elefántkor, napjainkból meríti tárgyát. Babits Mihály halálának harmincadik évfordulója alkalmából értékes irodalmi műsort rendeznek, két alkalommal jelentkezik a Nyitott könyv sorozat. A Világirodalmi Magazin különszáma a húszéves Európa Könyvkiadót mutatja be. A zenei programból kiemelkedik még az Interfórum sorozata. A Fertődön rendezett koncertekről, illetve az azokról készített tévéfelvételekről több világlap, közöttük a Le Monde és az International Hérald Tribüne írt meleghangú cikket. Magyar antifasisztákról négy, egymással összefüggő, de önmagában is egész dokumentumfilm készül, eredeti felvételek felhasználásával, érdekes interjúkkal. A sorozat bizonyára érdeklődést kelt majd, mert a témakörben sok új, vagy kevéssé ismert dokumentumot mutat be. A Szülőföldem sorozatban Darvas József Orosházát mutatja be. Lengyel Józsefről 75 esztendős születésnapja alkalmából készítenek portréfilmet. Bortnyik Sándor festőművészt is érdekesnek ígérkező riportfilm mutatja be. Művészet — mesterség — élet címmel Kállai Ferenccel készül interjú. Közvetítik Jancsó Adrienné nagy sikerű műsorát, a Földédesanyámat. A szünidőben több szórakoztató műsort sugároz a televízió a gyermekek és fiatalok számára. Három srác a hadseregben címmel hétrészes filmsorozat mutatja be a Magyar Néphadsereg életét. Az És most mit tud? című műsorban olyan fiatal művészek lépnek a kamera elé, akiket a Ki mit írtd-okban ismert meg a közönség. Fordulópont lesz a Magyar Televízió történetében augusztus 20-án; megkezdődik a második csatorna kísérleti adása. Ezután a színes adás mellett — egyelőre szabálytalan időközökben és laza tervek alapján — fekete-fehér programokat is közvetítenek esetenként. Az adások kísérleti jellegűek, a második program megalapozását szolgálják. PftTYOUTflGYHEM'lj AJÁNLJUK: HA VÁRATLAN VENDÉGE ÉRKEZETT, FIATAL HÁZASOKNAK, EGYEDÜLÁLLÓKNAK, FIZETŐVENDÉGSZOLGÁLATNAK, MINDENKINEK! jttjfflUTACTYfflÜ GAZDASÁGOS: 300,0 Ft betétdíj ellenében egy ágynemű garnitúrát kölcsönzőnk. A bérlet felmondásakor a betéti díjat visszafizetjük GYORS: a szennyest leadja — a tisztát megkapja 12.— Ft mosási és kölcsönzési díjért KÉNYELMES: nincs vállalási határidő, nem kell várakozni, nem kell a szekrényben ágyneműt tárolni föTYBUrtarí nÉMÜ BÉRELHETŐ: Budapest, Vili., Baross tér 4—5. Budapest, IX., Ferenc körút 24. Budapest, XI., Karinthy F. út 12. Budapest, XXI. Csepel, Kossuth L. u. 48—50. sz. alatti PATYOLAT FIÓKÜZLETEKBEN ♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦« - Magyai* Nemzet - Látogatás a 85 éves Bálint Lajosnál Nincs olyan főpróba, ahol ne volna ott, nincs olyan színház, ahol ne hallgatnák meg észrevételeit. Az elmúlt években két könyve jelent meg a 85 esztendős Bálint Lajosnak , „Lulu” bácsinak. Érettségi előtt állt a Barcsay utcai gimnáziumban, amikor egy volt iskolatársa — az akkor már első éves egyetemista Benedek Marcell — meghívására meghallgatta a Nemzeti Színház egy fiatal rendezőjének, Hevesi Sándornak az előadását a színház új áramlatairól. 1904. március 15-e lévén, az Andrássy út (ahol az előadást tartották) fel volt lobogózva. A gimnazista — egy tímársegéd fia, özvegy édesanyja támasza — az előadás után az Andrássy úton sétált barátjával és annak barátaival: Bánóczi László és Lukács György első éves jogászokkal. A három „idősebb” ifjú akkor már elhatározta, új fórumot teremt a patetikus szavalásban, illetve kommersz frivolságokban megrekedt magyar színjátszásnak. Hevesit is azért hallgatták meg, mert Benedek Marcell azt hallotta, ez a fiatal szakember valójában azt akarja, amit ők. A báliások a Balszélfogóban — Benedek már másnap felkereste Hevesit —, mondja a Rajk László utcai, könyvekkel bélelt szobában Bálint Lajos, — és három hét múlva a „Thália” már színészmeghallgatást tartott a Bristolban. Ezen én, a gimnazista, mint írnok, titkár és — meghallgatott vettem részt. Főiskolát nem végzett, színészambíciójú fiatalemberek jelentkeztek. Egyiküket Somlay Artúrnak hívták. Egy másik fiatalember: Törzs Jenő ... Bálint Lajos közben letette az érettségit, és mert jogászbarátai is átmentek a bölcsész karra, ő is bölcsész lett. Ugyanakkor azonban 19 évesen, egy menhelyi aggastyánt játszott a különböző helyiségekben (a többi között a „Folies Caprice” mulatóban) szereplő „Thália” egyik legnagyobb sikerében, Heijermans Remény című szocialista tendenciájú drámájában. — A darabot Hevesi nem egyedül rendezte, hanem — mint több más, szép és bátor darabot is — Moly Tamással együtt. Nagyobb rejtély, mint azok, amelyeket Moly későbbi krimijeinek detektívhőse, „Vörösbegy” oldott meg, hol és mikor tört el a lelkes és művelt „tháliás”, akivel különben szívesen vitatkozott, a ,,Balszélfogó”-ban, a fiatal Lukács György is. A „Balszélfogó” törzsasztal volt a Baross-kávéházban, — balra a bejárattól. A „Thália” tagjai is szívesen látogatták. — Tévedtem egyik könyvemben, hogy a törzsasztalt Pethes Imre alapította. Mi valóban Pethes kedvéért kezdtünk odajárni, aki akkoriban szerződött a Nemzeti Színházhoz. Őbenne azt a színészt láttuk, aki megteremti a Vígszínházban kialakult közvetlen beszédmód és a Nemzetire feladatként váró klasszikus repertoár szintézisét. Az asztalt azonban egy fiatal újságíró alapította, aki a szomszéd házban lakott, Márkus László. Ő is, Moly is az egyetemista Lukács szűkebb köréhez tartozott, és meggyőződésem szerint már 1905-ben bizonyos inspirációkkal szolgáltak neki későbbi művéhez, „A modern dráma fejlődésének történeté”-hez. A „Thália” számára dramaturgi munkát vállaló Lukács csak egy-egy órát töltött a kávéházban. Ellentétben velem — mosolyog „Lulu bácsi” —, aki gyakran délelőttönként is a „Juszuf” főpincér által illetéktelenektől óvott, üres asztal mellett ültem. Ott voltam — nem az egyetemen, ahol lennem kellett volna — és azokat a Lukácstól kölcsönkapott német és francia könyveket olvastam, amelyek professzoraim egy részét feltétlenül megbotránkoztatták volna. Például Max Weber munkáit. Szellemi táplálékkal tehát Lukács György látott el, a fizikait viszont — egy habos kávé és két briós erejéig — gyakran a már említett, kitűnő „Juszuf” hitelezte. Egy elfelejtett ember Pethes Imre hamarosan a ,,Pannóniá”-ba tette át székhelyét. Itt ugyanis külön törzsasztaluk volt a Nemzetiben uralkodó, Szacsvay vezette maradiaknak és Pethes, Ódry, Hevesi, a Nemzeti akkoriban csapatba szerveződő „modernjei” dacosan a Szacsvay-asztallal szemben gyülekeztek. A „Balszélfogás-t azonban — egyelőre még — nem vitte széjjel a szél. Ott ült évekig délutánonként Márkus, Márffy Ödön, Gulácsy Lajos, Kós Károly és még valaki, akiről azonban külön kell szólni. — Kós Károlyról, az erdélyi íróról van szó° — Igen, de az író akkoriban építészhallgató volt, és az Állatkert pavilonjainak egyik tervezője. Nem tartozott szorosan a „Tháliá”-hoz, de sokat vitatkozott a „Thália” díszlettervezőivel, Márffyval és Gulácsyval, a modern díszletek térhatásáról. És különben is nagyon lelkesedett azért, ahogyan Hevesi a korszerű, a romantikától megszabadított Shakespeare-t, Márkus meg az addig Magyarországon elhanyagolt Ibsent a magyar színház és közönség számára felfedezte. Úgy, hogy szerintem három „tháliás” van meg még a régi csapatból. Két „belső ember”: Kürthy György barátom, a kiváló színész és író, és szerénységem, akik Budapesten élünk, s egy „külső”: Kós Károly, aki Kolozsvárt lakik. Kós társa a székely fatornyú állatpavilonok építésében szintén egy műegyetemista volt, Zrumetzky Dezsőnek hívták. Nos, róla kellett szólnom, és nemcsak azért, mert fiatalon halt meg és elfeledték, hanem mert sokoldalú, remek ember volt: minden érdekelte. Talán ő kiáltott fel először azokkal a szavakkal, amelyekkel (az első szó helyébe „akkoriban”-t helyezve) új könyvemet is kezdtem: „Mostanában minden nap egy új riadó’’. Ami Bálint Lajos új, nemrégiben befejezett — és a kiadónak már átadott — könyvét, illetve kéziratát illeti, az 220 gépelt oldal és ideiglenes címe: „Ecset és véső”. Ugyanis festőkről és szobrászokról szól, azokról, akikkel „Lulu bácsi” nem egyszerűen találkozott, hanem akiknek heroldja, barátja volt. A „Thália” ifjú titkára ugyanis újságíró lett, először színházi kritikus, majd képzőművészeti kritikákat és reflexiókat írt húsz éven át. Egyetemista kora képzőművész barátai — Márffy, Gulácsy, Zrumetzky — mellett ekkoriban került közeli kapcsolatba új könyve hőseivel: Iványi-Grünwald Bélával, Berény Róberttel, Tihanyi Lajossal, Beck Ö. Fülöppel, Medgyessy Ferenccel és Rippl-Rónai Józseffel. Ceruzarajz — De még hadd térjek viszsza egy pillanatra a „Balszélfogó”-ra. 1919-ben az „asztal” a Lukács György vezette Közoktatásügyi Népbiztosságon találkozott. Ott voltunk, akik éltünk, akiket megkímélt a háború. Én — talán mert annak idején oly szorgalmasan olvasgattam a kölcsönkönyveket — egy nagy népszórakoztató társulat vezetője lettem. Bálint Lajos szobájában sok a könyv. Egy csomó egészen új, a világ különböző tájain mostanában kiadott könyv, folyóirat is béleli a szobát. Képeket, metszeteket is látunk a zsúfolt szobában, az ágya fölötti falrészen azonban csak egyetlen kifejező rajz van. Keletkezésének időpontja: 1917, modellje a szoba gazdája, alkotója pedig Rippl- Rónai. A ..Világ” törzsasztalánál készült és azt a pillanatot „fogja meg”, hogy B. L. olvas valamit és nem nagyon tetszik neki az, amit olvas. E nemtetszés mögött azonban mélyebb mondanivaló van: a szenvedélyes érdeklődés mondanivalója. Pedig csak egy ceruzarajz, csak egy pillanatkép. „Csak” éppen ..Rippli” ceruzája alatt született... (mtai) ■Szombat, 1971. július Darvas József felszólalása a moszkvai írókongresszuson A négynapos vita tanulságai A szovjet írók kongresszusának péntek délelőtti ülésén mondotta el üdvözlő beszédét Darvas József, a kongresszuson részt vevő magyar íródelegáció vezetője. Bevezetésül, minden magyar író és a szovjet irodalmat magukénak érző magyar olvasók nevében köszöntötte a kongresszust. Beszélt a magyar és a szovjet irodalom közös céljairól és törekvéseiről, hangsúlyozva, hogy a szocialista irodalmak felelőssége mérhetetlenül nagy és egyre növekvő. „Ha valakinek kötelessége e kaotikus és sokféle fenyegetéssel teli világban megfogalmazni az emberiség reménységét, akkor elsősorban a szocialista irodalmak, a szocialista írók kötelessége ez” — mondotta. Emlékeztetett arra, hogy a fasizmus felett a szovjet fegyverek mellett a szovjet emberek morális ereje aratott dicső győzelmet. „Ma az a kötelességünk, hogy a mi morális igazságunkkal, a reménység erejével legyünk ott mindenütt.” Hangsúlyozta, hogy az elmúlt években erősödött a szocialista országok irodalmai közötti baráti, testvéri kapcsolat, s ebben nem kis része van a szovjet írók szövetségének. „Az eddigieknél még aktívabbaknak kell lennünk a szellemi, az irodalmi élet nemzetközi fórumain. És ami mindennél fontosabb : műveinkben még hitelesebb képet kell adnunk szocialista világunkról. Hitelesebbet, s művészileg is izgalmasabbat. A szocializmus ügye nem apológiát vár tőlünk, hanem ellentmondásokat is feltáró alkotásokat , mert az emberi nagyság azzal nagyobb, ha harcban nő fel. Igazi eszményt csak az olyan irodalom tud teremteni, amely az őszinteség szavával képviseli a maga eszméit.” Tegnap egyébként befejezte munkáját a szovjet írók kongresszusa. A végig érdekes kongresszusi vitában 35 felszólalás hangzott el. A vita befejező szakaszában nagy érdeklődést keltett Jevgenyij Jevtusenko és Alekszandr Csakovszkij hozzászólása. Jevtusenko szenvedélyesen ostorozta az irodalmi művekben jelentkező lagymatag középszert. Tág teret kért az irodalmi életben annak a nemzedéknek, amelynek ő is egyik képviselője. Nagy hatású felszólalását a három hősi halált halt kozmonautáról írott versének felolvasásával fejezte be. Csakovszkij védelmébe vette az irodalmi kritikát s felhívta a figyelmet: az irodalombírálat megteremti az alkotó kutatás légkörét. A négynapos vita tanulságait a kongresszus határozata összegezi. A határozat aláhúzza, hogy a szovjet irodalom legszebb sikerei a pozitív hős alakjának megformálásához kapcsolódnak. Külön nyomatékkal mutat rá: a szovjet írók hitet tettek amellett, hogy a szocialista realizmus, a lenini pártosság és a néphez való hűség elvei vezérlik őket. Az ideológiai harc témáját érintve, a határozat felhívja a figyelmet arra, hogy a szovjet irodalom az eszmei küzdelem legkiélezettebb frontszakaszán csatázik. A kor megköveteli a szovjet íróktól, hogy szánjanak szembe a burzsoá ideológiával, a revizionizmussal és a dogmatizmussal. A határozat elismerően szól arról, hogy az utóbbi évek folyamán erősödött és elmélyült a szovjet íróknak a szocialista országok íróival kialakított együttműködése. A szovjet írókongresszus a záróülésen elfogadott határozat mellett nyilatkozatot is megfogalmazott, amely elítéli az Egyesült Államok indokínai agresszióját. A kongresszus részvevői felhívták a világ íróit, hogy tiltakozzanak a cionizmus és pártfogója, a nemzetközi imperializmus véres bűntettei ellen, szánjanak síkra a közel-keleti igazságos békéért. A kongresszus megválasztotta a szövetség új vezetőségét. Az írószövetség elnöke Konsztantyin Fegyin, az eddigi első titkár lett. Az első titkári tisztet Georgij Markov, eddigi titkár tölti be. NAPLÓ ■Július 3 Szentendrén pénteken megnyílt A műemlékvédelem huszonöt éve című fotókiállítás. A tárlat száztíz művészi felvétele az elmúlt negyedszázad alatt helyreállított műemlékeket mutatja be. A kiállítás megnyitása után kezdődött az Országos Műemléki Felügyelőség tanácskozása, dr. Dercsényi Dezső professzor megnyitójával. „Még egy ilyen hullám, — S itt marad a hullám.” Ritka, s mindig nagyon rövid versei egyikét a most elhunyt Kardos Pál irodalomtörténész 1944-ben, a büntetőtáborban írta. Egy olyan pillanat ihletésére, amikor szabad rajzon tartózkodott, s feje fölött hullámban érkező repülőgépek szórták bombáikat. Kardos Pált azonban nemcsak bombázások „hullámai” fenyegették életében. Fiatalon publikált, érdekes irodalomtörténeti dolgozatai — és a debreceni Ady Társaság szervezésében szerzett érdemei ellenére — a tudós Kardos Albert irodalmár fia férfikora derekáig csak középiskolai kisegítő tanár lehetett. És miközben a büntetőtáborban sínylődött, a fasizmus elpusztította édesapját, feleségét, gyermekét. Kardos Pál mégis talpraállt, s immár „nem középiskolás fokon” tanította — lelkéből lelkedzett városában, Debrecenben — a XX. század magyar irodalmát, kedvenceit: Ady, és Móricz Zsigmond művészetét. Móricz Zsigmond és Debrecen kapcsolatairól több, úttörő értékű dolgozatot tett közzé, és 1958-ban jelent meg legfontosabb munkája: Nagy Lajosról és az író koráról írt monográfiája. Megragadtak emlékezései édesanyára és Juhász Gézára, az „Ady Társaság” fénykorára. Bár utolsó éveiben sokat betegeskedett, szinte halála percéig tervei voltak , még Gulyás Pál — aki nagyon közeli barátja volt a most eltávozott tudósnak — „Debrecen és Európa fiá”-nak nevezte egyhelyütt Kardos Pált. Debrecen és Európa szinte félszegségig szerény, tiszta lelkű, igazságot kutató fia 71 éves korában halt meg. * Rippl-Rónai emlékkiállítás nyílt meg pénteken a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban. A művész hatvankilenc képét állították ki. Ezek közül három a pécsi Janus Pannonius Múzeum tulajdona, s először látható Kaposvárott. A tárlaton a festő ritkán látható ceruzarajzait is megtekinthetik a látogatók. Megjelent Moszkvában Darvas József Törökverő című regénye, Jelena Tumarkina fordításában. Szergej Zaligin író a Lityeraturnaja Gazetában mesteri prózának nevezi a művet. A Varnában pénteken megnyílt a Várnai nyár—1971. nemzetközi komolyzenei fesztivál. A fesztivál húsz napig tart. 30 Éwa Wieczorek grafikusművésznő kiállításának nyitvatartását a Lengyel Kultúra július 14-ig meghosszabbította. SZÍNHÁZAK mai műsora Fővárosi Operettszínházi La Mancca lovagja (6. bék. 4.) (tél 7) — Fővárosi Nagycirkusz: Nyári parádé (du. fél 4 és fél 8) — Margitszigeti Színpad: Úri muri (8) — Budai Parkszínpad: Slágerhullám (8) — városmajori Színpad: Charley nénje (8). A HÁROM HÍRES GIZAI PIRAMIS LEGENDÁJÁNAK EREDETE FODOR SÁNDOR ARAB LEGENDÁK A PIRAMISOKRÓL (KÖRÖSI CSOMA KISKÖNYVTÁR 10.) 178 oldal, 28 fénykép Ara: 20,— FI AKADÉMIAI KIADÓ