Magyar Nemzet, 1971. augusztus (27. évfolyam, 180-204. szám)

1971-08-08 / 186. szám

Arkhimédészi pont „Éles és bonyolult küzde­lem” — így jellemezte az MSZMP Központi Bizott­ságának legutóbbi ülése a nemzetközi helyzetet és a politika, a gazdaság, az ideológia síkján zajló har­cot. Ha nem is azonos in­tenzitással, de egyidőben jelentkezik e küzdelem min­den kontinensen. A válság­gócok, az események sűrű­södési pontjai az utóbbi he­tekben elsősorban a Távol- Keleten és a Közel-Keleten sokasodtak meg, új viszony­latok alakultak ki, a vilá­gosnak vélt erővonalak összekuszálódtak. Mindez szükségessé tette a világ számos övezetében a hely­zet új értékelését, s az ösz­­szefüggési rendszerek tör­vényszerűségeinek gondos mérlegelését. A szocialista vezetők találkozója a Krím­ben éppen azért keltett vi­lágszerte széles körű vissz­hangot, mert egyértelműen lerögzítette a közös állás­pontot és kifejezésre juttat­ta azt az eltökéltséget, hogy a megbeszélésen képviselt országok, a helyzet alapos elemzése és az eredmények­ből levont tanulságok alap­ján fokozott lendülettel folytatják a béke és a biz­tonság megszilárdításának világméretű küzdelmét. Bár a távol-keleti és kö­zel-keleti fejlemények az utóbbi időben elterelték a figyelmet Európáról, mind a krími megbeszélés, mind a Központi Bizottság ülése első helyen foglalkozott földrészünk kérdéseivel és e tekintetben teljesen logi­kus volt az a sorrend is, amelyben az európai szocia­lista országok egymást, köz­vetlenül érintő ügyei, a KGST, a gazdasági integrá­ció, a Varsói Szerződés megelőzték az európai biz­tonság általánosabb problé­máit. Az európai biztonság kérdéseinek összetettsége megköveteli, hogy a bizton­sági rendszer megteremté­sét elsősorban sürgető or­szágok szorosan összehan­golják nézeteiket és teljes együttműködésben képvisel­jék a nemzetközi színtéren már korábban, közösen ki­alakított álláspontjukat. Ez annál is fontosabb, mert éppen nyugati oldalról az utóbbi hetek távol-keleti és közel-keleti eseményeit igyekeznek felhasználni arra, hogy háttérbe szorít­sák a megoldásra váró és rendezésre érett európai kérdéseket, továbbra is el­odázzák nemcsak az euró­pai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet összehívá­sát, hanem a Szovjetuniótól nem régen javasolt fegy­verzetcsökkentési tárgyalá­sok megindítását is. Ezért hangsúlyozza a Krímben ki­adott közlemény, hogy bi­zonyos pozitív haladás mu­tatkozik az európai helyzet alakulásában, de további aktív lépések szükségesek valamennyi európai állam réme ". Az MSZMP KB legutóbbi ülése pedig ezért üdvözölte Európa politikai és társadalmi erőinek a béke, a biztonság és az együttműködés elősegítésére irányuló törekvéseit. Az európai helyzet vizs­gálatánál az érdeklődés most Nyugat-Berlinre és a négy nagyhatalom képvise­lőinek tárgyalásaira irányul, hiszen hírek terjedtek el az augusztus 10-i ülésen eset­leg várható eredményről. Anélkül, hogy jóslásokba bocsátkoznánk, hiszen két nap múlva minden világo­sabb lesz, azt mindenkép­pen meg kell mondani: a nyugati felfogás az egész európai folyamatban külön­leges szerepet tulajdonít Nyugat-Berlinnek, mintegy Arkhimédészi pontnak te­kinti, amelyből kifordítha­tó — ha nem is a Föld —, de legalábbis Európa. A nyugat-berlini kérdés ilyen mesterséges felértékelése erősen súrolja az irrealitás határát, miután az Európa­­probléma semmiképpen sem sűríthető egyetlen Arkhimé­dészi pontba. Az úgyneve­zett junkuim ésszerűtlensé­­gére hadd mondjunk egy példát. Legutóbb Denis Healey volt angol hadügy­miniszter s jelenlegi mun­káspárti külügyi szóvivő egyik beszédében a követ­kezőket mondotta: „a nyu­gat-berlini kérdés megoldá­sának ügyében történő elő­rehaladás lehetővé teszi a kölcsönös haderőcsökken­tési tárgyalások megkezdé­sét”. Föltéve, de meg nem en­gedve, hogy a haderőcsök­kentési megbeszéléshez szükséges a nyugat-berlini előrehaladás, továbbra is Európa elé mered a prob­léma, mi várható a tárgya­lásokon. A NATO lisszaboni ülésén az Egyesült Álla­mok gyanút keltő lelkesedés­sel fogadta a tárgyalásokra vonatkozó szovjet javasla­tot, azóta viszont éppen annak vagyunk a tanúi, hogy a nyugati hatalmak megkezdték a három évvel ezelőtt kialakított MBFR (a fegyveres erők kölcsönös és kiegyensúlyozott csökkenté­se) javaslatuk újjáértékelé­­sét. Ma már arról beszél­nek, hogy a haderőcsök­kentés „végzetesen megza­varhatja” a fennálló hatalmi egyensúlyt s „veszedelmes, kiszámíthatatlan következ­ményekre” vezethet. És hir­telen rádöbbentek arra: gyakorlatilag lehetetlen ka­tonai értelemben meghatá­rozni a „kiegyensúlyozott” kifejezés jelentését. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a haderőcsökkentési javaslatról ellentétesen vé­lekedik a State Depart­ment és a Pentagon, akkor érthetővé válik, miért nem készült el a nyugati véle­ményt összefoglaló és a jú­nius elejére ígért NATO- papír, s miért nem indult el a szocialista fővárosokba az a személy, (a hírek sze­rint Brosio, volt NATO- főtitkár), akinek feladata lenne a borkóstolás. A nézeteltérések mind­ezen túl nem korlátozódnak az amerikai kormánykörök­re, még élesebbek az egyes NATO-országok között. Ki hinné ezek után, hogy a nyugat-berlini megállapo­dás olyan csodaszer, amely még a szövetségek egymás közötti véleménykülönbsé­geit is megszünteti. Csupán egyetlen példa az összefüggések és junktimok irreális értelmezésére. Ha egyáltalán van Európának Arkhimédészi pontja, az csakis egy új biztonsági rendszer lehet. Ehhez pedig az össz-európai konferen­cián keresztül vezet az út. J Pethő Tibor Az ázsiai diplomácia fejleményei Szovjet-indiai tárgyalások, a burmai államfő Pekingben, ellentétek a „két Kína” kérdésben A külpolitikai helyzet KÉT TÁVOL-KELETI TÉRSÉG, Indokína és az indiai szub­kontinens politikai ügyei vonták magukra a figyelmet ezen a nem túlzottan eseménydús világpolitikai hétvégén. Grom­iko szovjet külügyminiszter új-delhi látogatása nyomán nemcsak a kétoldalú kapcsolatok, illetve a rendkívül nehéz menekültprobléma kérdéskörével függ össze, hanem a tágasabb ázsiai erőviszonyokkal is. Ha Új-Delhi továbbra is megmarad a határozottan Kína-ellenes politika mellett, akkor nyiván­­való, hogy az­­esetleges indiai—pakisztáni konfliktusban foko­zottan szüksége lehet a Szovjetunió támogatására. A nyugat­német Frankfurter Allgemeine Zeitung arra is rámutatott, hogy a pakisztáni hajthatatlan magatartás miatt a konfliktus rendezésének esélyei csökkentek, s a szovjet diplomáciának e térségben már értékes hagyományai vannak. A dolgot most az bonyolítja, hogy megfigyelők nem tartják kizártnak: a ke­let-pakisztáni tűzfészekben Peking megpróbálja tovább növelni befolyását. Az indokínai problémákkal a kínai—amerikai közeledés fényében foglalkoznak a komimentátorok. Nixon bejelentett pekingi útja ugyanis több találgatásra adott okot arra vonatko­zóan, hogy Peking vajon támogatna-e egy „genfi típusú”, újabb indokínai értekezletet. Mintha e téren maga Peking is zavarba jött volna, a kínai fővárosból érkezett jelentések időnként ellentmondanak egymásnak: a néhány hete ott járt ausztrál ellenzéki politikus olyan értesülést hozott magával, hogy Peking hajlandó lenne egy ilyen értekezleten részt venni. A New York Times legutóbbi cikke most ezzel ellentétes infor­mációt közölt, eszerint Kína nem ért egyet az ilyen értekezlet összehívásával. Felettébb figyelemre méltó az indoklás: Peking azért nem helyesli a tanácskozást, mert az indokínai rendezést a DIFK hétpontos javaslata alapján kell végrehajtani. A nyugati országok között továbbra sincs egyetértés abban, hogy az ENSZ őszi közgyűlésén miként foglaljanak állást: Anglia ellenzi a „két Kína”-elvet, Washington viszont, Tokió­val együtt, támogatja azt. Tokiói értesülések szerint egyébként nincs kizárva, hogy Nixon az év vége felé, karácsony tájt láto­gat Pekingbe. A kínai belső politikai élet egyik vonatkozásáról, az országban élő nemzetiségekről ad helyzetképet a TASZSZ. Pekingben eközben magas rangú külföldi vendég tartózko­dik, Ne Win burmai állam- és kormányfő személyében. A tá­vol-keleti országok jó része, így Singapore, a Fülöp-szigetek, Japán, másfelől pedig Thaiföld és Burma, már hosszabb ideje érdeklődik a korábban teljesen, vagy részlegesen befagyasztott kínai kapcsolatok fölélénkítése iránt. Ne Win burmai tárgyalá­sai jelzik, hogy ez a szándék a másik oldalon is megvan, mi több, arra utalnak, hogy a kínai külpolitika a kulturális forra­dalom utáni időszakban nem csupán a látványos Nixon-utazás­­sal, hanem az intenzív „ázsiai diplomáciával” is ki akar jutni a korábbi elszigeteltségből. Ezt az irányvonalat továbbra is szembetűnő szovjetellenesség jellemzi, amint ezt a legutóbbi pekingi kormánynyilatkozat bizonyítja: ebben elutasítják a Szovjetunió által javasolt öthatalmi nukleáris értekezletet. Szocialista lapvélemények a KGST­ komplex programjáról A TASZSZ jelenti: A szo­cialista országok lapjai szom­bati számukban közölték a KGST-tagországok 25. üléssza­kán elfogadott, az együttmű­ködés további elmélyítéséről és tökéletesítéséről és a tagorszá­gok szocialista gazdasági in­tegrációjának fejlesztéséről szóló komplex program teljes szövegét. A szófiai Trud „Történelmi döntések” címmel megállapít­ja, hogy a program a KGST- tagországok szoros együttmű­ködésének alkotó tapasztalatá­ra épül. A szocialista országok — írja a Trud —, elérkeztek fejlődésük új szakaszába, ami­kor sikereikre támaszkodva a nemzetközi szocialista munka­­megosztás, a szocialista integ­ráció előnyeinek még teljesebb kihasználását tűzik ki felada­tul maguk elé. A csehszlovák sajtó „A jö­vő közös programja”, „A szo­cialista integráció új felada­tai”, „A KGST alkotó prog­ramja” címekkel kommentálta a 25. ülésszakon elfogadott do­kumentumot. A Mlada Fronta rámutat, hogy az integráció komplex programja új távlato­kat tűz ki a szocialista orszá­gok gazdaságának fejlesztése elé. A varsói Trybuna Ludu „A szolidaritás és az együttműkö­dés” című cikkében hangsú­lyozza a program óriási törté­nelmi jelentőségét. Megálla­pítja, hogy a dokumentum újabb fontos fejezetet nyit a szocialista közösség gazdasági együttműködésének történel­mében. A román Scinteia és a Ro­mánia Libera közlik a KGST 25. ülésszakán elfogadott prog­ram teljes szövegét. A Scinteia kommentárjában megállapítja, hogy a program a KGST-tag­országok érdekeit, s a szocia­lizmus megszilárdítását szol­gálja. Csou Eu-laj és Ne Win tárgyalásai Kína támogatást nyújt Burmának Ne Win, a Burmai Forra­dalmi Tanács elnöke, Burma miniszterelnöke feleségének, továbbá Bla Bau külügymi­niszternek és Chu­ Khin ez­redesnek, a burmai hadügy­minisztérium vezérkari osz­ hivatalos személyiségeknek kíséretében pénteken nem hivatalos látogatásra Peking­be érkezett. Csou En-laj kínai kor­mányfő pénteken délután ,,ba­ráti légkörű” megbeszélést folytatott Ne Win tábornok­kal. Este Csou En-laj banket­tet adott a burmai vendégek tiszteletére. A banketten elhangzott po­hárköszöntőjében Csou En-laj méltatta a két ország közötti „hagyományos barátságot”, hangsúlyozva, hogy ez új fej­lődésnek indult a Kínai Nép­­köztársaság kikiáltása után. Amikor Ne Win elnök elő­ször látogatott Kínába, a két ország eredményesen rendez­te a történelemből ránk ma­radt határkérdést, s ezzel je­lentős mértékben járult hoz­zá a két ország közötti jó­szomszédi kapcsolatok fejlő­déséhezlír-zt jelentette ki Csou JpS eLjegyezve, hogy Iima­ vés otsaria között az­­GtoDbiokét évben a kapcso­latok ismét jajra fordultak. Kína és­ Indra) között 1967-­­ben — m új kííjai „kulturális­­forradalom”­­ következménye­­k&itt—kaptapcsolatok meg­­follottak­.^a két kormány kölcsönösen visszahívta nagy­követét. A kapcsolatokat nagy­követi szintre csak tavaly emelték. Egy Hongkongi Reuter-je­­lentés szerint a most esedé­kes kínai—burmai megbe­szélések egyik fő témája az a támogatás lesz, amelyet Kína részben anyagiakban, részben rádióadások formájában nyújt a burmai kormány fegyveres ellenzékének. Ne Win 1965-ben járt elő­ször és eddig utoljára Kíná­ban. Tokiói értesülés: Nixon karácsony tájt utazik Pekingbe A Reuter és az AFP jelenti: Nixon amerikai elnök pénte­ken hétvégi pihenőre a New Hampshire állambeli Nashuá­­ba érkezett. A kínai kapcsola­tok megjavítását ellenző bírá­lóinak válaszolva az elnök ki­jelentette, hogy „a jövőt fe­nyegető veszély elhárítása ér­dekében” szándékozik Kínába utazni. Azt mondotta, hogy az Egyesült Államok vietnami háborúja vége felé jár, és „az Egyesült Államok a világ min­den népével békében fog élni”. Nyugati hírügynökségek vé­leménye szerint Nixon víkend­­je előválasztási kampányra emlékeztető utazás. Utalnak arra, az 1968-as elnökválasz­táson ebben az államban arat­ta egyik legfontosabb győzel­mét. Tokiói értesülések szerint egyébként Nixon esetleg kará­csonytájt fog Kínába utazni. A hírt a japán parlament há­rom tagja közölte tokiói sajtó­értekezletén, amelyet az Egye­sült Államokban tett utazása után, pénteken tartott meg. A japán külügyminisztérium köreiben jelezték, hogy Japán esetleg társszerzőséget vállal az ENSZ-közgyűlés elé ter­jesztendő olyan határozati ja­vaslatban, amely Tajvan ki­zárását fontos kérdésnek mi­nősítené. A kormány — a kül­ügyminisztérium beosztottai szerint — már el is határozta, hogy részt vesz egy ilyen ja­vaslat előterjesztésében. Tokió­ban egyébként úgy tudják, hogy az Egyesült Államok ezenkívül még egy másik ha­tározat megszavazására is rá akarja venni az ENSZ-köz­­gyűlést. Ez állást foglalna amellett, hogy az ENSZ-ben mind Kína, mind Tajvan he­lyet kapjon, ezzel befejezett ténnyé akarja tenni a „két Kína” koncepciót. Bangkoki tájékozott körök­re hivatkozva jelentette a Reuter, hogy Thaiföld — az Egyesült Államok példáját kö­vetve — megszavazni készül az ENSZ-ben „Peking felvéte­lét", de szembehelyezkedik Tajvan kizárásával. Kormánynyilatkozat Kína elutasítja az öthatalmi nukleáris értekezlet tervét Pekingből jelenti az Új Kí­na. A kínai kormány elutasít­ja a Szovjetunió kormányának azt a javaslatát, hogy a legkö­zelebbi jövőben hívják össze az öt nukleáris hatalom érte­kezletét a nukleáris leszerelés kérdéseinek megvitatására. A visszautasítást a Kínai Nép­­köztársaság kormányának jú­lius 30-án keltezett, szombaton nyilvánosságra hozott nyilat­kozata tartalmazza. A nyilatkozat kijelenti, hogy „a nukleáris fegyverek kérdé­sét nem lehet az országok többségének mellőzésével meg­oldani”. Ily módon a nyilatko­zat figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy a nukleáris fegy­verekről csak a velük rendel­kező hatalmak dönthetnek. A kormánynyilatkozat sze­rint a kínai nukleáris fegyve­rek még csak kísérleti szakasz­ban vannak, Kína még nem nukleáris hatalom és nem is akar azzá válni. ^7, 1M GL _ J. Vasárnap iW 111 k]|| Jg jK Ilii / ^Jf| Ifi® JE n­i|g j­ms JffljHk 1971. augusztus 8­­,20 forint ff H ám 1 I­W ám S lg U 1 i­B­M­M 1 XXVII. évfolyam, iTfugjui nőinél A HAZAFIAS NÉPFR­O­N­T LAPJA | WflPIWJ millió Wlllllggs I Változások Kína közigazgatási térképén A TASZSZ szerint Peking elnyomja a nemzeti kisebbségeket Moszkvából jelenti a TASZSZ. Ismét átszabták Kí­na politikai-közigazgatási tér­képét. A pekingi hatóságok a Belső-Mongólia autonóm kerü­lettől leválasztottak három „külön területet” s ezeket­­ Bankú tartomány közigazgatá­si szervei közvetlen irányítása alá rendelték. Belső-Mongólia területét ezzel több mint a fe­lére csökkentették. Peking nem első alkalommal változtatja meg a Belső-Mon-­­gólia területét. Néhány év­ ezelőtt a mongolok lakta terül

Next