Magyar Nemzet, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)
1971-09-26 / 227. szám
// * — Magyar Nemzet Ipp A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • A fiatalság törvénye Az országgyűlés ifjúsági törvényt hozott, de nemcsak az ifjúság számára. A KISZ bizonyára saját korosztályának magyarázza majd el a jelentőségét, az ifjúság törvényadta jogait és követelte kötelességeit. Így hát én kizárólag az idősebb, a tiszteletbeli fiatalokhoz fordulok és azokhoz, akik még nem érdemelték meg ezt a kitüntető címet, de kivívhatják, ha az ifjúsági törvényt megtartják, annak szellemében cselekszenek. Mert többre megyünk, ha nem az ifjúságtól várjuk el, hogy miniatürizált öregekként tegyenek-vegyenek, hanem arra vigyázunk, hogy ne meszesedjen el a lelkünk —, ha már a szervezetünk kopását nem tudjuk megakadályozni. Egy olyan társadalomban élünk, amelynek a megmerevedés, a szűklátókörűség, a távlatnélküliség volna a veszte. A jövőnek is dolgozunk. S ki a jövő, kié a jövő? Ám ne végrendelkezzünk! Ne vigyük fel eredményeink hegycsúcsára a fiatalokat, hogy körültekintve a mezőkön, erdőkön, vizeken, a gyárkéményeken és lakótelepeken meghatott hangon közöljük: „Nektek gondozzuk, nektek építettük, nektek gyarapítjuk. Amerre elláttok, minden a tiétek lesz — egyszer. Egyszer, amikor mi már nem bírjuk az iramot, amit magunk diktálunk. De addig legyetek türelemmel.” Milyen önös, milyen öreges gesztus volna ez. Mennyivel fiatalosabb, valósabb az (és nem fantázia szülte mint ez a hagyatkozás), ha a munkába álló fiatalt vezetjük körül a műhelyen, a gyárban, az irodában, a laboratóriumban, kinyilvánítva, hogy mától kezdve ez az ő birodalma is. Hogy neki itt feladata, s amit tesz, annak értelme van. Hogy e birodalom teljességében még nem szerepel a térképen, van még felfedezni való. S hogy nem minden tökéletes itt, van még javítani való. Milyen veszélyes nézet is volt az, hogy a mi fiatalságunk mindent készen kapott. Mert azt sugallta, hogy nincs más feladata, mint az őrködés. Mert tagadta társadalmunk dinamizmusát, megújhodási mechanizmusát. Mert nem alkotni hívott, hanem pótcselekvésre késztetett. Ilku Pál mondotta, amikor az ifjúsági törvényt a parlament elé terjesztette: „A legtöbb emberben megvan a lehetősége annak, hogy hasznosat, sőt nagyot alkosson, valami nagy dolgot vigyen végbe, ha képességei irányában tud mozogni és fejlődni.” Közös érdekünk tehát, hogy ezt a mozgásteret megkeressük és rendelkezésére bocsássuk a fiataloknak. Mióta a világ világ, az ifjúság mindig átvette az előző nemzedék tapasztalatait. Volt, hogy el kellett lesnie a mesterségbeli fogásokat, mert eltitkolták előtte. S az elismerésért megdolgozott, mesterművet alkotott. Mióta a világ világ, az ifjúság mindig átalakította azt, amit kapott. Átvétel és átalakítás, folyamatosság és változás, így haladt előre a történelem. A szocializmus azonban a megtartás és a változtatás összhangját teremti meg és egyik magatartás sem nemzedéki sajátosság. Társadalmunk dinamizmusa, megújhodási mechanizmusa sem korosztályok között szelektál. Megtörténhet, hogy éppen egy fiatal minősül alkalmatlannak „a frontszolgálatra”. Ám akkor, mielőtt ítéletet mondanánk felette, kérdezzük meg, hogy megadtuk-e neki a mozgásteret, megtanítottuk-e a mesterségbeli fogásokra, s elvártuk-e tőle, hogy a maga helyén és körülményei között, a saját eszközeivel alkosson, bizonyítson. Nem lelkiismeretvizsgálatra szeretnék felszólítani, hanem arra, hogy a törvény szelleme szerint nem csak a kezdőket, az újrakezdőket is támogatni kell. Elismerve az idősebb nemzedék reformszellemét és e reformok eredményességét, nem csupán arra kell törekednünk, hogy az ifjúság saját képességei irányában mozogjon, hanem egyben, társadalmi céljaink irányába is. De nem oly módon, hogy mi taszigáljuk arrafelé. A célok megfogalmazásában, a módszerek kidolgozásában éppen úgy részt kell vennie, mint a megvalósításban. Ha övé a jövő, akkor azt úgy kell megalapozni, hogy majd ha bekövetkezik, elfogadja jelenének, amely nem köti meg, ahonnan könnyűszerrel továbbléphet. Igazi reformernek csak azt lehet tekinteni, aki nem az ifjúság helyett, hanem vele együtt dolgozik. S a pályakezdő beilleszkedését nem azonosítja az alkalmazkodással, hanem úgy alakítja a körülményeket, hogy a beilleszkedés konfliktusmentes legyen. S nem a saját képére akarja formálni fiatal munkatársát. Ő is igazodik hozzá. Új a mi társadalmi rendszerünkben az, hogy az idősebb nemzedék nem csupán kollektív pedagógusként lép fel — igaz, nagy eredmény volna, ha ezt a pedagógiai felelősséget minél többen átéreznék —, hanem tanul is a fiatalságtól. Azoktól, akiktől van mit. Mert nem érdektelen megfigyelni, hogy átadott szép eszményeinket hogyan szembesítik a valósággal. Milyen az értékválasztásuk? Miként vetik el a formalizmust? Hogyan törnek a lényegre? Mit tisztelnek, mit ítélnek el bennünk? Nézzünk bele olykor a tükörbe, amelyet elénk tartanak. S ha nem látjuk oly szépnek, üdének magunkat, jusson eszünkbe, hogy nemcsak a tükör torzíthat. Ez a módja annak, hogy elnyerjük a tiszteletbeli fiatal kitüntető címét. Kovács Judit Leonyid Brezsnyev Budapesten Szovjet—jugoszláv nyilatkozatot írtak alá Belgrádiján A külpolitikai helyzet A SZOVJET—JUGOSZLÁV TÁRGYALÁSOK nyilatkozat aláírásával fejeződtek be, s szombaton Leonyid Brezsnyev Belgrádból Budapestre érkezett Az SZKP főtitkárát a Ferihegyi repülőtéren Kádár János és más vezető személyiségek fogadták.A jugoszláviai tárgyalásokat kommentálta a Pravdának Belgrádba küldött két tudósítója. Az újságírók a szovjet—jugoszláv gazdasági kapcsolatok fejlődését elemezték, s kitértek arra, hogy Brezsnyev és Tito elnök tárgyalásain újból szóba kerültek az együttműködés kiszélesítésének lehetőségei. Repülőtéri búcsúbeszédében Brezsnyev és Tito röviden értékelte a négynapos tárgyalásokat; az SZKP Központi Bizottságának főtitkára elismeréssel szólt Jugoszlávia eredményeiről. Tito méltatta az aláírt dokumentumok jelentőségét, amelyek „viszszatükrözik a tárgyalások tartalmát”. Tito szólt arról is, hogy a megbeszéléseken kijelölték a további együttműködés módozatait „attól az elhatározástól áthatva, hogy nem tűrünk meg kapcsolatainkban olyan elemeket, amelyek ártalmasak lennének országainknak”. Hírek szerint budapesti tartózkodását követően az SZKP Központi Bizottságának főtitkára Bulgáriába utazik. Brezsnyev és Brandt kancellár legutóbbi találkozóját elemezte a prágai Place című lap abból a szempontból, hogy hétfőn folytatódnak a csehszlovák—nyugatnémet előkészítő megbeszélések. A lap értékelése szerint a tanácskozások nem ígérkeznek könnyűnek, de a kancellár krími útja is bizonyította: a nyugatnémet kormányfő arra törekszik, hogy reálpolitikusnak tekintsék. Eközben az NSZK belső helyzetét továbbra is súlyos feszültség terheli. Brandt kancellár inzultálóját szabadon engedték, noha a tettlegesség nyilvánvalóan mutatja, hogy a szélsőjobboldali erők milyen akciókkal próbálkoznak. A nyugat-berlini megállapodás óta első ízben jelentett be tiltakozást az NDK hírügynöksége amiatt, hogy nyugatnémet szervek üléseztek Nyugat-Berlinben. Az MTI tudósítója szerint Berlinben ennek ellenére remélik, hogy az NDK és az NSZK, illetve az NDK és Nyugat-Berlin között hamarosan folytatódnak a megbeszélések. A jelek mindenesetre arra mutatnak, hogy a négyhatalmi keretmegállapodás bizonyos tételeit változatlanul ellentétesen értelmezik Berlinben, illetve Bonnban. A biztató európai folyamatok mellett változatlanul vannak kevéssé kedvező áramlatok Európában és az egész világpolitikában is. Szólt ezekről U Thant, az ENSZ főtitkára, noha e pllanatban a nemzetközi diplomáciai aktivitás áll az érdeklődés középpontjában,hiszen hétfőn kezdődik az ENSZ-közgyűlés általános politikai vitája. Ezzel kapcsolatban máris megkezdődtek az eszmecserék. Gromiko szovjet külügyminiszter hasznosnak mondotta amerikai kollégájával folytatott péntek esti több mint háromórás tanácskozását. Gromiko találkozott Riad egyiptomi külügyminiszterrel is. A Zsenmin Zsipao ismét erélyesen elítélte azt az elképzelést, hogy Kína felvételével egyidejűen a világszervezet tagja maradna Tajvan is. A rendkívül erélyes hangú cikk feltűnő vonása — mint az MTI pekingi tudósítója rámutat —, hogy a cikkíró nem bírálja név szerint Nixon elnököt. Az ENSZ-közgyűlés Kínával kapcsolatos várható tanácskozásai mellett a világsajtó élénken foglalkozik a kínai belső helyzettel, s találgatások láttak napvilágot a legfelső vezetés egy-tét tagjának egészségi állapotáról. A szokatlan pekingi eseményeket természetesen annak fényében is értékelik, hogy — mint a TASZSZ legutóbb erről hírt adott — a kínai fővárosban újabb szovjetellenes hullám van kibontakozóban. A pekingi diplomácia említésre méltó eseménye, hogy az Államtanács alelnökének vezetésével gazdasági küldöttség érkezett Hanoiba. A látogatást összefüggésbe hozzák azzal, hogy a VDK-ban legutóbb súlyos pusztításokat okozott az árvíz. Kínai kormányküldöttség utazik a jövő héten Párizsba, a külkereskedelmi miniszter vezetésével. Brezsnyev Budapestre érkezett A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására szombaton délben rövid baráti látogatásra Budapestre érkezett Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára és kísérete. Konsztantyin Katasen, az SZKP Központi Bizottságának titkára, Konsztantyin Ruszakov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője, és Nyikolaj Rogyionov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter-helyettes. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Biszku Béla és Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság titkárai, Benkei András, a KB tagja, belügyminiszter, dr. Csanádi György, közlekedés- és postaügyi miniszter, Puja Frigyes, a KB tagja, a külügyminiszter első helyettese, Gyenes András, a KB tagja, a KB külügyi osztályának vezetője és Marjai József külügyminiszter-helyettes fogadta. Jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Szovjet—jugoszláv nyilatkozat Pénteken Karagyorgyevó mellett került sor az utolsó megbeszélésre Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Joszip Broz Tito, jugoszláv köztársasági elnök, a JKSZ elnöke között. Leonyid Brezsnyev és a kíséretében levő személyiségek a Jugoszláviában tett négynapos. nem hivatalos, baráti látogatás után szombaton délelőtt, különrepülőgépen elutaztak Belgrádból. Az elutazás előtt Brezsnyev egyebek között hangsúlyozta: — Látogatásunk végéhez érkezett. Teljes mértékben egyetértek Tito elvtárssal: a tárgyalások szükségesek voltak és sikeresen folytak le. Jó és hasznos munkát végeztünk. Megvitattuk a fontos kérdések átfogó körét. Megjelöltük pártjaink és országaink barát,sága és együttműködése tovább erősítésének útjait. Mindvégig elvtársi és építőjellegű volt a tárgyalások légköre. A Leonyid Brezsnyev jugoszláviai látogatásáról kiadott közlemény szerint a megbeszéléseken a felek tájékoztatták egymást a kommunizmus, illetve a szocializmus építésének menetéről a Szovjetunióban, illetve Jugoszláviában. Megvitatták a szovjet— jugoszláv kapcsolatok, a két ország közötti politikai és gazdasági együttműködés, az SZKP és a JKSZ közötti kapcsolatok elmélyítésére vonatkozó kérdések széles körét. Mindkét fél kifejezésre juttatta, hogy tovább igyekszik bővíteni és erősíteni a szovjet—jugoszláv barátságot és együttműködést, a két ország népei, a béke és a szocializmus ügye érdekében. Eszmecsere folyt egész sor, a feleket kölcsönösen érdeklő időszerű nemzetközi problémáról. A szovjet és jugoszláv fél egyetért abban, hogy a látogatás során lezajlott eszmecsere hasznos volt és elő fogja mozdítani a baráti kapcsolatok és a gyümölcsöző együttműködés sikeres fejlődését az SZKP és a JKSZ, valamint a két ország között. Brezsnyev meghívta Titót, látogasson el a Szovjetunióba. Tito elnök e meghívást örömmel elfogadta. A látogatás idejét később állapítják meg. A jugoszláviai látogatás során aláírt szovjet—jugoszláv nyilatkozat szerint Brezsnyev és Tito a belgrádi beható eszmecsere folyamán megállapította, hogy megvan a kedvező alap a szovjet— jugoszláv kapcsolatok további fejlesztéséhez, az SZKP és a JKSZ, a Szovjetunió és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság közötti együttműködés elmélyítéséhez, a szocializmus és a kommunizmus építésében kifejtett erőfeszítéseik, a béke, a nemzetközi biztonság fenntartása érdekében, valamint az öszszes népek szabadságáért és függetlenségéért, a társadalmi haladásért és a szocializmusért folyó harc fokozása érdekében. Az együttműködés alapjai A Szovjetunió és a Jugoszláv Szocialista Köztársaság együttműködése azon alapul, hogy hasonló egymáshoz a két ország történelmi sorsa, közösek a két ország társadalmi rendszerének alapjai, egyformán közelítenek meg sok nemzetközi problémát, hívek a szocialista internacionalizmus elveihez, közösen harcolnak a békéért, a függetlenségért és az egyenjogú nemzetközi együttműködésért, az imperializmus ellen. Ez kedvező feltételeket teremt népeink, pártjaink és államaink gyümölcsöző együttműködéséhez, a kölcsönös kapcsolatokban felmerülő bármilyen bonyolult kérdések konstruktív megoldásához. Az SZKP és a JKSZ abból indul ki, hogy a szocialista társadalom építéséért folyó harcban a népeik és munkásosztályuk élén haladó kommunista és munkáspártok politikájának változatlan alapja ma és a jövőben is csak Mara—Engels—Lenin tanítása lehet, e tanítás alkotó szellemben alkalmazva és továbbfejlesztve minden ország sajátosságainak megfelelően. A szocializmus építésének módszerei, amelyek egyes országok tapasztalatait és fejlődésének sajátosságait tükrözik, ezen országok népeinek ésmunkásosztályának ügyét alkotják, és nem szabad azokat egymással szembeállítani. A felek szükségesnek tartják, hogy továbbfejlesszék a baráti együttműködést az SZKP és a JKSZ, mint olyan pártok között, amelyek a maguk országában a szocialista és a kommunista építést vezetik. Szükségesnek tartják továbbá a bizalom erősítését, amelynek a két párt, a két szuverén állam közötti kapcsolatokat kell jellemeznie. Mindkét fél szorgalmazni fogja, az SZKP és a JKSZ, a Szovjetunió és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság közötti különböző szintű, s az eddiginél gyakoribb találkozókat. Nagy lehetőséget A felek meggyőződése, hogy nagy lehetőségek vannak a gazdasági és a tudományosműszaki együttműködés bővítésére és elmélyítésére mind kétoldalú, mind pedig sokoldalú alapon, beleértve azt az együttműködést is, amely Jugoszlávia és a KGST közötti szerződésen alapul. A gazdasági és tudományosműszaki együttműködés ügyeivel foglalkozó kormányközi bizottság, valamint a két ország megfelelő gazdasági szervei és szervezetei tanulmányozzák a lehetőségeket és megteszik a szükséges lépéseket a gazdasági kapcsolatok hatékonyabb és gyorsabb fejlesztésére. A nyilatkozat következő része leszögezi: az SZKP és a JKSZ abból indul ki, hogy napjainkban a továbbra is bonyolult és ellentmondásos nemzetközi helyzet fő sajátossága a béke, a haladás és a szocializmus erőinek növekedése. Ugyanakkor nem gyöngülnek a reakció próbálkozásai, hogy lassítsa a világ társadalmi megújulásának folyamatát, megállítsa a népek harcát a szabadságért és a függetlenségért. Ilyen körülmények között sok tekintetben megegyeznek mindazoknak az országoknak az érdekei, amelyeknek célja a szocializmus és a kommunizmus felépítése, azoknak az erőknek az érdekei, amelyek az imperialista körök agresszív törekvései ellen, a béke és a nemzetközi biztonság fenntartásáért, a népek szabadságáért, függetlenségéért és társadalmi haladásért küzdenek. Szovjet részről támogatják az el nem kötelezett országok politikájának antiimperialsta irányát, és pozitívan értékelik e politika szerepét a béke és a nemzetközi együttműködés megszilárdításában, a népeiknek a gyarmatosítás és a neokolonializmus ellen."