Magyar Nemzet, 1971. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

1971-09-26 / 227. szám

// * — Magyar Nemzet Ipp A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • A fiatalság törvénye Az országgyűlés ifjúsági törvényt hozott, de nem­csak az ifjúság számára. A KISZ bizonyára saját kor­osztályának magyarázza majd el a jelentőségét, az ifjúság törvényadta jogait és követelte kötelességeit. Így hát én kizárólag az idősebb, a tiszteletbeli fia­talokhoz fordulok és azok­hoz, akik még nem érde­melték meg ez­t a kitüntető címet, de kivívhatják, ha az ifjúsági törvényt megtart­ják, annak szellemében cse­lekszenek. Mert többre megyünk, ha nem az ifjúságtól várjuk el, hogy miniatürizált öregek­ként tegyenek-vegyenek, hanem arra vigyázunk, hogy ne meszesed­jen el a lelkünk —, ha már a szervezetünk kopását nem tudjuk meg­akadályozni. Egy olyan társadalomban élünk, amelynek a megme­revedés, a szűklátókörűség, a távlatnélküliség volna a veszte. A jövőnek is dolgo­zunk. S ki a jövő, kié a jövő? Ám ne végrendelkez­zünk! Ne vigyük fel ered­ményeink hegycsúcsára a fiatalokat, hogy körültekint­ve a mezőkön, erdőkön, vi­zeken, a gyárkéményeken és lakótelepeken meghatott hangon közöljük: „Nektek gondozzuk, nektek építet­tük, nektek gyarapítjuk. Amerre elláttok, minden a tiétek lesz — egyszer. Egy­szer, amikor mi már nem bírjuk az iramot, amit ma­gunk diktálunk. De addig legyetek türelemmel.” Milyen önös, milyen öre­ges gesztus volna ez. Mennyivel fiatalosabb, va­lósabb az (és nem fantázia szülte mint ez a hagyatko­zás), ha a munkába álló fiatalt vezetjük körül a műhelyen, a gyárban, az irodában, a laboratórium­ban, kinyilvánítva, hogy mától kezdve ez az ő biro­dalma is. Hogy neki itt fel­adata, s amit tesz, annak értelme van. Hogy e biro­dalom teljességében még nem szerepel a térképen, van még felfedezni való. S hogy nem minden tökéletes itt, van még javítani való. Milyen veszélyes nézet is volt az, hogy a mi fiatalsá­gunk mindent készen ka­pott. Mert azt sugallta, hogy nincs más feladata, mint az őrködés. Mert tagadta tár­sadalmunk dinamizmusát, megújhodási mechanizmu­sát. Mert nem alkotni hí­vott, hanem pótcselekvésre késztetett. Ilku Pál mon­dotta, amikor az ifjúsági törvényt a parlament elé terjesztette: „A legtöbb em­berben megvan a lehető­sége annak, hogy hasznosat, sőt nagyot alkosson, valami nagy dolgot vigyen végbe, ha képességei irányában tud mozogni és fejlődni.” Közös érdekünk tehát, hogy ezt a mozgásteret megke­ressük és rendelkezésére bo­csássuk a fiataloknak. Mióta a világ világ, az ifjúság mindig átvette az előző nemzedék tapasztala­tait. Volt, hogy el kellett lesnie a mesterségbeli fogá­sokat, mert eltitkolták előtte. S az elismerésért megdolgozott, mesterművet alkotott. Mióta a világ világ, az if­júság mindig átalakította azt, amit kapott. Átvétel és átalakítás, folyamatosság és változás, így haladt előre a történelem. A szocializmus azonban a megtartás és a változtatás összhangját teremti meg és egyik magatartás sem nem­zedéki sajátosság. Társa­dalmunk dinamizmusa, meg­újhodási mechanizmusa sem korosztályok között szelek­tál. Megtörténhet, hogy ép­pen egy fiatal minősül al­kalmatlannak „a frontszol­gálatra”. Ám akkor, mi­előtt ítéletet mondanánk felette, kérdezzük meg, hogy megadtuk-e neki a mozgásteret, megtanítot­tuk-e a mesterségbeli fogá­sokra, s elvártuk-e tőle, hogy a maga helyén és kö­rülményei között, a saját eszközeivel alkosson, bizo­nyítson. Nem lelkiismeret­­vizsgálatra szeretnék fel­szólítani, hanem arra, hogy a törvény szelleme szerint nem csak a kezdőket, az újrakezdőket is támogatni kell. Elismerve az idősebb nemzedék reformszellemét és e reformok eredményes­ségét, nem csupán arra kell törekednünk, hogy az ifjúság saját képességei irá­nyában mozogjon, hanem egyben, társadalmi céljaink irányába is. De nem oly módon, hogy mi taszigáljuk arrafelé. A célok megfogal­mazásában, a módszerek ki­dolgozásában éppen úgy részt kell vennie, mint a megvalósításban. Ha övé a jövő, akkor azt úgy kell megalapozni, hogy majd ha bekövetkezik, elfogadja jelenének, amely nem köti meg, ahonnan könnyűszerrel továbbléphet. Igazi reformernek csak azt lehet tekinteni, aki nem az ifjúság helyett, ha­nem vele együtt dolgozik. S a pályakezdő beilleszke­dését nem azonosítja az al­kalmazkodással, hanem úgy alakítja a körülményeket, hogy a beilleszkedés konf­liktusmentes legyen. S nem a saját képére akarja for­málni fiatal munkatársát. Ő is igazodik hozzá. Új a mi társadalmi rendszerünk­ben az, hogy az idősebb nemzedék nem csupán kol­lektív pedagógusként lép fel — igaz, nagy eredmény volna, ha ezt a pedagógiai felelősséget minél többen átéreznék —, hanem tanul is a fiatalságtól. Azoktól, akiktől van mit. Mert nem érdektelen megfigyelni, hogy átadott szép eszmé­nyeinket hogyan szembesí­tik a valósággal. Milyen az értékválasztásuk? Miként vetik el a formalizmust? Hogyan törnek a lényegre? Mit tisztelnek, mit ítélnek el bennünk? Nézzünk bele olykor a tükörbe, amelyet elénk tartanak. S ha nem látjuk oly szépnek, üdének magunkat, jusson eszünkbe, hogy nemcsak a tükör tor­zíthat. Ez a módja annak, hogy elnyerjük a tiszteletbeli fia­tal kitüntető címét. Kovács Judit Leonyid Brezsnyev Budapesten Szovjet—jugoszláv nyilatkozatot írtak alá Belgrádiján A külpolitikai helyzet A SZOVJET—JUGOSZLÁV TÁRGYALÁSOK nyilatkozat aláírásával fejeződtek be, s szombaton Leonyid Brezsnyev Belgrádból Budapestre érkezett Az SZKP főtitkárát a Feri­hegyi repülőtéren Kádár János és más vezető személyiségek fogadták.­­A jugoszláviai tárgyalásokat kommentálta a Pravdának Belgrádba küldött két tudósítója. Az újságírók a szovjet—ju­goszláv gazdasági kapcsolatok fejlődését elemezték, s kitértek arra, hogy Brezsnyev és Tito elnök tárgyalásain újból szóba kerültek az együttműködés kiszélesítésének lehetőségei. Re­pülőtéri búcsúbeszédében Brezsnyev és Tito röviden értékelte a négynapos tárgyalásokat; az SZKP Központi Bizottságának főtitkára elismeréssel szólt Jugoszlávia eredményeiről. Tito méltatta az aláírt dokumentumok jelentőségét, amelyek „visz­­szatükrözik a tárgyalások tartalmát”. Tito szólt arról is, hogy a megbeszéléseken kijelölték a további együttműködés módo­zatait „attól az elhatározástól áthatva, hogy nem tűrünk meg kapcsolatainkban olyan elemeket, amelyek ártalmasak lenné­nek országainknak”. Hírek szerint budapesti tartózkodását kö­vetően az SZKP Központi Bizottságának főtitkára Bulgáriába utazik. Brezsnyev és Brandt kancellár legutóbbi találkozóját ele­mezte a prágai Place című lap abból a szempontból, hogy hét­főn folytatódnak a csehszlovák—nyugatnémet előkészítő meg­beszélések. A lap értékelése szerint a tanácskozások nem ígér­keznek könnyűnek, de a kancellár krími útja is bizonyította: a nyugatnémet kormányfő arra törekszik, hogy reálpolitikus­nak tekintsék. Eközben az NSZK belső helyzetét továbbra is súlyos feszültség terheli. Brandt kancellár inzultálóját szaba­don engedték, noha a tettlegesség nyilvánvalóan mutatja, hogy a szélsőjobboldali erők milyen akciókkal próbálkoznak. A nyu­gat-berlini megállapodás óta első ízben jelentett be tiltakozást az NDK hírügynöksége amiatt, hogy nyugatnémet szervek ülé­seztek Nyugat-Berlinben. Az MTI tudósítója szerint Berlinben ennek ellenére remélik, hogy az NDK és az NSZK, illetve az NDK és Nyugat-Berlin között hamarosan folytatódnak a meg­beszélések. A jelek mindenesetre arra mutatnak, hogy a négy­hatalmi keretmegállapodás bizonyos tételeit változatlanul el­lentétesen értelmezik Berlinben, illetve Bonnban. A biztató európai folyamatok mellett változatlanul vannak kevéssé kedvező áramlatok Európában és az egész világpoli­tikában is. Szólt ezekről U Thant, az ENSZ főtitkára, noha e pllanatban a nemzetközi diplomáciai aktivitás áll az érdeklő­dés középpontjában,­hiszen hétfőn kezdődik az ENSZ-közgyű­­lés általános politikai vitája. Ezzel kapcsolatban máris meg­kezdődtek az eszmecserék. Gromiko szovjet külügyminiszter hasznosnak mondotta amerikai kollégájával folytatott péntek esti több mint háromórás tanácskozását. Gromiko találkozott Riad egyiptomi külügyminiszterrel is. A Zsenmin Zsipao ismét erélyesen elítélte azt az elképzelést, hogy Kína felvételével egyidejűen a világszervezet tagja maradna Tajvan is. A rend­kívül erélyes hangú cikk feltűnő vonása — mint az MTI pe­kingi tudósítója rámutat —, hogy a cikkíró nem bírálja név szerint Nixon elnököt. Az ENSZ-közgy­űlés Kínával kapcsola­tos várható tanácskozásai mellett a világsajtó élénken foglal­kozik a kínai belső helyzettel, s találgatások láttak napvilá­got a legfelső vezetés egy-tét tagjának egészségi állapotáról. A szokatlan pekingi eseményeket természetesen annak fényé­ben is értékelik, hogy — mint a TASZSZ legutóbb erről hírt adott — a kínai fővárosban újabb szovjetellenes hullám van kibontakozóban. A pekingi diplomácia említésre méltó ese­ménye, hogy az Államtanács alelnökének vezetésével gazda­sági küldöttség érkezett Hanoiba. A látogatást összefüggésbe hozzák azzal, hogy a VDK-ban legutóbb súlyos pusztításokat okozott az árvíz. Kínai kormányküldöttség utazik a jövő héten Párizsba, a külkereskedelmi miniszter vezetésével. Brezsnyev Budapestre érkezett A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására szombaton délben rövid baráti látoga­tásra Budapestre érkezett Leonyid Brezsnyev, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtit­kára és kísérete. Konsztan­­tyin Katasen, az SZKP Köz­ponti Bizottságának titkára, Konsztantyin Ruszakov, az SZKP Központi Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság osztályvezetője, és Nyi­­kolaj Rogyionov, az SZKP Központi Bizottságának tagja, külügyminiszter-helyettes. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, Biszku Béla és Komócsin Zoltán, a Politikai Bizottság tagjai, a Központi Bizottság titkárai, Benkei András, a KB tagja, belügy­miniszter, dr. Csanádi György, közlekedés- és postaügyi mi­niszter, Puja Frigyes, a KB tagja, a külügyminiszter első helyettese, Gyenes András, a KB tagja, a KB külügyi osz­tályának vezetője és Marjai József külügyminiszter-he­lyettes fogadta. Jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Szovjet—jugoszláv nyilatkozat Pénteken Karagyorgyevó mellett került sor az utolsó megbeszélésre Leonyid Brezs­nyev, az SZKP KB főtitkára és Joszip Broz Tito, jugoszláv köztársasági elnök, a JKSZ el­nöke között. Leonyid Brezsnyev és a kí­séretében levő személyiségek a Jugoszláviában tett négynapos. nem hivatalos, baráti látoga­tás után szombaton délelőtt, különrepülőgépen elutaztak Belgrádból. Az elutazás előtt Brezsnyev egyebek között hangsúlyozta: — Látogatásunk végéhez ér­kezett. Teljes mértékben egyet­értek Tito elvtárssal: a tárgya­lások szükségesek voltak és sikeresen folytak le. Jó és hasznos munkát végeztünk. Megvitattuk a fontos kérdé­sek átfogó körét. Megjelöltük pártjaink és országaink barát­,­sága és együttműködése to­vább erősítésének útjait. Mind­végig elvtársi és építőjellegű volt a tárgyalások légköre. A Leonyid Brezsnyev jugo­szláviai látogatásáról kiadott közlemény szerint a megbe­széléseken a felek tájékoztat­ták egymást a kommunizmus, illetve a szocializmus építé­sének menetéről a Szovjet­unióban, illetve Jugoszláviá­ban. Megvitatták a szovjet— jugoszláv kapcsolatok, a két ország közötti politikai és gazdasági együttműködés, az SZKP és a JKSZ közötti kapcsolatok elmélyítésére vo­natkozó kérdések széles körét. Mindkét fél kifejezésre jut­tatta, hogy tovább igyekszik bővíteni és erősíteni a szov­jet—jugoszláv barátságot és együttműködést, a két ország népei, a béke és a szocializ­mus ügye érdekében. Eszme­csere folyt egész sor, a fe­leket kölcsönösen érdeklő időszerű nemzetközi problé­máról. A szovjet és jugoszláv fél egyetért abban, hogy a láto­gatás során lezajlott eszme­csere hasznos volt és elő fog­ja mozdítani a baráti kap­csolatok és a gyümölcsöző együttműködés sikeres fejlő­dését az SZKP és a JKSZ, valamint a két ország között. Brezsnyev meghívta Titót, látogasson el a Szovjetunió­ba. Tito elnök e meghívást örömmel elfogadta. A látoga­tás idejét később állapítják meg. A jugoszláviai látogatás so­rán aláírt szovjet—jugoszláv nyilatkozat szerint Brezs­nyev és Tito a belgrádi be­ható eszmecsere folyamán megállapította, hogy megvan a kedvező alap a szovjet— jugoszláv kapcsolatok továb­bi fejlesztéséhez, az SZKP és a JKSZ, a Szovjetunió és a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság közötti együttműködés elmélyítéséhez, a szocializmus és a kommu­nizmus építésében kifejtett erőfeszítéseik, a béke, a nem­zetközi biztonság fenntartása érdekében, valamint az ösz­­szes népek szabadságáért és függetlenségéért, a társadal­mi haladásért és a szocializ­musért folyó harc fokozása érdekében. Az együttműködés alapjai A Szovjetunió és a Jugo­szláv Szocialista Köztársaság együttműködése azon alapul, hogy hasonló egymáshoz a két ország történelmi sorsa, közösek a két ország társa­dalmi rendszerének alapjai, egyformán közelítenek meg sok nemzetközi problémát, hívek a szocialista internacio­nalizmus elveihez, közösen harcolnak a békéért, a függet­lenségért és az egyenjogú nemzetközi együttműködé­sért, az imperializmus ellen. Ez kedvező feltételeket te­remt népeink, pártjaink és államaink gyümölcsöző együtt­működéséhez, a kölcsönös kapcsolatokban felmerülő bármilyen bonyolult kérdések konstruktív megoldásához. Az SZKP és a JKSZ abból indul ki, hogy a szocialista társadalom építéséért folyó harcban a népeik és munkás­­osztályuk élén haladó kom­munista és munkáspártok po­litikájának változatlan alap­ja ma és a jövőben is csak Mara­—Engels—Lenin tanítá­sa lehet, e tanítás alkotó szellemben alkalmazva és továbbfejlesztve minden or­szág sajátosságainak megfe­lelően. A szocializmus építé­sének módszerei, amelyek egyes országok tapasztalatait és fejlődésének sajátosságait tükrözik, ezen országok né­peinek és­­munkásosztályának ügyét alkotják, és nem sza­bad azokat egymással szem­beállítani. A felek szükségesnek tart­ják, hogy továbbfejlesszék a baráti együttműködést az SZKP és a JKSZ, mint olyan pártok között, amelyek a ma­guk országában a szocialista és a kommunista építést ve­zetik. Szükségesnek tartják továbbá a bizalom erősítését, amelynek a két párt, a két szuverén állam közötti kap­csolatokat kell jellemeznie. Mindkét fél szorgalmazni fogja, az SZKP és a JKSZ, a Szovjetunió és a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztár­saság közötti különböző szin­tű, s az eddiginél gyakoribb találkozókat. Nagy lehetőséget A felek meggyőződése, hogy nagy lehetőségek vannak a gazdasági és a tudományos­műszaki együttműködés bőví­tésére és elmélyítésére mind kétoldalú, mind pedig sokol­dalú alapon, beleértve azt az együttműködést is, amely Ju­goszlávia és a KGST közötti szerződésen alapul. A gazdasági és tudományos­műszaki együttműködés ügyei­vel foglalkozó kormányközi bizottság, valamint a két or­szág megfelelő gazdasági szer­vei és szervezetei tanulmá­nyozzák a lehetőségeket és megteszik a szükséges lépése­ket a gazdasági kapcsolatok hatékonyabb és gyorsabb fej­lesztésére. A nyilatkozat következő része leszögezi: az SZKP és a JKSZ abból indul ki, hogy napjainkban a továbbra is bonyolult és ellentmondásos nemzetközi helyzet fő sajátos­sága a béke, a haladás és a szocializmus erőinek növeke­dése. Ugyanakkor nem gyön­gülnek a reakció próbálkozá­sai, hogy lassítsa a világ tár­sadalmi megújulásának folya­matát, megállítsa a népek harcát a szabadságért és a függetlenségért. Ilyen körülmények között sok tekintetben megegyeznek mindazoknak az országoknak az érdekei, amelyeknek cél­ja a szocializmus és a kom­munizmus felépítése, azok­nak az erőknek az érdekei, amelyek az imperialista kö­rök agresszív törekvései el­len, a béke és a nemzetközi biztonság fenntartásáért, a népek szabadságáért, függet­lenségéért és társadalmi ha­ladásért küzdenek. Szovjet részről támogatják az el nem kötelezett országok politikájának antiimperials­­ta irányát, és pozitívan érté­kelik e politika szerepét a béke és a nemzetközi együtt­működés megszilárdításában, a népeiknek a gyarmatosítás és a neokolonializmus ellen."

Next