Magyar Nemzet, 1971. október (27. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-01 / 231. szám
% szerető népei közül mind többen és többen helyeslik és támogatják. Ezért van az, hogy az európai biztonság és együttműködés eszméje ma összehasonlíthatatlanul mélyebben és sokoldalúbban formálódik, gazdagodik, mint eddig bármikor. Földrészünk valóban tartós békéjéért, a népek nyugodt, biztonságos és boldog jövőjéért vívott küzdelem nem lehet csupán a kormányok ügye. A véleménycsere, a politikai küzdelem ma már nemcsak a diplomácia tárgyalóasztalainál folyik. Átfogják a társadalom minden rétegét — munkásokat, parasztokat, a műszaki és más értelmiségi rétegeket, az ifjúságot és a háborús veteránokat, a nőket és a tudomány munkásait; kiterjednek a társadalmi élet minden területére — a politikára és a diplomáciára, a jogra és a ■gazdaságra, a tudományra és a művészetre, a kereskedelemre és a turizmusra. Állásfoglalásra késztetnek kormányokat és pártokat, társadalmi szervezeteket és közéleti személyiségeket, gyárakban és földeken tevékenykedő dolgozókat. A szocialista országok a béke fáradhatatlan harcosai Világszerte ismert, hogy az európai szocialista országok e sokrétű kapcsolatokban a béke, a biztonság, az együttműködés ügyének fáradhatatlan harcosai. Jól mutatják ezt azok az erőfeszítések, amelyek a Szovjetuniónak és a Lengyel Népköztársaságnak a Német Szövetségi Köztársasággal megkötött szerződésekhez, s a Nyugat-Berlinről szóló négyhatalmi megállapodásokhoz vezettek, továbbá azok a javaslatok, amelyeket a szovjet kormány tett az Európában levő fegyverzet és fegyveres erők csökkentésére, az öthatalmi nukleáris leszerelési tárgyalások megindítására, vagy a leszerelési világértekezlet összehívására, valamint azok a magas szintű diplomáciai tárgyalások, amelyek a közelmúltban folytak, vagy a közeljövőben várhatók. A további előrehaladás egyik előfeltétele azonban ezután is a tömegek fokozódó aktivitása. Ezután is szükség van a társadalmi erők hatékony akcióira. Olyan kezdeményezésekre, amelyek szorgalmazzák, hogy a Német Szövetségi Köztársaság mielőbb ratifikálja a moszkvai és a varsói szerződést, olyan kezdeményezésekre, amelyek támogatják a Német Demokratikus Köztársaság teljes nemzetközi jogi elismerését s a két német állam jogainak helyreállítását az Egyesült Nemzetek Szervezetében; támogatják, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság közötti előzetes megbeszéléseken kezdődjenek meg az érdemi tárgyalások az 1938-as szégyenletes müncheni egyezmény érvénytelenné nyilvánítására. Támogatjuk azokat az erőket, amelyek a jelenlegi határok sérthetetlenségét, az erőpolitikáról való lemondást követelik. Közismert, hogy az európai szocialista országok készek megszüntetni a Varsói Szerződést, ha a nyugati hatalmak megszüntetik az Észak-atlanti Szövetséget. Lehetségesnek tartjuk, hogy e célhoz közelítve első lépésként kölcsönösen megszüntethetők az említett szerződések katonai szervezetei. Céljainkhoz tartozik, a külföldi katonai bázisok felszámolása, továbbá a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentése, mindenekelőtt a legveszélyesebb körzetekben, így például Közép-Európában. Továbbá erőfeszítésekre van tehát szükség, hogy létrejöjjön az összeurópai biztonsági értekezlet, amelynek feltételei megérettek, s mindezen problémák megoldását elősegítené. Közismert, hogy a Varsói Szerződés tagállamai, valamint az európai kommunista és munkáspártok, több alkalommal, a legszélesebb nyilvánosság előtt fejezték ki együttműködési készségüket mindazokkal a politikai és társadalmi erőkkel, amelyek őszintén érdekeltek az európai biztonság megszilárdításában. Figyelmeztető jelek mutatnak azonban arra, hogy a kérdések rendezésével szembenálló körök sem tétlenkednek. Mindent elkövetnek, hogy a tisztuló európai légkört megzavarják. Az elmúlt napokban, az angol konzervatív kormánynak a hidegháború éveire emlékeztető lépése, a szovjet diplomaták tömeges kiutasítása, szintén ezeknek az erőknek a kezére játszott. A reakciós, szélsőjobboldali fasiszta, elemek tevékenysége bizonyítja: továbbra is következetesen munkálkodnak a békés rendezés ellenségei. A Szovjetunió, amely a második világháborúban a legsúlyosabb áldozatokat hozta, óriási erőfeszítéseket tesz az európai biztonság a világ békéjének megteremtésére. Nem kétséges, hogy ebben a törekvésében nemcsak nemzeti érdekek követi, hanem — az egész földkerekség, kontinensünk békéjén fáradozva — elsősorban az emberiség sorsáért érzett felelőssége vezeti. Ugyanez a szándék vezeti a szocialista országokat is. A Szovjetunió, a szocialista országok békepolitikája a békés egymás mellett élés politikájának elvi alapján bontakozott ki és találkozik a népek józan, kölcsönös érdekeivel. Ezzel a politikával tehát összeférhetetlen azoknak az igyekezete, akik háborús hisztéria szításával, kommunistáéi terhességgel, a szocialista országok elleni fellazító törekvésekkel kísérlik a tömegek tisztánlátását megzavarni, rontani a kialakuló, kedvezőbb légkört, s akadályozni, hogy a konstruktív javaslatok, a népek egyetértésével, és támogatásával mielőbb megvalósuljanak. Nagy munkát kell a béke, a szocializmus, a haladás erőinek kifejteni, hogy ezeket a csoportokat elszigeteljük, s a társadalmi és politikai erők még szélesebb körét vonhassuk be a biztonságról folyó összeurópai dialógusba. Elismerés a társadalmi és tömegszervezeteknek • Külön kell szólni a társadalmi és tömegszervezetekről, amelyek Európa valamennyi országában igen sokat tettek az elmúlt években kontinensünk biztonságáért. A szakszervezetek, az ifjúsági és diákszervezetek, a nőszövetségek, a művészeti és tudományos-technikai értelmiség társulásai számos kétoldalú és sokoldalú találkozón kutatták az együttműködés új lehetőségeit és jutottak közös nevezőkre a tennivalókban. A kollektív biztonság és a sokoldalú együttműködés érdekében tevékenykedik a Szakszervezeti Világszövetség, a Béke-világtanács, az ENSZ Társaságok Világszövetsége, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség, a Demokratikus Jogászok Nemzetközi Szövetsége, a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége, az Ellenállók Nemzetközi Szervezete és sok más világszervezet és mozgalom. E szervezetek állásfoglalásainak jelentőségére mutat, hogy kezdeményezéseik nyomán számos európai méretű társadalmi tanácskozás előkészítése van folyamatban. Jelenleg összeurópai találkozóra készülnek a különböző — szociáldemokrata, kommunista és kereszténydemokrata — ifjúsági szervezetek képviselői, hogy állást foglaljanak a biztonság és együttműködés kérdéseiben. — Nem lenne teljes a kép, ha nem tennék említést arról, hogy a magyar társadalom tömegszervezetei és tömegmozgalmai évek óta milyen lankadatlan erővel vesznek részt a békét, biztonságot, az együttműködést szolgáló európai méretű mozgalomban: kezdeményezéseikkel általános tiszteletet érdemeltek ki barátaink körében. A dolgok természetéből következik, hogy e nemes munkában a magyar békemozgalom jár az élen. Tanulmányok és más kiadványok, tudományos konferen Magyar Nemzet nciák, konstruktív javaslatok és hasznos kollokviumok jelzik azt a törekvést, amelyet minden társadalmi szervezettel összeműködve békemozgalmunk töretlenül képvisel. A jelentős erőt képviselő európai társadalmi mozgalom napjainkban fokozza erőfeszítéseit, és egyre szélesebb rétegeket von hatókörébe. Ennek során született meg az elhatározás, hogy Európa társadalmi erői széles körű demokratikus tanácskozáson együtt vitassák meg a biztonságot és az együttműködést érintő közös ügyeiket. Az európai népek közgyűlésének előkészítése — Vizsgálják meg, mi módon segíthetnék elő, hogy sor kerüljön az európai kormányok biztonsági értekezletére. Az európai népek tanácskozásának feladata lenne a kontinens népeinek az európai problémák rendezésében való érdekeltségének az eddiginél hatékonyabb demonstrálása. Számos országban — így Belgiumban, Finnországban, Svájcban, Szovjetunióban, Bulgáriában, Csehszlovákiában, Lengyelországban és a Német Demokratikus Köztársaságban és másutt — nemzeti bizottságokat, szövetségeket kezdeményező és pártoló csoportokat alakítottak ennek az akciónak előmozdítására. Az európai népek közös akciója előkészítésében jelentős volt az európai biztonság és együttműködés belga nemzeti bizottságának kezdeményezésére ez év nyarán megtartott brüsszeli találkozó. Ezen Európa országaiból száz, a legkülönbözőbb ideológiai, politikai, társadalmi köröket képviselő személyiség vett részt. A találkozó kezdeményezte, hogy a közeljövőben össze kell hívni a lehető legszélesebb körű részvétellel az európai népek közgyűlését. Elhatározták, hogy rég az idén, ősszel újabb találkozót rendeznek, amely előkészíti az európai népek közgyűlését. Nemrégen, szeptember 12-én fejeződöttbe a nyugat-németországi Saarbrückenben 24 európai ország békemozgalmi képviselőinek tanácskozása, amelynek különös jelentőséget adott az a tény, hogy egyhangúlag támogatásáról biztosította az európai népek közgyűlésének összehívására tett különböző javaslatokat. Pártunk, kormányunk, egész dolgozó népünk érdeklődéssel figyeli a világhelyzet, s benne elsősorban az európai helyzet alakulását, s tőle telhetően elősegíti annak kedvező fejlődését. Látjuk a pozitív változásokat, amelyek Európában végbemennek, s amelyek bővítik annak lehetőségét, hogy Európa a bizonytalan béke kontinenséből a biztonság tartós alapján fejlődő világrészévé váljon. Látjuk ugyanakkor, hogy a nemzetközi nagytőke, a reakció, a revansizmus és a fegyverkezési verseny és a feszültség haszonélvezői fékezik, gátolják a béke, és biztonság rendszerének kialakítását, a világ más térségeiben pedig háborús veszélygócokat teremtenek és tartanak fenn. — Úgy gondoljuk, hogy mindezeket figyelembe véve, növekvő aktivitással és hatékonysággal kell kifejezésre juttatni egész társadalmunk közvetlen érdekeltségét az európai biztonság és együttműködés megszilárdításában. S nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a mai Magyarország népi-nemzeti érdekei minden előző időszaknál egyértelműbben követelik a békét, hiszen szocialista építőmunkánk elválaszthatatlan külső feltétele a biztonság és a népek, államok közötti gyümölcsöző együttműködés. A legátfogóbb nemzeti érdekeink szolgálata kötelez tehát bennünket arra, hogy növekvő aktivitással és hatékonysággal támogassuk mindazokat az erőket, amelyek részt vállalnak e valóban nemzetközi érdekű célért folytatott harcban. Elhatározásunk teljes mértékben megfelel annak a nemzetközi politikai törekvésnek, amelyet népünk egyetértésével pártunk X. kongresszusa megfogalmazott. — Ez a meggyőződés vezetett bennünket, amikor — a testvéri országokban és a nyugati országokban élő barátaink hasonló törekvéseit ismerve — elhatároztuk, hogy létrehozzuk az egész népünk békeakaratát reprezentáló bizottságot, az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottságát. Bizottságunk alakuló ülésén vagyunk. Engedjék meg, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akik elfogadták meghívásunkat, és részt vállalnak munkánkban. A jelenlevők egész népünket képviselik — a munkásokat, a szövetkezeti parasztságot, a tudósokat és művészeket, a nevelésügy dolgozóit, a nőket és ifjúságunkat. Itt vannak társadalmi és tömegszervezeteink, mozgalmaink képviselői — mindazok, akik már eddig is sokat vállaltak és tettek azért, hogy szocialista társadalmunk nagy céljait előmozdítsák. Szeretnénk néhány szóval beszélni arról is, hogy mire szövetkezünk, mit tekintünk feladatunknak, s hogyan kívánjuk közös ügyünket szolgálni. Jön meg a Varsói Szerződés tagállamainak fővárosunkban megfogalmazott felhívása: Legyen Európa az egyenjogú nemzetek, gyümölcsöző együttműködésének kontinense! Folytatni akarunk egy megkezdett munkát, amelyben új lehetőségeket látunk magunk előtt. Történelmi parancsnak teszünk eleget, amelyet a magyar nép, az európai népek, az egész emberiség érdekei diktálnak. A feladatot teljes meggyőződéssel vállaljuk! Felhívjuk egész népünket, hogy segítse, támogassa munkánkat! Közös törekvéseinknek csak egy nyertese lehet — a nép, a jövő nemzedékei. Munkálkodjunk tehát együtt földünk, kontinensünk, és hazánk békéjének, és biztonságának javára! Nagy tapssal fogadták az ülés részvevői Kállai Gyula beszédét, majd felszólalások következtek: Vinszlay Gyula, dr. Bartha Tibor, Kőhalmi Ferencné, dr. Brezanóczy Pál, Horváth István, Árendás József és dr. Erdey-Grúz Tibor méltatta a magyar nemzeti bizottság életrehívásának és küldetésének jelentőségét, fejtette ki gondolatait a kontinensünk biztonságát szorgalmazó társadalmi összefogással, a nemzetek együttmunkálkodásával kapcsolatosan. A tanácskozáson egyhangúlag elfogadták a „Felhívás a magyar néphez” című dokumentumot. Az elnöklő Erdei Lászlóné rekesztette be az ülést, miután kifejezést adott annak a meggyőződésnek, hogy a magyar nemzeti bizottság itthon és külföldön egyaránt ösztönzője lehet az európai béke biztosításának, s egyúttal felajánlotta a magyar nőtársadalom az MNOT aktív részvételét a bizottság munkájában. Munkálkodjunk együtt a béke javára ! Mindannyian teljes egyetértéssel támogatjuk pártunk és kormányunk külpolitikáját, ezen belül az európai biztonság megszilárdításáért és az államok közötti gyümölcsöző együttműködésért folytatott erőfeszítéseit. Meggyőződésünk, hogy kontinensünkön a kialakult európai realitások tudomásulvétele, elismerése a kölcsönösen előnyös sokoldalú gazdasági, tudományos és műszaki kapcsolatok fejlesztése, a tartós és szilárd béke, a tényleges biztonság alapja. Megállapíthatjuk, hogy az európai népek ilyen irányú törekvései kedvezően alakulnak. Európa a közelmúltban értékes lépéseket tett előre ezen az úton.*) Bizottságunk elsőrendű “ feladata, hogy szervezze, serkentse és összefogja azt a sokoldalú és gazdag tevékenységét, amelyet társadalmi szervezeteink folytatnak az európai biztonság és együttműködés előmozdítása érdekében. Határainkon belül legyen kezdeményezője a békéhez, a biztonsághoz a népek barátságához és együttműködéséhez kapcsolódó akcióknak. Támogatni és ösztönözni akarjuk társadalmunk minden rétegét, hogy ne csak szóval, hanem építő munkájával és helytállásával is fejezze ki érdekeltségét e nagy jelentőségű kérdésben. Meggyőződésünk: e bizottság létrehozása új lehetőségeket nyújt arra, hogy a magyar társadalom még fokozottabb mértékben kapcsolódjék be az európai párbeszédbe. Támogatni és erősíteni akarjuk társadalmi szervezeteinket, hogy európai kapcsolatainkban kezdeményező módon legyenek készek megvitatni minden tervet, elgondolást és javaslatot, amely a nagy közös cél elérését segíti. Támogatni és erősíteni kívánjuk Európa népeinek minden olyan akcióját, amely a kontinens biztonságát erősíti. Erős, gazdagodó kapcsolatokat kívánunk megteremteni a legkülönbözőbb irányzatokkal és szervezetekkel, amelyek e célért küzdenek. Beszélgetni akarunk kommunistákkal és szocialistákkal, hívőkkel és nem hívőkkel, képviselőkkel, újságírókkal, és művészekkel, tudósokkal és munkásokkal — mindazokkal, akik Európa boldogabb jövőjéért tevékenykednek. Arra törekszünk, hogy rendszeresen tájékoztassuk népünket az európai politikai helyzet alakulásáról, elsősorban azokról a társadalmi akciókról, amelyek a biztonság és együttműködés megerősítését és fejlesztését célozzák. Feladatunknak tekintjük, hogy egész népünket képviseljük az európai országok hasonló bizottságaival való kapcsolatokban, s hogy hozzájáruljunk az európai népek konferenciájának összehívását célzó, Európa-szerte erősödő törekvések sikeréhez. Arra törekszünk, hogy minél hamarabb hívják össze az összeurópai kormányközi biztonsági értekezletet, s mielőbb valósul .Péntek, 1991. október 1. Az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága A bizottság az alábbi összetételben alakult meg: Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke (a bizottság elnöke), Árendás József, a szegedi Új Élet Tsz párttitkára, kiváló tsz-tag, dr. Bartha Tibor református püspök, az Elnöki Tanács tagja, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke, a Béke-világtanács elnökségének tagja, Bencsik István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Benjámin László kétszeres Kossuth-díjas író, dr. Bognár József akadémikus, az MTA Afro-Ázsiai Kutató Központ igazgatója, a Hazafias Népfront OT elnökségének tagja, Bokorné, dr. Szegő Hanna, az MTA Állam- és Jogtudományi Intézet tudományos főmunkatársa, a Békevilágtanács tagja, dr. Brezanóczy Pál egri érsek, a magyar katolikus püspöki kar titkára, az Országos Béketanács elnökségének tagja, Bächer Mihály Liszt-díjas zongoraművész, a Zeneművészeti Főiskola tanára, Duschek Lajosné, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára. Dr. Erdey-Grúz Tibor Kossuth-díjas akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, a Hazafias Népfront OT elnökségének tagja, Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, a Hazafias Népfront OT alelnöke, a SZOT elnökség tagja, Fábri Zoltán Kossuthdíjas filmrendező, a Magyar Film- és Tévéművészek Szövetségének elnöke, az Országos Béketanács elnökségének tagja, Garai Róbert, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője, az Országos Béketanács elnökségének tagja, dr. Horváth István, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség első titkára, Horváth István, a Csepel Vas- és Fémművek Szerszámgépgyár fogaskeréküzem, Hanoi szocialista brigádjának vezetője, dr. Ijjas József kalocsai érsek, a magyar katolikus püspöki kar elnöke, a Hazafias Népfront OT elnökségének és az Országos Béketanács elnökségének a tagja, Jánossy Lajos Kossuth-díjas akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia alelnöke. Kalló Viktor Munkácsy-díjas szobrászművész, Kallós Ödön, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke, dr. Káldy Zoltán evangélikus püspök, a Béke-világtanács tagja. Kisházi Ödön, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke, Komját Irén, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének alelnöke, a Magyar ENSZ Társaság alelnöke, Kovács István, a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Kőhalmi Ferencné, a Kispesti Textilgyár KISZ-bizottságának titkára, Major Tamás kétszeres Kossuth-díjas kiváló művész, a Nemzeti Színház főrendezője, Makoldi Mihályné Kossuth-díjas pedagógus, a Magyar Nők Országos Tanácsának alelnöke, dr. Mártha Ferenc, a szegedi József Attila Tudományegyetem rektora, akadémiai levelező tag, Méhes Lajos, a Vas-, Fém- és Villamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, dr. Molnár Frigyes, a SZÖVOSZ elnöke, G. Nagy Pál, a 31. sz. Állami Építőipari Vállalat Állami-díjas szocialista brigádvezetője, dr. Noszkay Aurél, a János-kórház urológus főorvosa, dr. Perényi Imre, a Budapesti Műszaki Egyetem rektora, Pethő Tibor újságíró, a Magyar Nemzet szerkesztő bizottságának tagja, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének alenöke, az Országos Béketanács alelnöke, dr. Prandler Árpád, a Magyar Jogász Szövetség főtitkára, az Országos Béketanács elnökségének tagja, Radiát László, a Ganz-MÁVAG MSZMP-bizottságának titkára, dr. Rapucsák András akadémikus, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem rektora, Rév Lajos, a Kisipari Szövetkezetek Országos Szövetségének elnöke, dr. Rosta Endre, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke, Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács titkára, a Béke-világtanács tagja, a Magyar Szolidaritási Bizottság alelnöke, dr. Siklós János, a Népszava főszerkesztője, dr. Simai Mihály egyetemi docens, a Magyar ENSZ Társaság főtitkára, az Országos Béketanács elnökségének tagja, Simon Péterné, az Egyesült Izzólámpa- és Villamossági RT. szabványműszaki szocialista brigádjának vezetője, Somogyi József Kossuthdíjas szobrászművész, a Magyar Képzőművészek Szövetségének elnöke, Szabó Imre Kossuth-díjas akadémikus, egyetemi tanár, Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, Szatmári Imréné fonónő, kiváló dolgozó, a Magyar Gyapjúfonó- és Szövőgyár Május 1. szocialista brigádjának vezetője, Szépvölgyi Zoltán, Budapest fővárosi tanács vb-elnöke, Tausz János, az IBUSZ vezérigazgatója, Tolnai Klári kétszeres Kossuth-díjas kiváló művész, az Országos Béketanács elnökségének tagja, Tóth Tiborné, a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, Tömpe István, a Magyar Rádió és Televízió elnöke, a Magyar Partizán Szövetség alelnöke, Tiszta Gyula altábornagy, az Elnöki Tanács tagja, a Magyar Partizán Szövetség főtitkára, Varga Zsigmondné, a nyíregyházi Dózsa Tsz növénytermesztője, Vas-Witteg Miklós, a Szakszervezetek Országos Tanácsának alelnöke, a Hazafias Népfront OT elnökségének tagja, Váncsa Jenő, az Agárdi Állami Gazdaság igazgatója, Várnai Ferenc, a Népszabadság külpolitikai rovatvezetője, Virizlay Gyula, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkára, Závori László, a Csepel Vas- és Fémművek szakszervezeti bizottságának titkára, Zsigmond László, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Kossuth-díjas tanszékvezető egyetemi tanára, akadémiai levelező tag.