Magyar Nemzet, 1971. október (27. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-01 / 231. szám
4 Munkatársunk telefon jelentése: Sorintói magyar napok Bartók és a filmművészet jegyében L’orrento, szeptember 30. A nagy fesztiválok külsőségei között kezdődtek meg a múlt hét végén és zajlanak azóta is a sorrentói magyar napok. A nevezetes olasz fürdőváros főutcáján esténként leállítják a forgalmat, felállítják a dísznövénykordont. Elegáns hölgyek, , szmokingos urak igyekeznek a főtérhez közel eső filmszínházba, hogy magyar filmeket lássanak. A sorrentói fesztivál, amelyet tervezői idén a magyar filmművészet bemutatására szántak, társasági esemény is, a turistaszezon vége előtt az idegenforgalmi szervezet utolsó nekibuzdulása, alkalom díszes estélyi öltözetek és a társadalmi státust jelző ékszerekcsillog,tatására. De a magyar filmeket nemcsak estélyi ruhában nézik. A sajtóvetítéseken és a sajtókonferenciákon mintegy száz külföldi, természetesen elsősorban olasz újságíró vesz részt. Néhányan közülük ismerik, sőt némelyek elég jól ismerik a magyar filmművészetet. Kérdéseik legalábbis erre utalnak. Az olasz sajtóban naponta megjelenő terjedelmes kritikák, pedig azt tanúsítják, hogy a Találkozás a magyar filmművészettel címmelmegrendezett fesztivál valóban hasznos találkozás, a magyar film szélesebb körű megismertetését segíti. A csillogó „társasági"’ keretben, a gálaestek, fogadások, a reprezentatív külsőségek árnyékában és a televízió kritikáinak közvetítésével végül is milliók értesülnek a magyar filmművészet létezéséről, fejlődéséről, a Szerelem, az Isten hozta, őrnagy úr, a Falak, a Kitörés, a Sárika, drágám, az Álmodozások kora és több régebbi filmünk értékeiről, néhány jeles magyar rövidfilmről, nem utolsósorban a magyar televízió Bartókfilmjeiről. A rendezők filmjeik sajtóbemutatója után találkoznak az újságírókkal. A sajtókonferenciák többsége érdekes, élénk.. Egy-egy kérdés olykor polémiába csap át. A művészek vitakészsége, nyíltan vállalt elkötelezettsége filmművészetünk iránt is rokonszenvet kelt. A szervező bizottság meghívására népes küldöttség tartózkodik Sorrentóban, Garamvölgyi József miniszterhelyettes vezetésével. A fesztivál díszelnöke Déry Tibor. Itt tartózkodik Máriássy Félix, Makk Károly, Kovács András, Szabó István, Sándor Pál, Gyöngyössy Imre, Bacsó Péter, Szinetár Miklós, Gábor Pál. Várják Révész Györgyöt és Töröcsik Marit. A Bartók-filmek bemutatóján részt vett Bretus Mária, a pécsi balett tagja, a Csodálatos mandarin egyik főszereplője. " A program meglehetősen zsúfolt. A művészek nemcsak a társasági eseményeken jelennek meg, s a sorrentói sajtókonferenciákon vesznek részt, hanem rendszeresen átmennek a közeli Nápolyba is, ahonnan késő éjjel izgalmas viták élményével térnek vissza a csendesebb Sorrentóba. A sorrentói „találkozással” párhuzamosan ugyanis még egy találkozás zajlik: Nápolyban is bemutatnak filmeket, ott is rendeznek vitákat. A nápolyi magyar napok szervezői között munkásegyesületek, szakszervezetek is vannak. A filmművészek vitapartnereinek többsége ott munkások, baloldali értelmiségiek, fiatalok közül való. A két fesztivál egymástól független, de mégis összekapcsolódik. A sorrentói napok záróünnepségét például a nápolyi királyi palotában rendezik meg szombaton, fényes külsőségek között. A záróesten díjakat osztanak majd és hangversenyt rendeznek, amelyen Bartók Béla özvegye, Pásztory Ditta is fellép. Bartók Béla özvegye és fia, ifj. Bartók Béla ugyancsak Sorrento vendége. Részt vettek már két kiállítás megnyitásán, sőt a Bartók életét bemutató dokumentumkiállítás megnyitóján ifj. Bartók Béla beszédet is mondott. A dokumentumokat egy középkori ferencrendi kolostor árkádjai alatt helyezték el. A másik kiállítás viszont az egyik előkelő szálloda reprezentatív termébe került. A tárlat nem nagy, de érdekes, azt mutatja be, hogyan hatott Bartók a magyar képzőművészetre. Ilyen tematikus kiállítás ritkán látható. Ez nem csupán Bartók művészetének közvetlen hatását, hanem Bartók szellemének továbbélését is tükrözi egy másik művészetben, más, kifejezési eszközökkel. Nápolyban, az egzotikus növényekkel körülvett nevezetes Pignatelli-villa több termében magyar grafikai és kisplasztikai kiállítás megnyitójára jöttek el a napokban sokan. A látogatók szorgalmasan böngészték a katalógust, mivel a kiállításon az olasz szokást követve, az üveg alatt nem tüntetik fel a művész nevét, csupán a katalógusban található sorszámot közüik. A katalógus szorgalmas böngészése valójában az érdeklődés, a siker jele. A látogató akkor keresi meg a katalógusban a számmal jelzett mű alkotóját, ha művét megragadónak, érdekesnek, újszerűnek találja. Jelentőségében talán kisebb, de ugyancsak igen érdekes a másik nápolyi kiállítás. A magyar kulturális napok egyik fő szervezőjének, a vasutas, postás és elektromosipari munkások kulturális egyesületének klubjában magyar filmplakátokat mutatnak be. Ezzel egészítik ki filmművészetünk nápolyi bemutatkozását, mert a film szerepel a fesztivál középpontjában Nápolyban is, akárcsak Sorrentóban, ahol egyébként a két Bartók-kiállítás mellett az F.X Antiquis együttes koncertjei is felhívják a figyelmet, kultúránk gazdagságára, sokszínűségére. E kultúra bemutatkozása, a magyar filmművészet sorrentói szereplése nemcsak az olasz vendéglátók körében kelt figyelmet. A napokban rangos szovjet delegáció érkezett ide, a Szovjet állami filmbizottság helyettes elnökének, s a Moszfilm stúdió vezérigazgatójának vezetésével. Ők is bizonyára érdeklődéssel követik a magyar filmnapok programját, hiszen jövőre a Szovjetunió mutatta be filmjei javát Sorrentóban. A városban 1963 óta rendeznek nemzetközi filmszemléket. Az első években két-három világhírű filmművész életművéről adott képet a sorrentói találkozó, majd megkezdték a nemzeti fesztiválok sorát. A magyar filmnapokat, a francia, az angol, a svéd, a ccehszlovák és az amerikai filmek szemléje előzte meg. Ezeken a nemzeti fesztiválokon a filmbemutatók, a sajtókonferenciák mellett szélesebb körű eszmecseréket is rendeznek. Október elsején egész napos kerekasztalkonferencia van Sorrentóban kritikusok és filmművészek részvételével a magyar filmművészetről. a Vilcsek Anna '' *-------' A Színházművészeti Szövetség előkészületei a tavaszi kongresszusra Kazimir Károly főtitkár adott tájékoztatót csütörtök délelőtt a Színházművészeti Szövetség következő évaddal kapcsolatos terveiről. Már most a jövő év tavaszán megrendezendő IV. kongresszus témáinak jegyében folyik a munka. Fokozott figyelmet fordítanak általában a művészi színvonal problémáira és ezzel kapcsolatban konkrétan a kevesebb bemutató és előadás, a jobb produkciók létrehozásának lehetőségeire. Tovább kívánják szélesíteni a magyar színházi életnek az elmúlt években szépen fejlődő nemzetközi kapcsolatait. Új témaként szerepel a tervben az új ifjúsági törvénnyel összefüggésben a most végzett színinövendékekkel való intenzív foglalkozás, a fiatal előadóművészek felkarolása, a stúdiómozgalomnak különösen a magyar drámairodalom alkotásaival kapcsolatos tevékenységének segítése. A múlt évadban kialakult módszerek alapján tovább fejlesztik a kapcsolatot a színházba járó munkásokkal és széles körben felvetik a közművelődés és a színház, az amatőrmozgalom és a színház egymásra hatásának kérdéseit. Magyar Nemzet Budapestről Bécsbe utazott a moszkvai Nagyszínház társulata A moszkvai Nagyszínház négyszáztagú társulata kéthetes sikeres budapesti vendégszereplés után csütörtökön külön repülőgéppel Bécsbe utazott, ugyancsak kétheti vendégjátékra. A moszkvai művészek búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes, a Művelődésügyi Minisztérium zenei főosztályának több vezető beosztású munkatársa, továbbá az Állami Operaház képviselői. Ott volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Jurij Maromcev, a Nagyszínház igazgatója a társulat elutazása előtt elmondotta, hogy a színház budapesti vendégszereplését, az előadások kedvező visszhangját komoly eredménynek tekintik, és ez jó érzéssel tölti el a társulat minden tagját. — Különösen örülünk annak — mondotta —, hogy Prokofjev Szemjon Kotkov című műve, amelyet a magyar közönség most előadásunkból ismert meg, nem aratott kisebb sikert az ismert klasszikus operai alkotásoknál. Ez azt is bizonyítja, hogy a budapesti közönség értékeli az újszerű, jó zenét. A Pravda csütörtöki száma „Nagy művészet” címmel értékeli a Magyar Állami Operaház moszkvai vendégjátékát. A cikk szerzője, Jevgenyij Szvetlanov, az ismert karmester, a Szovjetunió népművésze darabról darabra figyelemmel kísérte az Operaház egész moszkvai repertoárját, és négyhasábos nagy cikkben adott összefoglaló és igen pozitív értékelést az egész vendégszereplésről. A Pravda kritikusa számára az egész vendégjáték „kulminációs pontját” Bartók három színpadi művének bemutatója jelentette. „Ezeket az előadásokat — írja Szvetlanov — teljes joggal tekinthetjük mintaszerűeknek. Pontos szcenikai megfogalmazása volt ez ama zeneszerző remekműveinek, akinek zenéjét századunk egyik művészi vívmányaként tartjuk számon.” Szvetlanov véleménye a Bartók-előadásokról azért is figyelemre méltó, mert néhány nappal ezelőtt Nyikolaj Elias, a Szovjetszkaja Kultúra kritikusa a Bartók-balettek új színpadi változatait érdekes, de sikertelen kísérletként jellemezte. Miután a Pravda kritikusának véleménye ezzel merőben ellentétes, így a szovjet sajtóban érdekes kritikai vita alakul ki, amely minden bizonynyal hasznára válik a Bartókbalettek szovjetunióbeli népszerűségének. HÁROM KIÁLLÍTÁS .......................... ........... ................................... Pogány Géza a Csók-galériában Pogány Géza bemutatkozását talán a „mintha ..kifejezéssel lehetne a legjobban jellemezni. A munkáit szemlélve ugyanis eleinte úgy érzi az ember, mintha valóban érdekes, nem túlságosan tartalmas vagy ötletes, de legalább dekoratív világot látna. Ám hamarosan szétfoszlik az ábránd, s marad a következő „mintha”: az egyes műveket nézve olvadt fémek, csillámló ércek jutnak eszünkbe, mintha a természet tárná szemünk elé végtelen kincsesházának néhány darabját, szép töredékekként a várható egész helyett. Megállni, gyönyörködni azonban nem nagyon ajánlatos, mert pillanatok alatt kiderül, hogy ez a reménység is semmivé válik, mihelyt meg szeretné ragadni, élményei közé akarná raktározni valaki a felragyogó színeket: „sistereg, de nem pukkan”, nem gyönyörködtet, befullad a várt tűzijáték. Pogány egyik szint agyonüti a másikkal, s még a legtisztább anyagokat is megfojtja, valami talmi igyekezet páncéljába bújtatva természetes fényeiket. Lehetne persze mindez véletlen, hiszen a vázlat — természetesen — ritkán nyújt azonos hatást a végleges kompozícióval, és Pogány vegyes technikával formált munkái nagyobbrészt vázlatok, tervek, variációk három nagyméretű munkájához: a balatonszéplaki nemzetközi újságíró-üdülő klubjának faldekorációjához, a Dunai Vasmű üdülőjének portálfalához és a veszprémi városközpont egyik új épületének homlokzatdíszítő kompozíciójához. A kiállítás másik része, a „festői eszközökkel formált" lapok sorozata azonban ezt a reménységet is szertefoszlatja: struktúrájuk bizonytalansága, a faktúrák szinte kínos egyenetlensége, az arányok labilitása súlyos problémákról beszél, nem is említve a munkák tartalmi problematikusságát, bizonytalan köntösben megfogalmazott közhelyeik rémítő csikorgását. „Tanácsadással lezárni” mindezek után reménytelen vállalkozás volna írásunkat. Pogány Gézának ugyanis az alapoktól kell újrakezdenie az építkezést, ha a megfoghatatlan, bizonytalan káprázatok helyett igazi értékekkel akar majd kirukkolni következő bemutatkozása alkalmával. h. teremben. A kiállítás egy jelentős iskola, Nagybánya, és egy korszakos mester, Rudnay Gyula máig nem szűnő hatását mutatja a precíz mesterségbeli tudás színvonalán. Mintha a képek és festőjük fölött megállt volna az idő, s ezzel együtt fakóbbá vált a nagybányai, gazdag piainak, csupán magatartássá merevedett volna Rudnay szenvedélyessége. A felületen tetszetősek ezek a képek: szerkezet, kompozíció, a gazdag kolorit, minden a helyén van, mégsem azonosulunk velük, mert a személyes érzések helyett kiszámított hatásosságot találunk. A kiállítás így azzal a többlettel marad adósunk, ami a „csak” szépet az igaztól, a jó képet a műalkotástól megkülönbözteti. » Kürthy Hanna a Műegyetemen Másodéves építészhallgató kiállítása látható a Műegyetem R-stubjában. Kürthy Hanna, több gyermekrajzpályázat díjnyertese, egyetemi polgárként mutatja be legfrissebb munkáit, s néhányat,, talán a legsikerültebbeket, a gyermekkoriak közül. Hivatást, szakmát választott a nemrégen még ösztönös tehetséggel festegető kislány. A meghatározott figyelmet, erőfeszítést követelő, komoly tanulmányok, a felnőtté válás nem mindig zökkenőmentes folyamata érződik képein. A gyermeki fantázia, önfeledt vidámság helyébe fegyelmezett, tudatos alakítás lépett, a sugárzó színeket monochromia, főképp pedig a tus váltotta fel. Mindennapos munkaeszköz a toll és a tus az építészhallgatóknál. Kürthy Hannánál azonban más, és egy kissé több is; hajlékonyan, könynyedén, mégis pontosan használható eszköz arra, hogy bejárhassa az építészet és a társművészetek határait. Nem egy ínvenciózus grafikája utal erre," a nagy kedvvel, érdeklődéssel végzett barangolásra, amelynek egyik vissza-visszatérő témája cím nélkül is, és milyen jó, hogy anélkül, a tér és az ember kapcsolata. Festői tehetségű építész vagy építész hajlandóságú festő? Ezt nehéz és fölösleges is lenne ma eldönteni. Másodéves műegyetemi hallgató, aki gyermekkora óta nem akármilyen színvonalon fest és rajzol, s akit hajlama és érdeklődése vonzott az építészet felé. 20 éves. Még minden lehet belőle. s. m. Kun István a Fényes Adolf-teremheti Idős mester, a bajai Kun István festőművész munkáit mutatják be a Fényes Adolf Péntek, 1911. október 1. A televízió tervei a negyedik negyedévre A barátság egy napja, ifjúsági fórum, Borisz Godunov Csütörtökön a televízió tanácstermében Pécsi Ferenc, a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyettese sajtótájékoztatón ismertette a televízió negyedik negyedévi műsorterveit. Elmondotta, hogy műsoraikban kapcsolódnak a Magyar—Szovjet Baráti Társaság által megrendezendő „szovjet hős városok” hetéhez.* „A barátság egy papja” címmel műsort terveznek, amely három szovjet hős város és magyar testvérvárosai között teremt majd élő összeköttetést. A hét szovjet hős városról egyébként dokumentumfilm-összeállítást is készítenek. A Fórum egyik adása külpolitikai kérdésekkel, a másik pedig az ifjúság helyzetével, az ifjúsággal kapcsolatos intézkedésekkel foglalkozik. A hagyományos megyeműsorok sorában a novemberi utolsó adást Komárom megyének szentelik. A népgazdasági műsorok között új sorozat indul a közeljövőben megnyíló, társadalmilag fontos kommunális és művelődési intézményekről. Az élő közvetítést elektronikus technikával színesben is rögzítik, és később sugározzák* ,,Helyünk a világban” címmel sorozat kezdődik, amely a hazai élelmiszer-gazdaság nemzetközi értékét vizsgálja. A művészeti műsorokban figyelemmel kísérik a budapesti művészeti hetek programját. Bemutatják a moszkvai Nagyszínház vendégjátékában Muszorgszkij Borisz Godunov című operáját, közvetítik a Cseh Filharmonikusok koncertjét is. „Szereti ön az operát?” címmel indul Eősze László operatörténeti sorozata. Látogatást tesz a televízió Kovács Margit keramikusművésznél, és bemutatják a Traviata amerikai filmváltozatát, a címszerepben Anna Moffóval. „Múzeumi séták” címmel havonként beszámolnak az ország legjelentősebb gyűjteményeiről és a múzeumi élet néhány fontos kérdéséről. Portréfilm készül Alfonzóról és Keleti Lászlóról. A filmek sorában éjszakai előadásban vetítik a „Fűrészpor és ragyogás” című svéd filmet Ingmar Bergman rendezésében. A következő hónapokban kilenc új magyar tévéjátékot is láthatunk, ezek között lesz a Mikszáth Kálmán regényéből filmre alkalmazott „Fekete város”. A negyedik negyedévben közvetíti a televízió az UEFA- kupa labdarúgó-mérkőzéseit, a labdarúgó NB I. fordulóit. Az Intervíziós Kupa versenyei keretében modern gimnasztikavetélkedőt láthatnak a nézők Szombathelyről. Ott lesz a Magyar Televízió a hollandiai kézilabda női világbajnokság mérkőzésein, és a miskolci nemzetközi asztalitenisz-bajnokság döntőin is. Fiatal előadóművészek fesztiválja kezdődik ma az Egyetemi Színpadon A fennállásának tizenötödik évfordulóját ünneplő Egyetemi Színpad jelentős vállalkozásba fogott: október 1-e és 13-a között — mint már hírül adtuk — megrendezi a fiatal előadóművészek fesztiválját. Az egymást követő estéken egy-egy fiatal művész önálló estjét láthatja majd a főként fiatalokból álló közönség. A tizenegy darabból álló sorozat szerkesztője, Surányi Ibolya így beszél a műsor jellegéről, céljáról: — Ez év tavaszán merült fel az a gondolat, hogy lehetővé kell tenni a fiatal, tehetséges előadóművészek bemutatkozását, meg kell ismertetni és szerettetni őket a versértő közönséggel. A már jól ismert és elfogadott előadóművész-gárda mellett felnőtt egy tehetséges és fiatal generáció, egy olyan nemzedék, amely szereti és tiszteli a verset, olyan művészek, akiknek nevét még alig ismerik. Többségük valamelyik fővárosi vagy vidéki színház tagja. Előadóestjükkel valamennyien hitet tesznek amellett, hogy a pódiumművészetet „felnőtt” művészeti ágnak tekintik. Bizonyítani akarnak, megmutatni, hogy a műfaj hagyományait okosan felhasználva, ízléssel válogatva, el lehet jutni a fiatal közönséghez, meg lehet szerettetni velük a verset. — E fiatal előadóművészek számára ez a műfaj, és maga a vers, az önkifejezésnek sajátos formáját jelenti. Margittay Ági estjének előszavában így vall erről: „... a tankönyvet kezembe nyomták, a táncot koreografálták, a szerepet rám osztották (vagy másra) — a verset én választom.” — Az első előadóestnek, Margittay Ági estjének dátuma október 1. Az ő műsora előtt mutatjuk be a fesztiválon fellépő művészeket, akik saját estjükről szólnak majd, egy-két verset el is mondanak, kedvcsinálónak. Az ezt követő napon Kézdy György Karinthy-műsora kerül sorra. Harmadikán, vasárnap délután Sólyom Katalin mutatja be irodalmi gyermekműsorát, amely a fesztivál egyik legérdekesebb, és legnehezebb művészi produkciójának ígérkezik. Ugyancsak vasárnap, este Papp ■ János József Attila, Shakespeare, Camus és Karinthy műveiből összeállított önálló estjére kerül sor. Október 5-én Ujlaky Károly ókori és modern ó görög költők verseivel ismerteti meg a közönséget. Ezt 7-én Vallay Péter „Hogyan fedezte fel Istent Ábrahám ?”, majd 8-án Bálint András „Magyarország messzire van” című előadóestje követi. Biros Gyöngyi október 9-én bemutatandó estje a fesztivál talán „legnőiesebb”, a női sorsot, helytállást illusztráló darabja. Egy nappal ezután láthatjuk majd Márai Enikő és a Kaláka-együttes reneszánsz költők verseit zenével, humorral kombináló műsorát. Az ezt követő, október 11-én elhangzó programot Fodor Tamás fiatal költők kötetben eddig még meg nem jelent verseiből állította össze. A fesztivál műsorát Markaly Gábor József Attila verseiből és leveleiből válogatott előadóestje zárja. v. p. Rajna Manolova hegedűművész, Szavka Sopova-Markova zongoraművész és Tinka Karajcseve-Angelova operaénekes ad hangversenyt ma este hét órakor a Bolgár Kultúrában. Vác a munkásmozgalomban címmel nyílik meg kiállítás október 3-án, délelőtt 11 órakor a váci Vak Bottyán Múzeumban. SZÍNHÁZAK MAI MUSORA Állami Operaházi Spartacus (Béri szünet) (7) — Eritől Színház: Don Carlos (Környey béri. 1.) (7). — Nemzeti Színház: Kusencrantz és Gulldenstern halott (7) — Katona József Színház: Döglőtt aknák (7) — Madách Színház: Ármány és szerelem (7) — Iiadácn Kamara Színház: A mizantróp (L. 1. bérl.) (7) — Vígszínház: Nyár és füst (Komb. béri. 4. sor. 1.) (7) — Pesti Színház: Vidám kísértet (7) — József Attila Színház: A tizenharmadik ügynök (K. béri. 1.) (7) — Fővárosi Operettszínház: La Mancha lovagja (7) — Vidám Színpad: Pénz beszél (fél 8) — Irodalmi Színpad: Pesten és Budán (II., bér. 1.) (fél 8) — Egyetemi Színpad: Margittay Ági előadóestje (7) — Kamara Varieté: Rákérdezhetek? (du. 6 és fél 9) — Mikroszkóp Színpad: Aki néző akar lenni (fél 9) — Állami Bábszínház: Az obsitos és a hegyisárkány (de. in) — Állami Déryné Színház (Kulith Gy. téren): A cigány (7) — Zene -akadémia: MÁV Szimfonikusok (vez. Ferencsik János) (I. bél.: (fél 8). A XX század kamarazenéje sorozat, hangv.) (Kisterem, fél 8). kgingo CSÜL KAVJE