Magyar Nemzet, 1971. október (27. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-14 / 242. szám
Magyar Nemzet is A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA • Nixon moszkvai útiterve Választási trükk volna csupán, avagy az idők és benne az amerikai politika változásainak a jele, hogy Nixon bejelentette: Moszkvába utazik? Rossz nyomon járunk, ha a magyarázatoknak ezt a kétféle változatát mereven szembeállítjuk egymással. Tulajdonképpen már az az egyszerű tény is sokat elárul korunkról, hogy egy politikus, aki elnök akar lenni, vagy az akar maradni az Egyesült Államokban, nem elégedhetik meg azzal, hogy valahol egy semleges helyen, mondjuk az ENSZ- ben találkozzék a szovjet állam vezetőivel, hanem otthonukban kénytelen felkeresni őket. És az is hozzátartozik a kép teljességéhez, hogy a moszkvai Kreml elébemegy az ilyen törekvéseknek és elküldi a szükséges meghívót. Nem sikk manapság, hogy antikommunista kereszteshadjáratra hívják fel a „szabad világot”, s aki ezt teszi, aki ködös kémtörténetekkel üldözési mániába próbálja kergetni és begombolkozásra, elzárkózásra akarja rábírni az emberiség egy részét, arra — példa rá a brit konzervatív kormány esete — mindenki úgy tekint, mint valami őslényre. A világpolitika tehát a szó jobbik értelmében Vett diplomácia szokásait veszi fel, az államférfiak illemet és jómodort tanulnak. Akár idézhetjük Steward Alsopot, aki a Newsweek legújabb számában úgy jellemzi korunkat és kortársait, hogy akik ma élnek, azok a béke korosztályát alkotják, mert — mint írja — a harmincas évek eleje óta még soha nem távolodott el anynyira az emberiség feje fölül egy világháború viharjellege, mint éppen manapság. Talán túl rózsásra festi ezt a képet, amelynek vannak kifejezetten baljós, fekete foltjai, egy indokínai háború, egy közel-keleti ,majdnem-háború, s ezek teszik, de meg különben is: sötétes az egésznek az alaptónusa. Mindazonáltal Alsopnak igazat adhatunk annyiban, amennyiben a komor alapozáson mégiscsak átütnek és egyre szembetűnőbbek a reménység szivárványszínei. Ha a földtörténet periodizációjának ismert fogalmait vesszük kölcsön, akkor nyugodt szívvel azt mondhatjuk, hogy az eljegesedés korát immár magunk mögött hagytuk, s olyan klimatikus és atmoszferikus viszonyok kezdenek kialakulni glóbuszunkon, amelyek az emberiség egésze számára, ha nem is kellemessé, de legalább elviselhetőbbé teszik az életet. Erről és nem többről van szó. Mert rendszerek, államcsoportok, ideológiák és politikák között ma sem kisebbek az ellentétek, mint amekkorák korábban voltak, és semmi kilátás rá, hogy ezek az alapvető differenciák eltűnjenek vagy csökkenjenek. Még ma is vannak kísérletek, hogy itt-ott „elszántsanak” egy kicsit a másik barázdájából. De az elmúlt évtizedek egy nagy tanulsággal szolgáltak valamennyiünk számára. Azt régóta tudjuk, akik a barikád ellentétes oldalain állunk, hogy kölcsönösen el tudjuk pusztítani egymást. A hatvanas évek eleje óta azonban még valamit meg kellett tanulnunk: nem tudjuk elpusztítani egymást anélkül, hogy ugyanakkor önmagunkat is el ne pusztítanánk. A legelemibb emberi ösztön és a józan értelem egyaránt azt diktálja, hogy senki ne lépje át azokat a határokat, amelyek — akár a térképen, akár gondolatban — elválasztják egymástól az eltérő társadalmi rendszerű és eltérő világnézetű nemzeteket. Alsop pszichológiai kísérletekre és etnográfiai megfigyelésekre hivatkozva bizonyítja, hogy konfliktus mindig ott és akkor fenyeget, amikor kétségessé válik, hogy hol van az „eddig és ne tovább”, illetve, ha valamelyik fél nem képes érvényt szerezni határai és gondolatvilága szuverenitásának. Az egyidejű washingtoni és moszkvai bejelentés Nixon tervbe vett látogatásáról szenzációt keltett, noha tökéletesen beleilleszkedik az események logikájába. A világ két legnagyobb hatalma évek óta sok hullámhoszszon élt rendszeres és alkalmi érintkezésben egymással. Tárgyalásaikon arról van szó, hogy pontosan meghúzzák a látható és láthatatlan határokat, hogy kiküszöböljék egymás szándékainak és cselekedeteinek esetleges félreértését, hogy meggátolják a tévedés szülte jóvátehetetlen lépések megtételét, hogy szívós aprómunkával, türelmesen, lépésről lépésre kiépítsék az együttműködést minden elképzelhető és lehetséges területen. Igaz, hogy a világpolitikát természeténél fogva soha nem lehetett olyan játszmának tekinteni, amelyet csak ketten vannak hivatva játszani, és az idők folyamán mind kevésbé játszhattak csak ketten. De az is igaz, hogy ennek a világpolitikai játszmának a jellegét a mi korunkban döntően meghatározza, hogy a két leghatalmasabb partner, illetve ellenfél — akikre a rendelkezésükre álló eszközök és a birtokukban levő tapasztalatok alapján a legnagyobb felelősség nehezedik — hogyan „játszik”. Ami a szovjet „stílust” illeti, ennek alapelveit még Lenin dolgozta ki, s gyakorlatát megítélhetjük, abból az aktivitásból, amellyel a béke megszilárdításán fáradozott mindig is, és különösen kezdeményező módon a legutóbbi időszakban. Nixon moszkvai útiterve ennyiben feltétlenül jele az idők változásának, de hordozója is a változásoknak. Talán remélhetjük, hogy majdani tárgyalásai — ha egyformán a jóakarat vezérli a vendéget és a házigazdát — nemcsak mutatói lesznek a változó kornak, hanem alakítói is egyben. Zala Tamás Péter János felszólalása az ENSZ-közgyűlésen A nemzetközi helyzet kedvező fejleménye a szovjet—amerikai kapcsolatok javulása A külpolitikai helyzet AZ ENSZ-KÖZGYŰLÉS általános politikai vitájában szerdán felszólalt Péter János, hazánk külügyminisztere. Beszédében elemezte a nemzetközi légkörben bekövetkezett kedvező fejleményeket. Utalt arra, hogy növekszik azon országok száma, amelyek a Kínai Népköztársaság ENSZ-jogainak helyreállítása mellett foglalnak állást. Leszögezte, hogy csak egy Kína van. Péter János a nemzetközi viszonyok szempontjából még lényegesebb kedvező változásként említette a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatainak javulását, hiszen a jelenlegi erőviszonyok között a nemzetközi élet legfontosabb kérdése, a termonukleáris háború veszélyének elhárítása elsősorban e két ország viszonyától függ. A magyar külügyminiszter a továbbiakban utalt kontinensünk új eseményeire. Így az NDK nagymértékű fejlődésére, amely kiváltotta a mostani nyugatnémet kormány realisztikusabb politikáját. Ez vezetett el a szovjet—nyugatnémet, illetve lengyel—nyugatnémet szerződéshez, valamint a Nyugat-Berinre vonatkozó négyoldalú megállapodáshoz. Péter János hangoztatta, hogy a magyar kormány álláspontja szerint helytelen az említett szerződések ratifikálásától, illetve hatályba lépésétől függővé tenni az európai biztonsági konferenciát. Hiszen az említett megállapodások éppen annak következtében váltak lehetővé, hogy kontinensünk légköre megjavult az európai biztonsági konferenciára irányuló két- és többoldalú tárgyalások eredményeként A magyar delegáció kész együttműködni az általános békére és biztonságra vonatkozó szovjet javaslattal összefüggő nemzetközi munkák tervének kidolgozásában, minthogy ennek eszméje összefügg az európai biztonsággal is — hangoztatta a magyar külügyminiszter. Péter János ezután a vietnami, a koreai, illetve a közel-keleti kérdéssel foglalkozott majd ismertette hazánk külpolitikájának alapelveit. A világsajtó érdeklődésének középpontjában érthetően Nixon jövő májusra bejelentett moszkvai látogatásának híre áll Amint az MTI jelentette, az amerikai fővárosban nem anynyira a csúcstalálkozó híre, mint inkább az elnöki látogatás jó előre történt bejelentésének időzítése keltett meglepetést. A washingtoni kommentátorok, kiemelve a találkozó tényének rendkívüli fontosságát, rámutatnak arra, hogy Nixon az 1972-es elnökválasztási hadjáratban nagy előnnyel indulhat. Nixon sajtóértekezleti megjegyzéseiből amerikai megfigyelők arra következtetnek, hogy a szovjet—amerikai csúcstalálkozón a legnagyobb hangsúllyal a stratégiai fegyverkorlátozás problémaköre, az európai kölcsönös haderőcsökkentés, illetve az európai biztonsági értekezlet témája, valamint a közel-keleti helyzet kerül majd megvitatásra. Nixon moszkvai látogatását a nyugat-európai sajtó nagy vonalakban egyöntetűen, ugyanakkor az egyes országok helyzetét figyelembe véve, sajátosan is kommentálja. A nyugatnémet sajtó így kiemeli, hogy az utazás megszervezésében bizonyára nagy szerepe volt a nyugat-berlini négyhatalmi egyezménynek. A londoni Times viszont az angliai kém-hecckampány következtében elhidegült szovjet—brit viszony szempontjából értékeli Nixon útjának hírét, s „szerencsétlen véletlennek” tartja a két esemény egybeesését. A Times vezércikke végül megállapítja, hogy eltekintve az amerikai elnökválasztással összefüggő időzítéstől, a látogatás történelmi lehetőséget kínál a megbeszélésekre. A Kölner Stadt-Anzeiger Nixon pekingi utazásával állítja párhuzamba a moszkvai látogatást. A nyugatnémet lap leszögezi, hogy bármilyen fontos is legyen Kína az Egyesült Államok külpolitikájában, az amerikai elnök jól tudja, a világon a Szovjetunió a legfontosabb tárgyalópartnere. A Neues Deutschland a kínai vezetés szovjetellenes magatartása szempontjából vizsgálja a kérdést, s úgy véli, hogy a Nixon moszkvai látogatásáról szóló megállapodás nyilvánvalóan keresztülhúzza Peking terveit. A magyar külügyminiszter felszólalása Az MTI tudósítója jelentése szerint szerdán, az ENSZ-közgyűlés általános politikai vitájának befejezése napján került sor Péter János külügyminiszter felszólalására. A magyar ENSZ-küldöttség vezetőjének ily módon lehetősége nyílt, hogy széles horizontú nemzetközi körképében nemcsak hazánk, hanem a szocialista országok közösségének nézőpontjából is mintegy összegezze az általános vita legjellemzőbb vonásait, az új világhelyzetnek azokat a kedvező irányzatait, amelyek rányomták bélyegüket a világszervezet eddigi legnépesebb tanácskozásának hangulatára és amelyek az utóbbi évek legreményteljesebb fórumává avatták az ENSZ-közgyűlés 26. ülésszakát. A magyar külügyminiszter felszólalásában hangoztatta, hogy a közgyűlés mostani, 26. ülésszaka az ENSZ létének második negyedszázada kezdetét jelenti. Az alapítástól a tavalyi jubileumi közgyűlésig sokat változott a világ, de sokat változott a szervezet is. Ez kifejeződik abban is, hogy történelmileg rövid idő, 25 év alatt 51 helyett 131 tagállama lett az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Ezt követően Péter János utalt a Népszövetség tevékenységének méltatására, amelyet az első világháború győztes hatalmai hoztak létre. Ez a nemzetközi szervezet működésének 25. évfordulóját sem élte meg, mert közben kitört a második világháború. A Népszövetség utóda, az Egyesült Nemzetek Szervezete eddigi működése alatt sok válságon ment át — mondotta Péter János. Az ENSZ mégsem jutott a Népszövetség sorsára, ennek okaként a magyar külügyminiszter említette azt, hogy az ENSZ alapokmánya g jobb volt, mint a Népszövetségé, másrészt, hogy az ENSZ összetétele rendkívül nagymértékben megváltozott. Sok országban közösen új társadalmi rendszer alakult ki, a szocializmus. Ez megváltoztatta a nemzetközi erőviszonyokat. Hasonló hatása volt a gyarmati sorból felszabadult országok jelenlétének az ENSZ-ben. Kína ENSZ-tagsága — Most azonban új remény kezd születni az Egyesült Nemzetek jövője szempontjából. A világ népességének egynegyede, egy nyolcszázmilliós ország volt mindeddig kizárva a szervezet működéséből. Ez az ország az ENSZ alapító tagja — mondotta Péter János. Majd leszögezte: nem arról van szó, amint egyesek feltüntetik, hogy valamelyik országot ki akarjuk zárni, hanem arról, hogy az ENSZ szervezetében az egyik alapító tag — a Kínai Népköztársaság — visszakapja eredeti jogait. Örömmel állapítható meg, hogy a közgyűlésen növekszik azok száma, akik a Kínai Népköztársaság teljes jogának helyreállítása mellett vannak az ENSZ működésében. Egy Kína van, és ha a közgyűlés a Kínai Népköztársaság képviseletének meghívása mellett dönt, ez azt jelenti, hogy itt még egy másik kínai delegáció nem lehet. Tajvannak és a kontinentális Kínának kell egymással rendeznie vitáit — szögezte le Péter János. Majd hozzátette: — A Kínai Népköztársaság képviselete kérdésének várhatóan közeli megoldása az egyik ok, amely ennek a közgyűlésnek a hangulatát, a politikai vita légkörét rendkívüli mértékben megjavította. A továbbiakban a magyar külügyminiszter utalt arra, hogy a tavalyi jubileumi közgyűlés ünnepélyes légkörét megakadályozta valamiféle hidegháborús fuvallat. Ez a mostani közgyűlés viszont rendkívül jó légkörben indul. — Ez azt mutatja, hogy a múlt év óta sok kedvező változást tapasztaltunk a nemzetközi viszonyokban. A változások egyik okát már említettem azzal, hogy az ENSZ ajtaja nyílni készül a Kínai Népköztársaság előtt A szovjet—amerikai viszony — Ennél lényegesebb ok az, hogy javulnak a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai. A nemzetközi élet fő feladata minden demokratikus erő és minden emberséges ember számára a termonukleáris háború veszélyének elhárítása. Ez pedig főként a Szovjetunió és az Egyesítit1 Államok viszonyától függ — legalábbis a jelenlegi erőviszonyok között Ezek az erőviszonyok belátható időn belül nem változnak objektív okok miatt. Az egyezmények a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a termonukleáris háború véletlen kitörésének kiküszöbölésére és a Moszkva— Washington között létesített közvetlen „forró drót” rendszerének tökéletesítésére a nemzetközi élet egyik legfontosabb jó híre. — A nemzetközi viszonyok javításához tartozik a stratégiai fegyverek korlátozására irányuló tárgyalások folytatása körültekintő, reális módon. Emellett a biológiai fegyverek megsemmisítésére irányuló egyezmény terve ma már itt van a közgyűlés előtt. Péter János a továbbiakban kijelentette, hogy az emberiséget az új világháborútól és a termonukleáris háború veszélyétől csak az általános és teljes leszerelés fokozatos megközelítése mentheti meg. A most létrejött, vagy tervezett részletmegállapodások ezt a történelmi célt szolgálják. Ebben az összefüggésben utalt a Szovjetunió javaslatára az öt nukleáris hatalom összejövetelével és a leszerelési világkonferenciával kapcsolatban. Ezek a javaslatok önmagukban is segítenek napirenden tartani a fegyverkezési verseny megszüntetésének, az általános és teljes leszerelés megvalósításának gondolatát. Kontinensünk biztonsága — A szovjet—amerikai viszony javulása mellett az általános nemzetközi viszonyok kedvező változása keretében az európai viszonyok új eseményei gyakoroltak lényeges hatást a nemzetközi légkörre és így a mostani közgyűlésre is. Az európai viszonyok ilyen nagyarányú változásában lényeges szerepe van a Német Demokratikus Köztársaság nagymértékű fejlődésének. Van keletnémet csoda is. Ez segítette elő a mostani nyugatnémet kormány minden korábbinál realisztikusabb politikáját. Ez vezetett el a Szovjetunió, valamint Lengyelország és az NSZK szerződéséhez, valamint a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi megállapodáshoz. A második világháború után az osztrák államszerződés óta ezek a szerződések a legfontosabb események Kelet és Nyugat között. Egyelőre még egyik dokumentum sincs érvényben. Érvénybe, léptetésükhöz még sok területen körültekintő munkát kell végezni. Az európai biztonsági konferencia előkészítésében szükséges újabb előrehaladáshoz azt tartják előfeltételnek, hogy előzetesen mind a három dokumentum ratifikálása, illetve hatályba lépése történjék meg. A magyar kormány többféle formában kifejtette — a Varsói Szerződés többi tagállamaival együtt —, hogy a nemzetközi életben nem helyes a lényegükben bármenynyire egybetartozó kérdések egyikének a megoldását séma másik megoldásának az előfeltételévé tenni — mondotta Péter János. Az Európa jövője szempontjából lényeges kérdések rendezésének szerződésekbe foglalása nem kis mértékben annak következtében vált lehetővé, hogy az európai biztonsági konferenciára irányuló és főként az utolsó két évben kibontakozó, nagyarányú, két- és többoldalú tárgyalások az általános légkört megjavították. Éppen azok közül többen, kik korábban a konferenciát gondos előkészítés feltételéhez kívánták kötni, most a német vonatkozású szerződések életbe lépéséig semmit nem kívánnak tenni az előkészítésben. — Mi, akik készek vagyunk akár már holnap összeülni a konferenciára, kénytelenek vagyunk a politikai realitást elfogadni. Viszont azt kérjük, hogy a várakozási időt ne tölt