Magyar Nemzet, 1971. október (27. évfolyam, 231-257. szám)

1971-10-27 / 253. szám

! A lakosság szolgálatában Meg kell javítani a kilin­cset az ajtón. Kialudt a vil­lany, vagy elnémult a tévé, éppen egy érdekes film köz­ben. Apró bosszúságok ezek, amelyek mindennap bekö­vetkezhetnek. Ilyenkor az ember sietve keres egy mes­tert, s bizony örül, ha talál is, mert mester nincs mindig kéznél. Sokszor napokig kell várni a szövetkezet tévésze­relőjére, lakatosára, vagy a gázhoz, hűtőszekrényhez értő szakemberére. A lakos­sági javító-szolgáltató tevé­kenység ugyanis, annak el­lenére, hogy sokat javult az utóbbi esztendőkben, még mindig nem kielégítő. Pedig az életszínvonal emelkedésé­vel egyre nagyobb számban fogynak — már faluhelyen is — a különböző háztartá­si gépek, villamossági beren­dezések, működnek­ televí­­ziók, motorkerékpárok, gép­kocsik. Ezek számának hir­telen növekedésével nem tu­­dott lépést tartani a szolgál­tatóipar, s a javításoknak több mint a felét még ma is a magánkisipar végzi. Sajnos azonban, még így együtt sem tudnak megbir­kózni a feladattal. Ezekről a problémákról, az eddigi eredményekről, a fejlődés lehetőségeiről és fel­adatokról tanácskozott Bu­dapesten az ipari szövetke­zetek VI. kongresszusa. Olyan kérdéseket vitatott meg a többi között, amelyek mindenkit érdekelnek ma­napság, hiszen a szolgáltató­­ipar tevékenységén túlme­nően a lakosság egyre széle­sebb választékot követelő igényeinek kielégítésében, a hiánycikkek számának csök­kentésében is jelentős szere­pük van — és lesz a jövőben még inkább az ipari szövet­kezeteknek. Az ipari szövetkezetek ma már 300 ezernél több tagot számlálnak és tevékenysé­gük a szocialista gazdasági élet szerves részét alkotja. Működésük hatására sokat változott az ország ipari struktúrája, egyes elmara­dott vidékeken meghonoso­dott az ipari kultúra és eny­hültek a foglalkoztatási gon­dok is, különösképpen a nők munkába vonásával. Az ipari szövetkezetek kongresszusa számvetés is volt egyben, mert felmérte a fejlődés eddigi útját és meg­jelölte a tennivalókat. Fehér Lajos, a Minisztertanács el­nökhelyettese mondotta fel­szólalásában, hogy a szövet­kezetek túlnyomó többsége jól alkalmazkodik a gazda­ságirányítási reform adta le­hetőségekhez és általában gyorsan, rugalmasan képes reagálni a változó szükség­letekre. Ebben van a szövet­kezetek további fejlesztésé­nek egyik nagy lehetősége is. A nagyüzemek ugyanis kép­telenek gyorsan átállni olyan cikkek gyártására, amelyek hirtelen divatossá válnak. A nagy vállalatok gyors reagá­lása új felszerszámozást, óriási kiadásokat, nagy be­fektetéseket igényelne, ugyanezt az ipari szövetke­zetek minden nagyobb be­ruházás nélkül is meg tud­ják valósítani. Ezért fokozó­dik az érdeklődés a szövet­kezeti ipar termékei iránt. A könnyűipari termékek kö­zül a belkereskedelem által eladott csaknem minden má­sodik férfikabátot, minden harmadik bútort, női kabátot, férfiruhát a szövetkezeti ipar állított elő — bizonyít­ja az OKISZ kimutatása. Az ipari szövetkezetek ed­digi jó munkája révén már­is növekedett egyes cikkek választéka, mivel egészséges verseny van kialakulóban a piacon. Több ezer új termék előállítását is megkezdték, és a belföldi ellátás mellett az exportból is egyre nagyobb részt kapnak az ipari szövet­kezetek, ami munkájuk ma­gas színvonalát dicséri. A magyar szövetkezeti ipar je­lentős részt vállalt a KGST­­- palota, valamint a berlini rá­dió és televízió székház­­be­rendezéseinek elkészítéséből is. Az építőipari szövetkeze­tek ausztriai exportra is dol­goznak. Itthon is jelentős a szövetkezeti építőipar ter­melése, amely az állami épí­tőipar mellett nélkülözhetet­len kiegészítő szerepet tölt be. Ami a lakásépítkezéseket illeti: az elmúlt tervidőszak­ban felépült lakások 12 szá­zalékát szövetkezetek építet­ték. A negyedik ötéves terv­ben az építőipari szövetkeze­tekre 50 ezer lakás felépíté­se várna, de éppen a kong­­resszus tiszteletére tízezerrel több, összesen hatvanezer lakás felépítését vállalták. Az ipari szövetkezetekre váró feladatok megfogalma­zásában a pártkongresszus megállapítása az irányadó, mint további célkitűzés is, hogy fokozzák részvételüket a lakosság egyre szélesebb választékot sürgető igényei­nek kielégítésében és mun­kájuk középpontjába a szol­gáltatóipar tevékenységét ál­lítsák. A lakosság el is várja az ipari szövetkezetektől, hogy mindent megtegyenek a szolgáltatások gyorsabb fejlesztésére. Számolni kell azzal is, hogy a háztartások gépesí­tése, a motorizáció a követ­kező esztendőkben még erő­teljesebb ütemben fejlődik, mind több gép szolgálja ott­hon is az embert. Karban­tartásukhoz korszerű műhe­lyek, új felszerelések és hoz­záértő szakemberek szüksé­gesek. A szakember-után­pótlás biztosított, az állam továbbra is támogatja a szö­vetkezeteket, amelyek ter­melési társulásokkal, közös vállalatok létrehozásával megsokszorozhatják erejü­ket. Ez lehetővé tenné a kor­szerűbb gépek beszerzését, a műszerezettség növelését, és hatékonyabb munkamódsze­rek bevezetését is. A feladatnak, amelyet a VI. kongresszus maga elé tűzött, reális megvalósítása biztosítja majd a jövőben a lakossági szolgáltatások tel­jesebb és az­ eddiginél gyor­sabb teljesítését. Azt, hogy ne kelljen napot­­ várni a kilincs, a zár, a rádió, a tévé, vagy a hűtőgép megjavítá­­sára. Ülés Sándor 80 fmér Whám 11 mi 11 fi* 111 ff *­* 1 XXVH ... I lllj. T m 1 A HAZAFIAS NÉPFRONT L­APJA . Többséget kapott a szocialista országok javaslata A Kínai Népköztársaság az ENSZ tagja Előrehaladás a szovjet-francia csúcsmegbeszéléseken A külpolitikai helyzet PÁRIZS ÉS NEW YORK volt kedden az a két város, amelyre a világpolitikai figyelem összpontosult. A francia fővárosban folytatódott Leonyid Brezsnyev látogatása, mint kiküldött tudó­sítónk részletesen beszámolt róla, hangsúlyozottan szívélyes légkörben. Ennek egyik jele, hogy a két ország közötti politikai együttműködés terén újabb lényeges lépés várható. A Pravda a többi között arról írt, hogy a Brezsnyev-látogatás nem csupán Franciaország és a Szovjetunió, hanem egész Európa szempont­jából is nagy jelentőségű, s a szovjet lap összefüggésbe hozza a szov­jet-­-francia csúcstalálkozót az SZKP békeprogramjával. Szorosan­ összefügg a Szovjetunió és a szocialista országok politikájával az ENSZ közgyűlésének nagy érdeklődéssel várt döntése a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagsága ügyében. A vi­lágszervezet New York-i székhelyén a tagállamok úgy döntöt­tek, hogy a Kínai Népköztársaságot vegyék fel az ENSZ-be és ezzel egyidejűen leszavazták azt az amerikai javaslatot, amely Tajvan kizárását kétharmados többséghez kötötte volna, ily módon a 15 millió lakosú szigetország képviselői távoztak az ENSZ-ből. A közgyűlés részvevőinek túlnyomó többsége meg­elégedéssel fogadta a szavazás eredményét, és ez jellemzi a ki­adott hivatalos állásfoglalásokat, Londontól Koppenhágáig, Bonntól a Vatikánig. A Szovjetunió és a szocialista országok a Kínai Népköztár­saság megalakulásától kezdve támogatták a népi Kína felvéte­lét és hangsúlyozták, hogy csakis a Kínai Népköztársaság lehet a kínai nép egyedüli törvényes képviselője. Az amerikai ügy­rendi javaslat leszavazása mindenképpen azt jelenti, hogy az alapvető realitások végül is vereséget mértek a washingtoni „két Kína” elvre. Ám nem lehet arról sem elfeledkezni, hogy Nixon elnök pekingi látogatásának bejelentése voltaképpen már­ elindította azt a folyamatot,­amelynek végeredményeként a Kínai Népköztársaság elfoglalhatja helyét a nemzetközi élet, a világpolitika egyik legfontosabb szervezetében. A jövőt ille­tően az amerikai csatavesztés, a Kínai Népköztársaság elszige­telésének felszámolása hozzájárulhat a szervezet megerősödé­séhez, de az is kétségtelen, hogy — ismerve a kínai külpolitika eddigi állásfoglalásait — az ENSZ-ben folyó politikai munka az eddiginél jóval bonyolultabbá válhat. Szinte bizonyosra vehető, hogy az ENSZ-szavazás után ismét napirendre kerül az Egyesült Államok és szövetségeseinek vi­szonya, esetleg erősödik a Nixon-látogatás bejelentése — és ki­sebb mértékben a 10 százalékos importadó deklarálása — óta érezhető feszültség a szövetségesi kapcsolatokban. Noha a kínai döntés voltaképpen — legalábbis látszólag — az Egyesült Álla­mok akarata ellen történt, az is világos, hogy Washingtonban nem értékelhetik többre Tajpejet Pekingnél. Ily módon az­­ eddigi Kína-politika felszínen tartja azt a bonyolult kérdést, hogy egy nukleáris nagyhatalom — az Egyesült Államok ér­dekei kedvéért miképpen alakítsa kapcsolatait egykor leghűsé­gesebbnek vélt szövetségeseivel. Nyilvánvaló, hogy Nixon nem várhatott volna sokat pekingi tárgyalásaitól, ha az ENSZ-ben és a Biztonsági Tanácsban a tajvani klikk megtartja helyét, Kína pedig nem kerül be a világszervezetbe. Washingtonban cáfolták, hogy Kissinger ellátogatott volna Hanoiba. Noha a cáfolat jogosságában nincs okunk kételkedni, maga a találgatás is valószínűsíti, hogy a kínai—amerikai csúcsmegbeszéléseken Vietnam és Indokína alapvető helyet foglal majd el. Minden bizonnyal van összefüggés a Nixon­­látogatás és az amerikai Time magazinban szellőztetett wa­shingtoni terv között. Eszerint Nixon esetleg még­ novemberben bejelenti a Dél-Vietnamban tartózkodó amerikai csapatok lét­számának erőteljes csökkentését. A harctereken továbbra is csak szórványos összeütközések folynak és a DNFF rádiója hírül adta, hogy a felszabadító erők a közelmúltban szabadon bocsátottak négy dél-vietnami foglyot. Mindez arra utal, hogy a háttérben — az európai diplomácia és a közel-keleti mozgá­sok mögött — nem szűnnek meg az indokínai rendezést elő­segítő próbálkozások sem, amelyek természetesen csakis Hanoi bevonásával vezethetnek eredményre. c *­ iuunkatársunk párizsi telefonjelentései Szo­vj­et—francia dokumentum várható a politikai együttműködésről ■ Párizs, október 26. Az Elysée-palota elnöki dol­gozószobájában folytatódott kedden délután négy órakor Leonyid Brezsnyev és Georges Pompidou tanácskozása. Az eszmecsere középpontjában ez­úttal az európai kérdések áll­tak. A második napi szovjet— francia csúcstalálkozó hosz­­szabb ideig tartott az elő­irányzottnál. Eredetileg két­órásra tervezték és arról volt szó, hogy a tárgyaló felek a késő esti órákban ismét talál­koznak, ezúttal úgynevezett munkavacsorán, a fővárostól nem messze levő La Celle- St. Cloud kastélyában. Pompi­dou ezzel kívánta viszonozni azt a tavalyi jó hangulatú munkavacsorát, amelyet Brezs­nyev, Podgornij és Koszigin adott tiszteletére egy Moszkva környéki kormánydácsában. Miután azonban a megbeszé­lés az esti órákig tartott az előre tervezett munkavacsora elmaradt. Jó ütem A keddi tárgyalások elhúzó­dása arra is utal, hogy jó ütemben haladnak a közös át­ láspontok kialakítása felé és ennek máris kézzelfogható je­le van. A kedd délutáni France Soir emelte ezt ki, megírva, hogy ritkán indul el politikai­lag hivatalos látogatás, ilyen gyorsan, már az első napokon konkrét eredményekről adva tanúbizonyságot. A kézzelfog­ható eredmény pedig az, hogy csaknem megerősítettnek te­kinthetően Brezsnyev párizsi látogatásának végén három do­kumentumot írnak alá. Az egyik maga a záróközlemény lesz. A második gazdasági jel­legű megállapodás. Valószínű­leg a legfontosabb az az új okmány, amely a politikai együttműködést foglalja majd magában, lerögzítve azt az „új lépést” vagy „magasabb szin­tet”, amiről Brezsnyev már Párizsba érkezésekor beszélt az Elysée-palotában, majd nyomatékosan megismételte este a Versailles-ban tartott díszvacsorán. A részletekben Gromiko és Schumann állapo­dott meg, mialatt a két­ vezető államférfi délután tárgyalt, este pedig ünnepi vacsorán vett részt. A külügyminiszte­rek ezenkívül ázsiai kérdése­ket érintettek. A politikai együttműködést magában foglaló dokumentum megerősíti a tavalyi moszkvai jegyzőkönyvet, de annál hiva­talosabb, és egyúttal ünnepé­lyesebb lesz. Koszorúzás az Ismeretlen Katona emlékművénél A politikai tárgyalásokon kívül kedden protokolláris jel­legű programjai is voltak az SZKP főtitkárának. Délelőtt tíz órakor Chaban-Delmas francia miniszterelnök megje­lent Versailles-ban, a köztársa­sági gárda díszegységei kísér­ték Brezsnyev szállásához. Az államférfiak együtt ültek a már jól ismert nyitott gépko­csiba. A Diadalívhez menet baráti tömeg éltette Brezsnye­­vet és a szovjet—francia ba­rátságot. Az SZKP főtitkára az autóban felállva, feje fölé tar­tott két kezével köszönte meg a szíves üdvözlést. A Diadalív­nél Brezsnyev melegen kezet szorított a Normandie-Nyeman légiezred veteránjaival, akik zakójukon kitüntetéseiket vi­selték, majd meggyújtotta az emlékezés lángját az Ismeret­len Katona síremlékén és el­helyezte vörös virágokból font koszorúját, amelyet a sarló­kalapácsos szalag díszített. Brezsnyev jobbján az ünnepi szertartásnál Chaban-Delmas francia kormányfő állt, balján Míchel Debré nemzetvédelmi államminiszter. A főtitkár vé­gül beírta nevét a Diadalív vendégkönyvébe, majd most már Raymond Marcellin bel­ügyminiszter kíséretében a párizsi városházát kereste fel A híres Place de Hotel de Villé ezúttal pompázatos ké­pet nyújtott. A szép vonalú, kastélyszerű épületet Párizs hajós címere, francia és szov­jet zászlók díszítették. A ka­puban vörös kelméből balda­­chint emeltek, két oldalon lovas köztársasági gárdisták álltak díszőrséget fekete zub­bonyban, feh­ér nadrágban, aranyos-ezüstös sisakban, vö­rös tollforgóval és koromfekete lófarkas dísszel. Oldalt he­lyezkedtek el a harsonások, akik Brezsnyev érkezésekor a díszjelet fújták. A hivatalos dekorációt itt is a lelkes tömeg éljenzése egészítette ki. A szov­jet párt főtitkárát Párizs vá­rosi tanácsa a díszteremben diplomaták jelenlétében üdvö­zölte. Brezsnyev beszédben kö­­­szönte meg a fogadtatást. " A­ festői külsőségek mellett azokban-­ változatlanul a poli­tika és a diplomácia domi­nál. A Brezsnyev-látogatás­­ második napjának kezdetére érkezett a francia fővárosba a szenzációs nemzetközi vo­natkozású hír az ENSZ „kí­nai szavazásáról”, ami itteni politikai körök egyöntetű megállapítása szerint az Egye­sült Államok súlyos kudarcát jelenti. A párizsi tévé kora délutáni adásában közölte, hogy a franciák nyomban nyi­latkozatban üdvözölték a népi Kína világszervezeti tagsá­gának rendezését és a tajvani klikk távozását, amihez — mint nyomatékosan kiemelik — a francia álláspont és sza­vazat is jelentősen hozzá­járult. Ez a várható és mégis váratlan esem­ény­ nyilván ugyancsak helyet kap majd a további szovjet—francia tár­gyalásokon, bár a Szovjet­uniót és Franciaországot első­sorban az európai kérdések foglalkoztatják. Miután a tár­gyalások témáit a hétfőn este Versailles-ban elhangzott po­hárköszöntők foglalták ma­gukban, nem annyira a beszé­dekben elhangzott sorrend­jük, mint inkább fontossá­guk alapján az álláspontokat a következőkben lehet össze­gezni: A fő kérdések 1. Az európai biztonsági ér­tekezlet előkészítése. Rendkí­vül fontos eredmény és lé­nyeges előrelépés még Pom­pidou elnök tavalyi moszkvai kijelentéséhez képest is, hogy a francia államfő ezúttal han­goztatta: most már semmi akadálya sincs a többoldalú előkészítés haladéktalan meg­kezdésének. Brezsnyev, aki maga is külön aláhúzta ezt, nagy elégedettséggel nyug­tázta Pompidou elnök véle­ményét. Mégis, az összefüggés, amelybe Georges Pompidou beleágyazta kijelentését, né­hány árnyalatra is felhívta a figyelmet. Pompidou beszélt a nyugat-berlini rendezésről, a két Németország tárgyalásai­ról, amelyek még nem befe­jezettek. A helsinki „nagykö­veti szalon” — ezt Schumann külügyminiszter Budapesten is elmondotta — akkor nyílhat majd meg, ha a négy nagy­hatalom már jóváhagyta a végleges nyugat-berlini meg­állapodást, tehát a két német kormány megegyezéseit is, így Pompidou ígéretének egyelőre inkább elvi, mint gyakorlati hatása van. A többoldalú előkészítéshez töb­ben kellenek — írta a Le Monde kommentárja —, így a francia államfő nem köte­lezte el magát túlságosan olyan dolog mellett, ami má­soktól is függ, de mindenkép­pen bekövetkezik. Az értéke­lés szerint az a bizonyos „ha­ladéktalan megkezdés”, az előbb említettekkel szoros összefüggésben áll. 2. Brezsnyev pohárköszöntő­jében hangoztatta: véget kell vetni a világot katonai és po­

Next