Magyar Nemzet, 1971. október (27. évfolyam, 231-257. szám)
1971-10-27 / 253. szám
! A lakosság szolgálatában Meg kell javítani a kilincset az ajtón. Kialudt a villany, vagy elnémult a tévé, éppen egy érdekes film közben. Apró bosszúságok ezek, amelyek mindennap bekövetkezhetnek. Ilyenkor az ember sietve keres egy mestert, s bizony örül, ha talál is, mert mester nincs mindig kéznél. Sokszor napokig kell várni a szövetkezet tévészerelőjére, lakatosára, vagy a gázhoz, hűtőszekrényhez értő szakemberére. A lakossági javító-szolgáltató tevékenység ugyanis, annak ellenére, hogy sokat javult az utóbbi esztendőkben, még mindig nem kielégítő. Pedig az életszínvonal emelkedésével egyre nagyobb számban fogynak — már faluhelyen is — a különböző háztartási gépek, villamossági berendezések, működnek televíziók, motorkerékpárok, gépkocsik. Ezek számának hirtelen növekedésével nem tudott lépést tartani a szolgáltatóipar, s a javításoknak több mint a felét még ma is a magánkisipar végzi. Sajnos azonban, még így együtt sem tudnak megbirkózni a feladattal. Ezekről a problémákról, az eddigi eredményekről, a fejlődés lehetőségeiről és feladatokról tanácskozott Budapesten az ipari szövetkezetek VI. kongresszusa. Olyan kérdéseket vitatott meg a többi között, amelyek mindenkit érdekelnek manapság, hiszen a szolgáltatóipar tevékenységén túlmenően a lakosság egyre szélesebb választékot követelő igényeinek kielégítésében, a hiánycikkek számának csökkentésében is jelentős szerepük van — és lesz a jövőben még inkább az ipari szövetkezeteknek. Az ipari szövetkezetek ma már 300 ezernél több tagot számlálnak és tevékenységük a szocialista gazdasági élet szerves részét alkotja. Működésük hatására sokat változott az ország ipari struktúrája, egyes elmaradott vidékeken meghonosodott az ipari kultúra és enyhültek a foglalkoztatási gondok is, különösképpen a nők munkába vonásával. Az ipari szövetkezetek kongresszusa számvetés is volt egyben, mert felmérte a fejlődés eddigi útját és megjelölte a tennivalókat. Fehér Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese mondotta felszólalásában, hogy a szövetkezetek túlnyomó többsége jól alkalmazkodik a gazdaságirányítási reform adta lehetőségekhez és általában gyorsan, rugalmasan képes reagálni a változó szükségletekre. Ebben van a szövetkezetek további fejlesztésének egyik nagy lehetősége is. A nagyüzemek ugyanis képtelenek gyorsan átállni olyan cikkek gyártására, amelyek hirtelen divatossá válnak. A nagy vállalatok gyors reagálása új felszerszámozást, óriási kiadásokat, nagy befektetéseket igényelne, ugyanezt az ipari szövetkezetek minden nagyobb beruházás nélkül is meg tudják valósítani. Ezért fokozódik az érdeklődés a szövetkezeti ipar termékei iránt. A könnyűipari termékek közül a belkereskedelem által eladott csaknem minden második férfikabátot, minden harmadik bútort, női kabátot, férfiruhát a szövetkezeti ipar állított elő — bizonyítja az OKISZ kimutatása. Az ipari szövetkezetek eddigi jó munkája révén máris növekedett egyes cikkek választéka, mivel egészséges verseny van kialakulóban a piacon. Több ezer új termék előállítását is megkezdték, és a belföldi ellátás mellett az exportból is egyre nagyobb részt kapnak az ipari szövetkezetek, ami munkájuk magas színvonalát dicséri. A magyar szövetkezeti ipar jelentős részt vállalt a KGST- palota, valamint a berlini rádió és televízió székházberendezéseinek elkészítéséből is. Az építőipari szövetkezetek ausztriai exportra is dolgoznak. Itthon is jelentős a szövetkezeti építőipar termelése, amely az állami építőipar mellett nélkülözhetetlen kiegészítő szerepet tölt be. Ami a lakásépítkezéseket illeti: az elmúlt tervidőszakban felépült lakások 12 százalékát szövetkezetek építették. A negyedik ötéves tervben az építőipari szövetkezetekre 50 ezer lakás felépítése várna, de éppen a kongresszus tiszteletére tízezerrel több, összesen hatvanezer lakás felépítését vállalták. Az ipari szövetkezetekre váró feladatok megfogalmazásában a pártkongresszus megállapítása az irányadó, mint további célkitűzés is, hogy fokozzák részvételüket a lakosság egyre szélesebb választékot sürgető igényeinek kielégítésében és munkájuk középpontjába a szolgáltatóipar tevékenységét állítsák. A lakosság el is várja az ipari szövetkezetektől, hogy mindent megtegyenek a szolgáltatások gyorsabb fejlesztésére. Számolni kell azzal is, hogy a háztartások gépesítése, a motorizáció a következő esztendőkben még erőteljesebb ütemben fejlődik, mind több gép szolgálja otthon is az embert. Karbantartásukhoz korszerű műhelyek, új felszerelések és hozzáértő szakemberek szükségesek. A szakember-utánpótlás biztosított, az állam továbbra is támogatja a szövetkezeteket, amelyek termelési társulásokkal, közös vállalatok létrehozásával megsokszorozhatják erejüket. Ez lehetővé tenné a korszerűbb gépek beszerzését, a műszerezettség növelését, és hatékonyabb munkamódszerek bevezetését is. A feladatnak, amelyet a VI. kongresszus maga elé tűzött, reális megvalósítása biztosítja majd a jövőben a lakossági szolgáltatások teljesebb és az eddiginél gyorsabb teljesítését. Azt, hogy ne kelljen napot várni a kilincs, a zár, a rádió, a tévé, vagy a hűtőgép megjavítására. Ülés Sándor 80 fmér Whám 11 mi 11 fi* 111 ff ** 1 XXVH ... I lllj. T m 1 A HAZAFIAS NÉPFRONT LAPJA . Többséget kapott a szocialista országok javaslata A Kínai Népköztársaság az ENSZ tagja Előrehaladás a szovjet-francia csúcsmegbeszéléseken A külpolitikai helyzet PÁRIZS ÉS NEW YORK volt kedden az a két város, amelyre a világpolitikai figyelem összpontosult. A francia fővárosban folytatódott Leonyid Brezsnyev látogatása, mint kiküldött tudósítónk részletesen beszámolt róla, hangsúlyozottan szívélyes légkörben. Ennek egyik jele, hogy a két ország közötti politikai együttműködés terén újabb lényeges lépés várható. A Pravda a többi között arról írt, hogy a Brezsnyev-látogatás nem csupán Franciaország és a Szovjetunió, hanem egész Európa szempontjából is nagy jelentőségű, s a szovjet lap összefüggésbe hozza a szovjet--francia csúcstalálkozót az SZKP békeprogramjával. Szorosan összefügg a Szovjetunió és a szocialista országok politikájával az ENSZ közgyűlésének nagy érdeklődéssel várt döntése a Kínai Népköztársaság ENSZ-tagsága ügyében. A világszervezet New York-i székhelyén a tagállamok úgy döntöttek, hogy a Kínai Népköztársaságot vegyék fel az ENSZ-be és ezzel egyidejűen leszavazták azt az amerikai javaslatot, amely Tajvan kizárását kétharmados többséghez kötötte volna, ily módon a 15 millió lakosú szigetország képviselői távoztak az ENSZ-ből. A közgyűlés részvevőinek túlnyomó többsége megelégedéssel fogadta a szavazás eredményét, és ez jellemzi a kiadott hivatalos állásfoglalásokat, Londontól Koppenhágáig, Bonntól a Vatikánig. A Szovjetunió és a szocialista országok a Kínai Népköztársaság megalakulásától kezdve támogatták a népi Kína felvételét és hangsúlyozták, hogy csakis a Kínai Népköztársaság lehet a kínai nép egyedüli törvényes képviselője. Az amerikai ügyrendi javaslat leszavazása mindenképpen azt jelenti, hogy az alapvető realitások végül is vereséget mértek a washingtoni „két Kína” elvre. Ám nem lehet arról sem elfeledkezni, hogy Nixon elnök pekingi látogatásának bejelentése voltaképpen már elindította azt a folyamatot,amelynek végeredményeként a Kínai Népköztársaság elfoglalhatja helyét a nemzetközi élet, a világpolitika egyik legfontosabb szervezetében. A jövőt illetően az amerikai csatavesztés, a Kínai Népköztársaság elszigetelésének felszámolása hozzájárulhat a szervezet megerősödéséhez, de az is kétségtelen, hogy — ismerve a kínai külpolitika eddigi állásfoglalásait — az ENSZ-ben folyó politikai munka az eddiginél jóval bonyolultabbá válhat. Szinte bizonyosra vehető, hogy az ENSZ-szavazás után ismét napirendre kerül az Egyesült Államok és szövetségeseinek viszonya, esetleg erősödik a Nixon-látogatás bejelentése — és kisebb mértékben a 10 százalékos importadó deklarálása — óta érezhető feszültség a szövetségesi kapcsolatokban. Noha a kínai döntés voltaképpen — legalábbis látszólag — az Egyesült Államok akarata ellen történt, az is világos, hogy Washingtonban nem értékelhetik többre Tajpejet Pekingnél. Ily módon az eddigi Kína-politika felszínen tartja azt a bonyolult kérdést, hogy egy nukleáris nagyhatalom — az Egyesült Államok érdekei kedvéért miképpen alakítsa kapcsolatait egykor leghűségesebbnek vélt szövetségeseivel. Nyilvánvaló, hogy Nixon nem várhatott volna sokat pekingi tárgyalásaitól, ha az ENSZ-ben és a Biztonsági Tanácsban a tajvani klikk megtartja helyét, Kína pedig nem kerül be a világszervezetbe. Washingtonban cáfolták, hogy Kissinger ellátogatott volna Hanoiba. Noha a cáfolat jogosságában nincs okunk kételkedni, maga a találgatás is valószínűsíti, hogy a kínai—amerikai csúcsmegbeszéléseken Vietnam és Indokína alapvető helyet foglal majd el. Minden bizonnyal van összefüggés a Nixonlátogatás és az amerikai Time magazinban szellőztetett washingtoni terv között. Eszerint Nixon esetleg még novemberben bejelenti a Dél-Vietnamban tartózkodó amerikai csapatok létszámának erőteljes csökkentését. A harctereken továbbra is csak szórványos összeütközések folynak és a DNFF rádiója hírül adta, hogy a felszabadító erők a közelmúltban szabadon bocsátottak négy dél-vietnami foglyot. Mindez arra utal, hogy a háttérben — az európai diplomácia és a közel-keleti mozgások mögött — nem szűnnek meg az indokínai rendezést elősegítő próbálkozások sem, amelyek természetesen csakis Hanoi bevonásával vezethetnek eredményre. c * iuunkatársunk párizsi telefonjelentései Szovjet—francia dokumentum várható a politikai együttműködésről ■ Párizs, október 26. Az Elysée-palota elnöki dolgozószobájában folytatódott kedden délután négy órakor Leonyid Brezsnyev és Georges Pompidou tanácskozása. Az eszmecsere középpontjában ezúttal az európai kérdések álltak. A második napi szovjet— francia csúcstalálkozó hoszszabb ideig tartott az előirányzottnál. Eredetileg kétórásra tervezték és arról volt szó, hogy a tárgyaló felek a késő esti órákban ismét találkoznak, ezúttal úgynevezett munkavacsorán, a fővárostól nem messze levő La Celle- St. Cloud kastélyában. Pompidou ezzel kívánta viszonozni azt a tavalyi jó hangulatú munkavacsorát, amelyet Brezsnyev, Podgornij és Koszigin adott tiszteletére egy Moszkva környéki kormánydácsában. Miután azonban a megbeszélés az esti órákig tartott az előre tervezett munkavacsora elmaradt. Jó ütem A keddi tárgyalások elhúzódása arra is utal, hogy jó ütemben haladnak a közös át láspontok kialakítása felé és ennek máris kézzelfogható jele van. A kedd délutáni France Soir emelte ezt ki, megírva, hogy ritkán indul el politikailag hivatalos látogatás, ilyen gyorsan, már az első napokon konkrét eredményekről adva tanúbizonyságot. A kézzelfogható eredmény pedig az, hogy csaknem megerősítettnek tekinthetően Brezsnyev párizsi látogatásának végén három dokumentumot írnak alá. Az egyik maga a záróközlemény lesz. A második gazdasági jellegű megállapodás. Valószínűleg a legfontosabb az az új okmány, amely a politikai együttműködést foglalja majd magában, lerögzítve azt az „új lépést” vagy „magasabb szintet”, amiről Brezsnyev már Párizsba érkezésekor beszélt az Elysée-palotában, majd nyomatékosan megismételte este a Versailles-ban tartott díszvacsorán. A részletekben Gromiko és Schumann állapodott meg, mialatt a két vezető államférfi délután tárgyalt, este pedig ünnepi vacsorán vett részt. A külügyminiszterek ezenkívül ázsiai kérdéseket érintettek. A politikai együttműködést magában foglaló dokumentum megerősíti a tavalyi moszkvai jegyzőkönyvet, de annál hivatalosabb, és egyúttal ünnepélyesebb lesz. Koszorúzás az Ismeretlen Katona emlékművénél A politikai tárgyalásokon kívül kedden protokolláris jellegű programjai is voltak az SZKP főtitkárának. Délelőtt tíz órakor Chaban-Delmas francia miniszterelnök megjelent Versailles-ban, a köztársasági gárda díszegységei kísérték Brezsnyev szállásához. Az államférfiak együtt ültek a már jól ismert nyitott gépkocsiba. A Diadalívhez menet baráti tömeg éltette Brezsnyevet és a szovjet—francia barátságot. Az SZKP főtitkára az autóban felállva, feje fölé tartott két kezével köszönte meg a szíves üdvözlést. A Diadalívnél Brezsnyev melegen kezet szorított a Normandie-Nyeman légiezred veteránjaival, akik zakójukon kitüntetéseiket viselték, majd meggyújtotta az emlékezés lángját az Ismeretlen Katona síremlékén és elhelyezte vörös virágokból font koszorúját, amelyet a sarlókalapácsos szalag díszített. Brezsnyev jobbján az ünnepi szertartásnál Chaban-Delmas francia kormányfő állt, balján Míchel Debré nemzetvédelmi államminiszter. A főtitkár végül beírta nevét a Diadalív vendégkönyvébe, majd most már Raymond Marcellin belügyminiszter kíséretében a párizsi városházát kereste fel A híres Place de Hotel de Villé ezúttal pompázatos képet nyújtott. A szép vonalú, kastélyszerű épületet Párizs hajós címere, francia és szovjet zászlók díszítették. A kapuban vörös kelméből baldachint emeltek, két oldalon lovas köztársasági gárdisták álltak díszőrséget fekete zubbonyban, fehér nadrágban, aranyos-ezüstös sisakban, vörös tollforgóval és koromfekete lófarkas dísszel. Oldalt helyezkedtek el a harsonások, akik Brezsnyev érkezésekor a díszjelet fújták. A hivatalos dekorációt itt is a lelkes tömeg éljenzése egészítette ki. A szovjet párt főtitkárát Párizs városi tanácsa a díszteremben diplomaták jelenlétében üdvözölte. Brezsnyev beszédben köszönte meg a fogadtatást. " A festői külsőségek mellett azokban- változatlanul a politika és a diplomácia dominál. A Brezsnyev-látogatás második napjának kezdetére érkezett a francia fővárosba a szenzációs nemzetközi vonatkozású hír az ENSZ „kínai szavazásáról”, ami itteni politikai körök egyöntetű megállapítása szerint az Egyesült Államok súlyos kudarcát jelenti. A párizsi tévé kora délutáni adásában közölte, hogy a franciák nyomban nyilatkozatban üdvözölték a népi Kína világszervezeti tagságának rendezését és a tajvani klikk távozását, amihez — mint nyomatékosan kiemelik — a francia álláspont és szavazat is jelentősen hozzájárult. Ez a várható és mégis váratlan esemény nyilván ugyancsak helyet kap majd a további szovjet—francia tárgyalásokon, bár a Szovjetuniót és Franciaországot elsősorban az európai kérdések foglalkoztatják. Miután a tárgyalások témáit a hétfőn este Versailles-ban elhangzott pohárköszöntők foglalták magukban, nem annyira a beszédekben elhangzott sorrendjük, mint inkább fontosságuk alapján az álláspontokat a következőkben lehet összegezni: A fő kérdések 1. Az európai biztonsági értekezlet előkészítése. Rendkívül fontos eredmény és lényeges előrelépés még Pompidou elnök tavalyi moszkvai kijelentéséhez képest is, hogy a francia államfő ezúttal hangoztatta: most már semmi akadálya sincs a többoldalú előkészítés haladéktalan megkezdésének. Brezsnyev, aki maga is külön aláhúzta ezt, nagy elégedettséggel nyugtázta Pompidou elnök véleményét. Mégis, az összefüggés, amelybe Georges Pompidou beleágyazta kijelentését, néhány árnyalatra is felhívta a figyelmet. Pompidou beszélt a nyugat-berlini rendezésről, a két Németország tárgyalásairól, amelyek még nem befejezettek. A helsinki „nagyköveti szalon” — ezt Schumann külügyminiszter Budapesten is elmondotta — akkor nyílhat majd meg, ha a négy nagyhatalom már jóváhagyta a végleges nyugat-berlini megállapodást, tehát a két német kormány megegyezéseit is, így Pompidou ígéretének egyelőre inkább elvi, mint gyakorlati hatása van. A többoldalú előkészítéshez többen kellenek — írta a Le Monde kommentárja —, így a francia államfő nem kötelezte el magát túlságosan olyan dolog mellett, ami másoktól is függ, de mindenképpen bekövetkezik. Az értékelés szerint az a bizonyos „haladéktalan megkezdés”, az előbb említettekkel szoros összefüggésben áll. 2. Brezsnyev pohárköszöntőjében hangoztatta: véget kell vetni a világot katonai és po