Magyar Nemzet, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-02 / 258. szám

% Brandts Az NSZK normalizálni akarja viszonyát az NDK-val Párizsból jelenti az AFP. Willy Brandt nyugatnémet kancellár hétfőn este a fran­cia televízióban nyilatkozott. Áttekintette mindazokat a kér­déseket, amelyek jelenleg a leginkább foglalkoztatják a nyugat-európai tőkésországo­kat. A két német állam kapcsola­tának rendezéséről szólva, is­mételten leszögezte: kormánya normalizálni kívánja viszonyát az NDK-val. „Egyetértésre akarunk jutni a Német De­mokratikus Köztársasággal —­ mondotta —, mert ez mindkét német állam lakosságának ér­dekében áll és elősegíti a fe­szültség enyhítését Európá­ban.” Vannak bizonyos kiindu­lási pontok — folytatta —, de a megegyezés létrehozásáig „még hosszú és göröngyös lesz az út..beszélt arról is, hogy a német államközi kapcsolatok rendezése után a két német állam „érett lesz az ENSZ- tagságra”. Ez pedig „befolyá­solni fogja a nyugati szövetsé­geseink és az NDK közötti kapcsolatokat is”. A nyugat-európai helyzettel foglalkozva úgy vélekedett, hogy az Egyesült Államok „nem fogja magát kivonni Nyugat-Európában vállalt kö­telezettségei alól’’, de „az eu­rópaiaknak fokozatosan egyre nagyobb felelősséget kell vál­lalniuk a közös biztonságért”. A Szovjetunió a jövőben is sokoldalú segítséget nyújt Kubának Közös közlemény Koszigin tárgyalásairól Moszkvából jelenti a TASZSZ. Koszigin szovjet kormányfő külföldi körútjáról vasárnap hazaérkezett Moszkvába. A november 1-én nyilvános­ságra hozott szovjet-kubai közös közlemény szerint a két fél mély megelégedéssel nyi­latkozott a Szovjetunió és a Kubai Köztársaság aktív és sokoldalú, gyümölcsöző együtt­működéséről. A szovjet fél megerősítette, hogy kész a jövőben is sok­oldalú támogatást nyújtani Kubának a szocialista vívmá­nyok megerősítéséért, az im­perialista erők provokációi el­leni harcban. Mint a közös közlemény le­szögezi: a felek megerősítették, azt a kölcsönös törekvésüket, hogy a jövőben is minden esz­közzel erősítik és fejlesztik a testvéri barátságot a Szovjet­unió és Kuba között, a mar­xizmus—leninizmus és a szo­cialista internacionalizmus el­vei alapján. A szovjet és a kubai fél ki­fejezte teljes egyetértését a jelenlegi nemzetközi helyzet és a világon végbemenő tár­sadalmi fejlődés értékelésé­ben. A két fél ismét megerő­sítette azt a meggyőződését, hogy a jelenlegi viszonyok kö­zött sürgető szükség van a szo­cialista országok és minden forradalmi erő egységének megszilárdítására. A tárgyaló felek elítélték az Amerikai Egyesült Államok­nak az indokínai háború ki­­szélesítésére irányuló agresszív cselekményeit és kijelentették, hogy teljes és feltétel nélküli támogatást nyújtanak a viet­nami nép igazságos harcához csakúgy, mint az imperialista agressziónak ugyancsak áldo­zatul esett laoszi és khmer­nép küzdelméhez. Követelik, az Egyesült Államok és az agresszióban résztvevő szö­vetségesei fegyveres erőinek teljes, feltétel nélküli és hala­déktalan kivonását ezekből az országokból. Allen­de bejelentéséi Castro hamarosan Chilébe látogat Santiagóból jelenti a Reuter­ Salvador Allende chilei elnök az NBC amerikai televíziós tár­saságnak adott nyilatkozatá­ban. jelezte, hogy Fidel Castro a következő három hét során Chilébe látogat. A chilei elnök Fidel Castrót egy évvel ezelőtt hívta meg hivatalos látogatás­ra. Allende hangoztatta, hogy Chile a forradalmat törvényes eszközökkel kívánja megvaló­sítani és az ország hagyomá­nyainak, történelmének és a helyi szok­áso­kknak megfelelően demokratikus választásokat tartanak. Az egy évvel ezelőtt tartott választásról szólva hangsúlyozta, hogy az Chilét megszabadította a gazdasági függéstől és a politikai aláren­deltségtől. Az elnök kijelentette, hogy kész támogatni az olyan kül­földi beruházásokat, amelyek előmozdíthatják az ország ipa­ri fejlődését. Allende az NBC tudósítójá­nak elmondotta, hogy az or­szágban komoly gazdasági fel­adatok várnak megoldásra, de a helyzet — egyes nyugati je­lentésekkel ellentétben — egy­általán nem válságos, majd utalt arra, hogy Chile milyen eredményeket ért el az inflá­ció és a munkanélküliség el­len, valamint az ipari terme­lés növeléséért indított harc­ban. Indii*a Gandhi Londonban India közvetítésre kérte fel Nagy-Britanni­át Londonból jelenti az MTI. Sir Alec Douglas-Home angol külügyminiszter hétfőn dél­előtt felkereste szállásán Indi­­ra Gandhit. Az indiai minisz­terelnök az indiai—pakisztáni válságról fejtette ki vélemé­nyét, de „egyéb nemzetközi kérdések” is szóba kerültek. Indira Gandhi előző nap Heath miniszterelnökkel találkozott. Úgy tudják, hogy a brit kormány „mérsékletet” ajánl Indiának, a miniszterelnök azonban következetesen hang­súlyozta, hogy kormánya eddig sem tett semmi olyat, ami a rendkívül feszült helyzetben provokálhatta volna Pakisz­tánt. Gandhi asszony felhívta az angol kormány figyelmét arra, hogy az indiai területre átözönlő, kelet-pakisztáni me­nekültek ellátását India nem bírja egyedül magára vállal­ni. Az indiai kormányfő tár­gyalásainak másik témája az a külföldi segély, amit a pa­kisztáni kormány kap. Indira Gandhi — mint Londonban is­meretessé vált — megpróbálta rábeszélni Nagy-Britanniát, hogy gyakoroljon nyomást Pa­kisztánra. Jahja Khan kormá­nya egyezzék ki az Avami Liga vezetőivel. Jahja Khan szerint küszöbön India és Pakisztán háborúja Kína „minden támogatást megad” — mondta az elnök New Yorkból jelenti a WPI. Jahja Khan pakisztáni elnök az amerikai Newsweek című képeslapnak adott kizárólagos interjújában azt a véleményét hangoztatta, hogy India és Pakisztán háborúja „küszöbön áll” és ezért az indiai félre próbálta hárítani a felelőssé­get. Jahja Khan elismerte, hogy a központi kormányzat eddig valóban nem kezelte egyen­rangú félként a keleti tarto­mány népét, „most azonban megpróbálják a hibákat kija­vítani”. Azt mondotta, hogy a december 20-án életbe lépő új alkotmány a katonai, külpoli­tikai és adózási ügyektől elte­kintve, „maximális autonó­miát” fog biztosítani Kelet- Pakisztánnak. Hozzátette, még arra is hajlandó, hogy ha a „nép ezt követeli”, hogy sza­badon bocsássa Mudzsibur Rahman sejket, a betiltott Avami Liga bebörtönzött veze­tőjét. Jahja Khan kijelentette, Kína „nem fogja tűrni”, hogy Pakisztánt megtámadják. Ha erre sor kerül, a fizikai be­avatkozástól eltekintve, meg fogunk kapni minden támoga­tást — fegyvereket és lőszert —, amire csak szükségünk van” — mondotta. Ma® Nemzet Moszkvai tudósítónk telefon jelentése Felhívás a leszerelési világértekezlet összehívására A Béke-világtanács leszere­lési bizottságának kibővített ülése vasárnap befejeződött, s ezt követően közleményt ad­tak ki Moszkvában. A közle­mény egyebek között leszöge­zi, hogy az európai helyzetben mutatkozó pozitív változások megteremtik az előfeltételeket mind a külföldi, mind a nem­zeti fegyveres erők és fegy­verzet csökkentésével össze­függő elodázhatatlan problé­mák mielőbbi megoldásához. A részt vevők véleménye sze­rint a tárgyalásokat e rendkí­vül fontos kérdésekben hama­rosan, lehetőleg az össz-euró­­pai értekezlet összehívása előtt el kell kezdeni. Megállapította a közlemény azt is, hogy a tanácskozás résztvevői mély aggodalmukat fejezték ki a jelenlegi fegyve­res konfliktusok miatt A ta­lálkozón határozottan elítélték a fajgyűlölet minden formáját és a résztvevők kifejezték felháborodásukat a kelet-pa­kisztáni tömeggyilkosságok, valamint a menekülthelyzet miatt Hétfőn a BVT leszerelési bi­zottsága sajtóértekezletet tar­tott, amelyen ismertették az újságírókkal a kibővített ülés eredményeit. Elmondották: a tanácskozá­son, amelyen több mint húsz ország és nemzetközi szerve­zet képviselője vett részt, kez­deményezés született a lesze­relési világértekezlet összehí­vásának nemzetközi támogatá­sára. A Béke-világtanács le­szerelési bizottságának kibőví­tett ülése üzenetet intézett az Egyesült Nemzetek Szerveze­téhez, hozzon határozatot a le­szerelési világértekezlet össze­hívására. Az üzenet szöve­gét a sajtóértekezleten Romes Csandra, a Béke-világtanács főtitkára ismertette. Fjodorov akadémikus, a szovjet békebi­zottság alelnöke kijelentette: „A moszkvai tanácskozás leg­nagyobb tanulsága, hogy lehe­tőség van a legkülönbözőbb nemzetközi szervezetek bevo­nására a leszerelési világérte­kezlet összehívásának támo­gatására.” H. B. L. Felvonták a Kínai Népköztársaság lobogóját az ENSZ New York-i székháza előtt Washingtonból jelenti az MTI. Hétfőn reggel felvonták a Kí­nai Népköztársaság állami lo­bogóját az ENSZ New York-i székháza előtt arra a zászló­­rúdra, amelyről a múlt ked­den, a közgyűlés hétfő éjjeli szavazását követően, bevonták az ENSZ-ből eltávolított taj­vani rezsim lobogóját. A KNK „China People’s Re­­public” (Kína, Népköztársaság) megnevezést óhajtja használni a világszervezetben, s ez el­döntötte, hogy a KNK állami zászlaját az ABC-sorrendben elhelyezett zászlósorban Chile és Columbia lobogója közötti oszlopon vonták fel. A névvá­lasztás azt is eldöntötte, hogy nem ebben a hónapban, ha­nem csak jövő év júliusában foglalja el első ízben a KNK képviselője a Biztonsági Ta­nácsban,­ havonta ABC-sor­­rendben váltakozó elnöki tisztet. „Az ENSZ 26 éves történe­tének legmélyebb változásán megy keresztül, amikor a KNK képviselői megérkeznek, s függetlenül attól, milyen ma­gatartást tanúsítanak majd Pe­­king küldöttei, az East River partján­ álló üvegpalota soha többé nem lesz az, ami eddig volt” — írta a New York Ti­mes vasárnapi vezércikkében. „A legnyilvánvalóbb és azon­nal észlelhető változás a négy „nagy” ismét öt „naggyá” ala­kulása lesz.” Mint írta, „Pe­­king ötödikként való megjele­nésével a Biztonsági Tanács­ban, a másik négy befolyásá­nak csökkenését tapasztalhat­juk majd”. „Kína szükségsze­rűen vezető szerepet játszik majd az ázsiai és afrikai or­szágok körében, amelyek együttes erővel jelentős több­séget tesznek ki a közgyűlés­ben, s ebben az összefüggés­ben Peking jelentősen csök­kentheti India eddigi befolyá­sát” — fejtegette a lap. Tokió mielőbb diplomáciai kapcsolatokat akar Pekinggel New Yorkból jelenti az AFP. Fukuda Takeo japán külügy­miniszter a Newsweek című amerikai folyóiratnak adott nyilatkozatában kijelentette: Tokió igyekszik mielőbb dip­lomáciai kapcsolatokat terem­teni a Kínai Népköztársaság­gal, ha szükséges, az utóbbi által diktált feltételek szerint. Hozzátette: Japán és Tajvan viszonyát a Kínai Népköztár­sasággal folytatott tárgyalás során fogják megvizsgálni. Mint az Aszahi Simbun cí­mű japán napilap a tokiói külügyminisztériumra hivat­kozva jelenti, Japán „rendezett visszavonulásra” készül a Taj­vannal fenntartott kapcsolatok kérdésében. Nagy biztonsági intézkedések közepette iktatták be Thieut Dél-Vietnamban Thieu nagy biztonsági intézkedések köze­pette lezajlott beiktatásának idején sem szüneteltek a harci cselekmények. A leghevesebb összecsapás a Mekong deltájá­ban Vinh Binh tartományban volt, Saigontól 100 kilométer­re. A saigoni rezsim hétfőn tartotta az országrész „nemzeti ünnepét”, nyolc éve ugyanis ezen a napon döntötték meg amerikai támogatással Ngo Dinh Diem korrupt rendsze­rét A Vietnami Demokratikus Köztársaság párizsi tárgyaló­küldöttsége hétfőn nyilatkoza­tot tett közzé Thieu vasárnapi beiktatásával kapcsolatban. A nyilatkozat hazaárulónak ne­vezi Thieut és megállapítja, hogy a Nirón-kormány politi­kája arra irányul, hogy hatal­mon tartsa a Nguyen Van Thieu csoportot, amellyel az egész dél-vietnami lakosság határozottan szembenáll. Az amerikaiak ezt a klikket — húzza alá a nyilatkozat — esz­közül akarják felhasználni Dél- Vietnam újragyarmatosításá­­ban.” Iszonyú erejű robbanás Londonban Az IRA nem vállalta a felelősséget A Reuter és az AFP jelenti: kevéssel vasárnap éjfél után, iszonyú erejű robbanás verte fel álmából a Westminster­­kórház betegeit. Mint később kiderült, a robbanás London szívében, a parlamenttől alig fél mérföldnyire egy laktanya­­épületben történt. A detonáció megrongálta a főbejáratot és kivitt sok ablakot, de ember­életben nem okozott kárt. Nem sokkal később csengett a telefon a Sun című bulvár­lap szerkesztőségében és az is­meretlen telefonáló azt közöl­te, hogy időzített bomba rejtő­zik az épületben, ötszáz em­ber hagyta el sürgősen a szer­kesztőséget és a nyomdát, de félórás gondos kutatás után sem találtak semmit. Jóllehet a betiltott Ír Köz­­társasági Hadsereg mindkét szárnyának szóvivői cáfolták, hogy az IRA hajtotta volna végre a londoni postatorony elleni merényleteit, majd alig 24 órával később a laktanyá­ban végrehajtott robbanást, a két hétvégi incidens fokozta azt a gyanút, hogy az IRA ki­terjeszti hadjáratát Londonra is. Vasárnap már berendeltek minden mozgósítható rendőrt, hogy különleges védelem alá helyezzék a fontosabb középü­leteket a brit fővárosban, kü­lönös tekintettel a parlament­re, ahol II. Erzsébet angol ki­rálynő kedden nyitja meg ünnepélyesen az alsóház őszi ülésszakát.­­ (Varsó, MTI) A novem­ber 1-i állami ünnepen az or­szág lakossága kegyelettel adó­zott a második világháború hősi halottjai emlékének. –Kedd, 1971. november 2. Washingtoni tudósítónk telexjelentése A Kína-vita amerikai hullámverése Washington, november 1. A múlt hét végén megjelen­tek az aggódó vezércikkek a keleti partvidék nagy — és széles nemzetközi látókörű — lapjaiban: a New York Times, a Washington Post, a bostoni Christian Science Monitor, a Philadelphia Inquirer gátat próbál vetni az ENSZ-szava­­zás nem csituló belpolitikai hullámverésének. Igaz, közben a szenátusban elvérzett az első akció az Egyesült Államokat leszavazó világszervezet „meg­büntetésére”, de az amerikai pénzügyi hozzájárulásokat és segélyprogramokat beárnyé­koló vihar aligha marad egy pohár vízben. A „büntetőakció” ugyanis közvetett bátorítást kapott Nixontól és Rogerstől, hiszen ha nem vallották is a kor­mány politikájának, de „el­képzelhetőnek” tartottak egy effajta eljárást, s a külügymi­niszter keddi sajtóértekezle­tén az Egyesült Államok „túl­zott anyagi részvállalását” em­legette, persze „a kínai szava­zástól független” probléma­ként. Ettől az állásfoglalástól alig­ha függetleníthető a szenátus meglepő, a kormányt teljesen készületlenül érő fordulata: azok, akiket elkeserített a Kí­­na-vita és akik kifogásolták az adminisztráció délkelet-ázsiai politikáját, péntek este közös nevezőre kerültek, s „megöl­ték” az egész segélyprogramot (annak 55 százaléka katonai támogatás), ezzel kétségessé téve magának a Nixon-doktrí­­nának az anyagi lehetőségeit is. Kettős felelősség A dolgok logikájára Nixon „megkésett” háborgása a leg­jellemzőbb: amíg kedden a kormány nevében szóló Ro­­gers az ENSZ-szavazás keserű, de higgadt tudomásul vételét jelezte, szerdára kiderült, hogy az elnöknek szinte elviselhe­tetlen megrázkódtatást okozott némely delegációk „méltatlan ujjongása”. Amit huszonnégy órával korábban Rogers a fe­szültség érthető megnyilvánu­­­lásának nevezett, abból elnöki felháborodás oka lett (miköz­ben Ziegler szóvivő e hábor­gás okát és fokát ecsetelte, ci­nikus hírlapírók azon értet­lenkedtek, hogyan lett na­gyobb megrázkódtatás az el­nök számára az, ami a szava­zás után történt, mint maga a szavazás...) A konzervatív körökben ugyanis nyíltan be­szélnek Nixon kettős felelőssé­géről: pekingi útjával (és Kis­­singer másodszori odalátogatá­­sával) lényegében maga idézte elő az amerikai javaslat vere­ségét, másrészt ugyancsak ke­veslik, pontosabban hiányol­ják az elnök személyes szerep­lését a Tajvan benntartásáért folyt kampányban. Hír szerint konzervatív személyiségek ko­molyan fontolóra vették, hogy a New Hampshire-i előválasz­tásra jelöltet állítanak Nixon ellenében. S egy konzervatív hetilap most megjelenő új szá­máról már „kiszivárgott”, hogy élesen fel fogja vetni az elnök közvetlen szerepét Taj­van kizárásában. Péntek éjjel már alighanem tudták a Fehér Házban, hogy kár volt öntögetni az olajat a tűzre. Hiszen a kormánynak amúgy is „külön vitája” van a Vietnam-politikáját ellenző szenátorokkal, akiket felbőszí­tett a Fehér Ház reagálása a háború befejezését sürgető Cooper-Church javaslat újabb formájára: csütörtökön dia­dallal nyugtázta a kormány az indokínai háború anyagi alap­jait fenyegető javaslat legyő­zését. „Áldozati bárány” Jellemző módon a Chicago Tribüne, a Közép-Nyugat mérvadó lapja „áldozati bá­ránynak” minősíti az Egyesült Államokat, s elkerülhetetlen­nek tartja a megfelelő követ­keztetések levonását, magya­rán az ENSZ-hozzájárulás ala­pos csökkentését S ugyane lap sorolja fel a legfőbb szö­vetségeseknek, a Washington javaslata ellen szavazó NATO- államoknak, hogy lényegében „elárulták” az Egyesült Álla­mokat. A keleti partvidék li­berális lapjai viszont épp eb­ben a tényben látják a figyel­meztetést. Amint a Washing­ton Postban Joseph Kraft írja, a kínai szavazás eredménye, vagyis Tajvan kizárása baga­­tell ügy volna önmagában, ha nem tükrözné, hogy amíg az Egyesült Államok lekötötte magát Vietnamban, addig a világ eltávolodott tőle, s Ame­rika befolyása ennek megfele­lően csökkent James Reston, a New York Timesban pedig e csökkenő befolyást veti egy­be az Egyesült Államokon be­lüli, a jelzett háborgásokban is megtestesülő elkeseredéssel, a „világpolitikából való kiáb­rándulással”, s hangsúlyozza, hogy ebben a helyzetben a dolgok ügyesebb és érzéke­nyebb kezelésére van szükség, mint amilyent az elnök tanú­sított a kínai ENSZ-vitában. Ne csináljunk az ügyből tra­gédiát, hanem éppenséggel most fordítsunk több figyel-­­met az ENSZ-re — sürgeti a Philadelphia Inquirer. Az ENSZ csak­ ratifikálta azt, amit Washington megtett­­– emlékeztet az összefüggésekig és Nixon új kínai politikájára a Christian Science Monitor. S ha a Washington Post az amerikai segélyprogramok amerikai hasznát emlegeti, a nemrég Pekingben járt Roston a második tárgyalássorozatról hazatért Kissingert idézi : „... megnyílt az alkalom új kezdetre...” Vajon lett vol­na-e ilyen alkalom — érvel Reston —, ha Nixonnak sike­rül benntartania Tajvant a vi­lágszervezetben, egy kor­mányt, amely útjában áll Pe­­king elszántságának az ország egyesítésére? Ezek a felveté­sek Washington új világpoliti­kai lehetőségei tükrében lát­ják az ENSZ-szavazást, s ép­pen azokat féltik a konzerva­tívok szűk látókörű presztízs­politikájától. S ha­­ a Fehér Ház a kongresszussal szem­ben folytat presztízspoli­­tikát, a szenátusihoz ha­sonló váratlan erőkombinációk jöhetnek létre, s akkor a tak­tikázás alááshatja a legtet­szetősebb stratégiát is. Avar János A külpolitika hírei­ ­ (New York, MTI) Felszó­lalt az UNCTAD munkájáról folyó vitában dr. Pataki János nagykövet. Kijelentette: a vi­lágkereskedelmi problémák ta­nulmányozásában fontos szere­pet játszik a szervezet. Ugyan­csak felszólalt a közgyűlés hármas számú bizottságában Budai Gyula magyar küldött. (Moszkva, TASZSZ) Marx, Engels, Lenin és Ho Si Minh műveit betiltották Török­országban — idézte török la­pok közleményét a Szovjetsz­­kaja Rosszija. Ugyancsak til­tott szerző lett Nazim Hikmet. Ő (Moszkva, TASZSZ) Moszkvában tartózkodik Fania Davis, Angéla húga. Elmondot­ta: utazásai idején pénzt gyűj­tött a védelem költségeinek fedezésére. Több mint ezer if­júmunkás és diák tiltakozot Moszkvában Angéla Davis ül­dözése ellen. O (Tirana, A­FP) Megkezdő­dött Enver Hodzsa beszámoló­jával az Albán Munkapárt VI. kongresszusa. O (Párizs, MTI) Az indokí­nai helyzettel foglalkozó stock­holmi konferencia végrehajtó bizottsága és francia szerve­zetek javasolták: a háború el­len harcoló különböző moz­galmak 1972 februárjában rendezzenek világértekezletet Párizsban. 0 (Prága, CTK) Leskínen, a Karjálainen-kormány külügy­minisztere Prágából hazauta­zott, miután a finn kormány lemondott. Ő (Bukarest, Agerpress) Maurer román kormányfő fo­gadta Tabouis asszonyt, a ro­mániai látogatáson tartózkodó ismert francia újságírót 0 (Pretoria, Reuter) ötévi börtönbüntetésre ítélte egy bí­róság az anglikán egyház johannesburgi esperesét. Négy vádpontban találták „bűnös­nek”. Az Egyházak Világtaná­csának főtitkára nyilatkozat­ban tiltakozott az ítélet ellen, kijelentvén, hogy e perben a bíróság előtt nem az esperes állt, hanem az egész dél-afri­kai jogrendszer”.

Next